Fejezet

2001 14|                voltam így is, õ gyengébb, s nem viselhetné el; én tudom,
2002 14|              boldogabb lesz. Ákos gazdag, s Vándory, ki õt nevelte,
2003 14|               mondta, hogy érte jótáll. - S a boldog anya már ott a
2004 14|               alatt, vele ment a majorba, s keble dagadozott örömében,
2005 14|                mely kedves leányára várt.~S Vilma bent ült szobájában,
2006 14|                melyet egykor tõle kapott, s melynek lapjain más gondolatok-
2007 14|                   lapjain más gondolatok- s érzelmeket olvasott, mint
2008 14|               nagy kastélynak, Ákos neve- s vagyonának nem volt részök
2009 14|            részletekre osztani nem lehet; s ha volt keserûség, mely
2010 14|               kincsét hordjuk keblünkben, s érezzük, hogy kinek mindent
2011 14|             boldogság a világon, mint ez? S Vilma ott ült nyitott könyve
2012 14|                 ült nyitott könyve elõtt, s percek s órák múltak anélkül,
2013 14|            nyitott könyve elõtt, s percek s órák múltak anélkül, hogy
2014 14|                 torta keményedni kezdett, s a jámbor asszony, midõn
2015 14|                   végre ez óra is elmúlt, s õ mégsem jött, midõn kinézve
2016 14|              kinézve konyha ajtaján a köd s sötétség közt még a szomszéd
2017 14|               órára figyelmessé tétetett, s azzal könnyíte lelkén, hogy
2018 14|                  nemsokára - így szólt -, s az egyetlen baj csak, hogy
2019 14|                 nevetett Ákos szeszélyén, s hosszú elmaradásán rendkívül
2020 14|                 szerencsétlenség nem ért, s ki magát ez órában oly véghetlenül
2021 14|             biztosak, õ ismeri az utakat, s valóságos nevetség gondolni,
2022 14|                  volt hatása.~Szerencséje s egyszersmind átka ifjú napjainknak,
2023 14|            valóságán sem kétkedünk többé, s álmodott bajaink közt ismét
2024 14|                 pillanatban megnedvesíté, s neki a világos szobából
2025 14|              tévelyeg. Kiment az udvarra, s a véghetetlen csend, melyet
2026 14|                  rémüléssel tölté keblét, s anyjának vigaszai, ki neki
2027 14|                nem szokott, nem is sötét, s hogy majdnem lehetetlen
2028 14|             bizonyos távolságban megállt, s a percek órák valának, mik
2029 14|               valának, mik alatt Erzsébet s leánya a lépteket számolák,
2030 14|                   konyha tüzéhez sietett, s midõn jó estét kívánt, vén
2031 14|        emlékeztetve, faluhelyen felsõbbek s alsóbbak között itt-ott
2032 14|                   itt-ott még fennmaradt, s ki azért Ákosnak jöttét
2033 14|                 akármelyik szegénylegény; s az ne jõne, mert elsetétedett?
2034 14|                 kisasszony vár, az eljön, s ha az egyiptomi setétség
2035 14|                 aggaszt, az éj oly setét, s ha baja történt volna.~-
2036 14|            õrködik-e a setétségek felett? s kinek akarata nélkül egy
2037 14|                  veréb nem esik a tetõrõl s egy hajszál nem hull le
2038 14|                  jött még távolabb útról, s ki szinte nem jöhet be a
2039 14|          feleletet léptek szakíták félbe, s egy perc múlva Ákos álla
2040 14|             mellyel Ákos nevét mondja ki, s midõn vele a szobába sietett,
2041 14|                   köszönteni elfelejtett, s ki az ifjút, kit emlõin
2042 14|         nagykendõjét, összefogá bundáját, s kiment. - Most Violát hívom -
2043 14|                    mily boldogok voltunk, s most künn fekszik szegény
2044 14|                  környezik, vigyázó volt, s hallgatott.~- Ellenem csak
2045 14|                   tüstént tovább futok.~- S oly fontos dolgod van Violával?~-
2046 14|               szegényemberek között is. - S ezzel a kis házhoz érve
2047 14|                 korában, sokat helyrehoz, s Erzsébet asszonyomnak is
2048 14|        otthonosság minden örömeit élvezé; s ha Vilma piruló arcaira
2049 14|              nézett, ki vele szemközt ült s anyját kínálásában segíté,
2050 14|                  akarja - szólt Erzsébet, s szemében könnyek ragyogtak -,
2051 14|          ragyogtak -, boldogítsa e lányt, s isten megáldja érte. Oh,
2052 14|             szenvedéllyel csókolá kezeit, s lelke elõtt saját anyjának
2053 14|             szerelmetekben találhatnátok, s elfelejtem, mennyi akadály,
2054 14|                   gát fekszik még köztünk s e boldogság között. Menj,
2055 14|                      vitesd ki az abroszt s edényeket, s nézd meg kissé
2056 14|                   az abroszt s edényeket, s nézd meg kissé testvéredet,
2057 14|              testvéredet, alszik-e már. - S midõn a lány, összetakarítva,
2058 14|                    megszorítá Ákos kezét, s remegõ hangon mondá: - Ákos,
2059 14|               érzené magát, ha valaha -~- S oly alávalónak gondol-e -
2060 14|                lakásokon, melyeket ismer, s vajon hány van, hol való
2061 14|                 ossza ennyi tárgy között? S Vilmának egész szív kell,
2062 14|                  nevelte Vilma szerelmét, s mégis e pillanatban, leányára
2063 14|              huszonnégy esztendõs vagyok, s akkor ki parancsol velem?
