Fejezet

3501 23|                 mellette szegény felesége s a gyermekek, úgy dideregve
3502 23|                  kisebbik mindig mosolyog s kapkod bajszom után, az
3503 23|                   Mikor az ember maga van s csinálhat, amit akar, s
3504 23|                   s csinálhat, amit akar, s nem látja senki: akkor az
3505 23|             Mihelyt mozdul, tíz rohan rá, s egész bátorsága csak arra
3506 23|                  úrnak kommoditására van, s most nekünk is.~- Tovább,
3507 23|                úgy ragasztatott a házhoz, s padlása csak deszkázva van.
3508 23|             szobába, melyen Viola feljön, s velünk vissza ki a magtár
3509 23|             ajtaján. Ha egyszer künn van, s teins úr gulyása, kihez
3510 23|             ablaka, melyen beláthatnának, s ha Viola mindenkit elküldött
3511 23|                 Viola mindenkit elküldött s aludni ment, csinálhatunk,
3512 23|           palláson minden zajt meghallhat s lármát üthet?~- Az õröket
3513 23|            kommisszárius betegen fekszik, s ha a teins úr a fõbírót
3514 23|                   ha a teins úr a fõbírót s esküdtet leitatja, úgyhogy
3515 23|                 jön, ami nem nehéz dolog, s mint jó háziúr a strázsáknak
3516 23|                Csak a kulcsot kapjuk meg, s azután hogy Violát oda zárják,
3517 23|               vígan Kálmán -, nincs baj - s ezzel Völgyesyt magával
3518 23|                   melyeket fõképp Zátonyi s a báró kérése ellen tettek;
3519 23|        tiszteletes kívánata Kálmán szülei s fõképp anyja által oly hévvel
3520 23|               világosan téli idõrõl szól, s Viola, úgy hiszem, a hideg
3521 23|                ajtó bezárható állapotban, s hogy a szükséges strázsák
3522 23|                  körös-körül nincs ablak, s ha az ajtó elébe csak egy
3523 23|            Munkács várában volna.~Vándory s fõképp Kislakyné felszólaltak
3524 23|                  rab a kamarába zárassék, s maga Nyúzót esküdtjével
3525 23|                   maga Nyúzót esküdtjével s Macskaházyval, ki a rab
3526 23|          mosolyogva -, hadd õket magukra, s ha pelyváskamarátok a legrosszabb
3527 23|              jóslatát a történet igazolá: s miután Macskaházy túlvitt
3528 23|             matériából épültek-e a falak? s a tiszttartó méltósággal
3529 23|                   szokta; egy asztal, pad s kevés szalma vitetett a
3530 23|                 két strázsát állíttatott, s Viola, minden jelenlevõk
3531 23|                   alatt szobájába vonult, s míg Zátonyi s a báró fel
3532 23|           szobájába vonult, s míg Zátonyi s a báró fel s alá járva egy
3533 23|                  míg Zátonyi s a báró fel s alá járva egy másik szobában,
3534 23|                   bolond filantrópiájáról s Völgyesy szemtelenségérõl
3535 23|                  tarokk-kártyák feküdtek, s csak Macskaházy és Nyúzó
3536 23|                 munkátlanul ült mellette, s majd férjét, majd a kandalló
3537 23|                megmenthette volna életét, s nem tette.~Kislakyné nehány
3538 23|            megmenthettem volna ez embert, s õ mégis meghal. Vére lelkemen
3539 23|              szíve megesett szomorúságán, s ahelyett, hogy mint akará,
3540 23|                   törvényszékekben részt, s bizonyosan mindig a törvények
3541 23|             bizonyosan mindig a törvények s meggyõzõdése szerint ítélt!~-
3542 23|              tiszta meggyõzõdése szerint, s amit a többség határoz,
3543 23|            királyi táblához, a felséghez, s ha végre a gonosztevõ a
3544 23|                   bíráinak adassék által, s hogy én halálára szavaztam,
3545 23|                 háziúr, felkelve székérõl s fel s alá járva szobájában -
3546 23|                   felkelve székérõl s fel s alá járva szobájában - mert
3547 23|              ellentállni; mert Macskaházy s a többiek azt kiabálák,
3548 23|             inkább megbosszankodnak reám, s eszembe jutott, hogy azon
3549 23|                   meg. Völgyesy is elment s magamra hagyott, mintha
3550 23|                   alávalósága az egész... s én becsületes nevemet, lelkem
3551 23|                   de ha kimegyek házamból s e szerencsétlen embert látom,
3552 23|                 határomon felakasztottak, s kinek életét megmenthettem
3553 23|                   ha eszembe jut felesége s gyermekei, kik lábamhoz
3554 23|             ellenzi, Viola szabad még ma, s vére ez egyszer senkinek
3555 23|               hogy bíró részrehajló lehet s csalódhatik; azonban hála
3556 23|                  végén isten elébe kerül, s ott a mai törvényszéknek
3557 23|              törvényeket tartom eszemben, s nem bánom egy cseppet sem,
3558 23|                    Kislakyné imádta fiát, s olvasóim képzelhetik az
3559 23|               módot talált, az öreg János s a vén Peti cigány esze volt;
3560 23|                   a mód azért jó marad. - S itt Kálmán elmondá János
3561 23|                 derültségét visszanyerte, s asztalfiókjából sok közül
3562 23|                   felgerjedésben járt fel s alá szobájában. - Mi bajod,
3563 23|                  hangon, midõn utána ment s kezét vállára tevé.~- Arról
3564 23|                 törvényesen tehettem azt, s most, hogy hibámat jóvá
3565 23|              elrontja élete szerencséjét, s én nem is mondhatom, hogy
3566 23|                  kegyelmeket nem kívánok, s ami Etelkát illeti, e sorokból
3567 23|           dologról másképp gondolkozik. - S evvel a János által vett
3568 23|              kívánna tõlem, én megtenném, s hát még ezt!~- Isten mentsen
3569 23|                  a levelet -, célod szent s nemes. De mindamellett törvényeink
3570 23|                   hajdúk lerészegedjenek, s hideg éjjel Nyúzót s esküdtjét
3571 23|     lerészegedjenek, s hideg éjjel Nyúzót s esküdtjét a szobában tartsuk?
