Fejezet
1 1 | részleteiben nézed, többnyire szegény; s így jársz az úgynevezett
2 1 | Vándory -, nem jut-e eszedbe e szegény állat szenvedése, a tusának
3 1 | rabszolgája; a gazdag s a szegény közt e világ minden részeiben
4 1 | fenntartója, a gazdag s szegény védõje, bírája s apja járásának,
5 1 | tartá meg komolyságát.~- Szegény Peti - szóla tréfás sajnálkozással
6 1 | várá a szerencsétlen rabot.~Szegény Peti, ki azalatt a törökdombhoz
7 1 | uram, hisz én ártatlan, szegény, vén ember vagyok - sóhajta
8 1 | indítottuk meg lovainkat - szegény párák oly fáradtak voltak,
9 1 | olvasóim a hatást, melyet szegény Peti egyszerû válaszai az
10 1 | mely e levelek átadása után szegény Petire nézve történt. S
11 2 | fekszik Bárd helysége. Szegény külsejû magyar falu, melyet -
12 2 | találkozunk. Az öreg Ézsaiás, ki szegény legény létére maga is komoly
13 2 | magát.~Egy öreg barátom (szegény jámbor ember, míg élt, mindig
14 2 | fõ-fõtáblabíró ellen, ki egy szegény adósának fizetni nem akart,
15 2 | az Magyarországban bármi szegény s ismeretlen legyen, mindenné
16 2 | szegények említtettek, „szegény nemesemberek” tétettek.
17 2 | alispánság felé evezett, szegény hõsünk is közelge fõbírói
18 2 | javításokat kísértett meg, melyek szegény Jónásunkat majdnem kétségbeejtik.~
19 3 | hogy ember.~- Meglehet, szegény fickó a faluból - szólt
20 4 | mondád, nem segíthetsz e szegény embereken, s szívednek fáj
21 4 | vánkosokat az ágyakból, szegény Péternétõl, kinek nehány
22 4 | ha csak rágondol. Miután szegény Farkasnét azon ígérettel,
23 4 | Kend becsületes asszony, de szegény Violáné majd mit csinál?
24 4 | rejtve keservesen sírt.~- Szegény fiú - szóla Tengelyi, kinek
25 4 | veszek, megengedte, hogy a szegény asszonyt elhozassuk, sõt
26 5 | marad;~Hazátlan a cigány, szegény,~ Hazátlan - de szabad!~-
27 5 | fohászok nem emelik keblét.~- Szegény asszony, hát annyira kelle
28 5 | be; már ha ilyen miféle szegény embernél volnánk, az más,
29 5 | köszönettel tartozom, befogadták szegény feleségemet, azt isten fizesse
30 6 | szemeivel látta szépségét; hát a szegény regényíró hogy boldoguljon
31 6 | leírására tenta s papiros vajmi szegény eszközök; s hát a nyájas
32 7 | pipázgatnak, s a háznak egypár szegény rokona, ki ily alkalommal
33 7 | ki mentéje sujtásaival a szegény asszonyi szívet oly erõsen
34 7 | bírja, mint a teins úr. Szegény legény vagyok, de vigyen
35 7 | semmit - sóhajta közbe a szegény rokonok egyike, ki a múlt
36 8 | párviadalairól beszél, a szegény, ki másodkézbõl öszveszedett
37 9 | járt alázatosan körül, s a szegény rokonok - egyet kivéve,
38 9 | eddig elõ nem került - mint szegény rokonokhoz illik, inasi
39 9 | között, hogy pártuk nem a szegény nemeseket, hanem csak az
40 9 | annyival inkább, mert bizony a szegény nemesség alig bírja a terheket,
41 9 | mily roppant erõ rejlik a szegény filléreiben, ha azok öszveadatva,
42 10| azt gondolom, hogy Ákos szegény húgát barátja kedveért kissé
43 10| magamba fojtom könnyeimet.~- Szegény Vilmám - szólt Etelka felsóhajtva -,
44 10| szólhatni.~- Fontos dolgai? Szegény nyomorultra nézve fontos
45 10| egyébiránt puszta tréfa. A szegény ember a kastélyban dolgozott,
46 11| aláírtad a petíciót, akkor a szegény törvények mellett agitáltatok;
47 12| képzelheti, mennyit bajlódik e szegény ember. Soha becsületesebb
48 12| hozzák áldozatul elveiket; szegény elfogott bajnokok az ellenség
49 12| gyermekes ember, hozzá szegény. Krivér minden körülményeit
50 12| magamat, hogy excellenciád szegény személyemre vissza méltóztatik
51 12| kegyelmes uram, pártolása alá e szegény népet, használja befolyását
52 14| volna le, hogy szívét a szegény falusi jegyzõvel ossza meg,
53 14| okozá e keserûséget. Oh, bár szegény volna, nem bírva senkit,
