Fejezet

2501 17|                  elõbbi borítást leszedve s a sebet megnézve, a beteg
2502 17|               méltó egyediséget találunk, s azon tizenhat év óta, melyet
2503 17|                  sors különös játékot ûz, s ezek közé tartozott Serer
2504 17|                tiszta ázsiai vér buzgott, s az augsburgi Allgemeine
2505 17|            bizonyosan németnek tarthatni; s mégis a sebész egy szót
2506 17|                  szót sem tudott németül, s még arcának egész kifejezése,
2507 17|                  tökéletesen átváltozott, s akár a sovány barna arcot
2508 17|                 akár a sovány barna arcot s fekete haját, melyet anyjától
2509 17|               hagyni Sererünket semmiben, s valamint nemzetiségre, úgy
2510 17|               hajlandóságot nem mutatott, s bár külsõleg kedvelni látszék
2511 17|             látszék apái foglalatosságát, s fõképp a szurokhoz, mellyel
2512 17|                 lesz”, mondák mindketten. S e negatív meggyõzõdés után
2513 17|                   bõbeszédûsége tetszett, s ki talán azt hivé, hogy
2514 17|                melyet a szurokban talált, s a kis borbély nemegyszer
2515 17|             apjánál inasi helyében követé s szép fekete kézzel s arccal
2516 17|               követé s szép fekete kézzel s arccal járt körül a városban;
2517 17|               melyen ámorok látszának fel s alá járni, majd, ha toupet
2518 17|                  ünnepeken a tanácsbeliek s városi honoráciorok egy
2519 17|                részének fodrokat égetett. S a borbély nem beszélhet-e
2520 17|                   langy meleg vizet vesz, s hazai tudósításaiban mindig
2521 17|                  közöl, mint ami történt, s közönsége nem marad el.
2522 17|                 szubvencióval segíttetik, s az egész városban, még a
2523 17|                   feltartóztatá az utast, s rejtélyt mondván neki, õt,
2524 17|                   rejtély állíttatik fel, s ki ezt, mely nem egyéb,
2525 17|               melyet önmagukkal küzdenek, s ki ezen túl van, habár lassú
2526 17|                pályán, melyet választott, s mint Sererünk kis város
2527 17|       borbélylegénnyé, innen diplomatikus s késõbb valamely megye járásbeli
2528 17|                megyében a sebész meghalt, s özvegye, ki egyszersmind
2529 17|                   mesterének neveztetett, s miután nejével a megyébe
2530 17|                  hol õt e napig találjuk, s hol az egész világ által
2531 17|             férfiút szörnyû haragba hozá; s midõn egyszer a sz.-vilmosi
2532 17|            szakállát bízá, késõbben jött, s a doktor urat borotválkozva
2533 17|            meggyógyul - mondá a huszár -, s hol feldserre nincs szükség.~
2534 17|             melegítõt, erõsítõt, jalappát s chinát, orvosságot, hogy
2535 17|                    hogy a beteg izzadjon, s az izzadság ellen antispasmaticumokat,
2536 17|                  fel, és a meleg-, hideg- s jégborítékok, lábvizek,
2537 17|              jégborítékok, lábvizek, ülõ- s egész fürdõk? Mit ér nekem
2538 17|              gyógyítson - pótolá Serer -, s kötelességének eleget tegyen;
2539 17|                 gyógyszertárban találhat, s ha maga nem boldogulhat,
2540 17|                  megrögzött betegsége van s késõn folyamodott segedelemhez.
2541 17|                   természetet nem segítik s magára hagyják, mint fõorvosunk
2542 17|                  kik az egyetembe jártunk s professzorainktól öt évig
2543 17|               beszéltem elõbbi orvosával, s azt mondá, hogy miután a
2544 17|            tudományról mást nem olvasott, s ki a biblia ellen felhozott
2545 17|                Serer mondhatlan bosszúval s megvetéssel tekinte maga
2546 17|               látá, egész képe ragyogott, s ki fejével s minden tagjaival
2547 17|                   ragyogott, s ki fejével s minden tagjaival helybenhagyást
2548 17|                egész tál kocsonyát felfal s gyomrát elrontja, eljõ a
2549 17|             elrontja, eljõ a homoeopatha, s mit ad be? Kérem alásan,
2550 17|                   töltött káposztát ettem s hideglelést kapok, china
2551 17|                   ez magában igen világos s egyszerû. A chinának van
2552 17|               hogy mikor isten a kolbászt s töltött káposztát, mitõl
2553 17|             nagyobb hatásúnak kell lenni; s ha egy csöpp camomilának
2554 17|             minden kellemetlenség nélkül, s mégis ha a tekercsbõl egy
2555 17|           tekercsbõl egy pálca kivétetik, s azt például János bizonyos
2556 17|                  gyomrom fáj, bort iszom, s mikor a kulcsárnak tüdõgyulladása
2557 17|                   pálinkát adott be neki, s mi is csak meggyógyultunk.
