Fejezet
1 3 | vígan folyt a tánc, s Icik zsidó jó áron - de hitelbe, még
2 5 | utca másik oldalán Icik zsidó boltja, az egyetlen, mely
3 5 | gyertya nem ég, s hogy a zsidó kígyó, mint mondá, belsõ
4 5 | terjeszte az utcára s a zsidó házára, melynek zárt ajtaja
5 5 | kezét: - Megláttak - súgá a zsidó házára mutatva, hol az egyik
6 5 | egész gyanú egy ismeretlen zsidó szavain alapszik, ki talán
7 9 | nem csalatik meg, még a zsidó által sem.~Úgy látszik,
8 10| engedelemkérés közt egy idegen zsidó, ki a thekhintetes, nagyságos
9 10| Vilma elõbbi félelme s e zsidó alázatos bókjai oly ellentétben
10 10| Nagyságos kisasszony - szólt a zsidó, mindig kalapját forgatva
11 10| addig künn várok - szólt a zsidó, helyérõl nem mozdulva -,
12 10| türelmetlenség, melyet a zsidó tolakodása benne gerjesztett,
13 10| jõjön s ne idõzzön itt.~A zsidó alázatosan meghajtá magát,
14 10| kend, amerre jött. - S a zsidó ismét meghajtva magát, Tengelyi
15 10| szólt Vilma, miután a zsidó elment - fogadni mernék,
16 10| ennél. Nyugodt lehetsz; a zsidó valami panasszal vagy kéréssel
17 10| kisasszony után.~- És a zsidó mit kért kedves atyámtól?
18 10| nevetni nem akart, vagy mert zsidó, vagy mert csak egy szeme
19 10| magyar szabadsága, ha még egy zsidó üvegest sem volna szabad
20 10| megtérítését ígéré, s a zsidó, ki hihetõleg fájdalmai
21 13| senki el ne szökhessék, a zsidó kocsmáros ágyát foglalta
22 13| ágyát foglalta el, míg a zsidó maga családjával azon egy
23 13| megajándékoztatott.~- Ej, ej - szóla a zsidó fejcsóválva -, ki hitte
24 13| jó dolog! - sóhajtott a zsidó - ha az ember nemes lehet.~-
25 13| hogy nem kerül semmibe!~A zsidó, ki azalatt késével az asztalt
26 13| dühösen nézé a szólót. - Zsidó! ne tréfálj velem, mert
27 13| velem, mert bizony... - A zsidó felugrott - pillanatig csend
28 13| szólt ismét késéhez kapva. - Zsidó! nem tudja senki más, mint
29 13| neki, neked csalnod kell, zsidó természeted. A tiszteletes
30 13| Ah! hogy-hogy? - szólt a zsidó, ismét közelébb tolva székét.~-
31 13| Igaz, igaz - szólt a zsidó -, talán bizony kend csinálta
32 13| Igazsága van kendnek - szólt a zsidó, a pálinkapalackot, mely
33 13| Most értem - szólt a zsidó -, hát kendtõl tudta meg
34 13| Tiszarétre jõ?~- Hallgass, zsidó; s ha tõlem tudta volna
35 13| hozzá?~- Igen - mondá a zsidó, székét az asztalhoz közelebb
36 13| föllármázza az egész házat. - A zsidó fölkelt, s az ablakhoz menve
37 13| kapott semmit?~- Átkozott zsidó - szólt a másik mérgesen -,
38 13| De látja kend - s itt a zsidó mellényébõl rongyba takarva
39 13| viszem és...~- Átkozott zsidó - szólt a másik, s csúnya
40 13| fogja megtudni.~- Mondd meg; zsidó - szólt a zsivány, felemelve
41 13| elmegyek.~- Nem lehet - szólt a zsidó fejét vakarva, - csak a
42 13| ide a kulcsokat - szólt a zsidó nyugtalanul -, majd találok
43 13| vitatkozás egy ideig tartott, a zsidó Cifrával kezet csapott,
44 13| Menjünk el mindjárt - szólt a zsidó az ajtó felé haladva -,
45 13| melybõl csak Cifra s a zsidó beszélgetése által ébresztetett
