Fejezet

4001 27|               mindenki munkája után járt, s Ákos neve csak a cselédházban
4002 27|           említtetett, hol, mióta az úrfi s öreg huszárja elmentek,
4003 27|            biztosítjuk kedves barátainkat s szomszédainkat, hogy velünk
4004 27|                   készülünk valamennyien, s a nap talán közel van, melyen
4005 27|                   megnyugvék helyzetében, s habár a nyájas mosolygás,
4006 27|         hevüljenek fel, soha helyzetökrõl s céljaikról megfelejtkezni
4007 27|                   eget villám hasítja át, s mi rémülve látjuk, mily
4008 27|                  tornyosulnak a sötétben; s alig tekintheténk e kebelnek
4009 27|             kebelnek titkaiba egy percig, s arca ismét hidegen mosolygva
4010 27|              indulatának kitörését látta, s szobaleányától hallá, hogy
4011 27|                  le sem feküdt, hanem fel s alá járva szobájában, reggelfelé
4012 27|               semmi sem vala észrevehetõ, s csak a szobaleánynak tûnt
4013 27|                  mindjárt reggel magához, s mi még csudálatosabb, az
4014 27|                szomszéd jószágára indult, s Macskaházy maga maradt a
4015 27|            másképp oly nyugodt. Ha szidna s lármáznék, nem bánnám; e
4016 27|             átgondolt minden lehetõséget, s neki úgy látszott, hogy
4017 27|             rablásban egyenes részt vett? s miként bizonyítsam be Rétyné
4018 27|                zsidó mindent tagadni fog, s egy bûnvád alatt álló ügyvédnek
4019 27|               magában, nagy léptekkel fel s alá járva szobájában -,
4020 27|                    az egész világ gyûlöl, s egy ember, legyen a legokosabb,
4021 27|                  Ákosnak kedvét keresi... s miért ne volna ez lehetséges
4022 27|              miért ne volna ez lehetséges s pedig anélkül, hogy magának
4023 27|                  ismeri a levelek számát, s azért nem veheti észre.
4024 27|                    késõbb átadja Ákosnak, s elbeszéli a módot, melyen
4025 27|                   melyen hozzájuk jutott, s a részt, melyet mostohája
4026 27|                 teljes hitelességgel bír, s Rétyné õrizkedni fog oly
4027 27|               érzé magát e kilátás által, s mert azon emberek közé tartozott,
4028 27|                  hogy a jegyzõ Vándoryval s Ákossal sétálni ment, s
4029 27|                   s Ákossal sétálni ment, s hogy csak az asszonyokat
4030 27|            Tengelyi házához vevé útját... s odamenve még egyszer átgondolta
4031 27|              egyszer átgondolta szerepét, s azzal bátorítá magát, hogy
4032 27|                  házhoz. Halkan kocogott, s a szobába lépett. Erzsébet
4033 27|              bámulva néztek a belépõre... s az elõbbinek hangja, mellyel
4034 27|               Macskaházy elõre látta ezt, s azért választa oly pillanatot
4035 27|             eleinte az idõjárás, a termés s más ehhez hasonló tárgyak
4036 27|            hasonló tárgyak körül forgott, s Erzsébet már hinni kezdé,
4037 27|                 jött, midõn Vilma kiment, s az egész más fordulatot
4038 27|                  de melyet csak ily eszes s tapasztalt asszonynak mondhatok
4039 27|              érdekelheté, erõt võn magán, s kéré, hogy szóljon tartózkodás
4040 27|                szívemnek oly kedves vala, s melynél ifjúságom emlékei
4041 27|                  nehány év elõtt szívemet s kezemet a nemzetes asszonynak
4042 27|          megvetéssel utasíttatott vissza, s a nyomor, melynek Tengelyi
4043 27|               között találhatott volna... s pedig mennyi szenvedést
4044 27|                Tengelyi uramat tisztelem, s habár méltó okom volna neheztelésre,
4045 27|            Ismerjük egymást. A tisztelet- s szeretetnek, mellyel irántunk
4046 27|                   tettel bebizonyíthatom, s úgy hiszem, most alkalmam
4047 27|             Macskaházy egyszerre szólt... s ámbár az egészben valami
4048 27|                fiskális úrnak helyzetében s nagy befolyása mellett igen
4049 27|                  báróné tesz, rám fogják, s nem hiszi senki, mennyi
4050 27|               bizonyos befolyással bírok, s éppen ezáltal lehetek önöknek
4051 27|                   tudom, mit férjem mond, s amit Viola vallomásairól
4052 27|                  vallomásairól hallottam, s azok után...~- De kérem,
4053 27|                   dolog kiegyenlíttessék, s belõle házukra semmi baj
4054 27|               bebizonyítani barátságomat, s úgy hiszem, ezek után maga
4055 27|                   senki a szobában nincs, s székét Erzsébethez közelebb
4056 27|                   becsülettel elélhessen; s én igen felfoghatom a fájdalmat,
4057 27|                mind egy csomóba tartotta, s azt elvitték. Ha valamit
4058 27|           ártatlanokon!~Erzsébet gyûlölte s megveté Macskaházyt; de
4059 27|                tekintet háttérbe szorult, s az anya összekulcsolt kezekkel
4060 27|                   tökéletesen közönyösek, s nem lehet feltenni, hogy
4061 27|                    csak nevetséges lehet; s ugyan mi módon szerezhettem
4062 27|           egyet-mást; de ez csak egy mód, s isten mentsen meg, hogy
4063 27|         nemesedésnek egy más, sokkal jobb s célszerûbb módja... az úzus.
