Fejezet

1501 17|                fiát Pestre iskolába küldé, nem az öreg Jánost adta volna
1502 17|                 barátságba lépett. Ákosnak nem voltak titkai az öreg huszár
1503 17|                 sem Ákos, sem Kálmán elõtt nem vala váratlan.~- Az öregnek
1504 17|               szeretetétõl téged senki meg nem fog fosztani, barátom! nincs
1505 17|                  nincs okod szomorkodni.~- Nem is azért szomorkodom - válaszolt
1506 17|                    támasztva Ákos. - Vilma nem tartozik azok közé, kiknek
1507 17|                  tehetni õt? Ez aggaszt!~- Nem szoktad meg az ágyat, azért
1508 17|                  búsulsz - monda Kálmán.~- Nem, nem - folytatá Ákos -,
1509 17|             búsulsz - monda Kálmán.~- Nem, nem - folytatá Ákos -, csalódol;
1510 17|                    az vagyok. Vándory maga nem nagyobb optimista nálamnál,
1511 17|                 volna. Akármint iparkodom, nem bírom magamat felderíteni.
1512 17|                    mint még soha életemben nem voltam, egész lelkemet bús
1513 17|                    reám, melyet elkerülnöm nem lehet.~- Sok vért vesztettél,
1514 17|                 vesztettél, ez az egész.~- Nem az - válaszolt Ákos, fejét
1515 17|                   támadt lelkemben: vajon, nem éltem utósó nagy öröme volt-e
1516 17|                    tekintem helyzetemet, s nem sok megnyugtatót látok.
1517 17|                látok. Senki nejét boldoggá nem teheti, ha a helyzet, melybe
1518 17|               szüleink valaha megegyeznek? Nem azon megegyezést értem,
1519 17|                 szándékunkat akadályozniok nem lehet, egyesülésünket eltûrik,
1520 17|           szerencsés legyen. A szerelemnek nem elég, ha tûretik, neki részvét
1521 17|        viszonyokban ahhoz, kit választott, nem boldogság, hanem fájdalma
1522 17|                      kérdé Ákos ijedten.~- Nem épp az; ismeri a helyzetet,
1523 17|                  Ákos gondolkozva.~- Talán nem is annyira reá, mint mostohádra
1524 17|                  oly valamit kérdez, mirõl nem tudja, nem fog-e rossznéven
1525 17|                   kérdez, mirõl nem tudja, nem fog-e rossznéven vétetni -,
1526 17|                fog-e rossznéven vétetni -, nem hallottál semmit Vándory
1527 17|                    Vándory irományairól?~- Nem én - válaszolt Ákos -, töprenkedtem,
1528 17|                  ez irományrablás történt, nem lehet fejökbõl kivenni e
1529 17|              kivenni e dolgot. Én egy szót nem hiszek az egészbõl.~- Mindenesetre
1530 17|                 János, ki semmit e világon nem szenvedhetett kevesebbé,
1531 17|                 egyszer Jánosnak csakugyan nem volt igazsága. Serer úr
1532 17|              világon, de haragot csakugyan nem: benne minden tekintetben
1533 17|                     mint János, soha beteg nem volt, ellene panasza nem
1534 17|                   nem volt, ellene panasza nem lehetett.~Vannak emberek,
1535 17|                  nevérõl láthatni, ereiben nem tiszta ázsiai vér buzgott,
1536 17|                   anyjától örökölt, akár a nem kevés kenõccsel tõhegyesre
1537 17|                közé.~A sors, úgy látszott, nem akarta természetes helyén
1538 17|                  életmódra nézve sebészünk nem követé eldõdei nyomdokait.
1539 17|            mûvészethez semmi hajlandóságot nem mutatott, s bár külsõleg
1540 17|                parasztok által fölfeselve, nem kevés káromkodások közt,
1541 17|                   veregeté. „Ebbõl suszter nem lesz”, mondák mindketten.
1542 17|              született, õt magához inasnak nem fogadja.~Ez vala Tóni szerencséje.
