1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-5916
Fejezet
2001 14| voltam így is, õ gyengébb, s nem viselhetné el; én tudom,
2002 14| boldogabb lesz. Ákos gazdag, s Vándory, ki õt nevelte,
2003 14| mondta, hogy érte jótáll. - S a boldog anya már ott a
2004 14| alatt, vele ment a majorba, s keble dagadozott örömében,
2005 14| mely kedves leányára várt.~S Vilma bent ült szobájában,
2006 14| melyet egykor tõle kapott, s melynek lapjain más gondolatok-
2007 14| lapjain más gondolatok- s érzelmeket olvasott, mint
2008 14| nagy kastélynak, Ákos neve- s vagyonának nem volt részök
2009 14| részletekre osztani nem lehet; s ha volt keserûség, mely
2010 14| kincsét hordjuk keblünkben, s érezzük, hogy kinek mindent
2011 14| boldogság a világon, mint ez? S Vilma ott ült nyitott könyve
2012 14| ült nyitott könyve elõtt, s percek s órák múltak anélkül,
2013 14| nyitott könyve elõtt, s percek s órák múltak anélkül, hogy
2014 14| torta keményedni kezdett, s a jámbor asszony, midõn
2015 14| végre ez óra is elmúlt, s õ mégsem jött, midõn kinézve
2016 14| kinézve konyha ajtaján a köd s sötétség közt még a szomszéd
2017 14| órára figyelmessé tétetett, s azzal könnyíte lelkén, hogy
2018 14| nemsokára - így szólt -, s az egyetlen baj csak, hogy
2019 14| nevetett Ákos szeszélyén, s hosszú elmaradásán rendkívül
2020 14| szerencsétlenség nem ért, s ki magát ez órában oly véghetlenül
2021 14| biztosak, õ ismeri az utakat, s valóságos nevetség gondolni,
2022 14| volt hatása.~Szerencséje s egyszersmind átka ifjú napjainknak,
2023 14| valóságán sem kétkedünk többé, s álmodott bajaink közt ismét
2024 14| pillanatban megnedvesíté, s neki a világos szobából
2025 14| tévelyeg. Kiment az udvarra, s a véghetetlen csend, melyet
2026 14| rémüléssel tölté keblét, s anyjának vigaszai, ki neki
2027 14| nem szokott, nem is sötét, s hogy majdnem lehetetlen
2028 14| bizonyos távolságban megállt, s a percek órák valának, mik
2029 14| valának, mik alatt Erzsébet s leánya a lépteket számolák,
2030 14| konyha tüzéhez sietett, s midõn jó estét kívánt, vén
2031 14| emlékeztetve, faluhelyen felsõbbek s alsóbbak között itt-ott
2032 14| itt-ott még fennmaradt, s ki azért Ákosnak jöttét
2033 14| akármelyik szegénylegény; s az ne jõne, mert elsetétedett?
2034 14| kisasszony vár, az eljön, s ha az egyiptomi setétség
2035 14| aggaszt, az éj oly setét, s ha baja történt volna.~-
2036 14| õrködik-e a setétségek felett? s kinek akarata nélkül egy
2037 14| veréb nem esik a tetõrõl s egy hajszál nem hull le
2038 14| jött még távolabb útról, s ki szinte nem jöhet be a
2039 14| feleletet léptek szakíták félbe, s egy perc múlva Ákos álla
2040 14| mellyel Ákos nevét mondja ki, s midõn vele a szobába sietett,
2041 14| köszönteni elfelejtett, s ki az ifjút, kit emlõin
2042 14| nagykendõjét, összefogá bundáját, s kiment. - Most Violát hívom -
2043 14| mily boldogok voltunk, s most künn fekszik szegény
2044 14| környezik, vigyázó volt, s hallgatott.~- Ellenem csak
2045 14| tüstént tovább futok.~- S oly fontos dolgod van Violával?~-
2046 14| szegényemberek között is. - S ezzel a kis házhoz érve
2047 14| korában, sokat helyrehoz, s Erzsébet asszonyomnak is
2048 14| otthonosság minden örömeit élvezé; s ha Vilma piruló arcaira
2049 14| nézett, ki vele szemközt ült s anyját kínálásában segíté,
2050 14| akarja - szólt Erzsébet, s szemében könnyek ragyogtak -,
2051 14| ragyogtak -, boldogítsa e lányt, s isten megáldja érte. Oh,
2052 14| szenvedéllyel csókolá kezeit, s lelke elõtt saját anyjának
2053 14| szerelmetekben találhatnátok, s elfelejtem, mennyi akadály,
2054 14| gát fekszik még köztünk s e boldogság között. Menj,
2055 14| vitesd ki az abroszt s edényeket, s nézd meg kissé
2056 14| az abroszt s edényeket, s nézd meg kissé testvéredet,
2057 14| testvéredet, alszik-e már. - S midõn a lány, összetakarítva,
2058 14| megszorítá Ákos kezét, s remegõ hangon mondá: - Ákos,
2059 14| érzené magát, ha valaha -~- S oly alávalónak gondol-e -
2060 14| lakásokon, melyeket ismer, s vajon hány van, hol való
2061 14| ossza ennyi tárgy között? S Vilmának egész szív kell,
2062 14| nevelte Vilma szerelmét, s mégis e pillanatban, leányára
2063 14| huszonnégy esztendõs vagyok, s akkor ki parancsol velem?
