Fejezet

3001 20|                Peti vigyázva tovább ment, s így értek a parthoz. - De
3002 20|                  kezdõdött, ismét lövések s lárma, új ostrom.~Zsuzsi,
3003 20|               csak egy gondolat tölté el, s az Violának veszélye vala.
3004 20|                 Kétségbeesve tépte haját, s lelkében átkot mondott az
3005 20|                kiálta szívhasító hanggal, s magánkívül rogyott Peti
3006 21|                Mikor Violáné magához tért s követõivel az ütközetnek
3007 21|          színhelyére jött, minden nyugodt s hallgatag vala ismét. A
3008 21|                   sereg kötözött rabjával s sebesült pajtásaival Sz.-
3009 21|                    a távolban elhangzott, s csak a varjúk nagy serege,
3010 21|               égett fatöredékek hevertek, s egy félig megmaradt gerenda -
3011 21|                   emberi szívben az öröm- s fájdalomnak csak egy bizonyos
3012 21|                   árjai átmehetnek rajta, s egy cseppel sem fogják nevelni
3013 21|              egyszer elveszti egyensúlyát s a serpenyõk egyike bizonyos
3014 21|                 lement, rakj rá mázsákat, s míg terhe alatt el nem törik,
3015 21|                ideig hallgatva állt. Peti s a gulyás, ki Violánét vezette,
3016 21|                 sebesen a kunyhóhoz ment, s benézett.~- Peti - szólt
3017 21|                    gyújts tüzet, elég fát s parázst találhatsz a földön,
3018 21|                   árt-e meg. Menj vissza, s mi majd mindent megnézünk.~
3019 21|               tartatik, a falunak e test- s lélekben erõs leányában
3020 21|              hallva az üldözõk kiáltásait s a lövéseket, látva a vörös
3021 21|                   férje leheli ki életét, s õ jelen sem lehetett szenvedéseinél,
3022 21|                   szerencsétlen asszonyt, s magánkívül dõlt követõi
3023 21|             elmúltak; érzé, hogy férjének s gyermekeinek talán szüksége
3024 21|                   talán szüksége van reá, s a tetterõ, mellyel kedveseinek
3025 21|             valami bizonyost fogok tudni, s lássa kend, az jobb. Ha
3026 21|                fogjuk ismerni, hol pihen, s eljöhetek gyermekeimmel
3027 21|                   gyermekeimmel sírjához, s itt sírhatjuk ki könnyeinket.~-
3028 21|                csak két tehén égett belé, s mégis mikor nagyságos asszonyom
3029 21|                 nagyságos asszonyom jött, s a szegény fekete dögöket
3030 21|                  a mezõn férjemet vártam, s õ nem jöhetett, mily iszonyú
3031 21|             Violáné megnézé a halottakat, s látva, hogy egy sem férje,
3032 21|                  kunyhó belsejében puskák s pisztolyok feketévé égett
3033 21|                Nincs ezüstgyûrû ujjaikon, s férjem gyûrûjétõl meg nem
3034 21|                Fogja kend - tevé hozzá -, s tartsa meg emlékéül.~- Igen,
3035 21|            visszaadom - mondá a gulyás.~- S most isten áldja meg jószándékáért -
3036 21|                   oda hurcolták férjemet.~S ezzel a barátok elváltak.
3037 21|          gondolatokba elmerülve lovaihoz, s miután azokat elõbbi helyökön
3038 21|                  az üldözõknek kiindulása s még inkább gyõzelmes visszatérte
3039 21|            lassanként elhallgatott. Nyúzó s Macskaházy a nemesek hadnagya
3040 21|             nyitott színében köttetett ki s két hajdú és épp annyi paraszt
3041 21|                 óta elõször magához jött, s körültekintve a szurokszövétnek
3042 21|              reménytelen helyzetét látta, s a történtekre tisztán visszaemlékezett:
3043 21|                  ki által ragadtattak el, s többször kérdezé azokat,
3044 21|              fõbíró és Macskaházy álltak, s hogy egyik közülök valamit
3045 21|                 ellenállással felhagyott, s panasz nélkül tûre minden
3046 21|                csak káromkodásokban állt, s hogy ehhez semmi köze, vagy
3047 21|               tudja, mily írásokról szól, s más ehhez hasonlókban, mikbõl
3048 21|                   õreivel egyedül maradt; s míg azok nehéz léptekkel
3049 21|                  azok nehéz léptekkel fel s alá jártak, fáradtan a földre
3050 21|           ösvényére visszatérni százszor? s midõn ehhez minden út elõttem
3051 21|                 tapasztaltam, meghálálni? s mit használt?! Isten maga
3052 21|                 lehet, de nyugalom mégis; s a rab, álomba mélyedve,
3053 21|                  hol a statárium összeül, s hogy az öreg Kislaky úrhoz -
3054 21|                  észrevéve, hogy fázik -, s õ kikötve, ott szabad ég
3055 21|           megfogva a cigány kezét - ugye, s az emberek látják, hogy
3056 21|                  Kislakon statárium lesz, s fel fogják akasztani. Mit
3057 21|                   õk vele, hogy ártatlan, s lelkiismérete oly nyugodt,
3058 21|               jerünk - folytatá elindulva s Petit kezénél fogva, - jerünk
3059 21|              létére a falun kívül lakott, s kétkerekû taligán, befogva
3060 21|                rossz gebét, mely viskóján s a kovácsszerszámon kívül
3061 21|                   Tengelyinek hírt vigyen s Viola gyermekeit az asszony
3062 22|               hiúságuk kielégítést keres; s ha azon dolgokat tekintjük,
3063 22|                   miszerint rákok, csigák s más ehhez hasonló tárgyak,
3064 22|                   állatoknak mondhatnánk, s a hiúsági étvágyban ezekkel
3065 22|           egyszerre, vagy évenként ennyit s ennyit nem jövedelmez; mások
3066 22|                  ártatlan növényemésztõk, s alig élnek egyébbel, mint
3067 22|               mindenhez, mihez férhetnek, s a természet a hiúságnak
3068 22|                  talán inkább érdemeljük, s alig ismerek hazát, hol
3069 22|                 megtiszteltetésnek annyi, s meg kell vallani, oly olcsó
3070 22|           pótolhatjuk még), hány fokozat, s mégis mennyi gyönyör mindenikben!