2064 14|                mely anyámról reám maradt, s melynek már birtokába léptem,
2065 14|              birtokába léptem, elég magam s nõm kitartására, s ha atyám,
2066 14|                  magam s nõm kitartására, s ha atyám, mit nem hiszek,
2067 14|                  hogy leányát boldogítsa? s nem reménylhetjük-e, hogy
2068 14|                 kéréseinknek engedni fog? S mért essünk kétségbe még
2069 14|                  jobban õt ki sem ismeri, s ez nem mondá-e százszor,
2070 14|                érintkezésbe jõni nem fog, s Erzsébet, ki magának az
2071 14|               mondá, kezöknél fogva Ákost s Vilmát, - szeressétek egymást
2072 14|                 szeressétek egymást híven s igazán, s a jó isten nem
2073 14|                   egymást híven s igazán, s a jó isten nem fogja engedni,
2074 14|          szétszakítsa szíveiteket. Lám én s Jónásom mennyi akadály-
2075 14|                   Jónásom mennyi akadály- s nehézséggel küzdöttünk,
2076 14|                   nehézséggel küzdöttünk, s végre mégis összekerültünk.
2077 14|              mikor lehettek ismét együtt.~S a jó asszony nagy székére
2078 14|                 nagy székére ereszkedett, s a kályha mellett boldog
2079 14|           mindnyájan aggódtunk, anyám is, s lássa, mikor önt legnagyobb
2080 14|                 által, ha szemeibe nézek, s látom meleg tekintetét,
2081 14|              kezét ajkaimhoz szoríthatom, s eszembe jut, hogy e kéz
2082 14|               hogy gyermek fúlhatna belé; s az egyedüli veszély, melyen
2083 14|               Tiszarétre, utamat vesztém, s talán még most is a síkon
2084 14|                 alig közelgék a lovashoz, s ez vágtatni, késõbb száguldani
2085 14|                látok, arra veszem utamat, s csárdánknál lelem magamat.
2086 14|                hogy épp akkor jött utamba s ide vezetett; ha õ nincs,
2087 14|               elmondom, miként szeretlek, s hogy szerelmeden kívül e
2088 14|             magánosan kellene elviselnem, s akkor áldását kérem, semmit,
2089 14|                 megtagadni. Hisz atyám õ, s hányszor mondá, hogy senkit
2090 14|                leszünk. Szóltam anyáddal, s elmondám egész helyzetemet.
2091 14|             anyámtól maradt reám. Kicsiny s szerény külsejû. Atyám nekem
2092 14|                  Vilma.~- Igen, kedvesem, s kis testvéredet nemde? és...~-
2093 14|                   összecsapva örömében, - s ha majd a vadászatról visszajõ
2094 14|               vagy Porvárról, vagy innen, s távolról lova kopogását
2095 14|                     szólt Vilma sóhajtva, s kezét szemérmesen visszavonva -,
2096 14|                  remegtek, halvány arcain s lángoló tekintetében szenvedély
2097 14|              melyet Vilma még nem látott, s melyen szinte elrémült.~-
2098 14|                    Nem vagy-e enyém isten s szíved elõtt, miért e hideg
2099 14|                alig érthetõ hangon Vilma. S Ákos kebléhez szorítá a
2100 14|                  szorítá a remegõ leányt, s az ifjú szenvedélyes csókja
2101 14|                följajdulás, férfi léptek, s ismét csönd. Vilma, kiragadva
2102 14|               Olvasóim emlékeznek a zsidó s Cifra összebeszélésére,
2103 14|            feltételökre kedvezõnek hivék, s mihelyt a kovács tüze eloltatott,
2104 14|                   kovács tüze eloltatott, s az egész faluban csend leve,
2105 14|        fatáblákkal levén zárva - sötétek, s a zsidó, Cifrát, ki fölfegyverkezve
2106 14|           Tengelyi szobája külsõ ajtaját, s kis lámpáját bundája alól
2107 14|             lámpáját bundája alól kivevé, s a vasláda nyitásához kezdett.
2108 14|                hogy a bennszólók Erzsébet s Vándory, s minél inkább
2109 14|            bennszólók Erzsébet s Vándory, s minél inkább el volt határozva:
2110 14|                   fölnyitva, az irományok s egy zacskó ezüst pénz kezében,
2111 14|                zacskó ezüst pénz kezében, s a zsidó halkan, mint jött,
2112 14|               szólt suttogva megtámadója, s a zsidó Cifrára gyanakodott,
2113 14|                 megtámadja, ez lármát üt, s õ a legnagyobb veszélynek
2114 14|                veszélynek teszi ki magát, s ennek hatalmában állt volna
2115 14|                 lopódzott, hol most közte s a tolvaj közt iszonyú küzdés
2116 14|               Viola fölkapta az írásokat, s Peti által követve futott.