1543 17|                 fõhöz emelkedve, a fiú, ki nem arra teremtetett, hogy mûvei
1544 17|                  gyönyörrel körülhaboztak, nem pótolá ki egészen azon élvezetet,
1545 17|                 nyúlt, nehéz fenyíték ért, nem rendelkezhetett-e a lakosok
1546 17|                  felének bõrével szabadon? nem gyakorolhatá-e képzelõtehetségét
1547 17|                kezével a polgárfejeken? ha nem említjük is a gyönyört,
1548 17|              fodrokat égetett. S a borbély nem beszélhet-e többet, mint
1549 17|                   ami történt, s közönsége nem marad el. Ki ne lenne boldog
1550 17|                 neki, õt, ha azt feloldani nem volt képes, széttépte. Ezen
1551 17|             állíttatik fel, s ki ezt, mely nem egyéb, mint hivatásunk megértése,
1552 17|            hivatásunk megértése, feloldani nem tudja, elvesz; ki reá felelni
1553 17|                  van. Az emberek többnyire nem azon harcban vesznek el,
1554 17|                  való. De miután e világon nem a tudomány, hanem a szeretet
1555 17|                 meglátta, ennek tudományra nem vala többé szüksége. Az
1556 17|           tisztviselõknek kölcsönöztettek, nem csekély befolyást gyakorolt:
1557 17|          oklevelénél egyebet az egyetemrõl nem hozván magával, a doktor
1558 17|                    magával, a doktor címet nem osztogatá bõkezûleg, nem
1559 17|                   nem osztogatá bõkezûleg, nem is javallanám senkinek,
1560 17|               takargatá -, merem állítani: nem láttam szebb sebet.~- Jött
1561 17|            válaszolt a másik -, a szép seb nem az, mely legnagyobb.~- Igen,
1562 17|                  mível.~Ákos mosolygott.~- Nem hinné senki, a mandulatejnek
1563 17|                   azt sajnálom, hogy elõbb nem hívattattam, hogy eret vághattam
1564 17|               hatása van.~- A homoeopathák nem vágnak eret soha - mondá
1565 17|                sebészre tettek, megtartani nem tudott. Valamint ti. Serer,
1566 17|        gyógyszertárban találhat, s ha maga nem boldogulhat, hívjon össze
1567 17|               konzíliumot, míg a beteg meg nem gyógyult.~- Vagy meg nem
1568 17|                   nem gyógyult.~- Vagy meg nem halt - mondá nevetve Kálmán,
1569 17|                    felkacagott.~- Vagy meg nem halt? - kiálta Serer, rikácsoló
1570 17|                    kezében tíz beteg közül nem hal meg egy, az is csak,
1571 17|              gúnyosan -, de ha a természet nem volna! Oh, a természet néha
1572 17|                  néha csudákat mível!~- De nem mindegy-e az, ha a beteg
1573 17|          meggyógyul? - kérdé Ákos.~- Éppen nem mindegy, ha a természetet
1574 17|                  mindegy, ha a természetet nem segítik s magára hagyják,
1575 17|                    szólt Ákos -, azokat is nem a természet gyógyította-e
1576 17|                évig tanultuk, hogy a beteg nem gyógyul meg, ha neki bizonyos
1577 17|                 neki bizonyos orvosságokat nem adunk be - válaszolt Serer
1578 17|           méltósággal. - Kik a tudományban nem járatosak, kik, mint a homoeopathák,
1579 17|                tudományhoz mind szükséges, nem tanultak, mihelyt valamely
1580 17|                    volna annyit, ha többet nem tudnának, mint bármily más
1581 17|              folytatá Serer lelkesülten -, nem hí-e mindjárt aleopathákat?
1582 17|                  lakást és a látleleteknél nem egy szép mellékkeresetet
1583 17|                    orvosi tudományról mást nem olvasott, s ki a biblia
1584 17|           természetes, hogy a teins úr ezt nem érti - szólt a sebész azon
1585 17|           mosolygással, mellyel tudósok be nem avatottak irányában szólni
1586 17|               szólni szoktak -; a teins úr nem járatos az orvosi tudományban,
1587 17|                 teremtette, a chinát mégis nem itt hagyá nõni?~- A teins
1588 17|                  szólni nehéz; de azt csak nem fogja tagadni senki, hogy
1589 17|                    mogyorópad rossz hatást nem okozott, úgy hiszem... Mit
1590 17|                 hogy a homopatica és a - - nem tudom, hogy hívják, mindegy.