2064 14| mely anyámról reám maradt, s melynek már birtokába léptem,
2065 14| birtokába léptem, elég magam s nõm kitartására, s ha atyám,
2066 14| magam s nõm kitartására, s ha atyám, mit nem hiszek,
2067 14| hogy leányát boldogítsa? s nem reménylhetjük-e, hogy
2068 14| kéréseinknek engedni fog? S mért essünk kétségbe még
2069 14| jobban õt ki sem ismeri, s ez nem mondá-e százszor,
2070 14| érintkezésbe jõni nem fog, s Erzsébet, ki magának az
2071 14| mondá, kezöknél fogva Ákost s Vilmát, - szeressétek egymást
2072 14| szeressétek egymást híven s igazán, s a jó isten nem
2073 14| egymást híven s igazán, s a jó isten nem fogja engedni,
2074 14| szétszakítsa szíveiteket. Lám én s Jónásom mennyi akadály-
2075 14| Jónásom mennyi akadály- s nehézséggel küzdöttünk,
2076 14| nehézséggel küzdöttünk, s végre mégis összekerültünk.
2077 14| mikor lehettek ismét együtt.~S a jó asszony nagy székére
2078 14| nagy székére ereszkedett, s a kályha mellett boldog
2079 14| mindnyájan aggódtunk, anyám is, s lássa, mikor önt legnagyobb
2080 14| által, ha szemeibe nézek, s látom meleg tekintetét,
2081 14| kezét ajkaimhoz szoríthatom, s eszembe jut, hogy e kéz
2082 14| hogy gyermek fúlhatna belé; s az egyedüli veszély, melyen
2083 14| Tiszarétre, utamat vesztém, s talán még most is a síkon
2084 14| alig közelgék a lovashoz, s ez vágtatni, késõbb száguldani
2085 14| látok, arra veszem utamat, s csárdánknál lelem magamat.
2086 14| hogy épp akkor jött utamba s ide vezetett; ha õ nincs,
2087 14| elmondom, miként szeretlek, s hogy szerelmeden kívül e
2088 14| magánosan kellene elviselnem, s akkor áldását kérem, semmit,
2089 14| megtagadni. Hisz atyám õ, s hányszor mondá, hogy senkit
2090 14| leszünk. Szóltam anyáddal, s elmondám egész helyzetemet.
2091 14| anyámtól maradt reám. Kicsiny s szerény külsejû. Atyám nekem
2092 14| Vilma.~- Igen, kedvesem, s kis testvéredet nemde? és...~-
2093 14| összecsapva örömében, - s ha majd a vadászatról visszajõ
2094 14| vagy Porvárról, vagy innen, s távolról lova kopogását
2095 14| szólt Vilma sóhajtva, s kezét szemérmesen visszavonva -,
2096 14| remegtek, halvány arcain s lángoló tekintetében szenvedély
2097 14| melyet Vilma még nem látott, s melyen szinte elrémült.~-
2098 14| Nem vagy-e enyém isten s szíved elõtt, miért e hideg
2099 14| alig érthetõ hangon Vilma. S Ákos kebléhez szorítá a
2100 14| szorítá a remegõ leányt, s az ifjú szenvedélyes csókja
2101 14| följajdulás, férfi léptek, s ismét csönd. Vilma, kiragadva
2102 14| Olvasóim emlékeznek a zsidó s Cifra összebeszélésére,
2103 14| feltételökre kedvezõnek hivék, s mihelyt a kovács tüze eloltatott,
2104 14| kovács tüze eloltatott, s az egész faluban csend leve,
2105 14| fatáblákkal levén zárva - sötétek, s a zsidó, Cifrát, ki fölfegyverkezve
2106 14| Tengelyi szobája külsõ ajtaját, s kis lámpáját bundája alól
2107 14| lámpáját bundája alól kivevé, s a vasláda nyitásához kezdett.
2108 14| hogy a bennszólók Erzsébet s Vándory, s minél inkább
2109 14| bennszólók Erzsébet s Vándory, s minél inkább el volt határozva:
2110 14| fölnyitva, az irományok s egy zacskó ezüst pénz kezében,
2111 14| zacskó ezüst pénz kezében, s a zsidó halkan, mint jött,
2112 14| szólt suttogva megtámadója, s a zsidó Cifrára gyanakodott,
2113 14| megtámadja, ez lármát üt, s õ a legnagyobb veszélynek
2114 14| veszélynek teszi ki magát, s ennek hatalmában állt volna
2115 14| lopódzott, hol most közte s a tolvaj közt iszonyú küzdés
2116 14| Viola fölkapta az írásokat, s Peti által követve futott.
