Fejezet
1 1 | tevé keserûen mosolygva hozzá -, nem sokkal könnyebb feladatod.~-
2 1 | kitûzött, szemmel tartva, magát hozzá minden percben közelíteni
3 1 | is, látszának teremtve: hozzá a rövid szárú pipa, mely
4 1 | vinni. Nemde mondtam - tevé hozzá Ákoshoz fordulva, ki azalatt
5 1 | Viola cimborája - tevé hozzá nevetve -, a hatalmas zsivány,
6 1 | semmit sem - tevé sírva hozzá -, csak...~- Jobb is, ha
7 1 | miatt diákul intéztettek hozzá, nem tudott felelni: megparancsolá,
8 1 | pisztolyos zsiványok jõnek hozzá, s patkoltatni akarnak -
9 1 | tevé rövid hallgatás után hozzá - a nap leszállt, menjünk
10 1 | közlött vele. De mi közünk hozzá - menjünk haza, hûvesedni
11 2 | gyermek azokat fölfoghatá, hozzá egy kis természet- s történettudomány,
12 2 | akárminek nevezheti; elég az hozzá, hogy gyûlés közelgvén,
13 2 | húszezer forint jövedelem s hozzá még a kamaráskulcs a lehetõ
14 3 | épült galambház, halastó, s hozzá halászkunyhó, barlang, parasztház
15 3 | elveszítjük? azonkívül - tevé hozzá a már ellenállhatatlanná
16 3 | nem lesz; ha pedig - tevé hozzá a kis ügyvéd enyelgõ hangon -
17 3 | elkövetõjét illeti, de mi közünk hozzá? Ha valaki, más embernek,
18 3 | barátocskám? - tevé nevetve hozzá - hacsak ijedtünkben a guta
19 4 | pusztított volna a házban, hozzá még a szomszédok, kik majd
20 4 | tevé Erzsébethez fordulva hozzá -, küldél valamit a gyermekek
21 4 | veszélyek közt el fog jõni hozzá. Mit tegyek akkor? Mint
22 4 | nemde, apám - szóla Vilma hozzá simulva -, azt te nem teheted.~-
23 4 | Ne sírj, leányom - tevé hozzá -, talán csak agyrémekkel
24 4 | angyalnak köszönhetek - tevé hozzá kezeit Erzsébet felé terjesztve.~-
25 5 | megmérkõzni, velem - tevé hozzá, egyenként kiszedve s megvizsgálva
26 5 | bölcsõt ringatott, közel hozzá, széken, arcával épp az
27 5 | módot nem látott, egyenesen hozzá ment, s elmondá helyzetének
28 6 | fõképp azon rossz kedv, mely hozzá oly hasonló, hogy nem ritkán
29 7 | Rétyné, tudva ezt, minden hozzá írt levél föliratában saját
30 7 | karének uralkodott. Képzeljünk hozzá egy egész szekeret teli
31 8 | egy kis parlagi társaság, hozzá egy kis zene, valamivel
32 9 | által; és én tudom - tevé hozzá halkabban a fõjegyzõ -,
33 9 | lehet, csak diákul kell hozzá szólni, mint az egykori
34 9 | inkább, mintha diákul szólnak hozzá; a három szó, melyet ismer:
35 9 | pedig azért csatoltassanak hozzá, hogy õexcellenciája, ki
36 10| kellemetlen tárgyról - tevé hozzá Etelka oly hangon, melybõl
37 10| ne félj kedvesem - tevé hozzá némi keserûséggel -, ez
38 10| elõtt, egy zsidóval? - tevé hozzá - épp most volt itt, alig
39 11| biztosnak látszik, miután hozzá, mint szabadelvûhöz, az
40 11| leírás nélkül a ház- s a hozzá tartozó udvarokról a lehetõségig
41 11| tevé nagy megelégedéssel hozzá -, a magyar kálvinisták
42 11| egypár ellenség ne adatnék hozzá. Ellenségei tehát, mint
43 12| s hasonló színû nadrág, hozzá fénymázos fekete csizma -
44 12| erdõkerülõnek, ki barátja. Ez hozzá megy, sokat panaszkodik
45 12| feleséges, gyermekes ember, hozzá szegény. Krivér minden körülményeit
46 12| kíván. Egyébiránt - tevé hozzá, mintegy megbánva a mondottakat -
47 12| más nézetben vagyok - tevé hozzá a gróf, ki magát soha annyira
48 13| magával hozott, s kést, villát hozzá, hogy megehesse, jól is
49 13| tudta volna meg, mi közöd hozzá?~- Igen - mondá a zsidó,
50 14| édes kisasszony - tevé hozzá enyelgõbb hangon -, Ákos
51 14| egyes kérdéseket intézett hozzá, inkább hogy a felelõnek
52 14| eltévedni. De - tevé Ákos hozzá halkabban, midõn észrevevé,
53 15| senkitõl, fõképp - tevé hozzá megvetõ tekintettel - ily
54 15| barátom: ki egy ujjal nyúl hozzá, halál fia, ha tizenhat
55 15| árthat, s azon kérést intézé hozzá, hogy õt a megyeházból kivezetve,
56 16| történtek. - Most - tevé hozzá keserûen - tudsz mindent.