3071 22|               tettnek, ha csak szólunk?), s mégis mily olcsóság ennyi
3072 22|                 eszköze ily kiterjedésben s ennyi ügyességgel, mint
3073 22|                 mindennapi kenyérré vált, s Pyrrhus követei, kik elbámultak,
3074 22|                   a pamutszövetekben bír, s mely szinte nem a kelme
3075 22|                  tizenkét krajcárba kerül s indítványt téssz, hogy tíz
3076 22|              által megszerezhetõvé válik, s minek azt köszönhetjük,
3077 22|                feljogosítva nem érezheti, s mégis mindenik azon üdvös
3078 22|               mennyire üdvösek e korlátok s mily áthághatlanok. Valamint
3079 22|                  az evangélium öt cipója- s hét halának, melybõl ezerek
3080 22|                 melybõl ezerek jóllaknak, s ahelyett, hogy az eleség
3081 22|           felhághat ugyanazon egy lépcsõn s mindig azon meggyõzõdéssel,
3082 22|                most ismét magasabban áll, s mindenikünk legalább valami
3083 22|            irigyelhetõ helyzetbe állítja, s ha ehhez még azon számos
3084 22|               neveztetnek; annyi kaszinót s egyéb egyesületet, melynek
3085 22|                 elnökének neveztetett ki, s mert olvasóim nem értenék,
3086 22|        keresztülment, hivatalra vágyódik, s ha más nincs - még a statárium
3087 22|         mondhatjuk, hogy nekünk is valami s pedig fontos dolgunk van
3088 22|                  törvényszék elfogadására s a rab õrzése- s kivégzésére
3089 22|              elfogadására s a rab õrzése- s kivégzésére szükséges elõkészületeket
3090 22|          gombokkal fölékesített köntösét, s fel s alá járva udvarán
3091 22|              fölékesített köntösét, s fel s alá járva udvarán fiatal
3092 22|                 udvarán fiatal ispánjával s öreg béresével tanácskozott,
3093 22|              mondá az elsõhöz fordulva -, s fõképp az akasztófára vigyázzon
3094 22|                össze eszét, hogy jó magas s fõképp erõs legyen. Az urakról
3095 22|                vigyázzon, hogy a pandúrok s cselédek is megkapják a
3096 22|         vízipuskát készen kell tartani. - S így tovább, míg az érdemes
3097 22|             tiszttartó elfáradva megállt, s homloka izzadságát törölve
3098 22|                  nem vigasztalhatá magát, s midõn tiszttartójától elõször
3099 22|        törvényszék házában fog összeülni, s Viola tulajdon határán akasztatik
3100 22|            esztendeig egymást érték lopás s gyújtogatás; arra felakasztanak
3101 22|                  tartozott a zsiványokhoz s egészen ártatlan volt, s
3102 22|                  s egészen ártatlan volt, s attól a pillanattól fogva
3103 22|                embert kellessék látnom. - S ezzel a jámbor háziasszony
3104 22|       parancsolatait még egyszer ismétlé, s fel s alá járva folyosóján,
3105 22|                még egyszer ismétlé, s fel s alá járva folyosóján, pipával
3106 22|              Vilmoshoz, és Nyúzó rabjával s esküdtjével, ki hírt véve
3107 22|                elébb még Tiszaréten volt, s végre két kocsin a háziúr
3108 22|                 végre két kocsin a háziúr s a bírák, kik Porvárról jöttek.~
3109 22|                másikban Zátonyi táblabíró s Völgyesy alügyész ültek,
3110 22|                    mint például tagosítás s úrbéri rendezéseket, hol
3111 22|                   jegyzõre volt szüksége, s maga e hivatalt elvállalni
3112 22|               tisztet örömmel fogadta el, s elég készültséggel bírt,
3113 22|                  tanácsadóhoz folyamodik, s így épp ott, hol legtöbb
3114 22|                   legkevesebbet találunk; s ki hazánk közdolgaiban járatos,
3115 22|         kegyenceket választanak magoknak, s azokat, mi kegyencekkel
3116 22|                 termete, kissé púpos háta s a halvány, beteges arc,
3117 22|           tartassanak; azonban míveltsége s fõképp azon szerénység,
3118 22|               mindenki púpos hátát érté - s az öreg Kislaky, ki megtudván,
3119 22|          megtudván, hogy Viola elfogatott s hogy elítélésénél neki kell
3120 22|              örült kevesebbé, mint a báró s a vastag táblabíró, midõn
3121 22|                Kislaky házához ért, Nyúzó s Macskaházy már a tornácon
3122 22|         Macskaházy már a tornácon vártak, s az utolsó nem kis megelégedéssel
3123 22|                közel jár tizenegy órához, s hogy miután a napok rövidek,
3124 22|                    és nálam holnap vetnek s krumplit szednek, okvetlenül
3125 22|               fertály óra alatt felteszi, s azzal punktum. Isten mentsen
3126 22|            statáriumnál voltam életemben, s mindig felakasztottunk valakit.