1591 17|            tiszteletes mondja, s ha valaki nem érte el végsõ napját, azt
1592 17|                   ha száz doktort hína is.~Nem tudom, mik lehettek volna
1593 17|                    a teins alispánné jötte nem szakítja félbe. Melyet észrevéve,
1594 17|                     kezde beszélni.~Rétyné nem látszott jó kedvében, és
1595 17|                  ki magát mélyen meghajtá, nem méltattak nagy nyájasságra;
1596 17|             indulatát soha senki irányában nem mérséklé, vele mindig szelíden,
1597 17|                  észrevéve, hogy társasága nem kívántatik, az ablakhoz
1598 17|                    ki ily alkalommal kezét nem nyújtaná az után, mi önkényt
1599 17|                    maga is, hogy e nevelés nem jegyzõ leányának való.~-
1600 17|          mostohájára függesztve szemeit -, nem látok semmi rendkívülit
1601 17|                 változott -, hogy a rablás nem sükerült, s Tengelyi irományai
1602 17|             sükerült, s Tengelyi irományai nem jöttek a zsiványok kezeibe.~-
1603 17|                   elõtt egészen eltitkolni nem tudott, midõn kérdé: - Kik
1604 17|                    egész idõ alatt szemeit nem fordítá el mostohájától,
1605 17|               Viola vagy a zsidó, és ennél nem találtak semmit.~- Tudja
1606 17|               Kétségen kívül, ha fojtásnak nem használta el.~- S te minap
1607 17|                   átkozott seb miatt magam nem mozdulhatok - szólt haragosan
1608 17|                szidni kezdé magát, hogy is nem jutott ez régen eszébe! -
1609 17|              zörgése, melyet az alispánné, nem tudni miért, mihelyt Ákostól
1610 18|                  elnyomott népnek érzelmei nem lehettek egyebek, mint szomorúak;
1611 18|             töröktõl megszabadultunk, adót nem ismernek. A komorság, mely
1612 18|                  használatától kizárunk, s nem abban, hogy vele magunk
1613 18|               forog, s ismét útnak indult, nem új erõt, hanem új nyugtalanságot
1614 18|                   a nap leszállta elõtt el nem éri. Egyszerre lódobogás
1615 18|                 nyugalom terült el, melyet nem egy vagy más vallásos rendszer,
1616 18|                    A hang ismerõs vala, de nem annyira, hogy elsõ pillanatban
1617 18|              férjéhez viseltetett, sokszor nem vala elég erõs legyõzni
1618 18|                   nálatok a faluban?~- Hát nem tudja kend? - szólt Violáné,
1619 18|                    faluban volt?~- És kend nem tudna semmit a rablásról,
1620 18|                 nincs három megyében, vele nem lehet tréfálni.~- Nem beszéljen
1621 18|                 vele nem lehet tréfálni.~- Nem beszéljen kend ilyeket.
1622 18|                   ilyeket. Esküdni mernék, nem Viola követte el a rablást.~-
1623 18|                    rablást.~- Meglehet, én nem tudom. Hát ki lett volna? -
1624 18|                asszonyra szegezve.~- Petit nem láttam, mióta Porvárra ment,
1625 18|               gondolt. Ha én lettem volna, nem sokat locsogna merészségérõl.
