Fejezet

  1 1 |            mívelé szenteit, s maga a fõbíró, mire - bármi hihetetlen -
  2 1 |              de valamivel hátrább, a fõbíró egyik agarával a legérdekesebb
  3 1 |       Mármost elég - szakítá félbe a fõbíró Ákos enyelgéseit, egypár
  4 1 |     tartassam - harsogá a felbõszölt fõbíró, kinek mérgében még pipája
  5 1 |              kérem a nagyságos teins fõbíró urat - sóhajta fel a szerencsétlen,
  6 1 |                szóla türelmetlenül a fõbíró, ki mint látszék, reményében
  7 1 |               Majd bizony - kiálta a fõbíró -, kend megszokta a brúgót,
  8 1 |          Tudjuk, tudjuk - viszonzá a fõbíró, szavának legkeserûbb hangján -,
  9 1 |          Majd meglátjuk - viszonzá a fõbíró gúnyosan -, én csak azt
 10 1 |           Ákos, látszólag örvendve a fõbíró zavarodásán -, hogy az öreg
 11 1 |        ellene tétetnek, s melyeket a fõbíró oly igen bölcsen közlött
 12 2 |    fõispánnál együtt jött a megyébe, fõbíró legyen, s pedig a legnagyobb
 13 4 |              többeknek, kiknek Nyúzó fõbíró úr tartozott, megszerezte
 14 4 |           irtózatos lármát hallék. A fõbíró, nem tudom kitõl, megtudta,
 15 4 |            reggel egyszerre eljött a fõbíró s anyjának megparancsolta,
 16 4 |             adhatott semmit. Akkor a fõbíró szörnyen káromkodni kezdett
 17 4 |            be ne eresszenek. Akkor a fõbíró elment. „Oh, azóta anyám
 18 4 |             s azóta meg sem ismer. A fõbíró s ott azok a katonák a szobában
 19 5 |             Mondtam már, hogy nem; a fõbíró eltiltotta, s nem merték.~-
 20 5 |           jön, magam is osztom Nyúzó fõbíró úr véleményét, hogy csak
 21 5 |             kidoboltatott, s habár a fõbíró e taktikáról értesülvén,
 22 5 |                vága közbe az érdemes fõbíró -, aki agyonlövi, azt én
 23 5 |          föltámadt, eszébe jusson: a fõbíró bosszúja mennyit árthat
 24 5 |            asszonyom - szóla végre a fõbíró, mérgében elfojtott hangon -,
 25 7 |            úr, Kislaky Bálint, Nyúzó fõbíró s még nehány tekintetes
 26 9 |              kivitelét egészen Nyúzó fõbíró úr vállalta magára, arra
 27 15|      megelégedését.~- Igen - szólt a fõbíró a küldöttséghez fordulva -,
 28 16|          választák szószólónak; és a fõbíró bosszút esküdött, mert a
 29 16|             tesz, addig a fiskális s fõbíró haragjától nem fél. De az
 30 16|            hajdú a kastélyba ment, a fõbíró pandúrjaival jött házunkhoz,
 31 16|              fog. Alig értünk oda, a fõbíró kérdé a hajdútól valamennyiünk
 32 18|        erdõhöz félórával közelebb, a fõbíró házánál kész lovaskatonák
 33 19|        mondom, mert e falu Nyúzó Pál fõbíró úr lakhelye, s fõképp ha
 34 19|          élnék egyes kitérésekkel? A fõbíró lakhelyének épp az vala
 35 19|        legszebbike kétségkívül Nyúzó fõbíró úr lakháza volt, s olvasóim
 36 19| zsindelyeztetett még be, de miután a fõbíró ismét három évre választatott,
 37 19|           meg nem hal, õ nem lehetne fõbíró; a prém, melyet elszakítottak,
 38 19|            Te Bandi! - szólt végre a fõbíró, kit esküdtjének nem szûnõ
 39 19|             Hát megvagyunk - szólt a fõbíró, kinek fejébe, úgy látszik,
 40 19|      bruderkám, megvagyunk - szólt a fõbíró most ismét mosolyogva -,
 41 19|               Ki lehet ez? - szólt a fõbíró gondolkozva - azt hittem,
 42 19|       szóljunk józanon - válaszolt a fõbíró, összeszedve magát -, hát
 43 19|              ezt mindjárt? - szólt a fõbíró, ki most sokkal józanabbnak
 44 20|      Átkozott gazember! - kiáltott a fõbíró, fejét dörzsölve, mely hatalmas
 45 20|              azt hitte volna, hogy a fõbíró ez elválhatlan kedvesét
 46 20|            disznótúrás - sóhajtott a fõbíró, ki azalatt pipáját félretevé,
 47 20|              meg épen - jegyzé meg a fõbíró, ki míg a kocsi állt, kissé
 48 20|             Neked könnyû - sóhajta a fõbíró -, nõtelen ember vagy; de
 49 20|             hypochondricus - mondá a fõbíró, miután nem szûnõ kiáltozásaira
 50 20|           még mielõtt az az átkozott fõbíró kikapaszkodik szobájából.