3127 22|                  egy órával Violának neje s gyermekei voltak Kislakynénál,
3128 22|  szerencsétleneknek külön szobát adatott, s megindulva a szegény nõ
3129 22|               egyszerre leveré reményeit, s csak azt jegyzé meg, hogy
3130 22|                 fogták meg? ha fegyverrel s ellentállva - függ.~- De
3131 22|                  törvényszék elébe kerül, s azért mégis lógott.~- Én
3132 22|                válaszolt Sóskuty, ki elv- s megszokásból, hol asszonynak
3133 22|                  lám, mi férfiak vagyunk, s az egészen más, hozzánk
3134 22|                   ifjú -, nincs szavam. - S ezzel Völgyesy meghajtva
3135 22|               magát, a többiekkel elment, s Kislakyné férjével, ki egypár
3136 22|                   szegény ember feleségét s gyermekeit hozzá eresztheted,
3137 22|                alig nyomhatá el könnyeit; s ezzel sóhajtozva s nemegyszer
3138 22|              könnyeit; s ezzel sóhajtozva s nemegyszer átkozva a pillanatot,
3139 22|                   elõtt vasvillás béresek s parasztok lökdösék vissza
3140 22|                melynek egyik oldalán ekék s boronák halomra hordattak,
3141 22|                   cövekhez kikötve hajdúk s pandúrok között várá ítéletét.
3142 22|                ítéletét. A folyosón Cifra s Üveges Jancsi, kik tanúknak
3143 22|                  tanúknak berendeltettek, s a másik oldalon Liptákné
3144 22|                kik önként jöttek, álltak, s midõn a törvényszék tagjai
3145 22|             készített szobába vezettettek s az ajtó utánok bezáratott,
3146 22|          akasztják fel inkább helyette. - S ki e pillanatban Cifrára
3147 22|                  ki e pillanatban Cifrára s a zsidóra nézett, alig tehetett
3148 22|              hozta gyerekeit Tiszarétrõl, s nem láttátok elébb, mily
3149 22|         beszélgetést figyelemmel hallgatá s nagyokat sóhajtozott a szorongatások
3150 22|                   hogy az urak összeülnek s azután egyet felakasztanak.
3151 22|            hasonló beszélgetések folytak, s az ácsorgó sokaság, mely
3152 22|           mozdulatot. Minden, mi a házban s körülötte történt, midõn
3153 22|                 tanúk a szobába hívattak, s a rab a törvényszék elébe
3154 22|              elébe vezettetett, mozgalmat s számtalan kérdést és észrevételt
3155 22|             idézett elé: látták-e Violát? s milyen halavány? s hogy
3156 22|                Violát? s milyen halavány? s hogy hosszú haja lenyíratott
3157 22|                 szabályai felolvastattak, s Nyúzó, ki szinte a táblabírák
3158 22|                 hosszú szabályokat lassan s amennyire csak lehetett,
3159 22|                   fel, igen különös vala, s ha Nyúzó nem kissé neheztelt,
3160 22|           kívántatik, hogy meghallgassák, s ha Zátonyi, már akkor sajnálkozva
3161 22|         felolvasás csak éppen formadolog, s hogy életrevaló jegyzõ azt
3162 22|               törvényszéknek csudálkozása s haragja, midõn a fõbíró
3163 22|                   a rabért akart küldeni, s egyszerre Völgyesy azon
3164 22|          valóságos sértést keresek benne, s azzal vége. Nézze csak a
3165 22|                 bánjanak velem.~Az elnök- s táblabíráknak közbeszólása
3166 22|                  egyik végérõl a másikra, s még a folytonos üldözést
3167 22|                  jegyzõnél tett háztörés, s e tett óta az üldözés nem
3168 22|          törvényszékek egyenesen haramják s zsiványok ellen rendeltetvék,
3169 22|             zsiványok ellen rendeltetvék, s hogy mihelyt ezeknek valamelyike
3170 22|                 hogy Viola ismert zsivány s haramja?~- Kérem alássan -
3171 22|              fogom magyarázni, még fiatal s nem veheti rossz néven senki,
3172 22|                  ilyent meg akarnak fogni s ellentáll, statárium elébe
3173 22|          ellentáll, statárium elébe kerül s felakasztják.~- Csak azért,
3174 22|               Zátonyi - a dolog világosan s törvény szerint csak elénkbe
3175 22|               törvényszék elébe tartozik, s a tanúk behívattak.~Miután
3176 22|            értekezve az eskü szentségérõl s fõképp Nathan és Abiran
3177 22|               boldogult felesége meghalt, s azon három konzíliumban,
3178 22|                  prókátori cím a legszebb s legocsmányabb lehet, amint
3179 22|                 Viola cimboráitól elvált, s hogy az elõttünk álló gonosztevõ
3180 22|                   életén át zsivány volt, s napjainak nagyobb részét
3181 22|                 egyszerre lövést hallott, s látta Violát, ki puskával
3182 22|                   melyhez oly közel volt, s hol kétségen kívül dolga
3183 22|            ugyanazon tényeket bizonyítja, s így nem tekinthetik két
3184 22|                hogy kettõ csakugyan kettõ s nem kevesebb, s Kislaky
3185 22|           csakugyan kettõ s nem kevesebb, s Kislaky maga nem vala egészen
3186 22|        bebizonyítani, hogy miután a zsidó s Cifra egészen más dolgokról