2558 17|                mint a tiszteletes mondja, s ha valaki nem érte el végsõ
2559 17|                    azonnal a jégborítások s mandulatej csudálatos hatásáról,
2560 17|          mandulatej csudálatos hatásáról, s miként Ákos már minden veszedelmen
2561 17|                 legalább udvariasan bánt, s most is, midõn ágya mellé
2562 17|             folytatá amaz - csinos leány, s ti, fiatal emberek, hol
2563 17|                egész vérét arcaiba hajtá, s az asszony maga, noha meglepettnek
2564 17|              szólt Ákos, erõt véve magán, s mennyire lehetett, nyugodtan.~-
2565 17|                szólt nyugodtan az ifjú -, s arra esküszöm, az utolsó
2566 17|                 esküszöm, az utolsó is. - S Rétyné lesüté szemeit a
2567 17|                mosolyogva - Vilma Rétyné! s ily történet után!~- Ha
2568 17|                    ne becstelenítse nemét s önmagát azáltal, hogy becsületes
2569 17|                 van éjjel tizenkét óráig, s megölne mindenkit, ki kétkedni
2570 17|               kedve szerint?~- Menyemrõl? s tudod-e, hogy Tengelyi nemessége
2571 17|                   Ákos, élvezve a zavart, s aggodalmat, mely mostohája
2572 17|                azt hallám - szólt Rétyné, s arcának kifejezése látszólag
2573 17|               hogy a rablás nem sükerült, s Tengelyi irományai nem jöttek
2574 17|         fölgerjedését észrevevé -, a pénz s minden egyéb visszakerült,
2575 17|               Mire Rétyné sietve fölkelt, s mondván, hogy még valami
2576 17|                   csak utósó részét hallá s maga is észrevette a változást,
2577 17|             fojtásnak nem használta el.~- S te minap mondád, hogy Viola
2578 17|                   visszahozza, ígérj neki s Violának akármit. Tudod,
2579 17|               Kálmán, ki azalatt kalapját s bekecsét siettében alig
2580 17|            megkapjuk az írásokat - szólt, s megszorítva barátja ép kezét,
2581 17|                  volna!” - szólt magában, s szomorú gondolatokba merült,
2582 17|                  ki friss borítással jött s beszélé, hogy a nagyságos
2583 17|              lovának kopogása hallatszott s a kocsi zörgése, melyet
2584 17|                   újra befogatni rendelt, s melyen most Macskaházy elindult.~ ~
2585 18|                  átszáll a késõ unokákra? S hajdanában a magyarnak annyi
2586 18|                  vígságra a jelenben sem, s a dal szomorúan hangzik
2587 18|                változáson ment keresztül, s a jobbágy, midõn füstpénz
2588 18|         meggyõzõdésem szerint, történetén s jelen állásán kívül még
2589 18|                 eltakará, rég kivágatott, s az áthatlan növényfátyol,
2590 18|                   használatától kizárunk, s nem abban, hogy vele magunk
2591 18|                   hogy vele magunk élünk, s az általános elhagyottság,
2592 18|                  nyomát hagyná maga után! S az átmenõ miként ne emlékeznék,
2593 18|                  ideig pihenve megálltak, s a fiatal asszony, kis poggyászával
2594 18|               Nemegyszer ült le fáradtan, s ha ilyenkor szemeit körüljártatva
2595 18|          pillanatban új veszélyben forog, s ismét útnak indult, nem
2596 18|               mely a kislaki határon áll, s noha romlásnak indult, mióta
2597 18|                vigasztalva e feszülettõl, s a kálvinista asszony lelkén
2598 18|           teremtett vallásos érzemény ad, s melyet sok, ki egyes vallások
2599 18|              pillanatban tudná, kitõl jõ, s midõn megfordulva Cifrát
2600 18|          elkövettetett, ez embernek mûve, s az egész szeretet, mellyel
2601 18|                 kezde ezen társa hûségén, s többször mondá, hogy még
2602 18|            bundámról - tevé hozzá nevetve s bundáját vállára húzva -,
2603 18|                szerencsét! mennem kell. - S a zsivány az úton, mely
2604 18|                 múlva kocsizörgést halla, s látá a hintót, melyen Macskaházy
2605 18|           közelgett.~Itt az öreg gulyást, s Petit találta. - Nem láttad-e
2606 18|          Macskaházy Cifrát kocsijára vevé s Garacsra hajtatott, a legnagyobb
2607 18|                   kímélje lovait, István.~S a cigány sebes ügetéssel
2608 18|                 sietett.~Violáné, ki Peti s az öreg gulyás szavaiból
2609 18|                  lóháton a tanyához jött, s Istvánnak, kinél az egész
2610 18|                 által okozott lárma tart, s Tengelyinek az írásokat
2611 18|                   délután a tanyához jött s Violáról kérdezõsködött,
2612 18|                    István egy kulacs bort s pár font húst adva kezébe,
2613 18|                  nem lehete többé kétség, s a szegény asszony meggondolva
2614 18|                 Két óra múlt, hogy Cifrát s Macskaházyt látta, Garacs
2615 18|                 házánál kész lovaskatonák s kommiszáriusok - s õk gyalog
2616 18|           lovaskatonák s kommiszáriusok - s õk gyalog miként érhetnének
2617 18|                   a faluba két óra elõtt, s mégse jõ. No, várj, átkozott
2618 18|                 esztendeje, hogy zsivány, s még õ árulkodik, no várj,
2619 18|                után Kálmán úrfi volt itt, s elbeszélte, hogy a nótáriusnak
2620 18|            nótáriusnak írásai vesztek el, s kért, hogy szerezzem vissza,
2621 18|                van Viola; az istenre kért s hozzá káromkodott is, s
2622 18|                   s hozzá káromkodott is, s én nem mondtam neki egy