2117 14| az ajtón kivánszorgott, s mikor Ákos belépett, csak
2118 14| földön egy zacskó pénzt s Viola, bundáját, melyet
2119 14| hagyott külsõ ajtóhoz sietett, s midõn a gyertyával az udvarra
2120 14| Ákos földre dõl.~Erzsébet s Vilma, kik a mellékszobából
2121 14| felsikoltanak.~A házból s a szomszéd lakokból a lövésre
2122 14| lát, ki mellette elfut, s kiáltva: gyilkos! utána
2123 15| tulajdonított, neheztelt, jó kedvben s mosolygó arcokkal tekintett
2124 15| alispán-jelelt arcai ma viseltek; s nekem úgy látszik, hogy
2125 15| színhelyének az udvar választatott, s evvel tulajdonképp elmondtunk
2126 15| tartják, az elrendezés a Tisza s Duna mentében mindenütt
2127 15| mentében mindenütt ugyanaz, s legfelebb azon kis deszkabódé
2128 15| körül, mely alatt a fõispán s nehány elõkelõbb táblabíró
2129 15| el, míg a megyeház minden s fõképp a terem ablakaiból
2130 15| küzdelem nagy helyére, hol kova s acél nélkül sok nemes szemekbõl
2131 15| izzad meggyõzõdése mellett, s a honfi, midõn e sereget
2132 15| közköltségen tartatnak, s mintha nem volna természetes,
2133 15| küzdött, szinte ingyen tartja, s vajon e nemzet elvénült
2134 15| parancsolhasson, részesíti, s azon kellemetlenségtõl,
2135 15| alkotmányok legszebbike s legboldogabbika! De jõjenek
2136 15| ócsárlók tisztújításainkhoz, s mondják akkor: láttak-e
2137 15| egésznek javára szolgál? S lehet-e üdvösebb, mint ezen
2138 15| fogadtatik? Ez egyik fõ, s amennyire tudom, sehol fel
2139 15| azonban ennél nem állnak meg, s fõképp a választásnak módja
2140 15| csalódik, reá bízni a nemzet s mi több, egy megye sorsát
2141 15| megindít, hanem alispánokat s szolgabírókat csinál, valósággal
2142 15| csinál, valósággal uralkodik. S vajon ily tisztikar, mely
2143 15| tisztviselõink büszkék legyenek s emelkedés után vágyódjanak -
2144 15| az emelkedés veszélyei- s kellemetlenségeivel megismertetjük?
2145 15| minden ingadozás ellen undort s azon forró óhajtást ébresztjük,
2146 15| De hagyjuk ezt, regényt s nem politikai értekezést
2147 15| politikai értekezést írok; s ámbár nálunk, hol a politikai
2148 15| költészet birodalmát elfoglalá, s a nemzetgazdászatról értekezõk
2149 15| fogok visszaélni jogommal, s csak arról tudósítom olvasóimat,
2150 15| aznap Porváron a zöld bódé- s asztaltól kezdve mindazt,
2151 15| láttak, feltalálhatták, s hogy eszerint minden hosszasabb
2152 15| megyékben is úgy történtek, s Taksony a többieknél rosszabb
2153 15| törvényszék neveztetett ki, s a kijelelés után a két küldöttség,
2154 15| a pártok, fölkapva Rétyt s Bántornyit, nem minden összeütközés
2155 15| megyeház kapuján kitolongtak; s az udvar, hol a fõispánon
2156 15| pap, két királyi tanácsos s egy sánta táblabíró maradt,
2157 15| születésnél, nem hiányozhatik, s tanácskozásainkban, legalább
2158 15| van: visszavoná szép fürtû s fõkötõs fejét, s a megyeház
2159 15| szép fürtû s fõkötõs fejét, s a megyeház másik oldaláról
2160 15| két bejárása van. Kényelem s fõképp azok iránti gyöngéd
2161 15| ezen bejárás elzáratott, s mindenki csak egyenkint,
2162 15| mindenki csak egyenkint, s miután a járás szerint,
2163 15| munkájából megtanulni nem lehet, s hol az, ki magát e részben
2164 15| majdnem lehetetlenné tett; s ha ezen intézkedések által
2165 15| rövidebb ideig tartottak, s Taksony megye nemessége
2166 15| megyének csak öt járása, s mi még szomorítóbb, a megyeháznak
2167 15| kire három járás bízatik, s ki azon egyetlenegy jobb
2168 15| fertályszázados kamarás s azonkívül Réty pártjának
2169 15| aggodalmat, mellyel Sóskuty- s egész küldöttségének - melyre
2170 15| elégedetlenségét észrevevé, s mellyel elnöki székérõl
2171 15| kétharmadát foglalja magában, s azért a tárgy fontossága
2172 15| megyeháznál, csak a megyeház s nem a fõispán levén a fõdolog,
2173 15| középkapu szerint számítandó s így épp azon kapunál keresendõ,
2174 15| csakugyan kapuja alá ült, s nem kevés beszéd között
2175 15| titkos szavazás gyõzött, s Tengelyi, ki ezen rendszabály
2176 15| küldöttségével helyet foglalt, s mivel történetünk a tiszaréti
2177 15| Kislaky, teins Slacsanek, s hogy Bántornyi pártja is
2178 15| mellett vitéz Karvaly Ágoston s két hajdú, közel az asztalhoz
