Fejezet

  1 1 |          ártatlan, szegény, vén ember vagyok - sóhajta föl Peti -, én...~-
  2 1 |             Peti -, mikor én ártatlan vagyok, oly ártatlan, mint a ma
  3 1 |               elfogták, s hogy nem én vagyok oka, ha a leveleket át nem
  4 1 |          Ákosnak átadott. - Mindig én vagyok a nagyságos úr expresszusa,
  5 2 |            sem mehetünk; de kénytelen vagyok megvallani, hogy olvasóim
  6 3 |           megválni -, lám, én asszony vagyok és szerencsétlen viszonyaim -
  7 4 |               róla semmit. Ha idehaza vagyok, s ez asszony helyzetét
  8 5 |               feküdtem, bõrömig vizes vagyok, hadd szárítkozzam kissé.~-
  9 5 |           õreájok; gondolták, hogy én vagyok, s ha oly nagy kedvök van
 10 5 |           derekán viselt -, ím készen vagyok. Éjjel nem félek senkitõl.~-
 11 5 |          addig fõzzetek valamit, éhen vagyok.~- Talán a varjúk is éhen
 12 5 |           szolgabíró; én nemesasszony vagyok, s majd meglátom, ki mer
 13 6 |       elmosolyodva -, szörnyû unalmas vagyok.~- Kétségkívül; de ez a
 14 6 |           szóltok felõlem?~- Ha magam vagyok Vilmával, nehéz volna másról
 15 6 |            nagy proskripciójától ment vagyok, s mint elébb, úgy most
 16 7 |               szócskával: „nemesember vagyok”, hídon s utakon átmehetünk
 17 7 |              teins úr. Szegény legény vagyok, de vigyen el az ördög,
 18 7 |            szebben kimondhatná.~De mi vagyok én? hogy e roppant föladat:
 19 8 |              legboldogtalanabb embere vagyok. Láttad ma testvéredet?
 20 10|              menne érted.~- Igen, meg vagyok gyõzõdve, fõképp ha egypár
 21 10|        méltánylom jó tulajdonait, nem vagyok vak, hibái iránt sem, benne
 22 10|              hogy életének boldogsága vagyok, s hogy az egész világtól
 23 10|            hogy csalódtam, én gyermek vagyok.~- Egész testeden remegsz -
 24 10|           szomszédoknál; idegen ember vagyok, s taval a harmadik faluban
 25 10|               isten, ha õ nem jõ, oda vagyok, egész köpönyemet széttépték,
 26 10|          engedelmet kérek, de úgy meg vagyok zavarodva. Talán arra is
 27 11|                kivel, mint tudod, jól vagyok, hogy a Rétyék fondorkodásait
 28 11|           Kérem alássan! De kérem, én vagyok a küldöttség elnöke! Kék,
 29 11|              részletesen leírjam. Nem vagyok, mint mindenki észreveheté,
 30 12|             címünkhez illik, s én meg vagyok gyõzõdve, hogy ha az emberek
 31 12|        folytatá:~- Ön, mint értesítve vagyok, tökéletesen ismeri a megyének
 32 12|            tartja; magam más nézetben vagyok - tevé hozzá a gróf, ki
 33 13|              valószínûségek közé.~Nem vagyok barátja Lavater tanának,
 34 13|             látja, hogy én nemesember vagyok, s õ mégis mindöszve haszontalan
 35 14|        fölugorva székérõl -, annak én vagyok oka.~Erzsébet, ki leánya
 36 14|           emelt panaszt: - Hát idegen vagyok, hogy tekintetes úrnak neveznek?
 37 14|         Maholnap huszonnégy esztendõs vagyok, s akkor ki parancsol velem?