2623 18|             találkozom, majd szólok vele; s ennek a kutyának mindent
2624 18|                kiálta föl, midõn baltáját s bundáját, egy sebesen közelgõ
2625 18|                 jer, ülj hátra a kocsiba, s takard be magadat jól -
2626 18|                neked kocsmában mulatozni.~S a lovak száguldva megindultak
2627 18|             zörgése nemsokára elhangzott, s a kuvaszok, kik utána futottak,
2628 19|                igazságot jöttél keresni - s miért ne tehetnéd ezt? miután
2629 19|                világot kikutatnók utána - s Garacs helységéhez jössz:
2630 19|          kíséretében küldhetik a világba, s trópusaik és figuráik gazdag
2631 19|                  nem érzek erõt magamban, s azért visszatérek egyszerû
2632 19|                   Pál fõbíró úr lakhelye, s fõképp ha járásában tartózkodol,
2633 19|             követni, melyen tartózkodunk, s Garacson az egész világ
2634 19|             sárnak, mint mondani szokták: s mégis szobrászt, sõt még
2635 19|             Lisszabont, Konstantinápolyt: s egész órákig fog szólni
2636 19|                  szólni az egyes utcákról s piacokról s a boldog napokról,
2637 19|                egyes utcákról s piacokról s a boldog napokról, melyeket
2638 19|           utánozzák. Ha a jelen pillanat- s óriási mozgalmairól szólunk
2639 19|          századdal vagy ezreddel hátrább, s minden csupa világosság,
2640 19|                    hogy Pharao hét vastag s éppannyi sovány tehénrõl
2641 19|            próbálják rajtatok teóriáikat, s ha kihaltatok, eljõ a történetbúvár,
2642 19|         kihaltatok, eljõ a történetbúvár, s ismét teóriáira használ
2643 19|             olvasó; tudod, régi szokásom, s azonkívül az író kötelességeihez
2644 19|            tárgyakhoz alkalmazni modorát, s Garacsról szólva miként
2645 19|                 mely utcának neveztetett, s mely e címet legalább annyira
2646 19|               közé, melyeknek falui jólét s kényelem tekintetében nevezetesek,
2647 19|                 tekintetében nevezetesek, s az angol farmer nem sok
2648 19|                   sárból tapasztott falai s vasvillával felhányt szalmafedele
2649 19|                 alatt magát jól érzené; - s mégis Garacs nyomorult kinézésben
2650 19|         elszomorodtál, ha a rongyosfödelû s roskadó kunyhók közt áthajtattál
2651 19|                  kunyhók közt áthajtattál s a halvány, beesett arcú
2652 19|                látád, mely a falut lakta, s mely úgy látszik, soha e
2653 19|                 tekint, melyet virágokkal s zöld ágakkal ékesít, mint
2654 19|                   harangok rég levétettek s külön faálláson függnek.
2655 19|                 ne ébresszen. A templomot s paplakot, mely (ha lehet)
2656 19|         lelkésznek szerény emlékköve áll, s ha véletlenül vasárnap jössz
2657 19|                  szomorúan tovább zengik, s a falu szegény lakói rongyosan,
2658 19|                   isten az embernek öröm- s pihenésre rendelt, érzed
2659 19|               Bámériek, Andorfiak, Nyúzók s nem tudom, hány úri család,
2660 19|                  szebb kúriákat építének, s habár ezeknél is az utcán
2661 19|                  között képzeléd magadat, s a sok oszlopzat, mely, mint
2662 19|            földeiket, mint nekik tetszik; s ha Garacson e törvény szorgalmatosabban
2663 19|        hírlapjaink által megpendíttetett, s a jobbágy szabad költözködhetési
2664 19|           parasztcsalád vándorolt tovább, s hogy mindenét magával vihesse,
2665 19|                   fõbíró úr lakháza volt, s olvasóim Garacson - ha nekik
2666 19|                  melyen hat ablak nyílik, s melynek színét a tornác
2667 19|              nemsokára zsindelyezve lesz; s a kéménybõl oly vastagon
2668 19|               egyhangúlag ellene fordult, s már tizenkét órakor nagy
2669 19|                   ezt hallá, kocsira ült, s Macskaházyval hazafelé hajtatott.
2670 19|                papmarasztáshoz hasonlíta, s két óra elõtt bevégeztetett.
2671 19|              esküdtjével azonnal nyomozás s a rabló üldözése végett
2672 19|               esküdtjével együtt pandúrok s biztosok kíséretében hihetõképp
2673 19|              találjuk az érdemes férfiút, s ha Kenyházi esküdt mellette
2674 19|             melyekkel poharakat töltöttek s tálakat ürítettek ki, nem
2675 19|                   fõbírónak választatott, s hogy a német közmondás:
2676 19|                fõispán iránti tiszteletét s hivatalos buzgóságát tanúsítsa,
2677 19|                miután pedig minden mozgás s így az is, melyet a kijelölt
2678 19|                egész Tiszarétig hajtasson s ne menjen inkább Garacsra,
2679 19|                   az nincs megírva sehol, s Nyúzó miért tenné magán
2680 19|             hihetõképp Sz.-Vilmoson vala, s azután, mint Kenyházy esküdt
2681 19|             fogják el Violát? Esteledett, s ily idõben ildomos ember -
2682 19|                kerül, mint keres; végre - s ez ok a jellemdús tisztviselõkre
2683 19|           Tengelyin követtetett el, Nyúzó s esküdtje nemigen bánják,
2684 19|                ment még aznap Tiszarétre, s ki õt ó-bõrszékén, pipával
2685 19|                   édesapja ítéleteket írt s most két üres s egy megkezdett
2686 19|            ítéleteket írt s most két üres s egy megkezdett borcilinder
2687 19|                    csontig lemetélt sódar s a brinza - mibõl fájdalom!
