Fejezet

4501 31|                éjszaka egészen magányosan s fegyver nélkül, mint mondá,
4502 31|                     válaszolt Tengelyi -, s azért nem is féltem tõle,
4503 31|                mikor már a faluban voltam s vizsgálataimat megkezdém.
4504 31|                  által nem buzdíttatik... s hogy ez csak a jegyzõ úr
4505 31|              üldözése kötelességében áll, s ki a bizodalmat, mellyel
4506 31|                    mellyel iránta a megye s nagyságos urasága viselteték,
4507 31|                 küldenünk a megyeházához, s pedig jó õrizet alatt, nehogy
4508 31|                õrizet alatt, nehogy Viola s cimborái, kik, amint látszik,
4509 31|                 pontra nézve is engedjen, s ünnepélyesen kijelenté,
4510 31|                feleletteher rajta fekszik s õ ehhez hasonló esetben
4511 31|                 fõbírót, fõképp alispánja s ennyi emberek jelenlétében,
4512 31|                  mondjanak, elhallgattak, s ha késõbb valamely tanúval
4513 31|                dühét kitörésre ingerelje, s minden kímélettel felhagyjon,
4514 31|                 megyének fõbírája vagyok? s ha a teins alispán úr iránt
4515 31|            házamban?... Felfogadtam nejét s gyermekeit, mert nyomorúságban
4516 31|           nemzetes úr írásaira vigyázzon; s pedig ha elmondom, ki tudja,
4517 31|                  a nemzetes úr nem tudta, s a nemzetes asszony sem,
4518 31|               jött, csak Vilma kisasszony s én voltunk ébren. Éppen
4519 31|          hallottuk. Én kimentem a kertbe, s ott találtam Violát, körül
4520 31|          megfogják, fel fogják akasztani, s kértem Vilmát, hogy a szegényt
4521 31|                 szíve szerencsétlenségén, s megengedte. Ez az egész;
4522 31|                    úgyis elég vén vagyok, s nem bûnös senki más, mint
4523 31|            vallatva, mint a gonosztevõ! - S a jámbor asszony hihetõképp
4524 31|                    Mondom, menj szobádba, s hídd ki leányodat - válaszolt
4525 31|                 elõttem.~Erzsébet kiment, s rövid idõ múlva leányával
4526 31|                 hatalma ellenállhatatlan, s maga Nyúzó, minden természetes
4527 31|                elõtt elveszté bátorságát, s váratlan nyájassággal mondá:
4528 31|                      Atyám - szólt Vilma, s halvány arcait egyszerre
4529 31|                hogy Viola házunknál volt, s hogy te ittlétére engedelmet
4530 31|              leány egész testén remegett, s maga Nyúzó sajnálni kezdé
4531 31|              mutatva -, kitõl mást vártam s érdemeltem, azon hazugsággal
4532 31|                   eddig visszatartóztatá, s a szegény leány, könnytelt
4533 31|              Kenyházy nagyokat sóhajtott, s Réty megjegyzé, hogy az
4534 31|                 függeszté szemeit apjára, s a kínos hallgatást csak
4535 31|               midõn barátjához közelített s kezét fogá, kéré, hogy ne
4536 31|                   egy sóhajjal, a fõbíró- s esküdtjéhez fordulva - vessünk
4537 31|             házamat addig, amint tetszik, s azután vitessenek be Porvárra.~-
4538 31|               addig rakja össze holmiját, s elõre mondom, jól fogja
4539 31|                hogy védelmemre készüljek, s legjobb, ha egy ideig magamra
4540 31|                 Erzsébet még inkább sírt, s Nyúzó, miután még megjegyzé,
4541 31|                  együtt a szobát elhagyá; s én, részemrõl azt hiszem,
4542 31|                   fél éjet szobájában fel s alá járva boldog ábrándok
4543 31|                 jöttérõl mit sem hallott, s csak most, midõn az öreg
4544 31|               szívét e híreknél eltölték, s melyekkel midõn a jegyzõ
4545 31|                   gyilkossággal vádolják, s a megye tömlöcébe fogják
4546 31|             szeretett, mentse meg õt... - s ezzel a szerencsétlen leány
4547 31|                  hallgatva nézett utánok, s szemében könny ragyogott,
4548 31|               véve magán, midõn a jegyzõ- s Vándoryhoz közelített, megindulásától
4549 31|                   lehet, hasznára legyek, s Nyúzót azon kíméletre bírjam,
4550 31|            meggyõzni, hogy azon véghetlen s határtalan érzés, melyet
4551 31|               fogok jelenni bíráim elõtt, s ha a teins úr elég erõt
4552 31|                  órát tölthetek házamban, s azt családommal akarom tölteni. -
4553 31|             családommal akarom tölteni. - S ezzel mélyen meghajtva magát,
4554 32|                     A szív, mely a múltat s jövõt mindig a jelennek
4555 32|                  elõtt ily pillanatokban, s nem szabadulhat a gondolattól:
4556 32|              kettõsen érezé, természetes; s valóban egész férfiasságára
4557 32|                    maga elõtt nem látott, s fõképp leányának vigasztalatlansága
4558 32|                  azt tudhatod. Kevés nap, s a dolgok való állása ki
4559 32|                  állása ki fog világlani, s akkor visszatérek hozzátok,
4560 32|               akkor visszatérek hozzátok, s te ismét szép víg leányom
4561 32|                  Oh, atyám! - szólt Vilma s hangja remegett - te tömlöcben,
4562 32|                  egy napra, egy órára is, s ha meggondolom, hogy mindennek
4563 32|                 elrejtését maga is tudta, s csak el akarja titkolni,
4564 32|                  csak el akarja titkolni, s ha ez nem lenne is, mi hozta
4565 32|                   ha nem az, hogy Zsuzsit s gyermekeit házunkhoz fogadtuk?