3572 23|              nehézség, nálam van a pince- s magtárkulcs!~- De ha mégis
3573 23|              közgyûlésen határoztatik el? S mit féljünk? nálam van a
3574 23|               féljünk? nálam van a pince- s magtárkulcs! - S ezzel Kálmán
3575 23|                   pince- s magtárkulcs! - S ezzel Kálmán a kulcsokat,
3576 23|                  ezen? Viola megszabadul, s nyugodt lehetsz.~- Mégis
3577 23|           készületekre emlékezve, kiment, s Kislaky pipára gyújtva,
3578 24|               mint embereket észre hozni, s meglehet, igaz! Hisz mióta
3579 24|                 föld tengelye körül forog s rajta emberek körüljárnak,
3580 24|            kísérté meg e nehéz feladatot! s hány tapasztalta, hogy hasztalan
3581 24|                 eszöktõl megszabadítsuk - s Kálmán az este százszor
3582 24|                   mosnak, a legjobb vörös s fehér bor hatalmának ellentállt. -
3583 24|            közönségesen kerti borral élt, s Kálmán pincekulcsát arra
3584 24|                   jó, de közönséges vörös s fehér bort, melyet Kislaky
3585 24|                kaptak, a legerõsebb egri- s hegyaljaival cserélje fel.
3586 24|                  gyengeség erõt nem vesz, s magok olvasóim Garacson
3587 24|                barátságosan mosolyogva -, s pedig emberségesen részeg
3588 24|               keveré, a lármára felnézett s megjegyzé, hogy csakugyan
3589 24|                   életemben jelen vagyok, s mindeniknél végeztünk valamit.~-
3590 24|                gondolja meg, kivel beszél s hol szól. A hely szentségét
3591 24|              Zátonyi mindig hevesebben -, s szeretném látni, ki fog
3592 24|                   egy, melynél több lárma s keserûség támadna, mint
3593 24|               kérdésben: ki józan köztök? s sok ember, ki soha életében
3594 24|              vitájok keserûségét nevelje, s a fõbíró Völgyesy ajkai
3595 24|                  felhajtott utána hármat, s a játék valamivel lármásabban
3596 24|                sikerrel mûködött a hajdúk s õrök között, úgyhogy egy
3597 24|             úgyhogy egy kislaki parasztot s egy vén hajdút kivéve, ki
3598 24|                távozott, neje ment hozzá, s azóta az õrök, ha néha fülöket
3599 24|               nyugtalansággal tölté Viola s nejének szívét. Sokszor
3600 24|                  sorsa el vala határozva, s õ nem kért, nem mentegeté
3601 24|                   mint éltünk elvesztése, s vajon az élet e szerencsétlennek
3602 24|                 lehetett volna? Maga neje s gyermekei, kiknek szeretete
3603 24|                   örömeitõl megfosztatott s földönfutó koldussá tétetett?
3604 24|                   egész életére csak kínt s szégyent hozott. Gyermekeim
3605 24|                   keresni szerencséjöket, s minden jó lesz ismét. Jobb
3606 24|                  mint holnap meghalni...” s Viola oly nyugodtan várta
3607 24|                 parancsolatára megváltak, s valamint e tüneménynek okait
3608 24|                  mitõl félniök kellene; - s a végsõ reménnyel eltûnik
3609 24|         ellenmondás nélkül elfogadtatott, s az öreg huszár késõbb önmagán
3610 24|                 az egészt maga kilocsogá, s a leírhatlan boldogság kifejezését
3611 24|            bármennyit beszélünk tervekrõl s elõre tett számításainkról,
3612 24|            érzéketlen fabábak, hanem érzõ s hozzánk hasonló lények,
3613 24|            hasonló lények, kik szenvednek s örülnek, mint mi, kikhez
3614 24|                  kikhez százféle érzemény s indulat köt... ki bírja
3615 24|           gyermekét ringatá karjai között s szomorú gondolataiba merülve
3616 24|               sírt szemekkel elébe lépett s õt a gyermek ellentállhatlan
3617 24|            kezénél fogva anyjához vezeté, s kéré, hogy vigasztalja õt,
3618 24|                kéré, hogy vigasztalja õt, s midõn a gyermek Zsuzsi karjai
3619 24|              között a neszre felébredett, s mosolygva nyitá fel szemeit
3620 24|            feltételei mind füstbe mentek, s midõn Violáné kisdedét ajkaihoz
3621 24|              belõled özvegy nem lesz... - s csak a bámuló tekintetbõl,
3622 24|                  Pista kiküldetett tehát, s János suttogva elmondá minden
3623 24|                  óra múlva, mikor az urak s a strázsák hortyognak, pedig
3624 24|                 szabad lesz, jó lóra kap, s azután kereshetik. Nem kell
3625 24|                fogod magadat tettethetni, s akkor mindennek vége volna.~
3626 24|                  szép gyerek ez! - mondá, s egész arca mosolygott, midõn
3627 24|                Soha szebbet nem láttam... s hogy nevet a csintalan,
3628 24|                  most már unokám lehetne, s hidd el, itt ez ezüst emlékpénzt
3629 24|               elevenek, mint a kis halak, s késõbb a felébõl is béka
3630 24|                hogy anyját apjához hívja, s csak még hamarjában azon
3631 24|                    midõn a szobát elhagyá s meggondolá mindazon veszélyeket,
3632 24|                 melyet Violánénak hozott, s melyet ez, mihelyt magát
3633 24|               lombatlan fa nyugodtan áll, s a legerõsebb szél alig ingatja
3634 24|                  szellõ érintése alatt... s ki Violát most látá, midõn
3635 24|                 oly valószínûnek látszott s felgerjedésének okát nem
3636 24|              elõbbi urától bizonyítványát s elbocsátó levelét s a megyétõl
3637 24|        bizonyítványát s elbocsátó levelét s a megyétõl útlevelét megkapta,
3638 24|                pillanatban, midõn nejével s három gyermekével a harmadik
3639 24|          szerencse az ennyit üldözöttnek? s mind e boldogság, melyet
3640 24|               csak egy ajtó választja el, s a magtár elébe õrök állíttatnak?
