Fejezet

5001 34|     Szemrehányásokat tettem feleségemnek, s miután általa kigúnyoltatám,
5002 34|                 hogy egy szegény lelkész- s egy falusi jegyzõtõl annyira
5003 34|           viszonyt, melyben hozzád állok, s miként, ha a hatalmadban
5004 34|                 bízott nagylelkûségedben, s elcsábítva az alávaló által,
5005 34|                 Gonosztevõk cimborájának! s hát nem vagyok-e az, kényszerítve
5006 34|                   élete forog veszélyben, s vétkes nõd büntetlensége
5007 34|            Értelek - válaszolt a másik -, s hidd el, ha nõm feláldozása
5008 34|                    Én ez asszonyt ismerni s gyûlölni tanultam. De ha
5009 34|               átlátá e nézet helyességét, s midõn maga is meggyõzõdött,
5010 34|                 parancsai teljesíttettek, s megígéré, hogy holnap maga
5011 34|                holnap maga Porvárra megy, s a szerencsétlen rabot minden
5012 34|                  e föltétel feledve volt, s a jámbor lelkész most csak
5013 34|         bizonyosan jõni fognak, hol Ákos- s Vilmának szeretete felbonthatatlan
5014 34|                 úgy ragályos a remény is, s Réty nem állhata ellent
5015 34|                   bátyja a jövõrõl szólt, s végre önmaga is nyugodtabbá
5016 34|                   a végzet elõdbe jelelt, s nem panaszkodhatsz, ha boldogtalanná
5017 34|                gyomrában kincseket keres, s munkássága céljául oly tárgyat
5018 34|               vissza homályos ösvényérõl, s e szép világot minden örömeivel
5019 34|                   távozót kebléhez vonta, s midõn hosszú ölelkezés után
5020 35|               megszakaszthatom. A regény- s történetírónak legszebb
5021 35|             tavaszkor földjét megmunkálta s elvetette, néha mi jól esnék
5022 35|                idõszakon, mely e pillanat s az aratás között fekszik;
5023 35|                 az aratás között fekszik; s ha életünk regényét bevégeztük -
5024 35|                   regénye minden életnek, s a legszárazabb tanárnak
5025 35|                   ez adományt megtagadta, s csak a regény- és történetíró
5026 35|                  e kiváltságot.~A regény- s történetíró - a komoly tudományt
5027 35|          történetíró - a komoly tudományt s derült mûvészetet miként
5028 35|             történetíró feladatául kitûz; s az elõbbi, ha állításainak
5029 35|             nagyoknak nevezünk, nem koruk s körülményeik által váltak-e
5030 35|                 egyén nem válik nagyobbá, s a dicsõ jellem néha tökéletes
5031 35|               nemes tárgy iránt elteltek, s a történet nem mindég ilyenekbõl
5032 35|          eljátszatja.~De ismét tévelygek, s mint a világon sok becsületes
5033 35|                    azonban három hónapra (s pedig ily hosszú idõszakon
5034 35|                 elmélkedés talán nem sok, s ha olvasóim megfontolják,
5035 35|                 csak aljas körökben forog s paraszt-szenvedések apoteózisát
5036 35|             dolgait, hogy nyárban, õszkor s tavaszkor ezek, télben õ
5037 35|                   télben õ maga fáradjon, s pedig nemcsak nappal, hanem
5038 35|              emeltessék. Csak tõlem függ, s ha e három hónap történetét
5039 35|              szegények számára tartattak, s melyekbõl mindent levonva,
5040 35|                   intézet javára adatott, s melybõl ez intézetre nézve
5041 35|              kaszinó termeiben tartattak, s melyeken felvilágosodott
5042 35|                  a fölköszöntéseket hallá s megérté - mihez legalább
5043 35|               nagy férfiakban is gazdag - s hol olvasóimat annyira jó
5044 35|            törvény által el lehet tiltva, s azért a kávéházban a fáraó-asztal
5045 35|                 tekintetes házasságot is, s azok, kik regényemet szívesen
5046 35|              dolgok leírására kívántatik, s annyi ideig foglalkoztam
5047 35|                   idõk, hol szerettem is, s ez érzemény - mint sokszor -
5048 35|           gyertyák gyújtását kémlelhetik, s oly szerencsétlen valék,
5049 35|             személye tizenhat õssel bír - s az egy jóravaló ember is,
5050 35|                   végén felnyitja ruháját s csillagot mutat, hogy mindenki
5051 35|          olvasóimmal nem ismertettem meg, s kit õ igen jól használhat.~
5052 35|               ételeit kérded: a kocsonya- s disznótokánnyal nem mérkõzhetik
5053 35|               lovag ott ül zárdája elõtt, s felnéz kedvesére, s néz
5054 35|                elõtt, s felnéz kedvesére, s néz mindig, néz végsõ órájáig,
5055 35|         kesztyûjét vadállatok közé dobta, s õt felszólítá, hogy azt
5056 35|                    A táblabíró tudta ezt, s azért õrizkedett, hogy kedves
5057 35|                 mi szerelmünknek nem árt, s mire õ késznek mutatkozott.