4064 27|                   tovább megyek ekéimmel, s egy darabot hozzászántok,
4065 27|              Mindegy, nekem úzusom van... s csak törvénypert kezdhet
4066 27|                  határunkra jõ, elhajtom, s miért? mert úzusom van.~-
4067 27|               úzus által szereztetik meg, s ehhez nincs szükség irományokra.~-
4068 27|                 megyében barátjai vannak, s ennek köszönheti, hogy reá
4069 27|                adó soha kivetve nem volt, s az egész megye nemzetes
4070 27|            közterhekben részt nem vett... s nemessége mentve van! fõképp
4071 27|        tisztújításnál százakat csinálnak, s oly jó nemeseket, mint bárki
4072 27|                 barátságosan integetve -, s pedig oly barátok, kik érdekökben
4073 27|                 mindent elkövetni készek, s ha éppen kívántatnék, még
4074 27|                igen jó, szíves úri ember, s ha azon egy ok, mely a két
4075 27|           rendjében megkérte leányomat... s valamint Vilmám szeretetét,
4076 27|               ügyvéd folytatá. - Szép név s birtok kétségen kívül jó
4077 27|            elegyedett házassági dolgokba; s miután az oly rosszul ütött
4078 27|                  az oly rosszul ütött ki, s Ádám neki teremtett feleségével
4079 27|           Mindenik magának keresi párját, s rosszul cselekszik, ki nem
4080 27|                   soha nem kételkednék... s ismét nem tart semmit annyira
4081 27|            csudákat hinni valamennyien... s noha Erzsébet Macskaházy
4082 27|                 Vilmának jegyesét ismeri, s ha nem becsülné õt, bizonyosan
4083 27|                      a világon nincs jobb s becsületesebb ember, mint
4084 27|            Macskaházy ismét körültekintve s székét még valamivel közelebb
4085 27|                vonva -, ismerem nézeteit, s azért becsületes ember létemre,
4086 27|            azonkívül helyzetem megjavult, s becsületes ellátás helyett,
4087 27|                    Macskaházy, ki a közte s Vilma között kötendõ házasság
4088 27|                  más utat fog választani, s nem valószínû, hogy ezért
4089 27|                használják, melyen magokat s holmijokat oda vontatják,
4090 27|                  vontatják, hová tetszik, s Macskaházy ezek közé tartozott.~
4091 27|              mellett szóhoz nem jöhetett, s már menni akart, más alkalomra
4092 27|                   mikor az ajtó megnyílt, s nem kis rémülésére Tengelyi
4093 27|                    Takarodjék mindjárt... s hogy szemtelen pofáját e
4094 27|             jegyzõ Macskaházynak mondott, s ámbár mindent elkövetett,
4095 27|               tévedésbe hozá Macskaházyt, s midõn ahelyett, hogy távoznék,
4096 27|               tettét magyarázgatni kezdé, s barátságáról, mellyel az
4097 27|                 ismert többé határokat... s maga Erzsébet megijedt,
4098 27|                  nemnek!~A lármára Vilmán s Liptáknén kívül, kik a szobába
4099 27|                   az ablakoknál állt meg, s kíváncsian benézett. Macskaházy,
4100 27|                  hogy megveretni nem fog, s egyszersmind érzé, hogyha
4101 27|                   emelve, míg karját neje s leánya alig bírták visszatartani.~-
4102 27|                   bírták visszatartani.~- S habár magamat megalázva,
4103 27|          különbség, mely becsületes ember s gonosztevõ között létezik.
4104 27|           maradása veszélyessé válhatnék, s még egypár fenyegetést mondva,
4105 27|                    szobájába kísértetett, s a jegyzõ fáradtan, felindulása
4106 27|               után egy székre veté magát, s alig nyerheté vissza nyugalmát,
4107 27|                 nyugalmát, noha a többiek s késõbb Ákos, ki Vándory
4108 28|              hevességét maga bánni kezdé, s míg azok, kik a jegyzõ házánál
4109 28|               hogy Macskaházy megveretett s kidobatott, majd azt, hogy
4110 28|                 ügyvédet meg akarta ölni, s ez csak futás által menekülhetett;
4111 28|                   felgerjedésben jára fel s alá szobájában.~Olvasóim
4112 28|              esetre nem csikarhatok ki... s ha most Ákos házasságát
4113 28|                  annyira fel fog indulni, s hogy szóhoz sem enged jutni?...
4114 28|                szóhoz sem enged jutni?... S mikor Tengelyi hazatért,
4115 28|                 kelle eltûrnöm a cselédek s parasztok elõtt? s még bosszút
4116 28|               cselédek s parasztok elõtt? s még bosszút sem állhatok!...
