Fejezet

1501 9 |          társaságot kellemes helyzetében, s ha nehány olvasóim az ülés
1502 9 |             részleteibe fogok ereszkedni, s a Taksony megyében divatozó
1503 9 |              részét asztal mellett tölti, s pedig nemcsak tanácskozva -
1504 9 |             tisztét fölségesen teljesíté, s hogy a vacsora általánosan
1505 9 |             vacsora általánosan pompásnak s az ételek számolhatlanoknak
1506 9 |                   vége felé, minden tálat s palackot kétszeresen nem
1507 10|                 jegyzõház nyugodtan állt, s csak a gyertyavilág, mely
1508 10|            udvarra, maga Tengelyi lakott, s itt tartá hivatalos irományait,
1509 10|                   nyílt, Erzsébet asszony s leánya laktak. A konyhának,
1510 10|                   A ház végét a cselédház s azon kis szoba, melyben
1511 10|                 ebédelt, a betegnél volt, s Etelka Vilmával beszélgetve
1512 10|                 annál, hogy beszélhetünk; s a jámbor öregnek, ki azonban
1513 10|                még álmunkban beszélgetünk s beszélgetve álmodozunk,
1514 10|               midõn azt, mit úgyis tudunk s mi szívünket eltölti, kedves
1515 10|               kedves ajkakról hallhatjuk; s a két barátné e délután
1516 10|        kiterjedésben élvezte azt.~Etelkát s Vilmát a legszorosabb barátság
1517 10|               köté egymáshoz. Miután Réty s a jegyzõ sokáig barátságban
1518 10|              tölté napjainak nagy részét, s Etelka mestereitõl vele
1519 10|                   eljárt a jegyzõ lakába, s kis barátnéjával együtt
1520 10|             melyeket Tengelyi a történet- s természettudományban, s
1521 10|                   s természettudományban, s Vándory a vallásban, kedves
1522 10|             kedves tanítványaiknak adtak; s habár késõbb a szülék mindig
1523 10|                távolabb álltak egymástól, s Vilma egy idõ óta barátnéját
1524 10|                    szíveik nem változtak, s õk csak inkább ragaszkodtak
1525 10|            közelállók egymáshoz simulnak; s így e két leány is.~Vilma,
1526 10|                 töltött, hallott. Nagyban s kicsiben õ nem határozott
1527 10|            anélkül, hogy Etelkát kérdené, s ha Vándory néha mosolygva
1528 10|                  elõtt állnak, kiknél jó- s rosszra egyiránt hiányzik
1529 10|                 egyiránt hiányzik az erõ, s kiknek jellemök helyett
1530 10|            tartozott, kik erõsen szeretni s ugyanezért erõsen bízni
1531 10|           ugyanezért erõsen bízni tudnak, s ha a világot nem ismerve
1532 10|                    ki bátran halad elõre; s ez nem az, ki útját maga
1533 10|                   tekintélyeket követnek, s mint Vilma, csak addig akarnak,
1534 10|          mértékben viszonzá ez érzeményt, s a két hölgy, ki mind helyzet-,
1535 10|        vonzalmában akarni megfeledkezett; s Etelka, kinek akaratát a
1536 10|                   épp mert annyival szebb s magasabb azon érzelemnél,
1537 10|              bátorság, melyet még ellenei s maga Nyúzó sem tagad el
1538 10|            életmódjához kényszeríttetett, s fõképp a szeretet, mellyel
1539 10|                  a szeretet, mellyel neje s gyermekei iránt viseltetik,
1540 10|                   kiket naponkint látunk, s kiket az egész világ felséges,
1541 10|                    szinte letéve munkáját s barátnéja kezét megfogva -,
1542 10|         közönségesen, vagy káromkodásával s azon szerencsétlen affektációval
1543 10|                  kívül, mit tõle kívánok, s ami éppen hatalmában áll.~-
1544 10|                kockáztatná; õ nem számol, s hol becsületrõl van szó,
1545 10|                  fogja. Igen, neki sok jó s nemes tulajdonai vannak,
1546 10|             hiszem, hogy akkor csalódtam, s azt gondolom, hogy Ákos
1547 10|              nemes lelkû, de nem férfias, s valóban szeretni csak erõs
1548 10|               palástolva fölgerjedését -, s mit Ákos mond, azon kételkedni
1549 10|                    kit ismerek, de férfi, s azért nem képes ily tárgyról
1550 10|                  legtöbb hasznát vehetik; s ha pajtásuk jó agarász,
1551 10|        beszélgetés Etelkának kellemetlen, s tovább folytatá munkáját.
1552 10|           csendében feküdt a ház mellett, s melynek tegnapi kárait az
1553 10|                    midõn tegnap hazajött, s a történteket hallá.~- Úgy
1554 10|            szerencsére Vándory jött vele, s ez áldott ember szenvedélyét
1555 10|                szüleidnek tulajdonítja.~- S félek, mi mostohámat illeti,
1556 10|                házat, Violát megtalálják, s megrontva vagyunk.~- Ki
1557 10|                  történetet; Liptákné, én s az egész ház dicsérte Ákos
1558 10|                   úrfinak házához fáradni s megakadályozni a kutatást,
1559 10|          becsületét tisztára mosta volna; s hogy Ákos hihetõképp mindent
1560 10|          hihetõképp mindent elõre tudott, s csak azért hagyá a dolgokat
1561 10|             anyámtól az utósó szolgálóig, s akkor mit tegyünk?~- Nem
1562 10|                    apád haragjában szólt, s késõbb meg fog nyugodni.