1626 18|                gulyást, s Petit találta. - Nem láttad-e Cifrát? szólt emez
1627 18|                    Violáról? Most ha jókor nem jövök, elfogják.~- De az
1628 18|                 hála istennek, még az idén nem öntött ki. Az istenért,
1629 18|                ereszkedett. Az öreg gulyás nem kevés káromkodással önmaga
1630 18|                   mely Violára nézve éppen nem vala megnyugtató. Mindjárt
1631 18|               írásokat valami módon vissza nem szolgáltatja, rejtve fogja
1632 18|           árulásnak nyomába jött, a gulyás nem találkozott, és semmi sem
1633 18|                  látott, Cifra szándékáról nem lehete többé kétség, s a
1634 18|                    melynek az ég könnyeket nem adott vigasztalásul.~Két
1635 18|                    neki hírt vigyenek? Itt nem vala mit reményleni! -~-
1636 18|                 hozzá káromkodott is, s én nem mondtam neki egy szót, csak
1637 18|                 bácsi - szólt, fejét, mely nem éppen nyájasan érintetett,
1638 18|          érintetett, vakarva -, talán csak nem lopja el Viola feleségét,
1639 18|                    Viola feleségét, hiszen nem marha!~ ~
1640 19|                   semmi természetes helyén nem áll - csaknem fordíthatlanokká
1641 19|                     de példájok követésére nem érzek erõt magamban, s azért
1642 19|                átmegyek, húzd le saruidat; nem azért mondom, mert e falu
1643 19|                 így kellene megtisztelned; nem is azért, mert sz. Ágoston
1644 19|                  mint most, az utcán végig nem mehetsz.~Valamely történetfilozófiában
1645 19|            történetfilozófiában olvastam - nem mondhatom hamarjában, melyikben,
1646 19|                   mert volt idõ, midõn még nem tudva, hogy az emberek a
1647 19|              mûvészetekre kedvezõbb helyen nem lakhattak. A föld a legtisztább
1648 19|             alázatosan megvallja, hogy ott nem volt; de említsd csak Párizst,
1649 19|                megvallják alázatosan, hogy nem tudják, mit jelentenek;
1650 19|         következései, elõttök semmi rejtve nem maradhatott. Ha kérdenéd:
1651 19|                követeltetik.~Taksony megye nem tartozik azok közé, melyeknek
1652 19|             nevezetesek, s az angol farmer nem sok gazdaházat találna,
1653 19|                  soha e határok között jól nem érzi magát, míg egyenkint
1654 19|                   mint tulajdon házát soha nem - itt roskadófélben áll.
1655 19|                  emésztõ hatalma ellen rég nem óvhatott már, csak támaszok
1656 19|                  az olvasónak tartozom, ha nem említeném, hogy ugyanezen
1657 19|              Bámériek, Andorfiak, Nyúzók s nem tudom, hány úri család,
1658 19|                egynek lakásul belsõ telket nem adhatna, egyes jobbágyteleknek
1659 19|               költözködhetési joga annyira nem vétetett kétségbe senki
1660 19|                 kétségbe senki által, hogy nem egy parasztcsalád vándorolt
1661 19|               Garacson - ha nekik kalauzul nem szolgálnék is, látva a szépen
1662 19|                   inkább kiemelik, máshova nem térnének be, mint ide. Igaz,
1663 19|                  viselé, önként lelépett - nem volt nehézség; miután pedig
1664 19|                   Kenyházi esküdt mellette nem ül, talán alig jutna eszünkbe,
1665 19|                    s tálakat ürítettek ki, nem volt semmi, mi arra mutat,
1666 19|                   kívántatik -, bizonyosan nem bámulnak annyira, mint sok
1667 19|           megjegyzé, a teins vármegye csak nem kívánhatja, hogy õk magok
1668 19|             jellemdús tisztviselõkre talán nem volt minden hatás nélkül -,
1669 19|                  tárgyak többé kezeik közt nem találhatók. Szóval Nyúzónak
1670 19|              Nyúzónak száz oka volt, miért nem ment még aznap Tiszarétre,
1671 19|                élvezeteire emlékeztetének: nem mondhatá, hogy Nyúzó, midõn
1672 19|                    egyik szögletében állt, nem lehete keskenyebb; egy,
1673 19|                  minden, minek egyéb helye nem volt, halomra hányatott;
1674 19|            tökéletesen meg is érdemli, mit nem mindenkirõl mondhatunk hazánkban.
