Fejezet
1 1 | helységének jegyzõjével és Vándory Boldizsár, ugyane falu reformált
2 1 | fölébredniök ne lehetne, Vándory arcai, mint az ég, melynek
3 1 | örömei is jutottak e földön.~Vándory végre letéve virágait, félbeszakasztá
4 1 | vidékünket ócsárlod - szólt Vándory mosolyogva megfogván barátja
5 1 | megnyugszom - szóla mosolyogva Vándory -, s mert e síkon s az emberek
6 1 | megszorítva barátja kezét Vándory -, hidd el, bírjuk, született
7 1 | bizonyítni akarunk - viszonzá Vándory. - Ki a jelennek jó oldalát
8 1 | illetlen mulatság - szóla Vándory, egész figyelmét az agarászatra
9 1 | Ami engem illet - ismétlé Vándory -, én nem foghatom meg,
10 1 | És a kegyetlenség - szóla Vándory -, nem jut-e eszedbe e szegény
11 1 | futhatott a kegyetlenség elõtt.~Vándory csak nehéz sóhajjal felelt
12 1 | olvashatni, mint Tengelyi vagy Vándory redõs vonásai közt, csakhogy
13 1 | kacagtak. Miután azonban Vándory - ki az egész jelenet alatt
14 1 | Oh, istenem - sóhajta Vándory -, s ha arra gondolok, hogy
15 1 | menjünk mi is hazafelé.~Vándory, ki most az egyszer ellentmondani
16 1 | Bizonyosan - viszonzá Vándory -, szemmel követtem, de
17 2 | csak egy férfival állott, Vándory Boldizsárral, kivel õt olvasóim
18 2 | életének egyik fõ örömét tevé.~Vándory s Tengelyi egyébiránt a
19 2 | mellyel az emberekrõl szólt - Vándory derült életnézete, ki mindennek
20 2 | barátok a faluhoz értek, s Vándory jó éjszakát kívánva Jónástól
21 3 | ugrott ki, s így illant el - Vándory nem véteté ûzõbe, mint másnap
22 3 | elmondja, hogy tiszteletes Vándory hálószobájában nagy diófa
23 6 | ájtatosságra hívta a népet, mely Vándory vigasztaló szónoklatánál
24 6 | fondorkodások? Hogy ti ifjak, mint Vándory mondja, csakugyan nem ismerhettek
25 10| természettudományban, s Vándory a vallásban, kedves tanítványaiknak
26 10| hogy Etelkát kérdené, s ha Vándory néha mosolygva mondá, hogy
27 10| nem láttam õt; szerencsére Vándory jött vele, s ez áldott ember
28 10| elvek szigorúsága miatt. Vándory, mert minden emberben félangyalt,
29 10| neje jobban lesz, talán Vándory veszi házához; a dolog lassanként
30 12| falusi jegyzõnek valaha volt. Vándory, ki, mint excellenciád tudja,
31 14| s valahányszor szerelme Vándory vagy Erzsébet által szóba
32 14| boldogabb lesz. Ákos gazdag, s Vándory, ki õt nevelte, ki õt mint
33 14| öreg Liptáknét persze; majd Vándory is meglátogat néha.~- Igen,
34 14| a bennszólók Erzsébet s Vándory, s minél inkább el volt
35 16| családnak egyetlen vigasztalója Vándory vala, s csak szelid intéseinek
36 16| férjével találkozni fog. Vándory, ki mióta a szerencsétlenség
37 16| kezét a nõ karjára téve Vándory -, hála istennek! Ákos baja
38 16| melyre Erzsébet ijedve, Vándory nyugodtan visszafordulván,
39 16| neve, hogy úgy van - szólt Vándory, ki mindent, mi az emberekben
40 16| megbánta, hogy kimondá. Vándory nehány vigasztaló szóval
41 16| engem inkább tudna szeretni.~Vándory s Erzsébet meghatva hallgatának,
42 16| remegõt székre ülteté, s Vándory sóhajtva ég felé tekintett.~
43 16| melynek teljes igazságát Vándory s Tengelyiné éppoly jól
44 16| Esküdni mernék - mondá végre Vándory felkelve s az ablakhoz menve,
45 16| gondviselésen - szólt lelkesülve Vándory -, de hát nem hallotta-e
46 16| segít senki. - Erzsébet s Vándory mindent elmondva, ami, mint
47 16| a jegyzõ szakítá meg, ki Vándory elõtt megállva röviden elmondá,
48 16| szemeit.~- Jónás - szólt Vándory, barátja vállára téve kezét -,
49 16| nem? - szólt lelkesülve Vándory - ha irományaidat nem találjuk,