1563 10|            ismerem, nem tartaná titokban; s elég ellenségei vannak,
1564 10|               elõtt nem titkoltam semmit, s ki most e nagy hazugsággal
1565 10|        hazugsággal lelkemen állok elõtte, s nem merek szemébe nézni,
1566 10|             szemébe nézni, ha velem szól, s nem örülni, ha karjaiba
1567 10|                 hogy titkom elárultatott, s apám szeretetét elvesztém.
1568 10|                   tûrhetem e helyzetet.~- S mégis tûrnöd kell, kedvesem -
1569 10|               egész jóságát. Ha mellém ül s arcaimat simogatva jó leányának
1570 10|             simogatva jó leányának nevez, s elmondja, hogy életének
1571 10|               életének boldogsága vagyok, s hogy az egész világtól megcsalatva,
1572 10|                 ad minden szenvedéseiért, s nekem akkor eszembe jut:
1573 10|                  Lábaihoz akarnék borulni s megvallani mindent, de akkor
1574 10|                    becsülete jut eszembe, s magamba fojtom könnyeimet.~-
1575 10|               szólt Etelka felsóhajtva -, s mégis alig tudom, ne irigyeljem-e
1576 10|                lassanként feledésbe megy, s akkor majd szólhatsz apáddal
1577 10|                   falu elfogására készül, s mégis eljött. Amint Liptákné
1578 10|                  körül van véve kémekkel, s ha elfogják? Jézus Krisztusom! -
1579 10|              talán harmadik megyében jár, s míg Nyúzó s a fél megye
1580 10|                 megyében jár, s míg Nyúzó s a fél megye itt tanyázik,
1581 10|                   akarod, magam kimegyek, s a kertben körülnézek.~-
1582 10|                 bejött - sok alázatos bók s engedelemkérés közt egy
1583 10|              kívánt.~Vilma elõbbi félelme s e zsidó alázatos bókjai
1584 10|                   hasonlított zsiványhoz, s látszólag gyönge termete
1585 10|                  látszólag gyönge termete s fegyvertelen kezeivel nem
1586 10|                 homlokára lógó vörös haja s a mocskos vörös szakáll
1587 10|           visszataszító hatást gyakorolt, s melynek rútságát sem a kopott
1588 10|                  mindig kalapját forgatva s a szobákban körültekintve -,
1589 10|       szomszédoknál; idegen ember vagyok, s taval a harmadik faluban
1590 10|               vegyülete volt az álnokság- s nevetségességnek, mi Etelkát
1591 10|                  mindig nyugtalanabb lõn, s még egyszer kéré, hogy menjen
1592 10|                kéré, hogy menjen el most, s jõjön fél óra múlva; mire
1593 10|                   majd a cselédházba megy s ott várakozni fog. - A cselédház
1594 10|              cselédház mellett beteg van, s már háromszor mondtam, hogy
1595 10|                  hogy fél óra múlva jõjön s ne idõzzön itt.~A zsidó
1596 10|                alázatosan meghajtá magát, s a konyhába nyíló ajtó felé
1597 10|               menjen kend, amerre jött. - S a zsidó ismét meghajtva
1598 10|                 csinált, kalapját leejté, s az ajtónál oly ügyetlenül
1599 10|                  éppen használni akarják; s ha ellenség jõne hazánkba,
1600 10|               vagy kéréssel jött apádhoz, s aki e népet ismeri, nem
1601 10|                 észre, mennyit kérdezett, s hogy nézett körül a szobában?~-
1602 10|                     Mert a kutyáktól fél, s talán törött ablakot keresett,
1603 10|              korántsem vala megnyugtatva, s hihetõképp még többet szólt
1604 10|               Tengelyi nem lép a szobába, s Etelka elõtt meghajtva magát,
1605 10|                   míg Vilma apja kalapját s botját szokott helyére raká -,
1606 10|         kastélyban ma annyi vendég van.~- S nem tudja, hogy ez egy okkal
1607 10|               nemsokára vacsorához ülnek, s az alispán már többször
1608 10|                   a kastélyban dolgozott, s a teins karok és rendek
1609 10|                öszvetörték minden üvegét, s mert e nemes cselekedeten
1610 10|                   kár megtérítését ígéré, s a zsidó, ki hihetõleg fájdalmai
1611 10|                  Azalatt Erzsébet asszony s a tiszteletes, kik a beteget
1612 10|            beteget alva hagyák, bejöttek, s rövid barátságos beszélgetés
1613 11|                fõkvártélyában, a szakács- s pincérnek szinte nem voltak
1614 11|                  melyen különbözõ fölirat s jelek mellett, bármint forgassuk,
1615 11|                forgassuk, ugyanazon ércet s nagyságot találjuk, nem
1616 11|            látszott, sõt Kislaky, Sóskuty s Slacsanek kivételével, a
1617 11|                   megye intelligenciáját, s nagyobb birtokosait is majdnem
1618 11|                 mind Cserepesen találjuk, s ha a lelkességrõl a lárma
1619 11|                    hogy magát a fõügyészt s egypár alszolgabírót s esküdtet
1620 11|          fõügyészt s egypár alszolgabírót s esküdtet kivéve, az egész
1621 11|             kivitelére csak a kapacitáció s nem a megvesztegetés ocsmány
1622 11|                  Tengelyi által tétetett, s Bántornyi minden barátai
1623 11|                   hogy Krivér, a fõügyész s maga Bántornyi hiába használák
