Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Alphabetical    [«  »]
ruinae 1
rút 1
rútságát 1
s 5916
sáfárkodtak 1
saját 42
sajátjai 1
Frequency    [«  »]
-----
-----
10305 a
5916 s
4309 nem
4302 az
3726 hogy
Eötvös József
A falu jegyzoje

IntraText - Concordances

s

1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-5916

     Fejezet
2501 17| elõbbi borítást leszedve s a sebet megnézve, a beteg 2502 17| méltó egyediséget találunk, s azon tizenhat év óta, melyet 2503 17| sors különös játékot ûz, s ezek közé tartozott Serer 2504 17| tiszta ázsiai vér buzgott, s az augsburgi Allgemeine 2505 17| bizonyosan németnek tarthatni; s mégis a sebész egy szót 2506 17| szót sem tudott németül, s még arcának egész kifejezése, 2507 17| tökéletesen átváltozott, s akár a sovány barna arcot 2508 17| akár a sovány barna arcot s fekete haját, melyet anyjától 2509 17| hagyni Sererünket semmiben, s valamint nemzetiségre, úgy 2510 17| hajlandóságot nem mutatott, s bár külsõleg kedvelni látszék 2511 17| látszék apái foglalatosságát, s fõképp a szurokhoz, mellyel 2512 17| lesz”, mondák mindketten. S e negatív meggyõzõdés után 2513 17| bõbeszédûsége tetszett, s ki talán azt hivé, hogy 2514 17| melyet a szurokban talált, s a kis borbély nemegyszer 2515 17| apjánál inasi helyében követé s szép fekete kézzel s arccal 2516 17| követé s szép fekete kézzel s arccal járt körül a városban; 2517 17| melyen ámorok látszának fel s alá járni, majd, ha toupet 2518 17| ünnepeken a tanácsbeliek s városi honoráciorok egy 2519 17| részének fodrokat égetett. S a borbély nem beszélhet-e 2520 17| langy meleg vizet vesz, s hazai tudósításaiban mindig 2521 17| közöl, mint ami történt, s közönsége nem marad el. 2522 17| szubvencióval segíttetik, s az egész városban, még a 2523 17| feltartóztatá az utast, s rejtélyt mondván neki, õt, 2524 17| rejtély állíttatik fel, s ki ezt, mely nem egyéb, 2525 17| melyet önmagukkal küzdenek, s ki ezen túl van, habár lassú 2526 17| pályán, melyet választott, s mint Sererünk kis város 2527 17| borbélylegénnyé, innen diplomatikus s késõbb valamely megye járásbeli 2528 17| megyében a sebész meghalt, s özvegye, ki egyszersmind 2529 17| mesterének neveztetett, s miután nejével a megyébe 2530 17| hol õt e napig találjuk, s hol az egész világ által 2531 17| férfiút szörnyû haragba hozá; s midõn egyszer a sz.-vilmosi 2532 17| szakállát bízá, késõbben jött, s a doktor urat borotválkozva 2533 17| meggyógyul - mondá a huszár -, s hol feldserre nincs szükség.~ 2534 17| melegítõt, erõsítõt, jalappát s chinát, orvosságot, hogy 2535 17| hogy a beteg izzadjon, s az izzadság ellen antispasmaticumokat, 2536 17| fel, és a meleg-, hideg- s jégborítékok, lábvizek, 2537 17| jégborítékok, lábvizek, ülõ- s egész fürdõk? Mit ér nekem 2538 17| gyógyítson - pótolá Serer -, s kötelességének eleget tegyen; 2539 17| gyógyszertárban találhat, s ha maga nem boldogulhat, 2540 17| megrögzött betegsége van s késõn folyamodott segedelemhez. 2541 17| természetet nem segítik s magára hagyják, mint fõorvosunk 2542 17| kik az egyetembe jártunk s professzorainktól öt évig 2543 17| beszéltem elõbbi orvosával, s azt mondá, hogy miután a 2544 17| tudományról mást nem olvasott, s ki a biblia ellen felhozott 2545 17| Serer mondhatlan bosszúval s megvetéssel tekinte maga 2546 17| látá, egész képe ragyogott, s ki fejével s minden tagjaival 2547 17| ragyogott, s ki fejével s minden tagjaival helybenhagyást 2548 17| egész tál kocsonyát felfal s gyomrát elrontja, eljõ a 2549 17| elrontja, eljõ a homoeopatha, s mit ad be? Kérem alásan, 2550 17| töltött káposztát ettem s hideglelést kapok, china 2551 17| ez magában igen világos s egyszerû. A chinának van 2552 17| hogy mikor isten a kolbászt s töltött káposztát, mitõl 2553 17| nagyobb hatásúnak kell lenni; s ha egy csöpp camomilának 2554 17| minden kellemetlenség nélkül, s mégis ha a tekercsbõl egy 2555 17| tekercsbõl egy pálca kivétetik, s azt például János bizonyos 2556 17| gyomrom fáj, bort iszom, s mikor a kulcsárnak tüdõgyulladása 2557 17| pálinkát adott be neki, s mi is csak meggyógyultunk. 