Fejezet

  1 1 |          különbségeket, s az utas, kit homokos síkjainkon kocsijában
  2 1 |  gondolatok - melyek még annak is, kit éppen eltöltenek, többször
  3 1 |        gyalog ember járt, s Nyúzó, kit e jelenet különösen érdekelt,
  4 1 |           nem csalnak szemeim, az, kit itt hoznak, Viola cimborája -
  5 1 |          ki tudja, a vén gazember, kit ártatlan brúgósnak gondoltál...~-
  6 1 |         ugye? - kacagott föl Ákos, kit az érdemdús tisztviselõ
  7 1 |     szerint: „egy eltévedt bárány, kit az igaz útra - azaz a megye
  8 1 |        csoda tehát, ha Nyúzó Pál - kit önismeret (mely bármint
  9 1 |      pesszimistává tett -, senkit, kit egyszer gonosztevõnek tartott,
 10 2 |        annyi becsületes embernek - kit egyéb vigasztalások elhagyának -,
 11 2 |         követé - itt tölté életét, kit a faluban minden ház, a
 12 2 | vágyódhatik a kikötõ után: úgy az, kit az élet még nem hányt körül -
 13 2 |            a tetõre. A nagy férfi, kit bámul, a gyermeknél egyszersmind
 14 2 |       legalább oly emberré teszik, kit kerülni szoktak. Az oskolában
 15 2 |    életpálya szép, mely által azt, kit szeretünk, boldoggá tehetjük,
 16 2 |        elnyomott, minden szenvedõ, kit mások elhagyának, barátot
 17 2 |           Igaz, hogy az egyik rab, kit ártatlannak tartott, halálra
 18 2 |          azt nyeré, hogy Kályhásy, kit a gyûlésben különös szorgalommal
 19 2 |         támadtak. Fõképp Konkolyi, kit Réty ellenei alispánnak
 20 2 |            vala az, hogy Tengelyi, kit elõbb a közakarat fõbírónak
 21 2 |          fogott e nehéz munkához. „Kit az istenek gyûlöltek, abból
 22 2 |        kinek háza felgyújtatott, s kit eszerint maga a gyújtogató
 23 3 |        szerint készíté.~Ez utóbbi, kit most kegyes uraságával az
 24 3 |       alacsony, száraz férfiúcska, kit inkább hosszú megszokás,
 25 3 |           Ha valaki, más embernek, kit éppen szentnek senki sem
 26 3 |        szólt zavarodva Macskaházy, kit Ákos kezénél fogva maga
 27 3 |        térjünk vissza Tengelyihez, kit épp akkor hagytunk el, midõn
 28 5 |                   5~Az ismeretlen, kit elõbb a kertárokból kibújni
 29 5 |         feküdjék fejemen, de õ, õ, kit úgy szeretek... ki senkit
 30 5 |      világon szereté, az egyetlen, kit magáénak nevezhetett, kinek
 31 5 |          akasztófáravaló” helyett, kit kiáltott, a csendbiztos
 32 6 |  legsebesebb úton jutnak Vilmához, kit nõvére mindazon barátsággal
 33 7 |      magyar szokás szerint, annak, kit elõbb leginkább ócsároltak,
 34 7 |            a tetszést.~Az alispán, kit e megtiszteltetés, mint
 35 8 |      jobban mondva, bánni kellene: kit, mert törvényes kamataival
 36 8 |          levelet kapott stb.~Ákos, kit szüléi jókor Pestre küldének,
 37 8 |     szerelme szívét tölté. Kálmán, kit ez alkalommal Etelka szomszédsága
 38 8 |       szerencse oly valakinek jut, kit õ ismer, annak kitekeri
 39 8 |        Kálmán e pillanatban. Ákos, kit nõvére nevének kiáltozása
 40 9 |          Tiszteletre méltó férfiú, kit németül kevesen, franciául
 41 9 |         kezdé fölolvasását Sáskay, kit az angol nemzet tiszteletében
 42 10|          Ákos a legderekabb férfi, kit ismerek, de férfi, s azért
 43 11|          arra gondol, hogy te vagy kit elöljárónak nevezhet.~-
 44 11|              szólt a kis plébános, kit már a beszéd kezdetén oly
 45 12|            jegyzõn követtetett el, kit négyszáz forintért egy zsidótársaság
 46 12|          talán a legszerencsésebb, kit eddig láttam.~- Ne ámíttassa
 47 13|        üveges zsidót ösmerjük meg, kit utószor Tengelyi házában
 48 14|             ha egy angyalt talált, kit határtalan képzetének kincseivel
 49 14|            állnak; s ha az idegen, kit asztalánál fogad, a legkellemetlenebb
 50 14|        fekszik hát vállain, ha az, kit vár, mint ezen alkalomnál,
 51 14|  alkalomnál, épp azon fiatalember, kit egyetlen leányának szánt.