57 16| el - tevé kezét szorítva hozzá -, ha a sors ezen csapása
58 17| az öreg Jánost adta volna hozzá inasnak.~Itt a viszony külsõleg
59 17| ki. A többi közt - tevé hozzá kis szünet után, mint ki
60 17| láthatott volna.~- Mit ért kend hozzá - válaszolt a másik -, a
61 18| talán bundámról - tevé hozzá nevetve s bundáját vállára
62 18| Viola; az istenre kért s hozzá káromkodott is, s én nem
63 19| lehete keskenyebb; egy, hozzá mind barna színre, mind
64 19| ember otthon marad - tevé hozzá pótolólag az esküdt -, s
65 20| kezem elzsibbadt! - tevé hozzá a boldog kocsis, jobb kezébe
66 20| vármegye kemény dolog - tevé hozzá a gulyás egyet suhantva -,
67 20| Ne félj, Zsuzsi - tevé hozzá -, én átmegyek, ha az ördög
68 20| közel, s én nem mehetek hozzá - sóhajta, s lelkét a szerelem
69 20| talán nem tetszik - tevé hozzá, azon méltósággal függesztve
70 20| senki. Vedd kendõmet - tevé hozzá, a pandúrok egyikéhez fordulva -,
71 20| Hogy lenne, Viola - tevé hozzá suttogva -, ha megadnók
72 21| nyugodt, Zsuzsim - tevé hozzá, megfogva kezét - férjed
73 21| hordá. Fogja kend - tevé hozzá -, s tartsa meg emlékéül.~-
74 21| az éj mily hideg - tevé hozzá, most elõször észrevéve,
75 21| Mihelyt virradni kezd - tevé hozzá -, Violát elviszik Kislakra;
76 21| Vilmoson nem eresztenek hozzá senkit.~- Tudom, tudom -
77 22| vagyunk itt; öcsémuram - tevé hozzá, Völgyesyhez fordulva -,
78 22| türelmetlenségének jeleit adá -, fogjunk hozzá, az idõ múlik.~- Igazság, -
79 22| ember feleségét s gyermekeit hozzá eresztheted, engedd meg,
80 22| senkinek, kivévén - tevé hozzá - nemesembernek okkal-móddal.~-
81 22| Ugyebár, Viola? - tevé hozzá, a rabot gúnyosan megszólítva -
82 22| tevé kis hallgatás után hozzá -, ha mondom, hogy egykor
83 22| néhány kérdéseket intézzek hozzá. Kend azt mondja, hogy mikor
84 22| takarva volt. De - tevé hozzá nevetve, s a rabhoz fordult -
85 22| természetes. Kend csalódott - tevé hozzá a rabhoz fordulva -, nyugtassa
86 22| szólt vele. Hallod-e? - tevé hozzá, Violához fordulva, gúnyosan -
87 22| alkalmad volna, készülj jobban hozzá. De menjünk tovább. Kitõl
88 22| archívumában maradnának - tevé hozzá Völgyesyhez fordulva -,
89 22| Mi engem illet - tevé hozzá a szóló, meghajtva magát
90 22| tevének, észrevevé, azt adá hozzá: hogy Viola ugyan nagy gonosztevõ
91 22| háromnegyed lesz - tevé hozzá a báró -, így holnapig maradhatunk
92 23| elmentem, mert... e hely - tevé hozzá félbeszakasztva magát -
93 23| magunk ne járultunk légyen hozzá szavunkkal. Kinek merészsége
94 23| írt. Olvasd magad - tevé hozzá, a levelet általadva, míg
95 23| baj. Hej, teins uram! tevé hozzá János - ha mindaz, ki Magyarországban
96 23| fennszóval -, teins uram - tevé hozzá halkan, Kálmánhoz -, ne
97 23| ló, hej! - tevé nevetve hozzá - nem hallották-e soha Trenk
98 23| valaki szeretve közelítsen hozzá?!~- De ha így veszed a dolgot -
99 24| elkészítette, távozott, neje ment hozzá, s azóta az õrök, ha néha
100 24| Látod - tevé jókedvûen hozzá -, hogy mindenrõl gondoskodtunk.
