Fejezet
1 1 | magának; miért ne keresnõk hát e számunkra rejtett kincseket?
2 1 | a tekintetes úr elébe.~- Hát végre hurokra kerültél,
3 1 | elõmbe e vén gonosztevõt?~- Hát csak úgy, teins uram - viszonzá
4 1 | pandúrjaihoz fordulva -, hát mit tett ez a vén gonosztevõ?~-
5 1 | tett ez a vén gonosztevõ?~- Hát - folytatá a pandúr, ki
6 1 | Ákos - valóban csudálatos! Hát még Pista miket láthat,
7 1 | különösen gyanússá tenné?~- Hát az csak úgy volt - viszonzá
8 1 | cigány még mindig tagadta. „Hát ki lett volna azon lovas
9 1 | kifejezésre kényszerítve arcát.~- Hát csak azt felelte: hogy nem
10 1 | volna, ha nem teszem.~- Hát becsületes kovácsokhoz mért
11 1 | leveleket? - kérdé Ákos.~- Hát azokat, melyeket a teins
12 1 | így szólt: - Mit mondasz - hát nincs-e igazam? az agarászat
13 2 | nincs okom, miért fogadjam hát vagy keressem barátságukat?”
14 3 | okoskodásaival lép föl ellenök. - S hát ez a köszönet - szólt a
15 3 | nem szólt senki felõle. Hát még ez esetben! Kötelezvényeket
16 4 | újra kérdé jókedvûen: mi hát azon kérés, melynek teljesítését
17 4 | elõadhassa, még habozott.~- De hát fogom-e végre hallani a
18 5 | Hazátlan - de szabad!~- Hát ismét nagyidai gyászdalodat
19 5 | keblét.~- Szegény asszony, hát annyira kelle jutnod - szóla
20 5 | vagy.~- Ej, majd bizon! hát annyira megijedtél e kis
21 5 | Nyúzó a kerítés mellett - hát végre hurokra kerül a drága
22 5 | hogy az ördög vigyen el.~- Hát a kert másik oldalán van-e
23 5 | e nõi kebelt földúlá.~- Hát mi ez? - szóla nem éppen
24 5 | Liptákné fejével jelt adott.~- Hát mondja meg kend aztán a
25 5 | Viola, baltáját emelve.~- Hát nem ismersz - felelt Peti -,
26 6 | szemeivel látta szépségét; hát a szegény regényíró hogy
27 6 | vajmi szegény eszközök; s hát a nyájas arc színezetérõl
28 6 | Etelkám, mi boldoggá téssz! hát néha szóltok felõlem?~-
29 6 | lesz, azt látnunk kell.~- Hát gondolod, hogy Vilmát látni
30 7 | tapsolni.~- Felgyújtani? Hát teringettét, kirõl szólsz,
31 8 | úgy látszik, elszomorít.~- Hát te is észrevetted? Hát csakugyan
32 8 | Hát te is észrevetted? Hát csakugyan igaz? hát megbecstelenítve
33 8 | észrevetted? Hát csakugyan igaz? hát megbecstelenítve álljak
34 9 | mindent, hogy célt érjen.~- Hát csakugyan bizonyosan tudja
35 9 | fájdalom, bizonyosan!~- Hát nem mondtam mindig - vágott
36 9 | de nem akar házasodni.~- Hát ebben a járásban hogy állunk? -
37 9 | fölvilágosítják a nemességet!~- Hát jobban kell fölvilágosítani -
38 10| nem is tarthat sokáig.~- Hát nem láttad õt? - szólt Etelka,
39 10| volna a jegyzõ úrral.~- Hát jõjön fél óra múlva; vacsorára,
40 11| dologhoz visszatérjünk, hát épp ily politikai dinner-t
41 11| ellenünk fordul...~- Ellenünk? Hát nem tudod-e, hogy az nem
42 11| Pénzesy hazavitte pagátját!~- Hát persze, ez baj! De hát mikor
43 11| Hát persze, ez baj! De hát mikor hazavitte, ki tehet
44 11| De mikor én betakarom.~- Hát miért takarta be a teins
45 11| zöldet játszik.~- Három volt, hát mit játsszam?~- Tököt, az
46 11| kicsoda - szerencsétlen?~- Hát csak az ifjasszony, a kapitányné
47 11| Tiszaréten is mindig mozsaraznak, hát bizony mi sem vagyunk rosszabbak.~
48 12| öszvehasonlítást.~- Igen, de hát ezen egyeseken kívül nem
49 12| folytatá:~- S nem függ-e hát excellenciádtól? A megye
50 12| diadalokra számolhat. De hát e nemességen kívül, mely
51 13| közelébb tolva székét.~- Hát minap mibe múlt, hogy el
52 13| értem - szólt a zsidó -, hát kendtõl tudta meg a teins
53 13| függesztve.~- Tudjuk, tudjuk, hát jól vigyázzon: az írások,
54 13| csinálna a kulcsokkal?~- Hát bemennék - szólt nevetve