2179 15| közel az asztalhoz Nyúzó s esküdtje, kik járásuk nemességét
2180 15| mellettök a megye volt, s úgy hisszük, jövendõbeli
2181 15| a szavazásnál megjelent, s kérdezõsködött.~A táblabírák
2182 15| kisebb ajtaja megnyílt, s bejöttek titkos szavazásra
2183 15| éljen Réty alispánunk! - S ezzel a spanyolfal mögé
2184 15| Estig sem leszünk készen, s itt oly légvonal van, hogy
2185 15| azzal vete véget ezen zajos, s mint mondá, valóban botrányos
2186 15| vitatkozásnak, hogy a küldöttséget, s ebbõl Kislaky barátját sem
2187 15| diadalörömmel arcain -, s hát melyik lyukba tette
2188 15| mondta. Éljen Bántornyi! - S ezzel a kortes az egész
2189 15| Bántornyi mellett jött szavazni, s Réty fiókjába tette szavazatát -
2190 15| parányi kisebbségben vannak; s James úr a kapuhoz ment,
2191 15| panaszra oka ne legyen, s a megye határozata mégis
2192 15| felírásait megmagyarázzák, s ez után a Réty-járás szavazása
2193 15| levegõben táncoltatott, s barátait, atyjafiait százszor
2194 15| föleleveníteni nem tudá; s e magyar triumfus, mely
2195 15| pártnak zászlói legyenek; s ha a zászló széttépetik,
2196 15| tüsténti javításra szorulna is. S Bántornyi kérései, rimánkodásai,
2197 15| rokonszenvére érdemetlenné tevék: s ezért a jegyzõ erõsen feltevé
2198 15| becsületes embernek szívébe; s midõn a jegyzõ a választás
2199 15| hogy az akciák jól állnak, s midõn Nyúzó hat sz.-vilmosi
2200 15| nem tudott ellentállani, s a nemesség között szónokolva
2201 15| igazgatás minden hibáit, s midõn közülük azokat számolá
2202 15| jegyzõk, uradalmi tisztek s azon míveltebb középrendû
2203 15| veszett el a lárma között, s mit sok becsületes ember,
2204 15| hatottak legkevesebbé, s Réty hívei örömmel láták
2205 15| jegyzõ, egy tiszteletes s még nehány nemes lépett
2206 15| elmegyek a fõispánhoz, s jelentést teszek, az egész
2207 15| Slacsanek -, nótárius uram! S ne higgye, hogy itt kupaktanácsa
2208 15| Tengelyit mindig szerette, s Slacsanek durvasága miatt
2209 15| bölcs többsége határozá el, s így hibáról szó sem lehet.
2210 15| határozatok szentségérõl szólt, s a szavazás félbehagyatott,
2211 15| diadalérzettel tekinte körül, s a büszke jegyzõ megaláztatását
2212 15| ez az ember nem nemes, s midõn azt kötelességem szerint
2213 15| elhozza, mindjárt szavazhat? - S erre a fõügyész nevetett.~-
2214 15| folytassuk a szavazást, s Tengelyi uram menjen haza
2215 15| lehet jogától megfosztani, s nemességi pernél, míg a
2216 15| kihirdetve nincs, másunnan jött, s vannak esetek...~- Üssétek
2217 15| paraszttal! - ordított a tömeg, s Karvaly, kinek szava a többiek
2218 15| méltósággal inté, mily helyen van, s a fõügyész, torkát köszörülve,
2219 15| emberek sorából kiemelé; s ki õt e pillanatban látá,
2220 15| becsületes emberek közt létezik, s nekik kötelességül teszi
2221 15| Kálmán -, e ház a közcsend s bátorság fenntartására épült,
2222 15| minden polgár igazságot vár, s nem talál mást, mint mely
2223 15| találtatik; itt bírákat keresünk s fütykösöket találunk; bizony
2224 15| elragadtatva magának árthat, s azon kérést intézé hozzá,
2225 15| ha ily ember, minõ ez - s itt mondhatlan megvetés
2226 15| jogaitól megfosztassék. - S ujjáról lerántva pecsétgyûrûjét,
2227 15| jelen volt nemesek zúgtak, s Slacsanek, Kálmán apjához
2228 15| az öreg nagyot sóhajtott, s a titkos szavazás, noha
2229 16| történetek óta szomorúság s aggodalom uralkodott. A
2230 16| nem volt ugyan veszélyes, s az ifjú hamar magához térve,
2231 16| házánál titkon fogadta, s hogy az egész történet elferdítve,
2232 16| ágyában feküdt, a cselédek ide s tova futkostak, Liptákné
2233 16| zavart még inkább nevelék, s ki e házat huszonnégy óra
2234 16| huszonnégy óra elõtt látá, s most méltán elszomorodhatott
2235 16| vigasztalója Vándory vala, s csak szelid intéseinek lehete
2236 16| végre nyugodtabbá lett, s délfelé kissé elszunnyadott;
2237 16| délfelé kissé elszunnyadott; s maga Erzsébet asszony valamivel
2238 16| jött, azt nem hagyá el, s a feltört ládát megvizsgálva
2239 16| elterjedett a többiekre is, s maga Erzsébet is, ki hosszú
2240 16| maga után halkan betevé, s Vándoryhoz jött, ki az ablak
2241 16| közül valaki hírt vigyen, s a jobbágyoknak több dolguk