2558 17| mint a tiszteletes mondja, s ha valaki nem érte el végsõ 2559 17| azonnal a jégborítások s mandulatej csudálatos hatásáról, 2560 17| mandulatej csudálatos hatásáról, s miként Ákos már minden veszedelmen 2561 17| legalább udvariasan bánt, s most is, midõn ágya mellé 2562 17| folytatá amaz - csinos leány, s ti, fiatal emberek, hol 2563 17| egész vérét arcaiba hajtá, s az asszony maga, noha meglepettnek 2564 17| szólt Ákos, erõt véve magán, s mennyire lehetett, nyugodtan.~- 2565 17| szólt nyugodtan az ifjú -, s arra esküszöm, az utolsó 2566 17| esküszöm, az utolsó is. - S Rétyné lesüté szemeit a 2567 17| mosolyogva - Vilma Rétyné! s ily történet után!~- Ha 2568 17| ne becstelenítse nemét s önmagát azáltal, hogy becsületes 2569 17| van éjjel tizenkét óráig, s megölne mindenkit, ki kétkedni 2570 17| kedve szerint?~- Menyemrõl? s tudod-e, hogy Tengelyi nemessége 2571 17| Ákos, élvezve a zavart, s aggodalmat, mely mostohája 2572 17| azt hallám - szólt Rétyné, s arcának kifejezése látszólag 2573 17| hogy a rablás nem sükerült, s Tengelyi irományai nem jöttek 2574 17| fölgerjedését észrevevé -, a pénz s minden egyéb visszakerült, 2575 17| Mire Rétyné sietve fölkelt, s mondván, hogy még valami 2576 17| csak utósó részét hallá s maga is észrevette a változást, 2577 17| fojtásnak nem használta el.~- S te minap mondád, hogy Viola 2578 17| visszahozza, ígérj neki s Violának akármit. Tudod, 2579 17| Kálmán, ki azalatt kalapját s bekecsét siettében alig 2580 17| megkapjuk az írásokat - szólt, s megszorítva barátja ép kezét, 2581 17| volna!” - szólt magában, s szomorú gondolatokba merült, 2582 17| ki friss borítással jött s beszélé, hogy a nagyságos 2583 17| lovának kopogása hallatszott s a kocsi zörgése, melyet 2584 17| újra befogatni rendelt, s melyen most Macskaházy elindult.~ ~ 2585 18| átszáll a késõ unokákra? S hajdanában a magyarnak annyi 2586 18| vígságra a jelenben sem, s a dal szomorúan hangzik 2587 18| változáson ment keresztül, s a jobbágy, midõn füstpénz 2588 18| meggyõzõdésem szerint, történetén s jelen állásán kívül még 2589 18| eltakará, rég kivágatott, s az áthatlan növényfátyol, 2590 18| használatától kizárunk, s nem abban, hogy vele magunk 2591 18| hogy vele magunk élünk, s az általános elhagyottság, 2592 18| nyomát hagyná maga után! S az átmenõ miként ne emlékeznék, 2593 18| ideig pihenve megálltak, s a fiatal asszony, kis poggyászával 2594 18| Nemegyszer ült le fáradtan, s ha ilyenkor szemeit körüljártatva 2595 18| pillanatban új veszélyben forog, s ismét útnak indult, nem 2596 18| mely a kislaki határon áll, s noha romlásnak indult, mióta 2597 18| vigasztalva e feszülettõl, s a kálvinista asszony lelkén 2598 18| teremtett vallásos érzemény ad, s melyet sok, ki egyes vallások 2599 18| pillanatban tudná, kitõl , s midõn megfordulva Cifrát 2600 18| elkövettetett, ez embernek mûve, s az egész szeretet, mellyel 2601 18| kezde ezen társa hûségén, s többször mondá, hogy még 2602 18| bundámról - tevé hozzá nevetve s bundáját vállára húzva -, 2603 18| szerencsét! mennem kell. - S a zsivány az úton, mely 2604 18| múlva kocsizörgést halla, s látá a hintót, melyen Macskaházy 2605 18| közelgett.~Itt az öreg gulyást, s Petit találta. - Nem láttad-e 2606 18| Macskaházy Cifrát kocsijára vevé s Garacsra hajtatott, a legnagyobb 2607 18| kímélje lovait, István.~S a cigány sebes ügetéssel 2608 18| sietett.~Violáné, ki Peti s az öreg gulyás szavaiból 2609 18| lóháton a tanyához jött, s Istvánnak, kinél az egész 2610 18| által okozott lárma tart, s Tengelyinek az írásokat 2611 18| délután a tanyához jött s Violáról kérdezõsködött, 2612 18| István egy kulacs bort s pár font húst adva kezébe, 2613 18| nem lehete többé kétség, s a szegény asszony meggondolva 2614 18| Két óra múlt, hogy Cifrát s Macskaházyt látta, Garacs 2615 18| házánál kész lovaskatonák s kommiszáriusok - s õk gyalog 2616 18| lovaskatonák s kommiszáriusok - s õk gyalog miként érhetnének 2617 18| a faluba két óra elõtt, s mégse . No, várj, átkozott 2618 18| esztendeje, hogy zsivány, s még õ árulkodik, no várj, 2619 18| után Kálmán úrfi volt itt, s elbeszélte, hogy a nótáriusnak 2620 18| nótáriusnak írásai vesztek el, s kért, hogy szerezzem vissza, 2621 18| van Viola; az istenre kért s hozzá káromkodott is, s 2622 18| s hozzá káromkodott is, s én nem mondtam neki egy 2623 18| találkozom, majd szólok vele; s ennek a kutyának mindent 2624 18| kiálta föl, midõn baltáját s bundáját, egy sebesen közelgõ 2625 18| jer, ülj hátra a kocsiba, s takard be magadat jól - 2626 18| neked kocsmában mulatozni.