Fejezet
1 1 | kétlem, Réty Ákos s Kislaky Kálmán vonnák magukra figyelmöket.
2 1 | a törökdombon hagytunk. Kálmán az öreg Vándoryval az agarászat
3 1 | parancsolhatott, a fõbírót kéré, s Kálmán és Ákos kérelmét pártolák -
4 8 | részében sétált.~Ákos és Kálmán majdnem egykorúak levén,
5 8 | érintkezési pont mellett Ákos s Kálmán között létezett. Az öreg
6 8 | öreg Kislaky ti., kiben Kálmán atyját, a megye volt alispánját
7 8 | találtak. E körben nõtt fel Kálmán, irigyeltetve az egész vidéktõl,
8 8 | belõle magyar úrfi váljék? De Kálmán ismeré a világot is; Pest,
9 8 | szomorúságában gondolák. Való, hogy Kálmán Pesten megváltozott, s a
10 8 | koszorús költõnk mondá -, Kálmán keblében a betyár szunnyadott,
11 8 | erõlködése vala az, mi közte s Kálmán között néha a legnevetségesebb
12 8 | Ákos a betyárságban, úgy Kálmán a míveltségben helyezvén
13 8 | lépett föl, mint Kislaky Kálmán; de ha poharak vagy társalkodás
14 8 | részegedett meg életében, estve Kálmán szemei jártak keresztbe,
15 8 | reménytelen szerelme szívét tölté. Kálmán, kit ez alkalommal Etelka
16 8 | Mihelyt az ebéd véget ért, Kálmán maga után a kertbe voná
17 8 | tiszta könnyekben peregtek le Kálmán arcain, s Ákos noha jól
18 8 | el vigasztalásaiban, hogy Kálmán lassankint fölvidulva, végre
19 8 | mielõtt a régit felejtettük.~Kálmán, ki csakugyan inkább szerelem-,
20 8 | udvaron. Képzetében már Kálmán s Etelka egész ivadéka ugrándoza
21 8 | háromszáz hanggal „Éljen Kislaky Kálmán”-t kiáltának. Az öreg úr -
22 8 | hogy ennélfogva Etelka s Kálmán lakodalma mindjárt beszéde
23 8 | szívesen vissza házához.~Kálmán s Ákos már a házhoz közelgtek,
24 8 | történteket; midõn „éljen Kislaky Kálmán és angyali mátkája, Réty
25 8 | beszélgetésnek véget vetett.~Kálmán s maga Ákos, annyira meg
26 8 | lábáról föl akarva emelni, Kálmán magához tért bámulásából,
27 8 | használván, kézre került a dolog. Kálmán a nagy vonzalom ellenében
28 8 | öszvegyûltek, s hallva Etelka s Kálmán nevét, egy része bámult,
29 8 | szerencsétlen imádóját.~Kálmán magánkívül volt. Így jelenni
30 8 | inkább érezte volna, mint Kálmán e pillanatban. Ákos, kit
31 8 | kortesek vállain mindjárt Kálmán mellett látá, s hallá a
32 9 | mond ismét a jegyzõ. - Kálmán anyjának parancsol, anyja
33 9 | gróf Havasy e házhoz jött, Kálmán elégedetlen.~- De a mai
34 10| dolog a világon, melyet Kálmán érted ne tenne.~- Kivévén,
35 10| hagyjon fel, melyet utálok. Kálmán mindent tenne a világon,
36 10| áll.~- Igazságtalan vagy, Kálmán tûzbe menne érted.~- Igen,
37 10| bátorságát közhírré teheti. Kálmán bátor ember, tagadhatatlan,
38 10| után végre kisült, hogy Kálmán egész hét óta nem ivott
39 15| Tengelyi, kivel együtt Kislaky Kálmán, a sz.-vilmosi jegyzõ, egy
40 15| fogadnak el, akár nem - szólt Kálmán, ki Tengelyit mindig szerette,
41 15| studio, egészen függetlenül.~Kálmán nevetett, Tengelyi anélkül,
