Fejezet
1 1 | elég-e, hogy nincsen ember, kinek jó tulajdonait elszámolni
2 1 | bírája s apja járásának, kinek közbenjárása nélkül igazságot
3 1 | igazságot senki sem találhat, kinek kezein alólról minden panasz,
4 1 | annak adni az igazságot, kinek ügye jobban védelmeztetett?
5 1 | nevetve -, a hatalmas zsivány, kinek fölakasztásával megyénknek
6 1 | társaságból Vándoryn kívül - kinek szíve a rab szenvedésein
7 1 | harsogá a felbõszölt fõbíró, kinek mérgében még pipája is kialudt. -
8 1 | eleget tehetni; midõn Pista - kinek jobb szeme van - a sz.-vilmosi
9 1 | ily öreg embernek!~Nyúzó, kinek az írás szavai szerint: „
10 1 | óta hordja leveleinket; kinek juthatna eszébe, hogy az
11 2 | a tractushoz, úgy õ is, kinek hallgatása nekik szemökre
12 2 | hogy az öreg Ézsaiás maga, kinek haja évrõl évre szürkült,
13 2 | távozott, s az agg lelkész, kinek már ezüst fürtök környezék
14 2 | ugyanazon teins alispán úrral, kinek falujában õt most mint jegyzõt
15 2 | ki irigyelhetõbb - az-e, kinek léte legédesb gyümölcsöt
16 2 | fügét virág nélkül, vagy kinek bájos, de gyümölcstelen
17 2 | ítéltetett, s hogy egypár más, kinek tettét menthetõnek állítá,
18 2 | egy becsületes kollegája, kinek ezennel mind magam, mind
19 2 | mint jövendõ fõbírájokról, kinek Konkolyi tanyáin a legnagyobb
20 2 | ellen szót emelt, végre õ, kinek háza felgyújtatott, s kit
21 3 | keblében, valamint ritka az, kinek nemes indokai közé ne vegyülne
22 4 | ágyakból, szegény Péternétõl, kinek nehány tyúkja s egy szamárkája
23 4 | leányom - szóla Tengelyi, kinek szemei könnyekbe lábadtak -,
24 4 | Ha Kenyházy esküdt úr, kinek férjem pünkösdkor két lovat
25 4 | Szegény fiú - szóla Tengelyi, kinek szemei ez egyszerû történet
26 5 | órákig térdepel a templomban, kinek egyetlen vétke, hogy engem
27 5 | ki róla megemlékeznék, kinek eszébe jutna, hogy mindez
28 5 | helységében, sõt oly külföldi, kinek ízlése még annyira kimívelve
29 5 | kit magáénak nevezhetett, kinek nyájas szavánál a zsivány
30 5 | váljék õ is, e csecsemõ, kinek még anyja sem kívánhat egyebet,
31 5 | sokszor még annak keblében is, kinek feje fölött a világ rég
32 5 | majd lakolni fogtok.~Nyúzó, kinek ezen szavak között, nem
33 6 | utain, míg Tünde, az egy, kinek Ákos agarai között e kiváltság
34 6 | háladatosságot cserélnek be. Kinek az ég oly barátot adott,
35 7 | hajával s piros arcaival, kinek ajkai mindig mosolyganak,
36 7 | tehetségeit, hogy apja, kinek szemei, ha fiát káromkodni
37 7 | mert egy barátom szerint, kinek nevét keresztyén szeretetbõl
38 8 | látott; te, ki nemes vagy, de kinek családjából senki még alispán
39 8 | éppen nem is lehetne, vagy kinek évenkint egy forint harminchat
40 8 | alispánság és szép fiok, kinek még neje sem vala; s ki
41 8 | kívánataiban, s az öreg Kislaky, kinek szemei egész ebéd alatt
42 8 | magyaráztathassanak; az alispánné, kinek szerencséjére a tisztújítás
43 9 | férfiak ítélete szerint, kinek társaságában senkinek eszébe
44 9 | senki szólni nem hallott, s kinek konzervatív elvei, melyekkel
45 9 | fõjegyzõ -, ha a fiatal báró, kinek még több befolyása van a
46 9 | hatást gyakorolhatna, vagy kinek talán eszébe jutott, hogy
47 9 | kell - szólt Szlacsanek, kinek a báró az egészt úgyis kétszer
48 9 | matematikai igazság, hogy kinek kétszótagú neve van, félannyi
49 10| okoskodásunkat, nem mondhatjuk, kinek auktoritásán indulunk, nem
50 10| egymástól (a szelíd Vilma, kinek mindig támaszra vala szüksége,
51 10| megfeledkezett; s Etelka, kinek akaratát a kis háború, melyet
52 10| alkalmatlankodni.~Vilma, kinek félelmét fölülmúlva a türelmetlenség,