54 14| voltunk, s most künn fekszik szegény Franciaországban, amint
55 14| úr szokott, de csak, mint szegény házunktól kitelik. Talán
56 15| köszönti a partokat, bár a szegény hajó, melyet használt, tüsténti
57 16| ablak mellett olvasott -, szegény alszik. Oh, istenem! ha
58 16| s ilyen vala az, melyet szegény Zsuzsi szavai e pillanatban
59 16| reszketett e szavaknál. - Viola szegény, szerencsétlen ember. Házától,
60 16| vigasztaló szóval biztatá a szegény asszonyt, ki azalatt elébbre
61 16| mondta, s mit is csinálna ily szegény ember, ha nem bíznék istenében;
62 16| néha szinte azt hiszem: a szegény embernek istene sincs e
63 16| valaki, mit szenvedtem én? Szegény árva leány voltam, apám
64 16| marhája címeres, és én, szegény árva leány létemre miként
65 16| irigylik szerencsémet.~- Szegény asszony - szólt Erzsébet,
66 16| mind összetartanak, s a szegény embernek ártatlansága haragjuk
67 16| mindazokért, miket rajtam s szegény gyermekimen tett. Én elmegyek,
68 16| követve az ajtó felé ment.~- Szegény asszony - sóhajtott Erzsébet
69 16| azt tehettem, elrabolva. Szegény fiam!~És a jegyzõ ismét
70 16| A királyi kegyelem? Egy szegény falusi jegyzõnek!~- S miért
71 16| a lelkész - azt hiszed, szegény prédikátor létemre nem merek
72 17| mikor apád a világra jött, a szegény fiút úgy kínozta...~- Hogy
73 17| Vándory irományaihoz?~- E szegény bátyád - folytatá Kálmán -,
74 17| haragos tekinteteket lövelle a szegény tudósra. Ez egyszer Jánosnak
75 18| megmagyarázza a borzadást, mellyel a szegény asszony a zsiványra nézett,
76 18| lehete többé kétség, s a szegény asszony meggondolva minden
77 19| ez álom tulajdonítható. Szegény népek! éltetekben politikusok
78 19| tovább zengik, s a falu szegény lakói rongyosan, roskadó
79 19| gondoskodtak! s mit mondjanak azon szegény honosink, kiket évrõl évre
80 20| fölébredt - késõn jövünk, és szegény férjem!~- Még jókor jöhetünk -
81 20| akarják akasztani. - S ezzel a szegény asszony a szekérrõl leszállni
82 20| fájdalmai dúlták szét.~A szegény asszonynak igaza volt; a
83 20| igazságtalanságot követett el; szegény pajtása, ki most a lökdösést
84 20| csak a levegõbe lõttem.~- Szegény fiú - mondá Viola, midõn
85 21| mernék esküdni reá. - A szegény ember tudta, hogy hazud,
86 21| nagyságos asszonyom jött, s a szegény fekete dögöket látta, úgy
87 21| mily gondolatok jártak át szegény fejemen, milyeket álmodtam:
88 21| hamar, látnom kell õt.~- Szegény asszony, hogy bírnál te
89 22| eddig a nagy jégesõtõl. Szegény Kislakyné mindezzel nem
90 22| szívességével -, de hisz talán ezt a szegény embert csak nem fogják felakasztani?~-
91 22| adatott, s megindulva a szegény nõ könyörgésén, megígéré,
92 22| kötelességedet sértenéd, a szegény ember feleségét s gyermekeit
93 22| ügyes ember lenne, hogy a szegény nyomorult ne szenvedjen
94 22| nótárius megtudja, hogy szegény Viola házánál megfordult,
95 22| meg fog haragudni, s még szegény Zsuzsit is elküldi.~Macskaházy
96 22| lettem zsivánnyá? hogy soha szegény embert nem károsítottam,
97 22| én nem gondoltam, hogy szegény ember kutya, kit verhet
98 22| hoztál ki magaddal, úgy szegény nyomorult, igen csalódtál.
99 22| most mutatott -, hogy ezen szegény ember egyáltalában nem valami
100 22| perceptornál tûz támadt, a szegény úgy megijedt, hogy csak
101 22| legnagyobb felgerjedésében -, én szegény elítélt gonosztevõ vagyok,
102 22| érdemeirõl helyesen ítélhessen. „Szegény Völgyesy, nincs szerényebb
103 22| nagyon haragszanak egymásra; szegény Viola, hogy éppen ilyenkor
104 22| elõtt eltûnt minden egyéb.~A szegény asszony, mihelyt a törvényszék
105 22| vissza a tolakodót. Midõn a szegény Zsuzsi minden erõlködésnek
106 22| isten áldja meg azért, hogy szegény ember létemre annyit fáradott
107 22| csak azt vigye ki, hogy szegény feleségemet ide eresszék.