 52 14|           mire céloztattak. Vilma, kit eddig életében szerencsétlenség
 53 14|        elfelejtett, s ki az ifjút, kit emlõin hordott, ez elmulasztás
 54 14|           mi után vágyódnia lehet, kit nagyravágyása sok lehetõ
 55 14|       lehetõ célok kivívására int, kit dicséret, fény, népszerûség
 56 16|      vilmosi erdõségbe, mint Kain, kit isten átka üldöz. Az ispán
 57 16|             Viola ártatlan. Ember, kit neje nyolcévi házasság után
 58 16|         úgy az érdemetlen mellett, kit szíve körül fogott, mindazon
 59 16|          egyik fiával találkozott, kit apja Porvárra küldött, hogy
 60 16| természetes helyzetébõl, szolgáló, kit férje kegyelembõl fogadott,
 61 16|      hangon kiálta: - Apám!~Jónás, kit e napon annyi ért, ki magát
 62 17|           jólesik, hogy valakivel, kit nagyságos úrfinak nevez,
 63 17|           karjára, s ha a gyermek, kit térdein táncoltatott, néha
 64 17|            alatt János szolgált, s kit az elsõnél sokkal nagyobb
 65 17|            ily viszonyokban ahhoz, kit választott, nem boldogság,
 66 17|            körül a városban; de õ, kit eddig minden darab bõrért,
 67 18|       alatt, nyom nélkül, mint az, kit a határtalan tenger habjaival
 68 18|            a hintó Cifrát utoléré, kit Violáné idõrõl idõre visszafordulva
 69 18|            meghagyá, hogy ha Peti, kit ide rendelt, vagy hívei
 70 18|         lódulj - mondá kocsisának, kit, kezébõl kivéve gyepõit,
 71 19|              szólt végre a fõbíró, kit esküdtjének nem szûnõ éneke
 72 19|         volt igaza.~- És helyettem kit akartak! - folytatá a másik
 73 20|    mindenik pajtásának gyávaságán.~Kit nevezhetni bátornak? ez
 74 20|     elhagyva az országútra tért, s kit e hazában õszkor e szerencsétlenség
 75 20|        Mészáros! - mondá az egyik, kit az egész vidék Rácz Andor
 76 20|          bánom én - szólt a másik, kit a komolyság, mellyel az
 77 20|          vala mérgében. A zsivány, kit annyi ideig keresett, itt
 78 20|            szomorúbb volt. - Rácz, kit a lövés, melyet a kommisszárius
 79 22|          voltam párszor, mikor az, kit felakasztottunk, három heti
 80 22|          ne ítéljünk senki felett, kit meg nem hallgatánk. A teins
 81 22|          utasításban igen sok áll, kit kell zsiványnak nevezni,
 82 22|      gondolatnál, hogy ezen ember, kit most ép egészségben lát
 83 22|           felé fordulva - no, most kit akasztunk fel?~Az elnök
 84 22|   Tekintetes uraim! - szólt a rab, kit a részvét, melyet Völgyesinél
 85 22|          hogy szegény ember kutya, kit verhet s üldözhet, akinek
 86 22|          magának? vagy Vándorynak, kit, mint mondják, a rablás
 87 22|            a gonosztett színhelyén kit láttál?~- Csak a zsidót,
 88 22|        siessünk - inté Sóskuty is, kit, úgy látszott, inkább az
 89 23|        szerencsétlen embert látom, kit künn határomon felakasztottak,
 90 24|    találkozott valaki az udvarban, kit a legnagyobb hízelgõ józannak
 91 24|       nyugodtan várta sorsát, mint kit egy hosszú ideig elõre látott
 92 24|            bírt megválni férjétõl, kit görcsösen átfogva karjaival,
 93 24|            s azzal vége. - Zsuzsi, kit a fõbíró, midõn szava nem
 94 24|         János elment, s Kálmántól, kit a dolgok állásáról tudósított,
 95 24|            mintha õ lett volna az, kit a törvényszék elítélt.~A
 96 24|        vonultak, Kenyházyt kivéve, kit sem a lárma, sem hajdújának
 97 25|          nem mondja, miként Vilma, kit azonnal meglátogatott, tõle
 98 25|         úgy volna is - szólt Ákos, kit apja szavai nem gyõztek
 99 25|      gondolatait kitárta, - ha az, kit választál, nem éppen Vilma,
100 25|             nemtelen leány legyen, kit én megvetek.~- Nagysád! -
101 25|         fogva, magával hívá. Ákos, kit betegsége elgyengített,
102 26|         alávaló Macskaházy kezébe, kit utálok? Nem-e azért, hogy
103 26| meggyõzõdés, hogy az utált jegyzõ, kit gyûlölt, mert meg nem vetheté,
104 27|           éppen az által tétetett, kit Erzsébet minden férje ellen
105 27|           nem tartozik a dologhoz, kit... e lépéstõl visszatartóztassam,
106 27|     szavába Macskaházy nyájasan -, kit nem imád õ? Nincs érzékenyebb
107 29|        rabló az üveges zsidó volt, kit a viceispán fiskálisa bírt
108 29|          ki már félig átmászott, s kit egy a többiek közül követni
109 29|      esztendõnként. - De a kocsis, kit bizonyosan nem Macskaházynak
110 30|          szakácsra vetett, mutatá, kit ért -, aki az embert, ha
111 30|             akár más valaki által, kit õ erre felfogadott, raboltattak
112 30|      nyomra a jegyzõ szobájáig ér, kit éjfélkor még felöltözve
113 31|        bámult, Tengelyire ismerve, kit ily korán ritkán s ennyire
114 31|     oltalmazza, mentségül szolgál, kit fogsz mint orgazdát büntetni?~
115 31|    elmondom, Nyúzó vagy alispánod, kit úgy hiszem alap nélkül a
116 31|             nincs ember a világon, kit, ha tudnám, hogy ellenem
117 31|           szolgabíró választassék, kit csak elöljárójának jelenléte
118 32|          Rendek, ha õ Tengelyinek, kit e megyében sokan gyûlölnek,
119 32|           ki által? - kérdé James, kit, mint mindig mondá, semmi
120 33|      mintegy akaratlanul Tengelyi, kit ez egész beszélgetés borzadással
121 33|            a vén zsidóról álmodom, kit az erdõben a fára akasztottak.