~S a lovak száguldva megindultak 2627 18| zörgése nemsokára elhangzott, s a kuvaszok, kik utána futottak, 2628 19| igazságot jöttél keresni - s miért ne tehetnéd ezt? miután 2629 19| világot kikutatnók utána - s Garacs helységéhez jössz: 2630 19| kíséretében küldhetik a világba, s trópusaik és figuráik gazdag 2631 19| nem érzek erõt magamban, s azért visszatérek egyszerû 2632 19| Pál fõbíró úr lakhelye, s fõképp ha járásában tartózkodol, 2633 19| követni, melyen tartózkodunk, s Garacson az egész világ 2634 19| sárnak, mint mondani szokták: s mégis szobrászt, sõt még 2635 19| Lisszabont, Konstantinápolyt: s egész órákig fog szólni 2636 19| szólni az egyes utcákról s piacokról s a boldog napokról, 2637 19| egyes utcákról s piacokról s a boldog napokról, melyeket 2638 19| utánozzák. Ha a jelen pillanat- s óriási mozgalmairól szólunk 2639 19| századdal vagy ezreddel hátrább, s minden csupa világosság, 2640 19| hogy Pharao hét vastag s éppannyi sovány tehénrõl 2641 19| próbálják rajtatok teóriáikat, s ha kihaltatok, eljõ a történetbúvár, 2642 19| kihaltatok, eljõ a történetbúvár, s ismét teóriáira használ 2643 19| olvasó; tudod, régi szokásom, s azonkívül az író kötelességeihez 2644 19| tárgyakhoz alkalmazni modorát, s Garacsról szólva miként 2645 19| mely utcának neveztetett, s mely e címet legalább annyira 2646 19| közé, melyeknek falui jólét s kényelem tekintetében nevezetesek, 2647 19| tekintetében nevezetesek, s az angol farmer nem sok 2648 19| sárból tapasztott falai s vasvillával felhányt szalmafedele 2649 19| alatt magát jól érzené; - s mégis Garacs nyomorult kinézésben 2650 19| elszomorodtál, ha a rongyosfödelû s roskadó kunyhók közt áthajtattál 2651 19| kunyhók közt áthajtattál s a halvány, beesett arcú 2652 19| látád, mely a falut lakta, s mely úgy látszik, soha e 2653 19| tekint, melyet virágokkal s zöld ágakkal ékesít, mint 2654 19| harangok rég levétettek s külön faálláson függnek. 2655 19| ne ébresszen. A templomot s paplakot, mely (ha lehet) 2656 19| lelkésznek szerény emlékköve áll, s ha véletlenül vasárnap jössz 2657 19| szomorúan tovább zengik, s a falu szegény lakói rongyosan, 2658 19| isten az embernek öröm- s pihenésre rendelt, érzed 2659 19| Bámériek, Andorfiak, Nyúzók s nem tudom, hány úri család, 2660 19| szebb kúriákat építének, s habár ezeknél is az utcán 2661 19| között képzeléd magadat, s a sok oszlopzat, mely, mint 2662 19| földeiket, mint nekik tetszik; s ha Garacson e törvény szorgalmatosabban 2663 19| hírlapjaink által megpendíttetett, s a jobbágy szabad költözködhetési 2664 19| parasztcsalád vándorolt tovább, s hogy mindenét magával vihesse, 2665 19| fõbíró úr lakháza volt, s olvasóim Garacson - ha nekik 2666 19| melyen hat ablak nyílik, s melynek színét a tornác 2667 19| nemsokára zsindelyezve lesz; s a kéménybõl oly vastagon 2668 19| egyhangúlag ellene fordult, s már tizenkét órakor nagy 2669 19| ezt hallá, kocsira ült, s Macskaházyval hazafelé hajtatott. 2670 19| papmarasztáshoz hasonlíta, s két óra elõtt bevégeztetett. 2671 19| esküdtjével azonnal nyomozás s a rabló üldözése végett 2672 19| esküdtjével együtt pandúrok s biztosok kíséretében hihetõképp 2673 19| találjuk az érdemes férfiút, s ha Kenyházi esküdt mellette 2674 19| melyekkel poharakat töltöttek s tálakat ürítettek ki, nem 2675 19| fõbírónak választatott, s hogy a német közmondás: 2676 19| fõispán iránti tiszteletét s hivatalos buzgóságát tanúsítsa, 2677 19| miután pedig minden mozgás s így az is, melyet a kijelölt 2678 19| egész Tiszarétig hajtasson s ne menjen inkább Garacsra, 2679 19| az nincs megírva sehol, s Nyúzó miért tenné magán 2680 19| hihetõképp Sz.-Vilmoson vala, s azután, mint Kenyházy esküdt 2681 19| fogják el Violát? Esteledett, s ily idõben ildomos ember - 2682 19| kerül, mint keres; végre - s ez ok a jellemdús tisztviselõkre 2683 19| Tengelyin követtetett el, Nyúzó s esküdtje nemigen bánják, 2684 19| ment még aznap Tiszarétre, s ki õt ó-bõrszékén, pipával 2685 19| édesapja ítéleteket írt s most két üres s egy megkezdett 2686 19| ítéleteket írt s most két üres s egy megkezdett borcilinder 2687 19| csontig lemetélt sódar s a brinza - mibõl fájdalom! 