Fejezet

  1 1 |         érve, hogy lovakat válts, a jegyzõ csinos háza elébe hajtatál,
  2 1 |       befolyásának ki ne tegye, más jegyzõ elõtt levenni egyébiránt
  3 1 |              mely az öreg lelkész s jegyzõ körül öszvegyûlt, szemrõl
  4 1 |            útra készültek: s csak a jegyzõ s lelkész tarták meg komolyságukat,
  5 2 |         utána alispán, ügyész, vagy jegyzõ akarna lenni: így vala az
  6 2 |             az alispánok, fõügyész, jegyzõ s fõbírák választása mind
  7 2 |      tudtára adva, hogy a tiszaréti jegyzõ meghalt, kéri, nem vállalná-e
  8 2 |     kellemetlenné vált is, a falusi jegyzõ azon megvetõ barátság kitöréseitõl
  9 3 |   vasládában az ajtó mellett, hol a jegyzõ a maga s a község irományait
 10 3 |             szóla az alispánné -, a jegyzõ háza teli van emberekkel,
 11 4 |            tisztelettel a tiszaréti jegyzõ lakába, s kérd istenedet,
 12 4 |             kedves Vilmám - szólt a jegyzõ, leánya arcát simogatva.~-
 13 5 |            cselszövény ez is? Nõm a jegyzõ kezei között, s tudod-e,
 14 5 |        köszönettel nem tartoztam, a jegyzõ az elsõ, s ne mondja, hogy
 15 5 |         végre türelmének fõképp egy jegyzõ család irányában megvoltak
 16 6 |       faluban, nem messze tõlünk, a jegyzõ házánál, nemde?~- Ne szólj
 17 7 |         szerint szép magyarságban a jegyzõ fogja elõadni: a fölszólított
 18 8 |             nagyreményû sz.-vilmosi jegyzõ elõtt, ki bizonyosan véletlenül
 19 8 |                Pontban hét órakor a jegyzõ kertje mellett.~- Ott leszek
 20 9 |         báró - Tengelyi! egy falusi jegyzõ, no nagy dolog! Tengelyi?
 21 9 |        bizonytalanok - mond ismét a jegyzõ. - Kálmán anyjának parancsol,
 22 10|              melynek egyik ajtaja a jegyzõ szobájába, másik a konyhába
 23 10|          egymáshoz. Miután Réty s a jegyzõ sokáig barátságban éltek,
 24 10|       alispán leánya pedig eljárt a jegyzõ lakába, s kis barátnéjával
 25 10|            szükséges dolgom volna a jegyzõ úrral.~- Hát jõjön fél óra
 26 10|               De igen - válaszolá a jegyzõ -, közel a házhoz, Macskaházyval
 27 10|     megölelve barátnéját, elhagyá a jegyzõ csendes házát, hol Erzsébet
 28 11|         öszvevéve, mégiscsak falusi jegyzõ, többet képzeltek hatalmáról,
 29 11|          azt hiszi, hogy egy falusi jegyzõ meggyõzõdése többet ér minden
 30 12|          volna -, majd meglássuk. A jegyzõ feleséges, gyermekes ember,
 31 12|            kandallóhoz állt, hová a jegyzõ követé.~- Megbocsát - szólt
 32 12|           helyzetét, semhogy falusi jegyzõ létére, midõn a fõispánnak
 33 12|            becsültetik, s ha falusi jegyzõ, mint én, magát talán néha
 34 12|             megnyerték volna; itt a jegyzõ hallgatott.~- Ne vegye kíváncsiságnak
 35 12|             ismeretéhez jusson; s a jegyzõ csak azt válaszolá, hogy
 36 12|           kegyelmes uram! - mondá a jegyzõ lelkesedve. - A nemesség
 37 12|         nélkül tekintsen. De volt a jegyzõ szavaiban valami oly meleg,
 38 13|        telve nemességgel. Pennaházy jegyzõ, a csapat vezetõje, gondosan
