Fejezet
1 1 | melyeknek tengerijét s búzáját isten után csak az õrzi meg, hogy
2 1 | egészen az maradt, mivé isten teremtette.~Valahol a tiszai
3 1 | egyike elõtt állsz, kiket isten helyetteseinek küldött földünkre,
4 1 | valóban azt kezdem hinni, hogy isten maga egész mindenhatóságával
5 1 | szerencsétlenebb vagyok-e, mert isten bölcs határozataiban megnyugszom -
6 1 | mint én, vagy akárki más. Isten boldogságra teremté lényeit,
7 1 | tisztaságát az emberi kebel? s isten, csak mert mindentudó -
8 2 | Erzsébet boldog lehetne-e isten mennyországában, ha fiát
9 2 | egész idejöket, mely az isten, úr s megye szolgálatából
10 3 | Macskaházy szelídebb hangon -, isten látja lelkemet, hogy nem
11 3 | világ, leborulna elõtte.~- Isten mentsen - szakítá félbe
12 3 | feláldozásnak tekinthetõ -, isten mentsen, hogy e tettrõl
13 3 | fassiókat, vagy donációt? Isten ments! közönséges magánleveleket,
14 4 | Oh, akkor nem is lesz isten áldása e törvényeken - szólt
15 4 | elfojtott hangon Vilma -, de isten neki, mi nem változtathatjuk
16 4 | de annyit mégiscsak adott isten, hogy egy-egy becsületes
17 4 | szemei könnyekbe lábadtak -, isten megáld érte. Ettem én is
18 4 | s úgy talán megsegít az isten. Ha Kenyházy esküdt úr,
19 4 | segíthetne a kisasszony, isten megáldaná.” Kérdezõsködtem,
20 4 | könnyekbe lábadtak -, jó tettet isten nem büntethet.~- Isten nem -
21 4 | tettet isten nem büntethet.~- Isten nem - viszonzá Tengelyi
22 4 | Vándoryért futok, õ félorvos. Isten áldjon meg.~S ezzel az öreg
23 5 | elfogtak, s eleibe vezettek: isten verje meg a hóhért - úgy
24 5 | tudta, hogy a faluba jössz. Isten csudája, hogy megmenekedtél.
25 5 | barátom! fõképp mai idõben, de isten meg is áldja érte.~- Felebaráti
26 5 | s talán igazságos, hogy isten átka feküdjék fejemen, de
27 5 | viselték; de menjünk, mert isten bizony pórul járunk, s csak
28 5 | utódaiktól azt kívánni, hogy isten által a legnemesebb népnek
29 5 | közt feléje fut.~- A kegyes isten ne adja, hogy itt legyen -
30 5 | szegény feleségemet, azt isten fizesse meg nekik, s megtarták
31 5 | aztán a nótáriusnak, s most isten áldja meg.~S a zsivány a
32 5 | tudtam, hogy te voltál; isten áldjon meg érte.~- De most
33 6 | mehetek. Szóltam nejével, ki, isten áldja meg érte, mindig pártomat
34 7 | nemzeti adóssága ez, melyet ha isten megsegít, egykor kamatos
35 7 | beszédét, hogy a nép szava isten szava, s hogy a tettes KK.
