1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-5916
Fejezet
2501 17| elõbbi borítást leszedve s a sebet megnézve, a beteg
2502 17| méltó egyediséget találunk, s azon tizenhat év óta, melyet
2503 17| sors különös játékot ûz, s ezek közé tartozott Serer
2504 17| tiszta ázsiai vér buzgott, s az augsburgi Allgemeine
2505 17| bizonyosan németnek tarthatni; s mégis a sebész egy szót
2506 17| szót sem tudott németül, s még arcának egész kifejezése,
2507 17| tökéletesen átváltozott, s akár a sovány barna arcot
2508 17| akár a sovány barna arcot s fekete haját, melyet anyjától
2509 17| hagyni Sererünket semmiben, s valamint nemzetiségre, úgy
2510 17| hajlandóságot nem mutatott, s bár külsõleg kedvelni látszék
2511 17| látszék apái foglalatosságát, s fõképp a szurokhoz, mellyel
2512 17| lesz”, mondák mindketten. S e negatív meggyõzõdés után
2513 17| bõbeszédûsége tetszett, s ki talán azt hivé, hogy
2514 17| melyet a szurokban talált, s a kis borbély nemegyszer
2515 17| apjánál inasi helyében követé s szép fekete kézzel s arccal
2516 17| követé s szép fekete kézzel s arccal járt körül a városban;
2517 17| melyen ámorok látszának fel s alá járni, majd, ha toupet
2518 17| ünnepeken a tanácsbeliek s városi honoráciorok egy
2519 17| részének fodrokat égetett. S a borbély nem beszélhet-e
2520 17| langy meleg vizet vesz, s hazai tudósításaiban mindig
2521 17| közöl, mint ami történt, s közönsége nem marad el.
2522 17| szubvencióval segíttetik, s az egész városban, még a
2523 17| feltartóztatá az utast, s rejtélyt mondván neki, õt,
2524 17| rejtély állíttatik fel, s ki ezt, mely nem egyéb,
2525 17| melyet önmagukkal küzdenek, s ki ezen túl van, habár lassú
2526 17| pályán, melyet választott, s mint Sererünk kis város
2527 17| borbélylegénnyé, innen diplomatikus s késõbb valamely megye járásbeli
2528 17| megyében a sebész meghalt, s özvegye, ki egyszersmind
2529 17| mesterének neveztetett, s miután nejével a megyébe
2530 17| hol õt e napig találjuk, s hol az egész világ által
2531 17| férfiút szörnyû haragba hozá; s midõn egyszer a sz.-vilmosi
2532 17| szakállát bízá, késõbben jött, s a doktor urat borotválkozva
2533 17| meggyógyul - mondá a huszár -, s hol feldserre nincs szükség.~
2534 17| melegítõt, erõsítõt, jalappát s chinát, orvosságot, hogy
2535 17| hogy a beteg izzadjon, s az izzadság ellen antispasmaticumokat,
2536 17| fel, és a meleg-, hideg- s jégborítékok, lábvizek,
2537 17| jégborítékok, lábvizek, ülõ- s egész fürdõk? Mit ér nekem
2538 17| gyógyítson - pótolá Serer -, s kötelességének eleget tegyen;
2539 17| gyógyszertárban találhat, s ha maga nem boldogulhat,
2540 17| megrögzött betegsége van s késõn folyamodott segedelemhez.
2541 17| természetet nem segítik s magára hagyják, mint fõorvosunk
2542 17| kik az egyetembe jártunk s professzorainktól öt évig
2543 17| beszéltem elõbbi orvosával, s azt mondá, hogy miután a
2544 17| tudományról mást nem olvasott, s ki a biblia ellen felhozott
2545 17| Serer mondhatlan bosszúval s megvetéssel tekinte maga
2546 17| látá, egész képe ragyogott, s ki fejével s minden tagjaival
2547 17| ragyogott, s ki fejével s minden tagjaival helybenhagyást
2548 17| egész tál kocsonyát felfal s gyomrát elrontja, eljõ a
2549 17| elrontja, eljõ a homoeopatha, s mit ad be? Kérem alásan,
2550 17| töltött káposztát ettem s hideglelést kapok, china
2551 17| ez magában igen világos s egyszerû. A chinának van
2552 17| hogy mikor isten a kolbászt s töltött káposztát, mitõl
2553 17| nagyobb hatásúnak kell lenni; s ha egy csöpp camomilának
2554 17| minden kellemetlenség nélkül, s mégis ha a tekercsbõl egy
2555 17| tekercsbõl egy pálca kivétetik, s azt például János bizonyos
2556 17| gyomrom fáj, bort iszom, s mikor a kulcsárnak tüdõgyulladása
2557 17| pálinkát adott be neki, s mi is csak meggyógyultunk.
