Fejezet

  1 1 |              szépek. Az igazságtalan te vagy, barátom, ki végzeted
  2 1 |              semmit teremteni, miben te valami igen jót ne találnál.~-
  3 1 |     optimisták vagyunk valamennyien, te, mint én, vagy akárki más.
  4 1 |        Macskaházyt szentnek nevezik, te lépsz föl, mint az angyalok
  5 1 |             majd kitûnik az igazság. Te kivetkezteted barna bõrébõl
  6 1 |              végre hurokra kerültél, te drága madár - így harsoga,
  7 1 |      szavának legkeserûbb hangján -, te nem is ismered Violát; nem
  8 1 |            is ismered Violát; nem is te patkoltad meg minap a lator
  9 1 |             fogjon, s most ide állsz te pandúraiddal s elfogod a
 10 1 |        veszedelemben forogsz, mintha te tetted volna -, mért nem
 11 2 |          pályát környezik.~„Barátom, te nem vagy ügyvédnek való -
 12 2 |              ég. Ha úgy lennék, mint te, egészen a politikára adnám
 13 2 |        reformálni kell, s erre éppen te születtél; hisz a politikával
 14 2 |            fog gondolni járásával, s te mindent kedved szerint rendezhetsz
 15 2 |          dikasteriumhoz felebb megy, te pedig minden ellenszegülés
 16 2 |                 Ez más kérdés, de ha te tevéd - folytatá mosolyogva -,
 17 4 |            borzadok e gondolattól.~- Te nem fogod elfogni, nemde,
 18 4 |           Vilma hozzá simulva -, azt te nem teheted.~- S ha nem
 19 4 |             mindig kételyeim vannak. Te pedig mindenesetre nem tehetsz
 20 4 |              homlokát megcsókolva -, te jól tettél. Így, kedvesem,
 21 5 |            bajban is volt ember mint te most, s azért nem veszett
 22 5 |          bizony pórul járunk, s csak te lész oka.~- Az egész faluban,
 23 5 |        megváltozott, esküsznek, hogy te tetted, s mind ellened fordultak.~-
 24 5 |           mindent rendbe hozok, menj te addig Sz.-Vilmosra.~- Én? -
 25 5 |              suttogva -, csak maradj te nyugodtan, s ne szólj senkinek;
 26 5 |         raksz, mindjárt tudtam, hogy te voltál; isten áldjon meg
 27 6 |        fonnyadt georginát néze meg - te ma kedvetlen vagy.~- Én? -
 28 6 |         szólj ilyeket, Vilma szeret, te változni nem fogsz, s atyánk...~-
 29 8 |     szomszédjánál, a grófnál látott; te, ki nemes vagy, de kinek
 30 8 |           látszik, elszomorít.~- Hát te is észrevetted? Hát csakugyan
 31 10|       ösmeretsége után nem vágyódom. Te bátor vagy, én meghalnék
 32 10|               Liptáknéban bízhatunk, te nem szólsz és...~- De ha
 33 10|               könnyeit törülve -, de te nem ismered apám egész jóságát.
 34 11|             beszédet.~- Igen, tudom, te is aláírtad a petíciót,
 35 11|             dinner-t kellene adnunk. Te beszédet tartanál, hol a
 36 11|           nagyobb csoda? Mi, s talán te sem, kedves olvasóm - bármennyire
 37 11|          lenne, ha arra gondol, hogy te vagy kit elöljárónak nevezhet.~-
 38 13|            nem tudja senki más, mint te, hogy a tiszteletesnél voltam,
 39 13|          bemegyek a restaurációra, s te menj imádkozni a zsinagógába.~-
 40 14|            téve -, nem ismer kend?~- Te vagy, Peti? - mondá Liptákné
 41 14|    kényelmesek. Ott fogunk élni. Hol te vagy, ott paradicsom a világ.