5058 35|               ülésekben meg nem jelennek, s évenkinti aláírásukat meg
5059 35|                névkönyvben feltalálhatók, s így a számos részvétleneknek
5060 35|                természet, midõn két fület s pedig mindeniket fejünk
5061 35|                  fejünk különbözõ oldalán s csak egy szájat adott, mely
5062 35|                   hogy hallgassunk jobbra s balra mindenre, mit mások
5063 35|                 kétszázezer forintja van, s ki Taksony megyében az új
5064 35|        arisztokráciának kezdete homályos, s valóban nem egy család alig
5065 35|                azoknál különös hajlamokat s szeszélyeket találunk -
5066 35|                  hasonlatosság tökéletes, s csak észre mutat, ha Porváron
5067 35|               égetett és sõréket hizlalt, s így egészen oly ember vala,
5068 35|             jobban tarokkozni nem tudott, s egy tudóst, ki úgy járva
5069 35|                   kell bíznom mindezeket, s visszatérnem Tengelyi családjához,
5070 35|         elzáratott, szinte Porvárra jött, s egy kis házban vevé lakását.
5071 35|                 megyében állt, Vándorynak s egykor magának az alispánnak
5072 35|                    ez vala a közvélemény, s ennek tudása Erzsébetnek
5073 35|                 többé felderíteni kedvét, s kik õt elõbb ismerék, most
5074 35|               melyet minden szellõ ingat, s melynek a természet, hogy
5075 35|             tulajdonaival bírt, lelkierõt s szilárdságot nem keresett
5076 35|                 Apjának szerencsétlensége s a kétségbeesés, melyben
5077 35|            gyõzõdve apja ártatlanságáról, s erõsen remélé, hogy az igazság
5078 35|                   már letörülte könnyeit, s nyugodtnak látszott. Színlelt
5079 35|                megnyugtatá még anyját is; s kik e hölgyet elõbb ismerék,
5080 35|                  mert mindent tûrni kész, s Ákos szerelme több boldogságot
5081 35|                azokat valósítani lehetne; s hogy az, mit tevékenységünkkel
5082 35|                  érintkezésbe a tömeggel, s amit ilyenkor látott, nem
5083 35|                 hangnál, csak elég erõsen s azon helyrõl kiáltassék
5084 35|              fergeteg a pusztán felkapott s mely a vándor karavánt eltakarja;
5085 35|                   a völgy be zuhan, erdõt s falut magával ragad - ilyen
5086 35|                hatása fenséges, nagyszerû s borzasztó lehet, de melynek
5087 35|                   mint ki babérért fárad, s fõképp miután Vilmát szenvedni
5088 35|            ellenezte többé fia kívánatát, s Ákos boldogságának csak
5089 35|                 azt az illendõség kíváná, s minden szeretete mellett,
5090 35|             Etelka rég el vala határozva, s az egész világ által Kálmán
5091 35|                  rabsága alatt szenvedett s tapasztalt, nem maradt hatás
5092 35|                    inkább eddigi erényei- s hibáinak megerõsítésére
5093 35|                  mint hol õket találjuk - s nincs e földön senki, ki
5094 35|                   elõre kell iparkodnunk, s ezen emelkedési vágy, mely
5095 35|         munkásságunkat szorítani akarjuk, s ki ezt nem teszi, mindig
5096 35|             igazságtalan irántunk a sors, s nem teljesíti legszerényebb
5097 35|          legszerényebb kívánatainkat sem; s ha mi magunk voltunk igazságtalanok
5098 35|                  Tengelyi érezte mindezt, s sokszor feltevé magában,
5099 35|         parancsait mindig követni akarja, s elfelejti, miként minden
5100 35|   hajthatatlanabbá vált. Völgyesy tanácsa s Vándory, sõt Ákos kérései
5101 35|                   szólt ily alkalommal -, s az ki fog sülni, most vagy
5102 35|                 tulajdon házában szokott, s melyek által helyzete, fõképp
5103 35|                  ablaka az udvarra nyílt, s Tengelyi a vasrostélyokon
5104 35|        felgerjedésben járt a szobában fel s alá.~- De gondolja meg,
5105 35|            taszítsa, mint minap Krivérrel s a fõügyésszel tevé, kikbõl
5106 35|                   ellenségeket csinált.~- S minek köszönhetem e részvétet? -
5107 35|          legnagyobb ellenségeim lennének, s ilyenekkel társalkodjam?
5108 35|               belátását követé. - Tegyék, s szálljon vérem fejeikre,
5109 35|                  meg kell halnom egyszer, s rövid idõ múlva emlékem
5110 35|               homoeopathia elveit követi, s ki alávalósággal vádoltatott,
5111 35|              képzelje magát helyzetemben, s mondja, maradhatok-e nyugodtan?
5112 35|    igazságtalanság mértéke itt e földön - s egy kis kört választék életemnek.
5113 35|                  választék életemnek. Hír s név nélkül akartam átmenni
5114 35|                  ugyanazon helyen jár fel s alá, s melynek más célja
5115 35|           ugyanazon helyen jár fel s alá, s melynek más célja nincs,
5116 35|                vala egyedüli kívánatom... s ím, ezt sem kelle elérnem!
5117 35|                  névvel lépend a világba, s most végre még az kívántatik,
5118 35|                 mondhatják ki ítéletöket, s így elmarasztalásnál jelenleg
5119 35|                  halálán fekszik, kiépül, s ígéretek által arra bírható,
5120 35|                Violának jöhetünk nyomára, s akkor az egész vád magában
5121 35|        beszélgetés alatt a szobába lépett s annak utolsó részét hallá.