 51 20|       elkárhoztam... te, fiskális és fõbíró, vigyázzatok magatokra,
 52 20|           hang, kiben mindenki Nyúzó fõbíró szavát ismerheté meg -,
 53 20|           ajtót, rajta! - kiáltott a fõbíró. Két pandúr s néhány paraszt
 54 20|               és ismét - válaszolt a fõbíró, lábával tombolva -, míg
 55 20|         kiáltotta a kommisszárius; a fõbíró még hangosabban ismétlé
 56 20|              tarthatatlanul futott a fõbíró felé, ki az egész jelenet
 57 20|               mondá ehhez fordulva a fõbíró -, nem szelel. Nem mondtam-e
 58 20|          hogy lehetetlen? - kiálta a fõbíró dühösen - szeretném tudni,
 59 20|           hogy az ördög vigyen el.~A fõbíró felkiáltását a kunyhóból
 60 20|   haszontalan paraszt nép - kiálta a fõbíró -, no, majd adok!~- Teins
 61 21|            felváltva hordák - mert a fõbíró, midõn magához jött is,
 62 21|              az ajtóhoz közel csak a fõbíró és Macskaházy álltak, s
 63 21|              Peti nem mehetett be, a fõbíró szigorú parancsa szerint
 64 22|       törvényszék elõtt megjelent, a fõbíró parancsa szerint senkinek
 65 22|      csudálkozása s haragja, midõn a fõbíró jelentését felolvasva, már
 66 22|           mint e tanúságok között.~A fõbíró egyet köpve örömében, azt
 67 22|         Viola üzent? - kérdé ismét a fõbíró.~Liptákné akadozott.~- Csak
 68 22|        legalább mi Cifra - vagy mint fõbíró úr õt nevezni szereti -
 69 22|                nem szerettem volna a fõbíró bõrében lenni.~- Lárma...
 70 22|             hangja szinte jólesett a fõbíró rikácsoló szavai után -,
 71 22|        Tudjuk, tudjuk - gúnyolódék a fõbíró -, most csupa alázatosság,
 72 22|   törvényszék velem idejét veszti; a fõbíró úr elõre mondta, hogy fel
 73 22|          sorsa nem egyedül Nyúzó Pál fõbíró úrnak akaratától függ; hogy
 74 22|              közelembe nem volt, s a fõbíró úr egészen eltagadja, hogy
 75 22|        törvényszéket, méltóztassék a fõbíró úrnak megparancsolni, hogy
 76 22|     megkérdezheti. Senki más, mint a fõbíró s teins Macskaházy úr hozzám
 77 22|          Ugyan hozza el a tekintetes fõbíró úr azt, mit Violától elfogásánál
 78 22|         gonosztevõ vagyok, s a teins fõbíró és Macskaházy úr hatalmas
 79 22|               mi oka lehetne a teins fõbíró úrnak vagy nekem, hogy Tengelyi
 80 22|          közbátorságot - harsogott a fõbíró, s az asztal körül zaj támadt,
 81 22|       maradhat fel: vajon a rabnak a fõbíró elõtt tett vallomása írassék-e
 82 22|  megsemmisítése érdekében fekszik. A fõbíró úrra nézve, mi a részrehajlást
 83 22|            melyek között leginkább a fõbíró hangja vala kihallható,
 84 22|         szándékát.~Mind hasztalan, a fõbíró parancsa szerint a pandúrok
 85 23|             a rossz hatást, melyet a fõbíró szavai, esküdtjét kivéve,
 86 24|             gazdájok kívánatát. De a fõbíró, mint szikla, melyen a zápor
 87 24|         hegyaljaival cserélje fel. A fõbíró nem is tartozott azok közé,
 88 24|             teins úr úgy - harsoga a fõbíró, betartva füleit.~- És én
 89 24|             keserûségét nevelje, s a fõbíró Völgyesy ajkai körül gúnymosolyt
 90 24|           majd felnõnek - folytatá a fõbíró jókedvûen -, oda kerülnek,