2688 19| is ruhák, írások, kalap s bot, szóval minden, minek 2689 19| egyikében; négy bõrszék s egy lábnyi szélességû hasonló 2690 19| akadályoztaták a vendég mozdulatait; s maga a nagy asztal annyi 2691 19| mihez éppen kedve van? Ádám s Éva akkor érzék elõször, 2692 19| öltözetrõl gondoskodtak! s mit mondjanak azon szegény 2693 19| fogalom kifejezésére -, s ki ilyent keres, e háznál 2694 19| tanyát nem találhat. A pipa- s kandallófüstben rég elbarnult 2695 19| ékessége a magyar vezérek vörös s kék atillában festett képei ( 2696 19| aláírása, úgyhogy Attilára s testvérére, Budára oly hamar 2697 19| helyzetének mindezen kényelmeit, s visszatámaszkodva székén, 2698 19| csapva - no, várjatok”, s összeszorítá fogait, hogy 2699 19| amaz arcainkon lepergett; s Nyúzónak e ház oly teli 2700 19| születése után elõször, s mint a megyében sokan mondják, 2701 19| mellette élte-e legkedvesebb s legboldogabb óráit, azokat, 2702 19| melyekben egy togátustól olvasni s melyekben egy táblabírótól 2703 19| miként került aznap ágyba; s annyi boldog lakoma s nehéz 2704 19| ágyba; s annyi boldog lakoma s nehéz ítélet, miknek ez 2705 19| ez asztal vala színhelye s miknek bor- s tentanyomait 2706 19| színhelye s miknek bor- s tentanyomait az máig megtartá! 2707 19| szolgabíró volt e járásban, s õt nemegyszer megtépázta 2708 19| kortesek elszakítottak, s hogy felesége most két éve 2709 19| szóla, félig magában, s amessze elszállt homlokáról. 2710 19| úgyis semmibe se került, s hihetõképp hasonló utódot 2711 19| hasonló utódot fog találni; s ha felesége kitörte fogait, 2712 19| felsõ fogakat törte ki, s mégis oly tokányt, mint 2713 19| senki sem fõz a vármegyében; s mindent összevéve boldogabb 2714 19| ámbár szava mindig erõsebbé s harsogóbbá lõn: mint félig 2715 19| gondolá Nyúzó magában, s felkelve nem minden nehézség 2716 19| nélkül, esküdtjéhez ment s megrázá vállánál, mire a 2717 19| hogy készültek ellenünk, s azért mégis megvagyunk!~- 2718 19| utósó iskolában nem volt s tudományait a negyediknél 2719 19| magára - vágott közbe Nyúzó, s arcán mindazon keserûség 2720 19| hozzáférhet az ember.~- S még mi menjünk - mormogá 2721 19| kárát megkerítsük.~- Igen, s késõ éjszaka, rossz idõben, 2722 19| hozzá pótolólag az esküdt -, s a zsiványok az embert minden 2723 19| De sebaj! õ parancsol, s az ember aztán azt teszi, 2724 19| kiküldeni az embereket - s az esküdt hihetõképp folytatta 2725 19| mondá Kenyházy nyugodtan s friss pohár bort töltve 2726 19| ügyvédet kebléhez szorítva s kétszer megcsókolva, úgyhogy 2727 19| indulnunk kell.~- Indulnunk, s hová? - kérdé Nyúzó.~- Igen, 2728 19| ismétlé nevetve az esküdt. S Macskaházy kétségbeesett 2729 19| Bandi! hallod-e? menj ki s mondd a pandúroknak, hogy 2730 19| pandúrokat Sz.-Vilmosra, s mondasd a biztosnak, hogy 2731 19| nehány vasvillás emberrel s pandúrral az erdõ melletti 2732 19| Igazság, de ha Cifra rászed, s az egész csak cselszövény, 2733 19| vesztünkre koholtatott - s Nyúzó sápadtabbnak látszott -, 2734 19| nekem bosszút esküdött, s Cifra bandájához tartozik.~- 2735 19| Egyébiránt Cifra biztos ember s kezünkben van.~Egy idõ múlva 2736 19| idõ múlva Kenyházy bejött s mondá, hogy a pandúrok már 2737 19| azok ketten kocsira ültek, s Cifra, ki ez idõ alatt a 2738 19| pohár vörös bort ivott, s tovább énekelé:~Aki Bandit 2739 19| dalának is véget vetett, s a Nyúzó-kúrián csak a kutyák 2740 20| nappal, mérföldekre láttak, s ha a téren, melyen történetünk 2741 20| áthallatszó kutyaugatás s néha távol lókopogás szakítják 2742 20| rendbeli utasok ilyenkor s e téren!... a dolog oly 2743 20| kislaki gulyás Violánéval, s Nyúzó Macskaházyval, mindketten 2744 20| hasznukat többé nem vehetjük, s õk azon keserû panasszal 2745 20| barátai nem mûvelt emberek, s így azoknak szokásait magukévá 2746 20| hogy ildomos emberek - s Nyúzó s Macskaházy kétségen 2747 20| ildomos emberek - s Nyúzó s Macskaházy kétségen kívül 2748 20| mértékben másokat gyûlölnek, s ha valakit fel akarnak akasztatni, 2749 20| mindjárt kijövünk a gyepre, s az sima, mint az asztal.