46 14| távozik.~Olvasóim emlékeznek a zsidó s Cifra összebeszélésére,
47 14| levén zárva - sötétek, s a zsidó, Cifrát, ki fölfegyverkezve
48 14| ezüst pénz kezében, s a zsidó halkan, mint jött, ismét
49 14| suttogva megtámadója, s a zsidó Cifrára gyanakodott, midõn
50 14| elkövetni. Bevárá tehát, míg a zsidó a szobában volt, akkor Petit
51 14| halál fia vagy, ha késel.~A zsidó hasztalan küzdött, hogy
52 14| írásokat akará kiragadni. A zsidó kését Viola mellének döfé,
53 14| egy pillanat mûve volt. A zsidó, föleszmélve, az ajtón kivánszorgott,
54 16| ítélni.~- Nincs kétség. A zsidó, mihelyt kissé magához jött,
55 16| házánál volt. Nincs kétség! A zsidó Viola ütésétõl még most
56 16| megkérdezheti, ha akarja.~- A zsidó hazudik! - szólt egy asszonyi
57 16| fekszik. Tudok mindent. A zsidó s a többiek ellene vallanak;
58 17| követte el?~- Viola vagy a zsidó, és ennél nem találtak semmit.~-
59 19| homlokáról. A járásban sok zsidó van, így gondolkozott magában,
60 22| viszonyt, melyben Cifra és a zsidó egymáshoz álltak, ismerik,
61 22| megeskettettük, mikor a zsidó minden átkait elmondá maga
62 22| személy, másika egy ismeretlen zsidó, tökéletes hitelességû bizonyságoknak
63 22| bebizonyítani, hogy miután a zsidó s Cifra egészen más dolgokról
64 22| Liptáknéval szólt, sem hogy a zsidó s Cifra által szándéklott
65 22| azt a hírt, hogy az üveges zsidó s Cifra a nótáriusnál rablást
66 22| kérdezé ez tovább.~- A zsidó s Cifra közel Porvárhoz
67 22| láttad-e ott Cifrát?~- Nem, a zsidó csak maga volt.~- De a zsidó
68 22| zsidó csak maga volt.~- De a zsidó azt mondja, hogy te követted
69 22| gondolhatott egyebet.~Ha a zsidó és Cifra a jegyzõ kirablására
70 22| cimborájához fordul? hogy a zsidó s Cifra, ha magokat vétkeseknek
71 22| Viola, hogy a rablás csak a zsidó által követtetett el, s
72 26| érdekében fekszik, minthogy a zsidó, úgy hiszem, az egésznek
73 26| éspedig lopásért, melyet zsidó cimboraságában elkövetett!
74 27| egész idõ alatt, melyet a zsidó munkájánál töltött, nemcsak
75 27| tudja, mikor kerül elé... a zsidó mindent tagadni fog, s egy
76 28| irományokkal egy papírba takarva, a zsidó által többivel egyszerre
77 28| betakartatott, s az üveges zsidó, minden esküvéseinek dacára,
78 29| mondani... A rabló az üveges zsidó volt, kit a viceispán fiskálisa
79 30| szakácsné.~- Az az üveges zsidó, akit a teins úr ismer -
80 30| méltósággal.~- Nem volt biz az zsidó soha életében - vágott szavába
81 30| szakácsné.~- De bizony a zsidó volt! - kiáltott a szakács,
82 30| konyhaszolgáló egyszerre.~- Hát ha zsidó volt - kiáltott a szakácsné -,
83 30| míg a többiek, azt, hogy a zsidó volt, s hogy nem volt zsidó,
84 30| zsidó volt, s hogy nem volt zsidó, kiáltozák egymás ellenében.~-
85 30| minden kérdésen kívül a zsidó által öletett meg, ki mihelyt
86 30| gondoltam volna, hogy ez a zsidó ilyenre vetemedék; szegény
87 30| Kenyházy -, kétszer húzta be a zsidó... Zátonyinak öt tarokkal
88 30| ultimóját... és most az a zsidó!~- De a zsidó mindent tagad -
89 30| most az a zsidó!~- De a zsidó mindent tagad - szólt, midõn