42 15| szereti! - kiáltott most Kálmán, ki az egész jelenet alatt
43 15| köszörülve, akciókról beszélt.~De Kálmán nem tartozott azon egyediségek
44 15| szólt növekedõ haraggal Kálmán -, e ház a közcsend s bátorság
45 15| talán nem érzé még, mint Kálmán váratlan viselete által,
46 15| van, nemes uraimék - szólt Kálmán gúnyosan, a nemességhez
47 15| nemesek zúgtak, s Slacsanek, Kálmán apjához fordulva, félig
48 15| félig halkan mondá: - Ha Kálmán úrfi szolgabíró nem lesz,
49 16| zökkenéssel lehajtva a töltésrõl Kálmán tapasztalá, hogy oly nyugtalanság
50 16| végre a sárban elakadtak, Kálmán s Tengelyi leszálltak, s
51 17| vánkosai között, míg barátja, Kálmán, szivarral kezében, ágya
52 17| éppen arról, melyen most Kálmán helyet foglalt, Kenyházy
53 17| derítheté föl. Mióta Ákos s Kálmán Porváron egymástól elváltak,
54 17| komor sejdítések tölték el. Kálmán, ki azon meleg részvét által,
55 17| s mondá, hogy fertelmes. Kálmán felkelt, s miután egy ideig
56 17| fogai közt egyet káromkodott Kálmán ellen, „ki ahelyett, hogy
57 17| Vilmáról szólt, sem Ákos, sem Kálmán elõtt nem vala váratlan.~-
58 17| tulajdonképp igaza van - szólt Kálmán, rövid hallgatás után folytatva
59 17| ágyat, azért búsulsz - monda Kálmán.~- Nem, nem - folytatá Ákos -,
60 17| szüleim halálos ellenségek.~Kálmán, ki félig-meddig érzé e
61 17| kiegyenlíttetik - szólt Kálmán biztatva -, de most, meg
62 17| mindenfelõl - válaszolt Kálmán halkabban -, hogy ez irományok
63 17| testvére volt - folytatá Kálmán -, nagyapád elsõ nejének
64 17| szegény bátyád - folytatá Kálmán -, mint mondják, Németországba
65 17| oly komolysággal, minõt Kálmán, fõképp midõn a hatást látá,
66 17| istenért - vágott közbe Kálmán -, már rosszul érzem magam.~-
67 17| nem halt - mondá nevetve Kálmán, mire az öreg János nagy
68 17| meghalt? - vágott közbe Kálmán - beszéltem elõbbi orvosával,
69 17| helybenhagyást integete, leginkább Kálmán érthetõbb tréfáira. - De
70 17| és...~- Igen - válaszolt Kálmán nevetve -, de én azt se
71 17| Amint vesszük - válaszolt Kálmán pajkosan -, minden a módtól
72 17| kedvében, és sem az orvos, sem Kálmán, ki magát mélyen meghajtá,
73 17| Jánossal friss borításért ment; Kálmán észrevéve, hogy társasága
74 17| sürgetõs dolga van - elsietett.~Kálmán, ki a beszélgetésnek csak
75 17| egy percig gondolkozott. - Kálmán! - szóla végre - mondád,
76 17| Violának akármit. Tudod, Kálmán, az átkozott seb miatt magam
77 17| függ tõle, kérlek, siess.~Kálmán, ki azalatt kalapját s bekecsét
78 17| Macskaházynál van. Rövid idõ múlva Kálmán lovának kopogása hallatszott
79 18| fordult meg, de a lovas Kálmán vala, ki gyorsan hazafelé
80 18| várj! Mindjárt Cifra után Kálmán úrfi volt itt, s elbeszélte,
81 22| kimondása elõtt hazamegy, neje s Kálmán kéréseinek s Völgyesy okoskodásainak
82 23| egymással beszélgettek. Kálmán, kezében nyitott levelet
83 23| keresné, s midõn látá, hogy Kálmán által észre nem vétetik,
