Fejezet

  1 1 |     fölmaradt széna- s szalmaboglyák arra intenek: hogy a birtokosnak
  2 1 |           haladt, az akasztófánál is arra emlékeztetik az átmenõt:
  3 1 |              szemeinek sötét lángjai arra intének, hogy e kebel szenvedélyei
  4 1 |             akárki, de Nyúzó Pál nem arra való, hogy vele tréfát ûzzenek,
  5 1 |            inquisitusának teremtését arra, hogy vele becsületesen
  6 1 |              sóhajta Vándory -, s ha arra gondolok, hogy ezek tisztviselõk,
  7 2 |          javítandó ablakát megnézve, arra emlékezett, hogy hány szent
  8 2 |              s minden törekvése csak arra vala irányozva, hogy szûk
  9 2 |           Ézsaiás fiát oktatá, s mit arra, hogy fia hivatásának megfeleljen,
 10 2 |             s józanabb, semhogy fiát arra kényszerítse, mégis a meggyõzõdés,
 11 2 |          átengedjük, s nem gondolunk arra, hogy nehéz napok várnak
 12 2 |           lehetõ legszebb tulajdonok arra, hogy valakibõl tökéletes
 13 2 |               amint mondá, szüntelen arra kéré, hogy Tengelyit fõbírónak
 14 3 |            szenvedek még most is, ha arra gondolok, hogy... De ki
 15 3 |      viszonzá Macskaházy, még mindig arra szögezve szemeit, hol a
 16 3 |              Az erdõben nincs senki, arra esküt tehetünk, itt nem
 17 4 |      lefizetni tartozásukat; én csak arra kérém istenemet, hogy hazajöjj,
 18 5 |            nyilatkozék - akaratlanul arra emlékeztetett: hogy azon
 19 5 |      akármilyen, hogy leánya angyal, arra esküszöm. De most ne késsünk,
 20 5 |              jutnod - szóla végre -, arra, hogy mint a koldus a könyörületesség
 21 5 |     menekedhetik meg. Ez elsõre, ti. arra nézve, ha eljõ-e a faluba?
 22 5 |             közelgõ lámpák s lépések arra intének, hogy üldözõi hollétérõl
 23 5 |          hogy valami törvényben áll, arra, hogy megtartassék, még
 24 5 |         akarta használni ez alkalmat arra, hogy neki azt, mit közönségesen
 25 6 |             a kellemetlenséget, mely arra okot adott, nem felejtheted.
 26 7 |             sok maradna a harcmezõn. Arra, hogy a vezér csatáját megnyerje,
 27 9 |           alispánjokhoz, ilyenek már arra valók, hogy velük restauráljon
 28 9 |           fõbíró úr vállalta magára, arra kötelezvén magát, hogy az
 29 9 |           más, mint nemes társainkat arra kényszeríteni, hogy Bántornyi
 30 10|             juhásznak, ki véletlenül arra ment. - Bizony isten, ha
 31 10|              vagyok zavarodva. Talán arra is kimehetek az udvarra?~-
 32 11|           mit tegyünk?~- Ha bátyádat arra vehetnéd, hogy csak valamit
 33 11|            Míg Sóskuty minden erejét arra fordítá, hogy a szobába
 34 11|              ki büszke nem lenne, ha arra gondol, hogy te vagy kit
 35 12|         adott nemünknek, kétségkívül arra figyelmeztetett, hogy inkább
 36 12|            ellenség táborában, kiket arra kényszerítenek, hogy az
 37 12|      alkalmatlankodnak, azoktól, kik arra inkább jogosítvák, csak
 38 12|          népet, használja befolyását arra, hogy e megyében oly tisztviselõk
 39 14|           érzé, eddig nem is gondolt arra, hogy e szerencsét valami
 40 14|     egyszerre lódobogást nem hallok. Arra vevém utamat, de alig közelgék
 41 14|            köd között világot látok, arra veszem utamat, s csárdánknál
 42 15|           embert, csak ellenzés bírt arra, hogy ismét a párthoz szegõdjék,
 43 17|       rókafark s odaszegzett nyúlfül arra int, hogy mind e vadászkészület
 44 17|    szekrényen díszlik, szóval minden arra emlékeztet, hogy úrfi szobában
 45 17|             emelkedve, a fiú, ki nem arra teremtetett, hogy mûvei
 46 17|         szólt nyugodtan az ifjú -, s arra esküszöm, az utolsó is. -
 47 18|           csak a határhalmok intenek arra, hogy e föld egyesek által
 48 19|     ürítettek ki, nem volt semmi, mi arra mutat, hogy zsiványok elfogásában
 49 19|             érdemdús tisztviselõnket arra bírá, hogy Tiszarét helyett,
 50 19|              mind keskenységre, mind arra nézve hasonló szekrény,
 51 20|            sem gyermeke nincs, ebben arra, hogy életéhez ragaszkodjék,
 52 20|             oldalába, mikor az úgyis arra hajlott s e segedelem nélkül
 53 22|         éhség bírhatá az elsõ embert arra, hogy azokat megízlelje.