 42 16|              jó asszony, mit tehetsz te róla, de férjed mégiscsak
 43 16|        leginkább szívemen fekszenek, te nem tudod - de bízzunk istenben!~-
 44 16|     irományaid elraboltattak, s mind te, mind apád nemesi kiváltságokkal
 45 16|                a világ nem oly szép! Te Bécsbe, te, egy reformált
 46 16|             nem oly szép! Te Bécsbe, te, egy reformált falusi lelkész,
 47 16|           becsületét, nemde Vándory? Te felmégy Bécsbe, és a felség
 48 16|    Erzsébethez fordulva Tengelyi - s te kívánod ezt, te talán, midõn
 49 16|         Tengelyi - s te kívánod ezt, te talán, midõn az egész történt,
 50 16|         melyet karjai között talált. Te nyomorulttá tevéd tulajdon
 51 16|       elõtted titkoltam? S mit tevél te ennyi szeretet után? Ismerted
 52 16|              ne fogadd el házunkban, te megígérted, s a pillanatban,
 53 17|      fojtásnak nem használta el.~- S te minap mondád, hogy Viola
 54 18|          Violánét szekérre emelve -, te pedig lódulj - mondá kocsisának,
 55 19|          csak alvajáróknál látunk.~- Te Bandi! - szólt végre a fõbíró,
 56 19|        találgatásnak véget vetett.~- Te vagy, barátom? - szólt Nyúzó,
 57 19|             akasztva bundáját.~- Hát te is elmégy, Palikám? - szólt
 58 19|          szinte bundában látá.~- El, te itt maradhatsz.~- De mit
 59 19|               szólt Nyúzó nevetve -, te vigyázz a házra.~- Furcsa -
 60 20|           állj meg! tartsd a kocsit, te gazember! Jancsi! - E felkiáltások,
 61 20|       tátosait: - Vércse, ne!... ne, te sárga!... hogy kapaszkodik
 62 20|         kikapaszkodik szobájából. Ne te, Vércse!~- Adja isten! -
 63 20|             vasat Peti verte rá. Ne, te sárga!~Peti nem egészen
 64 20|              minden rendiben lesz; s te is, Zsuzsi, ne búsulj. Öcsém,
 65 20|            most úgysem tehet semmit, te Violával és gyermekeiddel
 66 20|                 átmegyek én magam.~- Te, Zsuzsi, az kellene még -
 67 20|           van mélységekkel, s fõképp te, ki beteg voltál, ha egyszer
 68 20|             férjedet fölakasztják, s te itt fúlsz belé a vízbe,
 69 20|        átgázolunk... Ej, Peti! Peti! te is oly vén ember vagy! minek
 70 20|             kerítésnek. No, menjünk, te jobbra, én balra, ha a nyílást
 71 20|          volna, mint melyet adnak!~- Te, Mészáros! - mondá az egyik,
 72 20|       mészáros fia lettem volna mint te, bizony nem járnék itt az
 73 20|      örökkévalóságban elkárhoztam... te, fiskális és fõbíró, vigyázzatok
 74 20|          remegve engedelmeskedett. - Te, Rácz s én a két elsõ nyíláshoz
 75 20|              állunk az ajtó mellett. Te, Mészáros, ha valakit látsz,
 76 20|              fel.~- Verd ki, de jól, te gazember - mondá ehhez fordulva
 77 20|         hurcolnak az akasztófához.~- Te, Viola - szóla Mészáros
 78 20|         estig az akasztófán függünk, te is, én is.~- Nem úgy megbocsátani -
 79 21|         Szegény asszony, hogy bírnál te Kislakig menni?~- Én - válaszolt
 80 22|             szólna így vele; azt még te sem tetted volna, mikor
 81 22|            hóhérra szükség, ugyebár, te magad kínoztad agyon.~-
 82 22|              végre hurokra kerültél, te drága madár! - így szakítá
 83 22|          kerültem volna kezeid közé, te bizonyosan megtartottad
 84 22|         megesküdtem reá, hogy ha meg te kerülsz az én kezembe, én
 85 22| vendégfogadóban beszéltek össze.~- S te magad hallottad összebeszélésöket?~-
 86 22|              díj tétetett.~- Igen, a te fejedre, az igaz - válaszolt
 87 22|     zsiványhoz folyamodik. És ugyan, te a rablás megakadályoztatására
 88 22|             a zsidó azt mondja, hogy te követted el a rablást, s
 89 23|           ülnek.~- S akkor hogy jõsz te ide? - kérdé Kálmán tovább,
 90 23|              vannak érdekelve, kiket te s még kevesebbé Etelka és
 91 23|        folytatá az öreg szomorúan -, te sem fogsz szeretni úgy,
 92 23|        Rétyék megtudják, hogy Violát te mentetted meg - válaszolt
 93 24|      jókedvûen -, oda kerülnek, hova te. De minek ennyi locsogás? -
 94 24|         egész fõbírói méltósággal. - Te, Zsuzsi, lódulj, elég idõtök
 95 24|           idõtök volt pityeregni, és te készülj holnap reggelre.~
 96 25|            ily fiatal emberbõl, mint te, minden lehet e világon.
 97 25|      családunkat e polcra emeljük, s te egyszerre egy félszázadnak
 98 27|           felõle szólni, alávaló!... te, leányom férje? te rabló,
 99 27|       alávaló!... te, leányom férje? te rabló, zsivány, söpredéke
100 28|              ki, nem fizeti meg, mit te rajtam elkövettél.~- Kend
101 28|          szorult?... Mondd, hogy nem te voltál... hogy nem te követtél
102 28|            nem te voltál... hogy nem te követtél el mindent, hogy
103 28|       halálra ítéltessem... hogy nem te vágyódtál életem után...