4117 28|                hogy Tengelyi nemeslevelét s egyet-kettõt Vándory irományai
4118 28|                  vannak, Ákosnak átadjam, s neki az egészet felfedezzem,
4119 28|                rablást önmaga fedezi fel, s az irományoknak egy részét
4120 28|             elõítéletekre sokat tartanak, s azonkívül nem hozhat bajba
4121 28|               mostoháját belé ne keverné, s ettõl õrizkedni fog, bármiként
4122 28|                 magát, gyertyát gyújtott, s Vándory irományait kezdé
4123 28|                  ügyész e munkát bevégzé, s a levelek közül, melyekbõl
4124 28|                  álltak, egypárt kiszedve s külön szekrénybe zárva,
4125 28|              elõbbi helyökre visszatette, s alunni készült.~Macskaházy
4126 28|            nyilvánosságot kerülni fognak, s hogy bírói eljárástól mit
4127 28|                Jókedvûen jára párszor fel s alá szobájában. „Így - szóla
4128 28|                magában -, még egypár nap, s az ötvenezer forint kezemben
4129 28|               Ákosnak mindent felfödözök, s az irományokat, melyeket
4130 28|                  fáradtam annyi éven át!” S ezzel Macskaházy az ajtó
4131 28|              bezárja.~Ráfordítá a kulcsot s megpróbálta; az ajtó nyitva
4132 28|                 sem vala megmozdítható... s az ajtó nyitva maradt. - „
4133 28|                többször becsapva ajtaját, s újra megkísértve, nem zárhatja-e
4134 28|                 mióta Ákos kiköltözködött s Etelka szüleivel elment,
4135 28|                  miként az éjt magányosan s nyitott ajtókkal kell töltenie,
4136 28|                  észre, de miután odament s hallgatózva mindent ismét
4137 28|                   egyszer ajtajához menve s újra megkísértve bezárását. -
4138 28|                 hisz soha nem éltem vele, s berozsdásodott.”~És ezzel
4139 28|                   Macskaházy levetkezett, s ágyába feküdve azon kellemes
4140 28|           lépcsõrõl lépcsõre feljebb jön, s végre a folyosón szobája
4141 28|                  szobája felé közelget... s éppen ki akart ugrani ágyából,
4142 28|                   ajtaja halkan megnyílt, s elõtte bundájában Viola
4143 28|                   ajtót maga után bezárva s egyenesen az ágyhoz menve. -
4144 28|              lármázok én - szólt a másik, s arcain halotti halványság
4145 28|                   mint a vadállat, erdõk- s pusztákon kóboroltam, míg
4146 28|           Rétynének nagyon szívén feküdt, s én, amint tudod, hív embere
4147 28|              becsülöd ötvenezer forintra, s az írásokat nem adod ki
4148 28|            visszavetve -, hanem kelj fel, s add ide írásaidat, mert...~
4149 28|                  mindenre elhatározott... s Macskaházy érezve, hogy
4150 28|               lehet, szó nélkül kelt fel, s ment asztalához, míg Viola,
4151 28|           többivel egyszerre vitetett el, s így kézrõl kézre Macskaházyhoz
4152 28|            akaratlanul a fegyverhez nyúlt s azt Violára szegezé; de
4153 28|             pisztoly nem volt felhúzva... s a jövõ perc az ügyvédet
4154 28|            borzadással tölté el lelkét... s ámbár azzal menthette volna
4155 28|                   tettet önvédelem között s a legnagyobb kétségbeesés
4156 28|                 nem nagy különbséget tesz s mindkettõt gyilkosságnak
4157 28|          mindkettõt gyilkosságnak nevezi: s így õ is tette felett elfelejté
4158 28|                 elfelejté annak indokait, s nemegyszer mondá, hogy mindent,
4159 28|                  kitõl annyit szenvedett, s ki most éltét fenyegeté,
4160 28|                 szorított minden egyebet, s félig magánkívül rohant
4161 28|                 összeszedte egész erejét, s kése háromszor merült a
4162 28|                 asztalról az irományokat, s nem is véve észre, hogy
4163 28|                  Megláttatva itt a kocsis s még egy ember által, ki
4164 28|              istállóból lámpással jött... s ûzõbe vétetve, a mezõnek
4165 28|                   a mezõnek vevé futását, s a végre a Tisza partján
4166 28|                nem látszottak, még az óra s tárca is ott feküdt az ágy
4167 28|                 szakács, ki hálósüvegében s gyertyával az elsõ jött
4168 28|                rendetlenségben futott ide s tova, míg a mindig nagyobb
4169 28|                    a gyilkost megfogta... s mindjárt azután az üveges
4170 28|            megragadta a szakácsnak kezét, s ismét szólni akart... hasztalan!
4171 28|                mintha lélegzetet keresne, s vad kétségbeeséssel tekintve
4172 28|                   a halott betakartatott, s az üveges zsidó, minden
4173 28|              Mikor a zsidót mutattam neki s kérdeztem: nem ez ölte-e
4174 28|                   szörnyen rázta fejét... s mégis éltemet teszem rá,
4175 28|                   én csak ajkaira néztem, s mindent megértettem. Menj
4176 28|               nevezte, és azt oly tisztán s érthetõen, hogy valamennyien
4177 28|                 valamennyien hallottuk... s erre, ha kell, megesküszöm.~-
4178 28|               mindig Tengelyit nevezte... s ezt fogom mondani a végsõ
4179 28|             jótállok - mondá a szakács -, s végre is látni fogja mindenki,
4180 28|                hogy nekem volt igazságom, s hogy a gyilkosságot a zsidónál
4181 28|                  most zárjuk be a szobát, s küldjünk a szolgabíróért
4182 28|                  küldjünk a szolgabíróért s esküdt emberekért... Régi
4183 28|               semmihez nyúlni nem szabad.~S ezzel valamennyien a szobából
4184 29|                   hallatszott. Felnézett, s miután senkit nem látott,
4185 29|                   ismételtetett, felkelt, s felnyitá ablakát... Ismét
4186 29|                   ki által háborgattatik? s már be akará zárni ablakát,
4187 29|                levélke dobatott a szobába s léptek hallatszottak, melyekkel
4188 29|               levélkét a földrõl felvevé, s vele asztalához ment - talán
4189 29|                   lakom, nem volt eset... s sem én, sem a község bosszúra
4190 29|                 nótárius uramhoz szólt... s a jegyzõ, midõn a pecsétet
4191 29|              házában tartotta feleségemet s gyermekeimet. Az istenért,
4192 29|             átolvasása a gyakorlatlan kéz s itt-ott rendkívüli ortográfia
4193 29|                 attól, hogy visszatérjen, s inkább eldobja e reá nézve
4194 29|                  is, hogy Viola feleségét s gyermekeit házába felvevé,
4195 29|                 több embert visz magával, s a zsiványt elfogatván, egyszersmind
4196 29|              azonban nem fért jelleméhez, s ha a világ boldogsága ígértetett
4197 29|                  fentebbi lehetõség állt, s kötelességének érzete s
4198 29|                   s kötelességének érzete s az apai szeretet között
4199 29|                   felgerjedésben járt fel s alá szobájában, majd arra,
4200 29|              ellenkezõre határozva magát; s midõn Erzsébet a szobába
4201 29|                    mely még a cselédeknek s Liptáknénak is feltûnt.