90 30| magáét. - Nyúzótól az üveges zsidó más bánásmódot, mint melyet
91 30| szerencsétlen vádlottja ellen. A zsidó azonban, noha minden kérdés
92 30| azt állíták, hogy elõtte zsidó ellen pert nyerni majdnem
93 30| határai, s ha a fõbíró a zsidó népnek gazdagabb részét
94 30| arcain. Meg kell vallani, a zsidó külsejében nem vala semmi,
95 30| másképp festeni... de a zsidó azért mindegyre hirdeté
96 30| volt magánkívül - mondá a zsidó könyörgõ hangon -, már hogy
97 30| urat csak az az átkozott zsidó ölte meg.~- Azt én is tudom -
98 30| zsidóra fog tolni, pedig a zsidó oly ártatlan, mint a ma
99 30| csalatott meg ugyanezen zsidó által egy forint huszonnégy
100 30| hogy ha a fiskálist nem a zsidó, hanem más valaki ölte meg,
101 30| ölte meg, õ nem tudja, a zsidó mit kereshetett a kályhalyukban;
102 30| éppen tenyerét mutatta, a zsidó chiromantia nélkül annyira
103 30| azonnal az ütér után nyúlt; a zsidó arcain, kire az alispánné
104 30| kérdésen kívül áll, miként a zsidó az esetben csak más bosszújának
105 30| csak azt kérdé: vajon a zsidó megvallotta-e gonosztettét?~-
106 30| válaszolt a fõbíró -, a zsidó még nem vallott semmit;
107 30| nagyságos asszony - szólt a zsidó rimánkodó hangon - régen
108 30| lelkére esküdött, hogy a zsidó hazudik, s hogy a lehetõségig
109 30| gyilkosság csak egy szegény zsidó által követtetett el - természet
110 30| hogy a haldokló, midõn a zsidó elébe vezettetett, fejét
111 30| kulcsokat is nálad találták.~A zsidó, ki régen észrevette, hogy
112 30| ugyan kérem - rimánkodott a zsidó még mindig térdepelve -,
113 30| ölhetné meg!?~- No már, zsidó - mondá Nyúzó -, keress
114 30| folytatá igazolását a zsidó -, hát az a kés, melyet
115 30| Persze hallottam - mondá a zsidó sóhajtva -, mindent kezdettõl
116 30| fõgyanú rajtad marad.~A zsidó sokkal okosabb vala, semhogy
117 30| meg? Tengelyit nevezi. A zsidó, kirõl most magam is hinni
118 35| fejlõdhetnek ki. Talán a zsidó, ki most tífuszban halálán
119 36| Porvárra hozatott. Minthogy e zsidó a gyilkosság elkövetése
120 36| Nyájas emlékek! hisz õ zsidó volt: ez élettörténete.
121 36| munkával, mert hisz attól a zsidó eltiltatott, de fortéllyal
122 36| üldöztetve - ez az, mit a zsidó múltjában talál, ez az,
123 36| melyeket akkor élvezett; de a zsidó mit talál, ha e korára emlékezik? -
124 36| mentheti.~S mi bámuljuk, ha a zsidó megromlott, ha azon magasabb
125 36| Ez a helyzet, melybe a zsidó e mûvelt század közepette
126 36| irántunk érez.~Az üveges zsidó népének e közös szenvedésein
127 36| gerjeszthete. - De amint mondám, a zsidó iránt senki könyörületességet
128 36| inkább reménylé, hogy a zsidó által oly dolgoknak jöhet
129 36| használhatnak; de hiába! A zsidó a legnagyobb alázatossággal
130 36| gyógyításba nem vétetett. A zsidó elhagyatva feküdt kamarájában,
131 36| kiért Vándory mindezt tevé, zsidó volt, s mi több, olyan,
132 36| ehhez tartá magát.~Ha a zsidó zavart álmaiból pillanatokra
133 36| ragaszkodjék létéhez.~A zsidó tisztán átlátá helyzetét,
134 36| az érzelmeket, melyek a zsidó szívét e pillanatban tölték.