2688 19|                   is ruhák, írások, kalap s bot, szóval minden, minek
2689 19|                   egyikében; négy bõrszék s egy lábnyi szélességû hasonló
2690 19|      akadályoztaták a vendég mozdulatait; s maga a nagy asztal annyi
2691 19|               mihez éppen kedve van? Ádám s Éva akkor érzék elõször,
2692 19|                  öltözetrõl gondoskodtak! s mit mondjanak azon szegény
2693 19|                   fogalom kifejezésére -, s ki ilyent keres, e háznál
2694 19|              tanyát nem találhat. A pipa- s kandallófüstben rég elbarnult
2695 19|           ékessége a magyar vezérek vörös s kék atillában festett képei (
2696 19|                aláírása, úgyhogy Attilára s testvérére, Budára oly hamar
2697 19|          helyzetének mindezen kényelmeit, s visszatámaszkodva székén,
2698 19|                   csapva - no, várjatok”, s összeszorítá fogait, hogy
2699 19|                 amaz arcainkon lepergett; s Nyúzónak e ház oly teli
2700 19|                   születése után elõször, s mint a megyében sokan mondják,
2701 19|              mellette élte-e legkedvesebb s legboldogabb óráit, azokat,
2702 19|          melyekben egy togátustól olvasni s melyekben egy táblabírótól
2703 19|                miként került aznap ágyba; s annyi boldog lakoma s nehéz
2704 19|              ágyba; s annyi boldog lakoma s nehéz ítélet, miknek ez
2705 19|                  ez asztal vala színhelye s miknek bor- s tentanyomait
2706 19|                   színhelye s miknek bor- s tentanyomait az máig megtartá!
2707 19|               szolgabíró volt e járásban, s õt nemegyszer megtépázta
2708 19|                   kortesek elszakítottak, s hogy felesége most két éve
2709 19|                     szóla, félig magában, s a bú messze elszállt homlokáról.
2710 19|                  úgyis semmibe se került, s hihetõképp hasonló utódot
2711 19|               hasonló utódot fog találni; s ha felesége kitörte fogait,
2712 19|                   felsõ fogakat törte ki, s mégis oly tokányt, mint
2713 19|              senki sem fõz a vármegyében; s mindent összevéve boldogabb
2714 19|               ámbár szava mindig erõsebbé s harsogóbbá lõn: mint félig
2715 19|                    gondolá Nyúzó magában, s felkelve nem minden nehézség
2716 19|                  nélkül, esküdtjéhez ment s megrázá vállánál, mire a
2717 19|                  hogy készültek ellenünk, s azért mégis megvagyunk!~-
2718 19|                  utósó iskolában nem volt s tudományait a negyediknél
2719 19|              magára - vágott közbe Nyúzó, s arcán mindazon keserûség
2720 19|                   hozzáférhet az ember.~- S még mi menjünk - mormogá
2721 19|                kárát megkerítsük.~- Igen, s késõ éjszaka, rossz idõben,
2722 19|              hozzá pótolólag az esküdt -, s a zsiványok az embert minden
2723 19|                    De sebaj! õ parancsol, s az ember aztán azt teszi,
2724 19|                  kiküldeni az embereket - s az esküdt hihetõképp folytatta
2725 19|                  mondá Kenyházy nyugodtan s friss pohár bort töltve
2726 19|                ügyvédet kebléhez szorítva s kétszer megcsókolva, úgyhogy
2727 19|              indulnunk kell.~- Indulnunk, s hová? - kérdé Nyúzó.~- Igen,
2728 19|                ismétlé nevetve az esküdt. S Macskaházy kétségbeesett
2729 19|                  Bandi! hallod-e? menj ki s mondd a pandúroknak, hogy
2730 19|                  pandúrokat Sz.-Vilmosra, s mondasd a biztosnak, hogy
2731 19|                 nehány vasvillás emberrel s pandúrral az erdõ melletti
2732 19|              Igazság, de ha Cifra rászed, s az egész csak cselszövény,
2733 19|                  vesztünkre koholtatott - s Nyúzó sápadtabbnak látszott -,
2734 19|                   nekem bosszút esküdött, s Cifra bandájához tartozik.~-
2735 19|             Egyébiránt Cifra biztos ember s kezünkben van.~Egy idõ múlva
2736 19|                 idõ múlva Kenyházy bejött s mondá, hogy a pandúrok már
2737 19|                azok ketten kocsira ültek, s Cifra, ki ez idõ alatt a
2738 19|                   pohár vörös bort ivott, s tovább énekelé:~Aki Bandit
2739 19|                  dalának is véget vetett, s a Nyúzó-kúrián csak a kutyák
2740 20|               nappal, mérföldekre láttak, s ha a téren, melyen történetünk
2741 20|                   áthallatszó kutyaugatás s néha távol lókopogás szakítják
2742 20|                  rendbeli utasok ilyenkor s e téren!... a dolog oly
2743 20|                kislaki gulyás Violánéval, s Nyúzó Macskaházyval, mindketten
2744 20|             hasznukat többé nem vehetjük, s õk azon keserû panasszal
2745 20|               barátai nem mûvelt emberek, s így azoknak szokásait magukévá
2746 20|                    hogy ildomos emberek - s Nyúzó s Macskaházy kétségen
2747 20|                 ildomos emberek - s Nyúzó s Macskaházy kétségen kívül
2748 20|              mértékben másokat gyûlölnek, s ha valakit fel akarnak akasztatni,
2749 20|               mindjárt kijövünk a gyepre, s az sima, mint az asztal.~-
2750 20|                   ügetve tovább haladtak, s Jancsi régi magyar szokás
2751 20|               vagy; de lám, én! feleségem s négy gyermekem.~Az ügyész,