3641 24|            felébrednek? - száz lehetõség, s mindeniknél a boldogság
3642 24|                  elõtt lát, ocsmány halál s neje- s gyermekeinek nyomorúsága!~
3643 24|                lát, ocsmány halál s neje- s gyermekeinek nyomorúsága!~
3644 24|              szobájába viteté, Macskaházy s a tiszttartó kíséretében,
3645 24|                 semhogy fõképp Macskaházy s a tiszttartónak figyelmét
3646 24|           figyelmét elkerülhette volna... s miután Nyúzó a kamarában
3647 24|          legnagyobb figyelemmel tapogatta s a szalmát botjával felturkálta,
3648 24|            készülnöm kell, nem gyerekség, s az embernek szíve is van.
3649 24|                   szíve is van. Feleséget s gyermeket hagyok magam után,
3650 24|              gyermeket hagyok magam után, s ki tudja, szegényekbõl mi
3651 24|                 vére, de erõt vett magán, s hallgatott.~- És gyermekeid?
3652 24|            nejében, remegve megölelte õt, s a szerencsétlen asszony
3653 24|                 székre csapva - ki innen, s azzal vége. - Zsuzsi, kit
3654 24|                   nélkül elvált férjétõl, s az ajtón kiigazíttatott,
3655 24|                   még egy percig megállt, s szemeit a rabra függesztve,
3656 24|                   nézé sápadt arcvonásait s a remegést, melyet ajkai
3657 24|              melyet ajkai körül észrevett s félelemnek tulajdonított. -
3658 24|                lám, én szavamat tartom. - S ezzel a fõbíró kiment, s
3659 24|                  S ezzel a fõbíró kiment, s az ajtót bezárta maga után.~
3660 24|            Macskaházy megelégedett volna, s éppen sóhajtva panaszlá
3661 24|                 egy csepp bort sem láttak s hogy rabjok, ha ördög volna
3662 24|                önzsebébe dugta a kulcsot, s nem kevés káromkodással,
3663 24|              ágyaikba vonultak. A kapunál s ház körül felállított õrök,
3664 24|              fõbíró távozott, lefeküdtek, s a kislaki bor dicséretét
3665 24|                 fejére húzta hálósüvegét, s fontosságának s e napon
3666 24|              hálósüvegét, s fontosságának s e napon mutatott ügyességének
3667 24|             érzetében dunnája alá bújt... s habár Violáné a bizonytalanság
3668 24|                 melyen gyermekei aludtak, s most elõször életében nem
3669 24|                  sebes léptekkel méré fel s alá szobáját, alig várhatva
3670 24|                  kiviteléhez hozzáfoghat, s maga az öreg Kislaky most
3671 24|                évek óta nem talált álmot, s sóhajtozva hánykolódott
3672 24|                  körül minden hallgatott, s csak a kutyák, melyek a
3673 24|                 szinte minden hallgatott, s az ajtó elébe állított õrök,
3674 24|                 felváltatnak.~Az éj sötét s hideg vala. A felhõk, melyek
3675 24|                   borítának a tér felett, s noha mindketten János segedelmével
3676 24|                 belsejök magában rejtett, s noha a katonaviselt hajdú
3677 24|            lépésnyire sem lehetett látni, s a külsõ õrökkel, kik mind
3678 24|              készületeket hozott magával, s azon hírrel jött, hogy István
3679 24|               gulyás éjfél elõtt lovaival s szekerével a szérûskertnél
3680 24|          szérûskertnél lesz, hogy Zsuzsit s gyermekeit elvigye. Peti
3681 24|               tanácsa szerint Viola nejét s gyermekeit a fõbíró hatalmában
3682 24|            megelégedéssel pödré bajszát - s miután Viola jó lovát megsimogatva
3683 24|         megsimogatva a kerítéshez kötötte s Petinek meghagyta, hogy
3684 24|               egyik, ki elfáradva, leült, s hogy bundáját jobban összefoghassa,
3685 24|               teli van, majd abból hozok.~S ezzel János elment, s Kálmántól,
3686 24|              hozok.~S ezzel János elment, s Kálmántól, kit a dolgok
3687 24|                  teli palack sligovicával s egy darab kenyérrel tért
3688 24|             palackjából egy kortyot nyelt s azt elõbb a hajdúnak, azután
3689 24|           gondoskodott volna ablõzungról, s most pihenhetnének, hanem
3690 24|                 magát, mintha õ is innék, s e cselekvés által a hajdút
3691 24|                   nem tarthatja ki tovább s mindjárt lefekszik; a hajdú
3692 24|             eleget strázsáltam életemben, s egy cseppet sem vagyok álmos,
3693 24|                    menjenek a fészer alá, s feküdjenek a száraz szalmára,
3694 24|                 Addig kialusszák magukat, s holnap, ha a szolgabíró
3695 24|              kételyek után elfogadtatott, s János rövid idõ múlva a
3696 24|              melyet a hajdútól általvett, s halkan a fészerhez lopódzott.