 39 14|           mosolyogva Liptákné, ki a jegyzõ házánál azon bensõségben
 40 14|         Tiszaréten nem látta még.~A jegyzõ házában azalatt boldog pillanatok
 41 14|          mögül, hol tartózkodtak, a jegyzõ házához lopództak. Csend
 42 15|       érdemetlenné tevék: s ezért a jegyzõ erõsen feltevé magában,
 43 15|         embernek szívébe; s midõn a jegyzõ a választás helyén megjelenve,
 44 15|             nem nevezhetett. Hogy a jegyzõ, ki atlétai vagy gimnasztikai
 45 15|       Kislaky Kálmán, a sz.-vilmosi jegyzõ, egy tiszteletes s még nehány
 46 15|           tekinte körül, s a büszke jegyzõ megaláztatását talán még
 47 15|        közbe haragjában reszketve a jegyzõ -, mikor szolgabírónak jeleltettem,
 48 15|           paraszt állapotában, mint jegyzõ uram, míg irományait elõ
 49 15|             a tekintetes alispán úr jegyzõ úrral mindig mint nemesemberrel
 50 16|                                16~A jegyzõ házánál az utolsó történetek
 51 16|         által szakíttatott félbe. A jegyzõ, ki mindjárt a botrányos
 52 16|        õszkor megküzdjön, s midõn a jegyzõ házához közelgve a fáradt
 53 16|       vesztesége nagyságát. Végre a jegyzõ felkelt, s székre vetve
 54 16|            kínos hallgatást végre a jegyzõ szakítá meg, ki Vándory
 55 16|       elrabolva. Szegény fiam!~És a jegyzõ ismét székére veté magát,
 56 16|              reá meresztve szemei a jegyzõ - mi történt leányommal?~
 57 17|             Tengelyinél voltak, s a jegyzõ nemegyszer mondá útközben,
 58 17|         maga is, hogy e nevelés nem jegyzõ leányának való.~- Vilma
 59 22|       formadolog, s hogy életrevaló jegyzõ azt négy perc alatt, minden
 60 22|          tudja használni.~- A teins jegyzõ úr mintha megfeledkeznék
 61 22|          midõn a lövést hallására a jegyzõ házához szaladt, s a gyilkost,
 62 22|         figyelmessé teszem tisztelt jegyzõ urunkat erre.~Völgyesy anélkül,
 63 22|           Tiszaréten üldöztetett, a jegyzõ házánál volt s Liptáknéval
 64 22|         általánosan véve is, hogy a jegyzõ irományait valaki el akarja
 65 22|         üldözése alatt Tiszaréten a jegyzõ házánál rejtve volt. Máskor
 66 22|      egyebet.~Ha a zsidó és Cifra a jegyzõ kirablására csakugyan összebeszéltek,
 67 22|         szerint fontosak - felelt a jegyzõ.~- De, tisztelt barátom -
 68 22|      Kislaky nyájasan -, de mikor a jegyzõ úr kinyilatkoztatja, hogy
 69 22|            praetensiókat, minõket a jegyzõ tesz, nem hallottam. Az
 70 22|             tudni, hogy a tiszaréti jegyzõ ellen nemességi per kezdetett,
 71 22|          táblabírón kívül még külön jegyzõ szükséges, említés nem tétetik;
 72 22|            tevék meg hatásukat, s a jegyzõ nyugodtan jártatá szemeit
 73 25|     keresheted nemességedet, büszke jegyzõ!... S itt az irományok,
 74 25|         éppen Vilma, nem egy falusi jegyzõ leánya volna. Ha úgy tetszik,
 75 25|      állapotában egy szegény falusi jegyzõ leányát a taksonyi alispánságnál
 76 25|              hogy menyem egy falusi jegyzõ, hogy névtelen, vagyontalan,
 77 26|      vezette, elment Tengelyihez. A jegyzõ egy távolabb lakó barátjától,