1624 11|       tehetségeiket. Igaz, hogy Bántornyi s családja nem mulasztott
1625 11|            pártjának hibáját jóvá teheté, s hogy becsületére legyen
1626 11|                   jobban vendégelnék meg, s ily nyilvános rágalmak ellen
1627 11|             tanulták a kijeleltek neveit, s a falusi piacokon restaurálnak,
1628 11|                  alispánnak választatott, s mi addig szégyenlõs koldusokként
1629 11|            vitatkozásokra adott alkalmat, s hogy nehányan a hivatalvágyódók
1630 11|                   közül a pártot elhagyák s a másikhoz szegõdtek: világos;
1631 11|                 Cserepesnek veendi útját, s ösmerve a régi barátságot,
1632 11|                   szabad elveitõl eltért, s Bántornyi, mint a liberálisok
1633 11|                   a fõispán tudtára jött, s hogy õkegyelmessége most
1634 11|             rosszall minden korteskedést. S ezt nem bámulhatja senki,
1635 11|              házában nem vala csekélyebb, s alig múlt nap, melyen az
1636 11|                 telve volt elvbarátokkal, s noha a megyei küldöttség
1637 11|                   helyes fogalmunk lehet, s ha egyszerûen mondom, hogy
1638 11|               minden leírás nélkül a ház- s a hozzá tartozó udvarokról
1639 11|                mindezt százszor életében, s ki nem tudja, hogy ha az
1640 11|            appertinentiis, balra a háziúr s vendégek laknak stb. Ha
1641 11|                 ismeri saját házát többé, s az ifj-asszony, ki elõbbi
1642 11|                 határtalanul kormányozta, s még most is, mióta Jakab
1643 11|                 történt, ismét eltévedjen s a kancellistához jusson.~
1644 11|               melyet comfortnak neveznek, s mely e nemzetnek annyira
1645 11|                roppant különbség létezik, s Jakab vagy James úrnak csakhamar
1646 11|                   mindenféle kis folyosók s fõképp kisebb lépcsõk legyenek
1647 11|                 lehet, az egész lakás egy s pedig kis brámaféle lakattal
1648 11|              lakattal zárassék. Szõnyegek s jó karszékek igen kívánatosak,
1649 11|       elkerülhetlen azonban egy vagy több s pedig kõszén égetésre épült
1650 11|     öszveköttetésben állt, fölemeltetett, s Lajos úrnak a tûzveszély
1651 11|                   szigeten vélheté magát, s ha a három vagy négy szilva-
1652 11|                   három vagy négy szilva- s a valóban tiszteletre méltó
1653 11|             környeznek, legalább a vörös- s fejérre festett fal, bizonyos
1654 11|                ily alkalommal használnak, s melyet ortografice talán „
1655 11|                értetik. Lépcsõk, folyosók s veranda, szõnyegek, kandallók
1656 11|             veranda, szõnyegek, kandallók s karszékek, szóval: nem hiányzott
1657 11|                  veranda ablakain járt ki s be, míg a teins úr, ki a
1658 11|                   épülettel összefüggött, s hogy ez utósóban a pipázás
1659 11|               mind úgy maradt, mint volt, s Lajos legalább õsi falai
1660 11|            vendégeket fogadá, addig Jakab s Krivér beszélgetve a kertben
1661 11|                 melybõl James a káposztát s majoránát nem küszöbölheté
1662 11|              ostorával csizmáit veregeté: s valahányszor Krivér valamit
1663 11|                  pénz, melyet osztogatsz, s bátyád egész népszerûsége
1664 11|                 hol az emberek öszvejõnek s isznak.~- Barátom; csalódol,
1665 11|                Elõször a királyért isznak s családjáért, mert azt tisztelni
1666 11|                  navy, azaz: egyház, hadi s hajóseregért kellene innunk.~-
1667 11|                pápista pártnak csúfolnak, s ha még a papságért iszunk,
1668 11|                      a magyar kálvinisták s a skót puritánusok között
1669 11|           hasonlóságot, mely Magyarország s Anglia közt létezik! És
1670 11|                 egyházát gondolja alatta, s nem kompromittáljuk magunkat,
1671 11|            nézzünk Angliára, ott a whigek s O’Conell...~- Ne szólj ezekrõl,
1672 11|               képesek fölfogni eszméidet, s csak árthatsz ügyünknek...~-
1673 11|          mértékben élvezve a hízelgést -, s ha úgy hiszed, el is hagyhatom
1674 11|            hagyhatom az egyház említését, s csak a hadseregért emelendem
1675 11|               tudod, hogy a katonatisztek s nemesség között zsúrlódások
1676 11|              kiemelem a magyar ezredeket, s miután nálunk vasasok fekszenek,
1677 11|                  igen rossz néven veendi, s talán párviadalaim lehetnek,
1678 11|                  Conell is verekedett, és S. Francis Burdett, és...~-
1679 11|                    de mit tegyünk? Bátyám s magam mindent tettünk, mi
1680 11|                  demonstrációt tehetnénk, s minden jó lenne. Míg embereinknek
1681 11|              bátyádat férfias föllépésre, s gyõztünk.~- Elfelejted,
1682 11|                   De Tengelyi?~- Tengelyi s mindig Tengelyi! S mindöszve
1683 11|               Tengelyi s mindig Tengelyi! S mindöszve mi baj, ha õ elvál?