2558 17| mint a tiszteletes mondja, s ha valaki nem érte el végsõ
2559 17| azonnal a jégborítások s mandulatej csudálatos hatásáról,
2560 17| mandulatej csudálatos hatásáról, s miként Ákos már minden veszedelmen
2561 17| legalább udvariasan bánt, s most is, midõn ágya mellé
2562 17| folytatá amaz - csinos leány, s ti, fiatal emberek, hol
2563 17| egész vérét arcaiba hajtá, s az asszony maga, noha meglepettnek
2564 17| szólt Ákos, erõt véve magán, s mennyire lehetett, nyugodtan.~-
2565 17| szólt nyugodtan az ifjú -, s arra esküszöm, az utolsó
2566 17| esküszöm, az utolsó is. - S Rétyné lesüté szemeit a
2567 17| mosolyogva - Vilma Rétyné! s ily történet után!~- Ha
2568 17| ne becstelenítse nemét s önmagát azáltal, hogy becsületes
2569 17| van éjjel tizenkét óráig, s megölne mindenkit, ki kétkedni
2570 17| kedve szerint?~- Menyemrõl? s tudod-e, hogy Tengelyi nemessége
2571 17| Ákos, élvezve a zavart, s aggodalmat, mely mostohája
2572 17| azt hallám - szólt Rétyné, s arcának kifejezése látszólag
2573 17| hogy a rablás nem sükerült, s Tengelyi irományai nem jöttek
2574 17| fölgerjedését észrevevé -, a pénz s minden egyéb visszakerült,
2575 17| Mire Rétyné sietve fölkelt, s mondván, hogy még valami
2576 17| csak utósó részét hallá s maga is észrevette a változást,
2577 17| fojtásnak nem használta el.~- S te minap mondád, hogy Viola
2578 17| visszahozza, ígérj neki s Violának akármit. Tudod,
2579 17| Kálmán, ki azalatt kalapját s bekecsét siettében alig
2580 17| megkapjuk az írásokat - szólt, s megszorítva barátja ép kezét,
2581 17| volna!” - szólt magában, s szomorú gondolatokba merült,
2582 17| ki friss borítással jött s beszélé, hogy a nagyságos
2583 17| lovának kopogása hallatszott s a kocsi zörgése, melyet
2584 17| újra befogatni rendelt, s melyen most Macskaházy elindult.~ ~
2585 18| átszáll a késõ unokákra? S hajdanában a magyarnak annyi
2586 18| vígságra a jelenben sem, s a dal szomorúan hangzik
2587 18| változáson ment keresztül, s a jobbágy, midõn füstpénz
2588 18| meggyõzõdésem szerint, történetén s jelen állásán kívül még
2589 18| eltakará, rég kivágatott, s az áthatlan növényfátyol,
2590 18| használatától kizárunk, s nem abban, hogy vele magunk
2591 18| hogy vele magunk élünk, s az általános elhagyottság,
2592 18| nyomát hagyná maga után! S az átmenõ miként ne emlékeznék,
2593 18| ideig pihenve megálltak, s a fiatal asszony, kis poggyászával
2594 18| Nemegyszer ült le fáradtan, s ha ilyenkor szemeit körüljártatva
2595 18| pillanatban új veszélyben forog, s ismét útnak indult, nem
2596 18| mely a kislaki határon áll, s noha romlásnak indult, mióta
2597 18| vigasztalva e feszülettõl, s a kálvinista asszony lelkén
2598 18| teremtett vallásos érzemény ad, s melyet sok, ki egyes vallások
2599 18| pillanatban tudná, kitõl jõ, s midõn megfordulva Cifrát
2600 18| elkövettetett, ez embernek mûve, s az egész szeretet, mellyel
2601 18| kezde ezen társa hûségén, s többször mondá, hogy még
2602 18| bundámról - tevé hozzá nevetve s bundáját vállára húzva -,
2603 18| szerencsét! mennem kell. - S a zsivány az úton, mely
2604 18| múlva kocsizörgést halla, s látá a hintót, melyen Macskaházy
2605 18| közelgett.~Itt az öreg gulyást, s Petit találta. - Nem láttad-e
2606 18| Macskaházy Cifrát kocsijára vevé s Garacsra hajtatott, a legnagyobb
2607 18| kímélje lovait, István.~S a cigány sebes ügetéssel
2608 18| sietett.~Violáné, ki Peti s az öreg gulyás szavaiból
2609 18| lóháton a tanyához jött, s Istvánnak, kinél az egész
2610 18| által okozott lárma tart, s Tengelyinek az írásokat
2611 18| délután a tanyához jött s Violáról kérdezõsködött,
2612 18| István egy kulacs bort s pár font húst adva kezébe,
2613 18| nem lehete többé kétség, s a szegény asszony meggondolva
2614 18| Két óra múlt, hogy Cifrát s Macskaházyt látta, Garacs
2615 18| házánál kész lovaskatonák s kommiszáriusok - s õk gyalog
2616 18| lovaskatonák s kommiszáriusok - s õk gyalog miként érhetnének
2617 18| a faluba két óra elõtt, s mégse jõ. No, várj, átkozott
2618 18| esztendeje, hogy zsivány, s még õ árulkodik, no várj,
2619 18| után Kálmán úrfi volt itt, s elbeszélte, hogy a nótáriusnak
2620 18| nótáriusnak írásai vesztek el, s kért, hogy szerezzem vissza,
2621 18| van Viola; az istenre kért s hozzá káromkodott is, s
2622 18| s hozzá káromkodott is, s én nem mondtam neki egy