50 16| kifejezésén, ismét hallgatott, s Vándory zavarodva szavakat keresett,
51 16| megbecstelenítve!~Erzsébet sírt, Vándory mindent, mi barátjának fájdalmát
52 16| leányom becsületét, nemde Vándory? Te felmégy Bécsbe, és a
53 16| jó hírét visszanyerheti!~Vándory ismét nehány vigasztaló
54 16| meg fogja mutatni - szólt Vándory nyugodtan -, ha Vilmád Rétyné
55 17| Vilmosról hívatott, s még inkább Vándory - mert az elsõ, minden diplomája
56 17| életnézetû, én az vagyok. Vándory maga nem nagyobb optimista
57 17| fiókot törte fel, melyben Vándory írásai voltak. A tiszteletes
58 17| nem hallottál semmit Vándory irományairól?~- Nem én -
59 17| nejeikkel; de mi köze ennek Vándory irományaihoz?~- E szegény
60 17| emberek azt hiszik, hogy Vándory õt ismerte, vagy talán még
61 23| szerezhetünk, éppen nem ellenzem Vándory úr kívánatát - feltéve,
62 23| most közbe a tiszttartó, ki Vándory után szinte feljött -, én
63 23| gondoltam, ez lesz a legjobb.~Vándory felsóhajtott.~- Nem, nem -
64 23| ha Munkács várában volna.~Vándory s fõképp Kislakyné felszólaltak
65 23| nevetséges gyengeségérõl, Vándory bolond filantrópiájáról
66 24| csend uralkodott. Miután Vándory, ki õt a vallás vigasztalásaival
67 25| hiszem, hogy az orvos s Vándory komoly intései õt szobájában
68 25| hogy az egész, Serer s Vándory véleménye szerint, kicsiség.
69 25| voltak Tengelyi irományai s Vándory levelei, mik után nagysád
70 25| nem lehete kétség, hogy Vándory irományainak elrablása szüléik,
71 25| elhagyá, illetik, s hogy Vándory e családi titokban beavatott?
72 25| megfosztása céloztatnék, Vándory ily aljassághoz segédkezet
73 25| elkövetett - mit tesz, ha Vándory éppen akkor a szobába nem
74 26| legboldogabb emberének érzé magát.~Vándory, mihelyt vendégét lakába
75 26| ellen még inkább megerõsíté. Vándory szelíd biztatásai azonban
76 26| akadályokat tenni nem fog. Mire Vándory örömragyogó szemekkel megölelve
77 26| Régen mondom - válaszolt Vándory mosolyogva -, csak nem akartad
78 26| barátom - szóla fejét csóválva Vándory -, elveid egészen hibásak.
79 26| szolgájával így! nincs-e nekem, ha Vándory írásait kezembe keríthetem,
80 26| jutottak, s most is még Vándory vagy mit tudom én kinek
81 26| szerezhetek magamnak. Maga Vándory, ki semminek inkább, mint
82 27| folytatá gondolatait -, õ Vándory írásaiból néhány darabot
83 27| elsietõ ügyvédet követte, Vándory által, ki éppen a házhoz
84 27| többiek s késõbb Ákos, ki Vándory után eljött, nemegyszer
85 28| nemeslevelét s egyet-kettõt Vándory irományai közül, ha egyszer
86 28| magát, gyertyát gyújtott, s Vándory irományait kezdé átnézni.~
87 28| ott, melyeknek egyikében Vándory levelei, másikában Tengelyi
88 29| tulajdoníttatott.~Vacsora végével Vándory Ákossal elment, Tengelyi
89 30| tudva, hogy e néhány levél Vándory irományainak csak egy kis
90 31| szerencsétlenségében tanácsot kérjen.~Vándory, ki télben-nyárban négykor
91 31| sóhajtott elborzadva Vándory. - Vétkeinek közepette,
92 31| Elfogatását? - mondá Vándory szinte elijedve a gondolattól -
93 31| mint orgazdát büntetni?~Vándory felhozá, hogy ha ezen okoskodás
94 31| egy értelemben lesznek.~Vándory, ki jól látta, mily károsan
95 31| elháríttassék.~Minden, mit Vándory barátjától elérhetett, az
96 31| hogy ezt tegyem - mondá Vándory nyugodtan -; jól tudom,
97 31| szívemet keserûséggel tölti.~Vándory szólni akart, Tengelyi szenvedéllyel
98 31| Fel vagy gerjedve - mondá Vándory -, nem szólnál másképp ily
99 31| tiportatni senki által - mondá Vándory nyugodtan. - Bármi szomorú
100 31| kívül.~- Mi történt? - kérdé Vándory s Tengelyi majdnem egyszerre,