1684 11|                van, fõképp a lelkészekre, s ha ellenünk fordul...~-
1685 11|                   együtt jártak iskolába, s ismerik egymásnak minden
1686 11|             szinte bizonyítá az állítást, s Jakab úr megnyugtatva, gentleman
1687 11|               pártzászlót azonnal kitûzi, s mindjárt holnap politikai
1688 11|                  kert azalatt mindig több s több vendégekkel telt meg,
1689 11|            beszélgetését félbeszakaszták; s bármi mulatságos is mindaz,
1690 11|        vendégeinek az angol lófuttatásról s parliamentrõl beszélt, bármi
1691 11|              Krivért Réty házában látták, s õt most Bántornyival a kertben
1692 11|                  az egész: történt dolog, s hihetõképp annak tulajdonítható,
1693 11|              által veszélyessé válhatnék. S vajon bámulhatjuk-e ezt?
1694 11|                  nemes tudósokat, ügyvéd- s orvosokat, nagyobb s kisebb
1695 11|              ügyvéd- s orvosokat, nagyobb s kisebb kereskedõket stb.,
1696 11|             kényszerítve eladták magukat; s hol e szabad nemzet, kivévén
1697 11|            kereskedelmi, egyházi, oskolai s némely más dolgokat, a selfgovernmentnek
1698 11|                 sokkal nagyobb csoda? Mi, s talán te sem, kedves olvasóm -
1699 11|                   nem gerjeszt bámulatra; s hogy míg a sphaerák óriási
1700 11|                történt, valamely pecsenye s pedig nem is borjúpecsenye,
1701 11|            szárnyas állat - röpülni kezd; s azért megfogható, hogy mi,
1702 11|                csudák között neveltettünk s élünk, azokat észre sem
1703 11|                viszonyainkat külföldinek, s látni fogjuk a hatást, melyet
1704 11|            hatalom semmit végre nem hajt, s a törvényhozó oly törvényeket,
1705 11|                  vagy számos évekig tart, s aki a statáriumot elkerülte,
1706 11|                 az erõszakos elfoglalások s kivetések a polgári úthoz
1707 11|                  polgári úthoz tartoznak, s becsületes ember egész vagyonát
1708 11|               nemtelen léte határozza el, s az igazság istenségére nézve,
1709 11|        istenasszony létezik a patríciusok s külön a plebejusok számára;
1710 11|               külföldinek állapotjainkat, s ha ezek után hallja, hogy
1711 11|         alkalomnál nem tudja, mit tegyen, s fõképp tisztújítás elõtt,
1712 11|              háladatlan szerepet játszik, s annál ügyetlenebb, mennél
1713 11|                 azon nyájas köszöntéseket s véghetlen örömöt, mellyel
1714 11|                Bántornyi számos vendégeit s jelesen az egész küldöttséget
1715 11|             elfogadására készíttettek el, s a verandában fölállított
1716 11|                 nagy vendéget váró háziúr s egy választandó alispán
1717 11|                  hordva keblében járt föl s alá, nézte óráját, kiment
1718 11|                óráját, kiment a pitvarra, s ismét bejött, mondva, hogy
1719 11|                   vagy „contra” hangzott; s a másik szobából átzajgó
1720 11|            csatatért, melyen báró Sóskuty s nagyreményû fia végre minden
1721 11|          dohányfelleg alatt, mely asztalt s táblabírákat eltakart, mint
1722 11|               Mikor nyolc tarokkom van!~- S mégsem tudta megfogni?~-
1723 11|                több nézõ sereglett öszve, s Édesy majd az egyik-, majd
1724 11|                játsszék maga, vagy ingyen s ne más emberek pénzén.~-
1725 11|                  minden türelmét veszté - s most hallgasson.~- Ami sok,
1726 11|                   velem így ne szóljon! - s ezzel a táblabíró fölugrott.~-
1727 11|               akar.~- Én korcsmába, én? - S itt a sok közbeszólás hallatlanná
1728 11|                vagyunk! Bizony elreked. - S így tovább, míg az ajtó
1729 11|                   ispán rohant a szobába, s e rövid szavakkal; „mindjárt
1730 11|                társaság fegyvertára állt, s hová most a táblabírák egy
1731 11|              mentéjét, kardjáért sietett, s visszatartóztatva futásában,
1732 11|               tolongásban kezébõl kiesett s öszvetiportatott.~- Kardomat
1733 11|                  szerencsétlen elfogását, s hasztalan rimánkodva, hogy „
1734 11|                 hogy a szobába juthasson, s mint Kassandra Trójának
1735 11|       szerencsétlenségére földre ejtetett s ott gázoltatott, de csak
1736 11|     tulajdonosához, ki fölvéve köntösét: „S most siessünk, uraim! De
1737 11|       elkészülhettek! A fõispán itt van!” s több hasonló fölkiáltással
1738 11|            kalpagok körül forgott a vita, s a küldöttség nem is vevé
1739 11|                    ki míg a többiek ittak s kártyáztak, magánosan fel
1740 11|                 kártyáztak, magánosan fel s alá járva beszédjére gondolkozott,
1741 11|                 közepén, háromszögû kalap s pallium nélkül, melyet a
1742 11|         háromszegû legyen! - kiáltott fel s alá futkosva a küldöttség
1743 11|            küldöttség érdemteljes elnöke, s szavára új zaj s keresés
1744 11|                  elnöke, s szavára új zaj s keresés támadt, annyival
1745 11|                 támadt, annyival élénkebb s lármásabb, mennyivel szaporábban
1746 11|               fõispán már a pajtánál van, s hogy a faluba jött, s már
1747 11|                van, s hogy a faluba jött, s már a kerthez ért; míg a
1748 11|           Schiller Wallensteinja mondja - s hogy azok, melyekben fõispán
1749 11|            fõispán tisztújításra váratik, s a tisztelgõ küldöttség már
1750 11|          tartoznak: nem szenved kétséget; s fõképp akkor nem, ha a szónok,
1751 11|           életében tölti e nehéz tisztet, s remegve, mint a hárslevél,
1752 11|               megyének egy híres szónoka, s mely megyének nincs? Kraveczky