55 13| ember kend; de ugyan tudja-e hát a lakat mesterségét? Pénzládát
56 13| kulcsokat is.~- Jól van hát, legyen negyven forint,
57 14| Mennyi gond nem fekszik hát vállain, ha az, kit vár,
58 14| csupa ménkõ hullna az égrõl, hát azt hiszi, Ákos úrfi nem
59 14| fennszóval. Itt van õ?~- Viola?~- Hát ki más?~Liptákné, mióta
60 14| Szükségképp beszélnem kell vele.~- Hát jer velem - suttogott Liptákné,
61 14| címezése ellen emelt panaszt: - Hát idegen vagyok, hogy tekintetes
62 15| érzelem erõvel kitör, és...~- Hát törjön ki, isten neki! De
63 15| diadalörömmel arcain -, s hát melyik lyukba tette kend
64 15| lyukba tette kend golyóját?~- Hát az elsõbe - felelt a kortes,
65 15| fordulva kérdé:~- Vajon hát nem titkos szavazat határoztatott-e
66 15| munkánkat? Titkos szavazás! De hát mi ez egyéb, mint titkos
67 15| nem volna is így, vajon hát nem kell-e Magyarországban
68 15| nemességét bebizonyítni, de...~- Hát csak tessék - szakítá félbe
69 16| lelkesülve Vándory -, de hát nem hallotta-e a szavakat,
70 16| legnehezebb terheit, de hát nem boldog-e õ, mindemellett?
71 16| pártolni fogja kérésedet? De hát nem látod-e, hogy az egész
72 16| történteket elmondhassa.~- Hát igaz? - szólt végre eltaszítva
73 16| szándékkal jött a házhoz.~- De hát becsületes ember módjára
74 17| akartál elõbb mondani?~- Hát csak azt akartam mondani -
75 17| türelmetlenül.~- Ha jó, teins uram, hát minél többször rakjuk rá.~-
76 17| uram? - szóla.~- Mi kell?~- Hát csak az, kérem alásan: fel
77 17| szólt Ákos bámulva.~- No, hát azt a kicsiséget, a lövést.
78 17| hogy sebemen aggódom?~- Hát min, teins uram? - szólt
79 17| mint a teins úr?~- Mit?~- Hát elvenném.~- Bohó, ha csak
80 17| ha csak tõlem függne!~- Hát kitõl? Éj! - szólt az öreg,
81 17| eret vághattam volna.~- De hát miért, ha a teins úr jól
82 17| homoeopathák? - szóla keserûen - de hát mit tesznek a homoeopathák?
83 17| érthetõbb tréfáira. - De hát van-e abban csak mákszemnyi
84 17| összeszorítva nevetett.~- Hát én - felelt ez - csak azt
85 18| újság nálatok a faluban?~- Hát nem tudja kend? - szólt
86 18| volt férjemmel.~- Violával? Hát a faluban volt?~- És kend
87 18| tegnap éjjel történt?~- Hát kirabolták? - szólt nevetve -
88 18| Meglehet, én nem tudom. Hát ki lett volna? - szólt Cifra
89 19| kérdé: - Mi kell, no?~- Hát megvagyunk - szólt a fõbíró,
90 19| de az istenért, szóljunk hát józanon.~- És ki az esküdt? -
91 19| András, éljen!~- Jól van, hát szóljunk józanon - válaszolt
92 19| fõbíró, összeszedve magát -, hát hová kellene mennünk?~-
93 19| felé indultak.~- Menjünk hát - szólt Macskaházy, ismét
94 19| magára akasztva bundáját.~- Hát te is elmégy, Palikám? -
95 20| minek boszontod az embert?~- Hát csak úgy! - válaszolt Rácz -
96 20| míg éhen halunk meg.~- Hát mért nem mégy valamiért? -
97 20| mindjárt más valamit adok.~- Hát adj neki pálinkát, ha van -
98 20| nem parancsolta senki?~- Hát neked ki parancsolta? -
99 20| jöhetett volna bátrabb kézbe.~- Hát neki kell rohanni még egyszer,
100 20| fõbe kell ütni mindjárt.~- Hát jõjön a teins úr velünk,
101 20| magas tölgyek mellett.~- Hát semmirevalók! hol van a
102 20| éppen most kapott sebet, de hát maradjanak vissza azok,
103 20| nemesember, ez se megy.~- De hát a parasztok hol vannak?~-
104 21| üdvösségemre mondom, nem volt itt! Hát mi az ördögnek keresgélnél
105 21| bizonyosan nem fogja.~- Hát ezért adám meg magamat,
106 21| jót tehessek! Haljunk meg hát, nem bánom, az akasztófán,
107 22| szerencsétlenség érte volna.~- De hát miért jõnek éppen hozzánk? -
108 22| által ismét elveszté -, hát én csak azt hiszem, hogy