3697 24|               magtárhoz sietett, hol Peti s Kálmán a legnagyobb türelmetlenséggel
3698 24|                 erre nem volt szüksége -, s miután a lépcsõzeten lámpást
3699 24|              nézve az ajtó elõtt megállt, s köpönyegébe burkolva dobogó
3700 24|               törvényszéki tagok aludtak, s Kálmán, a magtár másik oldalára
3701 24|                 alakban, mely nagy bottal s lámpással kezében lassú
3702 24|             bizonytalan vala, mit tegyen, s volt egy perc, melyben az
3703 24|                   nélkül nem történhetik, s hogy minden perc, mellyel
3704 24|              tovább haladt a kamara felé, s alig képzelhetni a meglepetést
3705 24|                 képzelhetni a meglepetést s haragot, mely keblét eltölté,
3706 24|                lámpájával körülvilágított s látá, hogy a rab õr nélkül
3707 24|            céloztatik. Kálmán úrfi Nyúzót s minden õröket és cselédeket
3708 24|                  felköltök egypár embert, s akár magam strázsálok itt
3709 24|           vallomásaival engem kever belé, s ki tudja, számos elleneim
3710 24|                   ajtóhoz illeszté fülét, s világosan hallá, miként
3711 24|            emeltetik ki egy padlásdeszka, s miként eresztetik le valami
3712 24|               semmirevalók, itt vagyok! - S Macskaházy minden ildomossága
3713 24|                 törvényszék minden tagjai s fõképpen a báró - ki mégiscsak
3714 24|                elrendezésében tanúsított, s melynek híre kétségen kívül
3715 24|       kedvesebbeket, melyek önként jõnek, s melyek között lelkünk éppúgy
3716 24|                   mint amazoknál elfárad, s a tiszttartó bármiként hunyta
3717 24|           társaságokat el tudott altatni, s kinek mestersége most önmagán
3718 24|                  helyzetébõl szabaduljon, s hogy magát álomba szenderítse.
3719 24|               számadásai jutottak eszébe, s mennyivel inkább úgy látszott,
3720 24|              tiszttartó felnyitá szemeit, s körültekintett. A leégett
3721 24|                   bot, mely feléje nyúlt, s a lobogó világban ingadozva
3722 24|                  mily számos bandája van. S ha ez, hogy vezérét megmentse,
3723 24|                   az ácsnál akasztófáját, s nemegyszer mondá az udvaron
3724 24|               eddig bizonyosan megtudtak? S nem hált-e õ két esztendõ
3725 24|                 tisztán hallá a lépéseket s mindjárt utána a neszt s
3726 24|                  s mindjárt utána a neszt s recsegést, melyet a deszkák
3727 24|                   isten!” - szóla halkan, s kezei akaratlanul imádságra
3728 24|                   hideg veríték homlokán, s e remegés minden tagjaiban,
3729 24|                       Ha bezárom az ajtót s senki segítségemre nem jöhet,
3730 24|                      így gondolá magában, s dunnája alá bújt. Másrészrõl
3731 24|                 mely mindig erõsebb lett, s az éj csendjében úgy hallatszott,
3732 24|                  tudja, hány zsivány van, s miket kell szenvednie kegyetlenségöktõl,
3733 24|                csak a jövõn segíthetének, s a jelenben mégis e két szörnyû
3734 24|            legyõze minden más tekintetet, s a tiszttartó magára véve
3735 24|             magára véve dunnáját, felkelt s az ajtó felé ment. De ki
3736 24|                  pitvar ajtaját megnyílni s valakit sebes léptekkel
3737 24|                sietni hall? Sietett õ is, s leejtve dunnáját, már a
3738 24|                 midõn ajtaja felrántatik, s egyszerre bundás ember áll
3739 24|              félelem kétségbeeséssé válik s a gyávát hõsé változtatja,
3740 24|                  gyávát hõsé változtatja, s ez tiszttartónknál bekövetkezett.