1753 11|                nincs? Kraveczky János úr, s valóban kár, hogy olvasóim
1754 11|                   elsõt talán fölülmúlja; s mégis, mi Erasmus érdeme
1755 11|             tartott hasonló tárgy fölött, s mindig hangos „éljen”-ek
1756 11|               Ellenségei, mert hisz kinek s fõképp mely esperestnek
1757 11|          egyformán ragyogtatja napját jók s gonoszok fölött, nem látom
1758 11|                 esperest irigyei szóltak, s biztossá tehetem olvasóimat,
1759 11|                  unalmasoknak nem tarták, s valóban szívtelen, ki ezt
1760 11|             fölállított oskolás gyermekek s az öszvecsoportozott nép
1761 11|               õexcellenciája, elragadják, s a kapun berohanva feldöntik
1762 11|                   le lováról.~A pitvarban s ház elõtt álló küldöttség
1763 11|             borzadva csapja öszve kezeit, s miután a lovak föltartattak
1764 11|               miután a lovak föltartattak s az öszvegázoltatás veszélye
1765 11|          észreveheté, erõs a leírásokban, s ennyi lárma visszaadására
1766 11|                   e helyzetben várhattak, s hogy az elsõ egy kis kék
1767 11|                   húzatott ki kocsijából, s a lehetõ legnagyobb nyájassággal
1768 11|        õexcellenciájával egy kocsin ment, s most az egyszer urának nemcsak
1769 11|               Bántornyi, miután a fõispán s az egész társaság a ház
1770 11|             megnyugodott e magyarázatban, s fogai közt asszonyok vigyázatlanságáról
1771 11|                egész társaság öszvegyûlt, s a megyei küldöttség épp
1772 11|                   majdnem kizárólag arany s ezüst rojtos ruhákból álló.
1773 11|                 melynek arany paszamantja s cafrangai a posztó színét
1774 11|                 szinte ezüstnek látszott, s ki egy egész megye méltóságát
1775 11|          elnökének mozdulatait csuszkálva s sarkantyúpengéssel követé,
1776 11|        tisztelettel tölté a nézõ kebelét, s ha Zsolvay esperest úr ezek
1777 11|                  még inkább elhalványult, s gyönge remegõ hangon kezdé
1778 11|                  zsebébõl beszédét kivéve s a negyedrét kéziratot felnyitá,
1779 11|                   vége felé még gyöngébb, s végre szinte hallatlanná
1780 11|          tisztelõid körébe, dicsõ férfiú! s hol eddig annyi kebel vágyódva
1781 11|              megnyugtatva érzé aggodalmát s a küldöttséggel együtt „
1782 11|               táblabíró közt.~- Tisztelet s hála követi lépteidet -
1783 11|                   szónok nekibátorodva -, s egész megyéd határai közt
1784 11|               hangulatban tovább olvasott s mindig bátrabban hangoztatá
1785 11|            seregnek, mely mezõiden legel, s ki azt elõdbe vezeti - itt
1786 11|                 az nem jobb a többieknél, s bár ruháidat viseli, nem
1787 11|              Sóskuty - fordítson egyet -, s a szónok fordított s félig
1788 11|                      s a szónok fordított s félig magánkívül tovább
1789 11|             palástomat - sóhajta Zsolvay, s visszavonult, míg a fõispán
1790 11|                    míg a fõispán röviden, s amennyire nevetése engedé,
1791 11|                   ön elmondja beszédemet, s én, ki azt fáradságosan
1792 11|                   kell lenni beszédemnek.~S a megszólított zsebébõl
1793 11|                  Igazság, ez ön palástja. S a két szónok nagyon elszomorodott,
1794 11|              szónok nagyon elszomorodott, s minden vigasztalás után -
1795 11|            melyben most a fõispánt karai- s rendeivel együtt, azon egy
1796 12|                   vannak, kik ezt hiszik, s azért olvasóim természetesnek
1797 12|                 aggodalmak közt járok fel s alá szobámban. - Nevezzük
1798 12|                   eltakarva az épületeket s visszaijesztve a bemenni
1799 12|                 találnak, tudassák velem; s én csak akkor nem fognám
1800 12|             annyian változtatják nevöket, s némely író hármat is el
1801 12|            választá letelepedése helyéül, s hol dús mezõt s friss forrást
1802 12|                  helyéül, s hol dús mezõt s friss forrást lelt, ott
1803 12|                 zöld pázsit eltûnt ugyan, s a friss patak is, mely csörgedezésével
1804 12|               kinézve a jól megtrágyázott s kocsikkal felszántott utcákat
1805 12|                 Porvár Kánaán földén áll, s vannak hetek az évben, midõn
1806 12|               Porvár házai csak sikátorok s közöcskék által választatnak
1807 12|               szerint építette lakhelyét, s a megyeház s egypár cseréppel
1808 12|                   lakhelyét, s a megyeház s egypár cseréppel födött
1809 12|              kívül aláírás útján készült, s melynek fái, talán mert
1810 12|                   egyenesen a megyeházába s pedig a fõispánhoz megyek
1811 12|               fel- forgatásán töri fejét, s hogy a közállomány biztosítására
1812 12|        jegyzõkönyvet folytatni nem lehet; s hogy a vallásos szabadság
1813 12|              katolicizmus megsemmisítése. S valahányszor a tanácsadók
1814 12|                  tanácsadók egyike kijön, s a fõispánnal tartott beszélgetését -
1815 12|          nyájasság után, titoknokával fel s alá jár szobájában.~A taksonyi
1816 12|               miután nem megyéjében lakom s általa semmi hivatalra nem
1817 12|                  férfiaknak nagy jellemre s erõs szívre vala szükségök,
1818 12|                    azzal, melyre újságok, s azzal, melyre bankjegyek
1819 12|         alávalóságra nézve is megtanulja; s e tulajdonokat a taksonyi
1820 12|                   mint tudva van, a népre s asszonyokra leginkább hat,
1821 12|                   környezi sima homlokát, s szája körül nem szûnõ mosoly