104 29|            felé menni; ugye, Andris, te is hallottad?~- Az lesz,
105 30|         tettet magát senki más, mint te, alávaló kutya, el nem követte -
106 30|           zsidóhoz fordulva - ha nem te ölted is meg, azt nem tagadhatod,
107 30|       szavába élénken az alispánné - te legjobban mondhatod, csakugyan
108 31|             iránt. Megfoghatom, hogy te, ki vele egykor oly szoros
109 31|            nem láttam soha!... Szólj te, Erzsébet - mondá nejéhez
110 31|              félj, meg fogsz lakolni te is, vén boszorkány! - mondá
111 31|          amaz biztató hangon -, lám, te jó kedves leányom voltál
112 31|         Viola házunknál volt, s hogy te ittlétére engedelmet adtál?~
113 31|            jegyzõ meghatva -, maradj te itt házamnál. Miután ily
114 31|           mondá: - Ha elmegyek, légy te e szegényeknek apjok.~Réty
115 32|              visszatérek hozzátok, s te ismét szép víg leányom léssz,
116 32|            Vilma s hangja remegett - te tömlöcben, ott a rossz emberek
117 32|           mindennek én vagyok oka!~- Te, leányom? - kérdé Tengelyi
118 32|       folytatá Ákos indulattal - azt te nem mondhattad volna elõre.
119 32|       levertségét észrevevé - hiába, te Bandi, mindig galant gyerek
120 33|           köhécselve egyszerre. - Ha te nem ölsz meg valakit, mielõtt
121 33|              ki egyszer.~- Nem mered te azt - mondá az öreg ingerkedve.~-
122 33|          Imrécske - mondá az öreg -, te meg fogd a kulacsot, Pista,
123 34|        melyen jársz, visszatérítsen.~Te egy örvényen állsz, Sámuelem!
124 34|           szeretetét nyerhettük meg, te eltaszítád e jótéteményt
125 34|           melyet apám házában, mióta te a világra jöttél, tûrök,
126 34|              látszott, mint az, hogy te kérésemet megtagadhatnád.~
127 34|            megtalálása pótolhatna, s te magad jobbnak látád, ha
128 34|             s mégis boldogok valánk. Te egy munkás élet küszöbén
129 34|            Kevés hónap múlva, miután te hazádba visszatértél, nõm
130 34|              csak emlékeim maradtak. Te, kinek bánatomat legjobban
131 34|             s áldást monda fölöttem. Te a szobádban voltál; atyánk
132 34|      vagyonát adósságokkal terhelte. Te magad nõddel többet költöttél,
133 34|            voltam a szükség ellen, s te önként ígérted, hogy soha
134 34|              tõled nem kérhetek, mit te megtagadnál; így ha néha
135 34|           szükségem.~Igen, Sámuelem, te nekem megígérted ezt; az
136 34|         fogják együtt tartani.~- Hát te is - szólt az alispán fájdalmasan,
137 34|          magát székébe visszaveté -, te is eltaszítasz magadtól?!
138 34|                Oh, Boldizsár! ha még te is, ki oly irgalmas s oly
139 34| gonosztevõkkel egy börtönbe zárva, s te, a megye alispánja, csak
140 34|     birtokomat követelve lépnék fel. Te tudod, hogy valót mondok,
141 34|            tõled nem kívánhatok, mit te megtagadnál?~Réty szólni
142 34|            kezét, arcai égtek. - Hát te is?! - mondá fájdalmas hangon -
143 34|             mondá fájdalmas hangon - te is képesnek tartanál ily
144 34|              A gondolat, nem fogsz-e te, midõn legjobb barátodat
145 34|              nevem veszélyben forog, te magad gonosztevõk cimborájának
146 34|            rövid gondolkozás után ‑, te el nem hagyhatod õt bajában,
147 34|             bármi mélyre süllyedett, te õt, amennyire lelkiismereted
148 34|              végre -, mi boldog vagy te, kinek keblét annyi bizalom
149 34|             teremtette az embereket. Te más úton akartál szerencséssé
150 36|            irgalmas lesz irántad, ha te e földön az elnyomott igazságnak
151 36|    bûntettekkel vádolni nem akart. - Te, mint mondád, az irományok
152 36|          gyilkoltatott meg, az, hogy te is hasonló szándékkal jöttél-e
153 37|              uralkodhatnak többé. De te, te - tevé hozzá végsõ erõvel -,
154 37|          uralkodhatnak többé. De te, te - tevé hozzá végsõ erõvel -,
155 37|   szerencsétlenné lettem, elhagytál, te bíró elébe fogsz állíttatni...
156 37|          betegségem alatt... Közepén te és én, mellettünk a hóhér
157 38|   feleségestül, gyermekestül jött, s te azt mondod: meghalt.~- Én
158 38|          Szólok veled, s azzal vége, te tehetsz, amit legjobbnak
159 38|        emberét tömlöcbe hoztam; s ha te nem jössz s helyzetérõl
160 38|        elbeszélted, hogy Macskaházyt te gyilkolád meg.~- Nem fogják
161 38|    harmadiknak. Így el kell hinniök. Te addig, míg mi Porváron ezeket
162 39|            kikerülhetek mindenkit; s te, jó Hollóm - szólt, midõn
163 39|            voltunk, s azt gondoltam, te fogod behunyni szemeimet,
164 39|         talán, de nagyszerûebb, mint te nagyszerûebb vagy e föld
165 39|            honom korlátlan rónasága, te párja a végetlen tengernek,
166 39|        szemünk nem talál korlátokat.~Te a magyarnak képe vagy, nagy
167 39|           hol virulni fogsz. Virulni te, szép rónaságunk, s virulni