3741 24|                vár, ragadá meg a belépõt, s a jövõ percben Macskaházy
3742 24|                 míg a másik kezével fejét s vállait döngeté.~- Megbolondult! -
3743 24|        kapaszkodva, magát szinte veréssel s karmolással védelmezé, míg
3744 24|                 emberek lámpákkal jöttek, s a két küszködõ, derekasan
3745 24|                   összeverve, véres orral s szájjal elválasztatott s
3746 24|                  s szájjal elválasztatott s bámulással egymásra ismert.~-
3747 24|               hamar, mert a rab szökik. - S ezzel valamennyien e tanácsot
3748 24|                   ajtaját, magára hagyák, s Macskaházy után a kamarához
3749 24|                  remegve a félelem, harag s megerõltetés következtében,
3750 24|                  gutaütésére emlékezteté, s ágyába bújva vánkosai között
3751 24|                percben Kálmánnál termett, s rövid köszönetet mondva,
3752 24|                    hogy neki hírt vigyen, s õt a hátulsó kert ajtajánál
3753 24|                  gyermekeivel kibocsássa; s még alig értek a kertbe,
3754 24|                   zaj hallatszott.~A zajt s rendetlenséget, melyet Kálmán
3755 24|            olvasóim ismerik a személyeket s az állapotot, melybe a kislaki
3756 24|                   urak, szolgák, pandúrok s a faluból a lármára becsõdült
3757 24|           becsõdült parasztok gyertyákkal s lámpásokkal vad zavarban
3758 24|                  futkostak egymás között, s miután mindenik a kamarába
3759 24|               mindenik a kamarába nézett, s mindenik megmagyarázá, hogy
3760 24|         kételkedett -, mindenki tanácsolt s parancsokat osztogatott,
3761 24|                  parancsokat osztogatott, s senki a rabot üldözõbe venni
3762 24|               éberségének csak véres orra s betörött fogai maradtak
3763 24|           éjjelöket álmatlanul töltötték, s ennyi fáradság után rövid
3764 24|               meghatva, megszorítá kezét, s szinte szobájába vonult,
3765 24|                  szinte szobájába vonult, s az úri ház s tiszttartólak
3766 24|            szobájába vonult, s az úri ház s tiszttartólak körül ismét
3767 25|        fontosabbnak tartjuk, mint késõbb; s úgy látszik, mintha a világ,
3768 25|             elõbbi fejezetekben leírtam - s alig hiszem, hogy az orvos
3769 25|                alig hiszem, hogy az orvos s Vándory komoly intései õt
3770 25|                apjával Tiszarétre nem jön s bátyjának nem mondja, miként
3771 25|                kik között okainak számára s bõségére nézve leginkább
3772 25|                Ákos egyetlen figyermekem, s ki tudja, nem csal-e a hír,
3773 25|            többször hallám, néha tetanust s halált okozhatnak... s ha
3774 25|           tetanust s halált okozhatnak... s ha szegény Ákosomat elveszteném!...
3775 25|                 írá, hogy az egész, Serer s Vándory véleménye szerint,
3776 25|             ebédet odahagyva siessen haza s gyõzõdjék meg fia állapotáról
3777 25|                   mellett, elfogadta ezt, s leányával s a fõorvossal,
3778 25|                elfogadta ezt, s leányával s a fõorvossal, ki buzgóságát
3779 25|                 Ezen orvosi tanácskozmány s jó vacsora után az egész
3780 25|                 ragaszkodott Vilmához is, s érzé a következéseket, melyek
3781 25|            történetbõl reá háramlandanak, s melyek miatt önmagának szemrehányásokat
3782 25|               tett, õ lévén az, ki Vilmát s anyját arra bírta, hogy
3783 25|            éjszakát kívánva, alunni ment, s szobaleányát, ki a mellékszobában
3784 25|              maradt, nyugtalanul jára fel s alá szobájában... s mennyivel
3785 25|                   fel s alá szobájában... s mennyivel többet gondolkozott
3786 25|          mostoháját, mint hogy annak Ákos s Vilma házasságára való megegyezését
3787 25|             szándékában akadályozhassa... s Ákos mit tegyen, hol engedni,
3788 25|          csendének felbomlása bizonyos... s Etelka jobb s nemesebb teremtés
3789 25|                 bizonyos... s Etelka jobb s nemesebb teremtés vala,
3790 25|            hogysem a gondolat, miként apa s fiú, talán pár nap múlva
3791 25|          kifejezett, határtalan bátorsága s azon férfias becsületérzés,
3792 25|              bábot, hanem férfit keres... s Etelka nemegyszer mondá
3793 25|               elragadtatni nem engedik... s valamint tisztelõjének jó
3794 25|                közülünk nem egészen ment, s mely iránt mégis talán éppen
3795 25|                  kerülték el figyelmét... s valahányszor Ákos barátja
3796 25|           szenvedély szemeinket elvakítá, s nem tudjuk, mit teszünk,
3797 25|           meggyõzõdését kelle megnyernie, s ez az, mi eddig Kálmánnak
3798 25|                Helyzetében, ki a Tengelyi s Rétyek között létezõ ellenségeskedést
3799 25|                  ellenségeskedést ismeré, s midõn a jegyzõnek védelmére
3800 25|               felszólalt, érzé, hogy maga s Etelka között egy új válaszfalt
3801 25|             teljes mértékben érzette ezt, s ki e pillanatban szívébe
3802 25|                 sokáig nem hagyák alunni, s alig szunnyadott el, midõn
3803 25|                  testvérének véres alakja s Kálmán arcvonásai csudálatos
3804 25|            feljött, a folyosón végigment, s a mellékszobának ajtaját
3805 25|       irományokkal Tiszarétre visszatért, s kinek szobája - mint olvasóim,
3806 25|          szobájának szomszédságában vala, s tõle csak vékony téglafal
3807 25|                 által választatott el;... s valamint a szobalány, midõn
3808 25|               vilmosi jegyzõvel mulatott, s késõbb látá, hogy Macskaházy
3809 25|                   késõn? gondolá magában, s nem tulajdonítva több fontosságot
3810 25|             hihetõképp gyertyát gyújtott, s most, a nesz után ítélve,
3811 25|           nemességedet, büszke jegyzõ!... S itt az irományok, melyeket
3812 25|                  be velök asztalfiókomba, s legyen ember, ki ezeket
3813 25|                tõlem olcsón kicsikarja. - S ezzel Macskaházy valamit
3814 25|                 valamit szekrényébe zára, s kezeit dörzsölve jára fel
3815 25|                 kezeit dörzsölve jára fel s alá szobájában. Kevés idõ
3816 25|           mellékszobának ajtaja megnyílt, s Macskaházy szokott rikácsoló
3817 25|                 de meggyújtottuk tanyáját s kifüstöltük mint a méheket.