1675 19|            érezheti, hol magát zseníroznia nem kell - hála istennek! hogy
1676 19|                keres, e háznál jobb tanyát nem találhat. A pipa- s kandallófüstben
1677 19|                könnyet facsar szemeinkbõl, nem tudjuk soha, nem fogja-e
1678 19|              szemeinkbõl, nem tudjuk soha, nem fogja-e fájdalom tölteni
1679 19|                  asztal, mely mellett ült, nem volt-e ugyanaz, melyen negyvenöt
1680 19|              mondják, utószor megmosatott, nem mellette élte-e legkedvesebb
1681 19|             táblabírótól ferblizni tanult; nem e mellé ülteté-e kedves
1682 19|                magában, és ha édesapja meg nem hal, õ nem lehetne fõbíró;
1683 19|                    édesapja meg nem hal, õ nem lehetne fõbíró; a prém,
1684 19|                   dalát éneklé:~Aki Nyúzót nem szereti, haj! haj! haj!~
1685 19|                    fõbíró, kit esküdtjének nem szûnõ éneke kényelmes ábrándaiban
1686 19|                  Nyúzó magában, s felkelve nem minden nehézség nélkül,
1687 19|              látszik, más gondolat e napon nem fért. És a törvényes bizonyság
1688 19|                    soha az utósó iskolában nem volt s tudományait a negyediknél
1689 19|           föltettem magamban...~- Jó, hogy nem nemesember többé - mondá
1690 19|              hallatszott, figyelmét magára nem vonja.~- Ki lehet ez? -
1691 19|                  gondolkozva - azt hittem, nem is tudják, hogy hazajöttem.~-
1692 19|                   szükségesnek tartá.~- Ma nem játszunk - szólt Macskaházy,
1693 19|              türelmetlenül rázá fejét - ha nem maradsz itt jószántodból,
1694 19|              vagyok - kiálta Nyúzó -, hogy nem vagyok eszemen? Átkozott
1695 19|                 mennünk?~- Sz.-Vilmosra.~- Nem vagyok én részeg, hogy most
1696 19|                  hogy holnapig az írásokat nem találjuk többé nála.~- Annál
1697 19|                 énekelni kezde:~Aki Bandit nem szereti, haj! haj! haj!~
1698 19|                   elküldhetjük.~- De miért nem mondád ezt mindjárt? - szólt
1699 19|                       Hisz csak esküdtedre nem bízhatok mindent. Küldd
1700 19|            bandájához tartozik.~- Ne félj, nem szükséges, hogy éppen közel
1701 19|                 tovább énekelé:~Aki Bandit nem szereti, haj! haj! haj!~
1702 20|                 hihetetlennek tartanák, ha nem beszéltem volna el, hogy
1703 20|                barátainknál inkább követni nem szokta, úgyhogy tíz eset
1704 20|       segítségünkre, mikor hasznukat többé nem vehetjük, s õk azon keserû
1705 20|               vádolhatják végzetüket: mért nem jöttek csak valamivel elõbb?
1706 20|                   elsõ, hogy Viola barátai nem mûvelt emberek, s így azoknak
1707 20|                 azoknak szokásait magukévá nem teheték; a második, hogy
1708 20|                    akasztatni, az eljárást nem szívesen kezdik azon, hogy
1709 20|                   kocsifödél vas részeivel nem a legnyájasabb érintkezésbe
1710 20|                   vásárra, hogy a lyukakra nem vigyázsz? Lassan! mondom:
1711 20|                   mióta Porvárról jöttünk, nem is fogott ki.~- Jaj nekem! -
1712 20|                  türelmetlenül -; itt csak nem szállhatsz ki a sár közepette,
1713 20|                  De ha kiszállsz, holnapig nem érünk Sz.-Vilmosra.~- Jaj,
1714 20|                    jajkiáltások követék -, nem jövünk ép tagokkal Sz.-Vilmosra.~-
1715 20|                    mondá nyugtalanul -, ha nem találok Sz.-Vilmoson s jól
1716 20|              találok Sz.-Vilmoson s jól ki nem izzadhatom magamat, meglátod,
1717 20|                     mondá a fõbíró, miután nem szûnõ kiáltozásaira a kocsis
1718 20|                   élte terhét tovább vinni nem merte. Kinek van itt igaza?
1719 20|                   látásán mások elijednek, nem tartaná meg bátorságát.