108 22| teins vármegyének, ha egy szegény asszonynak szíve valamivel
109 22| Violáné rohant a szobába.~A szegény asszony, miután a folyosóra
110 22| Nem tudja, mit beszél, szegény parasztgyerek, nincs nevelése:
111 22| sem tudom, mit beszélek.~- Szegény asszony - mondá Kislaky -,
112 22| kedvemért, egy ember életeért.~- Szegény asszony - szóla most Kislaky,
113 22| válaszolt Zátonyi nyugodtan, s a szegény asszony egy sikoltással
114 23| találhat kend, mely által e szegény embernek életét megmenthetjük,
115 23| lefeküdhessék, mellette szegény felesége s a gyermekek,
116 23| mely azt rendeli, hogy egy szegény szerencsétlen embert itt
117 24| nyilatkoztatá ki, hogy a szegény embereket tovább reménytelen
118 24| szorítva felsóhajta: - A szegény nyomorult nem tudja, mi
119 24| nagyobb rémülés tölté el a szegény tiszttartó szívét, ki egy
120 24| házra törne, mi lesz belõle, szegény tiszttartóból, ki a haramját
121 25| halált okozhatnak... s ha szegény Ákosomat elveszteném!...
122 25| szenvedélyednek? Gondold meg szegény apádnak házi békéjét, melyet
123 25| józanság állapotában egy szegény falusi jegyzõ leányát a
124 26| becsületes ember, olyan, ki szegény s most nemtelenné vált fiamnak
125 26| hogy Rétyné õnagysága s szegény magam ellen oly dolgokat
126 26| jutalom pillanatját elérte. Szegény ember hogyne örülne!~- Nem
127 26| fogá - már hogy tréfálhat szegény szolgájával így! nincs-e
128 26| megszerezze. Ha most én szegény prókátor létemre megjelenek
129 27| háladatosságra számolhat, ha szegény gyermekeim javára valamit
130 27| alkalmatossága lehet, melyben egy szegény falusi jegyzõ háznépén segíthet.~-
131 28| Miért bántana kend engem, szegény beteges létemre? hisz amim
132 30| Nyúzót kocsijából kisegíté.~- Szegény teins úr! - vága közbe a
133 30| zsidó ilyenre vetemedék; szegény Macskaházy, áldott jó ember
134 30| kérdezte még, s az áldott szegény fiskális úr mindig rázta
135 30| többször helyesen megjegyzé, szegény özvegynek senki nem adja
136 30| férjem halálos ágyánál voltam szegény ember, isten nyugtassa,
137 30| azt, vajon igaz-e, hogy szegény meghalt barátom, midõn szakács
138 30| nem tudott már szólni, szegény ember, nem is értette senki,
139 30| türelmetlenségét észrevevé - szegény hogy lett volna magánkívül,
140 30| beszédjét - mikor a fiskális, szegény tekintetes úr, csak oly
141 30| közöttök az igazságnak azon szegény kritériumához sem juthatott,
142 30| csaknem sírva mondá: hogy õ szegény özvegy, s a nemzetes szakács
143 30| nótárius azt esküvé, hogy szegény barátom az õ kezei által
144 30| között; hallatlan merészség! Szegény feleségem, egészen oda van;
145 30| hogy a gyilkosság csak egy szegény zsidó által követtetett
146 30| javítottam, láttam meg... Szegény szerencsétlen ember vagyok,
147 30| segítségére akartam menni a szegény úrnak, de elõször féltem,
148 31| koronaörökös mellett más szegény gyermek tartatott, ki, valahányszor
149 31| igazságot áruba bocsátja... szegény, nem tehet róla! gyengeség,
150 31| Violát a faluban üldözték, szegény az egész idõ alatt itt a
151 31| beszéltem el nekik, amire szegény Viola, mikor elment, kért,
152 31| akkor már alunni ment. Mikor szegény Viola a házhoz jött, csak
153 31| adtál?~Vilma hallgatott, a szegény leány egész testén remegett,
154 31| eddig visszatartóztatá, s a szegény leány, könnytelt szemeit
155 32| bensõképp átkozá Bandiját. - Szegény, mit tegyen? Fia belébolondult
156 32| elsõben a bárót tartjuk. Szegény úr, már harmadik esztendeje,
157 32| hagyta, s anélkül, hogy a szegény állatot kipihentetné, felült,
158 33| miért nem hagyják alunni a szegény fiút?~- Hagyja békével gyerekeimet -
159 33| mint hogy vén korában e szegény gyermekeket rontja.~- Dehogy
160 33| nézzék csak, mi szép! - S a szegény fiú a vasrostélyhoz szorítá
161 34| hozott házához, ki noha szegény, nagy családból származott,
162 34| kigúnyoltatám, hogy egy szegény lelkész- s egy falusi jegyzõtõl
163 34| szavaimnak ez lesz következése?~- Szegény Sámuelem! - sóhajta Vándory.~-
164 34| meghatva -, tégy mindent, mit szegény Jónásunk sorsának enyhítésére
165 35| ideig foglalkoztam regényem szegény személyeivel, hogy végre
166 35| kis házban vevé lakását. A szegény asszony alig bírta el keservét.