2623 18| találkozom, majd szólok vele; s ennek a kutyának mindent
2624 18| kiálta föl, midõn baltáját s bundáját, egy sebesen közelgõ
2625 18| jer, ülj hátra a kocsiba, s takard be magadat jól -
2626 18| neked kocsmában mulatozni.~S a lovak száguldva megindultak
2627 18| zörgése nemsokára elhangzott, s a kuvaszok, kik utána futottak,
2628 19| igazságot jöttél keresni - s miért ne tehetnéd ezt? miután
2629 19| világot kikutatnók utána - s Garacs helységéhez jössz:
2630 19| kíséretében küldhetik a világba, s trópusaik és figuráik gazdag
2631 19| nem érzek erõt magamban, s azért visszatérek egyszerû
2632 19| Pál fõbíró úr lakhelye, s fõképp ha járásában tartózkodol,
2633 19| követni, melyen tartózkodunk, s Garacson az egész világ
2634 19| sárnak, mint mondani szokták: s mégis szobrászt, sõt még
2635 19| Lisszabont, Konstantinápolyt: s egész órákig fog szólni
2636 19| szólni az egyes utcákról s piacokról s a boldog napokról,
2637 19| egyes utcákról s piacokról s a boldog napokról, melyeket
2638 19| utánozzák. Ha a jelen pillanat- s óriási mozgalmairól szólunk
2639 19| századdal vagy ezreddel hátrább, s minden csupa világosság,
2640 19| hogy Pharao hét vastag s éppannyi sovány tehénrõl
2641 19| próbálják rajtatok teóriáikat, s ha kihaltatok, eljõ a történetbúvár,
2642 19| kihaltatok, eljõ a történetbúvár, s ismét teóriáira használ
2643 19| olvasó; tudod, régi szokásom, s azonkívül az író kötelességeihez
2644 19| tárgyakhoz alkalmazni modorát, s Garacsról szólva miként
2645 19| mely utcának neveztetett, s mely e címet legalább annyira
2646 19| közé, melyeknek falui jólét s kényelem tekintetében nevezetesek,
2647 19| tekintetében nevezetesek, s az angol farmer nem sok
2648 19| sárból tapasztott falai s vasvillával felhányt szalmafedele
2649 19| alatt magát jól érzené; - s mégis Garacs nyomorult kinézésben
2650 19| elszomorodtál, ha a rongyosfödelû s roskadó kunyhók közt áthajtattál
2651 19| kunyhók közt áthajtattál s a halvány, beesett arcú
2652 19| látád, mely a falut lakta, s mely úgy látszik, soha e
2653 19| tekint, melyet virágokkal s zöld ágakkal ékesít, mint
2654 19| harangok rég levétettek s külön faálláson függnek.
2655 19| ne ébresszen. A templomot s paplakot, mely (ha lehet)
2656 19| lelkésznek szerény emlékköve áll, s ha véletlenül vasárnap jössz
2657 19| szomorúan tovább zengik, s a falu szegény lakói rongyosan,
2658 19| isten az embernek öröm- s pihenésre rendelt, érzed
2659 19| Bámériek, Andorfiak, Nyúzók s nem tudom, hány úri család,
2660 19| szebb kúriákat építének, s habár ezeknél is az utcán
2661 19| között képzeléd magadat, s a sok oszlopzat, mely, mint
2662 19| földeiket, mint nekik tetszik; s ha Garacson e törvény szorgalmatosabban
2663 19| hírlapjaink által megpendíttetett, s a jobbágy szabad költözködhetési
2664 19| parasztcsalád vándorolt tovább, s hogy mindenét magával vihesse,
2665 19| fõbíró úr lakháza volt, s olvasóim Garacson - ha nekik
2666 19| melyen hat ablak nyílik, s melynek színét a tornác
2667 19| nemsokára zsindelyezve lesz; s a kéménybõl oly vastagon
2668 19| egyhangúlag ellene fordult, s már tizenkét órakor nagy
2669 19| ezt hallá, kocsira ült, s Macskaházyval hazafelé hajtatott.
2670 19| papmarasztáshoz hasonlíta, s két óra elõtt bevégeztetett.
2671 19| esküdtjével azonnal nyomozás s a rabló üldözése végett
2672 19| esküdtjével együtt pandúrok s biztosok kíséretében hihetõképp
2673 19| találjuk az érdemes férfiút, s ha Kenyházi esküdt mellette
2674 19| melyekkel poharakat töltöttek s tálakat ürítettek ki, nem
2675 19| fõbírónak választatott, s hogy a német közmondás:
2676 19| fõispán iránti tiszteletét s hivatalos buzgóságát tanúsítsa,
2677 19| miután pedig minden mozgás s így az is, melyet a kijelölt
2678 19| egész Tiszarétig hajtasson s ne menjen inkább Garacsra,
2679 19| az nincs megírva sehol, s Nyúzó miért tenné magán
2680 19| hihetõképp Sz.-Vilmoson vala, s azután, mint Kenyházy esküdt
2681 19| fogják el Violát? Esteledett, s ily idõben ildomos ember -
2682 19| kerül, mint keres; végre - s ez ok a jellemdús tisztviselõkre
2683 19| Tengelyin követtetett el, Nyúzó s esküdtje nemigen bánják,
2684 19| ment még aznap Tiszarétre, s ki õt ó-bõrszékén, pipával
2685 19| édesapja ítéleteket írt s most két üres s egy megkezdett
2686 19| ítéleteket írt s most két üres s egy megkezdett borcilinder
2687 19| csontig lemetélt sódar s a brinza - mibõl fájdalom!