101 31| mi lelte kendet? - szólt Vándory bámulva. - Mi rendkívüli
102 31| soha!~- Lehetetlen! - szólt Vándory, ki barátjánál nem kevésbé
103 31| üldözhessenek?~- De... - szólt Vándory.~- Csak jerünk, jerünk -
104 31| közlé.~- Én a dolgot csak Vándory barátommal közöltem ma reggel.~-
105 31| a kínos hallgatást csak Vándory szakítá félbe, ki midõn
106 32| szerencsétlenségteknek - szólt közbe Vándory -, isten nem fog elhagyni
107 32| csendesebben zokogott, midõn Vándory által arra emlékeztetett,
108 32| s hogy addig is, miután Vándory nálok marad, nem fognak
109 32| ennyi szenvedés alatt, s Vándory segedelmével arra bírá feleségét,
110 32| mondott? - kérdé Erzsébet s Vándory majdnem egyszerre.~- A legszebb,
111 32| megtagadta!~- S ki tudja - mondá Vándory, kinek a keserûség, mellyel
112 32| apádról ily szigorúan - mondá Vándory meghatva -, ki tudja, mily
113 34| ismét alig jött a házhoz. Vándory maga, ki nála eddig mindennapos
114 34| irományok fontosságát, melyeket Vándory s késõbb Tengelyi kezében
115 34| Porvárról visszatérve egyenesen Vándory házához ment, s elbeszélé
116 34| vele barátja iránt szóljon.~Vándory jötte meglepé az alispánt;
117 34| senki fölött - válaszolt Vándory mélyen meghatva a fájdalom
118 34| annyira jutottál - sóhajtott Vándory -, hogy tetteid megbánása
119 34| ki mindennek oka? - kérdé Vándory nyugodtan. ~Az alispán hallgatott.~-
120 34| hallgatott.~- Ki oka - folytatá Vándory feddõ hangon -, hogy a szelíd
121 34| Az alispán szólni akart, Vándory félbeszakasztá.~- Tengelyi
122 34| kívánhat tõled többet? - mondá Vándory szemeit öccsére függesztve -
123 34| hozzád.~Réty szólni akart, Vándory félbeszakasztá.~- Igen,
124 34| háladatosságod? - kérdé Vándory keserûen - ez azon testvéri
125 34| megtagadnál?~Réty szólni akart, Vándory félbeszakasztá.~- Én bíztam
126 34| elégségesek lettek volna...~Vándory, mielõtt mindezen egyes
127 34| Szegény Sámuelem! - sóhajta Vándory.~- Oh, bátyám - folytatá
128 34| gonosztevõk cimborájának gondolsz.~Vándory szólni akart.~- Ne szólj,
129 34| Tengelyi által követtetett el.~Vándory átlátá e nézet helyességét,
130 34| Így, Sámuelem - szólt Vándory meghatva -, tégy mindent,
131 35| vált. Völgyesy tanácsa s Vándory, sõt Ákos kérései nem bírhaták
132 36| embernek megvannak hibái (Vándory a jótulajdonokról is azt
133 36| munkássága enyhíté. Az egyik Vándory, a másik a porvári börtönnek
134 36| mi módoni kötése iránt. Vándory s lelkésztársa, bár ezért
135 36| vigasztalásaiban részesítsenek. Ha Vándory s e katolikus káplán vallásukról
136 36| kívül másvalahol keresi; Vándory, valahányszor Tiszarétrõl
137 36| A hatás, melyet fõképpen Vándory a rabokra gyakorolt, szinte
138 36| sem számolt részvétre - s Vándory, ki látogatásait nemcsak
139 36| egy más nemének tekinti; s Vándory, meggyõzõdve, hogy jötte
140 36| mond, egészen megnyugodott.~Vándory vala az egyetlen, ki jószívûségének
141 36| foglal. Az ember, kiért Vándory mindezt tevé, zsidó volt,
142 36| pillanatokra feleszmélt, sokszor Vándory szelíd vonásait látá maga
143 36| küldte õt hozzá? - ismét Vándory nevét hallá. Mint egy fensõbb
144 36| csakugyan neki köszönheti. Vándory aznap nem vala Porváron,
145 36| oly dolog, melynek tudása Vándory úrnak szívén fekszik, tudja-e,
146 36| hírrel tért vissza, hogy Vándory mégsem jött, a beteg majdnem
147 36| egyszerre szólaltak fel. Vándory vala az elsõ ember, ki hozzá
148 36| magadat, barátom - mondá Vándory mélyen meghatva e jelenet
149 36| keresztény tette velem, s éppen Vándory úr, kinek én - itt a rabnak