109 22| de ki fogja felakasztani hát?~- Mit tudom én - válaszolt
110 22| várhatsz reá. Statárium van.~- Hát mi az a statárium? - kérdezé
111 22| kérdezé az asszony.~- Mi? hát a statárium csak az, hogy
112 22| életkora stb., stb. - és hát jelentésemben nem foglaltatik-e
113 22| betûkkel kiírva? És én hát nem tudnék tökéletes jelentést
114 22| Zátonyi összecsapva kezét - hát nem áll-e a jelentésben
115 22| cimborája lenni megszûnt. Vajon hát Szentvilmosi János, ki a
116 22| csak távolról érdekelné.~- Hát végre hurokra kerültél,
117 22| kiragadja kezembõl.~- S hát a füst benn a kunyhóban
118 22| hozta kend ki írásait?~- Hát csak mellettem feküdtek
119 22| hogy a rablás történni fog, hát miért nem tettél tüstént
120 22| helybenhagyást integettek.~- Jól van, hát magad voltál - folytatá
121 22| antetirozottság! - sóhajtott a báró.~- Hát talán mégis - mondá Kislaky
122 22| burnótszelencéjét ismét nyitva hagyá -, hát ezt a gazembert nem akasztatnók
123 22| kapcáskodásaival nem zavar.~- S hát elfeledni méltóztatott a
124 22| szereti, annyival jobb.~- Hát azt mondtam, hogy õ nem
125 23| illõ. De kérlek, mondd el hát, mi történt?~Völgyesy, mennyire
126 23| halálra ítéltetett...~- És hát aztán? - kérdé János, bajszát
127 23| Megharagszanak néha, ha gráciát kap, hát ily emberre, hogyne haragudnának,
128 23| haragudnának, mint én!~- De hát mily módon akarja kend Violát
129 23| ott elmondok mindent.~- Hát azt gondolod, hogy a szerencsétlent
130 23| De hogy? miként? szólj!~- Hát csak úgy - mondá a huszár
131 23| ember nem gyõzi nézni. - Hát amint mondtam, mihelyt a
132 23| huszár hosszadalmasságán.~- Hát úgy, teins uram - szólt
133 23| által már megkezdetett.~- Hát azért ellenezted úgy, hogy
134 23| kívánna tõlem, én megtenném, s hát még ezt!~- Isten mentsen
135 23| válaszolt Kálmán jókedvûen - de hát mi szükséges sikeréhez más,
136 24| Nyúzó felkacagva. - Ugyebár, hát hol most a bátorság, Viola?...
137 24| hallgatott.~- És gyermekeid? hát, ha majd felnõnek - folytatá
138 24| bosszúságára még ébren talált.~- Hát nincs-e még tíz óra? - szólt,
139 24| embernek is kellemetlen, hát még tiszttartónak, ki ahhoz
140 24| bámulással egymásra ismert.~- Hát a teins úr akart kirabolni? -
141 25| segélyemre számolhatsz...~- Hát helybenhagyását bírom? -
142 25| szólt s arcai lángoltak -, hát elfelejti, hogy Vilmát szeretem,
143 25| bámulva Ákosra tekintett -, hát elfelejted, hol élsz? Nem
144 25| cimboráját látá, érezett.~- Hát szóltál Ákossal? - mondá
145 26| keservének engedé át magát.~- Hát ezért tettem mindent, ezért
146 26| Ugye, Macskaházy uram? hát most ismerkedünk meg egymással,
147 26| nagysád azt most kérdi tõlem? Hát csak, mert nem akartam,
148 26| kérdéseket hozzá intézé.~- Hát tartsa meg! - kacagott fel
149 26| több dolgom a kastélyban.~- Hát kend is elmegy? - kérdezé
150 27| irományok raboltattak-e hát el, melyek által nemességöket
151 27| míg fel nem találtam.~- Hát nem tudja, hol vannak? -
152 27| Tengelyiné türelmetlenül.~- Hát csak azt - válaszolt a másik
153 27| is szóljunk tovább.~- De hát ki szól Vilma boldogsága
154 27| szívén, mint nekem? De vajon, hát e kedves leány csak úgy
155 27| kiálta a másik ijedten.~- Hát mi rossz volna ebben?~-
156 29| a fiskálist megölték?~- Hát hogyne láttam volna! - mondá
157 30| konyhaszolgáló egyszerre.~- Hát ha zsidó volt - kiáltott
158 30| alig bírta felkölteni.~- Hát azt mondtam - válaszolt
159 30| kérdé kíváncsian a fõbíró.~- Hát nem sokat, az igaz - válaszolt
160 30| kiáltott a szakácsné. - Hát miért kérdez engem a teins
161 30| szállt-e magába?~- Ugyan úgy-e! hát még tegnap este erõsen összeszólalkoztak?