1720 20|                   megyében több bátorságot nem mutatott. Ez ember szüntelen
1721 20|                   tesz, mit senki utánozni nem mer, evé töltött káposztáját
1722 20|                   azok, kik - mint sokan - nem a célt, hanem csak a bátorságot
1723 20|           bátorságot becsülik tetteinkben, nem tudom, hogy boldogulhatnak
1724 20|                    e szerencsétlenség ért, nem haladhat oly hamar, hogy
1725 20|                   bármennyi eltérések után nem volna utolérhetõ. Az utasok
1726 20|             utolérhetõ. Az utasok helyzete nem változott. A kocsis káromkodik,
1727 20|                    hogy otthon van - talán nem indul el mindjárt; azután
1728 20|            megjelenni, a nehéz ködfátyolon nem hathatott keresztül, s valóban
1729 20|                   mentek, de úgy... István nem tudta, mit tegyen örömében.
1730 20|                útjokon keresztülfutva most nem messze tõlök állt, meglátá: -
1731 20|               megtépáznak. Reménylem, Peti nem találkozott vele; no, mi
1732 20|             megjegyzése szétoszlatni képes nem volt, nem tarthatott sokáig,
1733 20|               szétoszlatni képes nem volt, nem tarthatott sokáig, miután
1734 20|                       mindig hallottam, az nem jót jelent.~- Legyen eszed,
1735 20|                   lehetne?... ni, a sárgák nem is izzadnak.~- Csak a szekér
1736 20|                  suhogva ostorával -, hisz nem fakó, nem is hintó. A hintó
1737 20|                ostorával -, hisz nem fakó, nem is hintó. A hintó és szekér
1738 20|                ág-bog mindenfelõl, mihelyt nem jár töltésen vagy lágy gyepúton,
1739 20|               verte rá. Ne, te sárga!~Peti nem egészen osztá István nyugalmát. -
1740 20|                     csak az jó benne, hogy nem messze tart. Mit mondasz,
1741 20|                 Mit mondasz, Peti?~De Peti nem szólt, nem felelt Zsuzsinak
1742 20|                   Peti?~De Peti nem szólt, nem felelt Zsuzsinak sem, ki
1743 20|                   remegõ hangon kérdezé: - Nem volna-e ez több boldogság,
1744 20|                csóválá, lehete látni, hogy nem alszik. A gulyás, ki ezt
1745 20|                népünk bámulatos ügyességét nem ismeri, mellyel útján eligazodik,
1746 20|              foghatná meg, a sietõk miként nem tévedtek el régen. A pocsogás,
1747 20|               haladásuknak.~A gulyás, noha nem szólt, régen osztá Peti
1748 20|                  talán mégis kiáradt. Most nem volt többé kétség. A hely,
1749 20|                   melynek határát a ködben nem láthatá. Visszafordult,
1750 20|              helyére ülve -, az áradás még nem töltött el minden lápot;
1751 20|                    ha a víz a békahágón át nem ment, a fekete tót szárazan
1752 20|                     kiálta végre, miután a nem széles eren átjutván, ismét
1753 20|                   hol az árvíz a gyepet el nem borítá, vágtatva; az egyes
1754 20|                     ha egyszer elcsúsznál, nem bírsz fölkelni, s oda vagy.~-
1755 20|                    megsegít; férjemet csak nem hagyhatom el végsõ nyomorúságában,
1756 20|             ismerjem ki magamat egy kissé. Nem az a nagy fa-e ez, hol minap
1757 20|                   jöttünk át szekerünkkel; nem emlékezik kend?~- Hogy a
1758 20|            emlékezném, s jobbra, hacsak le nem kaszálták, a fához még közelebb
1759 20|          figyelemmel hallgatá, felkelve -, nem maradhatok itt nyugtalanságomban
1760 20|                    meg.~- De visszajöttök? nem mentek át nálam nélkül?