2117 14|                   az ajtón kivánszorgott, s mikor Ákos belépett, csak
2118 14|                   földön egy zacskó pénzt s Viola, bundáját, melyet
2119 14|            hagyott külsõ ajtóhoz sietett, s midõn a gyertyával az udvarra
2120 14|                 Ákos földre dõl.~Erzsébet s Vilma, kik a mellékszobából
2121 14|                   felsikoltanak.~A házból s a szomszéd lakokból a lövésre
2122 14|                   lát, ki mellette elfut, s kiáltva: gyilkos! utána
2123 15|      tulajdonított, neheztelt, jó kedvben s mosolygó arcokkal tekintett
2124 15|         alispán-jelelt arcai ma viseltek; s nekem úgy látszik, hogy
2125 15|       színhelyének az udvar választatott, s evvel tulajdonképp elmondtunk
2126 15|            tartják, az elrendezés a Tisza s Duna mentében mindenütt
2127 15|               mentében mindenütt ugyanaz, s legfelebb azon kis deszkabódé
2128 15|               körül, mely alatt a fõispán s nehány elõkelõbb táblabíró
2129 15|                 el, míg a megyeház minden s fõképp a terem ablakaiból
2130 15|           küzdelem nagy helyére, hol kova s acél nélkül sok nemes szemekbõl
2131 15|               izzad meggyõzõdése mellett, s a honfi, midõn e sereget
2132 15|                   közköltségen tartatnak, s mintha nem volna természetes,
2133 15|            küzdött, szinte ingyen tartja, s vajon e nemzet elvénült
2134 15|               parancsolhasson, részesíti, s azon kellemetlenségtõl,
2135 15|                   alkotmányok legszebbike s legboldogabbika! De jõjenek
2136 15|              ócsárlók tisztújításainkhoz, s mondják akkor: láttak-e
2137 15|                  egésznek javára szolgál? S lehet-e üdvösebb, mint ezen
2138 15|                  fogadtatik? Ez egyik fõ, s amennyire tudom, sehol fel
2139 15|             azonban ennél nem állnak meg, s fõképp a választásnak módja
2140 15|              csalódik, reá bízni a nemzet s mi több, egy megye sorsát
2141 15|               megindít, hanem alispánokat s szolgabírókat csinál, valósággal
2142 15|             csinál, valósággal uralkodik. S vajon ily tisztikar, mely
2143 15|           tisztviselõink büszkék legyenek s emelkedés után vágyódjanak -
2144 15|                   az emelkedés veszélyei- s kellemetlenségeivel megismertetjük?
2145 15|             minden ingadozás ellen undort s azon forró óhajtást ébresztjük,
2146 15|                   De hagyjuk ezt, regényt s nem politikai értekezést
2147 15|                politikai értekezést írok; s ámbár nálunk, hol a politikai
2148 15|           költészet birodalmát elfoglalá, s a nemzetgazdászatról értekezõk
2149 15|                fogok visszaélni jogommal, s csak arról tudósítom olvasóimat,
2150 15|               aznap Porváron a zöld bódé- s asztaltól kezdve mindazt,
2151 15|                   láttak, feltalálhatták, s hogy eszerint minden hosszasabb
2152 15|               megyékben is úgy történtek, s Taksony a többieknél rosszabb
2153 15|               törvényszék neveztetett ki, s a kijelelés után a két küldöttség,
2154 15|                  a pártok, fölkapva Rétyt s Bántornyit, nem minden összeütközés
2155 15|             megyeház kapuján kitolongtak; s az udvar, hol a fõispánon
2156 15|                 pap, két királyi tanácsos s egy sánta táblabíró maradt,
2157 15|            születésnél, nem hiányozhatik, s tanácskozásainkban, legalább
2158 15|                van: visszavoná szép fürtû s fõkötõs fejét, s a megyeház
2159 15|               szép fürtû s fõkötõs fejét, s a megyeház másik oldaláról
2160 15|                két bejárása van. Kényelem s fõképp azok iránti gyöngéd
2161 15|                  ezen bejárás elzáratott, s mindenki csak egyenkint,
2162 15|                  mindenki csak egyenkint, s miután a járás szerint,
2163 15|          munkájából megtanulni nem lehet, s hol az, ki magát e részben
2164 15|                majdnem lehetetlenné tett; s ha ezen intézkedések által
2165 15|                 rövidebb ideig tartottak, s Taksony megye nemessége
2166 15|                  megyének csak öt járása, s mi még szomorítóbb, a megyeháznak
2167 15|                 kire három járás bízatik, s ki azon egyetlenegy jobb
2168 15|                   fertályszázados kamarás s azonkívül Réty pártjának
2169 15|              aggodalmat, mellyel Sóskuty- s egész küldöttségének - melyre
2170 15|               elégedetlenségét észrevevé, s mellyel elnöki székérõl
2171 15|             kétharmadát foglalja magában, s azért a tárgy fontossága
2172 15|              megyeháznál, csak a megyeház s nem a fõispán levén a fõdolog,
2173 15|              középkapu szerint számítandó s így épp azon kapunál keresendõ,
2174 15|                 csakugyan kapuja alá ült, s nem kevés beszéd között
2175 15|                  titkos szavazás gyõzött, s Tengelyi, ki ezen rendszabály
2176 15|            küldöttségével helyet foglalt, s mivel történetünk a tiszaréti
2177 15|                 Kislaky, teins Slacsanek, s hogy Bántornyi pártja is
2178 15|             mellett vitéz Karvaly Ágoston s két hajdú, közel az asztalhoz
2179 15|                  közel az asztalhoz Nyúzó s esküdtje, kik járásuk nemességét
