Fejezet
1 1 | volna el, mert a nagyságos asszony is jó borravalót ígért,
2 1 | folytatá -: a nagyságos asszony azt parancsolta, hogy ez
3 2 | megismerkedünk; hogy Erzsébet asszony egy idõ óta jóval többet
4 3 | lehet megválni -, lám, én asszony vagyok és szerencsétlen
5 3 | szerencsétlen viszonyaim - és...~- Asszony, asszony! az mind szép és
6 3 | viszonyaim - és...~- Asszony, asszony! az mind szép és jó - szóla
7 3 | nagysádat, nagysád nem oly asszony, mint a többiek. Amit szól,
8 4 | üres istállójára nézett, az asszony összetett kezekkel járt
9 4 | dolgozik. Kend becsületes asszony, de szegény Violáné majd
10 4 | ma vitték el, úgyhogy az asszony egészen elhagyatva s minden
11 4 | szalmán feküdt a szerencsétlen asszony, mellette egyfelõl csecsemõje,
12 4 | Ha idehaza vagyok, s ez asszony helyzetét látom, én is befogadom
13 5 | emelik keblét.~- Szegény asszony, hát annyira kelle jutnod -
14 5 | hisz apád... - És a jámbor asszony elhallgatott, nem találva
15 5 | Vilma rózsáit s Erzsébet asszony szép nagyfejû káposztáját,
16 5 | midõn egyszerre Erzsébet asszony álla elõtte, s gyöngéd asszonyi
17 6 | beérni. Sok szeretetre méltó asszony száll sírjába, ki mint Hegel
18 6 | mindig pártomat fogta, de az asszony, ki nem éppen vakon engedelmeskedik
19 7 | saját szavát; s a nagyságos asszony, ki a felsõ emelet közép
20 7 | haladhatunk, s bámulhatjuk-e, ha e asszony e Rubiconnál megállni nem
21 7 | hogy a nemesek a nagyságos asszony kézcsókolására kívánnak
22 8 | gazda szívessége, Borbála asszony szüntelen kínálásai, sõt
23 8 | öreg Bálint úr s Borbála asszony egész órákig elsóhajtozának
24 9 | ment végbe, a nagyságos asszony jelenléte ezt természetessé
25 9 | nemtõl veszi eredetét; az asszony azon teremtés, mely stb.,
26 10| konyhába nyílt, Erzsébet asszony s leánya laktak. A konyhának,
27 10| tanácskozás tartatott. Erzsébet asszony Vándoryval, ki e napon náluk
28 10| szerencse - mint egy öreg asszony, kivel sokat társalogtam,
29 10| megelégszik.~Azalatt Erzsébet asszony s a tiszteletes, kik a beteget
30 11| a teins vagy méltóságos asszony cum appertinentiis, balra
31 13| a furfang, ki, mint az asszony, minden csepp vértõl reszket,
32 14| ugyanazonosítja: úgy a ház s az asszony becsülete válhatlan kapcsolatban
33 14| mellett doboghatnak? A jámbor asszony, most elõször életében,
34 14| mindamellett? s mit én, gyenge asszony tettem, azt Ákos nem tenné,
35 14| keményedni kezdett, s a jámbor asszony, midõn szobájába ment, fejét
36 14| éjjel lovagolni. - És a jó asszony nevetett Ákos szeszélyén,
37 14| szerencsétlenség, melynek e jámbor asszony szíve szorultságában teljes
38 14| Ne beszéljen a teins asszony ilyeket. Ha a köd helyett
39 14| suttogva amaz -, ha a teins asszony egyszer bemenne a konyhából.
40 14| lehettek ismét együtt.~S a jó asszony nagy székére ereszkedett,
41 16| jóhírét megronthatja: a jámbor asszony szívét mély aggodalommal
42 16| elszunnyadott; s maga Erzsébet asszony valamivel bátrabban nézett
43 16| nem romlott szívû, s az asszony - - van-e asszonyi teremtés,
44 16| hallá.~- Viola a nemzetes asszony házában sohasem rabolt,
45 16| örült a hatáson, melyet az asszony szavai Erzsébetre tettek.~-
46 16| nem akarlak sérteni, jó asszony, mit tehetsz te róla, de
47 16| apostolait. Ha a nemzetes asszony valami olyat mondott, mi
48 16| szerencsémet.~- Szegény asszony - szólt Erzsébet, szemeit
49 16| utánam járt, s én becsületes asszony létemre kiûztem házamból,
50 16| jõjön, mert a nagyságos asszony minden más kocsissal fél.