4566 32|            gyermekeit házunkhoz fogadtuk? s azt én tevém!~- S éppen
4567 32|               fogadtuk? s azt én tevém!~- S éppen mert ez oka szerencsétlenségteknek -
4568 32|                 nyugodtabbnak érzé magát, s maga Erzsébet csendesebben
4569 32|              megszégyenítéséhez vezetend, s melyen talán elrabolt irományaihoz
4570 32|            mindenesetre csak rövid lehet, s hogy addig is, miután Vándory
4571 32|           megtörne ennyi szenvedés alatt, s Vándory segedelmével arra
4572 32|                ismerem, becsületes ember, s szívesen magára vállalandja
4573 32|            hihetõképp, hogy vele szóljon, s rövid idõvel ezután, melyet
4574 32|               mondá emez remegõ hangon.~- S mit mondott? - kérdé Erzsébet
4575 32|                 mondott? - kérdé Erzsébet s Vándory majdnem egyszerre.~-
4576 32|               miként ily becsületes ember s ki egykor barátja volt,
4577 32|                   hogy Tengelyi ártatlan, s hogy minden becsületes ember
4578 32|               kérésemet nem teljesítheti, s miután Nyúzó kezességet
4579 32|                   istennek angyala jõ le, s azt mondja nekem, hogy apám
4580 32|                   kérésemet teljesítse... s õ megtagadta!~- S ki tudja -
4581 32|           teljesítse... s õ megtagadta!~- S ki tudja - mondá Vándory,
4582 32|                  már családjának mondott, s csak arra kéré Ákost, hogy
4583 32|                    õt fogsága alatt Vilma s Erzsébet hogylétérõl tudósítsa. -
4584 32|       elcsüggedjen, sietve megölelé nejét s leányát, s felvéve bundáját,
4585 32|                 megölelé nejét s leányát, s felvéve bundáját, a kocsiba
4586 32|             jegyzõt teljességgel szekeren s vasban akará Porvárra vitetni.~
4587 32|              esküdt ült. A kocsis mellett s hátul a bakon egy-egy hajdú
4588 32|                   hajdú foglalt helyet... s a szerencsétlen jegyzõ áldá
4589 32|                  a lovak végre elindultak s õt kétségbeesett családjának
4590 32|              Hagyjuk most Vilmát anyjával s Ákossal, kikhez késõbb Etelka
4591 32|                Etelka jött, fájdalmukban, s kövessük a jegyzõt a megye
4592 32|               hogy minden oldalán palotát s tömlöcöket lát, a nagy költõnek
4593 32|              egyiránt híres pompás termei s szörnyû börtönei által,
4594 32|                   melyek fenn az ón tetõ, s lenn a kanális alatt a palota
4595 32|                   élvezetébõl kizáratnak; s mondhatlan szenvedéseket
4596 32|                  a dózsepalotában palotát s tömlöcöt együtt látunk,
4597 32|                 borpincére szükség nincs, s így a rabok számára oly
4598 32|              jámbor lúd tollaival pótolá, s ezekkel emelkedik? - Mondom,
4599 32|                  legkevésbé figyelmünket; s kik, midõn örvendenek, hogy
4600 32|              közönyösnek, hogy rabjaink - s közöttük talán sok ártatlan -
4601 32|            hallgat e holdkórosok szavára, s Taksony megye rendei börtöneiket
4602 32|               hogy tömlöceit megtekintse; s noha a várnagy ez napon
4603 32|                messzely pálinkát adatott, s rájok parancsolt, hogy valamennyien
4604 32|                kitelhetõ gonddal járt el, s az illetõ lábakat fafûrésszel
4605 32|             lábakat fafûrésszel levágatá, s ámbár a betegek, kiken e
4606 32|                egyen kívül mind meghaltak s így nem panaszolkodtak,
4607 32|                   így nem panaszolkodtak, s ámbár ehhez hasonló esetek
4608 32|             esetek már többször történtek s soha elébb különös figyelmet
4609 32|                 tél rendkívül hideg volt, s mintha éppen akkor, mikor
4610 32|                  tartott, tovább utazott, s a szomszéd megye azok irányában,
4611 32|            esetbõl támadt lárma megszûnt, s az erre vonatkozó parancsolatok
4612 32|            találkozó helyül szolgáljon... s noha a megyei fõhelyeken
4613 32|          mindenütt kaszinók jöttek létre, s a táblabírák társalkodásra
4614 32|                mindenkinek kedvessé tett; s alig mehetünk jegyzõi vagy
4615 32|              munkán segítsen, beszélgetve s pipázva szobában fel s alá
4616 32|        beszélgetve s pipázva szobában fel s alá jár. A magyar nemességben
4617 32|                   mi Rómára emlékeztet... s ilyen azon hajlamunk is,
4618 32|           divatozott Taksony megyében is, s így olvasóim nem bámulhatnak,
4619 32|                 Tengelyi házánál bevégezé s az alispánnét annak eredményeirõl
4620 32|                  egész társaságot talált, s mely, miután a fõbíró által
4621 32|                 hogy az egykor oly büszke s most rabságra jutott falusi
4622 32|                Bántornyi James néhány al- s a fõjegyzõnek, ki székén
4623 32|              elõadását egyes igen érdekes s épp azért már sokszor elmondott