3187 22|                    ez azokról, mik elõtte s utána történtek, minden
3188 22|                 egyszer kettõ pedig kettõ s nem egy; ez okoskodás táblabíráink
3189 22|          ellenállhatlan hatást gyakorolt; s a jelenlevõk mind meg valának
3190 22|           lassanként elveszti bizodalmát, s csak ez vala az, mit Macskaházy
3191 22|              Völgyesy érezte e helyzetet, s felsóhajtva hallgatott,
3192 22|                 ki meghallgattatni kíván, s az elnök engedelmével Liptákné
3193 22|              kivel régi ismeretségben élt s kinek hitvese atyafia is,
3194 22|               írásait el akarják rabolni, s hogy tegye figyelmessé.~-
3195 22|                 hogy tegye figyelmessé.~- S ugyan kirõl beszélte, hogy
3196 22|                 kezét -, megesküszöm reá, s nem hazudnám, ha a világ
3197 22|         Tengelyinek, mert házánál mondta, s féltem, ha a nótárius megtudja,
3198 22|            megfordult, meg fog haragudni, s még szegény Zsuzsit is elküldi.~
3199 22|            Zsuzsit is elküldi.~Macskaházy s Nyúzó mosolyogva integettek
3200 22|                   jegyzõ házához szaladt, s a gyilkost, ki a kapun puskájával
3201 22|                 Cifrát ismerte meg benne, s hogy meg merne esküdni fejére,
3202 22|                 Miután ez kibocsáttatott, s a két tanúbizonyság röviden
3203 22|           Violával közel rokonságban van, s így mellette bizonyságot
3204 22|                kovács minden este részeg, s ily állapotában Violát könnyen
3205 22|            válaszolt Sóskuty, míg Kislaky s Völgyesy bámulva fordultak
3206 22|            védelmezi magát, visszahozzák, s oda akasztják mindjárt a
3207 22|                   mindjárt a másik mellé, s mikor a szolgabíró a statáriális
3208 22|             rezignál, egyéb baj nem volt, s a gazember mégis függött.~-
3209 22|                    Most az ajtó megnyílt, s õreitõl körülfogva Viola
3210 22|                  után, miket eddig látott s hallott, kedvezõ ítéletet
3211 22|               midõn a lánccsörgést hallá, s Sóskutynak arcán, ki a híres
3212 22|                   régen keressük egymást, s Viola eskü mellett megígérte,
3213 22|                 teins uram - szólt a rab, s mély férfias hangja szinte
3214 22|             törvényszéket, hogy a vádlott s a bírák egyike között halálos
3215 22|            kezdetett meg.~Viola nyugodtan s egyszerûen felelt az egyes
3216 22|                 én nem vártam volna máig, s magam akasztottam volna
3217 22|                 istenéhez szólna, nyíltan s igazán, a bírószék még nem
3218 22|                  vár más, mint akasztófa, s inkább elébb, mint késõbb.
3219 22|                 Felolvassuk a kérdéseket, s ha nem felel, úgy vesszük,
3220 22|              szívesen ki fogja hallgatni, s hogy ítéletében nem haragot
3221 22|                  igazságot fogja követni, s akkor a rab talán nem fog
3222 22|                  feleségére, gyermekeire, s mondja nyíltan, nincs semmi
3223 22|                kötelességet teljesítenek, s nem akarják senkinek halálát,
3224 22|                 akarják senkinek halálát, s bizonyosan csak az igazság
3225 22|                  embert nem károsítottam, s uraktól is én magam csak
3226 22|        számíttatik be; én zsivány vagyok, s azzal vége.~- Mindez a bíró
3227 22|                 miért lettem zsivánnyá. - S ezzel a rab fölgerjedésében
3228 22|                 Tiszarétre jöttem másnap, s az alispán úr maga beszélte.~-
3229 22|                 alatt lángolni kezdettek, s kinek keze akaratlanul ököllé
3230 22|                mely rajtam elkövettetett, s melynél vérem, ha rá gondolok,
3231 22|                   ember kutya, kit verhet s üldözhet, akinek tetszik;
3232 22|                hol Rácz agyonlõtte magát, s nekem sem volt többé maradásom,
3233 22|                   az írások nálam voltak, s hogy kihoztam magammal a
3234 22|            kihoztam magammal a kunyhóból; s ha ez a rablásra nézve bizonyságot
3235 22|                 fegyver nélkül léptem ki, s csak az írásokat tartottam
3236 22|                   kívül rogytam a földre, s mikor magamhoz jöttem, már
3237 22|                    már kötözve a pandúrok s parasztok kezei között találtam
3238 22|              felül, mert Tengelyi uraméi, s csak azért adtam meg magamat,
3239 22|                 kijöttem, senki a fõbírón s Macskaházy úron kívül közelembe
3240 22|                 kívül közelembe nem volt, s a fõbíró úr egészen eltagadja,
3241 22|         köszönettel tartozom, feleségemet s gyermekeimet fogadta fel
3242 22|                fel legnagyobb ínségökben, s ezt azzal akartam meghálálni,
3243 22|                valaki kiragadta kezembõl, s hogy ez iránt a teins törvényszék
3244 22|                  Senki más, mint a fõbíró s teins Macskaházy úr hozzám
3245 22|                hozzám közel nem állottak, s erre kész vagyok esküt letenni.