51 16| fájdalom, mely a szerencsétlen asszony arcain látható vala, mélyen
52 16| felkelve.~- Ne féljen, nemzetes asszony - vágott közbe Violáné,
53 16| ajtó felé ment.~- Szegény asszony - sóhajtott Erzsébet szomorúan
54 16| higgye el a nemzetes asszony, ha ma még egyszer születném
55 16| a szavakat, melyekkel ez asszony tõlünk búcsút vett? Õt nehezen
56 16| nemtelenek vagyunk? Igen, jó asszony, ne bámulj úgy! Nemtelenek
57 16| hely volna a világon, hol asszony jó hírét visszanyerheti!~
58 16| Ha Rétyné lesz, ugye, asszony? - szólt haraggal Erzsébethez
59 16| míg élsz, szerencsétlen asszony - szólt Tengelyi szenvedéllyel -,
60 17| érdemlé, s habár a nagyságos asszony nem volt is egészen az õ
61 17| nem nagyságos, hanem teins asszony parancsolt, a Rétyek s János
62 17| lelhetnek; s maga a nagyságos asszony, talán mert e tulajdonokat
63 17| mely a házban a nagyságos asszony szerfölötti pontossága miatt
64 17| bírt mostohája fölött. Ez asszony, ki indulatát soha senki
65 17| vérét arcaiba hajtá, s az asszony maga, noha meglepettnek
66 17| csinos kis leányka - mondá az asszony, mindig enyelegve, de úgy,
67 17| beszélé, hogy a nagyságos asszony azóta mindig Macskaházynál
68 18| pihenve megálltak, s a fiatal asszony, kis poggyászával hóna alatt,
69 18| feszülettõl, s a kálvinista asszony lelkén a pápista keresztnél
70 18| sohasem ismert életében.~Az asszony felkelt, hogy tovább menjen,
71 18| borzadást, mellyel a szegény asszony a zsiványra nézett, midõn
72 18| mi történt? - kérdé az asszony remegve.~- Nincs idõm, István
73 18| többé kétség, s a szegény asszony meggondolva minden körülményeket,
74 19| más országban a legszebb asszony megelégedhetett volna -
75 20| kocsis, mint ez; a nagyságos asszony is vele jár.~- Biztos ember?
76 20| akasztani. - S ezzel a szegény asszony a szekérrõl leszállni készült.~-
77 21| nyomhatod le. A szerencsétlen asszony rég elérte e pontot. Midõn
78 21| szinte nem szóltak; végre az asszony, erõt véve önmagán, sebesen
79 21| Nem vagyok én nagyságos asszony - viszonzá Zsuzsi keserûen -,
80 21| Láttad õt? - szólt az asszony, elébe sietve, midõn a cigányt
81 21| faluházában? - kérdé az asszony élénken; mert mint olvasóim
82 21| látnom kell õt.~- Szegény asszony, hogy bírnál te Kislakig
83 21| vigyen s Viola gyermekeit az asszony kívánata szerint magával
84 22| nem lehetett. A jószívû asszony a szerencsétleneknek külön
85 22| Én csak gyenge, tudatlan asszony vagyok - mondá a háziasszony
86 22| Gondold meg, Bálint - szólt az asszony, férjét érzékenyen kezénél
87 22| Tudom, öregem - mondá az asszony -, teljesítsd kötelességedet;
88 22| Igen - mondá a másik asszony -, de ki fogja felakasztani
89 22| jegyzé meg egy vastag fiatal asszony, ki az egész beszélgetést
90 22| statárium? - kérdezé az asszony.~- Mi? hát a statárium csak
91 22| megtörténnék? - kérdezé a kis asszony tovább.~- Mit tudom én...