4202 29|                hogy Tengelyinél kocogtak, s hogy ablakát felnyitá: a
4203 29|                tízszer eljöttek napjában, s anélkül, hogy a házba lépnének,
4204 29|           ablakánál kérdeztek egyet-mást, s így a dolog közönségesebb
4205 29|                   valakinek feltûnhetett, s Tengelyinek rossz kedve
4206 29|                    Tengelyi pedig nejének s gyermekeinek jó éjszakát
4207 29|                kell, szobájába zárkózott, s miután helyzetét még egyszer
4208 29|                  kívánhat senki tõlem!... s ugyan miben sérteném meg
4209 29|                arra nincs valószínûség... s végre mitõl féljek, ha lelkiismeretem
4210 29|              között házát halkan elhagyá, s kertjén keresztül a Tisza
4211 29|                 tájon setétség terült el, s Tengelyinek egész táj ismeretére
4212 29|             faluban mindenki régen aludt, s Tengelyi anélkül, hogy valakivel
4213 29|                három oldalról sûrû bokrok s néhány alacsonyabb fa, a
4214 29|                 csakugyan nem találhatni, s hogy ha a törökdomb nem
4215 29|             állítná.~Most e hely szomorú- s elhagyottnak látszott, a
4216 29|            burkolva, nyugtalanul járt fel s alá, idõrõl idõre, ha a
4217 29|               nesz hallatszott, megállva, s midõn magát meggyõzé, hogy
4218 29|              kétszáz lépésnyire lehetett, s melynek ajtaján a konyhában
4219 29|              Majdnem egy félóra múlt így, s Tengelyi már hinni kezdé,
4220 29|                kiáltva hozzá közelítének, s meggyõzõdve, hogy Viola
4221 29|                   valahogy megismertetett s ûzõbe vétetett, nehogy e
4222 29|                   egy pillanatig megállt, s körültekintett; miután látá,
4223 29|                   jegyzõ nincs többé itt, s hátul a bokrokhoz közel
4224 29|                   kis sajkába veté magát, s erõs lökéssel eltávozva
4225 29|                   vétettek általok észre, s a zajra a révész két fiával
4226 29|               idáig kergettük a gyilkost, s itt a bokrok alatt tûnt
4227 29|                kendtek a gyilkost keresik s azt csakugyan idáig kergették,
4228 29|                 várva a fiúnak feleletét, s követve a többiektõl, a
4229 29|                  mondá a kocsis lehajolva s valamit a földrõl felvéve. -
4230 29|                      ezt talán most lopta s itt vesztette... Csak utána!
4231 29|                  kertek között bújt el. - S az egész csapat a kocsis
4232 29|                  kendtek itt; én átmászok s megnézem... hátha itt találjuk...~-
4233 29|                   ki már félig átmászott, s kit egy a többiek közül
4234 29|        figyelemmel végigment a kerítésen, s azon meggyõzõdéssel tért
4235 29|                 találák, szinte bementek, s mindenki világosan látá
4236 29|                    melyet eddig követtek, s mely egyenesen a házhoz
4237 29|                  libériás kocsisa vagyok, s szeretném látni, mily nótárius
4238 29|                 dobna engem ki házából. - S ezzel Ferkó, anélkül, hogy
4239 29|                  ki csak imént jött haza, s még le sem vetkezett, a
4240 29|             szobájából az udvarra lépett, s erõs hanggal kérdezé: mit
4241 29|              pillanatban szótalanul állt, s csak késõbb mondhatá el,
4242 29|                hogy Macskaházyt megölték, s hogy gyilkosának nyomait
4243 29|               irományokat tõle elvegye... s Tengelyi borzadott e gondolatnál,
4244 29|                   õ vala indoka. A kocsis s társai, minden míveletlenségök
4245 29|             melyet e hír Tengelyire tett, s bámulva néztek egymásra,
4246 29|         gyilkosság elkövetésének módjáról s idejérõl.~- Utána jöttünk -
4247 29|              Vilmával sietve felöltöztek, s Tengelyi lámpással elöl,
4248 29|                 szobáról szobára, a padra s istállóba ment el követõivel,
4249 29|                hogy õt a kastélyba hívja, s a jegyzõ a többiekkel elment.~-
4250 29|                 révésszel hátrább maradt, s a többieket követé -, miként
4251 29|                   kend? - kérdé a révész, s ezzel mindketten, gondolataikba
4252 30|                  közli mindenki szívesen, s ha valami eszébe jutott,
4253 30|                 mondassék csak valami új, s az emberek között azonnal
4254 30|                mást, mint ócska dolgokat, s még ritkább kap mást, mint
4255 30|                  nagy részben az angyalok s üdvezültek énekében áll;
4256 30|               fokkal alantabb keresendõk, s kétségen kívül abban találhatók,
4257 30|                   édességeit vonhatja ki, s pedig nemcsak azon ritka,
4258 30|                látszanak körözések által, s a zacskó inkább peng, ha
4259 30|                 egy hasonlat, mely a pénz s beszéd között létezik, s
4260 30|                  s beszéd között létezik, s mert véletlenül e tárgyra
4261 30|               azon országokban, hol arany s ezüst a földben terem, ritkán