~- 2750 20| ügetve tovább haladtak, s Jancsi régi magyar szokás 2751 20| vagy; de lám, én! feleségem s négy gyermekem.~Az ügyész, 2752 20| talált; csak a nedvesség s hideg szél ellen panaszkodott. - 2753 20| szél ellen panaszkodott. - S pedig még bodzateát sem 2754 20| nem találok Sz.-Vilmoson s jól ki nem izzadhatom magamat, 2755 20| ügetését lépésre változtatá. S a két férfi egy ideig hallgatva 2756 20| találkozik, elébb körülnéz, s ha maga van, elszalad; ha 2757 20| vesz - a közvélemény elõl; s lehet-e ezt bátorságnak 2758 20| egy kis ártatlan kígyót, s elkergeted; egy földesurat 2759 20| szárazon, kocsin, lovon s gyalog, a kutyáktól, mennydörgéstõl, 2760 20| földindulás óta földindulásoktól, s mióta a pesti árvízrõl hallott, 2761 20| árvizektõl, nappal ökrök- s bivalyoktól, éjjel zsivány- 2762 20| bivalyoktól, éjjel zsivány- s kísértetbandáktól; azt hivém, 2763 20| feltaláltam a gyávaság ideálját, s ím, akkor hallám, hogy mikor 2764 20| többiek gyávasága felett, s nagy gyönyörrel s azon élvezettel, 2765 20| felett, s nagy gyönyörrel s azon élvezettel, melyet 2766 20| evé töltött káposztáját s sárga dinnyéit bámuló vendégei 2767 20| egészen gyávának neveznem, s valóban, azok, kik - mint 2768 20| akadályon lovával átszökik, s tánc után fagylaltot eszik; 2769 20| elhagyva az országútra tért, s kit e hazában õszkor e szerencsétlenség 2770 20| felérõl a másikra siet, s minden oldalon szidással 2771 20| fogadtatik, mert mindig késõ , s éppen akkor csimpeszkedik 2772 20| mikor az úgyis arra hajlott s e segedelem nélkül is felfordulhatna. 2773 20| idõ alatt mélyen alszik, s mi azon meggyõzõdéssel hagyhatjuk 2774 20| is avval vigasztalá magát s szomorú társát. Igaz, 2775 20| mellett Cifrával találkozott, s Garacs útban talán egy 2776 20| az urak kocsiban járnak, s útjok rossz, míg õ könnyû 2777 20| nem hathatott keresztül, s valóban magyar pásztorember 2778 20| áradás-járta réten felnõttek, s véletlenül megmaradva, most 2779 20| legjártabb országútján haladna, s a sárgák nekifeküdtek a 2780 20| Magyarországban.~Fûzfák s határhalmok, gémeskút s 2781 20| s határhalmok, gémeskút s boglya mintha elrepülnének 2782 20| akarnák hasítani a ködfátyolt s túlsó felére érni, még mielõtt 2783 20| egy óra múlva ott vagyunk, s elmegyünk a sz.‑vilmosi 2784 20| egy csikó csak találkozik, s azzal vége. Teringettét, 2785 20| aranyat hordva fárad el, s a fájdalmakon, melyekét 2786 20| a gyeplõket ragadta meg, s ostorához kapott. - Sárga! 2787 20| farkast látva, érezni kezdett, s melyet István természettudományi 2788 20| azok jõnek, feneketlen, s mi gyepen megyünk.~- Csak 2789 20| vakarva -, mindig esik, s ha valahogy a lápok megteltek...~- 2790 20| Peti, minden rendiben lesz; s te is, Zsuzsi, ne búsulj. 2791 20| régen felmondott uraságának, s elbocsátó levelet s passzust 2792 20| uraságának, s elbocsátó levelet s passzust is kapott. Ezekkel 2793 20| szolgálatot húsz mérföldre innen, s ott ismét mint becsületes 2794 20| emelkedni sötét láthatárán, s remegõ hangon kérdezé: - 2795 20| mindjárt ott leszünk. - S õk hallgatva tovább mentek, 2796 20| Határhalom, fûzfa, boglyák s kutak rég eltûntek, s aki 2797 20| boglyák s kutak rég eltûntek, s aki népünk bámulatos ügyességét 2798 20| borítva. A cigány leugrott s pocsogva elõre ment. Elõtte 2799 20| láthatá. Visszafordult, s jobbra keresett utat, itt 2800 20| által mozgásba hozva a síkon s hullámozva tovább terjed. 2801 20| mely még szárazan állt, s hova Peti a lovakat most 2802 20| fekete tót szárazan találjuk; s akkor minden jól van. Csak 2803 20| tegnap láttam a Tiszát Réten, s az alig mozdul; ez mind 2804 20| ismét szárazon látá magát, s a szekérhez visszatérve, 2805 20| parton ismét szárazra jött. S így mentek tovább, hol az 2806 20| teli van mélységekkel, s fõképp te, ki beteg voltál, 2807 20| elcsúsznál, nem bírsz fölkelni, s oda vagy.~- Ereszd bundámat! 2808 20| föl akarják akasztani. - S ezzel a szegény asszony 2809 20| ha férjedet fölakasztják, s te itt fúlsz belé a vízbe, 2810 20| Zsuzsi leült a szekér mellé, s két kezével eltakarva képét, 2811 20| idõben, két órával közelebb, s hogy mikor most négy nap 2812 20| a menkõbe ne emlékezném, s jobbra, hacsak le nem kaszálták, 2813 20| ha a nyílást megtalálom, s ez csakugyan a fa, akkor 2814 20| megfáznál, ülj le itt, s várj meg.