5122 35|                   vala, Jánosra bízatott, s az öreg huszár naponként
5123 35|                   naponként tízszer jött, s ha más dolog nem volt, s
5124 35|                  s ha más dolog nem volt, s a jegyzõt magányosan találta,
5125 35|            beszélgetéseinek unalmasságát, s Tengelyi nem egyszer mondá,
5126 35|                  úrnak sok pártolója van, s nem sok baja lesz; s ha
5127 35|                 van, s nem sok baja lesz; s ha Viola a vármegye kezére
5128 35|             gonosztettet nem követett el, s fõképp miután a halálos
5129 35|                hogy el nem hagyom szökni, s ha Violát nem hozzuk magunkkal,
5130 35|               társaikkal maradni szoktak, s melynél fogva a gonosztetteknek
5131 35|                  a tömlöcben terveztetik, s senki ellopott portékáihoz
5132 35|                 rabok között tudakozódik, s azért János tanácsát oly
5133 35|             megtudja. Espionnak tartanak, s nem akadunk rá Violára soha
5134 35|                meg a gyerekei oly szépek, s úgy tépték bajszomat s bácsinak
5135 35|                    s úgy tépték bajszomat s bácsinak neveztek - teins
5136 35|                jobb, ha stráfját kiállja; s hogy feleségének s gyermekeinek
5137 35|               kiállja; s hogy feleségének s gyermekeinek bajuk ne legyen,
5138 35|                 eresszék ki velem Gazsit, s hallani fognak az öreg Jánosról
5139 35|                   mentem én ki életemben, s mindig becsülettel jöttem
5140 35|            mindjárt lemondani a világról.~S ezzel a huszár elment. Völgyesy
5141 35|                   huszár elment. Völgyesy s Tengelyi még egy ideig e
5142 35|    világtörténetekkel áll összefüggésben; s lehetnek, sõt vannak bizonyosan
5143 35|              emberek élete egymással áll, s mely a jónak és gonosznak,
5144 35|                gonosznak, a magasan álló- s az alávalónak sorsát egymástól
5145 35|                   azt nem ronthatná meg - s miért vagyunk hát büszkék?~ ~
5146 36|                   jöttem elbeszélésemmel, s kik Porváron, vagy talán
5147 36|                 az idén szintoly nedvesek s tisztátlanok voltak, mint
5148 36|         tisztátlanok voltak, mint máskor, s így csak természetes, ha
5149 36|            szintúgy, mint a pénztáraknak, s az egész megye - az orvosokat
5150 36|                 kényelmesen elmondhatott, s így a tudósoknak azon neméhez
5151 36|           tisztességesen megjelenhessenek s minden alkalmat megragadnak,
5152 36|               minden tíz lépésre megállt, s egy növényt szakítva le,
5153 36|                   életemben soha inkább - s ím, most pár évvel késõbb
5154 36|                    az oltárnál láthassák, s én minden lépten feltartom
5155 36|                   minden lépten feltartom s magyarázatimmal untatom
5156 36|           hibáknak majdnem minden nemein, s alig mondhat embertársai
5157 36|           melyeket nálunk mindenki ismer, s így nem regénybe valók;
5158 36|                   leginkább, ha elég lágy s mindenfelé csavartatható,
5159 36|                emelte volna mûvem becsét, s kétségen kívül egy fejezet,
5160 36|                   regény bajszos férfiak- s fõkötõs asszonyoknál csak
5161 36|            található. - Én mindezt tudom, s százszor mondám el enmagamnak,
5162 36|               élek, mely minden gondolat- s érzelmeimet lekötötte, melyen
5163 36|             szomorú valót elfelejthetném, s ha olvasóim nem bocsátanák
5164 36|                    hogy hibámat bévallom, s javulást ígérek.~Ím, a jelen
5165 36|            természetes fonala odavezetne, s szebbnél szebb adatokat
5166 36|                  rendszerét adhatnám elõ, s meggyõzhetnék mindenkit,
5167 36|                   De legyõzöm hajlamomat, s nem mondok semmit: vajon
5168 36|            szomszéd megyében marhát vesz, s azt haza akarja hajtatni.
5169 36|                  nem akarják beereszteni, s a fõbíró azon kellemetlen
5170 36|            engedelmet. Egy más alkalommal s részint talán ennek következésében,
5171 36|               áron Porváron el nem adták, s a fõorvos ritka közkedvességet
5172 36|               akarok ezentúl szorítkozni, s ezekhez a kritika fõszabályai
5173 36|                  minden magyar tárgynak - s ez talán oka, miért választják
5174 36|           kenyerünk, mellyel mindenik él, s sok, kinek semmi más eledele
5175 36|            ismeretekre szükség nem volna, s nem szólhatok például fõorvosomról
5176 36|                 csak a fõispáni kinevezés s a tisztújításon történendõ
5177 36|            választás között lehet kérdés, s ennek eldöntése annyival
5178 36|           madarakat is nyúlseréttel lõtt, s minden betegeinek ugyanazon
5179 36|              házban mint nevelõ szolgált, s magát ez idõ alatt igen
5180 36|         Mulatságok”-ban egypár költeményt s rejtett szót is közlött,
5181 36|                 mondatott, hogy franciául s angolul tud, azonkívül a
5182 36|              Patakon a just is elvégezte, s azonkívül született református.