2752 20|                  talált; csak a nedvesség s hideg szél ellen panaszkodott. -
2753 20|                szél ellen panaszkodott. - S pedig még bodzateát sem
2754 20|                  nem találok Sz.-Vilmoson s jól ki nem izzadhatom magamat,
2755 20|              ügetését lépésre változtatá. S a két férfi egy ideig hallgatva
2756 20|               találkozik, elébb körülnéz, s ha maga van, elszalad; ha
2757 20|                vesz - a közvélemény elõl; s lehet-e ezt bátorságnak
2758 20|                  egy kis ártatlan kígyót, s elkergeted; egy földesurat
2759 20|                   szárazon, kocsin, lovon s gyalog, a kutyáktól, mennydörgéstõl,
2760 20|         földindulás óta földindulásoktól, s mióta a pesti árvízrõl hallott,
2761 20|                 árvizektõl, nappal ökrök- s bivalyoktól, éjjel zsivány-
2762 20|               bivalyoktól, éjjel zsivány- s kísértetbandáktól; azt hivém,
2763 20|          feltaláltam a gyávaság ideálját, s ím, akkor hallám, hogy mikor
2764 20|                 többiek gyávasága felett, s nagy gyönyörrel s azon élvezettel,
2765 20|                 felett, s nagy gyönyörrel s azon élvezettel, melyet
2766 20|                   evé töltött káposztáját s sárga dinnyéit bámuló vendégei
2767 20|                egészen gyávának neveznem, s valóban, azok, kik - mint
2768 20|               akadályon lovával átszökik, s tánc után fagylaltot eszik;
2769 20|              elhagyva az országútra tért, s kit e hazában õszkor e szerencsétlenség
2770 20|                   felérõl a másikra siet, s minden oldalon szidással
2771 20|          fogadtatik, mert mindig késõ jõ, s éppen akkor csimpeszkedik
2772 20|               mikor az úgyis arra hajlott s e segedelem nélkül is felfordulhatna.
2773 20|                  idõ alatt mélyen alszik, s mi azon meggyõzõdéssel hagyhatjuk
2774 20|                 is avval vigasztalá magát s szomorú társát. Igaz, jó
2775 20|             mellett Cifrával találkozott, s Garacs jó útban talán egy
2776 20|                  az urak kocsiban járnak, s útjok rossz, míg õ könnyû
2777 20|                  nem hathatott keresztül, s valóban magyar pásztorember
2778 20|             áradás-járta réten felnõttek, s véletlenül megmaradva, most
2779 20|           legjártabb országútján haladna, s a sárgák nekifeküdtek a
2780 20|                   Magyarországban.~Fûzfák s határhalmok, gémeskút s
2781 20|                   s határhalmok, gémeskút s boglya mintha elrepülnének
2782 20|             akarnák hasítani a ködfátyolt s túlsó felére érni, még mielõtt
2783 20|                egy óra múlva ott vagyunk, s elmegyünk a sz.‑vilmosi
2784 20|                egy csikó csak találkozik, s azzal vége. Teringettét,
2785 20|                  aranyat hordva fárad el, s a fájdalmakon, melyekét
2786 20|                  a gyeplõket ragadta meg, s ostorához kapott. - Sárga!
2787 20|            farkast látva, érezni kezdett, s melyet István természettudományi
2788 20|                   azok jõnek, feneketlen, s mi gyepen megyünk.~- Csak
2789 20|                   vakarva -, mindig esik, s ha valahogy a lápok megteltek...~-
2790 20|               Peti, minden rendiben lesz; s te is, Zsuzsi, ne búsulj.
2791 20|              régen felmondott uraságának, s elbocsátó levelet s passzust
2792 20|           uraságának, s elbocsátó levelet s passzust is kapott. Ezekkel
2793 20|         szolgálatot húsz mérföldre innen, s ott ismét mint becsületes
2794 20|               emelkedni sötét láthatárán, s remegõ hangon kérdezé: -
2795 20|                   mindjárt ott leszünk. - S õk hallgatva tovább mentek,
2796 20|                Határhalom, fûzfa, boglyák s kutak rég eltûntek, s aki
2797 20|             boglyák s kutak rég eltûntek, s aki népünk bámulatos ügyességét
2798 20|                borítva. A cigány leugrott s pocsogva elõre ment. Elõtte
2799 20|                   láthatá. Visszafordult, s jobbra keresett utat, itt
2800 20|              által mozgásba hozva a síkon s hullámozva tovább terjed.
2801 20|                   mely még szárazan állt, s hova Peti a lovakat most
2802 20|             fekete tót szárazan találjuk; s akkor minden jól van. Csak
2803 20|             tegnap láttam a Tiszát Réten, s az alig mozdul; ez mind
2804 20|                ismét szárazon látá magát, s a szekérhez visszatérve,
2805 20|               parton ismét szárazra jött. S így mentek tovább, hol az
2806 20|                 tó teli van mélységekkel, s fõképp te, ki beteg voltál,
2807 20|           elcsúsznál, nem bírsz fölkelni, s oda vagy.~- Ereszd bundámat!
2808 20|                  föl akarják akasztani. - S ezzel a szegény asszony
2809 20|                 ha férjedet fölakasztják, s te itt fúlsz belé a vízbe,
2810 20|              Zsuzsi leült a szekér mellé, s két kezével eltakarva képét,
2811 20|              idõben, két órával közelebb, s hogy mikor most négy nap
2812 20|                  a menkõbe ne emlékezném, s jobbra, hacsak le nem kaszálták,
2813 20|                  ha a nyílást megtalálom, s ez csakugyan a fa, akkor
2814 20|                    megfáznál, ülj le itt, s várj meg.~- De visszajöttök?