1822 12|                kívül, melyet már leírtam, s melynek kifejezése magashelyzetû
1823 12|         bársonymellény, fekete nyakravaló s hasonló színû nadrág, hozzá
1824 12|                  tanácsos, nehéz bõvebben s igazságosan szólanom. A
1825 12|                természet, midõn két fület s csak egy szájt adott nemünknek,
1826 12|                  érzelmeinket mondjuk ki, s a gróf a természet ezen
1827 12|              leszünk, mi címünkhez illik, s én meg vagyok gyõzõdve,
1828 12|              melyek az orvosok, lelkészek s bizonyos mesteremberek külsejében
1829 12|            mindenki ráismerne a nagyúrra, s legfeljebb aziránt maradhatnának
1830 12|               ruha nélkül jelenünk meg.~- S ön azt hiszi - szólt a fõispán
1831 12|                önként lemond hivataláról, s helyébe Krivért mind a két
1832 12|                 katonaság után. Bántornyi s Réty talán tízszer kérdék:
1833 12|                  szükséges rendelkezések? S midõn hallák hadi készületeinket,
1834 12|                 megszokták a katonaságot, s vannak, kik szabad választást
1835 12|           festhetnék, talán egy bakancsos s egy vasas közé állítanák
1836 12|              egészet látja: a nagy lármát s rendetlenséget, az általános
1837 12|                   általános romlottságot, s ez szomorú; de mi kisebb
1838 12|      varrassanak-e a hajdúk egyenruháira? s hogy azóta a sárgák s feketék
1839 12|       egyenruháira? s hogy azóta a sárgák s feketék nevezete annyi gyûlölséggel
1840 12|               vítt a tíz krajcár mellett! s mikor a kávéház mellett
1841 12|         elraboltatott; azaz minden sértés s baj nélkül, de mégis a Rétyek
1842 12|                   orgonával versenyezhet, s fõképp tántoríthatlan hûsége,
1843 12|                   tilalomtörést elnézhet, s naponkint barátokat szerezhet
1844 12|              barátokat szerezhet magának. S most ez ember testestõl-lelkestõl
1845 12|    testestõl-lelkestõl Rétyhez szegõdött, s mit tesznek a sárgák? Ötszáz
1846 12|             nagyokat káromkodik örömében; s midõn hallja, hogy másnap
1847 12|                 ígérkezik. Másnap elmegy, s a társaság által, mely titkos
1848 12|            lerészegítve, kocsira tétetik, s most velök járja be a megyét,
1849 12|               zászlója lobog feje fölött, s faluról-falura csak azért
1850 12|                   Zsoltáry mindig részeg, s folyvást azt vélve, hogy
1851 12|              veszteséggel visszaverettek, s három nemes község, mely
1852 12|                   vele szüntelen játszik, s valahányszor a szerencsétlen,
1853 12|                   került ki kezeik közül, s holléte sem tudatik.~A fõispán
1854 12|                   jámbor hatvanhoz közelg s mégsem látta át, hogy falusi
1855 12|                    ki valaha ügyvéd volt, s most a félnemességnek kérelmek
1856 12|           írásával, törvényes tanácsokkal s száz más módon ingyen szolgál.
1857 12|       tiszteletbeli esküdtnek nevezte ki, s Réty vele sok ideig szoros
1858 12|             többnyire elkülönözve állnak, s nem könnyen gyûjthetnek
1859 12|                lesz, ki az eltérõ érdekek s vélemények közt föl tudja
1860 12|                tudja találni a középutat; s excellenciád látni fogja,
1861 12|                  székérõl - ha terembe jõ s asszonyokat lát, kiknek
1862 12|            valakit; kérem önt, nézzen ki, s ha Tengelyi - hagyjon magunkra.~
1863 12|              magunkra.~A titoknok kiment, s kevés perccel utána, mélyen
1864 12|                 mindig parancsolhat vele, s egyébiránt inkább ismeri
1865 12|                   elválasztani nem tudom, s önt kollegáival egy sorba
1866 12|           kollegáival egy sorba teszem.~- S excellenciád csalódik, ha
1867 12|               helyzettõl független marad, s nagy szíveket, fellengzõ
1868 12|                   mi bennünk becsültetik, s ha falusi jegyzõ, mint én,
1869 12|             fölgerjedését -, ha oly idõre s viszonyokra emlékeztetém,
1870 12|        meghálálhassam.~Tengelyi szavaiban s fõképp a hangban, mellyel
1871 12|               öntõl függ, egy kis bizalom s barátság irántam, kevés
1872 12|                  irántam, kevés jóakarat, s örökre lekötelezhet.~Tengelyi
1873 12|              részeiben nem hisznek többé; s bámulni nem lehet, ha fõképp
1874 12|                  cél eszközének csábítsa; s azért szárazon csak azt
1875 12|                 féljen ön, inkább ismerem s becsülöm, semhogy tõlem
1876 12|                   transigálni nem tudnak, s ha alkalmuk nem adatott,
1877 12|               maradhatna, meghajtá magát, s a fõispán kis szünet után
1878 12|            fõispán szavai nyájasak voltak s oly hangon mondva, hogy
1879 12|               három évre határoztatik el, s ha a körülményeket tökéletesen
1880 12|                 akar, ismeretéhez jusson; s a jegyzõ csak azt válaszolá,
1881 12|                mint az ellenkezõ esetben, s Marosvölgyi, ki Taksony
1882 12|                   az eddigi tisztviselõk? s azoktól, kiket helyökbe
1883 12|             valamely falun keresztülment? S mit látott? Rongyos födelû
1884 12|                 künn marhájok után. Ipart s gyarapodást, azon derült
1885 12|               mert soha ruházva nem volt, s gyolcs ingén s gatyáján
1886 12|                  nem volt, s gyolcs ingén s gatyáján kívül mást nem
1887 12|        szerencsétleneket harminc faluban, s mi történt eddig e faj jobblétéért
1888 12|                   eddig e faj jobblétéért s fölvilágosításáért? Mi történt,
1889 12|            neveljük?~- Önnek igaza lehet, s a nemzet talán nemsokára
1890 12|             excellenciád Veszõsy járását, s hasonlítsa a többiekhez.