5183 36|               szerint két pártra oszlott, s egy évnél több múlt, mielõtt
5184 36|              viszongások, melyek a rendek s kormányzójok között támadtak,
5185 36|            kijelöltje önként lemondottak, s a vitatkozó részek egy harmadikban,
5186 36|                vagy belföldi társaságnak, s így egészen arra születve,
5187 36|              pártok szavazatait egyesítse s mint Taksony megyének békeangyala
5188 36|     törvényhatósági élet legközönségesebb s egyszersmind legnagyobb
5189 36|               leghíresebb gyógyításainál, s már az elsõ föllépés orvosi
5190 36|                  idõ által helyheztettek, s Brutus, ha tõrét soha nem
5191 36|               csak ha szüntelen tolakodik s lármáz, emlékeztetheti e
5192 36|         lángésznek bélyegét hordja magán, s melynek minden lapján mély
5193 36|             mécsét, világát, sõt füstjét, s végre nincs nap, hol nem
5194 36|              felelni kell, botrány támad, s aki a versecskét írta, híres
5195 36|              magát akárhogy, akárki által s mikor, csak neveztetni magát,
5196 36|          nagyszerû tumulusa által.~Az író s orvos munkássága között
5197 36|               orvosok nevet szerezhetnek, s senki a taksonyi fõorvosnál
5198 36|                  hogy veszélyben forgott, s így az orvosnak ily alkalommal
5199 36|            mondjon. Neki évenként a hazai s nehány inkább olvasott külföldi
5200 36|            nyilvános köszönet mondatott - s ily hálanyilvánítások természetesen
5201 36|             gyógyítá, melyet maga kívánt, s így nemcsak azon kellemetes
5202 36|                  táncolást meg nem tiltá, s minden gyengélkedõ nõt,
5203 36|      aleopatháknak legkedvesebb ételeiket s a hydropatháknak a bort
5204 36|                azon nagyszerû bátorságnak s önfeláldozásnak példáját
5205 36|                  a porvári fõorvosnak is, s meg kell vallani, hogy õ
5206 36|                 is hív maradt jelleméhez, s legfõbb kötelességét, mely
5207 36|          akadályozza, pontosan teljesíté, s nehogy a ragály általa,
5208 36|               gyógyítással nem vádolhatá, s érzékeny szíve sok fájdalomtól
5209 36|                bor, pálinka, kártya, ének s beszélgetés, fõképpen téli
5210 36|             háznál, többnyire telve volt, s gondolni lehet, hogy ragályos
5211 36|                mellett lehetetlenné vált, s mindenik ott maradt, hol
5212 36|                melyet mindenfelõl látott, s magok a hajdúk, kiket szolgálatuk
5213 36|                   honnan máskor víg lárma s dorbézolás hallatszott fel,
5214 36|             egyházi énekek hallatszottak, s a szomorú kar, mely mintegy
5215 36|                  a rabok imádságát hallá, s ha ez elhangozott, ismét
5216 36|                  a sírban. A rabok ritkán s akkor is suttogva beszéltek
5217 36|                  hetekben betegedett meg, s soha anya gyermekét nem
5218 36|            kedveért az a börtönbe került, s most halni lássa tulajdon
5219 36|                hogy vigye ki a tömlöcbõl, s kérje az alispánt, hogy
5220 36|              alispánt, hogy õ, az idõsebb s vétkesebb állhassa ki a
5221 36|             kezekkel a hajdúkáplár elõtt, s ez érzéketlen embernek szemei
5222 36|            vasrostély reggel kinyittatott s a rabok az udvarra bocsáttattak,
5223 36|                   vállára emelé testvérét s kivitte magával az udvarra,
5224 36|                    egyik karjára fekteté, s hallgatva várt, míg a félóra
5225 36|                 várt, míg a félóra eltelt s börtönébe visszahívatott.~-
5226 36|                kiáltott irtóztató hangon, s magánkívül halott testvére
5227 36|                   A láz megragadta õt is, s kevés nappal utána a halál
5228 36|                  is. Tíz évre ítéltetett, s annyit töltött tömlöcében,
5229 36|            visszatérõt, de õ szabad lesz, s ez egy gondolat elfelejteté
5230 36|                nyugtalanság tölté el. Föl s alá járt börtönében, minden
5231 36|                lenne; szülõhelyérõl szólt s a jövõrõl, melyet mint becsületes
5232 36|                 ember ott akarna tölteni, s most meg kell halnia. Néha
5233 36|                 néha elátkozá születését, s káromkodott isten ellen,
5234 36|                álmodott hosszú éveken át, s most midõn mind az övé lehetne,
5235 36|                beteg vad álmai között is, s a szerencsétlen, noha magánkívül,
5236 36|              sírjával lehete felcserélni.~S ha e sors még csak vétkeseket
5237 36|                  kiváltságaihoz tartozik, s így nem találunk tömlöcöt,
5238 36|             állana olyanokból, kik puszta s sokszor alaptalan vád következtében
5239 36|                következtében záratnak el, s évekig a legnagyobb gonosztevõkkel
5240 36|                  állnak ki. Igen, évekig, s lesz-e valaki oly merész,
5241 36|                  int, túlzással vádoltok, s gyáva filantrópiának nevezitek,
5242 36|                  férfiak e hon tömlöcein, s mondjátok, hányat fogtok
5243 36|              hányat, hol az elítélt rabok s a még per alatt álló vádlottak
5244 36|                különbség tétetnék. Láncok s hetenként kétnapi böjt,