1761 20|                 szemeit. - Ily közel, s én nem mehetek hozzá - sóhajta,
1762 20|             földjeivel az egésznek hatását nem rontaná meg: úgy a kemény
1763 20|                   emelik sötét koronáikat, nem ápolva emberek által, de
1764 20|            sudaraikat az ég felé, melyeket nem a fejsze, hanem csak az
1765 20|                 ily erdõben találni éppúgy nem ritkaság, mint Amerika õserdeiben;
1766 20|             lesznek, de szebbek bizonyosan nem, mint most, midõn sötét
1767 20|               hangzott a fák alatt, melyek nem egy sebet mutathatának,
1768 20|                   A tölgyek ez évben éppen nem termettek, s a pásztorkunyhók,
1769 20|                     A kanász építés közben nem gondol utódaira; ha a kunyhó,
1770 20|                visszajõ, újat épít magának nem nagy fáradsággal. Szíve
1771 20|                oldalon, hol a kunyhó állt, nem vezetett út; maga a kunyhó
1772 20|             rengeteg, s mióta pár év elõtt nem távol e helytõl egy biztos
1773 20|                   közelíteni. Ha árulástól nem kell félnie, Viola oly biztosan
1774 20|         nagyobbaknak, s ámbár bútorzatában nem látunk semmit, mi korunk
1775 20|                    soha egészen elhagyatva nem volt.~A fal mellett, mindkét
1776 20|                  alatta egyenesen megállni nem lehetett, a sok tüzelés
1777 20|                     az írók egész új, soha nem létezett középkort alkottak
1778 20|                    kereskedõket megrohanni nem szokta, s a kínpad s boszorkányégetés
1779 20|               szinte bámulni lehet, miként nem találkoznak többen, kik
1780 20|                észrevehetünk. - A középkor nem ismert irgalmat a gonosztevõ
1781 20|               melyek a gonosztevõ keblébõl nem veszhetnek ki soha egészen,
1782 20|              gyûlölést, mellyel az emberek nem annyira a vétek, mint a
1783 20|                mûvei alkotásában talál, ki nem elégíthetik. A költészet
1784 20|                 nagy érdekeitõl különválva nem a létezõ hibák orvoslása,
1785 20|                    létezõ hibák orvoslása, nem az érzelmek nemesítése után
1786 20|              vérben áll, s az egész emberi nem vajúdások között új életnek
1787 20|             feláldozá - tiszteletünket meg nem tagadhatjuk, ha bámuljuk
1788 20|              bámulni kell, hogy a könyvben nem szép mû, hanem szép emberi
1789 20|               virágot találtak, fölvájják, nem a virágért, hanem mert nekik
1790 20|            körülkapargatni; kik a vétekben nem a nemesebb emberi természet
1791 20|                   kiknek bátorsága sokszor nem más, mint az akasztófátóli
1792 20|                  homlokáról - mit mondasz, nem jó volna egy kis gulyáshús?~-
1793 20|                válaszolt Rácz - vagy talán nem tetszik - tevé hozzá, azon
1794 20|                éhen halunk meg.~- Hát mért nem mégy valamiért? - mondá
1795 20|                  Mészároshoz közel állt.~- Nem ezt - szóla emez, fejét
1796 20|               melletted áll.~- Ebbõl ugyan nem kapsz, fiú - mondá a másik,
1797 20|            haragosabban -, én inni akarok, nem vagyok bolondod, nekem nem
1798 20|                 nem vagyok bolondod, nekem nem parancsol senki.~- Majd
1799 20|                melyben a banda között áll, nem tisztán hosszú tapasztalásainak
1800 20|                ismét vágyódott, már több s nem hasztalan libációkat tett,
1801 20|                azok e tettleges fordulatot nem vevék, nem figyelt, de most
1802 20|            tettleges fordulatot nem vevék, nem figyelt, de most szinte
1803 20|                felkelt, s feléje indult.~- Nem adok biz én - mondá Rácz,
1804 20|                gúnyosan mosolyogva -, hisz nem parancsolta senki?~- Hát
1805 20|                     s mikor hazajöttünk, s nem akartak elereszteni, tudja
1806 20|                 hittem, meg tudok élni, ha nem állok is silbakot. Ha mészáros
1807 20|               lettem volna mint te, bizony nem járnék itt az erdõben, és
1808 20|                  hajdúk magukban, ne félj, nem jõnek ennyire, ha tudnák,
1809 20|                 elkerülnének inkább.~- Ej, nem kell azt hinni soha - mondá
1810 20|               látta, hogy a másik szavaira nem válaszol s nem is figyel,
1811 20|                    szavaira nem válaszol s nem is figyel, elhallgatott,
1812 20|                   ki a lobogó mécs mellett nem szûnõ szorgalommal táncoltatá
1813 20|                  talált, az idõ változásai nem takarhaták el szemei elõl.