135 36| tiszteletes uram - mondá a zsidó gyenge hangon, melyet néha
136 36| ismertem, s ily szegény zsidó, mint én, nem sokat veszt
137 36| nem taszítja magától.~A zsidó felfogta e szavak értelmét,
138 36| közelebb tolta székét, s a zsidó, gyengesége által többször
139 36| is mindent - válaszolt a zsidó. - A gyilkosság Viola által
140 36| Miért nem mondtam? - szólt a zsidó szemeit Vándoryra függesztve -,
141 36| kérdé ismét Vándory.~A zsidó rövid ideig hallgatott. -
142 36| Megelõztettem - folytatá a zsidó halkan - másképp Macskaházy
143 36| által halt volna meg.~A zsidó visszaveté magát vánkosára.
144 36| használhat, ha az, mielõtt a zsidó ismét elõbbi eszméletlenségébe
145 36| borzadok? - mondá szomorúan a zsidó.~- Emberi kötelességed,
146 36| nyújtani nem akartál?~A zsidó egy ideig hallgatott.~-
147 36| elhallgatni semmit - mondá a zsidó, s vonásai ismét vad kifejezésöket
148 36| mondá Vándory komolyan.~A zsidó egy ideig hallgatott. -
149 36| s maga sietve elment. A zsidó a falnak fordult, s fáradtan
150 37| õt. Mióta tudta, hogy a zsidó egészen magánkívül van s
151 37| így szólt magában -, a zsidó magánkívül van; e hígvelejû
152 37| Bántornyi Lajos kíséretében a zsidó börtönébe visszament, s
153 37| gondolta magában. - A zsidó magánkívül volt; felgyógyulásához
154 37| ügyvédje, s Vándory... hátha a zsidó mégis jobban érzené magát,
155 37| aggodalommal tölték lelkét. A zsidó, kinek eszmélete tökéletesen
156 37| figyelemmel végighallgatá -, a zsidó tiszteletes Vándory úrral
157 37| dolgokat hallhatott tõle! A zsidó, mikor én a szobába visszajöttem,
158 37| kétségbeesésbe merült.~A zsidó mindent megvallott; Rétynének
159 37| agyában - ha minden, mit a zsidó vallomásáról beszélt, nem
160 37| beszélt, nem igaz? vagy ha a zsidó Vándoryt csakugyan magához
161 37| szereznem - mondá végre. - A zsidó hihetõképp még él, tõle
162 37| szobáját, s egyenesen a zsidó börtöne felé sietett.~Már
163 37| miután a börtön, melyben a zsidó feküdt, mióta betegsége
164 37| hogy Macskaházy, kit e zsidó megölt, leghívebb emberünk
165 37| beteget gyengén megrázá. A zsidó felnyitá szemét, körülnézett,
166 37| Hagyjatok békét - mondá a zsidó gyengén, majdnem érthetetlenül -,
167 37| Rétyné.~- Rétyné?! - szólt a zsidó bámulva, midõn megfordulván
168 37| Bánom is én - válaszolt a zsidó nyugodtabban -, én nem félek
169 37| nálad...~Az alispánnét itt a zsidó kacagása vagy inkább hörgése
170 37| szólót Rétyné, midõn kezét a zsidó ujjaitól megszabadítani
171 37| nemde, szörnyeteg? - mondá a zsidó, s tompa szava, midõn beszélésre
172 37| eliszonyodik?~- Alávaló zsidó! - szólt Rétyné - ki hisz
173 37| Fognak hinni - válaszolt a zsidó -, amit én mondtam, azt
174 37| beteg -, egy szót sem.~- Zsidó - mondá az alispánné szenvedélyesen -,
175 37| holnapig ott vagyok, hol zsidó létemre is e világ hatalmasai
176 37| hozzá, s nyugtasd meg. A zsidó vallomásában nincs semmi,
177 38| Macskaházynál voltak, mit a zsidó vallomásában is állított,
178 38| gyilkosság elkövetésére. A zsidó azon állítása, hogy a bûntettet
179 39| úrnak írásai, melyeket a zsidó Macskaházyval ellopott,
|