4262 30|                 sok nemesércet forgásban, s áldott hazánkban papírral
4263 30|             papírral fizetünk, míg Anglia s Franciaország aranyinkat
4264 30|                 halála okozott, megszûnt, s az esemény most csak a beszélgetésnek
4265 30|             mondanivalója nem lett volna, s reggelig, hol a társaság
4266 30|                   szakácsné, a kulcsártól s mindenestõl pártolva, esküvés
4267 30|                   az igazságnál maradnia, s ki, mint vitatkozás között
4268 30|             többet mondani, szinte istent s annak minden szenteit hívá
4269 30|                   konyhaszolgáló, az inas s egy pesztonka vele tökéletesen
4270 30|                még éjszaka a házhoz jött, s a szobát, melyben a gonosztett
4271 30|                  észrevehetõ hatást tett, s képzelhetni, hogy ez nem
4272 30|                 egész éjszakán át szakács s szakácsné egyaránt hivatkoztak,
4273 30|               minek rázta fejét így ne? - s ezzel a szakácsné fejét
4274 30|                   azt, hogy a zsidó volt, s hogy nem volt zsidó, kiáltozák
4275 30|                  fülébe, kihez közel állt s kiben türelmesb hallgatót
4276 30|              fiskális úr, miután megölték s a zsidót látta, éppen így
4277 30|            reggelire szükséges sligovicát s kenyeret hozá, csak addig,
4278 30|              rosszkedvûen szobájába ment, s a kávécsinálást a pesztonkának
4279 30|                mihelyt a tettet elkövette s embereket hallott, még mielõtt
4280 30|                   második poharát kiitta, s gondolataiba mélyedve véletlenül
4281 30|                 egy haszontalan zsidónál, s nem sikerül! Húsz esztendeig
4282 30|         esztendeig szolgálom a vármegyét, s még mindent kisütöttem,
4283 30|                   asztal mellett tentával s papirossal. No, majd lát
4284 30|        Magyarországban, hol a legjobb bor s pálinka terem, a kávéra
4285 30|                   közt félretett pipáját, s miután torkát köszörülve
4286 30|                   szobában egypárszor fel s alá járt, a szakácsnak tudtára
4287 30|               hogy a rabot felhozathatja, s hogy a hajdú készen legyen.
4288 30|            kíváncsiságát, azonnal elment, s Kenyházy jókedvûen, mert
4289 30|               személyekkel bánni szokott, s azért ne várják, hogy az
4290 30|               bánja õ, hogy tetszik neki? s Nyúzó ezen többség közé
4291 30|             hajlik meg: felemelik fejöket s hátra görbülnek méltóságuk
4292 30|            ismerek, hazánkban nem ritkák, s olvasóim talán ismerõseik
4293 30|         kevesebbet adtak, összeszámítjuk, s az egész mennyiséget az
4294 30|                oly nép iránt, mely hurkát s kolbászokat megvet, sódartól
4295 30|           sódartól undorodással elfordul, s kocsonyáról hallani sem
4296 30|            részrehajlást hánytak szemére, s azt állíták, hogy elõtte
4297 30|              mindennek megvannak határai, s ha a fõbíró a zsidó népnek
4298 30|          töredékeny vagyonát hátán hordá, s drágakövet az egy gyémánton
4299 30|         keresztényeket kezdik mancipálni, s ez, mint tudva van, eredményre
4300 30|                nézve a nap már feljött... s ha az üveges népének ezen
4301 30|       kedvezésekre számot nem tarthatott, s bírája bizonyosan nem felejté
4302 30|         szerencsétlent ismét mellbe löké, s az remegve könyörgõ hangon
4303 30|           Ártatlan! - kacagott a fõbíró - s így néz ki az ártatlanság? -
4304 30|              ártatlanság? - mire Kenyházy s a szakács, a zsidóra fordítva
4305 30|                éjt tölté, megnedvesedett, s még mélyebben lógott le
4306 30|            homlokába, mint máskor; ruhája s szakálla még mocskosabb
4307 30|                  vala, mint közönségesen, s csúnya arcvonásait a fájdalom,
4308 30|                 Macskaházy úrhoz vezetett s kérdezte: én öltem-e meg?
4309 30|              gazembert az ágyhoz vezettem s a fiskális urat kérdeztem:
4310 30|                  úr kétszer kérdezte még, s az áldott szegény fiskális
4311 30|                egész ház mind ott voltak, s látták, hogy a fiskális
4312 30|            asszony különös magaviseletére s szüntelen fejrázására visszaemlékezett.~-
4313 30|                      fecseg, mint a kofa, s végre mégis bizonyos hogy
4314 30|           vallomásnál meg kell tartani -, s ezzel hajdúját elküldé a
4315 30|              senki nem adja meg a magáét, s még nevét is megrövidítik,
4316 30|             párthíveivel, azaz a kulcsár- s mindenessel folyvást a fõbíró
4317 30|                   minden izgágának õ oka, s most mindent a zsidóra fog
4318 30|            egyszerre fain emberré vált... s Kata, egy kis tükördarab
4319 30|               meghökkent, midõn tõle neve s élete módja, melyet úgy
4320 30|                 hivé, az egész világ tud, s fõképp kora kérdeztetett...