 54 22|             az ispánhoz -, maga csak arra vigyázzon, hogy a pandúrok
 55 22|           érték lopás s gyújtogatás; arra felakasztanak kettõt, pedig
 56 22|               ha vagyonuk nincs, még arra sem formálhatnak igényeket,
 57 22|         kérdez kend - felelt amaz -, arra, hogy valaki felakasztassa
 58 22|            azonban e szenvedélyesség arra vala számítva, hogy Völgyesyt,
 59 22|           összhangzásában látok okot arra, hogy vigyázóbbak legyünk.
 60 22|       valamely cimborájára, ki éppen arra ment, megmutatja a szolgabírónak,
 61 22|          találta? míg a kovács éppen arra esküszik, hogy Cifrát látta
 62 22|              még bíró eljárásukat is arra használják, hogy politikai
 63 22|            mutatkozott, valahányszor arra becsületes alkalmat - azaz
 64 22|         minden kincsei õt nem fogják arra bírni, hogy ez egész eljárásban,
 65 22|        között érthetõvé teheté magát arra nézve, hogy meggyõzõdése
 66 22|       papiros, hisz mást vehetnek, s arra mást írhatnak, s férjem
 67 23|          félbeszakasztva magát - nem arra való, hogy ezekrõl szóljunk.
 68 23|      pásztorembertõl hallottam, hogy arra nyargalt.~- Kend, János,
 69 23|        Violának baja nem lett volna, arra esküszöm; de most, miután
 70 23|               s egész bátorsága csak arra való, hogy kinevessék. Csak
 71 24|           élt, s Kálmán pincekulcsát arra használta, hogy azon jó,
 72 24|       kellett volna lennem, az isten arra teremtett.” Átgondolá, mi
 73 24|        küldetett - nagy valószínûség arra, hogy az magától visszajõ,
 74 25|         lévén az, ki Vilmát s anyját arra bírta, hogy Ákos látogatásába
 75 25|              felállítása ellen, hogy arra csak egyszerû igen- vagy
 76 25|            folytatá az alispán -, mi arra szükséges, hogy Tengelyiék
 77 25|            élne, nem szorultam volna arra, hogy apám házát ekképp
 78 27|            ha éppen kívántatnék, még arra is tudnának akármennyi esküdt
 79 29|           fel s alá szobájában, majd arra, hogy a zsivány meghívását
 80 29|     helyzetét még egyszer átgondolá, arra határozta magát, hogy a
 81 29|            valaki által megtudassék, arra nincs valószínûség... s
 82 29|         Macskaházynak szeretete bírt arra, hogy gyilkosát üldözze,
 83 30|        szenteit hívá tanúbizonyságul arra, hogy az ügyvéd csak azt
 84 30|    megfáztunk. - Mire a megszólított arra kérve a teins urakat, hogy
 85 30|              kérdé a fõbíró, ki csak arra emlékezett, hogy esküdtjét
 86 30|     külsejében nem vala semmi, mi õt arra jogosítá, hogy bárki által
 87 30|          ezen elõleges kérdések után arra intetett, hogy vallomására
 88 30|              s a fõbíró õt különösen arra inté, hogy elõadásában semmit
 89 30|             szóhoz, hogy a szakácsot arra intse, miként a tanút ne
 90 30|            levelet tartá meg, mely - arra, hogy velök a kívánt váltókat
 91 30|             Mire Nyúzó a szólót csak arra figyelmezteté, hogy akkorra
 92 30|              magában -, mi az, mi õt arra majdnem kényszeríté, mi
 93 31|       polgárilag sem lehet kötelezni arra, hogy felebarátjának halálához
 94 31|           gyanú terhel, s vallomásom arra szolgáland, hogy az róla
 95 31|       kiváltságához, nem bírathatott arra, hogy a fõbíró kérdéseire
 96 31|              nem tartanék érdemesnek arra, hogy vele a dolgok való
 97 31|               ki nem tette volna, ha arra más valaki által nem buzdíttatik...