36 10| Hogy beszélhetsz így? Isten tudja, miként szánom a szerencsétlent,
37 10| véletlenül arra ment. - Bizony isten, ha õ nem jõ, oda vagyok,
38 11| ismétlésekbõl állnak, azonban miután isten maga egyformán ragyogtatja
39 12| után még emelt fõvel jár, isten által nem is teremtetett
40 13| kerüljek? Tudjuk, tudjuk; de isten neki, neked csalnod kell,
41 14| lánynak lehet-e illõbb párja? Isten maga, úgy látszik, egymásnak
42 14| szeretõnek szoktuk nevezni. Isten maga mondta: szeressétek
43 14| hallgatót, Liptákné -, de az isten szeme nem õrködik-e a setétségek
44 14| mondják. Az írásban áll: mit isten összeadott, ember ne válassza
45 14| boldogítsa e lányt, s isten megáldja érte. Oh, Ákos,
46 14| senkit úgy, mint engem, isten áldja meg érte, de ami meggyõzõdésével
47 14| egymást híven s igazán, s a jó isten nem fogja engedni, hogy
48 14| tartott, de bárki legyen, isten áldja meg, hogy épp akkor
49 14| szorítva kezét emez - ha isten két lénynek megmutatja a
50 14| jegyesem? Nem vagy-e enyém isten s szíved elõtt, miért e
51 15| és...~- Hát törjön ki, isten neki! De miért e falak? -
52 15| élettel teremtette is az isten.~Karvaly ijedten visszavonult,
53 15| ég felé emelve Sáskay.~- Isten engem, az ember elfeledhetné,
54 16| nagyságát, de meggyõzõdése, hogy isten a jó embert e világon nem
55 16| tulajdoníthatjuk, melyet isten azoknak, kik nem kételkednek,
56 16| végítélet napja eljõ, s isten meg fog jelenni trónusán,
57 16| üldözték, mielõtt vétkezett. Isten örökké igazságos, elõtte
58 16| kételkedni az úr kegyelmén, hisz isten fia szegények közül választá
59 16| igazságtalan; maga férjem, isten nyugossza békében, egyszer,
60 16| üdvezítõnk.~- Igen, de õ isten fia volt - szólt Zsuzsi
61 16| ki rájok vigyázzon. Így, isten áldja meg érte, felnõttem
62 16| eszembe, s imádkoztam, hogy isten õrizzen meg ily kevély gondolatoktól.
63 16| javára gazdálkodhattunk, isten áldása volt házunk s vetéseink
64 16| kenyerét megosztotta vele. Isten mégis elhagyott nyomorúságunkban.
65 16| haragosai támadtak. A fiskális, isten verje meg - szólt Zsuzsi,
66 16| erdõségbe, mint Kain, kit isten átka üldöz. Az ispán meghalt.
67 16| lépve így szólt: - Most isten áldja meg nótáriusné asszonyomat
68 16| miket férjemrõl beszélnek. Isten áldja meg nótáriusné asszonyomat. -
69 16| övé, nincs több a világon. Isten áldja meg kigyelmeteket. -
70 16| által fosztatott meg. Kinek isten annyi hatalmat adott, annak
71 16| szerettelek? A mindenható isten tudja, miként szerettelek;
72 16| szerelmemet viszonoztad.~- Isten látja lelkemet, Jónás, ezt
73 17| szomorkodni, teins uram. Isten, azt mondják, valamennyi
74 17| sem természetesebb ennél, isten a chinát különösen azon
75 17| De honnan van, hogy mikor isten a kolbászt s töltött káposztát,
76 17| meggyógyultunk. Életünk isten kezében van, mint a tiszteletes
77 18| rendszer, hanem csak az isten által jobb emberek keblébe
78 19| ez áldott ünnepen, melyet isten az embernek öröm- s pihenésre
79 20| szobájából. Ne te, Vércse!~- Adja isten! - sóhajta Zsuzsi.~- No,
80 20| vagy.~- Ereszd bundámat! Isten megsegít; férjemet csak
81 20| azonban csak az érdemli, kinek isten szívet adott, hogy embertársai
82 20| ember legkevesebbé gondolja. Isten neki, ha akarod. - S ezzel
83 20| hordunk, a természetnek isten nem ada hatalmat, csak embereknek
84 20| éghez emelve -, bocsássa meg isten vétkemet, én nem bánhatom
85 20| magatokra, oly szentül, mint isten néz le reám, én bosszút
86 20| mit tegyen.~- Mi atyánk isten! - kiálta Mészáros, térdre
87 21| egészen egészséges volnál, isten neki, de így! Mikor tanyámon
88 21| mondá a gulyás.~- S most isten áldja meg jószándékáért -
89 21| mégsem menthettem meg. Engem isten elátkozott, mikor születtem!...