4321 30|          negyvenkét esztendõsnek mondá... s még inkább az, hogy a fõbíró
4322 30|           vallomására meg fog eskettetni, s ha az igazságtól eltér -
4323 30|                   tartja magát. A szakács s esküdt felkacagtak, s Nyúzó
4324 30|             szakács s esküdt felkacagtak, s Nyúzó mosolyogva kijelenté,
4325 30|                 tétetett, hogy beszéljen, s a fõbíró õt különösen arra
4326 30|               Nyúzó rosszkedvûen jára fel s alá a szobában. Az esküdt,
4327 30|                   másik -, de ha nevemért s állapotomért kérdeznek,
4328 30|                   állapotomért kérdeznek, s én azt mondom, hogy özvegy
4329 30|                  meddig éltünk egymással, s kérem alássan azt is, hogy
4330 30|                  azt is, hogy jól éltünk, s mikor halt meg, s mily betegségben,
4331 30|                 éltünk, s mikor halt meg, s mily betegségben, és...~-
4332 30|              mondja meg, ha lehet röviden s egyedül e kérdésre felelve:
4333 30|               Macskaházy, mikor kérdezték s fejét rázta, nem volt-e
4334 30|                  mikor a víz mellére jött s többé nem beszélhetett,
4335 30|           Tengelyi?! - kiáltának a fõbíró s esküdt elbámulva; majdnem
4336 30|                  engem a teins fõbíró úr? s miért írja fel esküdt úr
4337 30|                miként a tanút ne zavarja; s emezt újra kérdezé: - Tisztán
4338 30|                  zsidót ágyához vezették, s azt kérdék tõle: ez ölte-e
4339 30|                csak késõbb rázta fejét.~- S én meg azt mondom, hogy
4340 30|                mind azt fogják mondani.~- S én az ellenkezõt mondom! -
4341 30|                   hangosabban az elõbbi - s aki nem úgy vall, az hazudik,
4342 30|               további tanúvallomások... - s míg a hajdú kiküldetett,
4343 30|             konyhában mind együtt talált, s kik vele most a szobába
4344 30|                  szakácsnéval, a szolgáló s pesztonka a szakáccsal tartva,
4345 30|            világosan a nótáriust nevezte, s erre nézve valamennyien
4346 30|                   ellen gyanút támasszon, s ki minden mellékgondolat
4347 30|               csakugyan elébb rázta fejét s késõbb nevezte Tengelyit,
4348 30|         állításban soha meg nem egyezett, s most is azt mondja, hogy
4349 30|                    hogy õ szegény özvegy, s a nemzetes szakács úr bizonyosan
4350 30|             esküdt által feljegyeztetett, s hogyha azokat, mik vallomásában
4351 30|             elrémülve a kályhához vonult, s csak nehéz sóhajokban könnyíté
4352 30|                  van, midõn ez az asszony s még két tanú világosan állítják
4353 30|            gyanúja lehet, akinek tetszik, s az is igaz, hogy engem kérdezni
4354 30|         nagyításokkal beszélé el a jegyzõ s ügyvéd között történteket,
4355 30|                  Macskaházyval összevesz, s a legszörnyebb fenyegetésekkel
4356 30|               kezei által fog meghalni... s azután mindjárt reá ugyanazon
4357 30|            felvonva egyik arcát rejté el, s amit valamennyien elõre
4358 30|           gyilkolásról hírt vett, nejével s leányával azonnal Tiszarétre
4359 30|                azonnal Tiszarétre indult, s vele majdnem egyszerre érkezett
4360 30|                ideig mindenki, a háziurat s asszonyt fogadva, a rabot
4361 30|               nyugodtan hagyá.~Az alispán s fõképp neje mélyen meghatva
4362 30|                 meghallá - ily gyilkosság s pedig tulajdon házamban,
4363 30|               szólt türelmetlenül Rétyné, s ajkai körül különös reszketés
4364 30|                 is, ez az egész.~A fõbíró s esküdt kijelentették sajnálkozásukat.