 91 24|          azzal vége. - Zsuzsi, kit a fõbíró, midõn szava nem fogadtatott,
 92 24|         szavamat tartom. - S ezzel a fõbíró kiment, s az ajtót bezárta
 93 24|      józanságához bizodalma nincs. A fõbíró tehát önzsebébe dugta a
 94 24|          felállított õrök, mihelyt a fõbíró távozott, lefeküdtek, s
 95 24|          mihelyt a félelem, melybe a fõbíró által hozattak, hatni megszûnt,
 96 24|           Viola nejét s gyermekeit a fõbíró hatalmában hagyni nem lehetett.
 97 24|       kommandírozni tudna. Ha akár a fõbíró, akár másvalaki ezek közül
 98 30|           mindjárt, Bandi? - kérdé a fõbíró, ki csak arra emlékezett,
 99 30|        mindjárt mondta ezt - szólt a fõbíró -, én nem gondoltam volna,
100 30|            többség közé tartozott. A fõbíró egyike vala azon embereknek,
101 30|            megvannak határai, s ha a fõbíró a zsidó népnek gazdagabb
102 30|   üdvezítõnket keresztre feszíték.~A fõbíró, miután vádlottján a vallatásnak
103 30|               Ártatlan! - kacagott a fõbíró - s így néz ki az ártatlanság? -
104 30|        akasztófáravaló! - kiáltott a fõbíró - még egyszer kérdezlek,
105 30|           volna meg - vága szavába a fõbíró.~- Én nem öltem meg - folytatá
106 30|             s mindenessel folyvást a fõbíró ostobaságáról beszélt, ki
107 30|          midõn e panaszok helyett: a fõbíró egyszerre fain emberré vált...
108 30|              s még inkább az, hogy a fõbíró által mindjárt ezen elõleges
109 30|        tétetett, hogy beszéljen, s a fõbíró õt különösen arra inté,
110 30|    haszontalan?~- De végre - mondá a fõbíró, nem mérsékelhetve többé
111 30|               jól - vágott szavába a fõbíró, belsõképp átkozva fecsegését -,
112 30|        Tudjuk, tudjuk - vága közbe a fõbíró türelmetlenül -, és vízibetegségben
113 30|             szemeit törülve, midõn a fõbíró türelmetlenségét észrevevé -
114 30|            mit? - kérdé kíváncsian a fõbíró.~- Hát nem sokat, az igaz -
115 30|             Tengelyi?! - kiáltának a fõbíró s esküdt elbámulva; majdnem
116 30|           miért kérdez engem a teins fõbíró úr? s miért írja fel esküdt
117 30|             amit mondtam? Ha a teins fõbíró úrnak terhére vagyok, nem
118 30|            szóltam volna senkinek.~A fõbíró alig juthatott szóhoz, hogy
119 30|             hozására - mondá végre a fõbíró -, alig is leend más mód,
120 30|              Tengelyit nevezte.~Ha a fõbíró a többi tanúkat, kiket a
121 30|         ellenében.~- Végre - mondá a fõbíró, miután e lármát egy ideig
122 30|          Tengelyit, most megijedve a fõbíró szavain, elhallgatott; csak
123 30|             mi történik körülötte. A fõbíró azonban a szerencsétlen
124 30|           hódolat mellett, mellyel a fõbíró hivatal iránt viseltetett,
125 30|            ellen?~- Mi ok? - szólt a fõbíró megvetõ tekintetet vetve
126 30|          maga - kérdé éles hangján a fõbíró -, hogy Macskaházy a nótáriust
127 30|         Bandi! - mondá esküdtjéhez a fõbíró. - Igazság! õk ketten egész
128 30|              a kályhalyukban; mire a fõbíró, ahelyett, hogy felelne,
129 30|       perccel tovább tagadsz - itt a fõbíró nem monda többet, de jobb
130 30|           mint ma is, ez az egész.~A fõbíró s esküdt kijelentették sajnálkozásukat.