84 23| hogy jõsz te ide? - kérdé Kálmán tovább, bámulással - azt
85 23| legényemhez, János - mondá Kálmán ehhez fordulva -, s adasson
86 23| Amint akarja, János - mondá Kálmán mosolyogva -, csak ha lovával
87 23| beszédünk lesz együtt. - S ezzel Kálmán s Völgyesy az elõbbinek
88 23| mihelyt a szobába jöttek, Kálmán - miért hagytad oda a törvényszéket?~-
89 23| Fel vagy gerjedve - mondá Kálmán, bámulva a szenvedélyes
90 23| Nagyon is igaz - mondá Kálmán sóhajtva -, s félek, néha
91 23| elégtételt fog kívánni. Kálmán a lehetõ legnagyobb nyugtalanságban
92 23| kívánja.~- Szörnyûség! - szóla Kálmán, fel s alá járva a szobában -
93 23| másik.~- Nem - válaszolt Kálmán -, tudod, Ákosnak jobb karja
94 23| mentenem - szólt szenvedéllyel Kálmán, fel s alá járva.~- Itt
95 23| mondá Völgyesy, megfogva Kálmán kezét, ki már az ajtó felé
96 23| mégis, ha lemennék - mondá Kálmán, ki e megjegyzésnek helyességét
97 23| Viola halálra ítéltetett.~Kálmán kétségbeesve csapott homlokához. -
98 23| nem tehet róla - mondá Kálmán -, átkozott végzetünk! Ha
99 23| mi áll e levélben - szólt Kálmán -, miként mentsem meg most,
100 23| midõn a pirosságot, mely Kálmán arcain elfutott, észrevevé -
101 23| bátran szólhatsz - mondá Kálmán fennszóval -, õ mindent
102 23| véghez vihetnéd! - kiáltott Kálmán, örömében nyakába borulva. -
103 23| hálámra, míg élek - szólt Kálmán Völgyesyvel kimenve.~- Jól
104 23| gondoskodnia. No ugye, de Kálmán úrfinak jólesnék, ha kisasszonyunk
105 23| pedig az tõlem tanulta. Kálmán s Etelka szép pár, a fiú
106 23| vígabbaknak egyike. Völgyesy s Kálmán elmerülve gondolataikba
107 23| ebédnek vége lett, s fõképp Kálmán, ki az utolsó ételeknél
108 23| vagyunk, öreg János? - mondá Kálmán, mihelyst az öreg huszárt
109 23| mit használ ez? - mondá Kálmán türelmetlenül. - Ha Violát
110 23| Úgy van, úgy! - válaszolt Kálmán érdekkel - tovább!~- Nohát
111 23| Tovább, tovább! - mondá Kálmán, mindig türelmetlenebbül.~-
112 23| tartja, és az egésznek vége.~Kálmán örömében összecsapta kezét,
113 23| más nem kell - mondá vígan Kálmán -, nincs baj - s ezzel Völgyesyt
114 23| visszasietett. - Mégis jó fiú az a Kálmán - gondolá az öreg huszár
115 23| De a tiszteletes kívánata Kálmán szülei s fõképp anyja által
116 23| kamarát nem fûthetni, még Kálmán által sem tartatott fontosnak,
117 23| szeretni úgy, mint eddig, még Kálmán sem? Mindig az fog eszetekbe
118 23| fog elveszni - szólt közbe Kálmán, ki azalatt halkan a szobába
119 23| a szólót neje -, mihelyt Kálmán elsõ szavait hallám, meg
120 23| csalódott - szóla nevetve Kálmán -, a termékeny fiatal ész,
121 23| azért jó marad. - S itt Kálmán elmondá János tervét, melynek
122 23| És mi másért? - válaszolt Kálmán. - De amint látja, nekünk
123 23| magát agyrémekkel - mondá Kálmán -, már miként ronthatnám
124 23| Ami azt illeti - szólt Kálmán nyugodtan -, nincs mit aggódnunk.