4365 30|                   a meggyilkoltnak óráját s tárcáját a szobában találták,
4366 30|               melyek a családot érdeklik, s az ajtót, melyet a bírák
4367 30|                   szokta tartani írásait, s nem lehetek nyugodt, míg
4368 30|               veszett.~Serer az esküdttel s a cselédekkel az alispánné
4369 30|                   felgerjedésben járá fel s alá a szobában.~- Legalább
4370 30|              tettesrõl kérdés sem lehet - s itt Nyúzó nagy megelégedéssel
4371 30|                   Amaz egyre rázta fejét, s mondá: hogy Tengelyirõl
4372 30|           egyszerre megnyugodva látszott, s csak azt jegyzé meg: hogy
4373 30|                    hogy miután Macskaházy s a jegyzõ között csakugyan
4374 30|             fõbíró úr maga mellbe lökdös, s szakállomat tépi. Én akárkit
4375 30|                 fõbírót az ablakhoz hívá, s neki halkan mondá: hogy
4376 30|              csakugyan ártatlannak hiszi, s hogy jobbnak tartaná, ha
4377 30|           esküdött, hogy a zsidó hazudik, s hogy a lehetõségig nyájasan
4378 30|                  magában, míg az alispánt s nejét az ügyész szobájába
4379 30|              melynek e szoba tanúja volt; s az alispánné, midõn szemeit
4380 30|                 más! - mondá, midõn férje s Nyúzó, meghatását észrevevé,
4381 30|                 kelle õt elvesztenünk.” - S ezzel erõt véve magán, elõször
4382 30|                 eddig birtokukhoz jusson, s melyek közül most is csak
4383 30|                   fel mindent: hasztalan! s már hinni kezdé, hogy Macskaházy,
4384 30|               elégséges vala, midõn férje s Nyúzó beszélgetése, kik
4385 30|                Tengelyi János úrhoz szól, s itt éppen most találok a
4386 30|             jegyzõhöz szóló egyes levelek s más irományok is itt találtattak;
4387 30|             levelei elszórva találtattak? s pedig olyanok, melyek, a
4388 30|                  fontossággal nem bírtak, s lelkén a gondolat villant
4389 30|                 mire magát késznek érezi: s így az alispánné is Tengelyit
4390 30|           irományai Macskaházynál vannak, s most ha azok kezébe kerültek
4391 30|             határozva magaviselete iránt; s midõn az asztalra tett véres
4392 30|      gyilkossággal más valaki vádoltatik, s õ, részérõl, a zsidót teljesen
4393 30|                   ki évekig házamban élt, s ki mindent összevéve, nem
4394 30|                 rágalomról szó sem lehet, s hogy részérõl maga sem kíván
4395 30|          bizonyosan teljesedni fog.~Serer s az esküdt a látlelettõl
4396 30|                   e szobába visszatértek, s fel s alá járva, a sebek
4397 30|               szobába visszatértek, s fel s alá járva, a sebek nagyságáról
4398 30|                   miatt halt meg. - A rab s mellette a hajdú elõbbi
4399 30|                   elõbbi helyökön álltak, s az elõbbi nyugtalan tekintetet
4400 30|            egyszer behívatá a cselédeket, s miután õket vallomásuk következéseire
4401 30|                hogy bizonyosan csalódott, s hogy õ ostoba asszony, ki
4402 30|            vallott a kulcsár és mindenes, s habár a többiek is elõbbi
4403 30|                 vezettetett, fejét rázta, s az egész idõ alatt Tengelyi
4404 30|               keményen összeszólalkozott, s általa bottal ûzetett ki
4405 30|                  a szobában egy ideig fel s alá járt. - A kályhalyukban
4406 30|                 felfogta az adott intést, s térdre borulva megvallá,
4407 30|                      talán a házhoz való, s valaki ott felejtette.~-
4408 30|           papírosra mindenki által nevét, s alig fordult meg az ember,
4409 30|                alig fordult meg az ember, s az írás elenyészett... ki
4410 30|                   tõle meg e mesterséget? s pedig tudva levõ dolog,
4411 30|                 Ez okoskodás, az esküdtet s szakácsnét kivéve, senkire
4412 30|             senkire nagy hatást nem tett, s az alispán maga elismeré,
4413 30|            meggondoltam, ha ott találnak, s ha valahogy baj történt,
4414 30|                történt, még rám fogják.~- S hát mit hallottál? - vágott
4415 30|               Tengelyit egyenesen vádolná s mást mondana, mint hogy
4416 30|                   tettetett hangon szólt, s hogy csak azt hallá, miként
4417 30|                   vezetett, mint gondolá, s mikor ahelyett, hogy a gyilkost
4418 30|              nyomra Tengelyi házáig jött, s végre a jegyzõt magát látá,
4419 30|             mutatott, egyszerre megszûnt, s benne csak azon gondolat
4420 30|              háramolnék, mondani nem fog, s miután e határozata legjobb
4421 30|                   ott nyomát elvesztette, s azután társaival azért ment
4422 30|                 beszélé el a történteket, s kétségen kívül mindenki
4423 30|                    ki szinte jelen volt - s mint Ferkóval elõre kicsinálta,
4424 30|                   melyet az úton találtak s mely a révésznél van. Midõn
4425 30|         körülmények egymás után kijöttek, s az egész annyival gyanúsabbnak
4426 30|                      parancsolá a fõbíró; s a révész kimenve, pár perc
4427 30|                  szót válta az esküdttel, s a szakács mintegy akaratlanul
4428 30|             Tengelyi úr botja! - A révész s minden jelenlevõk elbámulva
4429 30|                szólt most Nyúzó a révész- s kocsishoz fordulva -, hogy
4430 30|                 beszédét, ha kérdeztetik; s minden jelenlevõket azon
4431 30|            kimentek, a rab elvezettetett, s a szobában csak Réty nejével,
4432 30|                   Réty nejével, az esküdt s szolgabírája maradtak.~-