2815 20|           meresztve szemeit. - Ily közel, s én nem mehetek hozzá - sóhajta,
2816 20|                  mehetek hozzá - sóhajta, s lelkét a szerelem minden
2817 20|                  karjait, találjuk Violát s társait. Taksony megyének
2818 20|               homok szép hajlongó nyíreit s remegõ nyárfáit termi meg,
2819 20|                remegõ nyárfáit termi meg, s némely helyen, a festõileg
2820 20|                 tulajdonává teszi. Ledõlt s helyökön rohadó fákat ily
2821 20|                  mint Amerika õserdeiben; s az idõ még talán távol van,
2822 20|                 határ kiöntéseknek kitett s így a gazdaság más nemeire
2823 20|                  az erdõ teli volt zajjal s élettel. Makkolásra fogadott
2824 20|                 állatok ezreinek röfögése s száz kondásnak éneke s fütyülése
2825 20|           röfögése s száz kondásnak éneke s fütyülése hangzott a fák
2826 20|                 között itt-ott nagy tüzet s körülötte bundájokba burkolt
2827 20|                    kik oly kevéssel vígan s megelégedve lehetnek, s
2828 20|                   s megelégedve lehetnek, s kiknek minden gondjait egy
2829 20|                évben éppen nem termettek, s a pásztorkunyhók, melyeket
2830 20|                   bandájának legbiztosabb s kedveltebb menhelye vala
2831 20|               kunyhó körül sûrû rengeteg, s mióta pár év elõtt nem távol
2832 20|               bármely király palotájában. S az miként juthatott volna
2833 20|             juthatott volna eszébe? Petin s István gulyáson kívül titkát
2834 20|               egyike vala a nagyobbaknak, s ámbár bútorzatában nem látunk
2835 20|                 bejárást el lehete zárni, s a nádfödelen, mely itt-ott
2836 20|              melyet asztalnak használtak, s egy kormos vasbogrács, mely
2837 20|                   a jelenlevõk fegyverein s két kulacson kívül minden,
2838 20|                  szûk hajlékban találunk, s mire a kunyhó közepén pislogó
2839 20|                  kunyhónak kéménye nincs, s a füst csak a nyitott ajtón
2840 20|                 füst csak a nyitott ajtón s egyes kis lyukakon, melyek
2841 20|                    bundákon nyújtózkodik, s néha fölpiszkálva a parázst,
2842 20|                képzetökben, csupa hívség- s hõsi erénybõl összegyártva,
2843 20|             ököljog boldog idõszaka után, s mintegy megvetéssel fordult
2844 20|       kereskedõket megrohanni nem szokta, s a kínpad s boszorkányégetés
2845 20|         megrohanni nem szokta, s a kínpad s boszorkányégetés megszûntével
2846 20|              változékonyságában követnék, s ha egyszer egyike a nagyobbaknak
2847 20|              irgalmat a gonosztevõ iránt, s mégis mennyi van sokszor
2848 20|                 ragadták, rég elnémultak, s mégis lázas állapotban,
2849 20|                    Nagy írók érezték ezt, s midõn a társaság legundokabb
2850 20|    szerencsétlensége felett: tettök nemes s tiszteletreméltó volt. A
2851 20|                 lelkesíté õket mûveikhez, s éppen ezért sokszor - mi
2852 20|               túlmentek elsõ szándékukon, s csak hogy az undort s gyûlölést,
2853 20|        szándékukon, s csak hogy az undort s gyûlölést, mellyel az emberek
2854 20|        sajnálkozást akarának gerjeszteni. S még egyszer mondom, e tett
2855 20|               egyszer mondom, e tett szép s nemes volt. Van az írónak
2856 20|                   karcolással töltsön be, s ki ezt érzi, azt egypár
2857 20|                nemesítése után törekszik. S ki az istentõl nyert tehetségeit,
2858 20|                  stúdiumok tárgyát látja, s míg a föld vérben áll, s
2859 20|                  s míg a föld vérben áll, s az egész emberi nem vajúdások
2860 20|                   életnek indul, virágok- s a langy esti szellõrõl énekel:
2861 20|                irigyelhetjük - tisztelet- s szeretetünket azonban csak
2862 20|                    szívesen megbocsátjuk, s megfeledkezünk gyengeségeirõl,
2863 20|                   kik minden magasabb cél s indok nélkül e mûveket utánozzák,
2864 20|              keresnek képzelmök mélyében, s inkább örülnek, ha feltalálták,
2865 20|             látnák, azon éhséget, mocskot s mindennemû nyomort, melyek
2866 20|               kora reggeltõl vagyunk itt, s nincs egy falatunk. Ha ez
2867 20|                   van fejedben, mint ész, s éhgyomorra, tudod, megárt. -
2868 20|              éhgyomorra, tudod, megárt. - S az öreg zsivány nevetett.~-
2869 20|                    mondá az öreg zsivány, s midõn sötét szemeit pajtására
2870 20|                 ismét vágyódott, már több s nem hasztalan libációkat
2871 20|               libációkat tett, felugorva, s falról lekapva fokosát -,
2872 20|                torkon fogta a fenyegetõt, s még mielõtt fokosát fölemelheté,
2873 20|              fölemelheté, falhoz szorítá, s kicsavarta fegyverét kezeibõl. -
2874 20|      szerencsétlen pajtását eleresztette, s mosolygó megelégedéssel
2875 20|                   dörzsöli fájó nyakát -, s én neki mindjárt más valamit
2876 20|                vetve a kulacsra, felkelt, s feléje indult.~- Nem adok
2877 20|               legnagyobb háború idejében, s mikor hazajöttünk, s nem
2878 20|            idejében, s mikor hazajöttünk, s nem akartak elereszteni,
2879 20|                hogy eleget katonáskodtam, s hogy most egyszer megpróbálhatja
2880 20|                  más is. Odadobtam puskát s patrontáskát, s azt hittem,
2881 20|          Odadobtam puskát s patrontáskát, s azt hittem, meg tudok élni,