101 24| no - tevé mosolyogva hozzá - arról majd gondoskodom.~
102 24| hogy alig vehet lélegzetet, hozzá a hideg veríték homlokán,
103 26| körülfogott. Én lányomnak más, hozzá külsõ helyzetben is hasonló
104 26| alispánné a lehetõségig nyájasan hozzá - csak egy ideig várjunk
105 26| tevé rövid szünet után hozzá. - Nagysád nekem a teins
106 26| az alispánné a kérdéseket hozzá intézé.~- Hát tartsa meg! -
107 26| nagyságos asszonyom - tevé hozzá, az alispánnét kezénél fogva -,
108 26| bujtogatással vádolta. Egy tanú s hozzá zsivány, ki ily magas jellemû
109 26| irományok általadatnak - tevé hozzá, kalapját véve, a másik. -
110 27| tevé egy kis szünet után hozzá -, tagadni nem lehet, hogy
111 27| a legbolondabbnak - tevé hozzá, midõn észrevevé, hogy az
112 27| háladatosságra számolhat, és - tevé hozzá kissé büszkébben - talán
113 27| irományok tehát - tevé halkabban hozzá, kis szünet után, mely alatt
114 27| valamit tud felõlök - tevé hozzá kérõ hangon -, ne tegye
115 27| nevetséges... mit mondana a világ hozzá, ha ily ember, mint õ, feleségén
116 27| vejében ezt keresi - tevé hozzá halkabban -, én ismernék
117 27| Erzsébet asszonyom - tevé hozzá, kérdõ tekintetet vetve
118 29| meggyilkolása után ûzõbe vevék, hozzá jutottak.~Tengelyi embereket
119 29| gyilkost, rablót kiáltva hozzá közelítének, s meggyõzõdve,
120 30| is ugyane kérdést intézte hozzá, ismét rázta fejét?~- Igen,
121 30| fiskálishoz visszatérjek - tevé hozzá, szemeit törülve, midõn
122 30| létére a módot, melyen Nyúzó hozzá szólt, rossz néven vevé -,
123 30| kutya, el nem követte - tevé hozzá mérgesen -, arról kétség
124 30| borzadását - azt vigyék ki - tevé hozzá erõt véve magának -, majd
125 30| megkerítettük. Ezt a zsidót - tevé hozzá a rabra mutatva - mindjárt
126 30| könyveket, nyolc forint - tevé hozzá olvasva -, Erzsébetnek ruhára
127 30| hiszi.~- Meglehet - tevé hozzá -, hogy a semmirevaló lopni
128 30| vérfoltok nélkül. - De - tevé hozzá, a zsidóhoz fordulva - ha
129 30| a fõbíró gyanítja - tevé hozzá, magát mintegy kiigazítva,
130 30| egypárszor nevezni - tevé hozzá félénken -, de, amint mondom,
131 30| mindjárt házához - tevé hozzá Nyúzóhoz fordulva -, ha
132 31| Igen, barátom - tevé hozzá, lelkesedéssel megragadva
133 31| magát a dolgot illeti - tevé hozzá, erõt véve magán -, nem
134 31| Hívja be leányát - tevé hozzá Tengelyinéhez fordulva -,
135 31| Szólj nyíltan - tevé hozzá Vilmához fordulva -, igaz‑
136 31| Lám ez asszony itt - tevé hozzá, Liptáknéra mutatva -, kitõl
137 31| Bocsánatot, kedves apám! - tevé hozzá könyörgõ hangon - a szerencsétlenségnek
138 31| De hagyjuk ezt! - tevé hozzá egy sóhajjal, a fõbíró-
139 32| amitõl nem félek - tevé hozzá -, rabságom tovább tartana,
140 32| pártfogásodba ajánljam - tevé hozzá mosolyogva -, nincs szükség.~-
141 32| próbálták volna meg - tevé hozzá öklét felemelve hõsi kifejezéssel -,
142 32| sok megyéjének fogházai hozzá mindmaiglan hasonlók maradtak.~
143 32| csak azokról szólok, kik hozzá nem szoktak - rossznak látszott,
144 32| Bridewellben láttam, semmi hozzá képest.~- Persze, még cukrot,
145 32| valamire szüksége van - tevé hozzá -, mindent, mit csak lehet,
146 33| legyen. Nem rossz lesz - tevé hozzá halkan Tengelyihez -, ha
147 33| a tömlöc másik oldaláról hozzá intézett szavak ébreszték
148 33| egésznek fõmestere. No - tevé hozzá nevetve -, sz. Istvánra
149 33| most békével. Holnap - tevé hozzá halkabban ‑, megkínozhatjátok,
150 33| megcsinálom én az ágyat - tevé hozzá jókedvûen -, hogy király
151 33| ajkához emelve. - Ah - tevé hozzá, midõn ivott -, ez már bor!