1891 12|                 könnyebben viseltetik el, s mindez egy ember befolyása
1892 12|                nagy hivatásukat megértik! s nevét áldás fogja követni,
1893 12|                   kicsinyeknek látszanak, s ritka, ki ily helyzetben
1894 12|                   érzett erõt kétkedésre, s a sóhaj nem vala színlett,
1895 12|                  mondá: „volna bár igaza, s függne tõlem, hogy a népnek
1896 12|             inkább lelkesülve folytatá:~- S nem függ-e hát excellenciádtól?
1897 12|                  mint Réty, Krivér, Nyúzó s annyi másnak alávalósága
1898 12|                  szép jellemû férfiakban; s Taksonyt boldog nép fogja
1899 12|                  legalább megközelítheté? s nem ez-e feladatunk a gyakorlati
1900 12|              majdnem lehetlennek látszik? S e vágy, melyet excellenciád
1901 12|               Mondja ki tisztán akaratát, s a követõk nem fognak hiányzani.
1902 12|                 nemes célokra használhat, s azon szolgai lelkekbõl,
1903 12|         hivataloskodásom által szereztem; s ha ma követem tanácsát,
1904 12|                leghangosabban nyilatkozik s küzd, elismerést talál társai
1905 12|              nyíltságot, mellyel szóltam, s ne feledje el a nagy csoport
1906 12|                áldásai felhatnak az égbe, s ha e hazának jövõje van,
1907 12|                 fõispán megszorítá kezét, s miután kiment, sóhajtva
1908 12|                 való - szólt Marosvölgyi, s ezzel az ablakhoz állt,
1909 13|             vacsorája után, visszavonult, s minden nyugodt vala ismét
1910 13|           kortesei szállták meg a várost, s így egyes pár viadalokon
1911 13|           reggelén valának megjelenendõk, s addig kis állomásokban közelgtek
1912 13|                  így az elcsábítás ellen, s több hatást ígérve, ha egyszeri
1913 13|              egyik jószágán üttetett fel, s hol most jó ismerõseinket,
1914 13|         beköthetjük, nem mindig hiányzik, s hol az, ki valamit magával
1915 13|                   valamit magával hozott, s kést, villát hozzá, hogy
1916 13|                   is lakhatik. Az istálló s a nagy állás, mely a vendégek
1917 13|              hazafiúi fölírások ékesítik, s melynek szögletében a párt
1918 13|             tekintetre is. A tavasz meleg s az õsz hideg napjai, vagy
1919 13|                  ne hagynának maguk után, s az emberi arc miként ne
1920 13|                    melyek rajta átmentek? s így Cifra arcán is olvasható
1921 13|              melyben a gonosztévõ félelme s vadsága párosult, kiálló
1922 13|              párosult, kiálló állcsontjai s a halvány arc félig eltakarva
1923 13|               félig eltakarva õszülõ haja s szakálla által, oly egészt
1924 13|                Mikor az ember nemesember, s hívják - szólt a másik nevetve -,
1925 13|                  szólt a másik nevetve -, s úgy tekintetes úr módjára
1926 13|                megismerjenek. Majd ha föl s alá mehetek a pitvaron,
1927 13|                   alá mehetek a pitvaron, s az az átkozott tömlöctartó,
1928 13|                hogy én nemesember vagyok, s õ mégis mindöszve haszontalan
1929 13|                   hogy haragjokat lássam, s ha egyik nem veszi le elõttem
1930 13|                 mint én. Mikor baj támad, s az ember gyanúba keveredik,
1931 13|                  le a tömlöcbe, vasat rá, s azután várhat, míg baja
1932 13|              két-három esztendõt megnyer, s ha éppen továbbállni nem
1933 13|                éppen továbbállni nem akar s ítélet után bekerül is,
1934 13|                  legalább verést nem kap, s ha sok atyafisága van, valami
1935 13|                    az a voks be jó dolog, s ha még meggondolja az ember,
1936 13|                volt, az utcákon futosott, s ha pajtásaimmal bejöttem
1937 13|             minden szeget-lyukat ismerek, s valamennyi csikós- s gulyásnak
1938 13|             ismerek, s valamennyi csikós- s gulyásnak jobban parancsolok,
1939 13|              minden csepp vértõl reszket, s minden gyerek sírásán elsajnálkozik,
1940 13|                    nekik inkább tetszett, s hallgatnom kellett, ha csak
1941 13|         Tiszarétre jõ?~- Hallgass, zsidó; s ha tõlem tudta volna meg,
1942 13|                 kemény bosszút állhatnál, s egyszersmind szép pénzt
1943 13|                 házat. - A zsidó fölkelt, s az ablakhoz menve kinézett
1944 13|              hasonlóan suttogva a másik - s ugyan hogy?~- Ha kendnek
1945 13|               nyitom fel. De látja kend - s itt a zsidó mellényébõl
1946 13|           Átkozott zsidó - szólt a másik, s csúnya arcait nevetés ferdíté
1947 13|                   én. - Cifra, fölugrott, s kiragadva kezébõl a kulcsokat,
1948 13|                szólt nevetve a zsivány -, s huszonöt forintod helyett
1949 13|            kulcsokat; jõjön szépen velem, s a huszonöt forint meglesz.