 38 14|           Nevessen ki, én gyáva leány vagyok, de mindnyájan aggódtunk,
 39 14|       virradatkor ismét a megyeháznál vagyok. Egy napon kétszer, jótállok
 40 15|         Dehogy tudok, teins uram, nem vagyok én tót diák, öregapám sem
 41 15|          bebizonyítani, hogy nemtelen vagyok? - szólt méltósággal.~-
 42 16|               én örökre szerencsétlen vagyok!~- Nyugtassa meg magát,
 43 16|            zsivány, én lator felesége vagyok, hisz az egész falu, egész
 44 16|          sóhajtván -, én gyenge ember vagyok, s tudja-e valaki, mit szenvedtem
 45 16|              ha csak zsivány felesége vagyok is, azokat mégsem hagyom
 46 16|              be halvány arcait. - Oda vagyok! - szólt feszült kebellel -
 47 16|              fogod mondani, optimista vagyok, nemde? - szólt nyájas hangon
 48 16|              pokolbeli cselszövénynek vagyok áldozatja. Viola csak vak
 49 17|              derült életnézetû, én az vagyok. Vándory maga nem nagyobb
 50 17|        magamat felderíteni. Nyugtalan vagyok, mint még soha életemben
 51 19|               azt hiszed, hogy részeg vagyok - kiálta Nyúzó -, hogy nem
 52 19|              kiálta Nyúzó -, hogy nem vagyok eszemen? Átkozott prókátor!
 53 19|        mennünk?~- Sz.-Vilmosra.~- Nem vagyok én részeg, hogy most kimenjek -
 54 20|        Macskaházy -, látod én nyugodt vagyok, és én is csak csüggök éltemen.~-
 55 20|               én életemben, mégis itt vagyok. Mi bajunk lehetne?... ni,
 56 20|   haragosabban -, én inni akarok, nem vagyok bolondod, nekem nem parancsol
 57 20|          bajba kever.~- De mikor éhes vagyok - szóla a másik, kérõ tekintetet
 58 20|              cselekedtem, ha most ott vagyok, körülöttem az örömükben
 59 20|            Édes Viola, még oly fiatal vagyok, s látja, kend jól tudja,
 60 21|        nyugodtan -, tudok mindent, el vagyok készülve mindenhez. Meglátják,
 61 21|                úgy elborzadt...~- Nem vagyok én nagyságos asszony - viszonzá
 62 21|     elájulhatnak; én zsivány felesége vagyok, nekem ilyenekre nincs idõm.
 63 22|         tartatik. Tudja mindenki, nem vagyok túlzó magasztalója honi
 64 22|              gyenge, tudatlan asszony vagyok - mondá a háziasszony mindinkább
 65 22|     lelkesedve -, de azért, ha én ott vagyok, az mégsem történt volna.~-
 66 22|      szerencsétlen ember iránt.~- Nem vagyok táblabíró - válaszolt az
 67 22|             segít senki, és halál fia vagyok, de a teins úr nem jól teszi,
 68 22|              nem segít senki. Zsivány vagyok, fegyveresen fogtak el,
 69 22|            számíttatik be; én zsivány vagyok, s azzal vége.~- Mindez
 70 22|          magamban, hogy habár paraszt vagyok, miután kötelességemet leszolgáltam,
 71 22|         üldözhet, akinek tetszik; itt vagyok, teins urak, akasszanak
 72 22|             hogy a rablásban ártatlan vagyok - válaszolt a zsivány, kezét
 73 22|            érzékenyen -, lám, kezében vagyok, szabadon töltheti rajtam
 74 22|            teins törvényszék kezeiben vagyok - mondá a rab felgerjedve -,
 75 22|             nem állottak, s erre kész vagyok esküt letenni. Isten, kinek
 76 22|            szegény elítélt gonosztevõ vagyok, s a teins fõbíró és Macskaházy
 77 22|   nyugtalanságát észrevevé:~- Kötözve vagyok - szóla -, s a tekintetes
 78 22|         mindig mosolyogva -, kíváncsi vagyok, miként fogja a rab becsületes
 79 22|             ügyeit vezetni szerencsés vagyok s magas jellemét ismerem,
 80 22|               emberektõl. „Púpos hátú vagyok - így szóla sokszor magában -,