3818 25|                 voltak Tengelyi irományai s Vándory levelei, mik után
3819 25|                   tegnap este visszajött, s ha nem alszik, mindent meghall. -
3820 25|                 Macskaházy, ki az alispán s leánya visszatérésérõl eddig
3821 25|                 többé mit sem hallhatott; s midõn mostohája ismét elment,
3822 25|                  Kálmánnak levél íratott, s az öreg János Kislakra nyargalt.~
3823 25|              nyugtalanságot, mellyel Ákos s Etelka aznap reggelén, melyen
3824 25|                 korában elhagyá, illetik, s hogy Vándory e családi titokban
3825 25|               családi titokban beavatott? S ha ez úgy van, miért e titkolódzás,
3826 25|             szerencsétlen tagja még élne, s valaki által annak jogaitól
3827 25|                   egész egy nagy rejtély, s mindenütt egyenlõ bizonytalanság,
3828 25|                  azokat fiókjába zárta... s éppen mert Rétynének azt
3829 25|                    hogy azokat megtartani s még más célra használni
3830 25|            irományok megsemmisíttessenek? S mily módon kényszerítse
3831 25|                   ha nyilván nem lép fel, s miként teheti azt, oly esetben,
3832 25|             veszélyeit belátjuk, átkozzuk s irigységgel nézünk az állatra,
3833 25|          elszámolá, felugorva pamlagáról, s felkötött kezével türelmetlenül
3834 25|                 kezével türelmetlenül fel s alá járva szobájában. -
3835 25|               emberek tízszer megcsalnak, s biztos lehetsz, ha évekig
3836 25|              isten mentsen meg, mostohánk s Macskaházy lépései ismeretesek
3837 25|                 midõn a pamlagról felkelt s távozni készült -, apám
3838 25|               veled... Végy erõt magadon, s tartsd meg nyugalmadat.~
3839 25|                   tartsd meg nyugalmadat.~S ezzel a hölgy, kezet nyújtva,
3840 25|                   a hölgy, kezet nyújtva, s apjának, kivel az ajtónál
3841 25|                    A viszony, melyben apa s fiú egymáshoz álltak, sohasem
3842 25|              összeforrni nem fogunk soha; s a vérrokonság nem pótolhatja
3843 25|           gondolja senki, hogy az alispán s fia között örök viszongást,
3844 25|        ellenségeskedést találhat - mi apa s fiú között nemesházainkban,
3845 25|              tapasztalás által juthatunk, s mint a gyermek míg a tért,
3846 25|                  közelnek gondol: úgy apa s fiú az egyik emelkedési
3847 25|            tárgyról szólunk - mondá Ákos, s hangjának remegésében belsõ
3848 25|             tisztába kell hozni e dolgot, s pedig mentül elébb, jobb
3849 25|             tizenhét esztendõs!~E szavak, s fõképp a mód, mellyel azok
3850 25|            legbensõbb érzelmeiben sérték, s a változott hang, melyben
3851 25|                  apám - szólt komolyan -, s beszéljünk nyugodtan a tárgyról.
3852 25|                mód van hibámat jóvátenni, s valamint régen tisztába
3853 25|            továbbra halasztani nem fogom, s azért kérem megegyezését.~
3854 25|                  vagy nemmel felelhetett, s fõképp e fontos tárgyra
3855 25|            veszélyeirõl rebegett valamit, s hogy a tárgy fontosabb,
3856 25|      megszégyenülés nélkül a világ elébe, s én nem akarom egy nappal
3857 25|                 méltánylom gyöngeségedet, s bizonyos lehetsz, hogy mindenben,
3858 25|                pamlagáról.~- Apám - szólt s arcai lángoltak -, hát elfelejti,
3859 25|            érzemény általa viszonoztatik, s hogy készebb vagyok lemondani
3860 25|              alispán nem vala érzéketlen, s fiának e szavai mélyen hatottak
3861 25|            fiatalabb napjainkban gyengék; s a befolyás, melyet Rétyné
3862 25|                hogysem ez engedett volna; s minden, mit Ákos apjától
3863 25|                  ellen okoskodni szoktak, s melyek közönségesen vagy
3864 25|                   az emberi szív ingatag, s idõvel minden sebébõl kigyógyul,
3865 25|             sokszor halál által történik, s hogy valóban nincs mit örvendeni
3866 25|               Ákos tántoríthatatlan vala, s még elhalasztásról sem akart
3867 25|                   hogy ha most útra megy, s feltétele egy év múlva nem
3868 25|             felgerjedésben a szobában fel s alá járt -, gondold meg,
3869 25|                tisztelem meggyõzõdésedet, s az idõre bízom, hogy mint
3870 25|                 illendõ nõvel lássalak... s ámbár én részemrõl többet
3871 25|                  Én meggondoltam mindent, s el vagyok határozva - válaszolt
3872 25|                 szívemet kielégíthetné.~- S ismered-e a világot?...