1950 13|                  a ház elõtt strázsáljon, s ha baj történik, például
1951 13|         Semmirevaló, száz forintot kapsz, s nékem csak huszonötöt ígérsz!~-
1952 13|            Felezzünk; adj ötven forintot, s elmegyek.~- Nem lehet -
1953 13|                 bemegyek a restaurációra, s te menj imádkozni a zsinagógába.~-
1954 13|                    legyen negyven forint, s add ide a kulcsokat.~- Ötven
1955 13|                tíz forint elõpénzt adott, s mindketten felvéve bundáikat,
1956 13|         restellációra.~A két alak eltûnt, s csendes lõn a szobában,
1957 13|             léptei elhangzottak, a bundák s szûrök halmaza alól, mely
1958 13|                  az egyik pad alá vonult, s itt eltakarva a padra vetett
1959 13|            szenderült, melybõl csak Cifra s a zsidó beszélgetése által
1960 13|              végig hallá beszélgetésöket, s most, midõn távozásokról
1961 13|                 nyakába akasztá bundáját, s a mécset eloltva kilopódzott
1962 14|                    korunk hõskölteményei, s ha a régiek utánzása nem
1963 14|                  fejezetemet.~Fegyvereket s a férfit énekelem stb.,
1964 14|              négyezer nemes lélek jár föl s alá. A különbözõ pártok
1965 14|          Hallottunk egy tiszteletre méltó s elég köpcös ispánról, ki
1966 14|              csatamezõn veretett lovaggá, s pedig nem egy, hanem annyi
1967 14|        megtiszteltetését. Voltak pápisták s reformátusok, kik mint vallásuknak
1968 14|                szólnak leveretésökrõl is, s engem szebb kötelesség vár.
1969 14|                   erõsebben dobogni érzi, s keblét magyarázhatatlan
1970 14|               magyarázhatatlan sejdítések s ki nem mondható vágyak töltik
1971 14|                zajt, mely belsejét tölti, s mégis oly boldognak érzi
1972 14|                 mint eddig soha életében! S ha végre a vész kitört,
1973 14|                 kitört, ha minden vágyait s érzelmeit egy tárgyba pontosítva,
1974 14|                   kincseivel fölruházott, s leborulva bálványa elõtt,
1975 14|           bálványa elõtt, minden gyönyört s bánatot, mindent, mi szörnyû
1976 14|              bánatot, mindent, mi szörnyû s fenséges életünkben, egyszerre,
1977 14|           pillanatban érezte; ha istennek s elátkozottnak gondolva magát,
1978 14|                    egy pillanatban bánat- s örömének terhe alatt lesüllyedett,
1979 14|                 terhe alatt lesüllyedett, s ami keblét tölti, több,
1980 14|                   visszhangja szólal fel, s a szív, melyet boldogsággal
1981 14|                 adhatunk; az álom eltûnt, s az ébredõnek nincsenek színei,
1982 14|                    kik ezt sohasem tevék, s meggyõzõdésem szerint csak
1983 14|                 keserûségeit megadá nekik s megtagadta egyedüli jutalmát -,
1984 14|        tisztújítás elõestéjén lovára ült, s Porvár zajos utcáit elhagyva
1985 14|            elindult. A rónát, mely Porvár s Tiszarét között fekszik,
1986 14|                fekszik, nehéz köd borítá, s a lovas a gyepen tovább
1987 14|                 jó nõvér megtartá szavát, s Ákos boldogságban dobogó
1988 14|                  kipótolhatja. Hogy Vilma s fõképp a hölgynek anyja
1989 14|           lehetetlenségek közé tartozott, s hogy hatalom nincs, mely,
1990 14|                ugyanazonosítja: úgy a ház s az asszony becsülete válhatlan
1991 14|            válhatlan kapcsolatban állnak; s ha az idegen, kit asztalánál
1992 14|                   vendég volna, õ fáradni s izzadni fog, hogy a malacpecsenye,
1993 14|             adatik, legalább szép pirosan s ízletesen legyen kisülve.
1994 14|                   vacsora asztalra kerül, s szokás szerint minden ételt
1995 14|              mosolygó arccal tehesse ezt.~S Erzsébet örült Ákos látogatásának.
1996 14|              fényesebb jövõrõl lemondott, s helyzetével egészen megelégszik,
1997 14|                 ki Ákost házától eltiltá, s valahányszor szerelme Vándory
1998 14|                  mások nem így számolnak, s könnyebb színaranyat találni
1999 14|              adhat; nem neheztelt-e apám? s mégis, nem vagyok-e Tengelyiné
2000 14|                  Tengelyiné mindamellett? s mit én, gyenge asszony tettem,