 81 22|            Kár, hogy epikus költõ nem vagyok, soha szebb mezõm hivatásom
 82 22|              s pandúroktól körülfogva vagyok, egypár óra múlva halál
 83 22|    pagátultimóval a teins úrnak adósa vagyok. De nem látom által az ítéletet
 84 22|               függ; én megvallom, nem vagyok tisztába magammal.~- Domine
 85 23|           átkozott végzetünk! Ha honn vagyok, Violának baja nem lett
 86 23|                én szerencsétlen ember vagyok.~Kislakyné felsóhajtott,
 87 23|              gyáva, haszontalan ember vagyok, mert midõn körülöttem mindenki
 88 23|         hagyján; mondják, hogy szamár vagyok, mondjanak akármit, én nem
 89 24|               melynél életemben jelen vagyok, s mindeniknél végeztünk
 90 24|              megyének oly táblabírája vagyok, mint bárki más; most harmadikszor
 91 24|      barátságos hangon. - Katonaember vagyok, eleget strázsáltam életemben,
 92 24|          életemben, s egy cseppet sem vagyok álmos, menjenek a fészer
 93 24|           Várjatok, semmirevalók, itt vagyok! - S Macskaházy minden ildomossága
 94 24|        segítségemre nem jöhet, veszve vagyok” - így gondolá magában,
 95 25|          nõmül választom: úgy most el vagyok határozva, hogy azt továbbra
 96 25|         viszonoztatik, s hogy készebb vagyok lemondani mindenrõl, mint
 97 25|            meggondoltam mindent, s el vagyok határozva - válaszolt Ákos
 98 25|            nõm nemes legyen, ha én az vagyok?~- Igen - válaszolt Réty,
 99 25|              fogja megváltoztatni. El vagyok határozva. Ha csak szívemrõl
100 25|        szememre hányod, hogy mostohád vagyok. Én született báró Andorházy
101 25|             báró Andorházy kisasszony vagyok, nem szorultam reá, hogy
102 26|              ím, tekintetes alispánné vagyok, s mint az fogok meghalni.
103 26|               éppen ellenkezõleg; meg vagyok gyõzõdve, hogy ígéretét
104 26|                és...~- Talán csak nem vagyok haldoklóhoz hasonló, reménylem?... -
105 26|    adóságokkal fogjuk terhelni?~- Meg vagyok gyõzõdve - válaszolt a megszólított
106 26|          magát is megrontaná, nyugodt vagyok.~- Ne méltóztassék oly felette
107 26|            képes ezt tenni!~- Annyira vagyok - viszonzá a másik nyugodtan -,
108 27|            adott, elmozdíttatnék, meg vagyok gyõzõdve, szintúgy szeretné
109 27|     legnagyobb részt veszi, kénytelen vagyok azon meggyõzõdésemet kifejezni,
110 27|               szót nem talált -, kész vagyok Ákos helyét elfoglalni.~-
111 27|         mindig nyájasabban. Való, nem vagyok oly ifjú, mint akkor voltam,
112 27|            asszonynak ajánlám; de nem vagyok vén... mondhatom, legjobb
113 27|        reménylhetnék. Sokkal józanabb vagyok, semhogy azokat, mik Ákossal
114 28|               kezébe adom, biztosítva vagyok ez asszony bosszúja ellen
115 28|           pénz kell, szegényebb ember vagyok, mint gondolja, de amim
116 29|           féljen tõlem, habár zsivány vagyok is, életemet adnám nótárius
117 29|             hogy itt járok, halál fia vagyok. Egészen a nemzetes úr kezébe
118 29|              asszony libériás kocsisa vagyok, s szeretném látni, mily
119 29|             olyan igaz, mint hogy itt vagyok; de hogy éppen a zsivány
120 30|               azt mondom, hogy özvegy vagyok, akkor csak férjemet is
121 30|            teins fõbíró úrnak terhére vagyok, nem bánom, én nem láttam,
122 30|           Szegény szerencsétlen ember vagyok, azt gondoltam, ha ezeknek