3246 22|              vissza azonnal, amit mondtál s nem kérsz engedelmet a törvényszéktõl,
3247 22|                   fogja végsõ leheletéig; s Zátonyi talán már kimondta
3248 22|                 hivatkozott, fenyegetések s veretés éppen úgy tiltatnak,
3249 22|        denunciánsokról mormogott valamit, s a dolog abbahagyatott.~E
3250 22|             melyet közönségesen használt, s mely miatt a megyében mindenki
3251 22|                  voltam vakulva a füsttõl s a lángtól, mely benn a kunyhóban
3252 22|            írásokat kiragadja kezembõl.~- S hát a füst benn a kunyhóban
3253 22|               hogy szinte megvakultunk.~- S hogy hozta kend ki írásait?~-
3254 22|              feküdtek bundámon, felkaptam s kivittem, kék kendõbe voltak
3255 22|                 akarja, kirántám kezébõl, s csak akkor láttam, hogy
3256 22|                  De - tevé hozzá nevetve, s a rabhoz fordult - ha azt
3257 22|                   kendõt az asztalra tevé s belõle Sóskuty s Zátonyi
3258 22|            asztalra tevé s belõle Sóskuty s Zátonyi nevetve csak egypár
3259 22|               belõle kivétettek? Ha Nyúzó s Macskaházy szüntelen tagadják,
3260 22|                 amint elébb mondá, a füst s láng egészen elvakíták szemeit,
3261 22|                egészen elvakíták szemeit, s az írások helyett fehérruháit
3262 22|                elítélt gonosztevõ vagyok, s a teins fõbíró és Macskaházy
3263 22|                    mi okom volna hazudni, s legyek örökre elátkozott,
3264 22|                   szintúgy, mint e kendõt s a fehér ruháit?~- Igen -
3265 22|                  a hajdúk küldessenek ki, s midõn Sóskuty s Zátonyi
3266 22|           küldessenek ki, s midõn Sóskuty s Zátonyi nyugtalanságát észrevevé:~-
3267 22|                 Kötözve vagyok - szóla -, s a tekintetes urak hatan,
3268 22|                 ne hallja, mert feleségem s gyermekem Tiszaréten laknak,
3269 22|              gyermekem Tiszaréten laknak, s halálom után a földesuraság
3270 22|                   Völgyesy szólásra inté, s Viola, többször félbeszakasztva
3271 22|                   félbeszakasztva Zátonyi s Sóskuty által, kik - fõképp
3272 22|                midõn a kertben Macskaházy s az alispánné beszélgetését
3273 22|            házánál a zsidót földre teríté s tõle a rablott irományokat
3274 22|        üldöztetett, a jegyzõ házánál volt s Liptáknéval szólt, sem hogy
3275 22|                   szólt, sem hogy a zsidó s Cifra által szándéklott
3276 22|         kérdéseket. - Nem mintha magamnak s fõképp nagyságos asszonyomnak
3277 22|              állított beszélgetést köztem s Rétyné õnagysága között
3278 22|                   ezt állandóan tagadá.~- S mikor kend Tiszaréten üldöztetett,
3279 22|                általa tudósíttatni akará, s kérdé, megmarad-e mellette?
3280 22|                arról elõre tudósíttatott, s pedig azért, hogy Tengelyit
3281 22|               illetõ tárgyról éppen akkor s ott szólt vele. Hallod-e? -
3282 22|                hírt, hogy az üveges zsidó s Cifra a nótáriusnál rablást
3283 22|              kérdezé ez tovább.~- A zsidó s Cifra közel Porvárhoz egy
3284 22|        vendégfogadóban beszéltek össze.~- S te magad hallottad összebeszélésöket?~-
3285 22|                 meg fogom akadályozhatni, s csak nekem mondta meg.~-
3286 22|                   arcain a kárörömet látá s a mondhatlan megelégedést,
3287 22|             megelégedést, mellyel Zátonyi s a báró az ügyes kérdezõnek
3288 22|                 te követted el a rablást, s fejedre fog esküdni - folytatá
3289 22|               adván, a hajdúk behívattak, s Viola velök a szobát elhagyá.~
3290 22|               mint büntetõ eljárásunknál; s olvasóim - ha ilynemû tárgyakkal
3291 22|              által vétkesnek ismertessék; s így képzelhetik az örömet,
3292 22|                   ellentét, melyben Viola s Liptáknénak mellette tett
3293 22|               mely a rab által Macskaházy s fõképp az annyira tisztelt
3294 22|                  egész alávaló koholmány, s maga Völgyesy minden jóakarata
3295 22|                 csakugyan összebeszéltek, s ez alkalommal oly vigyázatlanul
3296 22|         cimborájához fordul? hogy a zsidó s Cifra, ha magokat vétkeseknek
3297 22|                   utolsó nem is hívatott? s végre nem vallotta-e be
3298 22|               zsidó által követtetett el, s hogy Cifrát a helyszínen
3299 22|               esküszik, hogy Cifrát látta s õt vette ûzõbe; mibõl világos,
3300 22|             tartunk egy kis szembesítést, s azután röviden ítélhetünk.
3301 22|                 hogy a halálra készüljön, s ötkor már sötét van; ha
3302 22|         krumpliszedésem után kell látnom, s azután szántani is akarok.~-
3303 22|                   semmit nem változtatott s vissza nem vett; ha nem
3304 22|                órájánál tovább tartottak, s minden száj, beszéd helyett,
3305 22|                  elfogadák ez indítványt, s csak Völgyesy rázá tagadólag
3306 22|            irományait teins Macskaházy úr s az alispánné õnagysága raboltatták
3307 22|               nyugodtan a megszólított -, s az parancsolja, hogy ez
3308 22|                  még egy napig várhatnak; s én legalább ily alkalomnál
3309 22|            feljegyzésére kötelesnek érzi, s mikor látjuk, hogy azt félóra
3310 22|                eldisputáltak volna rajta, s mégis mindeniken keresztülestünk
3311 22|            keresztülestünk egy nap alatt, s éppen itt kellene felakadnom?