2242 16| semhogy jókedvbõl elmennének, s így barátom a tisztújítás
2243 16| Ákos baja nem veszedelmes, s a rablás által történt veszteség
2244 16| részint írásokat vittek el, s azok visszakerülhetnek.~-
2245 16| boldogságot, melyet bírtam s melyet elvesztettem. Kérlek,
2246 16| kívánja, így szólt többször, s én megígértem, hogy kívánatát
2247 16| nyugodtan, szólni fogok vele. S ami leánya becsületét illeti,
2248 16| nincs mit aggódnia. Vilma s Ákos jegyesek, ki tudja,
2249 16| ember, de nem romlott szívû, s az asszony - - van-e asszonyi
2250 16| Még minden jól mehet.~- S ha meggondolom - szólt Erzsébet,
2251 16| házunkra, kinek feleségét s gyermekét legnagyobb nyomorúságában
2252 16| valami rosszat gyanított, s bejött. Férjem szobaajtaját
2253 16| cimborájánál nem volt más; s maga Liptákné megvallotta,
2254 16| beszélgetésök alatt halkan belépett, s az ajtó mellett állva Erzsébet
2255 16| házában sohasem rabolt, s nem fog rabolni soha, ha
2256 16| szavai ellentállhatlanok, s ha annyi ezerek közül, kik
2257 16| kételkednek, mások felett adott, s ilyen vala az, melyet szegény
2258 16| tiszteletes úr - szólt Zsuzsi, s szavának mély s mégis nõileg
2259 16| Zsuzsi, s szavának mély s mégis nõileg gyöngéd hangja
2260 16| hogy el nem hagyod bajban s nyomorúságban; magam is
2261 16| szólt végre keserûen, s összevont homlokának redõi
2262 16| összevont homlokának redõi s a pirosság, mely arcain
2263 16| a végítélet napja eljõ, s isten meg fog jelenni trónusán,
2264 16| szent írásomban írva áll, s ha ítélni fog a jók s gonoszok
2265 16| áll, s ha ítélni fog a jók s gonoszok felett, s mindenkit
2266 16| a jók s gonoszok felett, s mindenkit érdeme szerint
2267 16| nincs különbség szegények s gazdagok között, õ látja
2268 16| között, õ látja a szíveket, s Viola meg fog állhatni elõtte.~
2269 16| azalatt fejér kendõvel fején s kis bundájával vállain a
2270 16| vállain a szobába lépett s az asztalig jött, midõn
2271 16| Zsuzsi vállára tette kezét, s így szólt: - Igazad van,
2272 16| leányom, bízzál istenben, s el nem hágy. - A többiek
2273 16| nénémasszony, százszor mondta, s mit is csinálna ily szegény
2274 16| mint itt a tiszteletes úr s a nótáriusné azt hiszik
2275 16| néném, elhágy jó angyalom, s néha szinte azt hiszem:
2276 16| esik, gondold: jóltevõd s a legjobb ember ha károsodott,
2277 16| én gyenge ember vagyok, s tudja-e valaki, mit szenvedtem
2278 16| árva leány voltam, apám s anyám jókor meghaltak, s
2279 16| s anyám jókor meghaltak, s ha kend, néném, nem fogad
2280 16| felnõttem a többiekkel, s a faluban nem volt vígabb
2281 16| tudna szeretni.~Vándory s Erzsébet meghatva hallgatának,
2282 16| boldogabb nem is lehetnék, s reggeltõl estig áldottam
2283 16| istenemet ennyi szerencseért. S mégis, mindez nem volt semmi.
2284 16| mezõn aratásnál voltam, s õ négy ökrével, ott hol
2285 16| szép rozmarint is hozott s velem táncolt: gondolám
2286 16| elvesz, nem jutott eszembe, s imádkoztam, hogy isten õrizzen
2287 16| karácsonkor hozzánk jött s kérdezett: szeretem-e? s
2288 16| s kérdezett: szeretem-e? s mikor nem szóltam, de csak
2289 16| úgy lesütöttem szemeimet, s õ derekamon fogva magához
2290 16| velem megfordult a világ, s hivém, hogy az angyalok
2291 16| pillanatban, mint a gyermek. S mégis mindez csak egy csöpp
2292 16| elsõ gyermekünk született, s a kis Pista javára gazdálkodhattunk,
2293 16| isten áldása volt házunk s vetéseink fölött, marhánk
2294 16| ekképp folytatá: - Igen, s lássák, hogy mindennek vége
2295 16| ötvenkét marhás napját, s ha szegényt látott, utósó
2296 16| verje meg - szólt Zsuzsi, s keze ököllé szorult össze -,
2297 16| semmirevaló utánam járt, s én becsületes asszony létemre
2298 16| házamból, mint kellett; s én mindig féltem, ámbár
2299 16| eleget tesz, addig a fiskális s fõbíró haragjától nem fél.
2300 16| urak mind összetartanak, s a szegény embernek ártatlansága
2301 16| éreztem magamat, férjem s nénémasszony nálam voltak,
2302 16| Porvárra vinni. Férjem kiment, s megmondta a hajdúnak, hogy
2303 16| hajdú megint visszajött, s mondta, hogy akármint legyek
2304 16| nem mentheti fel magát, s hogy jõni kell, mert senkinek
2305 16| bízta másnak gondviselésére. S ismét nyugodtan maradtunk.