123 31|           feltevél. Nyúzóra nézve nem vagyok meggyõzõdve errõl.~- Ez
124 31|             igazolnia kell, s ez, meg vagyok gyõzõdve, Tengelyi úrnak
125 31|      nyilvánítani méltóztatott, s meg vagyok gyõzõdve, hogy ha a teins
126 31|               nemes megyének fõbírája vagyok? s ha a teins alispán úr
127 31|               úr iránt kímélettel nem vagyok, régen vasra verettem volna,
128 31|               akarnak, úgyis elég vén vagyok, s nem bûnös senki más,
129 31|            Tengely komolyan -, én meg vagyok gyõzõdve, hogy Liptákné
130 31|   szerencsétlenségnek egyedüli oka én vagyok. Én magam mondtam Liptáknénak,
131 31|                én ártatlanságáról meg vagyok gyõzõdve; reám számolhat.~-
132 32|        meggondolom, hogy mindennek én vagyok oka!~- Te, leányom? - kérdé
133 32|             kinek ártatlanságáról meg vagyok gyõzõdve, védelmezni dicsõségemnek
134 32| környülményeink nem kívánnak... s meg vagyok gyõzõdve, hogy e részben
135 32|       lépcsõkön lement. - Hatalmukban vagyok; legyen bizonyos a teins
136 33|             ítélve, s azért mégis itt vagyok; s ha lefejeznek, gondold,
137 33|            Azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy nézeteim e tárgyra
138 33|         életemen át, most konyhás rab vagyok, a különbség nem nagy. Sõt
139 33|               bizonyosan, mint én itt vagyok. Ebben a pincelyukban az
140 34|             kinek ártatlanságáról meg vagyok gyõzõdve, ki egykor barátom
141 34|          neked káros lehet. Testvéred vagyok, de nem követeltem soha
142 34|       Tengelyi szenvedéseinek oka nem vagyok - mondá az alispán türelmetlenül -,
143 34|          alispán türelmetlenül -, meg vagyok gyõzõdve ártatlanságáról,
144 34|               takarta el arcát.~- Nem vagyok természetemnél fogva gyanakodó -
145 34|              melyre úgyis érdemes nem vagyok, de én nem cselekedhettem
146 34|           Boldog? igen, Sámuel, én az vagyok - válaszolt emez testvére
147 35|              gördít elébe.~- Ártatlan vagyok - szólt ily alkalommal -,
148 35|           kell bizonyítanom, hogy nem vagyok gonosztevõ, nem fogom azt
149 35|              kérni senkitõl, ártatlan vagyok, ítéljenek el, az az õ dolguk.~-
150 36|            körébe is. Én legalább nem vagyok eléggé költõ, hogy még akkor
151 36|          minden emberek bosszúján túl vagyok.~- Nem szükség, hogy vallomásodban
152 36|        függesztve -, én mindenre kész vagyok. A tiszteletes úr jót tett
153 37|              nyavalya okairól!~De hol vagyok? Vándoryt a megyeház teremébe
154 37|            érti-e, senkinek, hogy itt vagyok. Szólnom kell a szerencsétlennel,
155 37|             fordulj el, nézz reám, én vagyok.~- Hagyjatok békét - mondá
156 37|       könyörgõ hangon - nézz reám, én vagyok, Rétyné.~- Rétyné?! - szólt
157 37|            hatnak többé; holnapig ott vagyok, hol zsidó létemre is e
158 38|                Mily átkozott teremtés vagyok én - mondá, szemeit kétségbeesve
159 38|               tegye; lám, én rosszabb vagyok a veszett kutyánál... legjobb
160 38|                  Odamenni könnyû. Itt vagyok, én, Viola öltem meg Macskaházyt -
161 38|            hogy szándéka jó, de én el vagyok határozva. Higgye el, mióta
162 38|           nevemen szólíthat, szolgája vagyok, s így becsületességem csak
163 39|            meg, hazudik; a gyilkos én vagyok. Csak az írásokat akartam
164 39|          isten látja lelkemet, nem én vagyok oka, hogy azzá lettem, ami
165 39|         csillag ragyog,~Én is odavaló vagyok.~Vilma gyanítá az énekest.~