3873 25|                   ismered-e a világot?... S tudod-e csak azt, szívednek
3874 25|           kívánatainkban, egy szalmafödél s kedvesünk szerelme, ez minden,
3875 25|                 ifjú képzetünk pótolja... s ha, mint vad népekrõl beszélik,
3876 25|               vagy, távol minden önzéstõl s haszonvágytól, jól tudom,
3877 25|                   tudom, de végre, ember, s nem tagadhatja meg senki
3878 25|            emberek vonásain észreveszünk, s melyekért az egyik szeretetreméltónak
3879 25|                  mindenütt feltalálhatók, s valamint orra, szája, füle
3880 25|                egyenlõn megvan a legszebb s legrútabb arcnak: úgy azon
3881 25|           követném, ki fogom elégíthetni? S e Tantalus almák, melyek
3882 25|                növésemet köszönöm, inogva s hajlongva, hogy ellentállásomban
3883 25|                 valaha vágyódni tudnék... s tûzhetnék-e ki mást?~- Miért
3884 25|                   Három év múlva lelépek, s helyemet neked adom által.
3885 25|               által. Ismered helyzetemet, s tudod, hogy oly valamit
3886 25|                  bizonyosabb választásod, s légy csak egyszer alispán,
3887 25|       parancsolják, hogy hozzájok jöjjön, s miután az nem mozdul, felkelnek,
3888 25|                 az nem mozdul, felkelnek, s magok mennek a hegyhez:
3889 25|                   családi elõítéletekhez, s jól tudom, hogy a vért,
3890 25|              látta még; de végy gazdagot, s állásod nem hogy romlanék,
3891 25|             bizonyságul használtathatnak, s a két ivadék óta nemesedett
3892 25|                   csak kellemetlen lehet, s mely szándékomat nem fogja
3893 25|              fáradtunk boldogult nagyapád s én, hogy családunkat e polcra
3894 25|             családunkat e polcra emeljük, s te egyszerre egy félszázadnak
3895 25|                 örökre feldúlsz, mert nõm s Vilma soha e világon barátságosan
3896 25|       barátságosan találkozni nem fognak, s anyád készebb elhagyni házamat,
3897 25|                sógorságra akarna lépni? - S az érdemes alispán hihetõképp
3898 25|        pillanatban az ajtó fel nem nyílt, s a nagyságos asszony nem
3899 25|                Ákos apját inkább szereté, s a hang, mellyel ez szólt,
3900 25|                mostohája a szobába lépett s a szónoki szerepet mint
3901 25|         parancsoló hangok elõtt felforrt, s minden szavában csak azon
3902 25|                éles hangon az alispánné - s mit mond?~- Szóltam - válaszolt
3903 25|                megszólított zavarodtan -, s Ákos azt mondja, hogy...
3904 25|            hevesebben -, nemde, férjem? - s midõn az alispán többször
3905 25|                   ember, kötelezve érzem, s elhagyni a házat, melyet
3906 25|               uradalmaira vonul vissza? - S az asszony kacagásra kényszeríté
3907 25|               halotti sápadtság lepte el, s ki alig bírá leküzdeni az
3908 25|                   rohant mostohája ellen, s apja alig bírá visszatartani
3909 25|            megsajnálta volna ez asszonyt; s nem tudom, az alispán -
3910 25|                   akkor a szobába nem lép s a kínos jelenetnek véget
3911 25|                engedi, el kell hagynia -, s ámbár az öreg lelkész ígéré,
3912 25|            megtudva, bátyjához sietett... s Vándoryval még azon órában
3913 26|                   késõ este érkezett haza s éppen Kislakra készült,
3914 26|       félig-meddig megnyugtaták kedélyét, s egy majdnem félórai beszélgetésnek,
3915 26|                barátját, Ákoshoz sietett, s õt magával hozá.~Mennyire
3916 26|                  szorítá az ifjú kezét... s midõn ez védelmére csak
3917 26|                tegyünk? Szeretik egymást, s úgy látszik, maga a sors
3918 26|                 boldogoknak érezhessük... s a szerelem könnyen elfárad,
3919 26|                  a sors másképp akarta... s valamint meghiúsítá kívánataimat,
3920 26|                  ember, olyan, ki szegény s most nemtelenné vált fiamnak
3921 26|                   állíttathatik helyre... s képzelhetni, miket fog az
3922 26|                közepette hajtja ágait?... S a gyümölcsfa nem válik-e
3923 26|                   hathatja át törzsét?... S nincs-e ez így emberekkel
3924 26|              Egyébiránt vannak kivételek, s reménylem, Ákos ezek közé
3925 26|                   örömeit lakói felett... s Erzsébet, férje meleg kézszorításából
3926 26|                   titkába beleavattatott, s Macskaházytól a törvényszéken
3927 26|             gondolatokba merülve járt fel s alá szobájában. Rétyné azalatt
3928 26|                  bírta, nem bírt egyebet, s én érzém, hogy szívem azon
3929 26|                   közt találhattam volna, s Rétyvel léptem az oltárhoz,
3930 26|                mert úgy látszott, birtoka s tulajdonai által oly helyre
3931 26|               magamat jól fogom érezni... s ím, tekintetes alispánné
3932 26|              tekintetes alispánné vagyok, s mint az fogok meghalni.
3933 26|            Lemondtam fellengzõ álmaimról, s más alapra kezdém építeni
3934 26|               nevet viselik, melyet én... s bármint utálják mostohájokat,
3935 26|               fáradozásom ide célzott.... s most minden megsemmisül,
3936 26|                   évek számolása, minden! s csak mert Ákos Vilmát szereti...
3937 26|                 elõtt a világ nyitva áll, s ki mindent odavet egy jegyzõleányért...