2688 19| is ruhák, írások, kalap s bot, szóval minden, minek
2689 19| egyikében; négy bõrszék s egy lábnyi szélességû hasonló
2690 19| akadályoztaták a vendég mozdulatait; s maga a nagy asztal annyi
2691 19| mihez éppen kedve van? Ádám s Éva akkor érzék elõször,
2692 19| öltözetrõl gondoskodtak! s mit mondjanak azon szegény
2693 19| fogalom kifejezésére -, s ki ilyent keres, e háznál
2694 19| tanyát nem találhat. A pipa- s kandallófüstben rég elbarnult
2695 19| ékessége a magyar vezérek vörös s kék atillában festett képei (
2696 19| aláírása, úgyhogy Attilára s testvérére, Budára oly hamar
2697 19| helyzetének mindezen kényelmeit, s visszatámaszkodva székén,
2698 19| csapva - no, várjatok”, s összeszorítá fogait, hogy
2699 19| amaz arcainkon lepergett; s Nyúzónak e ház oly teli
2700 19| születése után elõször, s mint a megyében sokan mondják,
2701 19| mellette élte-e legkedvesebb s legboldogabb óráit, azokat,
2702 19| melyekben egy togátustól olvasni s melyekben egy táblabírótól
2703 19| miként került aznap ágyba; s annyi boldog lakoma s nehéz
2704 19| ágyba; s annyi boldog lakoma s nehéz ítélet, miknek ez
2705 19| ez asztal vala színhelye s miknek bor- s tentanyomait
2706 19| színhelye s miknek bor- s tentanyomait az máig megtartá!
2707 19| szolgabíró volt e járásban, s õt nemegyszer megtépázta
2708 19| kortesek elszakítottak, s hogy felesége most két éve
2709 19| szóla, félig magában, s a bú messze elszállt homlokáról.
2710 19| úgyis semmibe se került, s hihetõképp hasonló utódot
2711 19| hasonló utódot fog találni; s ha felesége kitörte fogait,
2712 19| felsõ fogakat törte ki, s mégis oly tokányt, mint
2713 19| senki sem fõz a vármegyében; s mindent összevéve boldogabb
2714 19| ámbár szava mindig erõsebbé s harsogóbbá lõn: mint félig
2715 19| gondolá Nyúzó magában, s felkelve nem minden nehézség
2716 19| nélkül, esküdtjéhez ment s megrázá vállánál, mire a
2717 19| hogy készültek ellenünk, s azért mégis megvagyunk!~-
2718 19| utósó iskolában nem volt s tudományait a negyediknél
2719 19| magára - vágott közbe Nyúzó, s arcán mindazon keserûség
2720 19| hozzáférhet az ember.~- S még mi menjünk - mormogá
2721 19| kárát megkerítsük.~- Igen, s késõ éjszaka, rossz idõben,
2722 19| hozzá pótolólag az esküdt -, s a zsiványok az embert minden
2723 19| De sebaj! õ parancsol, s az ember aztán azt teszi,
2724 19| kiküldeni az embereket - s az esküdt hihetõképp folytatta
2725 19| mondá Kenyházy nyugodtan s friss pohár bort töltve
2726 19| ügyvédet kebléhez szorítva s kétszer megcsókolva, úgyhogy
2727 19| indulnunk kell.~- Indulnunk, s hová? - kérdé Nyúzó.~- Igen,
2728 19| ismétlé nevetve az esküdt. S Macskaházy kétségbeesett
2729 19| Bandi! hallod-e? menj ki s mondd a pandúroknak, hogy
2730 19| pandúrokat Sz.-Vilmosra, s mondasd a biztosnak, hogy
2731 19| nehány vasvillás emberrel s pandúrral az erdõ melletti
2732 19| Igazság, de ha Cifra rászed, s az egész csak cselszövény,
2733 19| vesztünkre koholtatott - s Nyúzó sápadtabbnak látszott -,
2734 19| nekem bosszút esküdött, s Cifra bandájához tartozik.~-
2735 19| Egyébiránt Cifra biztos ember s kezünkben van.~Egy idõ múlva
2736 19| idõ múlva Kenyházy bejött s mondá, hogy a pandúrok már
2737 19| azok ketten kocsira ültek, s Cifra, ki ez idõ alatt a
2738 19| pohár vörös bort ivott, s tovább énekelé:~Aki Bandit
2739 19| dalának is véget vetett, s a Nyúzó-kúrián csak a kutyák
2740 20| nappal, mérföldekre láttak, s ha a téren, melyen történetünk
2741 20| áthallatszó kutyaugatás s néha távol lókopogás szakítják
2742 20| rendbeli utasok ilyenkor s e téren!... a dolog oly
2743 20| kislaki gulyás Violánéval, s Nyúzó Macskaházyval, mindketten
2744 20| hasznukat többé nem vehetjük, s õk azon keserû panasszal
2745 20| barátai nem mûvelt emberek, s így azoknak szokásait magukévá
2746 20| hogy ildomos emberek - s Nyúzó s Macskaházy kétségen
2747 20| ildomos emberek - s Nyúzó s Macskaházy kétségen kívül
2748 20| mértékben másokat gyûlölnek, s ha valakit fel akarnak akasztatni,
2749 20| mindjárt kijövünk a gyepre, s az sima, mint az asztal.~-
2750 20| ügetve tovább haladtak, s Jancsi régi magyar szokás
2751 20| vagy; de lám, én! feleségem s négy gyermekem.~Az ügyész,