3312 22|                   rab vallomását aláírja, s hogy abban neve, életkora,
3313 22|               neve, életkora, gonosztette s elfogatásának módja bennfoglaltassék.
3314 22|               sehol az egész utasításban; s mondjon nekem Völgyesy úr
3315 22|              hitelessége azt úgy kívánja; s ha ez nem volna is, méltóztatik
3316 22|                  nemességi per kezdetett, s hogy Violának vallomása,
3317 22|                 szívökön fekszik, hogy én s fõképp Rétyné õnagysága
3318 22|            kellemes a nagyságos bárónõnek s magamnak, ha Viola alávaló
3319 22|             érdemlett büntetését elnyeri, s nekünk a vádak alaptalanságának
3320 22|               marad valami! Mennyire illõ s méltányos, hogy Völgyesy
3321 22|              bármint szidják is az istent s minden szenteit, mindig
3322 22|               tulajdon megyéjében tennõk; s csak természetes, ha miután
3323 22|                  történjék, mi által Réty s fõképp nagyságos felesége
3324 22|                   magát sértve érezhetné, s kedves Kálmánja azon kis
3325 22|                   Viola életben maradjon, s az ellene tett vizsgálat
3326 22|            állítja, mi statárium vagyunk, s szabadon bocsátjuk! hová
3327 22|       közbátorságot - harsogott a fõbíró, s az asztal körül zaj támadt,
3328 22|                eszközölhetett ki magának, s a bíráknak értésére adhatá,
3329 22|                  bírósághoz utasíttatott, s mi volt következése? Az
3330 22|                által, Rétyné õnagyságának s bizonyos tekintetben az
3331 22|                 vezetni szerencsés vagyok s magas jellemét ismerem,
3332 22|                valaki ellen bármi alávaló s hihetetlen rágalmakat mond,
3333 22|              kivonhatja?~Sóskuty felkelt, s az ügyészt e nemes nyilatkozat
3334 22|                 tökéletes függetlenség; - s Kislaky e pillanatban nem
3335 22|                  kimondásánál kívántatik, s hogy itt már a többség határozott.~-
3336 22|               kellemetlenül vala érintve, s a zavar mellyel elnöki székén
3337 22|                  maga Zátonyi meghökkent, s a báró, felugorva székérõl,
3338 22|                   futott, megrázta kezét, s kéré igen tisztelt barátját,
3339 22|              méltányoljuk nemes szándékát s jeles tehetségeit, de a
3340 22|              önmeggyõzõdésével számolhat, s hogy a jelen eset azok közé
3341 22|                   kényszeríteni nem kell, s az instrukcióban arról,
3342 22|                  a vallomások aláírásában s a rövid ítélet feltételében
3343 22|              hivatalát ismét felvállalni, s én ily kitûnõ ügyességû
3344 22|               kortársainak zajos örömeit, s magános élethez szokva,
3345 22|             viszonzást! - gondolá tovább, s ajkai néha keserû mosolyra
3346 22|                   az emberek közé mennék, s végre - mert hisz szívem
3347 22|                 hölgynek lábaihoz borulva s szerelmet kérve! soha furcsább
3348 22|                érintések nem maradnak el, s így az ifjú ügyész, valahányszor
3349 22|                  véletlenül kimondott szó s néha éppen amiatt, hogy
3350 22|             tehetségeit háttérbe szorítá, s közelebbi ismeretség, melyhez
3351 22|           megyében felõle mindenki szólt, s miután itt, mint majdnem
3352 22|               mindenütt a világon, a pénz s az emberek csak külsõ nyomatjuk,
3353 22|               magát ez alkalomnál viselé, s Sóskuty, Zátonyi, az öreg
3354 22|            hivatalos foglalatossága vala, s ki elõször életében alkalmat
3355 22|                  hol valakinek használhat s egyszersmind meggyõzõdése
3356 22|                   egyebet nem mondhat ki, s a másikról elmellõzni mindazon
3357 22|              mellõzhetleneknek tartatnak, s csak azért fogadta el örömmel
3358 22|           hasznosnak, szükségesnek magát, s keblében feltámadt egész
3359 22|          elfoglalnak, vétetik tekintetbe, s csak Völgyesy tapasztalatlanságát
3360 22|                    az szinte természetes, s nem is bámulhatjuk, ha a
3361 22|           Achilles öt táblabíróhoz mérve? s hol találni szavakat azon
3362 22|               elsõ szavait sem érthettük, s maga Kislaky, mennyire rögtön
3363 22|                   kiáltott közbe Zátonyi. S ez általános borzadás, melyet
3364 22|           cochonade erre látszik mutatni; s talán e két nemzeti jótéteménynek
3365 22|                  nem tevék meg hatásukat, s a jegyzõ nyugodtan jártatá
3366 22|             kapcáskodásaival nem zavar.~- S hát elfeledni méltóztatott
3367 22|               irományokban nem áll semmi, s én el fogom feledni.~- Méltóságos
3368 22|                  válaszolt a táblabíró -, s itt az utasítás hatodik
3369 22|               szerint fogjuk kimondani?~- S nem vagyunk-e törvénytudó,
3370 22|                   tökéletesen igazolhatná s mely nem más, mint ha a
3371 22|               magasabbra emelve szavát -, s öt közül az egyikre nézve
3372 22|                törvényeket! gyalázatos! - s más ehhez hasonló kiáltások,
3373 22|               további szólás haszontalan; s már menni akart, midõn Nyúzó,
3374 22|               Völgyesy, kalapját feltéve, s égõ arcokkal hagyá el a
3375 22|          beszélgetések, melyeket a hajdúk s pandúrok részint magok között,
3376 22|                 folytattak, elhallgattak, s minden fül az ajtó felé
3377 22|               nevekedõ lárma hallatszott, s azokra nézve legalább, kik
3378 22|                azt hivék, hogy gorombaság s igazság többnyire együtt
3379 22|               minden egyes szót meghalla, s nemegyszer mondá sóhajtva
3380 22|              pillanatban gondoltak volna, s a gyönyörûség, mely minden
3381 22|                 egyik gyermekével karján, s mellette kisfia állt, és
3382 22|                  vevé, ide a kapuhoz jött s bemenetelt kért; s miután
3383 22|                   jött s bemenetelt kért; s miután az õrök e kérését