4433 30|                   botot Tengelyi kezében; s rezén nevének elsõ betûi
4434 30|                  Macskaházyval összevész, s bosszút esküszik. Ma éjjel
4435 30|                   tette után ûzõbe veszi, s nyomát a Tisza partján egy
4436 30|                felöltözve egészen sárosan s a legnagyobb felgerjedésben
4437 30|               Tengelyihez szóló leveleket s más irományokat találunk
4438 30|                  találunk összevérezve... s most e bot. Volt-e valaha
4439 30|                  mindjárt házához megyek, s ott vallatom õt s háznépét.~-
4440 30|                 megyek, s ott vallatom õt s háznépét.~- De meggondolta-e
4441 30|                   egész falu összeszalad, s ki tudja, a jegyzõ talán
4442 30|                  kezet csókolva távozott, s a szobában csak az alispán
4443 30|                 ily tettre képes volna?~- S miért ne? - kérdé az asszony,
4444 30|                   azt, hogy ellenségem... s ne félj, errõl nem fogok
4445 30|                nem fogok megfeledkezni! - S ezzel Rétyné férjét magára
4446 30|               gyengeségemben megengedtem? S miért? Oh, ha a múlt hatalmunkban
4447 31|              négykor kelt, már fenn vala, s midõn ajtaját nyílni hallván,
4448 31|             ismerve, kit ily korán ritkán s ennyire elváltozott arcvonásokkal
4449 31|                   kétségbeesve a másik -, s nem fekszik-e az egésznek
4450 31|          erõszakos módon juthat hozzájuk, s ki ahelyett, hogy õt ebben
4451 31|                    de vajon tudtad‑e ezt? s miként állt volna hatalmadban
4452 31|         elfogatását, ki magát reád bízta? s oly körülmények között,
4453 31|             egészen más világban tekinti, s hogy azok, kik felõle ítélni
4454 31|  visszatartóztassa, melybõl semmi haszon, s reá a legnagyobb kár háramolhatik,
4455 31|    megváltoztatására fog kényszeríttetni, s tudod, ha akarnám is, én
4456 31|                embert nehéz gyanú terhel, s vallomásom arra szolgáland,
4457 31|                  fog, míg Réty visszatér, s azt neki teendi.~- Igazságod
4458 31|                   a másik megnyugtatva.~- S miért nem? - válaszolt Tengelyi
4459 31|                mások! Mi ezt illeti, Réty s Nyúzó közt nem nagy különbséget
4460 31|                 nem érdemli megvetésedet, s már igazolva látod, ha gyengeségére
4461 31|                  a gyengeséget mentségül, s a különbség, mely jók s
4462 31|                   s a különbség, mely jók s rosszak között létezik,
4463 31|                elveinkhez ragaszkodunk... s nem akarom védelmezni Rétyt
4464 31|              bizonyosan terjedni nem fog, s hogy sem neje befolyása,
4465 31|          felgerjedve. - Réty, mint Nyúzó, s ez, mint a többiek; ha az
4466 31|              érzenék lekötelezve magokat; s ez az, mi, ha eszembe jut,
4467 31|               tekints a szavak értelmére, s ha magadat ámítani nem akarod,
4468 31|                  mit találsz? Szabadságot s egyenlõséget? igen, azon
4469 31|        szabadságot, mellyel a nemes saját s a népnek dolgait viszi,
4470 31|                    melyrõl Werbõczi szól, s mely alatt a nemesség értetik!
4471 31|                 kikre szavaim nem illenek s kik undorral fordulnak el
4472 31|              tarthatja fel magát többé... s ki tudja, nem fognak-e jõni
4473 31|                   kiváltságost elfoglalt, s melyet ezentúl mint jogot
4474 31|                 ezereket mindamellett?... s ha a kõ akaratuk nélkül,
4475 31|               osztályaira szebb jövõ vár, s bár hajam õsz, én még látni
4476 31|                  történt? - kérdé Vándory s Tengelyi majdnem egyszerre,
4477 31|                    melyen Liptákné szólt, s mely bennök azon gondolatot
4478 31|      szerencsétlenség történt.~- A fõbíró s esküdt jöttek a házhoz -
4479 31|                   a nemzetes úr ölte meg! s ott van esküdtjével s hajdúival,
4480 31|                meg! s ott van esküdtjével s hajdúival, s minden egyes
4481 31|                  esküdtjével s hajdúival, s minden egyes embert egyenként
4482 31|            találta õt. - Ez sok! - mondá, s hangja remegett - el voltam
4483 31|              kevésbé megindulva, kalapját s botját keresé, hogy Tengelyit
4484 31|                 úron nehéz gyanú fekszik, s hogy õt vallatni fogja:
4485 31|              mondta, hogy õ nemesasszony, s másra felelni nem tartozik,
4486 31|              nemzetes úr nem nemes többé, s hogyha nem felel, majd õ
4487 31|               pártolására számolhatunk. - S ezzel a férfiak Liptáknétól
4488 31|               minden szem feléje fordult, s Nyúzót kivéve nem vala senki,
4489 31|                emberek üldözését elõször, s jó lelkiismeret mellett,
4490 31|                hogy magát igazolnia kell, s ez, meg vagyok gyõzõdve,
4491 31|                nyilvánítani méltóztatott, s meg vagyok gyõzõdve, hogy
4492 31|                    mik hát azon viszonyok s körülmények, melyeknél fogva
4493 31|                 mindig pluralisban szólt, s Nyúzó egyenként elsorolá
4494 31|              általa raboltattak volna el, s így e gyilkolás igenis érdekében
4495 31|        tizenegykor szokása ellen elhagyá, s midõn a rabot üldözõ kocsis
4496 31|                   hatást tett másokra is, s fõképp Tengelyi, ki azoknak
4497 31|               titkolhatá el meglepetését, s egy percig hallgatott.~-
4498 31|                urat is, hogy csalódott. - S itt Tengelyi körülményesen
4499 31|                  szokása ellen oly késõn, s miként történt, hogy a révész
4500 31|             miként történt, hogy a révész s kocsis által összesározott