4624 32|                szelídségének tulajdonítá, s néhány táblabíró, fejét
4625 32|                 kedvelõje, ma jelen volt, s a többiek - fõképp Nyúzónak -
4626 32|               hagyja.~Kenyházynak belépte s a hír, hogy rabjával együtt
4627 32|                   esküdtben központosítá, s mondhatom, hogy Bandi, minden
4628 32|                   elõl rejtõzni, jól élt; s én, részemrõl, nem vonom
4629 32|                  mint nehezen azon tojás- s rothadt almával való dobáltatáshoz,
4630 32|              szinte e mesterséggel jár; - s úgy hiszem, kevés ember
4631 32|                 nagy meggyõzõ erõvel bír, s alig van valaki, ki magát
4632 32|                   kellemetlennek hinné... s midõn a világ által mázsának
4633 32|                kellett menni a töltésrõl, s a hintó tengelyig süllyedt
4634 32|                 mondám, két hajdúm nincs, s én s a nótárius maga nem
4635 32|                    két hajdúm nincs, s én s a nótárius maga nem segítjük
4636 32|             holnapig ott maradtunk volna, s akkor a zsiványok, úgy hiszem,
4637 32|                  központosult, megmaradt, s három-négy hang egyszerre
4638 32|         ártatlanságáról meg van gyõzõdve, s hogy mindent elkerüljek,
4639 32|                  szigorúsággal járjak el, s tudva van, hogy az alispán
4640 32|                   nem is kötöztettem meg, s minden becsülettel bántam
4641 32|                   vele.~Az esküdt kiment, s kevés perccel késõbb Tengelyi
4642 32|                 késõbb Tengelyi a várnagy s egy hajdú kíséretében lépett
4643 32|             jegyzõnek magaviselete komoly s férfias vala, mint mindig,
4644 32|                egyenlõn távol kérkedéstõl s alázatosságtól, s a nyugalom,
4645 32|             kérkedéstõl s alázatosságtól, s a nyugalom, mellyel azok
4646 32|                 részben függött, Zátonyit s Nyúzót kivéve, a többiekre
4647 32|            válaszolt emez sóhajtva.~A rab s irományok átadásának s átvételének
4648 32|                rab s irományok átadásának s átvételének formasága hamar
4649 32|          formasága hamar be vala végezve, s Tengelyi hallgatva várá
4650 32|                   kis különbség létezett, s a rabra nézve nem lehetett
4651 32|                bölcs belátására bízatott, s õ ismét e jogát egészen
4652 32|            látszólag megzavarodott rajta, s csak azt jegyzé meg: miként
4653 32|                 fõügyésznek adatik által, s nem látok semmi okot, melyért
4654 32|                  vagy tíz fontosak közül, s azzal vége.~Mielõtt még
4655 32|                  gonosztettel vádoltatik, s kinek ártatlanságáról meg
4656 32|          védelmezni dicsõségemnek tartom, s ezen oknál fogva magam kértem
4657 32|           környülményeink nem kívánnak... s meg vagyok gyõzõdve, hogy
4658 32|                  hibázták el hatásukat... s miután Tengelyit a hajdúkkal
4659 32|               nélkül zárassék el.~Karvaly s Nyúzó igen rosszkedvûen
4660 32|        rosszkedvûen hallák e határozatot, s fõképp az elsõ megjegyzé,
4661 32|                várnagy okai gyõzhetnének, s Karvaly ellenmondásával
4662 32|                 embereket a csatamezõn... s az általános hahota alatt
4663 32|              tartalma, noha lábatlan volt s vasban tartatott, mégis
4664 32|               maga körül, vállait vonítá, s miután a közvígság megszûnt,
4665 32|              miután a közvígság megszûnt, s maga a nyugalmazott kapitány
4666 32|               érthetik e szavak értelmét, s fõképp a borzadást nem,
4667 32|          földalatti börtönbe vezettetett, s senki azt sem tudta, hova
4668 32|                kívánták, hogy megjavuljon s éljen, azzal vigasztalhaták
4669 32|                  pincében a bor megjavul, s hogy ugyanez történik talán
4670 32|                alkotmányaihoz tartozik... s igazsága van! Megromlott
4671 32|       alkotmánnyal bírjanak, annyira szép s regényes az! Földmívelésünk
4672 32|                 Földmívelésünk állapotja, s a törvények, melyek azt
4673 32|               melyet mi nemesek élvezünk, s melyet hazánkban még másoknak
4674 32|          szabadsága sem korlátoz; polgári s büntetõ törvénykezésünk...
4675 32|              Valóban, csak Scott kellene, s hazánk Skóciát regényességre
4676 32|                  nálunk még divatban van; s a regényes középkori kínpad
4677 32|               belsejében... de végre gót, s ez a fõdolog, nemcsak regényíróra
4678 32|               tartá figyelemre méltóknak; s így a múlt században megyeházával
4679 32|                    ki nagy lépésekkel fel s alá jár, csak egy ágyat,
4680 32|                 csak egy ágyat, vízkorsót s darab kenyeret látnak. A
4681 32|              lemegyünk, folyosóra jutunk, s hosszán végig tekintve,
4682 32|               pénzzel gyõzik, borkulacsok s egész palackok pálinkával.