90 21| meghálálni? s mit használt?! Isten maga nem akarja, hogy életemben
91 22| életemben, mik által az isten földi szavával - mi alatt,
92 22| noha ildomos férfinak ez isten szavát is csak magyarázni
93 22| felteszi, s azzal punktum. Isten mentsen meg - folytatá úriasan
94 22| pillanat fontosságát.~- Isten könyörüljön rajta - mondá
95 22| sorából kilép, nem mert isten rendelé, de mert embertársai
96 22| kezében van, kik érte csak isten elõtt fognak számolni. Gondolja
97 22| észrevett, látszólag meghatott - isten áldja meg a kegyességért,
98 22| Zátonyi.~- Nem ismerem el. Isten látja lelkemet, hogy a rablásban
99 22| kész vagyok esküt letenni. Isten, kinek színe elõtt még ma
100 22| örökre elátkozott, büntessen isten gyermekeimben tizedíziglen,
101 22| elhanyagolni nem fogom.~- Isten mentsen meg - mondá az öreg
102 22| mindenki elõtt világos.~- Isten mentsen meg - mondá a báró -,
103 22| keserû mosolygás lejte át -, isten áldja meg azért, hogy szegény
104 22| kimondá a várt ítéletet.~- Isten látja lelkemet - szóla,
105 22| törvényszék nem öl senkit.~- Nem, isten mentse meg - szólt az asszony
106 22| haszontalan rimánkodásával.~- Isten engem, mindjárt háromnegyed
107 23| dideregve szegények - pedig isten úgyse szép gyerek mind a
108 23| vagy végre élete végén isten elébe kerül, s ott a mai
109 23| határunkon akasztassunk fel. Isten is megáld érte, ha megmentheted.~-
110 23| megtenném, s hát még ezt!~- Isten mentsen meg, hogy visszatartóztassalak -
111 24| percig Violával nem közli. - Isten mentsen meg! - így szólt
112 24| gondolkozom arról, miért nem adott isten nekem is gyermekeket? Azt
113 24| biz én egyetlenegyért. De isten neki! talán azért nincs
114 24| kellett volna lennem, az isten arra teremtett.” Átgondolá,
115 24| lehetett kétség... „Irgalmas isten!” - szóla halkan, s kezei
116 24| következése - szólt meghatva -, isten áldjon meg, hogy lelkemet
117 25| egyebet tenned. Akár, mitõl isten mentsen meg, mostohánk s
118 25| által kárt ne szenvedjenek. Isten megáldott vagyonnal, ha
119 26| kételkedik szavamban?~- Isten ments meg! - szólt, bizalmasan
120 26| veszteni kezdé türelmét.~- Isten mentsen meg - szóla közbe
121 26| megválni, anélkül, hogy csak isten áldjont mondjak; de hisz
122 27| mint õ érdemli.~- Ments meg isten - szólt az ügyvéd alázatosan -,
123 27| csinál ez nekem... pedig isten látja lelkemet, ha a házban
124 27| venni kemény ítéletét.~- Isten adja, hogy úgy legyen! -
125 27| egyet-mást; de ez csak egy mód, s isten mentsen meg, hogy ez lenne
126 27| keserítené el leányom örömét; isten úgyis egymásnak teremtette
127 27| másik fejét csóválva. - Az isten csak egyszer elegyedett
128 27| mindig élénkebben.~- Rosszat? isten ments meg! - válaszolt a
129 28| Mikor boldogult férjem... isten nyugtassa meg!... vízibetegségben
130 28| a szakács felindulva.~- Isten mentsen ily alávalóságtól!