 98 31|        nagyságos urasága viselteték, arra használja fel, hogy házát
 99 31|              a fõbíró hozatott, csak arra szolgált, hogy elfojtott
100 31|             nem használja befolyását arra, hogy oly szolgabíró választassék,
101 32|        zokogott, midõn Vándory által arra emlékeztetett, hogy talán
102 32|               s Vándory segedelmével arra bírá feleségét, hogy legalább
103 32|      gyõzõdve, hogy szíve vérzik, ha arra gondol, miként ily becsületes
104 32|          családjának mondott, s csak arra kéré Ákost, hogy amennyiben
105 32|             nyeré, hogy Sáskay által arra emlékeztetett, miként rabot
106 32|            hogy akárkit lopáson kap, arra negyvenet veret. Másnap
107 34|              ajándékozva meg, melyek arra, hogy szerencsések legyünk,
108 34|            keblében felszólalt, csak arra használt, hogy átlátva hibáját
109 34|         alispánnét szüntelen nemcsak arra emlékezteték, mennyivel
110 34|             tartatik, most naponként arra emlékeztetett, mi csekély
111 34|          Réty elõtt, mióta naponként arra intetett, hogy inkább borának,
112 34|             ég hiúnak teremtett, nem arra való, hogy magának magasabb
113 34|           fiad kérései nem bírhattak arra, hogy e szerencsétlen, általad
114 34|              született gyûlölt, mert arra emlékeztetém, mi után leginkább
115 34|         fogadott, s bár nem ismerve, arra szentelhetém napjaimat,
116 34|             melyben szeretetem által arra bíratám magamat, hogy önérdekeimet
117 34|          érzelmekkel telt el; s csak arra emlékezve, mit a jegyzõ
118 34|              a megye alispánja, csak arra használod istentõl adott
119 34|          szégyenlened kellene, midõn arra emlékeztetlek, hogy testvéred
120 34|            nem tehet, szomorúan csak arra kérte, hogy a jegyzõt fogsága
121 35|              viseltek? nem intenek-e arra mindketten, hogy õrizkedjünk
122 35|             nem tudta jobban, miként arra, hogy haladjunk, szükséges
123 35|           mely e két fül között áll, arra akart figyelmeztetni: hogy
124 35|            szívét szerelem tölti el, arra a külvilág csapásai éppen
125 35|      ilyenkor látott, nem buzdítá õt arra, hogy kegyei után fáradjon.
126 35|          kérései nem bírhaták õt még arra sem, hogy Rétyvel csak szóljon.
127 35|             kiépül, s ígéretek által arra bírható, hogy igazat valljon;
128 36|       legtöbb halálozások történnek. Arra, hogy az év, melyben történetünk
129 36|              is legeltette, most még arra sem nyerhet engedelmet,
130 36|           társaságnak, s így egészen arra születve, hogy az ellenkezõ
131 36|              nagyszerû, mai világban arra, hogy híressé váljunk, elég
132 36|       helyességét. Azt hiszi valaki: arra, hogy magunknak az irodalomban
133 36|       pálinkára fordíttattak, s csak arra használtak, hogy e szerencsétlenek
134 36|   kereszteltetik, legalább két ember arra fordítja idejét, hogy azon
135 36|             mint a kutyával bánt, ha arra gondolok, hogy mindezt keresztény
136 37|              szava, minden tekintete arra int, hogy nem szenvedéseim,
137 37|      dolgokat? Mi oka lehetett volna arra, hogy engem vádoljon, holott
138 37|          által elcsábíttatott, talán arra bírhatom, hogy vallomását
139 37|             elõbb ígéretekkel bírtak arra, hogy ellenem hamisan valljál,
140 38| kézszorításainkra, mint tyúkszemeink arra, hogy egykor csizmáink által
141 38|            társaság egész szorgalmát arra fordítá, hogy e szörnyû
142 38|          habár tudná, sem lehetne õt arra bírni, hogy megmondja.~-
143 38|         tudja már; ami iránt kérdez, arra senki nem felel. - De e
144 38|           semmi nem volt, mi a nézõt arra emlékezteté, hogy lakott
145 38|              vonta magára, s szemeit arra fordítván egy idegent látott
146 38|         kiszabadulni, ez nehezebb, s arra kell gondolnunk. Igaz, az
147 38|            szegény embernek ígérnek, arra nem mindig jó sokat adni,
148 38|          betegsége alatt mindig csak arra kért, hogy többé zsivánnyá
149 38|             Felakasztani nem fognak, arra fogadni mernék, s rád nézve
150 38|           nemsokára hazajõ, marhámat arra bízhatom, s Zsuzsinak is
151 39|        képzelé, s akkor a pillanatot arra, hogy szándékát vele közölje,
152 39|              lódobogás ébreszté föl. Arra nézett, s a kis erdõvel
153 39|              szólt Vándoryhoz, midõn arra mutatva, õt is a lovasokra
154 39|           kérése soha nem bírhatá õt arra, hogy lakását a kastélyba
155 39|      Reményzölden, de pusztán állsz, arra teremtve, hogy termékenységeddel