92 22| akadozott.~- Csak bátran, jó asszony - biztatá Kislaky nyájasan -,
93 22| kérdé az utóbbi. Mire az asszony kibocsáttatott.~Az utána
94 22| között, mikor a nagyságos asszony velem Porvárra akart kocsizni;
95 22| minden egyéb.~A szegény asszony, mihelyt a törvényszék kezdetét
96 22| megjegyzé, hogy e perben érzelgõ asszony sem mondhatna mást. A báró
97 22| rohant a szobába.~A szegény asszony, miután a folyosóra jutott,
98 22| isten mentse meg - szólt az asszony szelíden -, ne hallgassanak
99 22| mit beszélek.~- Szegény asszony - mondá Kislaky -, a bírónak
100 22| ember életeért.~- Szegény asszony - szóla most Kislaky, szemeit
101 22| Zátonyi nyugodtan, s a szegény asszony egy sikoltással földre dõlt...~-
102 22| Zátonyihoz halkan, miután az asszony kivitetvén, az ítélet Violának,
103 23| tekintetet, mellyel e jámbor asszony õt életében elõször fogadta,
104 23| Teljes szívembõl - mondá az asszony, ki most egész derültségét
105 23| ült egymás mellett, míg az asszony, a vacsorára teendõ készületekre
106 24| mindent elrontana. Ha az asszony megtudja, hogy férjét megszabadítjuk,
107 24| magányosan, alig látá ez asszony szótalan kétségbeesését,
108 24| bámuló tekintetbõl, melye az asszony reá vetett, vevé észre,
109 24| második apjokat - szólt az asszony, tekintetet vetve Jánosra,
110 24| megölelte õt, s a szerencsétlen asszony nem bírt megválni férjétõl,
111 24| rab biztonságban van. - Az asszony, Kálmánnak erõszakkal kezet
112 25| irományok, melyeket a nagyságos asszony annyi ideig keresett; úgy,
113 25| sõt elveim ellen van, de asszony létemre nem fogom annyira
114 25| nem nyílt, s a nagyságos asszony nem lépett volna a szobába,
115 25| vala látható, melyet ez asszony iránt, fõképp mióta benne
116 25| szakítá félbe indulattal az asszony -, férjem soha nem mondott
117 25| uradalmaira vonul vissza? - S az asszony kacagásra kényszeríté magát.~-
118 26| most!... - Az indulatos asszony sírt haragjában. - Oh, én
119 26| rajta diadalmaskodni fog.~Az asszony elmerülve e kínos gondolatokban
120 26| alispánné kezeit -, van-e ily asszony széles e hazában, mint az
121 26| irományok, melyekért ily jellemû asszony, mint nagysád, oly gonosztettekre
122 27| nyugtalannak érzé magát. „Ez asszony - szólt magában, midõn a
123 27| fõboldogságától, mely a nemzetes asszony birtokában állt, megfosztattam,
124 27| felsóhajtva -, hogy a nemzetes asszony szint azon tévedésben van,
125 27| Ne higgye a nemzetes asszony - mondá az ügyvéd szerényen -,
126 27| Vagy mondja a nemzetes asszony maga, mily gondolható érdekem
127 27| mindezt nem értem - mondá az asszony vállat vonítva -, csak azt
128 27| igazságtalan a nemzetes asszony irántam! Ha tudná, mennyit
129 27| elraboltattak, amint a nemzetes asszony hiszi, olyanok, melyek által
130 27| egykor volt. A nemzetes asszony végre pert kezd... Én megmutatom,
131 27| szántani és vetni. A nemzetes asszony mondja, hogy ez rossz szokás,
132 27| tartottam... a nemzetes asszony nem; végre maga is juhokat
133 27| követni ellenünk.~- A nemzetes asszony csalódik - vága szavába
134 27| neki leányát.~- A nemzetes asszony jól teszi, ha Ákost tiszteli -
135 27| néven?... Lássa a nemzetes asszony, ily rangú fiatalembernél,
136 27| kifejezni, hogy Ákos a nemzetes asszony kívánatainak soha megfelelni
137 27| egész becsét a nemzetes asszony annyira tudja méltányolni.
138 28| akadályozhatom is, e háladatlan asszony soha nem fogja megbocsátani,
139 28| is hitte volna, hogy ez asszony annyira fel fog indulni,
140 28| adom, biztosítva vagyok ez asszony bosszúja ellen is. Végre
141 28| mindent megtettem... - és az asszony ismét törülni kezdé szemeit.~-
142 29| meglátjuk!... én a nagyságos asszony libériás kocsisa vagyok,
143 30| Nyúzó, ki most szinte ez asszony különös magaviseletére s
144 30| neveztetni szokott, Kata asszony, mert mint õ maga többször
145 30| tehetségeiket el nem ássák; Katalin asszony beszélt reggeltõl estig
146 30| magának Debrecenbõl.~A jó asszony a szó szoros értelmében
147 30| midõn elõre mondta, hogy ez asszony kikérdezése haszontalan?~-
148 30| az igaz - válaszolt az asszony -, de világosan, mind, akik
149 30| szakács türelmetlenül - ez asszony, csakhogy szólhasson, halálos
150 30| fordulva, lángoló arcokkal az asszony.~- És én szinte felhíhatom
151 30| hazudni merészelt. Mire az asszony elrémülve a kályhához vonult,
152 30| ok csak van, midõn ez az asszony s még két tanú világosan
153 30| farkasgúzzsal.~- A nagyságos asszony - szólt a zsidó rimánkodó
154 30| csalódott, s hogy õ ostoba asszony, ki mindent csak félig ért.