5245 36|              böjtölnek-e az elítéltekkel? s mi más köztök a különbség
5246 36|  tanácstermeinkben már közönségessé vált, s mégis egyes emberek, anélkül,
5247 36|              tartó rabságot, és láncokban s gonosztevõk társaságában,
5248 36|               véletlenül láncra veretett, s azután, míg a hiba valamely
5249 36|                felhozhatnék ily eseteket, s olvasóim - azok ti., kik
5250 36|              miután tömlöceinkbõl pénzért s szép szavakért néha olyanok
5251 36|                   filantrópnak tartatnám, s azért ezen esetek elmondását
5252 36|             megszabadítására mindent tett s kevés vagyonát hasztalan
5253 36|                    kérdezõsködött szülõi- s gyermekeirõl, s ha a könnyeket
5254 36|                   szülõi- s gyermekeirõl, s ha a könnyeket szemeibe
5255 36|              magánkívül feküdt szalmáján, s visszanyert szabadságát
5256 36|                 veszély ájtatosakká tett, s kik remegõ hangon gyermekéveik
5257 36|              elmeríteni félelmök érzetét, s az adományok, melyek, mióta
5258 36|                   pálinkára fordíttattak, s csak arra használtak, hogy
5259 36|       kétségbeesésben átkozák végzetöket, s szörnyû káromkodásokkal
5260 36|                  tárgyakról folyt a vita, s a két vallás híve határtalan
5261 36|              módoni kötése iránt. Vándory s lelkésztársa, bár ezért
5262 36|                  más feladásai is vannak, s ott, hol határtalan lelkesedéssel
5263 36|       neveltetésérõl vitatkoznak annyian, s Jeruzsálemöket feldúlva
5264 36|              vallásuk tanaiban oktassanak s haláluk elõtt a hit vigasztalásaiban
5265 36|                 részesítsenek. Ha Vándory s e katolikus káplán vallásukról
5266 36|                vala közöttök különbség, - s noha az egyik Rómában új
5267 36|                   Tiszarétrõl bejöhetett, s a káplán, naponként idejöknek
5268 36|                részét a tömlöcben tölték, s mindkettõnek vigasztaló
5269 36|                 eszünket, érteni akarunk, s a vallás megfoghatlan rejtélyeket
5270 36|             bércek a láthatárt elkerítik, s a szem, melynek messze kilátás
5271 36|                  dörgése, a madarak éneke s a szellõ, mely a lombon
5272 36|                  melyekre a szív megindul s az ész hasztalan keres értelmet;
5273 36|                  terjeszti ezüst világát, s kérdezd akkor társadat:
5274 36|               társadat: kételkedik-e még? s a természetnek mindezen
5275 36|                   játszanak. Minden nagy- s szépnek, mit e világon látunk,
5276 36|                  majdnem egyszerre támad, s a filantrópiának ezen kinövése,
5277 36|          embertársai által meg nem értett s véletlenül a jó útról eltért
5278 36|                    végre mégiscsak ember, s a legnagyobb gonosztevõ,
5279 36|                 életnek egyes pillanatai, s valamint a nagy férfiban
5280 36|                 jótulajdonok megmaradnak, s ez az, mi által a rabok
5281 36|                 vala. Ha a tömlöcbe jött, s a rabok szavát vagy csak
5282 36|              fogák körül vigasztalójokat, s a meg nem szokott részvét,
5283 36|                   melyen megszólíttatott, s a legnagyobb gonosztevõ,
5284 36|             sorsának kíméletlen érintései s az emberek igazságtalansága
5285 36|                 mint tudjuk, gyanúba jött s Porvárra hozatott. Minthogy
5286 36|             legnagyobb fontossággal bírt, s Völgyesy, mint a jegyzõnek
5287 36|             egyike üríttetett ki e célra, s a legszükségesebb készületek
5288 36|                 fûlõ kályhán, rossz ágyon s az ajtóra vert erõs új lakatokon
5289 36|               sorsa iránt nem tanúsított, s vallatásait kivéve, alig
5290 36|              állítá elébe nyomorú étkeit, s hallgatva vagy goromba tréfákkal
5291 36|             tréfákkal hagyá el kamaráját, s a rab teljes kiterjedésben
5292 36|                eltiltatott, de fortéllyal s csalfasággal, földön csúszva,
5293 36|                vissza ártatlan játékaira; s szívesen felcserélné babérját
5294 36|           kezdõdik élete küszöbén, a gúny s megvetés elkeseríti élete
5295 36|          gyalázatot, melyet nem érdemelt, s melytõl épp azért nem szabadulhat;
5296 36|                  melyet õseitõl öröklött, s melyet gyermekeire hagyand;
5297 36|                  faja fölött kimondatott, s melytõl õt semmi erény,
5298 36|               nagy tett fel nem mentheti.~S mi bámuljuk, ha a zsidó
5299 36|        dicsõségére számot ne tarthassunk, s ugyan hány fog még haladni
5300 36|             vétkezett, már gyanússá tevé, s beteges teste kettõsen szerencsétlenné
5301 36|                 szerencsétlenné tevék õt: s fõképp most, fogsága alatt,
5302 36|                   sem számolt részvétre - s Vándory, ki látogatásait
5303 36|                  vallása híveire szorítá, s többször hozzá is elment,
5304 36|               magába zárkózva találta öt, s hamar meggyõzõdött, hogy
5305 36|                  egy más nemének tekinti; s Vándory, meggyõzõdve, hogy
5306 36|           megragadta a szegény zsidót is, s nem vala felgyógyulásához
5307 36|               egész világ megfeledkezett, s maga az alispánné, minden