~- De visszajöttök? 2815 20| meresztve szemeit. - Ily közel, s én nem mehetek hozzá - sóhajta, 2816 20| mehetek hozzá - sóhajta, s lelkét a szerelem minden 2817 20| karjait, találjuk Violát s társait. Taksony megyének 2818 20| homok szép hajlongó nyíreit s remegõ nyárfáit termi meg, 2819 20| remegõ nyárfáit termi meg, s némely helyen, a festõileg 2820 20| tulajdonává teszi. Ledõlt s helyökön rohadó fákat ily 2821 20| mint Amerika õserdeiben; s az idõ még talán távol van, 2822 20| határ kiöntéseknek kitett s így a gazdaság más nemeire 2823 20| az erdõ teli volt zajjal s élettel. Makkolásra fogadott 2824 20| állatok ezreinek röfögése s száz kondásnak éneke s fütyülése 2825 20| röfögése s száz kondásnak éneke s fütyülése hangzott a fák 2826 20| között itt-ott nagy tüzet s körülötte bundájokba burkolt 2827 20| kik oly kevéssel vígan s megelégedve lehetnek, s 2828 20| s megelégedve lehetnek, s kiknek minden gondjait egy 2829 20| évben éppen nem termettek, s a pásztorkunyhók, melyeket 2830 20| bandájának legbiztosabb s kedveltebb menhelye vala 2831 20| kunyhó körül sûrû rengeteg, s mióta pár év elõtt nem távol 2832 20| bármely király palotájában. S az miként juthatott volna 2833 20| juthatott volna eszébe? Petin s István gulyáson kívül titkát 2834 20| egyike vala a nagyobbaknak, s ámbár bútorzatában nem látunk 2835 20| bejárást el lehete zárni, s a nádfödelen, mely itt-ott 2836 20| melyet asztalnak használtak, s egy kormos vasbogrács, mely 2837 20| a jelenlevõk fegyverein s két kulacson kívül minden, 2838 20| szûk hajlékban találunk, s mire a kunyhó közepén pislogó 2839 20| kunyhónak kéménye nincs, s a füst csak a nyitott ajtón 2840 20| füst csak a nyitott ajtón s egyes kis lyukakon, melyek 2841 20| bundákon nyújtózkodik, s néha fölpiszkálva a parázst, 2842 20| képzetökben, csupa hívség- s hõsi erénybõl összegyártva, 2843 20| ököljog boldog idõszaka után, s mintegy megvetéssel fordult 2844 20| kereskedõket megrohanni nem szokta, s a kínpad s boszorkányégetés 2845 20| megrohanni nem szokta, s a kínpad s boszorkányégetés megszûntével 2846 20| változékonyságában követnék, s ha egyszer egyike a nagyobbaknak 2847 20| irgalmat a gonosztevõ iránt, s mégis mennyi van sokszor 2848 20| ragadták, rég elnémultak, s mégis lázas állapotban, 2849 20| Nagy írók érezték ezt, s midõn a társaság legundokabb 2850 20| szerencsétlensége felett: tettök nemes s tiszteletreméltó volt. A 2851 20| lelkesíté õket mûveikhez, s éppen ezért sokszor - mi 2852 20| túlmentek elsõ szándékukon, s csak hogy az undort s gyûlölést, 2853 20| szándékukon, s csak hogy az undort s gyûlölést, mellyel az emberek 2854 20| sajnálkozást akarának gerjeszteni. S még egyszer mondom, e tett 2855 20| egyszer mondom, e tett szép s nemes volt. Van az írónak 2856 20| karcolással töltsön be, s ki ezt érzi, azt egypár 2857 20| nemesítése után törekszik. S ki az istentõl nyert tehetségeit, 2858 20| stúdiumok tárgyát látja, s míg a föld vérben áll, s 2859 20| s míg a föld vérben áll, s az egész emberi nem vajúdások 2860 20| életnek indul, virágok- s a langy esti szellõrõl énekel: 2861 20| irigyelhetjük - tisztelet- s szeretetünket azonban csak 2862 20| szívesen megbocsátjuk, s megfeledkezünk gyengeségeirõl, 2863 20| kik minden magasabb cél s indok nélkül e mûveket utánozzák, 2864 20| keresnek képzelmök mélyében, s inkább örülnek, ha feltalálták, 2865 20| látnák, azon éhséget, mocskot s mindennemû nyomort, melyek 2866 20| kora reggeltõl vagyunk itt, s nincs egy falatunk. Ha ez 2867 20| van fejedben, mint ész, s éhgyomorra, tudod, megárt. - 2868 20| éhgyomorra, tudod, megárt. - S az öreg zsivány nevetett.~- 2869 20| mondá az öreg zsivány, s midõn sötét szemeit pajtására 2870 20| ismét vágyódott, már több s nem hasztalan libációkat 2871 20| libációkat tett, felugorva, s falról lekapva fokosát -, 2872 20| torkon fogta a fenyegetõt, s még mielõtt fokosát fölemelheté, 2873 20| fölemelheté, falhoz szorítá, s kicsavarta fegyverét kezeibõl. - 2874 20| szerencsétlen pajtását eleresztette, s mosolygó megelégedéssel 2875 20| dörzsöli fájó nyakát -, s én neki mindjárt más valamit 2876 20| vetve a kulacsra, felkelt, s feléje indult.