150 36| eltakarta arcát, s zokogott.~Vándory, ki vallásáról sokkal inkább
151 36| s fogyni érezem erõmet.~Vándory a beteg ágyához közelebb
152 36| mit olvasóim Tengelyi s Vándory irományainak elrablásáról
153 36| meg Macskaházyt? - kérdé Vándory, ki a rabnak minden szavát
154 36| szerencsétlen?! - sóhajtott Vándory. - Nem tudtad-e, hogy egy
155 36| kastélyban? - kérdé ismét Vándory.~A zsidó rövid ideig hallgatott. -
156 36| kétezer forintot ígért, ha...~Vándory elborzadva összecsapta kezét.~-
157 36| visszaveté magát vánkosára. Vándory mély gondolatokba merülve
158 36| Rövid gondolkozás után Vándory azonban meggyõzõdött, hogy
159 36| ezt - szólt ünnepélyesen Vándory -, miként remélheted, hogy
160 36| gyengének érzed magadat - mondá Vándory meghatva e szavak s fõképp
161 36| bosszújának kitehetnéd - mondá Vándory, ki ha barátját másképp
162 36| bosszúról gondolkozni? - mondá Vándory komolyan.~A zsidó egy ideig
163 36| egy óra múlva ígéretemet?~Vándory behívá a beteg ápolóját,
164 37| fizetniök, váltak azokká. Maga Vándory, kinek részvétérõl ismert
165 37| egyesületnek ellenségei most is. Vándory például - ki máskor, ha
166 37| ne fújja fejérõl.~Midõn Vándory a terembe lépett - mert
167 37| mire felülhet, nem talál: Vándory, úgy látszott, az egész
168 37| több közönyösséget mutatott Vándory az egyesület tanácskozásai
169 37| törte fejét: miért jött Vándory? a másik inkább azon: miért
170 37| senki sem bírhatott, s kit Vándory talán reávett; majd az,
171 37| megyeházban valaki, kire Vándory magaviselete még sokkal
172 37| Tengelyinek ügyvédje, s Vándory... hátha a zsidó mégis jobban
173 37| nem tudja-e, miért ment Vándory még két úrral éppen e pillanatban
174 37| visszatért, miért vágyódott Vándory után annyira? mi lehet azon
175 37| végighallgatá -, a zsidó tiszteletes Vándory úrral mirõl szólt?~- A tiszteletes
176 37| legjobban, mit vallott; s ha Vándory által elcsábíttatott, talán
177 37| magadra. Ma is, mint hallom, Vándory még két úrral volt nálad...~
178 37| pillanattal azelõtt az alispánhoz Vándory jött. Rendkívül fel vala
179 37| nyugtalansága okáért kérdeztetett, Vándory elmondá, hogy midõn éppen
180 37| hosszabb ideig maga beszélt. Vándory elsorolá mindazon körülményeket,
181 37| jerünk hamar! - kiálta Vándory - talán még elég jókor jövünk. -
182 37| Fel kell törni! - kiálta Vándory, s miután Rétyvel együtt
183 38| s azok, kik hozzá - mint Vándory vagy Kislaky Kálmán - közelebb
184 38| vetemedik, mik által magát Vándory követelései ellen biztosítani
185 38| fájdalommal tölték el, s maga Vándory szelíd vigasztalásaival
186 38| határozták el magokat; s ámbár Vándory vigasztalá barátjait, hogy
187 39| öreg Vándorynál lakott. Vándory, szokása szerint e reggelen
188 39| Isten mentsen meg - szólt Vándory sóhajtva -, elég volt, hogy
189 39| szegénynek irgalmas - szólt Vándory, szemeit éghez emelve.~-
190 39| Talán nem zsivány - szólt Vándory, ki a lovasok mozdulatait
191 39| dolgozva, végre Cifra s Vándory segedelmével a szerencsétlent
192 39| nem halt meg - válaszolt Vándory, ki azalatt a beteg mellé
193 39| ment, de sem ez, sem Ákos s Vándory biztató szavai a szerencsétlent
194 39| körülfogják.~- Barátom! - mondá Vándory mélyen meghatva - talán
195 39| mondá egy öreg paraszt, ki Vándory mellett állt -, miért kellett
196 39| sokat szenvedett - szólt Vándory meghatva -, nyugodjék békében
197 39| legjobb barátjai Völgyesy és Vándory maradtak. Az elsõ, baráti
198 39| mocskos habjaiba merüljünk. És Vándory - boldogok között élt, oly
|