5308 36|         felgyógyulásához reménység nincs, s hogy lázában érthetetlen
5309 36|                  most sem hazudtolta meg, s valamint akkor, mikor észrevevé,
5310 36|                 tett, mi erejétõl kitelt, s mit az ájtatos férfi keresztényi
5311 36|                 mindezt tevé, zsidó volt, s mi több, olyan, ki, amint
5312 36|                   meggyõzetni nem engedé, s megtéréséhez kevés hajlamot
5313 36|         vallástársainkra terjesztetik ki, s hogy a szent könyvben, melyhez
5314 36|            szeretet tétetik kötelességül, s õ ehhez tartá magát.~Ha
5315 36|                   néha éjjel felébredett, s egy kis vízért fohászkodott,
5316 36|               enyhítse, ott volt ápolója, s csendesen ágyához lépve
5317 36|               lépve teljesíté kívánságát, s ha a beteg kérdezé: ki küldte
5318 36|                boldogtalannak képzetében, s a vad álmok között, melyekkel
5319 36|                 Vándorynak neve hangzott, s az öregasszony, ki nála
5320 36|          történnék, végre a láz elmaradt, s a rab magához tért. Felgyógyulásához
5321 36|            szükséges krízisen átmehessen, s csak eszmélete tért vissza
5322 36|                 tisztán átlátá helyzetét, s úgy látszott, megnyugodott
5323 36|                 többször ágyánál gondolá, s hogy mindazon jótéteményt,
5324 36|                  aznap nem vala Porváron, s a beteg óráról órára nyugtalanabb
5325 36|           mindazon jóért, mit velem tett, s azután - tevé hozzá halkabban -
5326 36|                    tudja-e, jó asszonyom, s melyet csak neki mondhatok
5327 36|             mondhatok meg. Menjen, kérem, s kérdezze, nem jött-e még
5328 36|              mindenekelõtt menni szokott, s ha azon hírrel tért vissza,
5329 36|                   kamara ajtaja megnyílt, s a lelkész ott állt a beteg
5330 36|            pillanatban tölték. Csak gúnyt s megvetést találva egész
5331 36|               mint ki szülõit nem ismeré, s kihez soha senki szeretve
5332 36|                hozzá nyájasan közelített, s a szív, melyet az élet csak
5333 36|                 pillanatban tölté keblét, s a szerencsétlen mindezek
5334 36|            véghetlenül irgalmas az isten, s még könyörülni fog rajtad
5335 36|                  görcsösen szorítá kezét, s könnyei egyre folytak, de
5336 36|                 fogsz gyógyulni, élhetsz, s még a társaság hasznos tagja
5337 36|                   szülõimet sem ismertem, s ily szegény zsidó, mint
5338 36|                   keresztény tette velem, s éppen Vándory úr, kinek
5339 36|                  kezével eltakarta arcát, s zokogott.~Vándory, ki vallásáról
5340 36|              szerencsétlent megtérítheti, s isten véghetlen kegyelmérõl
5341 36|               felfogta e szavak értelmét, s letörülve könnyeit, szomorúan
5342 36|                most megrontom még ezt is, s hitemtõl elpártolok. Nincs
5343 36|        tiszteletes úrral közölnöm kell... s fogyni érezem erõmet.~Vándory
5344 36|            ágyához közelebb tolta székét, s a zsidó, gyengesége által
5345 36|                azt, mit olvasóim Tengelyi s Vándory irományainak elrablásáról
5346 36|         irományainak elrablásáról tudnak, s miáltal Macskaházy- s az
5347 36|             tudnak, s miáltal Macskaházy- s az alispánnénak részvéte,
5348 36|          fertályig beszélt Macskaházyval, s én mindjárt megismertem
5349 36|                vádoltatik e gonosztettel, s hogy igaz vallomásod becsületét,
5350 36|                  meggyilkoltatott, Rétyné s az ügyvéd összevesztek.
5351 36|               alispánné magához hívatott, s kétezer forintot ígért,
5352 36|              borzadással tölté el lelkét; s egyszersmind reménnyel,
5353 36|                  istenedet, ki neked idõt s erõt adott, hogy vétkeidet
5354 36|                hogy vétkeidet megbánhasd, s azokat legalább némi részben
5355 36|                 Vándory meghatva e szavak s fõképp a mód által, melyen
5356 36|                   mondattak -, pihenj ki, s pár óra múlva jövünk.~-
5357 36|                  tiszteletes úr mindjárt, s hozzon magával akárkit,
5358 36|                 el fogok mondani mindent, s legyen következése akármi,
5359 36|                   akármi, én az alispánné s minden emberek bosszúján
5360 36|             szándékkal jöttél-e a házhoz, s ki által buzdíttattál e
5361 36|                   semmit - mondá a zsidó, s vonásai ismét vad kifejezésöket
5362 36|                   minden rosszra reávett, s mikor miatta szenvedek,
5363 36|              elhagyott nyomorúságomban.~- S van-e idõd bosszúról gondolkozni? -
5364 36|              azalatt a kamara elõtt állt, s maga sietve elment. A zsidó
5365 36|                   zsidó a falnak fordult, s fáradtan a beszélgetéstõl,
5366 37|            tavaszi közgyûlések tartattak, s így bizonyosan tudhatá,
5367 37|                figyelmünket magára vonja, s az egész nép életének különös
5368 37|             vannak a csatornák eredményei s egyszersmind képe azon csendes
5369 37|                 kiküzdé, késõbb megõrizte s kertté varázsolá; Németországot
5370 37|                 országokat találtak magok s bámuló hallgatóik számára.