122 34|            õ legyen az elsõ, õ az, kit leginkább szeretnek s magasztalnak;
123 34|      vigasztalásul szolgált. E nõ, kit olvasóim ismernek, azon
124 34|        azóta szerencsétlenné vált. Kit az ég hiúnak teremtett,
125 34|      keblemben erõt. Ha a hölgyet, kit magamnak választék, mint
126 34|       tagja éltem házunkban, apám, kit talán természetes ösztöne
127 34|           az, ki azon ember iránt, kit megsértett, fõképp ha hibáját
128 34|          ki egykor barátod volt, s kit most gyûlölsz, mert minden
129 34|           az oltárhoz, s Tengelyi, kit egész életedben barátnak
130 34|            mondá Réty szomorúan -, kit önkeble vádol, annak nincsenek
131 35|            sok egyént fog találni, kit én olvasóimmal nem ismertettem
132 35| olvasóimmal nem ismertettem meg, s kit õ igen jól használhat.~Ott
133 35|           az elsõ ártatlan leszek, kit meggyilkoltak: Végre így
134 35|         hisz a teins uraktól függ, kit akasztanak fel -, ne legyek
135 35|       elõre mondhatná: ezen ember, kit megvetek, sorsomra soha
136 36|           a legnagyobb gonosztevõ, kit sorsának kíméletlen érintései
137 36|     megvetve látja mindenki által; kit trónra emelne ifjú lelkesedésében,
138 36|     felebarátilag bántunk-e avval, kit most önösséggel vádolunk?
139 36|       látja, mint egy õrzõ angyal, kit isten szenvedései között
140 36|      egyszer láthassa. Ápolójától, kit magához térve kérdezett,
141 37|     Bántornyi James úrról azonban, kit a terembe lépve az elnöki
142 37|       beteg ügyészhez hívattak el, kit végakarata elkészítésére
143 37|   mindeddig senki sem bírhatott, s kit Vándory talán reávett; majd
144 37|       mennyi ideig ismeri e zsidót kit most is ártatlannak gondol,
145 37|      észrevevé -, hogy Macskaházy, kit e zsidó megölt, leghívebb
146 37|     meggyõzõdött, hogy az asszony, kit elküldött, nem hallgatódzik,
147 37|            csak egy asszonyt láta, kit hihetõképp ápolójának gondolt,
148 38|       kérésekkel ostromoltatott. - Kit is szerethetnék inkább?
149 38|       szólt Gazsi nyugodtan -; az, kit annak gondolsz, élhet, nem
150 38|           hallja, hogy szomszédja, kit semmi embernek mondott,
151 38|      Térjünk most vissza Violához, kit történetünk folyama alatt
152 38|         elveszténk szemünk elõl, s kit most, mint olvasóim kétségen
153 38|      miként reméljen szerencsét õ, kit lelkiismerete soha nyugodni
154 38|     remegni kelle minden embertõl, kit tanyájához közelgeni látott;
155 38|           s a legderekabb gyermek, kit valaha életemben láttam? -
156 38|         érzett. Szenvedni látnunk, kit véghetlenül szeretünk, s
157 39|         Bizonyosan az, vagy olyan, kit annak tartanak - szólt rövid
158 39|           gondolhatják, hogy õ az, kit Ákos a törökdombról lát -
159 39|          józan s becsületes ember, kit benne találhatunk, megérdemli,
160 39|          láng vala.~Az öreg János, kit Ákos gazdájának tett, de