155 30| S miért ne? - kérdé az asszony, szemét férjére függesztve.~-
156 30| borzadás tölté el, midõn ez asszony lelkét egész meztelenségében
157 31| mindjárt haza - mondá az asszony lélegzetén kívül.~- Mi történt? -
158 31| mindig az elõbbi hangon.~- Jó asszony, mi lelte kendet? - szólt
159 31| dolgot hinné. A nemzetes asszony, mikor õt akarta kikérdezni,
160 31| Igazság, teins uram - mondá az asszony sóhajtva -, hogy mikor Violát
161 31| nemzetes úr, sem a nemzetes asszony nem tudtak semmit felõle,
162 31| nem tudta, s a nemzetes asszony sem, ki akkor már alunni
163 31| gonosztevõ! - S a jámbor asszony hihetõképp még többet mondott
164 31| késõbb tudósítanál. Lám ez asszony itt - tevé hozzá, Liptáknéra
165 31| bizonyságot tett, hogy ez asszony igazat mondott. - Bocsánatot,
166 32| tárgyban... A nagyságos asszony, még mielõtt elmentem, különösen
167 33| már a másik kezdte; még asszony is volt köztünk. De itt
168 34| mindig egy cél után törekedõ asszony nem szûnõ befolyása által
169 34| nem vette volna. A büszke asszony azonban e látszó hidegséget
170 34| szerelmét e szerencsétlen asszony, ki büszkeségének mindent
171 34| magadat. A szerencsétlen asszony nem bízott nagylelkûségedben,
172 35| vevé lakását. A szegény asszony alig bírta el keservét.
173 35| gondolhatott. - Erzsébet erõs lelkû asszony vala; Tengelyi minden bajai
174 36| nem jött-e még meg?~Az asszony ismét fölment Tengelyihez,
175 36| függesztve -, mert a nagyságos asszony azzal fenyegetett, hogy
176 36| hogy hallgatni fogok, de ez asszony elhagyott nyomorúságomban,
177 37| szólt magában tovább. - Az asszony, ki a zsidót betegsége alatt
178 37| felfödözése elõtt, mint az ápoló asszony mondá, nem halhat meg nyugodtan,
179 37| remegõ hangon, miután az asszony elég hosszas elõadását a
180 37| minden erejét. - Nem, jó asszony - mondá a lehetõségig nyugodtan -,
181 37| alispánné sokkal eszesebb asszony volt, mint hogy helyzetét
182 37| nyugodtabban - válaszolt az asszony, fölkelve székérõl, melyen
183 37| tudná, hogy a nagyságos asszony is kérdezõsködött felõle,
184 37| hangon mondattak, hogy az asszony minden kíváncsisága mellett
185 37| kinézve meggyõzõdött, hogy az asszony, kit elküldött, nem hallgatódzik,
186 37| szívén?~- El tõlem, iszonyú asszony - szakítá félbe szavait
187 37| kamarából, hol az ápoló asszony betegét, midõn hozzá visszatért,
188 37| nem találunk, s miket ez asszony most szenvedett, ezek közé
189 37| hozzá -, nõd szenvedélyes asszony; megtudta, hogy a szerencsétlen,
190 37| lépett, a szerencsétlen asszony még élt; reá függeszté szemét,
191 38| nyilváníthatá, hogy mit a nagyságos asszony ivott, bizonyosan nem volt
192 38| íróasztalán, melyet a boldogtalan asszony hozzá intézett, s melyben
193 38| nyíltan szól, a szerencsétlen asszony vagy feleségévé nem válik,
194 38| csárdáig vitte, hol a szegény asszony férjét be akará várni. Mi
195 38| többet. Midõn e szegény asszony férjét szabadon látá, s
196 38| mindazon szeretetet, mely egy asszony keblében megfér; csak õ
197 38| gyermeke is, s a szegény asszony, midõn e kedvesét testvére
198 38| férje sírt; de a szegény asszony gyermekei sírjától jött,
199 39| mondhatá senkinek, s a szegény asszony még áldá végzetét, midőn
200 39| ajtaját, s akkor a szegény asszony a törökdombhoz ment, s ott
|