152 33| valahányszor csak férfit zártak hozzá, mindenik, mihelyt kiszabadult,
153 34| csoportja maradt. Macskaházy s hozzá hasonló emberek, kik az
154 34| boldogabb?... Sóhajtsz! - tevé hozzá rövid szünet után, mely
155 34| elhagyá. De öcsém - tevé hozzá -, isten veled, éjfél elmúlt,
156 36| udvaron a hajdúknak egyike hozzá - nem látod, hogy meghalt?~
157 36| vallatásait kivéve, alig volt, ki hozzá csak szólna. Maga a hajdú
158 36| híveire szorítá, s többször hozzá is elment, mindig magába
159 36| beteg kérdezé: ki küldte õt hozzá? - ismét Vándory nevét hallá.
160 36| szenvedései között vigasztalásul hozzá küldött: így tûnt fel a
161 36| velem tett, s azután - tevé hozzá halkabban - lelkemet egy
162 36| Vándory vala az elsõ ember, ki hozzá nyájasan közelített, s a
163 36| a tiszteletes úr - tevé hozzá, midõn a hatást, melyet
164 36| bebizonyítására. De - tevé hozzá, könnyeit, melyek e szavaknál
165 37| nagyságos asszonyom - tevé hozzá bámulva, midõn a halványságot,
166 37| meghal. Kend tudja - tevé hozzá, midõn az asszonynak bámulását
167 37| többé. De te, te - tevé hozzá végsõ erõvel -, ki engem
168 37| ápoló asszony betegét, midõn hozzá visszatért, magánkívül s
169 37| hallott. - Barátom - tevé hozzá -, nõd szenvedélyes asszony;
170 37| kétségbeesésében? kérlek, menj hozzá, s nyugtasd meg. A zsidó
171 38| Réty család, s azok, kik hozzá - mint Vándory vagy Kislaky
172 38| melyet a boldogtalan asszony hozzá intézett, s melyben egész
173 38| retirálás? De nem csuda - tevé hozzá rövid gondolkozás után -,
174 38| azonban, miután e kérdés hozzá Csavargós által újra intéztetett,
175 38| testvéréhez foglak vezetni? - tevé hozzá, míg Gazsi s az öreg János
176 38| halkan -, de hallgass, míg hozzá nem vezetett; ne mond gazdánknak,
177 38| akartalak keresni - tevé hozzá még nagyobb zavarban -,
178 38| szavát; azaz, ha lehet - tevé hozzá -, de ki tudja, bír-e a
179 38| akartam mondani? - tevé hozzá szemeit kezével törülve -
180 38| lesz. Ne félj, öcsém - tevé hozzá, Viola vállára ütve -, még
181 39| üldözõi jóval közelebb vannak hozzá, mint elébb.~- Talán nem
182 39| ismersz? - mondá Ákos, midõn hozzá lehajolva, kezét megfogá -
183 39| általadjam. Véresek - tevé hozzá, midõn az irományokat Ákos
184 39| szükséges alatt értének; hozzá szép ház, birtok stb., stb.
|