2180 15|                   mellettök a megye volt, s úgy hisszük, jövendõbeli
2181 15|                  a szavazásnál megjelent, s kérdezõsködött.~A táblabírák
2182 15|                   kisebb ajtaja megnyílt, s bejöttek titkos szavazásra
2183 15|                  éljen Réty alispánunk! - S ezzel a spanyolfal mögé
2184 15|                 Estig sem leszünk készen, s itt oly légvonal van, hogy
2185 15|              azzal vete véget ezen zajos, s mint mondá, valóban botrányos
2186 15|       vitatkozásnak, hogy a küldöttséget, s ebbõl Kislaky barátját sem
2187 15|                   diadalörömmel arcain -, s hát melyik lyukba tette
2188 15|                mondta. Éljen Bántornyi! - S ezzel a kortes az egész
2189 15|          Bántornyi mellett jött szavazni, s Réty fiókjába tette szavazatát -
2190 15|              parányi kisebbségben vannak; s James úr a kapuhoz ment,
2191 15|                   panaszra oka ne legyen, s a megye határozata mégis
2192 15|                felírásait megmagyarázzák, s ez után a Réty-járás szavazása
2193 15|                   levegõben táncoltatott, s barátait, atyjafiait százszor
2194 15|                  föleleveníteni nem tudá; s e magyar triumfus, mely
2195 15|                 pártnak zászlói legyenek; s ha a zászló széttépetik,
2196 15|           tüsténti javításra szorulna is. S Bántornyi kérései, rimánkodásai,
2197 15|         rokonszenvére érdemetlenné tevék: s ezért a jegyzõ erõsen feltevé
2198 15|              becsületes embernek szívébe; s midõn a jegyzõ a választás
2199 15|                hogy az akciák jól állnak, s midõn Nyúzó hat sz.-vilmosi
2200 15|                  nem tudott ellentállani, s a nemesség között szónokolva
2201 15|                  igazgatás minden hibáit, s midõn közülük azokat számolá
2202 15|                 jegyzõk, uradalmi tisztek s azon míveltebb középrendû
2203 15|                veszett el a lárma között, s mit sok becsületes ember,
2204 15|                    hatottak legkevesebbé, s Réty hívei örömmel láták
2205 15|                   jegyzõ, egy tiszteletes s még nehány nemes lépett
2206 15|                    elmegyek a fõispánhoz, s jelentést teszek, az egész
2207 15|               Slacsanek -, nótárius uram! S ne higgye, hogy itt kupaktanácsa
2208 15|                Tengelyit mindig szerette, s Slacsanek durvasága miatt
2209 15|               bölcs többsége határozá el, s így hibáról szó sem lehet.
2210 15|           határozatok szentségérõl szólt, s a szavazás félbehagyatott,
2211 15|             diadalérzettel tekinte körül, s a büszke jegyzõ megaláztatását
2212 15|                    ez az ember nem nemes, s midõn azt kötelességem szerint
2213 15|            elhozza, mindjárt szavazhat? - S erre a fõügyész nevetett.~-
2214 15|                   folytassuk a szavazást, s Tengelyi uram menjen haza
2215 15|                lehet jogától megfosztani, s nemességi pernél, míg a
2216 15|          kihirdetve nincs, másunnan jött, s vannak esetek...~- Üssétek
2217 15|           paraszttal! - ordított a tömeg, s Karvaly, kinek szava a többiek
2218 15|        méltósággal inté, mily helyen van, s a fõügyész, torkát köszörülve,
2219 15|                  emberek sorából kiemelé; s ki õt e pillanatban látá,
2220 15|          becsületes emberek közt létezik, s nekik kötelességül teszi
2221 15|                Kálmán -, e ház a közcsend s bátorság fenntartására épült,
2222 15|              minden polgár igazságot vár, s nem talál mást, mint mely
2223 15|          találtatik; itt bírákat keresünk s fütykösöket találunk; bizony
2224 15|              elragadtatva magának árthat, s azon kérést intézé hozzá,
2225 15|                   ha ily ember, minõ ez - s itt mondhatlan megvetés
2226 15|                 jogaitól megfosztassék. - S ujjáról lerántva pecsétgyûrûjét,
2227 15|                jelen volt nemesek zúgtak, s Slacsanek, Kálmán apjához
2228 15|                 az öreg nagyot sóhajtott, s a titkos szavazás, noha
2229 16|                 történetek óta szomorúság s aggodalom uralkodott. A
2230 16|                 nem volt ugyan veszélyes, s az ifjú hamar magához térve,
2231 16|                   házánál titkon fogadta, s hogy az egész történet elferdítve,
2232 16|            ágyában feküdt, a cselédek ide s tova futkostak, Liptákné
2233 16|                zavart még inkább nevelék, s ki e házat huszonnégy óra
2234 16|                huszonnégy óra elõtt látá, s most méltán elszomorodhatott
2235 16|                vigasztalója Vándory vala, s csak szelid intéseinek lehete
2236 16|                   végre nyugodtabbá lett, s délfelé kissé elszunnyadott;
2237 16|              délfelé kissé elszunnyadott; s maga Erzsébet asszony valamivel
2238 16|                   jött, azt nem hagyá el, s a feltört ládát megvizsgálva
2239 16|               elterjedett a többiekre is, s maga Erzsébet is, ki hosszú
2240 16|                  maga után halkan betevé, s Vándoryhoz jött, ki az ablak
2241 16|                 közül valaki hírt vigyen, s a jobbágyoknak több dolguk
2242 16|             semhogy jókedvbõl elmennének, s így barátom a tisztújítás