53 11| annak házába fogja tölteni, kinek hív alázatos szolgája gróf
54 11| szentírás szavai szerint, attól, kinek nincs, még az is, mije van,
55 11| kiáltott a játszók egyike, kinek száraz, halvány arcán mindenki
56 11| azokat. Ellenségei, mert hisz kinek s fõképp mely esperestnek
57 11| aggodalommal tekintett szónokára, kinek szavai, mint az elsõk, melyeket
58 12| méltánylom elveit.~Tengelyi, kinek e szavak jólestek, mert
59 12| mire szívem int, ha az, kinek kezében legtöbb fonal egyesül,
60 13| hirdetve, a szerencsétlent, kinek a természettõl épp ily alakú
61 13| kérdezd meg a mészárost, kinek eladtam.~- Igen - hogy azután
62 13| fõbe lõ. Majd meglátjuk, kinek szemét vágja ki elõbb a
63 13| elõbb a varjú; nem jó annak, kinek Cifra bosszút esküdött.~-
64 13| hogy azt minden bolond, kinek kulcsa van, felnyithassa;
65 14| keblünkben, s érezzük, hogy kinek mindent áldozánk, annak
66 14| mondá, hogy az éj annak, kinek szeme világossághoz nem
67 14| õrködik-e a setétségek felett? s kinek akarata nélkül egy veréb
68 14| hol boldogságot talál? Kinek az élet száz örömmel, száz
69 15| igenis kegyes úri ember, kinek jóságát bizony sokan hálátlansággal
70 15| ordított a tömeg, s Karvaly, kinek szava a többiek közül kihangzott,
71 16| mindezt Viola hozta házunkra, kinek feleségét s gyermekét legnagyobb
72 16| szerencsétlenség által fosztatott meg. Kinek isten annyi hatalmat adott,
73 17| valaki váltja tányérait, kinek mellén több színû szalagot
74 17| nagyságos úrfinak nevez, kinek csizmáit tisztítja, sõt
75 17| csizmáit tisztítja, sõt kinek egykor talán bérében álland,
76 17| rebelliójokkal, s a huszár, kinek százada történetesen mindig
77 17| borbélya, hol Sererék éltek, kinek épp Tóni bõbeszédûsége tetszett,
78 17| fõképp az öreg Jánosra, kinek örömében, midõn a feldsert
79 17| következései, ha a sebészt, kinek mérgében szemei szikráztak,
80 19| megvagyunk - szólt a fõbíró, kinek fejébe, úgy látszik, más
81 19| nevetsz? - szólt végre Nyúzó, kinek képe egyszerre egész bírói
82 19| szolgabírónak, majd meglássuk, kinek volt igaza.~- És helyettem
83 20| tovább vinni nem merte. Kinek van itt igaza? egyiknek
84 20| Soha - válaszolt ez, kinek gondolatai máshol jártak.~-
85 20| Krisztusom! - kiálta Zsuzsi, kinek lelkében egyszerre minden
86 20| azonban csak az érdemli, kinek isten szívet adott, hogy
87 20| hóhér! - kiálta a másik, kinek ifjú, részegeskedés által
88 20| hat pisztoly - mondá Rácz, kinek arcán vad merészségnek kifejezése
89 20| megkötözni lábait s kezeit annak, kinek nevénél máskor remegett.~
90 21| ment szedni. A gulyás - kinek e kétségbeesett nyugalom,
91 21| elvakítva, hogy nem is tudta, kinek kezeibe adá, vagy inkább,
92 21| mellett õrt álló hajdútól, kinek azt beszélé, miszerint éppen
93 22| hogy közöttük egy sincs, kinek túlzó filantropiájától félnie
94 22| véleményében; legalább az elõbbi - kinek e pillanatban talán eszébe
95 22| mint én, regényíró létemre, kinek fõ feladata a közönséget
96 22| hazudott volna.~Sóskuty, kinek mondásait a helyszûke miatt
97 22| régi ismeretségben élt s kinek hitvese atyafia is, neki,
98 22| mit - mondá Zátonyi, mint kinek fején egyszerre nagyszerû
99 22| Csupa fogadás. No, és most kinek volt igaza?~- Hogy végem
100 22| mindez? - folytatá a rab, kinek halvány arcai ez elbeszélés
101 22| alatt lángolni kezdettek, s kinek keze akaratlanul ököllé
102 22| vagyok esküt letenni. Isten, kinek színe elõtt még ma meg fogok
103 22| mint írásaim - mondá a rab, kinek arcain Macskaházy szavainál