2882 20|                    A szolgabíró Porvaron, s a hajdúk magukban, ne félj,
2883 20|                  Isten neki, ha akarod. - S ezzel rosszkedvûen odanyújtá
2884 20|               másik szavaira nem válaszol s nem is figyel, elhallgatott,
2885 20|                  is figyel, elhallgatott, s álomba merült. Rácz könyökét
2886 20|              melyek a helyet környékezék, s melyeknek csúcsai a ködben
2887 20|                 inkább nevelék a homályt, s csak a gyönge tûz, melynek
2888 20|              hallatszott, mindig távolabb s távolabb, míg a gyenge nesz
2889 20|                 míg a gyenge nesz eltûnt, s a fák ismét hallgató mozdulatlanságban
2890 20|              azután ismét véghetlen csönd s hallgatás mindenfelõl. Viola
2891 20|                  ott állt a kunyhó elõtt, s lelkét leírhatlan szomorúság
2892 20|         elhagyottság, melyben magát látá, s melyet még kínosabban érzett,
2893 20|                mezei munka bevégeztetett, s az õsz, mint most, hosszú
2894 20|                   el a vidéken, a kastély s parasztházak, a templom
2895 20|                   parasztházak, a templom s a Tisza partjai eltûntek
2896 20|                mely alatt a vidám zöldnek s virágozásnak nyomai is eltûnnek;
2897 20|                 visszagondolt mindezekre, s mellét nehéz sóhaj emelé
2898 20|               sóhaj emelé ez emlékeknél. „S mégis - mondá magában, s
2899 20|                  S mégis - mondá magában, s öklei görcsösen összeszorultak -,
2900 20|                  lábaikon, csak Zsuzsimat s fiamat hagyják békében,
2901 20|                  akarta Nyúzó megveretni, s végre a pillanatot, melyben
2902 20|                   ispán koponyájába vágá, s az emberi vér látására elõször
2903 20|                 örömükben nevetõ hóhérok, s egyszerre a fejsze elõttem
2904 20|                  csillog, felkapom ismét, s jaj annak, ki elõmbe jõ.
2905 20|                 bántottam soha életemben, s kik nyomorulttá tettetek,
2906 20|                   tettetek, kik miatt nõm s gyermekim koldusbotra jutottak,
2907 20|                 közé, kik miatt e világon s az örökkévalóságban elkárhoztam...
2908 20|              ágnak recsegése hallatszott, s a varjúk károgva felszálltak,
2909 20|               varjúk károgva felszálltak, s az erdõt szomorú hangjaikkal
2910 20|                Viola magában - talán Peti s a gulyás; de azok hogy jõnek
2911 20|                   jõnek Sz.-Vilmos felõl? S most az erdõ másik oldaláról
2912 20|                 hasonló nesz hallatszott, s a lépések mindinkább közelegtek. -
2913 20|               lábával meglökte Mészárost, s röviden elmondá Rácznak
2914 20|                 az öreg zsivány felugorva s kétcsövû puskáját fogva -
2915 20|                 kétcsövû puskáját fogva - s ez itt - Mészárost meglökve -
2916 20|                     Gyújtsd meg a mécset, s állítsd a szegletbe, hogy
2917 20|              engedelmeskedett. - Te, Rácz s én a két elsõ nyíláshoz
2918 20|            mellett puskával kezökben Rácz s Viola álltak, kinézve a
2919 20|                   Hátul Mészáros jára fel s alá, nemegyszer hörpentve
2920 20|               mindig inkább elhalványodva s reszketve, mennél inkább
2921 20|                 félig magánkívül járt fel s alá a kunyhóban. - Csak
2922 20|                 Rácz -, menj a nyíláshoz, s aki közel jõ, lõdd fõbe,
2923 20|                nagy korty pálinkát ivott, s az egyik nyíláshoz ment.~-
2924 20|             kiáltott a fõbíró. Két pandúr s néhány paraszt az ajtó felé
2925 20|                 néhány lövés hallatszott, s kettõ a megtámadók közül
2926 20|                   fegyvereiket, itt Nyúzó s a kommisszárius körül az
2927 20|                nemes házakban, megmaradt, s melynek fringia felírású
2928 20|                 hasonlóságnak, mely közte s századunk legnagyobb vezére,
2929 20|                   felett forgatá kardját, s a pandúrok- s néhány paraszttól
2930 20|            forgatá kardját, s a pandúrok- s néhány paraszttól követve,
2931 20|                utána minden setéten állt, s csak fájdalmas nyögések,
2932 20|                 Nincs semmi veszedelem. - S ezzel a kommisszárius a
2933 20|                  a kommisszárius bal keze s egy pandúr mellen keresztüllövettek.~
2934 20|      kommisszárius felkáromkodott dühében s fájdalmában. - Nincs több
2935 20|                   rajta, rajta! - kiáltá, s egy mellette álló parasztnak
2936 20|                  félelem, mindig ragadós, s maga a küzdelem, a veszélynek
2937 20|                 egy lövés a másikat érte, s majdnem mindenik leteríté
2938 20|      megsebesültek jajgatása az ostromlók s ostromlottak káromkodásaival
2939 20|              ostromlottak káromkodásaival s a lövésekkel együtt oly
2940 20|                  kommisszárius intõ szava s a fejszéknek döngése, melyekkel
2941 20|           fejszéknek döngése, melyekkel õ s egy paraszt az ajtót verék,
2942 20|                kiálta, elvetve fejszéjét, s a fegyvert pandúrai egyikének
2943 20|                    Ez neked való, Viola - s ezzel fegyverét az ajtónak
2944 20|             kunyhóban valaki felsikoltott s összerogyott. De mielõtt
2945 20|                  jelenet alatt káromkodni s a küzdõket biztatni meg
2946 20|                  e célból hozott magával, s kik most el merészelnek
2947 20|             legnagyobb náthának teszi ki, s így alattvalóinak példát
2948 20|                csaholt tüzet egymás után, s nem bírta meggyújtani pipáját.