2243 16|                Ákos baja nem veszedelmes, s a rablás által történt veszteség
2244 16|               részint írásokat vittek el, s azok visszakerülhetnek.~-
2245 16|                boldogságot, melyet bírtam s melyet elvesztettem. Kérlek,
2246 16|              kívánja, így szólt többször, s én megígértem, hogy kívánatát
2247 16|             nyugodtan, szólni fogok vele. S ami leánya becsületét illeti,
2248 16|                 nincs mit aggódnia. Vilma s Ákos jegyesek, ki tudja,
2249 16|              ember, de nem romlott szívû, s az asszony - - van-e asszonyi
2250 16|                   Még minden jól mehet.~- S ha meggondolom - szólt Erzsébet,
2251 16|                 házunkra, kinek feleségét s gyermekét legnagyobb nyomorúságában
2252 16|                 valami rosszat gyanított, s bejött. Férjem szobaajtaját
2253 16|                cimborájánál nem volt más; s maga Liptákné megvallotta,
2254 16|      beszélgetésök alatt halkan belépett, s az ajtó mellett állva Erzsébet
2255 16|                   házában sohasem rabolt, s nem fog rabolni soha, ha
2256 16|                 szavai ellentállhatlanok, s ha annyi ezerek közül, kik
2257 16|          kételkednek, mások felett adott, s ilyen vala az, melyet szegény
2258 16|            tiszteletes úr - szólt Zsuzsi, s szavának mély s mégis nõileg
2259 16|                   Zsuzsi, s szavának mély s mégis nõileg gyöngéd hangja
2260 16|                 hogy el nem hagyod bajban s nyomorúságban; magam is
2261 16|                     szólt végre keserûen, s összevont homlokának redõi
2262 16|                összevont homlokának redõi s a pirosság, mely arcain
2263 16|                   a végítélet napja eljõ, s isten meg fog jelenni trónusán,
2264 16|                 szent írásomban írva áll, s ha ítélni fog a jók s gonoszok
2265 16|                áll, s ha ítélni fog a jók s gonoszok felett, s mindenkit
2266 16|                  a jók s gonoszok felett, s mindenkit érdeme szerint
2267 16|                 nincs különbség szegények s gazdagok között, õ látja
2268 16|               között, õ látja a szíveket, s Viola meg fog állhatni elõtte.~
2269 16|              azalatt fejér kendõvel fején s kis bundájával vállain a
2270 16|                  vállain a szobába lépett s az asztalig jött, midõn
2271 16|               Zsuzsi vállára tette kezét, s így szólt: - Igazad van,
2272 16|                 leányom, bízzál istenben, s el nem hágy. - A többiek
2273 16|            nénémasszony, százszor mondta, s mit is csinálna ily szegény
2274 16|                 mint itt a tiszteletes úr s a nótáriusné azt hiszik
2275 16|                néném, elhágy jó angyalom, s néha szinte azt hiszem:
2276 16|                   esik, gondold: jóltevõd s a legjobb ember ha károsodott,
2277 16|                   én gyenge ember vagyok, s tudja-e valaki, mit szenvedtem
2278 16|                   árva leány voltam, apám s anyám jókor meghaltak, s
2279 16|                  s anyám jókor meghaltak, s ha kend, néném, nem fogad
2280 16|                   felnõttem a többiekkel, s a faluban nem volt vígabb
2281 16|                   tudna szeretni.~Vándory s Erzsébet meghatva hallgatának,
2282 16|                boldogabb nem is lehetnék, s reggeltõl estig áldottam
2283 16|             istenemet ennyi szerencseért. S mégis, mindez nem volt semmi.
2284 16|                   mezõn aratásnál voltam, s õ négy ökrével, ott hol
2285 16|                  szép rozmarint is hozott s velem táncolt: gondolám
2286 16|               elvesz, nem jutott eszembe, s imádkoztam, hogy isten õrizzen
2287 16|                  karácsonkor hozzánk jött s kérdezett: szeretem-e? s
2288 16|                  s kérdezett: szeretem-e? s mikor nem szóltam, de csak
2289 16|                 úgy lesütöttem szemeimet, s õ derekamon fogva magához
2290 16|                 velem megfordult a világ, s hivém, hogy az angyalok
2291 16|              pillanatban, mint a gyermek. S mégis mindez csak egy csöpp
2292 16|                elsõ gyermekünk született, s a kis Pista javára gazdálkodhattunk,
2293 16|                  isten áldása volt házunk s vetéseink fölött, marhánk
2294 16|                  ekképp folytatá: - Igen, s lássák, hogy mindennek vége
2295 16|                   ötvenkét marhás napját, s ha szegényt látott, utósó
2296 16|                 verje meg - szólt Zsuzsi, s keze ököllé szorult össze -,
2297 16|                  semmirevaló utánam járt, s én becsületes asszony létemre
2298 16|                   házamból, mint kellett; s én mindig féltem, ámbár
2299 16|             eleget tesz, addig a fiskális s fõbíró haragjától nem fél.
2300 16|                  urak mind összetartanak, s a szegény embernek ártatlansága
2301 16|                   éreztem magamat, férjem s nénémasszony nálam voltak,
2302 16|            Porvárra vinni. Férjem kiment, s megmondta a hajdúnak, hogy
2303 16|                  hajdú megint visszajött, s mondta, hogy akármint legyek
2304 16|                   nem mentheti fel magát, s hogy jõni kell, mert senkinek
2305 16|              bízta másnak gondviselésére. S ismét nyugodtan maradtunk.