5371 37|                 tûnik szemébe. Kereskedés s ipar, tudományok s mûvészet,
5372 37|             Kereskedés s ipar, tudományok s mûvészet, dicsõség, sõt
5373 37|               aranybulla adott - a leülés s gyûlések tarthatása jogává
5374 37|                   jogává változtatott át, s csaknem kivétel nélkül elmondhatjuk,
5375 37|          angaricalis gyûlésén részt venni s ülni reggel a közgyûlésben -
5376 37|                   legtöbbször kelnek fel, s így legalább terhes ülési
5377 37|           kevesednék, naponta szaporodik; s valóban nem foghatom meg:
5378 37|                  betegségünket elõidézték s fenntartják? Hogy e kérdés
5379 37|              ülést látott, észrevehetett, s melyek annyira különbözõbb
5380 37|                Nehányan légvonalt éreznek s megfázástól félnek; egyik
5381 37|              gyomornak legbiztosabb jele; s egy rész - mintegy lázban -
5382 37|                   színe ismét ülést tart, s üléseink nagy számáról s
5383 37|                  s üléseink nagy számáról s ennek okairól szólok. E
5384 37|             kérdezed: miként lettek azzá, s miben fekszik érdemök? senki
5385 37|           egyesület Angliában is létezik? s ily egyesület elnöki hivatalára
5386 37|              James úrnál, ki lóversenynél s rókavadászatokban mindig
5387 37|                  mindig élénk részt vesz, s így az állatok iránti hajlandóságát
5388 37|               cigányaink legalább barnák, s anyagi tekintetben nem is
5389 37|                 rabszolgái valaha voltak; s Bántornyi indítványozott
5390 37|                   részvéttel viseltettek, s azt úrbérünknél, hol a házatlan
5391 37|                sorsuk ilyetén javítására, s miután e nevelési rendszer
5392 37|                  cigányon megkísértetett, s ezek a hetenkénti négynapos
5393 37|             mûködésére még meg nem érett, s hogy más térre kell fordítania
5394 37|                melyet magának választott, s elsõ tekintetre úgy látszott,
5395 37|                 egy nappal elõbb teremté, s ha e sorozatot felzavarni
5396 37|         pillanattól részvétlenek valának, s még számosabbak, kik csak
5397 37|           rendkívül hidegnek mutatkozott, s mihelyt az állatkínzás szóba
5398 37|                    kisdedóvó intézetekrõl s más hasonló tárgyakról kezdett
5399 37|                   mindennek a maga ideje, s mintha az iskolákról, a
5400 37|             halálos büntetés eltörlésérõl s a botozás megszüntetésérõl
5401 37|               szerint nem is verheti meg; s mikor James úr, azon megyének
5402 37|                megverni kényteleníttetik? s csak James úr rendkívüli
5403 37|                végre a társaság fennállt, s elsõ elnökéül egyhangúlag
5404 37|                 szó, annyira lelkesedett, s kinek az állatkínzás megszüntetése
5405 37|                   miként lehetne a lovak- s szarvasmarháknak szenvedésein
5406 37|                 de minden ellenségeskedés s gyanúsítások mellett a társaság
5407 37|              mellett a társaság fennállt, s ez kétségen kívül a fõdolog.~„
5408 37|             között, kiket már fölvettünk, s kiknek francia, angol vagy
5409 37|                    hogy el ne unja magát, s azon dolgok nagy részének,
5410 37|                   a legkomolyabb képekkel s néha homlokunk izzadságában
5411 37|              gyûléseket tartott, elnökkel s választmányi tagokkal bírt,
5412 37|             tagokkal bírt, sõt titoknokát s pénztárnokát fizeté; mi
5413 37|                akarnának. Ha a lófuttatás s rókavadászat Angliából áthozatott,
5414 37|              azonban csak egyedi nézetem, s James úr, látva elsõ egyletének
5415 37|                  virágzó állapotban volt, s már eddig is nagy eredményekhez
5416 37|               társát, de a sár nagy vala, s a másik, ahelyett, hogy
5417 37|                  helyett csak káromkodik, s a lovakat annál erõsebben
5418 37|                 kocsisa leugrik bakjáról, s szép szavak nem használván,
5419 37|                  fogva lerántja ülésérõl, s úgy megdöngeti, hogy alig
5420 37|           méltánylásra tartja érdemesnek, s a kocsisnak nevét, mely
5421 37|                 azonnal kifogatja lovait, s kocsisa által a szomszéd
5422 37|             társaság rajta mindig ismert, s ezen érdeménél fogva az
5423 37|           egyesület mellett nyilatkozott, s bármit mondjanak nehányan
5424 37|              szerint fordítja köpönyegét, s sokszor kezébe veszi elõtte
5425 37|                  csak még egy lépés vala, s olvasóim gondolhatják a
5426 37|                 jelenetekben édes nagysám s kedves teins uram címzések -
5427 37|                   Hunnia földjére jöttek, s minden csatáikban gyõztek,
5428 37|                 majdnem fele õket illeti, s alig mondhatjuk meg, mi
5429 37|                   nem méltatá figyelmére, s miután elõbb Völgyesyt,
5430 37|                  részt vegyen az ülésnél, s azután Bántornyi Lajost,
5431 37|                  nem lehetett, félrehívá, s ezzel is az ablakok egyikében
5432 37|                érdeket gerjesztett jötte, s fõképpen az, hogy sietve
5433 37|               sietve távozván, Bántornyit s Völgyesyt magával vitte,
5434 37|                  hallva, annyira meglepve s érdekelve látszottak, hogy
5435 37|              tarták, hogy éppen Völgyesyt s Bántornyit hítta magával,