4683 32|            pálinkával. Semmi magányos fel s alá járás - mi az elzártak
4684 32|             minden egyes három öl hosszú, s másfél öl széles börtönben
4685 32|               társaság, kényelmes pipázás s heverészés, hatalmas káromkodások,
4686 32|                    hatalmas káromkodások, s ének... szóval, minden,
4687 32|                  némelyek hirdetik; tanúk s vádlottak azonban, kik tömlöci
4688 32|            társasági örömeit nem élvezék, s néha hónapokig ide zárattak,
4689 32|              szoktak - rossznak látszott, s talán oka volt, hogy e tömlöcben
4690 32|               skorbut soha meg nem szûnt, s az úgynevezett börtönláz
4691 32|              beteget orvossággal ellátni, s a gyógyszertárak oly méregdrágák;
4692 32|                  sem zárhatnak el többet, s egyedül ezen körülménynek
4693 32|                ház formájában építtettek, s mindössze nyolc középszerû
4694 32|                mindössze nyolc középszerû s egy nagyobb szobából állottak,
4695 32|                megye ötszáz rabját tartá; s olvasóim nem bámulhatnak,
4696 32|                   tömlöctõl felmentettek; s a fiatal ügyész védettje
4697 32|              elzárva csak négy ember fér, s hogy e magány-börtönök el
4698 32|                   foglalva.~- Elfoglalva! s ugyan ki által? - kérdé
4699 32|                  A báró heves ember volt, s néha bizony megtörtént,
4700 32|                   emberen is megtörténik, s senki sem szól felõle. Õ
4701 32|                  hogy véletlenül meghalt, s akkor mindjárt pert kezdtek.
4702 32|                   csendesen tovább folyt, s melyet már mindenki felejteni
4703 32|                 Igen sokat tart kertjére, s a parasztok egyre lopták
4704 32|                   egyre lopták gyümölcsét s virágait, úgyhogy végre
4705 32|                  szavát akarta tartani... s ki tehet róla?... a fiú
4706 32|                  volt... nem tartotta ki, s meghalt. Erre szörnyû lárma
4707 32|                   lárma támadt... új per, s a nemes megye nem tehetett
4708 32|   bankócsinálásért került fogságra.~- No, s mit tapasztalt Karvaly úr? -
4709 32|              esténként Sáskayval játszik, s hogy egy idõ óta kedve szerinti
4710 32|               gyengéli mindegyiket.~- Bor s kártya a solitary confinementhez
4711 32|               bankócsináló pedig egyre ír s rajzol. A teins úr talán
4712 32|                   három ötös és tizes is, s oly tökéletesen utánozva,
4713 32|                   várnagy bajszát pödörve s gránátosi méltósággal lenézve
4714 32|                   szoba üresen tartassék, s én ehhez tartom magamat.
4715 32|                eleségkamarának használja, s a kulcs nála van.~Ez utolsó
4716 32|              eleségkamaráját kiüríttesse, s azért határozottan ellentmondott
4717 32|                   egy szobába ne tegyünk, s az így megürült egyik tömlöcöt
4718 32|            napokig vitatkozni nevetséges; s hogy Völgyesy úr a perben
4719 32|        nótáriusodat még vasra veretjük. - S a fiatal ügyész azért csakugyan
4720 32|                 egy gyilkos, egy lótolvaj s két gyerek gyújtogatásért.~-
4721 32|         legfeljebb csak holnapig tarthat, s hogy maga kimegy az alispánhoz,
4722 32|                   legyen csak ily idõs... s látni fogja, hogy ebben
4723 32|            különbözik, mint most hiszi. - S ezzel a jegyzõ nem tûrve,
4724 32|                 barátjának kezét szorítá, s isten szabad ege alatt még
4725 32|             körültekintve, a tömlöctartó- s egy hajdúval a lépcsõkön
4726 32|              elébe. Tiszarétrõl érkezett, s mint mondá, azért, hogy
4727 32|               kocsmába, hol lovát hagyta, s anélkül, hogy a szegény
4728 32|             állatot kipihentetné, felült, s ismét Tiszarét felé nyargalt,
4729 33|              napok óta elõször áthatottak s a megyeház kéményeit fénybe
4730 33|                 ezen adományai, a napfény s szabad levegõ, melyeket
4731 33|                 volna, erõs vasrostélyzat s drótfonás a nap sugárait
4732 33|                  hová poggyászát lerakta, s a többi, helyeikbõl kiszorított
4733 33|             kölcsön kell kérni valakitõl, s az nem tudom, mit fog érte
4734 33|                   szokták inni áldomását, s ezek ma igen rosszkedvûek,
4735 33|                    mennyire lesz szükség? s a kívánt pénzt azonnal kezeibe
4736 33|                   Ma lámpagyújtáskor bort s pálinkát hozat nektek, igyátok
4737 33|                   igyátok ki egészségére, s hogy senki ne háborgassa
4738 33|                 ne háborgassa semmiben. - S ezzel a tömlöctartó, míg
4739 33|               Tengelyi leült poggyászára, s fejét kezére támasztva,
4740 33|            Elhagyatva barátjaitól, vagyon s pártfogó nélkül, üldözve
4741 33|          férfiasan megküzdött végzetével, s habár sokszor remény nélkül,
4742 33|                 közt legalább szabadságát s becsületes nevét tartotta
4743 33|                 iszonnyal fordul el tõle, s nincs mód kezében, mely
4744 33|                 hatóság kezébe nem kerül, s tettét meg nem vallja -