2306 16|                hajdú kocsisunkkal vissza, s mondá, hogy Viola jõjön,
2307 16|                  Viola látta fájdalmimat, s hogy nem maradhatok nála
2308 16|                   maradhatok nála nélkül, s mondá, hogy bármit tegyenek,
2309 16|                 szolgabíró az udvaron van s megesküdött: ha jószántából
2310 16|             erõszakkal viteti az udvarba, s akkor majd meglátja, mi
2311 16|                  Férjem maga is indulatos s néha fejes ember volt, megbosszankodott,
2312 16|                   volt, megbosszankodott, s azt üzené a szolgabírónak:
2313 16|                  forspontját leszolgálta, s hogy õ ma nem megy istenének
2314 16|                   lettem, hogy nem láttam s nem hallottam magam körül
2315 16|              semmit, de mint a szomszédok s itt nénémasszony mondják,
2316 16|              pandúrjaival jött házunkhoz, s Violát káromkodások közt
2317 16|                   látni. Menni nem akart, s haragjában földre vetette
2318 16|                  volt, ki segíteni merne, s csak úgy magunkban sírtunk
2319 16|                csak úgy magunkban sírtunk s szitkozódtunk, hogy az ártatlant,
2320 16|                   A szolgabíró káromkodva s fenyegetõdzve ment a többiek
2321 16|                   csaknem megfeledkeztem, s velök mentem egész az udvarig,
2322 16|                    és Viola miket felelt? S mit tudom én, hány kérdést. „
2323 16|                valamennyiöket felvágatja, s mind nekirohantak. Akkor
2324 16|             udvarba jött, fát hasítottak, s melyet az ördög útjába vetett,
2325 16|                 felkapja, maga körül vág, s egy pandúr s az ispán vérökben
2326 16|                   körül vág, s egy pandúr s az ispán vérökben fekszenek
2327 16|                 házához futott, lóra ült, s ki a sz.-vilmosi erdõségbe,
2328 16|                nem volt maradása többé.~- S azóta Viola zsivány - szólt
2329 16|             testén remegõt székre ülteté, s Vándory sóhajtva ég felé
2330 16|                  teljes igazságát Vándory s Tengelyiné éppoly jól tudták,
2331 16|                  hatottak a jelenlevõkre, s csak az öreg Liptákné, ki
2332 16|                    Végre Violáné felkelt, s halvány arcainak kifejezése
2333 16|                 mindazokért, miket rajtam s szegény gyermekimen tett.
2334 16|              elmegyek, felkeresem Violát, s ha a rablott dolgokról valamit
2335 16|         gyermekeimet itt a háznál hagyom, s lássa, ha csak zsivány felesége
2336 16|             nyújtva -, de még beteg vagy, s ha e hideg õszi napon künn
2337 16|                    Tudok mindent. A zsidó s a többiek ellene vallanak;
2338 16|             találták, minden ellene szól, s mások nem tudják, hogy az,
2339 16|                   ha tovább itt maradnék, s mindazon szörnyûségeket
2340 16|                 nótáriusné asszonyomat. - S Violáné megfordult s Liptáknétól
2341 16|                      S Violáné megfordult s Liptáknétól követve az ajtó
2342 16|                  ma még egyszer születném s elõre látnám mindazt, mit
2343 16|                áldja meg kigyelmeteket. - S ezzel elment.~- Esküdni
2344 16|              mondá végre Vándory felkelve s az ablakhoz menve, mely
2345 16|                asszonyi szív oly különös, s a tövisek, melyek közé jutott,
2346 16|                 annyi ideig megtarthatja, s mint a bálványozó érzéketlen
2347 16|               teszi-e ez, hogy az élet jó s rossz óráit felszámítva
2348 16|               Macskaházynak hírt vigyen - s tõle hallotta meg a történteket.
2349 16|           vezetnek át, õszkor megküzdjön, s midõn a jegyzõ házához közelgve
2350 16|                  sárban elakadtak, Kálmán s Tengelyi leszálltak, s emez
2351 16|             Kálmán s Tengelyi leszálltak, s emez megköszönve Kislaky
2352 16|              sietett, visszaveté tetejét, s midõn mellé térdelt, az
2353 16|                   Végre a jegyzõ felkelt, s székre vetve magát, kezeivel
2354 16|                   segít senki. - Erzsébet s Vándory mindent elmondva,
2355 16|                fájdalmában nem válaszolt, s csak abból, hogy fejét néha
2356 16|                bámulj úgy! Nemtelenek mi, s gyermekeink parasztok! oly
2357 16|                  mert hisz itt születtek, s hely nincs, melyet e világon
2358 16|                 hazájoknak nevezhetnének, s mégsem honosok, mert hisz
2359 16|             nevezhetsz.~Tengelyi fölkelt, s nagy lépésekkel járt föl
2360 16|                  nagy lépésekkel járt föl s alá szobájában, a többiek
2361 16|             jogaim kétségbe nem vétettek, s azért nem tartám szükségesnek,
2362 16|                  megyében kihirdettessem, s íme, az irományok, melyekkel