3384 22|         erõlködésnek hasztalanságát látá, s noha kéréseiben, könyörületbõl,
3385 22|             kegyetlen módot, mellyel neje s gyermeke visszataszíttatott,
3386 22|                  adta volna, ha oda mehet s kebléhez szorítva kedvesét,
3387 22|                   el nem rabolhatja tõle, s itt kelle állnia pár lépésre
3388 22|                  kelle állnia pár lépésre s mégis elválasztva tõle.~
3389 22|             õrökre is fájdalmasan hatott, s közülök egynél több könyörületre
3390 22|               midõn e két egymástól távol s mégis egymásban oly egészen
3391 22|               szobájának ajtaja megnyílt, s Völgyesy a folyosóra lépett,
3392 22|                  meghallgatására hívatik, s vágyódott a pillanatra,
3393 22|                   mondá emez halkabban.~- S a teins úr elmegy?~- Nincs
3394 22|                     Tudtam - mondá Viola, s arcain keserû mosolygás
3395 22|               gyermekeivel, körüllökdösik s nem eresztik hozzám. Ezeknek
3396 22|                 nem kívánok; hisz kötözve s pandúroktól körülfogva vagyok,
3397 22|                 Völgyesy mélyen meghatva, s miután a kapunál Viola nejét
3398 22|              miután a kapunál Viola nejét s gyermekeit maga ereszté
3399 22|              feltört egyik kezét csókolá, s a nõ reszketve megszorítá
3400 22|           reszketve megszorítá a másikat, s a rab halvány arcain nehéz
3401 22|           foglaltakat valóknak állítja-e? s hogy minden egyebet, amit
3402 22|             minden egyebet, amit mondott, s ami nem e tárgyhoz tartozik,
3403 22|                 per készen vala ítéletre, s Zátonyi nagyot ásítva ajánlá
3404 22|        koplalástól már feje is megfájult, s hogy sietniök kell.~Macskaházy,
3405 22|                   Kislaky vala hátra még, s ki a jámbor öreget látá,
3406 22|              egyikétõl másikához fordult, s hallva az egyes szavazatokat,
3407 22|                szavazatokat, felsóhajtott s kezeit éghez emelé, míg
3408 22|                   végre a sor reá került, s piros arcai talán évek óta
3409 22|                   elõször elhalványultak, s a papír, melyet ujjaival
3410 22|                  kedéllyel megajándékozva s szerencsés helyzetbe állítva,
3411 22|            küzdeni nem kényteleníttetnek, s kiknek, hogy akaratuk küzdelmek
3412 22|                   ismerõsöktõl, cselédei- s jobbágyaitól, viszontszeretve
3413 22|       viszontszeretve mindenkit, csak jót s kedvest téve mindenkinek,
3414 22|              érzelmével ellentétben állt; s most egyszerre az kívántatik
3415 22|           emberélet kezében van. Egy szó, s felmentheti; egy szó, s
3416 22|                   s felmentheti; egy szó, s ki e szerencsétlent a hóhérnak
3417 22|             hóhérnak általadja, õ lesz. - S másrészrõl bírói kötelessége,
3418 22|               elnök hallgatva ült székén, s nem tudá magát semmire határozni.~-
3419 22|                    jegyzé meg az elnök -, s ötkor tökéletesen setét
3420 22|            összecsapva kezeit -, korában, s miután annyi ideig megyei
3421 22|              Tizenöt statáriumnál voltam, s mindig elsõ pillanatban
3422 22|                  bámulva néztek egymásra, s Nyúzó alig tarthatá vissza
3423 22|                maradt bizonytalanságában, s sem felmentõ, sem kárhoztató
3424 22|                   lett. Õ ismeré emberét, s tudta, hogy ha Kislaky az
3425 22|            kimondása elõtt hazamegy, neje s Kálmán kéréseinek s Völgyesy
3426 22|                  neje s Kálmán kéréseinek s Völgyesy okoskodásainak
3427 22|       okoskodásainak ellentállni nem fog, s azért mindent el akart követni,
3428 22|                ítélünk, a dolog közönyös, s én részemrõl csak a rab
3429 22|           szabadon társalkodhatik nejével s gyermekeivel, nyugodtabban
3430 22|               Viola ugyan nagy gonosztevõ s kétségkívül megérdemlené,
3431 22|                azonban ember ember marad, s õ a Macskaházy úr által
3432 22|                  között kétség nem lehet, s Violának életét megmenteni
3433 22|            Kislaky úr, bár vérzõ kebellel s önmegtagadással, soha a
3434 22|             humanitásról szólt hosszasan, s bebizonyítá, mennyire kívánja
3435 22|            példának szüksége említtetett, s az: hogy ki a gonosznak
3436 22|             büntetés mellett felhozatnak, s senkit még meg nem gyõztek,
3437 22|                   állítólag elkövettettek s el fognak követtetni a megyében,
3438 22|                 cáfolhatlanoknak tartott, s melyeknek most is csak szíve
3439 22|             pillanatban az ajtó megnyílt, s fiát kezénél tartva, két
3440 22|                    mióta Völgyesy elment, s a rab vallomását aláírta,
3441 22|              vallomását aláírta, támadott s a mellette álló hajdúnak
3442 22|             lehetetlen, hogy elítéljék -, s szemei szüntelen az ajtón
3443 22|                éppen az ajtó mellett ült, s midõn senki reá nem figyelt,
3444 22|           kebellel nézé a szerencsétlent, s szemeiben könny ragyogott,
3445 22|                mit neki a halál, egy perc s vége van; de nekünk! két
3446 22|                 két gyermekem van, ez itt s egy künn Liptáknénál; mit
3447 22|                 míg férjemnek gráciát ad, s ha nem is, legalább néha
3448 22|              papiros, hisz mást vehetnek, s arra mást írhatnak, s férjem
3449 22|           vehetnek, s arra mást írhatnak, s férjem élni fog.~- Majd
3450 22|              válaszolt Zátonyi nyugodtan, s a szegény asszony egy sikoltással
3451 22|        nyugalommal hallá, felolvastatott, s a törvényszék tagjai a kastély
3452 22|                  ész meg nem gyõzõdhetik, s melyeknek teljesítésénél
3453 23|            visszatért, az udvaron Kálmánt s Ákosnak huszárját, az öreg
3454 23|               öreg Jánost találá, kik fel s alá járva egymással beszélgettek.