131 30|            inkább - vágott szavába a fõbíró -, minthogy minden kérdésen
132 30|        lehetne nevezni - válaszolt a fõbíró -, a zsidó még nem vallott
133 30|       képzelhetni a hatást, melyet a fõbíró szavai mind az alispánra,
134 30|            Hátul a hajdú ver, elöl a fõbíró úr maga mellbe lökdös, s
135 30|            ily valamit feltehetne -; fõbíró úr nem szólhat komolyan.
136 30|               gúnyosan mosolyogva, a fõbíró - most persze azt akarná,
137 30|                 mint, úgy látszik, a fõbíró gyanítja - tevé hozzá, magát
138 30|         hagytam, csak bottal a teins fõbíró úr elébe nem jöhetek!~-
139 30|             mindjárt! - parancsolá a fõbíró; s a révész kimenve, pár
140 30|         háznépét.~- De meggondolta-e fõbíró úr, hogy - szólt az alispán,
141 31|        szerencsétlenség történt.~- A fõbíró s esküdt jöttek a házhoz -
142 31|         rendkívüli van abban, hogy a fõbíró barátom házához jõ? Nem
143 31|          jött? - mondá Liptákné. - A fõbíró azt mondja, hogy a fiskálist,
144 31|        Liptákné szomorúan. - Mikor a fõbíró a nemzetes asszonynak mondta,
145 31|           mint amire felelni akar; a fõbíró azt felelte, hogy a nemzetes
146 31|             bírathatott arra, hogy a fõbíró kérdéseire feleljen; de
147 31|          tevé, miként csalódik, ha a fõbíró ittlétét üldözésnek tekinti. -
148 31|              azonban legyen szabad a fõbíró úrtól kérdenem: mik hát
149 31|             Tengelyi úrnak - mondá a fõbíró ki most, mint minden hivatalos
150 31|          érdemeseknek tart - szólt a fõbíró mindig gúnyolva, mert miután
151 31|               meg fogja gyõzni még a fõbíró urat is, hogy csalódott. -
152 31|              miket hallánk - szólt a fõbíró esküdtjéhez fordulva -,
153 31|           vált - mondá éles hangon a fõbíró. - Jegyzõ úr elismeri, hogy
154 31|              jutni? Sõt - folytatá a fõbíró rövid hallgatás után, mely
155 31|          pillanatnyi zavar, melybe a fõbíró hozatott, csak arra szolgált,
156 31|              házban nem volt; mire a fõbíró gúnyosan mosolyogva Liptáknét
157 31|             hiszi, üdvezül - mondá a fõbíró gúnyosan -, miként vezethetted
158 31|            vén boszorkány! - mondá a fõbíró mérgesen. - Most még csak
159 31|           azon lépéseket, melyeket a fõbíró Tengelyi ellen tesz. - Az
160 32|             talált, s mely, miután a fõbíró által a történtekrõl értesíttetett,
161 32|                 Mi a manó! - szólt a fõbíró bámulva - hát a nótárius
162 32|            átkozott büszke - mondá a fõbíró a fõügyészhez halkan -,
163 34|      asszonyok, hogy soha ily csinos fõbíró nem volt; s valamennyien
164 35|        gondolhatnók.~Palaczkay, volt fõbíró, szinte érdekes egyéniség.
165 36|             akarják beereszteni, s a fõbíró azon kellemetlen helyzetbe
166 39|               félnie kellett, hogy a fõbíró, kinek jellemét tapasztalásból
167 39|         helyzetében szüksége vala. A fõbíró elvekhez alkalmazá egész
168 39|            kis kárára vált, miután a fõbíró házának még be nem födött