2752 20| talált; csak a nedvesség s hideg szél ellen panaszkodott. -
2753 20| szél ellen panaszkodott. - S pedig még bodzateát sem
2754 20| nem találok Sz.-Vilmoson s jól ki nem izzadhatom magamat,
2755 20| ügetését lépésre változtatá. S a két férfi egy ideig hallgatva
2756 20| találkozik, elébb körülnéz, s ha maga van, elszalad; ha
2757 20| vesz - a közvélemény elõl; s lehet-e ezt bátorságnak
2758 20| egy kis ártatlan kígyót, s elkergeted; egy földesurat
2759 20| szárazon, kocsin, lovon s gyalog, a kutyáktól, mennydörgéstõl,
2760 20| földindulás óta földindulásoktól, s mióta a pesti árvízrõl hallott,
2761 20| árvizektõl, nappal ökrök- s bivalyoktól, éjjel zsivány-
2762 20| bivalyoktól, éjjel zsivány- s kísértetbandáktól; azt hivém,
2763 20| feltaláltam a gyávaság ideálját, s ím, akkor hallám, hogy mikor
2764 20| többiek gyávasága felett, s nagy gyönyörrel s azon élvezettel,
2765 20| felett, s nagy gyönyörrel s azon élvezettel, melyet
2766 20| evé töltött káposztáját s sárga dinnyéit bámuló vendégei
2767 20| egészen gyávának neveznem, s valóban, azok, kik - mint
2768 20| akadályon lovával átszökik, s tánc után fagylaltot eszik;
2769 20| elhagyva az országútra tért, s kit e hazában õszkor e szerencsétlenség
2770 20| felérõl a másikra siet, s minden oldalon szidással
2771 20| fogadtatik, mert mindig késõ jõ, s éppen akkor csimpeszkedik
2772 20| mikor az úgyis arra hajlott s e segedelem nélkül is felfordulhatna.
2773 20| idõ alatt mélyen alszik, s mi azon meggyõzõdéssel hagyhatjuk
2774 20| is avval vigasztalá magát s szomorú társát. Igaz, jó
2775 20| mellett Cifrával találkozott, s Garacs jó útban talán egy
2776 20| az urak kocsiban járnak, s útjok rossz, míg õ könnyû
2777 20| nem hathatott keresztül, s valóban magyar pásztorember
2778 20| áradás-járta réten felnõttek, s véletlenül megmaradva, most
2779 20| legjártabb országútján haladna, s a sárgák nekifeküdtek a
2780 20| Magyarországban.~Fûzfák s határhalmok, gémeskút s
2781 20| s határhalmok, gémeskút s boglya mintha elrepülnének
2782 20| akarnák hasítani a ködfátyolt s túlsó felére érni, még mielõtt
2783 20| egy óra múlva ott vagyunk, s elmegyünk a sz.‑vilmosi
2784 20| egy csikó csak találkozik, s azzal vége. Teringettét,
2785 20| aranyat hordva fárad el, s a fájdalmakon, melyekét
2786 20| a gyeplõket ragadta meg, s ostorához kapott. - Sárga!
2787 20| farkast látva, érezni kezdett, s melyet István természettudományi
2788 20| azok jõnek, feneketlen, s mi gyepen megyünk.~- Csak
2789 20| vakarva -, mindig esik, s ha valahogy a lápok megteltek...~-
2790 20| Peti, minden rendiben lesz; s te is, Zsuzsi, ne búsulj.
2791 20| régen felmondott uraságának, s elbocsátó levelet s passzust
2792 20| uraságának, s elbocsátó levelet s passzust is kapott. Ezekkel
2793 20| szolgálatot húsz mérföldre innen, s ott ismét mint becsületes
2794 20| emelkedni sötét láthatárán, s remegõ hangon kérdezé: -
2795 20| mindjárt ott leszünk. - S õk hallgatva tovább mentek,
2796 20| Határhalom, fûzfa, boglyák s kutak rég eltûntek, s aki
2797 20| boglyák s kutak rég eltûntek, s aki népünk bámulatos ügyességét
2798 20| borítva. A cigány leugrott s pocsogva elõre ment. Elõtte
2799 20| láthatá. Visszafordult, s jobbra keresett utat, itt
2800 20| által mozgásba hozva a síkon s hullámozva tovább terjed.
2801 20| mely még szárazan állt, s hova Peti a lovakat most
2802 20| fekete tót szárazan találjuk; s akkor minden jól van. Csak
2803 20| tegnap láttam a Tiszát Réten, s az alig mozdul; ez mind
2804 20| ismét szárazon látá magát, s a szekérhez visszatérve,
2805 20| parton ismét szárazra jött. S így mentek tovább, hol az
2806 20| tó teli van mélységekkel, s fõképp te, ki beteg voltál,
2807 20| elcsúsznál, nem bírsz fölkelni, s oda vagy.~- Ereszd bundámat!
2808 20| föl akarják akasztani. - S ezzel a szegény asszony
2809 20| ha férjedet fölakasztják, s te itt fúlsz belé a vízbe,
2810 20| Zsuzsi leült a szekér mellé, s két kezével eltakarva képét,
2811 20| idõben, két órával közelebb, s hogy mikor most négy nap
2812 20| a menkõbe ne emlékezném, s jobbra, hacsak le nem kaszálták,
2813 20| ha a nyílást megtalálom, s ez csakugyan a fa, akkor
2814 20| megfáznál, ülj le itt, s várj meg.~- De visszajöttök?