162 30| ellenségeskedésben voltak egymással. És hát azt mondja szakács úr, még
163 30| folytatá igazolását a zsidó -, hát az a kés, melyet ott találtak,
164 30| történt, még rám fogják.~- S hát mit hallottál? - vágott
165 30| jegyzõrõl elhárítsák.~- De hát a bot, amelyrõl szóltok -
166 30| megelégedés látszott -, hol van?~- Hát kérem - válaszolt a révész -,
167 30| kérdé ismét Nyúzó élénken.~- Hát kérem minden alázatossággal -
168 30| alispán maradt nejével.~- Hát valóban hiszed - szólt az
169 31| mentségül szolgálhat, miért vagy hát Nyúzó vagy mások iránt szigorúbb?...
170 31| fõbíró úrtól kérdenem: mik hát azon viszonyok s körülmények,
171 32| kérésedet nem teljesítheti?~- Hát azt gondolod - válaszolt
172 32| hogy ennyi bajunk lesz!~- Hát volt baj? - kérdé Nyúzó
173 32| szólt a fõbíró bámulva - hát a nótárius végre ellentállt?
174 32| beszélt? Hogy viselte magát?~- Hát sehogy se! - válaszolt a
175 32| ügyét reám bízza.~- Így hát alügyész úrban Tengelyi
176 32| kielégíteni vágyódnék.~- Hát, teins uram - válaszolt
177 32| felette szigorú rendszerrel. Hát a másik kettõ mit csinál?~-
178 32| üresen kell maradnia.~- De hát ez nem váratlan eset-e? -
179 33| is valamit meggyújtott.~- Hát soha ilyen gyereket nem
180 33| csak taplódra vigyázz. Hát kigyelmed nem iszik? - szólt
181 33| büntetések kívántatnak. De vajon, hát szükséges-e azért, hogy
182 33| szolgálattal mindig beérheti.~- De hát nem jut-e kendnek eszébe
183 33| porvári kocsmárosoknál. De hát a szabadságnak is megvan
184 33| kétségbe kellene esni.~- Hát ez nem a kend tömlöce? -
185 33| szörnyû nyavalyába esett.~- De hát miért hagyják e gyereket
186 33| kérdé a jegyzõ borzadva.~- Hát azt mondják - felelt a másik,
187 34| fogják együtt tartani.~- Hát te is - szólt az alispán
188 34| volna nevét életemben!~- Hát annyira jutottál - sóhajtott
189 34| lelkész kezét, arcai égtek. - Hát te is?! - mondá fájdalmas
190 34| Gonosztevõk cimborájának! s hát nem vagyok-e az, kényszerítve
191 35| e bérruha alatt dobog.~- Hát kérem a teins urat - mondá
192 35| ügyünk meg van nyerve.~- De hát akkor - szólt a huszár gondolkozva -
193 35| kicsoda? - kérdé Völgyesy.~- Hát teins uram - válaszolt a
194 35| tömlöcbõl megszabadítsam: de hát a szegény Viola is ember,
195 35| ronthatná meg - s miért vagyunk hát büszkék?~ ~
196 37| figyelmét is magára voná.~- Hát én bizony nem hallgatóztam -
197 37| fal felé akart fordulni:~- Hát nem ismersz? - szólt az
198 37| megvallottam; mi kell még?~- De hát nem ismersz? - szólt ismét
199 37| szavak hallatára fakadt.~- Hát azért jössz, nemde - szólt
200 38| mondá bámulva a huszár - hát azt sem tudod, mi a retirálás?
201 38| hogy megtanulhattad volna. Hát, öcsém, a retirálás csak
202 38| azt nem tudom, miért megy hát vissza az ember, ha az ellenséget
203 38| az ellenséget megverte?~- Hát bohó - szólt a másik könyörülõ
204 38| tovább - ostoba kérdés! Hát talán hogy avandzsirozzanak;
205 38| õszkor ideszakadt volna.~- Hát a kislaki gulyásnak testvéröccse -
206 38| végigjártatá -, nem volt-e hát elég, mit eddig szenvedtem,
207 38| megzavarodott e kérdésnél. - Hát csak meg akartalak látogatni -
208 38| tanyát sietve elhagyá.~- Hát életemnek legalább valami
|