4745 33|        gonosztettnek gyanúja rajta marad, s reá csak becstelen halál
4746 33|                fogytáig tartó rabság vár; s mi lesz akkor gyermekeibõl,
4747 33|          megtörött hang, a nehéz lélegzet s köhécselés, mellyel beszélt,
4748 33|                  válaszolt itt egy férfi- s gyermekhang egyszerre a
4749 33|            kétszer voltam halálra ítélve, s azért mégis itt vagyok;
4750 33|                   azért mégis itt vagyok; s ha lefejeznek, gondold,
4751 33|            édesapádat meg felakasztották, s utoljára talán mégis késõbb
4752 33|                   köhécselve -, ugye sok? s pedig ötvennégy esztendõt
4753 33|                  töltöttem a tömlöcben... s csak megvagyok... s ha isten
4754 33|          tömlöcben... s csak megvagyok... s ha isten éltet, sz. István
4755 33|                     mondá az öreg nevetve s köhécselve egyszerre. -
4756 33|             melyet Tengelyi most hallott, s a könyörgõ hang, mellyel
4757 33|              parancsolata teljesíttetett; s ámbár a jegyzõ feltevé magában,
4758 33|         elfeledteték feltételét. Felkelt, s a tömlöc azon oldala felé
4759 33|                  hová szerencsétlen sorsa s ellenségeinek gonoszsága
4760 33|                 hol félig rothadt szalmán s egy törött korsón kívül
4761 33|                   sötét árnyékot vetének, s lánccsörgést hallva maga
4762 33|                hallva maga körül, rabsága s az ocsmány bûn jutott eszébe,
4763 33|               falnak támaszkodva ült ott, s feje lehajlott, úgyhogy
4764 33|                beszéd között feltekintett s villogó szemeit valakire
4765 33|                   felejteni nem szoktunk; s maga a tömlöctartó, minden
4766 33|           ezüsthaj, mélyen beesett szemei s halántékai, minden azt mutatá,
4767 33|                   minõt kevesen érnek el, s mely másnál tisztelet, vagy
4768 33|          ragyogtak hosszú szemívei alatt, s az egész arcnak leírhatlan
4769 33|                   egész arcnak leírhatlan s ijesztõ kifejezést adtak,
4770 33|             legalább az akarat megmaradt; s midõn kiszáradt remegõ kezeit
4771 33|               gonosztetteinek elmondására s káromlásra használtatott,
4772 33|                  undorral tölté lelkedet, s bármily boldogtalan helyzetben
4773 33|               mellett térdeire könyökölve s fejét kezeire támasztva,
4774 33|                    legalább gyenge tagjai s vékony gyermeki szava szerint
4775 33|                homlokon redõk látszottak, s vidám tekintet helyett szemei
4776 33|              kifejezése lelkesíté arcait, s úgy látszott, mintha a gyermek
4777 33|                  állt a vasrostély elõtt, s az égõ mécsre mereszté szemeit.
4778 33|              látszott, összecsapta kezeit s felkacagott örömében, ha
4779 33|           bizonyosan rosszul igazították, s megint el fog aludni, mint
4780 33|               magasan, olajt töltenék rá, s lobogna szépen, vörös, sárga,
4781 33|              egész város fölébe, fényesen s melegen. Oh, nézzék csak,
4782 33|                   nézzék csak, mi szép! - S a szegény fiú a vasrostélyhoz
4783 33|              rimánkodott, csakhogy kovám- s acélomat adjam neki. Ha
4784 33|                 Elcsaholt volna reggelig, s valahányszor a szikrákat
4785 33|                 szikrákat látta, nevetett s kiabált, mint a bolond.
4786 33|                lopott tõlem, meggyújtotta s az öregnek szalmájába dugta,
4787 33|            viseltetetett, újra feltámadt, s Tengelyi alig menthette
4788 33|                   a tömlöctartó kulaccsal s egy iccés palack pálinkával
4789 33|           pálinkával nem jõ a rostélyhoz, s az öreg Pista és a kis Imre
4790 33|                   fogd a kulacsot, Pista, s hadd békével azt a haszontalan
4791 33|           legnagyobb figyelemmel tekinte, s kinek felelete, hogy inni
4792 33|                  mint becsületes külseje, s börtönben szokatlan tisztaságú
4793 33|                   most békében hagyatott, s míg ifjú rabtársai az erõs
4794 33|           hahotában nyilváníták örömüket, s vén mesterök végre álomba
4795 33|                   illetõ tárgyakra vezet, s Tengelyi ezekhez tartozott.
4796 33|              állapot, melyben magát látá, s a veszélyek, melyek által
4797 33|                 száz tömlöcfalai által... s a jegyzõ megfeledkezett
4798 33|            itt-ott hamis érc találtatott, s voltak, kiket gyengeség,
4799 33|                  tekintetet börtöneinkre, s vajon mi, kik haladásunkban
4800 33|               morális halálra ítéltetett, s a vesztõhelyet, melyen életét
4801 33|                   úton sírjához vezeti. - S hány ártatlan, ki, mint
4802 33|               nézeteitõl nem különböznek, s a fönnebbiekben körülbelöl
4803 33|              tömlöcajtók isméti felzárása s egy rabnak belépte által
4804 33|                   mellé madrácot, takarót s vánkosokat rakott le, magát,
4805 33|                 konyhás rabját mutatá be, s még egy kis kosarat húzva
4806 33|                 mindez Völgyesy úrtól jõ, s hogy csak ma legyen béketûréssel,
4807 33|                 fõjegyzõnél vacsora volt, s ott szolgáltam én is...