5436 37|             között majd az, hogy Völgyesy s Bántornyi egy bizonyos,
5437 37|            mindeddig senki sem bírhatott, s kit Vándory talán reávett;
5438 37|             követte, e perctõl lankadott, s James úr, miután egy ideig
5439 37|                 nem tûrhetve többé az ide s tova járást s a suttogásokat,
5440 37|                többé az ide s tova járást s a suttogásokat, kénytelennek
5441 37|                 fordulatán bosszankodott, s Vándoryra, mert jött, s
5442 37|                   s Vándoryra, mert jött, s Völgyesyre s tulajdon bátyjára,
5443 37|                   mert jött, s Völgyesyre s tulajdon bátyjára, mert
5444 37|             másokkal szívesen megosztaná, s ki, elnöki székrõl a legszebb
5445 37|               mondva, hallgatóit suttogni s ide s tova járni látja,
5446 37|                 hallgatóit suttogni s ide s tova járni látja, mint James
5447 37|               udvarra nyíló ablakánál ült s dolgozott, midõn Vándoryt
5448 37|                Vándoryt a zsidótól kijõni s sietve a megyeház lépcsõi
5449 37|              zsidó egészen magánkívül van s felgyógyulásához semmi remény
5450 37|              kérdezõsködött többé felõle, s oly nyugodtnak érzé magát,
5451 37|                 amaz egy szót sem értett, s most megelégedve, hogy mondókáját
5452 37|                 hangon tovább beszéljen.” S az alispánné folytatá munkáját,
5453 37|                  munkásságukkal forintok- s garasokban felszámítható
5454 37|                  ismét lépéseket hallott, s lenézve Vándoryt látá, ki
5455 37|                Vándoryt látá, ki Völgyesy s Bántornyi Lajos kíséretében
5456 37|               zsidó börtönébe visszament, s mindjárt azután a beteghez
5457 37|            Völgyesy Tengelyinek ügyvédje, s Vándory... hátha a zsidó
5458 37|           alispánné leküldé szobaleányát, s kevéssel azután nem kis
5459 37|                    titkolá fölgerjedését, s miután a még mindig csudálkozó
5460 37|               most is ártatlannak gondol, s hogy éppen ezért nagy részt
5461 37|                   nagy részt vesz sorsán, s miután õt eddig szorgalmas
5462 37|                  érzi magát a beteg most? s nem tudja-e, miért ment
5463 37|                  egy óránál tovább szólt? s most Bántornyi Lajos s Völgyesy
5464 37|                    s most Bántornyi Lajos s Völgyesy miért hívattak
5465 37|                nem voltam bõbeszédû soha, s az én koromban, úgy hiszem,
5466 37|                 tiszteletes úr kiküldött, s így nem tudok semmit, csak
5467 37|               látszott, de alig ültem ott s megint újra türelmetlenné
5468 37|         tiszteletes úr csak most ment el, s hogy maradjon nyugodtan.
5469 37|                   bántotta lelkiismerete, s nem is volt nyugta, míg
5470 37|                mondhatja-e el vallomását? s mikor hallá, hogy igen,
5471 37|                   fog sülni az igazság. - S ezzel a vénasszony kezet
5472 37|            elzárva, pamlagára veté magát, s egy ideig néma kétségbeesésbe
5473 37|            hallott, kétsége nem lehetett, s remélheti-e, hogy Tengelyinek
5474 37|              Rétyné felugrott pamlagáról, s mély gondolatokban sokáig
5475 37|                  gondolatokban sokáig fel s alá járt szobájában. - „
5476 37|                  nélkül elsimíttathatnék; s kire bízzam magamat szörnyû
5477 37|                   tõle kérjek pártfogást? s minek? szeretett-e valaha?
5478 37|                    Az alispánné ismét fel s alá kezde járni szobájában;
5479 37|            gondolat villanna át, megállt, s szemét a szoba egyik szegletében
5480 37|                szükséges, ez nem lehet! - S mintha futni akarna gondolatjai
5481 37|        szabadulhata iszonyú gondolatától, s bármerre ment, szemei akaratlanul
5482 37|               mintha szét akarna repedni, s könny nem áztatá szemeit. - „
5483 37|                 meg, mit e földön bírunk, s nekem van-e valamim, minek
5484 37|             vágyódtam, nem érhettem el... s most csak szégyen s büntetés
5485 37|                 el... s most csak szégyen s büntetés vár reám. Balgatagság
5486 37|               ment, kihúzá egyik fiókját, s egy elég nagy üvegpalackot
5487 37|                 tenni hihetõképp olvasóim s mindenesetre bírálóim is,
5488 37|                   azokat kiirtani akarta, s e célra a legközönségesebb
5489 37|                  találunk, mindig magánál s zár alatt tartá, ritka gondosság,
5490 37|                   veheti, akinek tetszik, s magam egy festõinassal találkoztam
5491 37|            iszonyú fájdalmakat szenvedve, s csak borzasztó szenvedések
5492 37|                  tagja az enyészet ellen? s e hosszú haldoklás, e határtalan
5493 37|            vágyódva várnak?” - Borzadott, s mintegy akaratlan mozdulattal
5494 37|                 más menekvést maga elõtt, s ez egy ellen fellázadt egész
5495 37|                  után néha kezével nyúlt, s melytõl ismét borzadással
5496 37|               mind - szólt ismét magában, s ujjai görcsösen szoríták
5497 37|                fogok szenvedni, egy perc, s mindennek vége van... De
5498 37|                ismét elereszté az üveget, s egy székre vetve magát,
5499 37|                csakugyan magához hívatta, s vallomásokat tett, nem vallhatott-e
5500 37|             fiókjába, bezárta szekrényét, s szinte bámult, miként ragadtathatá