2815 20| meresztve szemeit. - Ily közel, s én nem mehetek hozzá - sóhajta,
2816 20| mehetek hozzá - sóhajta, s lelkét a szerelem minden
2817 20| karjait, találjuk Violát s társait. Taksony megyének
2818 20| homok szép hajlongó nyíreit s remegõ nyárfáit termi meg,
2819 20| remegõ nyárfáit termi meg, s némely helyen, a festõileg
2820 20| tulajdonává teszi. Ledõlt s helyökön rohadó fákat ily
2821 20| mint Amerika õserdeiben; s az idõ még talán távol van,
2822 20| határ kiöntéseknek kitett s így a gazdaság más nemeire
2823 20| az erdõ teli volt zajjal s élettel. Makkolásra fogadott
2824 20| állatok ezreinek röfögése s száz kondásnak éneke s fütyülése
2825 20| röfögése s száz kondásnak éneke s fütyülése hangzott a fák
2826 20| között itt-ott nagy tüzet s körülötte bundájokba burkolt
2827 20| kik oly kevéssel vígan s megelégedve lehetnek, s
2828 20| s megelégedve lehetnek, s kiknek minden gondjait egy
2829 20| évben éppen nem termettek, s a pásztorkunyhók, melyeket
2830 20| bandájának legbiztosabb s kedveltebb menhelye vala
2831 20| kunyhó körül sûrû rengeteg, s mióta pár év elõtt nem távol
2832 20| bármely király palotájában. S az miként juthatott volna
2833 20| juthatott volna eszébe? Petin s István gulyáson kívül titkát
2834 20| egyike vala a nagyobbaknak, s ámbár bútorzatában nem látunk
2835 20| bejárást el lehete zárni, s a nádfödelen, mely itt-ott
2836 20| melyet asztalnak használtak, s egy kormos vasbogrács, mely
2837 20| a jelenlevõk fegyverein s két kulacson kívül minden,
2838 20| szûk hajlékban találunk, s mire a kunyhó közepén pislogó
2839 20| kunyhónak kéménye nincs, s a füst csak a nyitott ajtón
2840 20| füst csak a nyitott ajtón s egyes kis lyukakon, melyek
2841 20| bundákon nyújtózkodik, s néha fölpiszkálva a parázst,
2842 20| képzetökben, csupa hívség- s hõsi erénybõl összegyártva,
2843 20| ököljog boldog idõszaka után, s mintegy megvetéssel fordult
2844 20| kereskedõket megrohanni nem szokta, s a kínpad s boszorkányégetés
2845 20| megrohanni nem szokta, s a kínpad s boszorkányégetés megszûntével
2846 20| változékonyságában követnék, s ha egyszer egyike a nagyobbaknak
2847 20| irgalmat a gonosztevõ iránt, s mégis mennyi van sokszor
2848 20| ragadták, rég elnémultak, s mégis lázas állapotban,
2849 20| Nagy írók érezték ezt, s midõn a társaság legundokabb
2850 20| szerencsétlensége felett: tettök nemes s tiszteletreméltó volt. A
2851 20| lelkesíté õket mûveikhez, s éppen ezért sokszor - mi
2852 20| túlmentek elsõ szándékukon, s csak hogy az undort s gyûlölést,
2853 20| szándékukon, s csak hogy az undort s gyûlölést, mellyel az emberek
2854 20| sajnálkozást akarának gerjeszteni. S még egyszer mondom, e tett
2855 20| egyszer mondom, e tett szép s nemes volt. Van az írónak
2856 20| karcolással töltsön be, s ki ezt érzi, azt egypár
2857 20| nemesítése után törekszik. S ki az istentõl nyert tehetségeit,
2858 20| stúdiumok tárgyát látja, s míg a föld vérben áll, s
2859 20| s míg a föld vérben áll, s az egész emberi nem vajúdások
2860 20| életnek indul, virágok- s a langy esti szellõrõl énekel:
2861 20| irigyelhetjük - tisztelet- s szeretetünket azonban csak
2862 20| szívesen megbocsátjuk, s megfeledkezünk gyengeségeirõl,
2863 20| kik minden magasabb cél s indok nélkül e mûveket utánozzák,
2864 20| keresnek képzelmök mélyében, s inkább örülnek, ha feltalálták,
2865 20| látnák, azon éhséget, mocskot s mindennemû nyomort, melyek
2866 20| kora reggeltõl vagyunk itt, s nincs egy falatunk. Ha ez
2867 20| van fejedben, mint ész, s éhgyomorra, tudod, megárt. -
2868 20| éhgyomorra, tudod, megárt. - S az öreg zsivány nevetett.~-
2869 20| mondá az öreg zsivány, s midõn sötét szemeit pajtására
2870 20| ismét vágyódott, már több s nem hasztalan libációkat
2871 20| libációkat tett, felugorva, s falról lekapva fokosát -,
2872 20| torkon fogta a fenyegetõt, s még mielõtt fokosát fölemelheté,
2873 20| fölemelheté, falhoz szorítá, s kicsavarta fegyverét kezeibõl. -
2874 20| szerencsétlen pajtását eleresztette, s mosolygó megelégedéssel
2875 20| dörzsöli fájó nyakát -, s én neki mindjárt más valamit
2876 20| vetve a kulacsra, felkelt, s feléje indult.~- Nem adok
2877 20| legnagyobb háború idejében, s mikor hazajöttünk, s nem
2878 20| idejében, s mikor hazajöttünk, s nem akartak elereszteni,
2879 20| hogy eleget katonáskodtam, s hogy most egyszer megpróbálhatja
2880 20| más is. Odadobtam puskát s patrontáskát, s azt hittem,
2881 20| Odadobtam puskát s patrontáskát, s azt hittem, meg tudok élni,