4808 33|                 Magam voltam a kocsmában, s ha én megyek, a kocsmáros
4809 33|                Isten tartsa Völgyesy urat s a nemzetes urat is. Ha mindennap
4810 33|                  a konyha ajtajában ülök, s eszembe jut, hogy hajtottak
4811 33|                   a mezõn körülnyargalni; s néha otthon is szeretnék
4812 33|                urat külön szobába teszik, s nem lesz semmi baja. Ha
4813 33|                   egy tûz a másikat érte, s a vizsgálódásnál kisült,
4814 33|                többieket megvesszõztette, s ezt a kettõt, minthogy szüléik
4815 33|                   belõlük. Jó éjszakát! - S ezzel Csavargós bundájába
4816 33|                   egy ideig ébren maradt, s a mécsnek mindinkább elapadó
4817 33|                  felgerjedése, az utazás, s az, hogy múlt éjszaka nem
4818 33|              álmát. - Hagyjuk õt pihenni; s adjon az ég boldog álmakat
4819 34|             minden lépésében akadályozva, s mégis magányosan találja
4820 34|                  ezen úton el nem érhetõ, s ki a sokaságtól elválva,
4821 34|                alispán, ki szobájában fel s alá járva, midõn jelen helyzetét
4822 34|         elmetehetségekkel, szép vagyonnal s azon külsõ tökéllyel ajándékozva
4823 34|                 semmi, mi õt azzá teheté, s ha természetét követve a
4824 34|                  meghiúsítá - gyengesége, s mi azt, hol az nem észhiányból
4825 34|                 követni szokta - hiúsága, s ezek nem engedék, hogy azt,
4826 34|                  által, élte a csalódások s keserûségek hosszú sorává
4827 34|                 melyet rajta iskolatársai s elsõ ifjúságának barátjai
4828 34|                 lépett, szüleinek nézetei s tanácsai nem maradhattak
4829 34|                befolyás nélkül az ifjúra; s ámbár õ atyja nagyravágyó
4830 34|                 szemei elébe állíttatott, s azon kitüntetések után maga
4831 34|                 érzé tettének aljasságát, s elkövetett mindent, hogy
4832 34|                  mikor anyja rimánkodott, s a férfiak mondák, hogy soha
4833 34|                   csinos fõbíró nem volt; s valamennyien abban megegyeztek,
4834 34|                Réty nem állhatott ellent, s minden szebb feltétel s
4835 34|                   s minden szebb feltétel s nemesebb érzés, mely keblében
4836 34|            megszokva azon apró dicsõséget s haszontalan kitüntetéseket,
4837 34|             melyeket a megyei élet nyújt, s melyek a hiúságnak inkább
4838 34|                  kielégítésül szolgálnak (s felfogásom szerint fõokai
4839 34|                   még inkább kifejlõdött; s csak természetes, ha apja
4840 34|            elvtelenséget vetettek szemére s azt hivék, hogy a tartózkodás,
4841 34|                   kit leginkább szeretnek s magasztalnak; óvatossága
4842 34|                    mert senkit megsérteni s így magát egy magasztalótól
4843 34|                    kik által bámultatnak; s miután a taksonyi alispánság
4844 34|                 követeléseknek megfelelt, s Rétynek eszébe sem jutott,
4845 34|           találkozott, ki azt megzavarja, s a hiú férfi csak addig élvezheté
4846 34|          ébresztett. Ákos anyjának halála s második házassága elõidézte
4847 34|          hiúságának kielégítését kereste, s oly nõt hozott házához,
4848 34|                nagy családból származott, s részint szépsége, részint
4849 34|               boldogságánál jobban esett, s késõbb is, midõn átlátá,
4850 34|               átlátá, hogy neje szépségén s elmésségén kívül még más
4851 34|                 hivatalokat foglaltak el, s így az alispánnét szüntelen
4852 34|                 állását tûrhetlenné tevé, s azon pillanattól, melyben
4853 34|                    mi csekély e dicsõség, s mennyire nem érdemes, hogy
4854 34|                tûzessék ki. A közszeretet s bizodalom hangos kitörései,
4855 34|                  elégedetlenséget, gúnyt, s mindazon céloknak, melyek
4856 34|             fáradott - megvetését találá, s mintegy megalázva érzé magát
4857 34|               irányban elragadtatá magát; s Réty, ha nejét soha forrón
4858 34|                 nem szerette is, az eszes s mindig egy cél után törekedõ
4859 34|         pillanatban magasztalók kellenek, s magasabb célok kivívása
4860 34|                 elõtt, kiknek megtámadása s ócsárlásai õt szerencsétlenné
4861 34|                 céljairól megfeledkezett, s elõbbi modorához, mely szerint
4862 34|                  minden tetteiben habozás s bizonytalanság vala észrevehetõ,
4863 34|          bizonytalanság vala észrevehetõ, s nem érezé a kétes helyzetet,
4864 34|      kellemetlenebbé vált azonban állása, s mennyivel inkább sejdíteni
4865 34|               sejdíteni kezdé, hogy közte s azon párt között, melyet
4866 34|         változtatja meg hiúsága tárgyait, s ha magát egy téren reményeitõl
4867 34|             megfosztva látja, vágyait más s néha ellenkezõ célok felé