~- Nem adok 2877 20| legnagyobb háború idejében, s mikor hazajöttünk, s nem 2878 20| idejében, s mikor hazajöttünk, s nem akartak elereszteni, 2879 20| hogy eleget katonáskodtam, s hogy most egyszer megpróbálhatja 2880 20| más is. Odadobtam puskát s patrontáskát, s azt hittem, 2881 20| Odadobtam puskát s patrontáskát, s azt hittem, meg tudok élni, 2882 20| A szolgabíró Porvaron, s a hajdúk magukban, ne félj, 2883 20| Isten neki, ha akarod. - S ezzel rosszkedvûen odanyújtá 2884 20| másik szavaira nem válaszol s nem is figyel, elhallgatott, 2885 20| is figyel, elhallgatott, s álomba merült. Rácz könyökét 2886 20| melyek a helyet környékezék, s melyeknek csúcsai a ködben 2887 20| inkább nevelék a homályt, s csak a gyönge tûz, melynek 2888 20| hallatszott, mindig távolabb s távolabb, míg a gyenge nesz 2889 20| míg a gyenge nesz eltûnt, s a fák ismét hallgató mozdulatlanságban 2890 20| azután ismét véghetlen csönd s hallgatás mindenfelõl. Viola 2891 20| ott állt a kunyhó elõtt, s lelkét leírhatlan szomorúság 2892 20| elhagyottság, melyben magát látá, s melyet még kínosabban érzett, 2893 20| mezei munka bevégeztetett, s az õsz, mint most, hosszú 2894 20| el a vidéken, a kastély s parasztházak, a templom 2895 20| parasztházak, a templom s a Tisza partjai eltûntek 2896 20| mely alatt a vidám zöldnek s virágozásnak nyomai is eltûnnek; 2897 20| visszagondolt mindezekre, s mellét nehéz sóhaj emelé 2898 20| sóhaj emelé ez emlékeknél. „S mégis - mondá magában, s 2899 20| S mégis - mondá magában, s öklei görcsösen összeszorultak -, 2900 20| lábaikon, csak Zsuzsimat s fiamat hagyják békében, 2901 20| akarta Nyúzó megveretni, s végre a pillanatot, melyben 2902 20| ispán koponyájába vágá, s az emberi vér látására elõször 2903 20| örömükben nevetõ hóhérok, s egyszerre a fejsze elõttem 2904 20| csillog, felkapom ismét, s jaj annak, ki elõmbe . 2905 20| bántottam soha életemben, s kik nyomorulttá tettetek, 2906 20| tettetek, kik miatt nõm s gyermekim koldusbotra jutottak, 2907 20| közé, kik miatt e világon s az örökkévalóságban elkárhoztam... 2908 20| ágnak recsegése hallatszott, s a varjúk károgva felszálltak, 2909 20| varjúk károgva felszálltak, s az erdõt szomorú hangjaikkal 2910 20| Viola magában - talán Peti s a gulyás; de azok hogy jõnek 2911 20| jõnek Sz.-Vilmos felõl? S most az erdõ másik oldaláról 2912 20| hasonló nesz hallatszott, s a lépések mindinkább közelegtek. - 2913 20| lábával meglökte Mészárost, s röviden elmondá Rácznak 2914 20| az öreg zsivány felugorva s kétcsövû puskáját fogva - 2915 20| kétcsövû puskáját fogva - s ez itt - Mészárost meglökve - 2916 20| Gyújtsd meg a mécset, s állítsd a szegletbe, hogy 2917 20| engedelmeskedett. - Te, Rácz s én a két elsõ nyíláshoz 2918 20| mellett puskával kezökben Rácz s Viola álltak, kinézve a 2919 20| Hátul Mészáros jára fel s alá, nemegyszer hörpentve 2920 20| mindig inkább elhalványodva s reszketve, mennél inkább 2921 20| félig magánkívül járt fel s alá a kunyhóban. - Csak 2922 20| Rácz -, menj a nyíláshoz, s aki közel , lõdd fõbe, 2923 20| nagy korty pálinkát ivott, s az egyik nyíláshoz ment.~- 2924 20| kiáltott a fõbíró. Két pandúr s néhány paraszt az ajtó felé 2925 20| néhány lövés hallatszott, s kettõ a megtámadók közül 2926 20| fegyvereiket, itt Nyúzó s a kommisszárius körül az 2927 20| nemes házakban, megmaradt, s melynek fringia felírású 2928 20| hasonlóságnak, mely közte s századunk legnagyobb vezére, 2929 20| felett forgatá kardját, s a pandúrok- s néhány paraszttól 2930 20| forgatá kardját, s a pandúrok- s néhány paraszttól követve, 2931 20| utána minden setéten állt, s csak fájdalmas nyögések, 2932 20| Nincs semmi veszedelem. - S ezzel a kommisszárius a 2933 20| a kommisszárius bal keze s egy pandúr mellen keresztüllövettek.