2306 16| hajdú kocsisunkkal vissza, s mondá, hogy Viola jõjön,
2307 16| Viola látta fájdalmimat, s hogy nem maradhatok nála
2308 16| maradhatok nála nélkül, s mondá, hogy bármit tegyenek,
2309 16| szolgabíró az udvaron van s megesküdött: ha jószántából
2310 16| erõszakkal viteti az udvarba, s akkor majd meglátja, mi
2311 16| Férjem maga is indulatos s néha fejes ember volt, megbosszankodott,
2312 16| volt, megbosszankodott, s azt üzené a szolgabírónak:
2313 16| forspontját leszolgálta, s hogy õ ma nem megy istenének
2314 16| lettem, hogy nem láttam s nem hallottam magam körül
2315 16| semmit, de mint a szomszédok s itt nénémasszony mondják,
2316 16| pandúrjaival jött házunkhoz, s Violát káromkodások közt
2317 16| látni. Menni nem akart, s haragjában földre vetette
2318 16| volt, ki segíteni merne, s csak úgy magunkban sírtunk
2319 16| csak úgy magunkban sírtunk s szitkozódtunk, hogy az ártatlant,
2320 16| A szolgabíró káromkodva s fenyegetõdzve ment a többiek
2321 16| csaknem megfeledkeztem, s velök mentem egész az udvarig,
2322 16| és Viola miket felelt? S mit tudom én, hány kérdést. „
2323 16| valamennyiöket felvágatja, s mind nekirohantak. Akkor
2324 16| udvarba jött, fát hasítottak, s melyet az ördög útjába vetett,
2325 16| felkapja, maga körül vág, s egy pandúr s az ispán vérökben
2326 16| körül vág, s egy pandúr s az ispán vérökben fekszenek
2327 16| házához futott, lóra ült, s ki a sz.-vilmosi erdõségbe,
2328 16| nem volt maradása többé.~- S azóta Viola zsivány - szólt
2329 16| testén remegõt székre ülteté, s Vándory sóhajtva ég felé
2330 16| teljes igazságát Vándory s Tengelyiné éppoly jól tudták,
2331 16| hatottak a jelenlevõkre, s csak az öreg Liptákné, ki
2332 16| Végre Violáné felkelt, s halvány arcainak kifejezése
2333 16| mindazokért, miket rajtam s szegény gyermekimen tett.
2334 16| elmegyek, felkeresem Violát, s ha a rablott dolgokról valamit
2335 16| gyermekeimet itt a háznál hagyom, s lássa, ha csak zsivány felesége
2336 16| nyújtva -, de még beteg vagy, s ha e hideg õszi napon künn
2337 16| Tudok mindent. A zsidó s a többiek ellene vallanak;
2338 16| találták, minden ellene szól, s mások nem tudják, hogy az,
2339 16| ha tovább itt maradnék, s mindazon szörnyûségeket
2340 16| nótáriusné asszonyomat. - S Violáné megfordult s Liptáknétól
2341 16| S Violáné megfordult s Liptáknétól követve az ajtó
2342 16| ma még egyszer születném s elõre látnám mindazt, mit
2343 16| áldja meg kigyelmeteket. - S ezzel elment.~- Esküdni
2344 16| mondá végre Vándory felkelve s az ablakhoz menve, mely
2345 16| asszonyi szív oly különös, s a tövisek, melyek közé jutott,
2346 16| annyi ideig megtarthatja, s mint a bálványozó érzéketlen
2347 16| teszi-e ez, hogy az élet jó s rossz óráit felszámítva
2348 16| Macskaházynak hírt vigyen - s tõle hallotta meg a történteket.
2349 16| vezetnek át, õszkor megküzdjön, s midõn a jegyzõ házához közelgve
2350 16| sárban elakadtak, Kálmán s Tengelyi leszálltak, s emez
2351 16| Kálmán s Tengelyi leszálltak, s emez megköszönve Kislaky
2352 16| sietett, visszaveté tetejét, s midõn mellé térdelt, az
2353 16| Végre a jegyzõ felkelt, s székre vetve magát, kezeivel
2354 16| segít senki. - Erzsébet s Vándory mindent elmondva,
2355 16| fájdalmában nem válaszolt, s csak abból, hogy fejét néha
2356 16| bámulj úgy! Nemtelenek mi, s gyermekeink parasztok! oly
2357 16| mert hisz itt születtek, s hely nincs, melyet e világon
2358 16| hazájoknak nevezhetnének, s mégsem honosok, mert hisz
2359 16| nevezhetsz.~Tengelyi fölkelt, s nagy lépésekkel járt föl
2360 16| nagy lépésekkel járt föl s alá szobájában, a többiek
2361 16| jogaim kétségbe nem vétettek, s azért nem tartám szükségesnek,
2362 16| megyében kihirdettessem, s íme, az irományok, melyekkel