2949 20|            pandúrok egyikéhez fordulva -, s kösd be bal karomat. Akárhogy,
2950 20|                  hogy ily kevesen vagyunk s a kunyhó emberektõl körülvéve
2951 20|          körülvéve nincs, el fog illanni, s a sötét erdõben ki mehet
2952 20|                   a küzdés zaja megszûnt, s hosszú tapasztalásból meggyõzõdött,
2953 20|             rejtekébõl a többiekhez jött, s új tanáccsal lépett fel. -
2954 20|                  Tûzszerszám, kéngyertyák s egy szurkos fáklya adatott
2955 20|                   tisztét magára vállalá, s e gyújtószerekkel a kunyhó
2956 20|               bokrok között rejtõztek el, s Nyúzó, ki Macskaházyval
2957 20|                lett vérétõl. Mészáros fel s alá tántorgott a kunyhóban,
2958 20|                   a kunyhóban, káromkodva s imádkozva egyszerre, átkozva
2959 20|           ellentállt. Viola nyugodt vala, s hallgatott. Meg volt gyõzõdve,
2960 20|           gyõzõdve, hogy végnapja eljött, s félelem nélkül nézett a
2961 20|                  a halál elébe, csak neje s gyermekei felett aggódott. -
2962 20|                   életét neki köszönheté, s nem akará õt elhagyni bajában.
2963 20|                készülnek, érzé, hogy késõ s panasz nélkül várá végzetét.~-
2964 20|                fejét könyökére támasztva, s szava hörgõ vala, mint a
2965 20|               megérté e kívánat célzatát, s szomorúan odanyújtá a kívánt
2966 20|               húsz esztendõre, nem bánom, s megvernek fertályesztendõnként,
2967 20|           megvernek fertályesztendõnként, s koplaltatnak, dolgoztatnak,
2968 20|                    még oly fiatal vagyok, s látja, kend jól tudja, én
2969 20|                    Rácz felnyitá szemeit, s ismét könyökére támaszkodva
2970 20|           szegletén már a tûz átlátszott, s szörnyû forróság kezde terjedni. -
2971 20|               fõbírót, azután halj meg. - S ezzel a vén zsivány fõbe
2972 20|            kétségbeesve ivott, míg a füst s erõs ital következésében
2973 20|            következésében a földre esett, s õ is Rácz mellett feküdt.~
2974 20|           emberszeretõleg befogadta nejét s gyermekeit házába, ez irományok
2975 20|                itt hagyja elégni magával, s azon hírrel menjen ki a
2976 20|                 elvakultak, még egy perc, s szándéka nem állt volna
2977 20|                 tekintetet vete társaira, s az írásokat kezében tartva
2978 20|                 tartva fölnyitá az ajtót, s kirohant.~Miután a kunyhóban
2979 20|                ideig zaj nem hallatszott, s noha a szalmafödél magas
2980 20|                magától elsült. Maga Nyúzó s Macskaházy bosszankodva,
2981 20|              midõn Viola leégett hajakkal s a füstben elvakult szemmel,
2982 20|             kiragadá az írásokat kezébõl, s visszafutott. A többiek
2983 20|                kiáltással összeszaladtak, s Violát körülfogák.~A zsivány
2984 20|                vidéket annyi ideig tartá, s melyet kétségbeesett védelme
2985 20|        visszatartóztatá a bátrabbakat is; s ha kezében fegyver, ha karjaiban
2986 20|              többé ellentállásra. A lelki s testi kínok, miken keresztülment,
2987 20|             kiterjeszté reszketõ karjait, s egy nehéz fohásszal földre
2988 20|              leterített ellensége felett, s nem volt senki, ki önmaga
2989 20|                  akarná megkötözni lábait s kezeit annak, kinek nevénél
2990 20|            megtehesse: a kunyhóból nyögés s gyenge jajgatások hallatszottak. -
2991 20|                   A jelenlevõk borzadtak, s halotti csend lõn a kunyhó
2992 20|                   csak a tûznek pattogása s a szerencsétlennek mindig
2993 20|               darabokban esett le az erdõ s az emberek között, anélkül
2994 20|                   ismét homály váltá fel, s csak a széthányt gerendák
2995 20|                    hova egy fa megé bújt, s hangja remegett.~- Nem,
2996 20|                 körülötte összegyûltek -, s Sz.-Vilmosra vele.~Viola,
2997 20|              lépteik az erdõben eltûntek, s az iszonynak helye ismét
2998 20|                 miután õt elhagytuk, Peti s a gulyás visszatértek. Az
2999 20|                 az vala, melyrõl szóltak, s levetve csizmáikat, átmenni
3000 20|               ezen részének vevé futását, s a gázolók elég közel valának