2882 20| A szolgabíró Porvaron, s a hajdúk magukban, ne félj,
2883 20| Isten neki, ha akarod. - S ezzel rosszkedvûen odanyújtá
2884 20| másik szavaira nem válaszol s nem is figyel, elhallgatott,
2885 20| is figyel, elhallgatott, s álomba merült. Rácz könyökét
2886 20| melyek a helyet környékezék, s melyeknek csúcsai a ködben
2887 20| inkább nevelék a homályt, s csak a gyönge tûz, melynek
2888 20| hallatszott, mindig távolabb s távolabb, míg a gyenge nesz
2889 20| míg a gyenge nesz eltûnt, s a fák ismét hallgató mozdulatlanságban
2890 20| azután ismét véghetlen csönd s hallgatás mindenfelõl. Viola
2891 20| ott állt a kunyhó elõtt, s lelkét leírhatlan szomorúság
2892 20| elhagyottság, melyben magát látá, s melyet még kínosabban érzett,
2893 20| mezei munka bevégeztetett, s az õsz, mint most, hosszú
2894 20| el a vidéken, a kastély s parasztházak, a templom
2895 20| parasztházak, a templom s a Tisza partjai eltûntek
2896 20| mely alatt a vidám zöldnek s virágozásnak nyomai is eltûnnek;
2897 20| visszagondolt mindezekre, s mellét nehéz sóhaj emelé
2898 20| sóhaj emelé ez emlékeknél. „S mégis - mondá magában, s
2899 20| S mégis - mondá magában, s öklei görcsösen összeszorultak -,
2900 20| lábaikon, csak Zsuzsimat s fiamat hagyják békében,
2901 20| akarta Nyúzó megveretni, s végre a pillanatot, melyben
2902 20| ispán koponyájába vágá, s az emberi vér látására elõször
2903 20| örömükben nevetõ hóhérok, s egyszerre a fejsze elõttem
2904 20| csillog, felkapom ismét, s jaj annak, ki elõmbe jõ.
2905 20| bántottam soha életemben, s kik nyomorulttá tettetek,
2906 20| tettetek, kik miatt nõm s gyermekim koldusbotra jutottak,
2907 20| közé, kik miatt e világon s az örökkévalóságban elkárhoztam...
2908 20| ágnak recsegése hallatszott, s a varjúk károgva felszálltak,
2909 20| varjúk károgva felszálltak, s az erdõt szomorú hangjaikkal
2910 20| Viola magában - talán Peti s a gulyás; de azok hogy jõnek
2911 20| jõnek Sz.-Vilmos felõl? S most az erdõ másik oldaláról
2912 20| hasonló nesz hallatszott, s a lépések mindinkább közelegtek. -
2913 20| lábával meglökte Mészárost, s röviden elmondá Rácznak
2914 20| az öreg zsivány felugorva s kétcsövû puskáját fogva -
2915 20| kétcsövû puskáját fogva - s ez itt - Mészárost meglökve -
2916 20| Gyújtsd meg a mécset, s állítsd a szegletbe, hogy
2917 20| engedelmeskedett. - Te, Rácz s én a két elsõ nyíláshoz
2918 20| mellett puskával kezökben Rácz s Viola álltak, kinézve a
2919 20| Hátul Mészáros jára fel s alá, nemegyszer hörpentve
2920 20| mindig inkább elhalványodva s reszketve, mennél inkább
2921 20| félig magánkívül járt fel s alá a kunyhóban. - Csak
2922 20| Rácz -, menj a nyíláshoz, s aki közel jõ, lõdd fõbe,
2923 20| nagy korty pálinkát ivott, s az egyik nyíláshoz ment.~-
2924 20| kiáltott a fõbíró. Két pandúr s néhány paraszt az ajtó felé
2925 20| néhány lövés hallatszott, s kettõ a megtámadók közül
2926 20| fegyvereiket, itt Nyúzó s a kommisszárius körül az
2927 20| nemes házakban, megmaradt, s melynek fringia felírású
2928 20| hasonlóságnak, mely közte s századunk legnagyobb vezére,
2929 20| felett forgatá kardját, s a pandúrok- s néhány paraszttól
2930 20| forgatá kardját, s a pandúrok- s néhány paraszttól követve,
2931 20| utána minden setéten állt, s csak fájdalmas nyögések,
2932 20| Nincs semmi veszedelem. - S ezzel a kommisszárius a
2933 20| a kommisszárius bal keze s egy pandúr mellen keresztüllövettek.~
2934 20| kommisszárius felkáromkodott dühében s fájdalmában. - Nincs több
2935 20| rajta, rajta! - kiáltá, s egy mellette álló parasztnak
2936 20| félelem, mindig ragadós, s maga a küzdelem, a veszélynek
2937 20| egy lövés a másikat érte, s majdnem mindenik leteríté
2938 20| megsebesültek jajgatása az ostromlók s ostromlottak káromkodásaival
2939 20| ostromlottak káromkodásaival s a lövésekkel együtt oly
2940 20| kommisszárius intõ szava s a fejszéknek döngése, melyekkel
2941 20| fejszéknek döngése, melyekkel õ s egy paraszt az ajtót verék,
2942 20| kiálta, elvetve fejszéjét, s a fegyvert pandúrai egyikének
2943 20| Ez neked való, Viola - s ezzel fegyverét az ajtónak
2944 20| kunyhóban valaki felsikoltott s összerogyott. De mielõtt
2945 20| jelenet alatt káromkodni s a küzdõket biztatni meg
2946 20| e célból hozott magával, s kik most el merészelnek
2947 20| legnagyobb náthának teszi ki, s így alattvalóinak példát
2948 20| csaholt tüzet egymás után, s nem bírta meggyújtani pipáját.