 78 26|             hozá.~Mennyire hatott a jegyzõ határozatának megváltoztatására
 79 26|         Vándoryval a házhoz jött, a jegyzõ melegen szorítá az ifjú
 80 26|             tartozik. - Mit, hogy a jegyzõ nemcsak mondott, hanem hitt,
 81 26|            látá.~A szerelem, mely a jegyzõ csendes házának nyugalmát
 82 26|          meggyõzõdés, hogy az utált jegyzõ, kit gyûlölt, mert meg nem
 83 27|            szerzett magának, hogy a jegyzõ Vándoryval s Ákossal sétálni
 84 27|             valószínû lévén, hogy a jegyzõ a beszélgetést Macskaházy
 85 27|          melyben egy szegény falusi jegyzõ háznépén segíthet.~- Ne
 86 27|           akar az úr itt? - szólt a jegyzõ, homlokát komoly ráncokba
 87 27|            egyedüli szavak, miket a jegyzõ Macskaházynak mondott, s
 88 27|            nevezd - szakítá félbe a jegyzõ -, ne merészelj felõle szólni,
 89 27|          szobájába kísértetett, s a jegyzõ fáradtan, felindulása után
 90 28|            kezdé, s míg azok, kik a jegyzõ házánál történt lármának
 91 29|          házában utolszor láttuk. A jegyzõ családja, melyhez most Ákos
 92 29|        leveleket írt.~Írás között a jegyzõ figyelmét gyenge kocogás
 93 29|              Mi lehet ez? - szólt a jegyzõ, midõn ablakát betéve, a
 94 29|                A levélke, melynek a jegyzõ mindenekelõtt külsejét vizsgálá
 95 29|       nótárius uramhoz szólt... s a jegyzõ, midõn a pecsétet feltöré,
 96 29|      tizenegyhez közelgett, midõn a jegyzõ ily gondolatok között házát
 97 29|          csapdosá a sötét partot.~A jegyzõ, bundájába burkolva, nyugtalanul
 98 29| körültekintett; miután látá, hogy a jegyzõ nincs többé itt, s hátul
 99 29|         leírni az érzeményt, mely a jegyzõ keblét e pillanatban eltölté...
100 29|      bámulva néztek egymásra, míg a jegyzõ, kinek kezében a gyertya
101 29|           õt a kastélyba hívja, s a jegyzõ a többiekkel elment.~- Látta
102 30|          nagyításokkal beszélé el a jegyzõ s ügyvéd között történteket,
103 30|          hogy miután Macskaházy s a jegyzõ között csakugyan halálos
104 30|              Ha az irományok akár a jegyzõ, akár más valaki által,
105 30|    ártalmatlanokká válnak, az, ha a jegyzõ ellen támadt gyanú mindinkább
106 30|          min bámulnunk nem lehet, a jegyzõ ellen csakugyan gyanú támadt;
107 30|          igen valószínû, hogy azt a jegyzõ aznap elvesztette. Mire
108 30|             keres, nyomról nyomra a jegyzõ szobájáig ér, kit éjfélkor
109 30|          összeszalad, s ki tudja, a jegyzõ talán mégis ártatlan, nem
110 30|      alispán e szándékkal azonnal a jegyzõ házához sietett.~ ~
111 31|            teljesítem - válaszolt a jegyzõ komolyan -, mely azt parancsolá,
112 31|            miben csalódol - szólt a jegyzõ felgerjedve. - Réty, mint
113 31|         gondolatot támasztá, hogy a jegyzõ házánál szerencsétlenség
114 31|       férfiak Liptáknétól követve a jegyzõ házához mentek.~Itt a dolgok
115 31|    kihallgatott vallott, egyiránt a jegyzõ ellen szólt. A szomszédok
116 31|            pálcát az egész háznép a jegyzõ tulajdonának ismerte, szóval