2363 16|                 ismét székére veté magát, s kezeivel takará el szemeit.~-
2364 16|                ezen csapása valóban érne, s nemességedtõl megfosztatnál,
2365 16|                  más úton visszakerülnek? S még ha ez nem történnék
2366 16|                 irományaid elraboltattak, s mind te, mind apád nemesi
2367 16|               szegény falusi jegyzõnek!~- S miért nem? - szólt lelkesülve
2368 16|                 vagy, hogy eddig élhetél, s az élet tarka meséjébõl
2369 16|                 bennem elég bátorság van, s az egész megye pártolni
2370 16|                 irományaim elraboltatnak, s magamat többé védelmezni
2371 16|                megyében kihirdetve nincs, s bizonyítására készülnöm
2372 16|                mely még az övében pihent, s fojtott, remegõ hangon kérdé,
2373 16|                    Erzsébet elhalványult, s hallgatott.~- Erzsébet! -
2374 16|            kifejezésén, ismét hallgatott, s Vándory zavarodva szavakat
2375 16|                 az asztalhoz támaszkodva, s reszketõ ajkain nem jött
2376 16|                  fogom kapni nemességemet s leányom becsületét, nemde
2377 16|           Erzsébethez fordulva Tengelyi - s te kívánod ezt, te talán,
2378 16|               mely Ákost biztosan leköti? S tudod‑e, hogy lányod szerencsétlenségére
2379 16|                   õt az oltárhoz vezette, s nem azon szeretetre, melyet
2380 16|                  e világon, mint leányod, s mit csináltál belõle? Éltem
2381 16|                 melyet elõtted titkoltam? S mit tevél te ennyi szeretet
2382 16|                 házunkban, te megígérted, s a pillanatban, mikor ez
2383 16|            lányodat, miként csalja apját, s míg én bizodalmasan elmenék,
2384 16|                  én bizodalmasan elmenék, s távol házamtól örültem a
2385 16|                   szoba ajtaja meg nyílt, s Vilma, ki sebes léptekkel
2386 16|                nem gyõzheté le érzelmeit, s indulatja határtalan vala,
2387 16|           felemelve gyermekét Tengelyi. - S apa s leány sírva feküdtek
2388 16|               gyermekét Tengelyi. - S apa s leány sírva feküdtek egymás
2389 17|                csontot sértetlenül hagyá, s az ifjú szinte szégyenlé,
2390 17|                   Sz.-Vilmosról hívatott, s még inkább Vándory - mert
2391 17|                  a beteget ágyba fekteté. S itt találjuk õt most, elég
2392 17|                 kezében, ágya mellett ül, s öreg huszárja, János, a
2393 17|                   barátokat találjuk, tág s kényelmes. Az asztalokon
2394 17|          kényelmes. Az asztalokon újságok s könyvek, a falakon nehány
2395 17|                nehány híres magyar férfiú s éppannyi még híresebb angol
2396 17|                  falon fegyverek, lovagló s kocsis ostorok, melyek között
2397 17|             melyek között egypár rókafark s odaszegzett nyúlfül arra
2398 17|                 pipa, mennyi kell, dohány s szivarok mindenfelõl, egypár
2399 17|                   talán mert elfajultunk, s az ivadék, mely megelõzött,
2400 17|              Ákoséihoz hasonlítani lehet, s hogy éppen arról, melyen
2401 17|                 derítheté föl. Mióta Ákos s Kálmán Porváron egymástól
2402 17|               akadályt látott, mely közte s Etelka között emelkedik,
2403 17|                  Etelka között emelkedik, s az ifjak, miután egymásnak
2404 17|                    A szobában csend vala, s maga Tünde, Ákos kedvenc
2405 17|             látszék urának rosszkedvében, s az ágy elõtti pokrócon kerékbe
2406 17|                  pokrócon kerékbe feküdt, s ha néha urára föltekintett,
2407 17|                   pengõ sarkantyúkkal föl s alá a szobában, néha, midõn
2408 17|                  megsajnálva hû cselédjét s egyszersmind elmosolyodva
2409 17|                  Ákos ablak felé fordult, s mondá, hogy fertelmes. Kálmán
2410 17|                fertelmes. Kálmán felkelt, s miután egy ideig a kertbe
2411 17|               függött, a színtelen pázsit s a köd, mely az egész tájat
2412 17|          elkedvetlenítheté, felsóhajtott, s ismét hallgatva tért vissza
2413 17|           kandallóba, újra fejét csóválá, s fogai közt egyet káromkodott
2414 17|                 mint a fancsali feszület, s nem szól semmit.”~- Bizony
2415 17|                ismét az ágyhoz visszatért s hosszú bajszát pödré -,
2416 17|                   Meglehet - felelt Ákos, s ismét hallgatás lõn.~Ej,
2417 17|                  Tünde kelt föl helyérõl, s párszor körülforogva ismét
2418 17|                  hasztalan! Végre kiment, s friss jégborítással tért
2419 17|              bánom, add ide - mondá Ákos, s a sebre új borítás tétetett.