2949 20| pandúrok egyikéhez fordulva -, s kösd be bal karomat. Akárhogy,
2950 20| hogy ily kevesen vagyunk s a kunyhó emberektõl körülvéve
2951 20| körülvéve nincs, el fog illanni, s a sötét erdõben ki mehet
2952 20| a küzdés zaja megszûnt, s hosszú tapasztalásból meggyõzõdött,
2953 20| rejtekébõl a többiekhez jött, s új tanáccsal lépett fel. -
2954 20| Tûzszerszám, kéngyertyák s egy szurkos fáklya adatott
2955 20| tisztét magára vállalá, s e gyújtószerekkel a kunyhó
2956 20| bokrok között rejtõztek el, s Nyúzó, ki Macskaházyval
2957 20| lett vérétõl. Mészáros fel s alá tántorgott a kunyhóban,
2958 20| a kunyhóban, káromkodva s imádkozva egyszerre, átkozva
2959 20| ellentállt. Viola nyugodt vala, s hallgatott. Meg volt gyõzõdve,
2960 20| gyõzõdve, hogy végnapja eljött, s félelem nélkül nézett a
2961 20| a halál elébe, csak neje s gyermekei felett aggódott. -
2962 20| életét neki köszönheté, s nem akará õt elhagyni bajában.
2963 20| készülnek, érzé, hogy késõ s panasz nélkül várá végzetét.~-
2964 20| fejét könyökére támasztva, s szava hörgõ vala, mint a
2965 20| megérté e kívánat célzatát, s szomorúan odanyújtá a kívánt
2966 20| húsz esztendõre, nem bánom, s megvernek fertályesztendõnként,
2967 20| megvernek fertályesztendõnként, s koplaltatnak, dolgoztatnak,
2968 20| még oly fiatal vagyok, s látja, kend jól tudja, én
2969 20| Rácz felnyitá szemeit, s ismét könyökére támaszkodva
2970 20| szegletén már a tûz átlátszott, s szörnyû forróság kezde terjedni. -
2971 20| fõbírót, azután halj meg. - S ezzel a vén zsivány fõbe
2972 20| kétségbeesve ivott, míg a füst s erõs ital következésében
2973 20| következésében a földre esett, s õ is Rácz mellett feküdt.~
2974 20| emberszeretõleg befogadta nejét s gyermekeit házába, ez irományok
2975 20| itt hagyja elégni magával, s azon hírrel menjen ki a
2976 20| elvakultak, még egy perc, s szándéka nem állt volna
2977 20| tekintetet vete társaira, s az írásokat kezében tartva
2978 20| tartva fölnyitá az ajtót, s kirohant.~Miután a kunyhóban
2979 20| ideig zaj nem hallatszott, s noha a szalmafödél magas
2980 20| magától elsült. Maga Nyúzó s Macskaházy bosszankodva,
2981 20| midõn Viola leégett hajakkal s a füstben elvakult szemmel,
2982 20| kiragadá az írásokat kezébõl, s visszafutott. A többiek
2983 20| kiáltással összeszaladtak, s Violát körülfogák.~A zsivány
2984 20| vidéket annyi ideig tartá, s melyet kétségbeesett védelme
2985 20| visszatartóztatá a bátrabbakat is; s ha kezében fegyver, ha karjaiban
2986 20| többé ellentállásra. A lelki s testi kínok, miken keresztülment,
2987 20| kiterjeszté reszketõ karjait, s egy nehéz fohásszal földre
2988 20| leterített ellensége felett, s nem volt senki, ki önmaga
2989 20| akarná megkötözni lábait s kezeit annak, kinek nevénél
2990 20| megtehesse: a kunyhóból nyögés s gyenge jajgatások hallatszottak. -
2991 20| A jelenlevõk borzadtak, s halotti csend lõn a kunyhó
2992 20| csak a tûznek pattogása s a szerencsétlennek mindig
2993 20| darabokban esett le az erdõ s az emberek között, anélkül
2994 20| ismét homály váltá fel, s csak a széthányt gerendák
2995 20| hova egy fa megé bújt, s hangja remegett.~- Nem,
2996 20| körülötte összegyûltek -, s Sz.-Vilmosra vele.~Viola,
2997 20| lépteik az erdõben eltûntek, s az iszonynak helye ismét
2998 20| miután õt elhagytuk, Peti s a gulyás visszatértek. Az
2999 20| az vala, melyrõl szóltak, s levetve csizmáikat, átmenni
3000 20| ezen részének vevé futását, s a gázolók elég közel valának
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-5916 |