125 23| életemben kaptam - mondá Kálmán lelkesülve -, ha gonosztettet
126 23| nem sikerülne? - válaszolt Kálmán jókedvûen - de hát mi szükséges
127 23| tudja, édesapám - mondá Kálmán nevetve -, hogy a büntetõ
128 23| s magtárkulcs! - S ezzel Kálmán a kulcsokat, melyeket elébb
129 24| eszöktõl megszabadítsuk - s Kálmán az este százszor átkozá
130 24| mindig józanok. - Ennél Kálmán még kísérleteket sem tett.
131 24| közönségesen kerti borral élt, s Kálmán pincekulcsát arra használta,
132 24| látták õt, minõbe õt most Kálmán helyheztetni kívánná; de
133 24| mindig türelmetlenebbé vált. Kálmán, ki egy becsületes veszekedéstõl
134 24| megnyugodjanak, fõképp miután Kálmán mindent elkövetett, hogy
135 24| barátom, ami sok, sok - mondá Kálmán -, ezt soha életemben nem
136 24| Nyúzó.~- Nem én - válaszolt Kálmán -, fogadok akármibe.~- Jól
137 24| fogadás, ide a poharakkal.~Kálmán alig titkolhatta el belsõ
138 24| lármásabban tovább folyt.~Míg Kálmán ily módon az urakkal foglalatoskodott,
139 24| helyesnek látszott, hogy Kálmán által ellenmondás nélkül
140 24| gyermekarcaikon elterít... habár Kálmán sebes léptekkel méré fel
141 24| kendtek - mondá János -, Kálmán úrfi, mikor ma jöttem, égett
142 24| magtárhoz sietett, hol Peti s Kálmán a legnagyobb türelmetlenséggel
143 24| a magtár padlására, míg Kálmán utánok nézve az ajtó elõtt
144 24| törvényszéki tagok aludtak, s Kálmán, a magtár másik oldalára
145 24| közelgett, Macskaházyra ismert. Kálmán elsõ pillanatban bizonytalan
146 24| valami gazság céloztatik. Kálmán úrfi Nyúzót s minden õröket
147 24| a tört résen leereszték, Kálmán is hallott, a fészerben
148 24| mondva, szabadban látá magát. Kálmán, a magtárt bezárva, Violánéhoz
149 24| s rendetlenséget, melyet Kálmán itt talált, nem fogom leírni,
150 24| leszek soha többé életemben.~Kálmán, meghatva, megszorítá kezét,
151 25| azon mód, mellyel magát Kálmán Tengelyi irányában viselte.
152 25| melyek azokat elhomályosíták. Kálmán szenvedélyessége, a gyengeség,
153 25| oly mértékben bírja, mint Kálmán, bízni nem fogja, míg javulásának
154 25| állítá õt kedvese szemeiben. Kálmán fellépése nemes vala már
155 25| meggyõzõdéseinknek. Etelka, ki Kálmán egész szeretetét ismeré,
156 25| hihetõképp azt látná, hogy Kálmán itt épp annyival közelebb
157 25| testvérének véres alakja s Kálmán arcvonásai csudálatos vegyületben
158 32| megyeházat elhagyá, Kislaky Kálmán jött elébe. Tiszarétrõl
159 34| egyszerre bátyja állt elõtte.~Kálmán Porvárról visszatérve egyenesen
160 35| bizonytalan sorsa felett érzett.~Kálmán osztá barátjának ezen aggodalmait,
161 35| szívbõl erednek. Igaz, hogy Kálmán vígabb óráiban még most
162 35| s az egész világ által Kálmán jegyesének tekintetett,
163 38| mint Vándory vagy Kislaky Kálmán - közelebb álltak, az egész
164 38| szólíttattak fel, miután Ákos, Kálmán, Völgyesy, szóval azok,
165 38| családdal késõbb, nem tudja; s Kálmán hasztalan kért s káromkodott,
166 39| alatt lovaink, elõttetek Kálmán, s én jobbra, ott az átkozott
167 39| bizonyos, hogy Ákos Vilmával s Kálmán Etelkával a lehetõségig
168 39| kevesebbé elégszik meg, mert Kálmán még most is szerfölött kedveli
|