2363 16| ismét székére veté magát, s kezeivel takará el szemeit.~-
2364 16| ezen csapása valóban érne, s nemességedtõl megfosztatnál,
2365 16| más úton visszakerülnek? S még ha ez nem történnék
2366 16| irományaid elraboltattak, s mind te, mind apád nemesi
2367 16| szegény falusi jegyzõnek!~- S miért nem? - szólt lelkesülve
2368 16| vagy, hogy eddig élhetél, s az élet tarka meséjébõl
2369 16| bennem elég bátorság van, s az egész megye pártolni
2370 16| irományaim elraboltatnak, s magamat többé védelmezni
2371 16| megyében kihirdetve nincs, s bizonyítására készülnöm
2372 16| mely még az övében pihent, s fojtott, remegõ hangon kérdé,
2373 16| Erzsébet elhalványult, s hallgatott.~- Erzsébet! -
2374 16| kifejezésén, ismét hallgatott, s Vándory zavarodva szavakat
2375 16| az asztalhoz támaszkodva, s reszketõ ajkain nem jött
2376 16| fogom kapni nemességemet s leányom becsületét, nemde
2377 16| Erzsébethez fordulva Tengelyi - s te kívánod ezt, te talán,
2378 16| mely Ákost biztosan leköti? S tudod‑e, hogy lányod szerencsétlenségére
2379 16| õt az oltárhoz vezette, s nem azon szeretetre, melyet
2380 16| e világon, mint leányod, s mit csináltál belõle? Éltem
2381 16| melyet elõtted titkoltam? S mit tevél te ennyi szeretet
2382 16| házunkban, te megígérted, s a pillanatban, mikor ez
2383 16| lányodat, miként csalja apját, s míg én bizodalmasan elmenék,
2384 16| én bizodalmasan elmenék, s távol házamtól örültem a
2385 16| szoba ajtaja meg nyílt, s Vilma, ki sebes léptekkel
2386 16| nem gyõzheté le érzelmeit, s indulatja határtalan vala,
2387 16| felemelve gyermekét Tengelyi. - S apa s leány sírva feküdtek
2388 16| gyermekét Tengelyi. - S apa s leány sírva feküdtek egymás
2389 17| csontot sértetlenül hagyá, s az ifjú szinte szégyenlé,
2390 17| Sz.-Vilmosról hívatott, s még inkább Vándory - mert
2391 17| a beteget ágyba fekteté. S itt találjuk õt most, elég
2392 17| kezében, ágya mellett ül, s öreg huszárja, János, a
2393 17| barátokat találjuk, tág s kényelmes. Az asztalokon
2394 17| kényelmes. Az asztalokon újságok s könyvek, a falakon nehány
2395 17| nehány híres magyar férfiú s éppannyi még híresebb angol
2396 17| falon fegyverek, lovagló s kocsis ostorok, melyek között
2397 17| melyek között egypár rókafark s odaszegzett nyúlfül arra
2398 17| pipa, mennyi kell, dohány s szivarok mindenfelõl, egypár
2399 17| talán mert elfajultunk, s az ivadék, mely megelõzött,
2400 17| Ákoséihoz hasonlítani lehet, s hogy éppen arról, melyen
2401 17| derítheté föl. Mióta Ákos s Kálmán Porváron egymástól
2402 17| akadályt látott, mely közte s Etelka között emelkedik,
2403 17| Etelka között emelkedik, s az ifjak, miután egymásnak
2404 17| A szobában csend vala, s maga Tünde, Ákos kedvenc
2405 17| látszék urának rosszkedvében, s az ágy elõtti pokrócon kerékbe
2406 17| pokrócon kerékbe feküdt, s ha néha urára föltekintett,
2407 17| pengõ sarkantyúkkal föl s alá a szobában, néha, midõn
2408 17| megsajnálva hû cselédjét s egyszersmind elmosolyodva
2409 17| Ákos ablak felé fordult, s mondá, hogy fertelmes. Kálmán
2410 17| fertelmes. Kálmán felkelt, s miután egy ideig a kertbe
2411 17| függött, a színtelen pázsit s a köd, mely az egész tájat
2412 17| elkedvetlenítheté, felsóhajtott, s ismét hallgatva tért vissza
2413 17| kandallóba, újra fejét csóválá, s fogai közt egyet káromkodott
2414 17| mint a fancsali feszület, s nem szól semmit.”~- Bizony
2415 17| ismét az ágyhoz visszatért s hosszú bajszát pödré -,
2416 17| Meglehet - felelt Ákos, s ismét hallgatás lõn.~Ej,
2417 17| Tünde kelt föl helyérõl, s párszor körülforogva ismét
2418 17| hasztalan! Végre kiment, s friss jégborítással tért
2419 17| bánom, add ide - mondá Ákos, s a sebre új borítás tétetett.