104 22| kimondani ítéletét, én, kinek voksom nincs, fel fogok
105 22| fenntartsa? - szóla Völgyesy, kinek egyébkor halvány arcait
106 22| szerencsétlenség érte azt, kinek hibás testalkotást adott
107 22| ellenállhatlanul vonzódva érzeném, kinek egy szaváért éltemet, mosolygásaért
108 22| magábazárkózottá tevék. Kinek sebe van, bizonyos lehet,
109 22| néztek egymásra. - Völgyesy, kinek ez elsõ hivatalos foglalatossága
110 22| kivevén uraságod által, kinek, hála az égnek, voksa nincs?~-
111 22| jókedvûen, Kislakyt kivéve, kinek nyugtalansága, mióta az
112 22| senkit még meg nem gyõztek, kinek az ég elég szívet adott,
113 22| akarák deríteni elnöküket, kinek keblére, mióta az ítéletet
114 23| légyen hozzá szavunkkal. Kinek merészsége nincs, hogy meggyõzõdése
115 23| gonosztevõ lett légyen is, kinek Kislaky életét megmenthette
116 23| Teheti-e ezt oly ember, kinek szíve van, érdemli-e az,
117 23| dolgot - mondá Kislakyné, kinek szemei könnyekkel teltek -,
118 23| rendesen szerkesztetett. Kinek fogják ezt hibául tulajdonítani?
119 23| határomon felakasztottak, s kinek életét megmenthettem volna,
120 23| értem - vága közbe anyja, kinek szemei az egész idõ alatt
121 23| szóla közbe az öreg Kislaky, kinek arcain a rövid örömsugár
122 24| nyitá fel szemeit anyjára, kinek szemei e mosolygásnál könnyekbe
123 24| mérgesen a szólóhoz fordulva, kinek csak utolsó szavát hallá -
124 24| társaságokat el tudott altatni, s kinek mestersége most önmagán
125 25| Tiszarétre visszatért, s kinek szobája - mint olvasóim,
126 25| vága közbe az alispán, kinek a mód, mellyel fia a beszélgetést
127 25| mértékben, mint talán soha fiú, kinek szülei élnek?... Csak most
128 25| annyian nyújtják kezeiket, kinek elégíték ki szomját? Ki
129 25| beléegyezzen. Gondolj nõvéredre, kinek szinte egész jövõjét elrontod,
130 25| szükséges - válaszolt a másik, kinek arcait felindulásában halotti
131 26| vagy végre Vilma maga, kinek minden tekintete egy ellenállhatatlan
132 26| kívántam, kívántam olyant, kinek karjai között soha eszébe
133 26| boldog párra, majd férjére, kinek megelégedése neki e föld
134 26| Vándory vagy mit tudom én kinek kezében lehetnek, míg ön
135 27| angyali teremtés szerencséje kinek fekszik inkább szívén, mint
136 27| melegebben -, én ismerek egyet, kinek hívsége minden próbát megáll,
137 27| hívsége minden próbát megáll, kinek állandósága tántoríthatlan.
138 27| kevesebbet nyújthat Ákosnál, de kinek karjai között Vilma mindazon
139 28| beszélgetéseknek tárgya, kinek megszidása az egész faluban
140 28| hogy zsivánnyá lettem? Kinek köszönhetem, hogy üldözve,
141 29| ha ma nem jõ, nem tudom, kinek adjam az írásokat... még
142 29| egymásra, míg a jegyzõ, kinek kezében a gyertya reszketett,
143 30| mégis nem volt közöttük, kinek valami különös mondanivalója
144 30| nevezte Tengelyit. A szakács, kinek ily roppant hazugság ellenében
145 30| fájdalom! sokra akadtam, kinek emberekkel való bánását
146 30| néztek egymásra; a szakácsné, kinek nem az vala szándoka, hogy
147 30| foghatom meg az egészt.~Rétyné, kinek e beszélgetés élénk figyelmét
148 30| mely végett a jegyzõt, kinek õ maga is köszönettel tartozott,
149 30| amelyrõl szóltok - mondá Nyúzó, kinek vonásain a vizsgálat ezen
150 31| fordulsz el a gonosztevõtõl, kinek tette borzadást gerjeszt,
151 31| ott van Réty barátunk is, kinek pártolására számolhatunk. -
152 31| történvén, senki nem tudatik, kinek e férfiú halála érdekében
153 31| hiszi - mondá Tengelyi, kinek vére arcaiba nyomult -,
154 31| egy jegyzõ, oly ember, kinek a gonosztevõk üldözése kötelességében