117 31|        legújabb bizonyságára csak a jegyzõ úr tegnapi kitöréseit említjük,
118 31|            a most meggyilkolt még a jegyzõ úr kezei által fog meghalni;
119 31|       házához vezetõ úton talált, a jegyzõ úrnak valóságos tulajdonához
120 31|             ruhákkal találtatott, a jegyzõ elmondá a levélnek foglalatját,
121 31|             éles hangon a fõbíró. - Jegyzõ úr elismeri, hogy irományait
122 31|     buzdíttatik... s hogy ez csak a jegyzõ úr lehetett, világos, minthogy
123 31|           szörnyû bûnt? Kérdem: egy jegyzõ, oly ember, kinek a gonosztevõk
124 31|       illeti, meg kell vallanunk, a jegyzõ alig mondhatott volna olyat,
125 31|      rágalommal fellépni? - kérdé a jegyzõ mindig hevesebben. - Viola
126 31|         Kedves Erzsébetem - szólt a jegyzõ meghatva -, maradj te itt
127 31|       valamint e viszonyok között a jegyzõ családjának semmi kedvesebbet,
128 31|       eltölték, s melyekkel midõn a jegyzõ házához sietett, kedvesét
129 31|             a mellékszobába vivé; a jegyzõ hallgatva nézett utánok,
130 32|           Porvárra követhesse, de a jegyzõ érzé, hogy ha azon kínos
131 32|            veled megyek Porvárra.~A jegyzõ ismétlé, mit már családjának
132 32|         helyet... s a szerencsétlen jegyzõ áldá istenét, midõn Ákosnak
133 32|         verettek lábaimra - mondá a jegyzõ, midõn a határozatot hallván,
134 32|             most hiszi. - S ezzel a jegyzõ nem tûrve, hogy õt a tömlöc
135 33|         kíván-e semmit éjszakára?~A jegyzõ mondá, hogy legfeljebb még
136 33|    megfizeti, bizonyosan meglesz.~A jegyzõ késznek nyilatkozott.~-
137 33|     Ötvennégy esztendõt?! - kérdé a jegyzõ bámulva.~- Bizony, inkább
138 33|           teljesíttetett; s ámbár a jegyzõ feltevé magában, hogy rabtársaival
139 33|            tömlöcfalai által... s a jegyzõ megfeledkezett személyes
140 33|          gondolt volna, mint hogy a jegyzõ az õ erkölcsi romlottsága
141 33|            gyereket nála? - kérdé a jegyzõ borzadva.~- Hát azt mondják -
142 33|        rabságra jutottak? - kérdé a jegyzõ ismét.~- Az furcsa dolog -
143 34|        azáltal magyarázható, hogy a jegyzõ azokat gonosztette elkövetésénél
144 34|          csak arra emlékezve, mit a jegyzõ végett szenvedett, Vándoryt
145 34|          nem tûrheté, hogy fiad egy jegyzõ leányát vezesse az oltárhoz,
146 35|           férjére. Igaz, egy falusi jegyzõ feleségének büszkeségre
147 35|         feladat, melyet a tiszaréti jegyzõ magának kitûzhetne - így
148 35|             megalázás - válaszolt a jegyzõ türelmetlenül. - Én nem
149 35|            részvétet? - válaszolt a jegyzõ az elõbbi hangon. - Azt
150 35|           fejezni, nemde? - mondá a jegyzõ keserûen, ki vita között,
151 38|        kevesen kételkedtek: de ez a jegyzõ iránt létezõ gyanút inkább
152 38|        ellenében, melyeknél fogva a jegyzõ vádoltatott, fölmentõ ítéletet
153 38|      bûntettét megvallja. Ez volt a jegyzõ barátjai- s ellenségeinek
154 39|            legvidámabb kedélyt, s a jegyzõ a komoly jellemekhez tartozott