2420 17| részem benne, Aspernnál s késõbb a lipcsei ütközetben,
2421 17| mind egyforma lesz, golyó s kard bemegy egyikbe úgy,
2422 17| egyikbe úgy, mint a másikba, s éppúgy meg is gyógyul; a
2423 17| koplal, mint a közkatona, s ha valamihez jut, szintúgy
2424 17| szólt az öreg huszár, s egész képe mosolygott, midõn
2425 17| teins úr nem lesz nyomorék, s még akkor is, higgye el,
2426 17| valakinek három keze volna s a teins úrnak csak egy,
2427 17| mint a teins úré lesz. - S ezzel az öreg fejét csóválgatva
2428 17| az öreg fejét csóválgatva s még mindig valamit morogva
2429 17| káplár ezüst emlékpénzzel s kereszttel tért vissza a
2430 17| tért vissza a háborúból, s Taksony megye által huszárnak
2431 17| találkoztunk, mint kérõ járt; s ha a becsületes katona az
2432 17| kegyeiben, mint érdemlé, s habár a nagyságos asszony
2433 17| asszony parancsolt, a Rétyek s János nem válhattak meg
2434 17| az emberben hússá válik, s azért becsületes ember,
2435 17| testestõl-lelkestõl övé lesz; s mert ha az öreg néha morgott,
2436 17| ha az öreg néha morgott, s ebédnél több tányért a palackot
2437 17| homlokán a hosszú sebhely s óriási bajsza ékesíte, ez
2438 17| a földön nem lelhetnek; s maga a nagyságos asszony,
2439 17| is, szükségesekké válnak, s bár mindenki ismeri hibáikat,
2440 17| ó l u n k nem beszélt, s az egész ház becsületét
2441 17| maga.~Úri házak gyermekei s cselédei között mindig barátságos
2442 17| is felsõbbeknek tartunk, s kik velünk mégis úgy bánnak,
2443 17| mi lennénk a felsõbbek, s ezen vágy sehol nem találja
2444 17| kielégítését, mint gyermekek s cselédek között. A szolgának
2445 17| beszélget, miután apja, anyja s a többiek mind, kiket az
2446 17| gyermeknek tartják. Az úrfi s inas tehát szoros barátságba
2447 17| kis titok, mellyel szülék s uraság megcsalatnak, mindinkább
2448 17| megcsalatnak, mindinkább nevel, s mely ha néha a szolga elküldetésével
2449 17| elküldetésével végzõdik, s azon szomorú tapasztalások
2450 17| élvezte elébb ezen örömét, s valahányszor a fickókat,
2451 17| gyermek még dajkánál volt, s a huszár, ha ideje engedé,
2452 17| kiment, õ vette karjára, s ha a gyermek, kit térdein
2453 17| gyermek pokrócán mászni s végre járni kezdett, János
2454 17| János mellette ült a földön, s vigyázott, hogy fölbukva
2455 17| fölbukva meg ne üsse magát; s midõn elõször t á t á-t
2456 17| Ákos kis kezeivel tépdesé - s úgy látszott, semmin több
2457 17| egész idejét úrfiával tölté, s ha néha ura által megdorgáltatott
2458 17| szépnek érzetével születnek, s nem ritkán látjuk, hogy
2459 17| gyermekre nem bír is hatással, s ha Ákos, ki Jánosánál senkit
2460 17| szerettetik, mindig megismeri, s melyet követve éppoly ritkán
2461 17| erõsen nyilatkozott benne is, s a gyermek soha boldogabbnak
2462 17| Ákos anyja meghalt, János s az úrfi társalkodásainak
2463 17| napokon õ járt vele a kertben s mezõkön, ha szél fútt, õ
2464 17| igazította a kis malmot s hajókat, melyek ilyenkor
2465 17| boldogságát a szép mesék s hosszú történetek képezék,
2466 17| változtak vagy dõltek el, s minden nemzetnek, majdnem
2467 17| esténkint úrfiának elbeszélt; s képzelhetjük a részvétet,
2468 17| akartak rebelliójokkal, s a huszár, kinek százada
2469 17| mindamellett a hallgató s beszélõ egészen kie1égíték
2470 17| elmondásában gyönyörködött, s tagadni nem lehet, hogy
2471 17| elbeszéléseiben épp a vezérek- s felsõbb osztályokról nem
2472 17| ki alatt János szolgált, s kit az elsõnél sokkal nagyobb
2473 17| ezekbõl meríté tudományát, s tudjuk, hogy ki a gyermek
2474 17| múltjának emlékét szereté benne, s nem tudom, mi történik,
2475 17| barátokat talált, a tudományok s az élet szívének s eszének,
2476 17| tudományok s az élet szívének s eszének, melyek felett egykor
2477 17| szerepet vállala magára, s urát, hol csak lehetett,
2478 17| mihelyt esett, felcipõ- s esernyõvel, mihelyt hûvesedett,
2479 17| tovább tarthatott volna, s ha haragjában oly valamit
2480 17| félóra múlva engedelmet kért, s ismét régi barátságba lépett.
2481 17| huszár elõtt soha. Egyetemi s jurátusi évei alatt, mint
2482 17| osztozott minden gondjaiban, s így most is a nyílt, barátságos
2483 17| válaszolt felemelkedve ágyában s kezét karjára támasztva
2484 17| mikor szíve dobogását érzém, s épp akkor, boldogságom közepette
2485 17| figyelemmel tekintem helyzetemet, s nem sok megnyugtatót látok.
2486 17| érzelmeivel ellentétben állnak! S mit várhatok? Vilmám apja
2487 17| mit várhatok? Vilmám apja s szüleim halálos ellenségek.~
2488 17| értem azt, mely szívbõl jó, s mégis ez kellene, hogy Vilmám
2489 17| tûretik, neki részvét kell, s ha midõn boldogságunkról
2490 17| mellett magánosan érzi magát; s ha kettõs szeretettel ragaszkodik
2491 17| de nyugodt szerencséhez, s ez az, mit a házasságban
2492 17| melyben házatokkal állok, s csak Macskaházyról szólt,
2493 17| most Tengelyinél voltak, s a jegyzõ nemegyszer mondá
2494 17| nagyapád elsõ nejének gyermeke, s apádnál tíz vagy tizenöt
2495 17| mert már tizenhét éves, s mint mondják, igen mívelt
2496 17| mondják, igen mívelt fiú volt; s az emberek azt hiszik, hogy
2497 17| talán még most is ismeri, s hogy az írások talán õt
2498 17| e befolyást gyakorolja, s fõképp most, mióta ez irományrablás
2499 17| uram, itt hozom a jeget s a feldsert - monda jókedvûen -,
2500 17| Jánosra, Ákos ágyához ment, s miután az elõbbi borítást
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-5916 |