167 35| több volt, mint amit a szegény nõ elbírhatott. Mintegy
168 35| szenvedései tõle elvehettek. A szegény leány néha szinte szemrehányásokat
169 35| pillanatainak ezen gondolatai a szegény jegyzõnél csak addig tartottak,
170 35| megszabadítsam: de hát a szegény Viola is ember, és aztán
171 36| halálom órájáig, csak e szegény fiút eresszék ki, ártatlan,
172 36| módon jutott a tömlöcbe.~A szegény ember, kivel éppen bûntelensége
173 36| uralkodó tömlöcláz megragadta a szegény zsidót is, s nem vala felgyógyulásához
174 36| beteghez. Saját pénzén egy szegény asszonyt fogadott, ki a
175 36| szülõimet sem ismertem, s ily szegény zsidó, mint én, nem sokat
176 37| ahhoz nincs közöd; csak mi szegény regényírók vagyunk a szomorú
177 37| engedne, még inkább ostorozza szegény páráit. A kocsis hangosabban
178 37| Az említett úr, nehogy a szegény állatokon baj történjék,
179 37| öregasszony lépe be szobájába. A szegény egészen meg vala zavarodva,
180 37| majdnem mindig szunnyadozik. Szegény ember, ha még azt tudná,
181 37| ha beteget ápolni kell, szegény embert hínak, de mihelyt
182 37| Rétyné csillogó szemeit a szegény leányra vetve - állítsd
183 38| szerencsétlen véletlennek nevezék. A szegény alispánné, ezeknek állítása
184 38| bizonyos csárdáig vitte, hol a szegény asszony férjét be akará
185 38| jobb, ha õt békén hagyja? „Szegény, úgy látszik, becsületes
186 38| felesége kétségbeesik, s szegény gyermekei árvaságra jutnak,
187 38| fogságba. „Eleget szenvedett szegény, s most bizonyosan boldog;
188 38| mindenesetre olyan vala, melyben szegény ember jól érezheté magát.
189 38| isten iránt viseltetik; de a szegény embernek valóságos hazája
190 38| nem kíván többet. Midõn e szegény asszony férjét szabadon
191 38| körül; miként ne lenne a szegény gyermek szomorú? - A nyugtalan
192 38| meghalt e gyermeke is, s a szegény asszony, midõn e kedvesét
193 38| Zsuzsim, mit tehetnék errõl szegény gyermekeim? Irgalmas isten,
194 38| a vidék pásztoremberei s szegény legényei tapasztalván, hogy
195 38| tudja? Amit az urak ily szegény embernek ígérnek, arra nem
196 38| gyermektelenül állok, s szegény Zsuzsi nem fogja soká túlélni
197 38| Napról napra fogy; hej, szegény, nem éri meg a levelek hullását,
198 38| tudja, miért bánik némely szegény emberrel oly keményen. Azt
199 38| kis Pistám meghalt... a szegény gyerek úgy el volt csúfítva
200 38| tehetek? Ha látnám, hogy a szegény asszonynak keservét enyhíthetem;
201 38| Zsuzsinak vigasztalására van. De szegény asszonynak szíve telve van
202 38| látszott, hogy férje sírt; de a szegény asszony gyermekei sírjától
203 39| nem mondhatá senkinek, s a szegény asszony még áldá végzetét,
204 39| többnyire neje foglalta el. „Szegény Zsuzsi! - így szólt sokszor
205 39| most mi állunk, veled akkor szegény Tengelyi állott. A domb
206 39| fegyvereit is kiveszem. Szegény ember! lova egészen kifáradt,
207 39| övé alig bírja terhét. A szegény pára, mely egész utolsó
208 39| híjon embereket, kikkel e szegény embert házamhoz vitethessem.~-
209 39| megnyílni ajtaját, s akkor a szegény asszony a törökdombhoz ment,
|