3455 23|                   paripát vezetett körül, s a nemes állatok párolgásából
3456 23|             valakinek társaságát keresné, s midõn látá, hogy Kálmán
3457 23|              követõje által, utánarohant, s õt karjánál feltartá. -
3458 23|            egyébiránt még együtt ülnek.~- S akkor hogy jõsz te ide? -
3459 23|             válaszolt a másik keserûen -, s elmentem, mert... e hely -
3460 23|                  Kálmán ehhez fordulva -, s adasson magának egy pohár
3461 23|                bor, ez régi huszárrégula, s azután nem látja a teins
3462 23|                  beszédünk lesz együtt. - S ezzel Kálmán s Völgyesy
3463 23|                  együtt. - S ezzel Kálmán s Völgyesy az elõbbinek szobájába
3464 23|                 együtt az istállóba ment, s míg lenyergelé s megtisztogatta
3465 23|          istállóba ment, s míg lenyergelé s megtisztogatta a lovász,
3466 23|         gyilkolásban - szólt a másik, fel s alá járva szenvedéllyel -,
3467 23|                  melynél személyes bosszú s alávaló érdekek a bírói
3468 23|                azok után, miket ma láttam s hallottam, szinte nem mondanék
3469 23|                  õszinteségemet - gyenge, s ez az, mi szívének nemes
3470 23|               barátom! mi e világon rossz s alávaló történt, annak feleletterhe
3471 23|                  mondá Kálmán sóhajtva -, s félek, néha apámra is illõ.
3472 23|           Szörnyûség! - szóla Kálmán, fel s alá járva a szobában - s
3473 23|                  s alá járva a szobában - s e levél, melyet Tiszarétrõl
3474 23|                 jobb karja sértetett meg, s helyette Etelka írt. Olvasd
3475 23|                   életemben önhöz teszek, s a nemes mód, mellyel magát
3476 23|                    hogy nem hiába tettem, s valamint Ákos, úgy én örök
3477 23|                 szenvedéllyel Kálmán, fel s alá járva.~- Itt nagyszerû
3478 23|               egyenesen a törvényszékhez, s megmondom Macskaházynak:
3479 23|           Macskaházy maga is csak eszköz, s félek, oly emberek vannak
3480 23|                vannak érdekelve, kiket te s még kevesebbé Etelka és
3481 23|                   a teins urak már jõnek, s Viola halálra ítéltetett.~
3482 23|             gulyásunk Violának jó embere; s talán az irományokat megszerezheti,
3483 23|               elmentem, Viola elfogásáról s hogy ide hozzák, még szó
3484 23|             puszta jó három órányira van, s csak miután ott lovamat
3485 23|                 lovamat jól kipihentettem s már visszafelé jöttem, jutott
3486 23|               egész reggel lovagoltam ide s tova, míg egy pásztorembertõl
3487 23|              fennszóval -, õ mindent tud. S ha módot találhat kend,
3488 23|               valakit akasztófára szántak s más beléelegyedik. Megharagszanak
3489 23|                 nem akasztják fel Violát, s mégis fura dolog volna,
3490 23|            csinálunk, én lenn körülnézek, s majd ebéd után szólunk.~-
3491 23|                   ura van, mint az enyim, s öreg napjaira nem kell kenyerérõl
3492 23|                  az tõlem tanulta. Kálmán s Etelka szép pár, a fiú jól
3493 23|                fiú jól illik házunkhoz. - S ezzel a tiszttartólak felé
3494 23|              vígabbaknak egyike. Völgyesy s Kálmán elmerülve gondolataikba
3495 23|                  kínálá ételeit senkinek, s nem kért engedelmet a rossz
3496 23|              legbarnábbak közé tartozott; s az öreg Kislaky, ki a nején
3497 23|               történt változást észrevevé s megérté a szemrehányó tekintetet,
3498 23|                 ült tányérja elõtt. Nyúzó s Kenyházy, kik most ismét
3499 23|                 hosszú ebédnek vége lett, s fõképp Kálmán, ki az utolsó
3500 23|                   tiszteletesünk itt van, s mihelyt látta, hogy Viola