4868 34|           ellenkezõ célok felé fordítja - s így Réty is. Meggyõzõdve,
4869 34|             egészen osztá neje kívánatát, s majdnem vakon követte tanácsait.~
4870 34|                 fõképp míg elsõ neje élt, s özvegy korában, a régi lábon
4871 34|                 látszott. Az öreg Kislaky s Bántornyi Tiszarétre, hol
4872 34|              csoportja maradt. Macskaházy s hozzá hasonló emberek, kik
4873 34|                  maga mellett nem látott, s nehogy a megalázó akaratlanság,
4874 34|             fontosságát, melyeket Vándory s késõbb Tengelyi kezében
4875 34|              hibái mellett becsületesebb, s ha ez nem volna is, sokkal
4876 34|               azonban a dolog megtörtént, s neje által Viola vallomásáról
4877 34|                     Tönkreteszed magadat, s még ártatlanságodat sem
4878 34|              ebben is egy új alávalóságot s nem bûntelenségedet fogja
4879 34|               éltének nyugalma elveszett, s hogy mint a gonosztevõnek,
4880 34|            felfedezésétõl kell remegnie - s mégis mit tehetett? - Neje
4881 34|                   eltitkolása lehetséges, s ha az sikerül, becsületes
4882 34|                 sikerül, becsületes nevét s jelen állását megtarthatja,
4883 34|           közbeszélgetés tárgyává válnak, s õ maga, ha nem is a bíró -
4884 34|                 alig engedett választást, s az alispán oly irány követésére
4885 34|                   ki egykor barátom volt, s kinek leánya fiam neje lesz,
4886 34|                   így szólt Réty magában, s szívét leírhatlan kínok
4887 34|            Elhagyva barátjaitól, megvetve s talán gyûlölve tulajdon
4888 34|              vágyódott, kitéve veszélynek s gyalázatnak - ez vala a
4889 34|              helyzet, melyben magát látá; s Réty annyival inkább gyûlölte
4890 34|            általuk eszközül használtaták, s meggyõzõdve arról, hogy
4891 34|              levél, mely asztalán feküdt, s melyet, midõn a szobában
4892 34|            megállt, idõrõl idõre fölvett, s látszólag a legnagyobb felgerjedésben
4893 34|               láthatjuk, Vándorytól vala, s miután regényolvasók mindig
4894 34|                    mint melyet szíved ád, s most is csak azért akarlak
4895 34|             Tekints körül! még egy lépés, s a rossz, mit tevél, talán
4896 34|                  Oh, térj magadba, öcsém! s gondold meg, azon külsõ
4897 34|              gondold meg, azon külsõ fény s földi vagyon, melynek már
4898 34|              szétszakítani e kötelékeket, s ámbár egy becsületes embernek
4899 34|                 testvérileg bántam veled, s javadra sokat áldoztam fel,
4900 34|                   de végre van testvérem, s ha majd az felnõ, mi boldogok
4901 34|                jövõben kelle tévelyegnem, s minél idõsebb levék, annyival
4902 34|              korodban hozzád nevelõ jött, s elválasztattam tõled is.
4903 34|             szolgák visszavonultak tõlem, s úgy látszott, közmegvetés
4904 34|                  többet remél az élettõl, s inkább bízik magában, mint
4905 34|         munkássága köréhez - még gyengék, s az ifjú nem gyanítja, hogy
4906 34|                 csak újakkal cseréli fel, s hogy az örömek, melyeket
4907 34|             küzdés után elhagyám e hazát, s a külföldön kerestem nyugalmat
4908 34|              külföldön kerestem nyugalmat s szabadságot.~Hosszú évek
4909 34|                    mely akkor apámé volt, s a pillanat jut eszembe,
4910 34|                   egy meleg szó ajkairól, s nekem mennyi önszemrehányás,
4911 34|                sokszor mondád, szeretett, s én elhagyám õt. Oh, Sámuel,
4912 34|                 Sámuel, ez fáj lelkemnek! s noha még félig gyermek valék,
4913 34|                   palástjába rejtõzhetik? S én azon meggyõzõdéssel mentem
4914 34|                  távozásom által történt, s ki talán vissza fogod óhajtani
4915 34|          szeretettel viseltetett irántam, s ki miután a módot látá,
4916 34|          leforgása után e bátyám meghalt, s oly sebesen és váratlanul,
4917 34|                rendeléseket nem tehetett, s Göttingában, hol akkor éppen
4918 34|                 Könnyen simulok bárkihez, s mire késõbb tapasztalás
4919 34|                  méltót nem találhatnánk, s így nem voltam barátok nélkül
4920 34|                halhatatlanságot nem hisz, s így félve a haláltól s azt
4921 34|                    s így félve a haláltól s azt gondolva, hogy ez mindennek
4922 34|                  legalább honuk múltjában s jövõjében egy közös emlék-
4923 34|                jövõjében egy közös emlék- s reménykincset bírnak, mely
4924 34|              bírnak, mely õket egybefûzi, s melyben csak én, a számkivetett,
4925 34|                 lépésemet megbocsáthatja, s magamba fojtám vágyamat.
4926 34|                  Kevés szükségeim voltak, s azoknak fedezésére munkám
4927 34|            emlékeim távolabb estek tõlem, s kevesebb fájdalommal töltének.