155 32| ki tudja - mondá Vándory, kinek a keserûség, mellyel Ákos
156 32| gonosztettel vádoltatik, s kinek ártatlanságáról meg vagyok
157 32| fogok követni, hogy azt, kinek védelmét magamra vállaltam,
158 33| folytatá az elõbbi - kinek pénze van, nálunk mindent
159 33| szerencsétlennek szenvedései, kinek szívéhez soha bánat nem
160 33| akarná adni. A másik gyermek, kinek jajgatása Tengelyit elõbb
161 33| legnagyobb figyelemmel tekinte, s kinek felelete, hogy inni nem
162 33| gonosztettel vádoltatott, hány, kinek bûntette csak pillanatnyi
163 34| korában nem volt senki, kinek másokhoz simulni, kinek
164 34| kinek másokhoz simulni, kinek sokaktól szerettetni annyira
165 34| Vesztõhelyre hozni egy oly embert, kinek ártatlanságáról meg vagyok
166 34| ki egykor barátom volt, s kinek leánya fiam neje lesz, vagy
167 34| emberek közönségesen, azt, kinek hatalmától megmenekülni
168 34| rendelé. Ismerted az angyalt, kinek szeretete minden egyéb kötelékeket
169 34| apám házához vezetem, õ, kinek büszkeségét ismerém, öröm
170 34| csak emlékeim maradtak. Te, kinek bánatomat legjobban elpanaszolhattam
171 34| kevéssel utána apám is, kinek hátralevõ erejét a fájdalom,
172 34| életem csendjét, mint õ? kinek köszönhetem, hogy egyetlen
173 34| elfelejteni nem tudsz. Kinek van itt oka panaszra?~-
174 34| végre -, mi boldog vagy te, kinek keblét annyi bizalom tölti
175 34| legboldogítóbb, de a leghelyesebb. Kinek hite nem puszta szavakban
176 35| más lovagról is énekelt, kinek kedvese kesztyûjét vadállatok
177 35| Porvárnak millionáriusa, kinek legalább kétszázezer forintja
178 35| néha megvetik - ezek azt, kinek pénze nincs - mindig; szóval
179 35| erõvel jõ összeütközésbe; de kinek szívét szerelem tölti el,
180 35| jobb olyanhoz ragaszkodni, kinek tévedései a fõbõl, mint
181 35| a fõbõl, mint olyanhoz, kinek hibái a szívbõl erednek.
182 35| nem vonta, minden ember, kinek isten lelket adott, úgy
183 36| mellyel mindenik él, s sok, kinek semmi más eledele nincs,
184 36| fiatalembernek ígérte e hivatalt, kinek minden tekintetben jó konzervatív
185 36| bûntett elkövetésére bírta, kinek kedveért az a börtönbe került,
186 36| lássa tulajdon testvérét, kinek akaratlanul gyilkosává vált?
187 36| Mert hány volt e tömlöcben, kinek e szomorú lakhelyt csak
188 36| küldé el a kedves teremtést, kinek önfájdalmát elárulni nem
189 36| hiszi. A legnagyobb férfi, kinek tetteit századok magasztalják,
190 36| velem, s éppen Vándory úr, kinek én - itt a rabnak szavát
191 36| vallása?! - szólt a beteg, kinek arcaira egy pillanatra közönségesen
192 37| váltak azokká. Maga Vándory, kinek részvétérõl ismert filantrópiájánál
193 37| annyira lelkesedett, s kinek az állatkínzás megszüntetése
194 37| azután Bántornyi Lajost, kinek testvére kedveért az egyesületi
195 37| tölték lelkét. A zsidó, kinek eszmélete tökéletesen visszatért,
196 37| kérdé ismét az alispánné, kinek szokatlan fölgerjedése most
197 37| kitõl kérjek tanácsot? kinek pártolására számolhatok?
198 37| ki gondoskodik felõled? kinek fekszik jóléted szívén?~-
199 38| közé tartozott Rétyné is, kinek halála Porváron s az egész
200 38| Valamint mûveltebb ember, kinek a természet szívet adott,
201 38| gyermeke marad a nõnek, kinek egész szeretetét adhatja,
202 38| bámulása, midõn a közelgõben, kinek vonásai elõtte már távolról
203 38| ember nincs a világon, kinek annyit köszönhetek. Feleségem-
204 39| megnyugtatva érzené magát.~Viola, kinek, valahányszor nejére nézett,
205 39| kellett, hogy a fõbíró, kinek jellemét tapasztalásból
|