~ 2934 20| kommisszárius felkáromkodott dühében s fájdalmában. - Nincs több 2935 20| rajta, rajta! - kiáltá, s egy mellette álló parasztnak 2936 20| félelem, mindig ragadós, s maga a küzdelem, a veszélynek 2937 20| egy lövés a másikat érte, s majdnem mindenik leteríté 2938 20| megsebesültek jajgatása az ostromlók s ostromlottak káromkodásaival 2939 20| ostromlottak káromkodásaival s a lövésekkel együtt oly 2940 20| kommisszárius intõ szava s a fejszéknek döngése, melyekkel 2941 20| fejszéknek döngése, melyekkel õ s egy paraszt az ajtót verék, 2942 20| kiálta, elvetve fejszéjét, s a fegyvert pandúrai egyikének 2943 20| Ez neked való, Viola - s ezzel fegyverét az ajtónak 2944 20| kunyhóban valaki felsikoltott s összerogyott. De mielõtt 2945 20| jelenet alatt káromkodni s a küzdõket biztatni meg 2946 20| e célból hozott magával, s kik most el merészelnek 2947 20| legnagyobb náthának teszi ki, s így alattvalóinak példát 2948 20| csaholt tüzet egymás után, s nem bírta meggyújtani pipáját. 2949 20| pandúrok egyikéhez fordulva -, s kösd be bal karomat. Akárhogy, 2950 20| hogy ily kevesen vagyunk s a kunyhó emberektõl körülvéve 2951 20| körülvéve nincs, el fog illanni, s a sötét erdõben ki mehet 2952 20| a küzdés zaja megszûnt, s hosszú tapasztalásból meggyõzõdött, 2953 20| rejtekébõl a többiekhez jött, s új tanáccsal lépett fel. - 2954 20| Tûzszerszám, kéngyertyák s egy szurkos fáklya adatott 2955 20| tisztét magára vállalá, s e gyújtószerekkel a kunyhó 2956 20| bokrok között rejtõztek el, s Nyúzó, ki Macskaházyval 2957 20| lett vérétõl. Mészáros fel s alá tántorgott a kunyhóban, 2958 20| a kunyhóban, káromkodva s imádkozva egyszerre, átkozva 2959 20| ellentállt. Viola nyugodt vala, s hallgatott. Meg volt gyõzõdve, 2960 20| gyõzõdve, hogy végnapja eljött, s félelem nélkül nézett a 2961 20| a halál elébe, csak neje s gyermekei felett aggódott. - 2962 20| életét neki köszönheté, s nem akará õt elhagyni bajában. 2963 20| készülnek, érzé, hogy késõ s panasz nélkül várá végzetét.~- 2964 20| fejét könyökére támasztva, s szava hörgõ vala, mint a 2965 20| megérté e kívánat célzatát, s szomorúan odanyújtá a kívánt 2966 20| húsz esztendõre, nem bánom, s megvernek fertályesztendõnként, 2967 20| megvernek fertályesztendõnként, s koplaltatnak, dolgoztatnak, 2968 20| még oly fiatal vagyok, s látja, kend jól tudja, én 2969 20| Rácz felnyitá szemeit, s ismét könyökére támaszkodva 2970 20| szegletén már a tûz átlátszott, s szörnyû forróság kezde terjedni. - 2971 20| fõbírót, azután halj meg. - S ezzel a vén zsivány fõbe 2972 20| kétségbeesve ivott, míg a füst s erõs ital következésében 2973 20| következésében a földre esett, s õ is Rácz mellett feküdt.~ 2974 20| emberszeretõleg befogadta nejét s gyermekeit házába, ez irományok 2975 20| itt hagyja elégni magával, s azon hírrel menjen ki a 2976 20| elvakultak, még egy perc, s szándéka nem állt volna 2977 20| tekintetet vete társaira, s az írásokat kezében tartva 2978 20| tartva fölnyitá az ajtót, s kirohant.~Miután a kunyhóban 2979 20| ideig zaj nem hallatszott, s noha a szalmafödél magas 2980 20| magától elsült. Maga Nyúzó s Macskaházy bosszankodva, 2981 20| midõn Viola leégett hajakkal s a füstben elvakult szemmel, 2982 20| kiragadá az írásokat kezébõl, s visszafutott. A többiek 2983 20| kiáltással összeszaladtak, s Violát körülfogák.~A zsivány 2984 20| vidéket annyi ideig tartá, s melyet kétségbeesett védelme 2985 20| visszatartóztatá a bátrabbakat is; s ha kezében fegyver, ha karjaiban 2986 20| többé ellentállásra. A lelki s testi kínok, miken keresztülment, 2987 20| kiterjeszté reszketõ karjait, s egy nehéz fohásszal földre 2988 20| leterített ellensége felett, s nem volt senki, ki önmaga 2989 20| akarná megkötözni lábait s kezeit annak, kinek nevénél 2990 20| megtehesse: a kunyhóból nyögés s gyenge jajgatások hallatszottak. - 2991 20| A jelenlevõk borzadtak, s halotti csend lõn a kunyhó 2992 20| csak a tûznek pattogása s a szerencsétlennek mindig 2993 20| darabokban esett le az erdõ s az emberek között, anélkül 2994 20| ismét homály váltá fel, s csak a széthányt gerendák 2995 20| hova egy fa megé bújt, s hangja remegett.~- Nem, 2996 20| körülötte összegyûltek -, s Sz.-Vilmosra vele.~Viola, 2997 20| lépteik az erdõben eltûntek, s az iszonynak helye ismét 2998 20| miután õt elhagytuk, Peti s a gulyás visszatértek. Az 2999 20| az vala, melyrõl szóltak, s levetve csizmáikat, átmenni 3000 20| ezen részének vevé futását, s a gázolók elég közel valának


1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-5916

Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License