3938 26|              odavet egy jegyzõleányért... s én még bosszút sem állhatok
3939 26|                állhatok érte!~Rétyné újra s újra átgondolá helyzetét,
3940 26|         tehetetlenségének érzete sújtá le s azon meggyõzõdés, hogy az
3941 26|                   midõn az ajtó megnyílt, s Macskaházy lépe be. Az alispánné,
3942 26|                  elõtt csak sok ajánlásra s akkor is tisztelõ távolságban
3943 26|                csuda, a dolog fõbejáró... s persze az õ állásában...~
3944 26|                      Már esteledni kezde, s a szobában homály terjede
3945 26|                  jókedvben, mint látszik, s én nem látok semmi okot
3946 26|                  ideig valami után fáradt s végre céljánál látja magát,
3947 26|                   ismét szabadságban van, s ránk nagy gyanú nehezedik.~-
3948 26|             emeljen, holnap felakasztják? s azt hiszi nagysád, a zsivány,
3949 26|                csak hogy Rétyné õnagysága s szegény magam ellen oly
3950 26|                  törvényszéken történtek, s haragjában elmondta, éppúgy,
3951 26|                 rendkívül jó kedvben van, s mindent rózsaszínekben lát -
3952 26|                   szolgálatának szentelé, s oly veszélynek tette ki
3953 26|                    mint én utolsó idõben, s végre a jutalom pillanatját
3954 26|            ígéretét teljesíteni akarja... s éppen csak azért jöttem
3955 26|              különösen elsoroltassanak. - S Rétyné keserûen nevetett. -
3956 26|            szemtelenségénél benne támadt, s a lehetõségig nyugodtan
3957 26|                 egy kissé elhallgatott... s becsületszavamra ígérem
3958 26|            legnagyobb bajba keverhetne... s magam is azért jöttem tulajdonképpen
3959 26|             jutalmazhatja szolgálataimat, s minden a legbiztosabb titokban
3960 26|                  tízezer pengõ forintról, s természet szerint, hogy
3961 26|         veszélyeknek tettem ki magamat... s nevem is mennyire kompromittáltatott
3962 26|                igazságos tehát, hogy...~- S ön azt hiszi, hogy ezen
3963 26|            leszünk, akár én, akár férjem, s vagyonunk adóságokkal fogjuk
3964 26|                 éles hangján az elõbbi -, s valóban kár, ha nagysád
3965 26|              által nem is teljesíttetett, s az irományok, melyeket kezembe
3966 26|               szemeim elébe nem jutottak, s most is még Vándory vagy
3967 26|                  ügyvéd gúnyoló hangon -, s igen természetesnek tartom,
3968 26|               irományok kezeimben vannak, s nagysád által jelenlétemben
3969 26|              volna le, meredten, bámulat- s ijedségében állt Macskaházy
3970 26|         ijedségében állt Macskaházy elõtt s remegõ hangon kérdé: - Nem
3971 26|                mondá az ügyvéd kacagva -, s nagysád azt most kérdi tõlem?
3972 26|             Szóljunk nyugodtan egymással, s ha elõbb indulatom elragadott,
3973 26|                 írások ön kezében vannak, s mindenki tulajdonának maga
3974 26|                szobájában nyugtalanul fel s alá járt. - Barátom - szólt
3975 26|              Macskaházy ismét gúnyosan -, s csak nagysádtól függ, hogy
3976 26|                felelt e gúnyoló szavakra, s a szoba sötétebb vala, semhogy
3977 26|             lépteket hallá, melyekkel fel s alá járt, képzelheté felindulását.
3978 26|                  megállt az ügyvéd elõtt, s erõs, elhatározott hangon
3979 26|                     kacagott fel Rétyné - s csináljon velök, amit akar;
3980 26|                    miután velem így bánt, s Tengelyi leányát veszi nõül;
3981 26|                   ehhez igen kevés közöm, s másra ez irományok úgysem
3982 26|              teljesen közönyösek elõttem, s mai bánásmódja után ön várhat,
3983 26|               alispánné õnagyságát lopás- s rablási bujtogatással vádolta.
3984 26|           bujtogatással vádolta. Egy tanú s hozzá zsivány, ki ily magas
3985 26|                elõadásommal megerõsítném, s szavaim bebizonyítására
3986 26|                  melyeket együtt loptunk, s melyeknek tartalmából mindenki
3987 26|                  teins törvényszék elõtt, s elmondom, miként egész éltemet
3988 26|                   túl engedém ragadtatni, s nagysádnak ez irományok
3989 26|               mely tettembõl következett, s ellent nem állhatva lelkiismeretem
3990 26|                  inkább magamat adom fel, s az irományokat a törvényszék
3991 26|                   magát a pamlagra vetve, s égõ arcát kezeivel takarva.~-
3992 26|                felgerjedésben párszor fel s alá jára szobájában. - A
3993 26|           mindenik tíz-tízezer forintról, s az alispán elfogadásával -
3994 26|                      Alázatos szolgája. - S ezzel Macskaházy a szobát
3995 26|               kályhalyuk ajtaja megnyílt, s Peti dugta ki borzas fejét.
3996 26|               menni, halkan utánasietett, s szokott foglalatossága helyérõl
3997 26|                 találkozott - csupa korom s hamu képed.~- Nem csuda -
3998 26|             kellett elmenni. Jó éjszakát!~S ezzel János, gyertyáját
3999 26|                míg Peti felvevé bundáját, s a kertbe lopódzott, hol
4000 27|                 észrevehetõ, mint máskor, s Etelkát elhagyta szokott