2420 17|                   részem benne, Aspernnál s késõbb a lipcsei ütközetben,
2421 17|                 mind egyforma lesz, golyó s kard bemegy egyikbe úgy,
2422 17|              egyikbe úgy, mint a másikba, s éppúgy meg is gyógyul; a
2423 17|                 koplal, mint a közkatona, s ha valamihez jut, szintúgy
2424 17|                     szólt az öreg huszár, s egész képe mosolygott, midõn
2425 17|               teins úr nem lesz nyomorék, s még akkor is, higgye el,
2426 17|                valakinek három keze volna s a teins úrnak csak egy,
2427 17|                  mint a teins úré lesz. - S ezzel az öreg fejét csóválgatva
2428 17|                 az öreg fejét csóválgatva s még mindig valamit morogva
2429 17|                 káplár ezüst emlékpénzzel s kereszttel tért vissza a
2430 17|                  tért vissza a háborúból, s Taksony megye által huszárnak
2431 17|             találkoztunk, mint kérõ járt; s ha a becsületes katona az
2432 17|                  kegyeiben, mint érdemlé, s habár a nagyságos asszony
2433 17|              asszony parancsolt, a Rétyek s János nem válhattak meg
2434 17|                  az emberben hússá válik, s azért becsületes ember,
2435 17|             testestõl-lelkestõl övé lesz; s mert ha az öreg néha morgott,
2436 17|                  ha az öreg néha morgott, s ebédnél több tányért a palackot
2437 17|                 homlokán a hosszú sebhely s óriási bajsza ékesíte, ez
2438 17|                   a földön nem lelhetnek; s maga a nagyságos asszony,
2439 17|                 is, szükségesekké válnak, s bár mindenki ismeri hibáikat,
2440 17|                   ó l u n k  nem beszélt, s az egész ház becsületét
2441 17|                 maga.~Úri házak gyermekei s cselédei között mindig barátságos
2442 17|                  is felsõbbeknek tartunk, s kik velünk mégis úgy bánnak,
2443 17|                   mi lennénk a felsõbbek, s ezen vágy sehol nem találja
2444 17|              kielégítését, mint gyermekek s cselédek között. A szolgának
2445 17|             beszélget, miután apja, anyja s a többiek mind, kiket az
2446 17|               gyermeknek tartják. Az úrfi s inas tehát szoros barátságba
2447 17|                 kis titok, mellyel szülék s uraság megcsalatnak, mindinkább
2448 17|           megcsalatnak, mindinkább nevel, s mely ha néha a szolga elküldetésével
2449 17|                  elküldetésével végzõdik, s azon szomorú tapasztalások
2450 17|                élvezte elébb ezen örömét, s valahányszor a fickókat,
2451 17|                gyermek még dajkánál volt, s a huszár, ha ideje engedé,
2452 17|                  kiment, õ vette karjára, s ha a gyermek, kit térdein
2453 17|                   gyermek pokrócán mászni s végre járni kezdett, János
2454 17|              János mellette ült a földön, s vigyázott, hogy fölbukva
2455 17|               fölbukva meg ne üsse magát; s midõn elõször  t á t á-t
2456 17|               Ákos kis kezeivel tépdesé - s úgy látszott, semmin több
2457 17|              egész idejét úrfiával tölté, s ha néha ura által megdorgáltatott
2458 17|              szépnek érzetével születnek, s nem ritkán látjuk, hogy
2459 17|            gyermekre nem bír is hatással, s ha Ákos, ki Jánosánál senkit
2460 17|            szerettetik, mindig megismeri, s melyet követve éppoly ritkán
2461 17|             erõsen nyilatkozott benne is, s a gyermek soha boldogabbnak
2462 17|                 Ákos anyja meghalt, János s az úrfi társalkodásainak
2463 17|             napokon õ járt vele a kertben s mezõkön, ha szél fútt, õ
2464 17|                   igazította a kis malmot s hajókat, melyek ilyenkor
2465 17|                  boldogságát a szép mesék s hosszú történetek képezék,
2466 17|                 változtak vagy dõltek el, s minden nemzetnek, majdnem
2467 17|             esténkint úrfiának elbeszélt; s képzelhetjük a részvétet,
2468 17|                   akartak rebelliójokkal, s a huszár, kinek százada
2469 17|                   mindamellett a hallgató s beszélõ egészen kie1égíték
2470 17|               elmondásában gyönyörködött, s tagadni nem lehet, hogy
2471 17|            elbeszéléseiben épp a vezérek- s felsõbb osztályokról nem
2472 17|                  ki alatt János szolgált, s kit az elsõnél sokkal nagyobb
2473 17|                ezekbõl meríté tudományát, s tudjuk, hogy ki a gyermek
2474 17|          múltjának emlékét szereté benne, s nem tudom, mi történik,
2475 17|            barátokat talált, a tudományok s az élet szívének s eszének,
2476 17|             tudományok s az élet szívének s eszének, melyek felett egykor
2477 17|                  szerepet vállala magára, s urát, hol csak lehetett,
2478 17|                   mihelyt esett, felcipõ- s esernyõvel, mihelyt hûvesedett,
2479 17|                  tovább tarthatott volna, s ha haragjában oly valamit
2480 17|             félóra múlva engedelmet kért, s ismét régi barátságba lépett.
2481 17|               huszár elõtt soha. Egyetemi s jurátusi évei alatt, mint
2482 17|              osztozott minden gondjaiban, s így most is a nyílt, barátságos
2483 17|            válaszolt felemelkedve ágyában s kezét karjára támasztva
2484 17|              mikor szíve dobogását érzém, s épp akkor, boldogságom közepette
2485 17|         figyelemmel tekintem helyzetemet, s nem sok megnyugtatót látok.
2486 17|           érzelmeivel ellentétben állnak! S mit várhatok? Vilmám apja
2487 17|                 mit várhatok? Vilmám apja s szüleim halálos ellenségek.~
2488 17|               értem azt, mely szívbõl jó, s mégis ez kellene, hogy Vilmám
2489 17|               tûretik, neki részvét kell, s ha midõn boldogságunkról
2490 17|             mellett magánosan érzi magát; s ha kettõs szeretettel ragaszkodik
2491 17|                  de nyugodt szerencséhez, s ez az, mit a házasságban
2492 17|                 melyben házatokkal állok, s csak Macskaházyról szólt,
2493 17|                  most Tengelyinél voltak, s a jegyzõ nemegyszer mondá
2494 17|           nagyapád elsõ nejének gyermeke, s apádnál tíz vagy tizenöt
2495 17|                   mert már tizenhét éves, s mint mondják, igen mívelt
2496 17|            mondják, igen mívelt fiú volt; s az emberek azt hiszik, hogy
2497 17|                 talán még most is ismeri, s hogy az írások talán õt
2498 17|                   e befolyást gyakorolja, s fõképp most, mióta ez irományrablás
2499 17|                   uram, itt hozom a jeget s a feldsert - monda jókedvûen -,
2500 17|               Jánosra, Ákos ágyához ment, s miután az elõbbi borítást