131 30| ágyánál voltam szegény ember, isten nyugtassa, szakács volt...~-
132 30| mint boldogult férjem, isten nyugossza, az utolsó tizennégy
133 30| vága szavába Nyúzó - isten nyugtassa, neki is elég
134 30| üldöztük ez embert, mint miért isten elõtt számolhatunk!... de
135 31| jó lelkiismeret mellett, isten segedelmével, most sem fogunk
136 32| szólt közbe Vándory -, isten nem fog elhagyni bajaitok
137 32| barátjának kezét szorítá, s isten szabad ege alatt még egyszer
138 33| s csak megvagyok... s ha isten éltet, sz. István napjára
139 33| midõn ivott -, ez már bor! Isten tartsa Völgyesy urat s a
140 34| szabadságában, s vétkezik, ki az isten által számára kijelelt napszámot
141 34| hogy a jóindulat, melyet isten kebledbe teremtett, gyõzedelmeskedni
142 34| fogsz-e vele felléphetni isten elõtt, ha tõled majdan Tengelyi
143 34| ocsmányság elkövetésére?!~- Isten látja lelkemet - szólt szemeit
144 34| szavakban áll, az nem kétkedik isten jóságán. Én, részemrõl,
145 34| láthatárunkon, mint azt, hogy isten nem boldogságra teremtette
146 34| De öcsém - tevé hozzá -, isten veled, éjfél elmúlt, mennem
147 35| kiket a kis világ - melyet isten teremtett - az úgynevezett
148 35| hiszi, ártatlanságomnak? Isten mentsen; ha a fõispán felõlem
149 35| vonta, minden ember, kinek isten lelket adott, úgy jár. Le
150 35| nem segítenék szívesen, isten látja lelkemet, mindent
151 36| által neveztessenek ki? Isten ments meg! Megyei autonómiánknál
152 36| fenséges érzelmeket találunk? Isten ments meg! Mi az, mi utcáinkon
153 36| pillanatokból, melyeket isten szabad ege alatt tölthet,
154 36| születését, s káromkodott isten ellen, ki õt e tíz esztendõn
155 36| Vezesd ki a kételkedõt isten természetébe, ott, hol magas
156 36| mint egy õrzõ angyal, kit isten szenvedései között vigasztalásul
157 36| véghetlenül irgalmas az isten, s még könyörülni fog rajtad
158 36| szerencsétlent megtérítheti, s isten véghetlen kegyelmérõl kezde
159 36| miként remélheted, hogy isten irgalmas lesz irántad, ha
160 37| Németországot megáldotta isten filozófjaival, kik azon
161 37| miután tudva van, hogy isten az állatokat az embereknél
162 37| mikor a zsidótól kijött. Isten tudja, mi szörnyû dolgokat
163 38| gyermekei vannak... ments meg isten, hogy én rontsam meg szerencséjét.”
164 38| ahhoz, mellyel az ember isten iránt viseltetik; de a szegény
165 38| azon lények közül, kiknek isten, midõn a földre küldé, hivattatásul
166 38| is csak szenvedett. Talán isten csak azért küldé ránk ez
167 38| halálbüntetést, könyörült volna isten gyermekeimen, most a mindenható
168 38| szegény gyermekeim? Irgalmas isten, mit vétkezének õk ellened?~
169 38| utóbbi meghatott hangon -, isten tudja, miért bánik némely
170 38| meghaltam, megkönyörül rajta isten s elveszi e világról, hol
171 38| kisebb büntetésed lesz. Isten ments meg, hogy én vezesselek
172 38| ruhában, bizonyosan megijed. Isten veled, öcsém. - S ezzel
173 38| tudta feltalálni. Az se baj. Isten veled. - S ezzel János,
174 39| férje ajkairól az utolsó isten veled-et hallá, a szerencsétlennek
175 39| is valaki üldöztetnék.~- Isten mentsen meg - szólt Vándory
176 39| vágtat keresztül.~- Legyen isten szegénynek irgalmas - szólt
177 39| indulatomban megöltem. Úgy legyen isten irgalmas lelkemnek, mint
178 39| gondoljon néha Violára is; isten látja lelkemet, nem én vagyok
179 39| idõben voltam; bocsássa meg isten azoknak, kik okai voltak.~
180 39| véremmel lakoltam érte; ez isten parancsolatja. Hagyjatok
181 39| mezõn, melyet szántottam, isten szabad ege, a meleg napsugárok
182 39| utolsó lehelete.~- Legyen isten irgalmas minden bûnös iránt -
183 39| Történetem végéhez értem. Isten veletek, olvasóim! Ha vannak
184 39| kívánok fáradságomért.~S most isten veled is, hazám nagy rónasága,
185 39| kopáran. Az erõk, melyekkel isten megáldott, még szunnyadoznak,
|