4928 34|          gyakorolhaték, szokatlanná vált, s egyetemi gradust véve, új
4929 34|        otthonosnak kezdém érzeni magamat; s habár a reményrõl, hogy
4930 34|                minden összeköttetéseimet, s hozzád jövék, hogy éltem
4931 34|                 hogy éltem tapasztalásait s azt, mit tanultam, hasznodra
4932 34|               szintúgy cselekedett volna, s ha érdemem volt, azt bõven
4933 34|             kérdéseimre testvérem felelt, s évek óta elõször ismét azon
4934 34|            kötelékeket velem elfelejtete, s azon határozatra bírt, hogy
4935 34|                   senkinek szabadságában, s vétkezik, ki az isten által
4936 34|               egyszer szerettem éltemben, s midõn választanom kelle
4937 34|               választanom kelle szerelmem s kötelességeim között, ennyi
4938 34|                   megtalálása pótolhatna, s te magad jobbnak látád,
4939 34|                  utolszor kezet nyújtánk, s mégis boldogok valánk. Te
4940 34|                visszatértél, nõm meghalt, s annyi szerencsébõl, mellyel
4941 34|                   tudományokban találtam, s azon örömek, melyeket az
4942 34|                   megszokja a szerencsét, s most, miután a szeretet
4943 34|             boldogságát ismerni tanultam, s tõle egyszerre megfosztatám,
4944 34|              Elhatározám, hogy hazatérek, s anélkül, hogy szándékomról
4945 34|            indultam.~Látni akartam apámat s házi viszonyait, mielõtt
4946 34|                nem nevezem meg. Ha nevem- s követeléseimmel fellépek,
4947 34|             fogott volna támadni ellenem, s vesztett fiának feltalálása
4948 34|              Feltettük, hogy nem szólunk, s miután közbenjárásod által
4949 34|          határtalan szeretettel fogadott, s bár nem ismerve, arra szentelhetém
4950 34|              közelgett, ágyához borultam, s elmondva titkomat, bocsánatáért
4951 34|               szorított, fiának nevezett, s áldást monda fölöttem. Te
4952 34|             atyánk ágyához hítt téged is, s mindkettõt kezünknél fogva
4953 34|                  hogy egyetértõk legyünk, s egymást soha el ne hagyjuk.~
4954 34|                 Atyám nem volt takarékos, s vagyonát adósságokkal terhelte.
4955 34|                  mint testvéred lépek fel s az apai örökségnek felét
4956 34|           folytathatod. Fellépni nevemmel s nem követelni örökségemet,
4957 34|                  kedvelni új hivatásomat, s érzém, hogy azt családi
4958 34| visszatartóztatott titkom felfedezésétõl, s két nappal apám halála után
4959 34|        testvérileg szerethettelek így is, s nekem más nem kellett.~Nagylelkûségrõl
4960 34|                 után nem vágyódott volna, s míg emberek lesznek, kiknek
4961 34|          megmaradjak, számosabbak voltak, s valamint soha tettemet meg
4962 34|                   voltam a szükség ellen, s te önként ígérted, hogy
4963 34|                  tõled függ, megmentheted s visszaszerezheted megtámadt
4964 34|                azt, mit tõled kötelesség- s önlelkiisméreted kíván,
4965 34|                életét neked áldozta volna s áldozná, ha javad kívánja~
4966 34|            olvasva át, székére veté magát s szemeit az égõ gyertyákra
4967 34|                   midõn az ajtó megnyílt, s egyszerre bátyja állt elõtte.~
4968 34|           egyenesen Vándory házához ment, s elbeszélé neki Tengelyi
4969 34|                  neki Tengelyi helyzetét. S a lelkész azonnal az alispánhoz
4970 34|                   bátyjával most szóljon, s látszó zavarban nyújtá kezét
4971 34|              lelkész nem fogadá el kezét, s közönségesen oly szelíd
4972 34|                még te is, ki oly irgalmas s oly szeretõ vagy mindenki
4973 34|            testvére arcain mutatkozott -, s elhiheted, nem jöttem volna
4974 34|                    mindenhez folyamodunk, s inkább igazságtalanná válunk
4975 34|              hasonló érzelmekkel telt el; s csak arra emlékezve, mit
4976 34|           Bocsánatot tõle?! - szólt Réty, s arcai lángoltak. - Ki dúlta
4977 34|               házamat haragban hagyta el, s fülem hallatára átkozá végzetét,
4978 34|             általa vagy miatta szenvedek, s térden állva bocsánatot
4979 34|        gonosztevõkkel egy börtönbe zárva, s te, a megye alispánja, csak
4980 34|                   ki egykor barátod volt, s kit most gyûlölsz, mert
4981 34|                   félj - mondá a lelkész, s évek óta talán elõször keserû
4982 34|              bebizonyíthatnám, elvesztek, s világi bíró talán elutasítana,
4983 34|                 ha most egyszerre nevemet s birtokomat követelve lépnék
4984 34|                 tudod, hogy valót mondok, s nem fogod tagadni, hogy
4985 34|             mindketten e viszonyok alatt, s én midõn a befolyást látám,
4986 34|                barátságával fogott körül, s úgy látszott, a szeretet,
4987 34|                   a szeretet, mely közted s közte az egyetemen szinte
4988 34|                 fog élni gyermekeitekben. S ki oka, hogy e szerencsés
4989 34|                  nagyravágyás ragadta meg s terveidnek szívedet feláldozád,
4990 34|                 ember, kiket én neveltem, s kikrõl tudtam, hogy egymást
4991 34|              leányát vezesse az oltárhoz, s Tengelyi, kit egész életedben
4992 34|         gyermekeinek jövõjérõl határozni, s én nem fogok szemrehányásokat
4993 34|                   e határozatomat elõtted s nõd elõtt magam beszéltem
4994 34|        vallomásában egyenesen Macskaházyt s nõdet vádolá, miután meggondolám,
4995 34|           gonosztett elkövetésére birják, s leveleid, melyek kezemben
4996 34|              körülményeknek találkozását, s én áldani fogom istenemet,
4997 34|                   kérhetek.~Réty fölkelt, s szobájában egypárszor a
4998 34|             legnagyobb felgerjedésben fel s alá járt. Azon pillanatok
4999 34|                 összeköttetései, szépsége s a magasztalók, kik õt az
5000 34|                vártam a kedvezõ alkalmat, s mindig elhalasztva feltételemet,