1814 20|              hordunk, a természetnek isten nem ada hatalmat, csak embereknek
1815 20|                   a jövõ elébe, boldogsága nem ártott senkinek, nem akadályoztatott
1816 20|            boldogsága nem ártott senkinek, nem akadályoztatott senkit élvezetében;
1817 20|       Teljesítettem minden kötelességemet, nem, én többet tettem, mint
1818 20|                borzadott el önmaga elõtt. „Nem, nem - szóla, kezét éghez
1819 20|           borzadott el önmaga elõtt. „Nem, nem - szóla, kezét éghez emelve -,
1820 20|            bocsássa meg isten vétkemet, én nem bánhatom meg, amit cselekedtem,
1821 20|                    elõmbe jõ. De ti, kiket nem bántottam soha életemben,
1822 20|                    talán engem keresnek? - Nem vala többé kétség; az éj
1823 20|                   Rácznak a történteket.~- Nem mondtam?! - szólt az öreg
1824 20|                tökéletesen kijózanodott. - Nem szökhetünk-e el még valahogy? -
1825 20|                      válaszolt Viola -, ha nem sokan vannak, azért semmi
1826 20|                  nyílásokon. Ne félj, fiú, nem lesz bajod.~Mind e készületek
1827 20|                kulacsból, melyre Rácz most nem vigyázott többé. A lelkesítõ
1828 20|               vármegye ezen felszólítására nem engedelmeskedtek, statárium
1829 20|         haditanácsnál Macskaházynak szavát nem halljuk, e szerénység felülmúlja
1830 20|                  várakozásainkat.~- Biz én nem tudom, hogy fogunk boldogulni,
1831 20|              melynek fringia felírású vasa nem jöhetett volna bátrabb kézbe.~-
1832 20|                   vállat vonítva -, rajtam nem múlik.~- Ha lehet! ha lehet! -
1833 20|               tudva van, a lehetetlen szót nem franciának mondá.~- Én nem
1834 20|                 nem franciának mondá.~- Én nem bánom - szólt a kommisszárius
1835 20|              többiek jõjenek utánam.~- Aki nem megy - kiáltá Nyúzó -, poltron
1836 20|                jõjön a teins úr velünk, én nem tudok ezeknek az embereknek
1837 20|                 sokkal csendesebb hangon - nem is az én kötelességem, és
1838 20|                    melyet ha ez a sötétben nem látott is, legalább a hangból,
1839 20|                  kik parancsát követheték, nem voltak többé mellette. Az
1840 20|                    a küzdõket biztatni meg nem szûnt; de tántoríthatlan
1841 20|                 hogy egymaga a zsiványokon nem gyõzedelmeskedhetik, miután
1842 20|                    a közjó kedvéért szembe nem szállna. A dolog hallatlan!
1843 20|                 pipája is. A nedves dohány nem ég, szára nem szelel, és
1844 20|                nedves dohány nem ég, szára nem szelel, és Nyúzó Pál ne
1845 20|               csaholt tüzet egymás után, s nem bírta meggyújtani pipáját.
1846 20|                    meggyújtani pipáját. Ha nem lett volna sötétebb, semhogy
1847 20|                 aligha fõbírájok elõtt meg nem álltak volna, ki haragjának
1848 20|          haragjának egész hatalmával fújva nem szelelõ pipájába, mint szikrát
1849 20|                melyen minden erõlködésével nem segíthetett - hol van Viola?
1850 20|                 ehhez fordulva a fõbíró -, nem szelel. Nem mondtam-e százszor -
1851 20|                    a fõbíró -, nem szelel. Nem mondtam-e százszor - kiáltá
1852 20|              emberekkel, mint ezek, Violát nem fogja meg senki. Vedd kendõmet -
1853 20|                   teins úr, ha tetszik, én nem tehetek semmit; két lövést
1854 20|                    se jobb, se bal kezemet nem bírom, gyereket sem foghatnék
1855 20|                    gorgon feje sereget úgy nem állíta meg helyében, mint
1856 20|          megtámadottak, soha sereg szebben nem viselte volna magát.~- Nem
1857 20|                 nem viselte volna magát.~- Nem fogsz engedelmeskedni? -
1858 20|                 állót torkánál megragadva; nem lódulsz mindjárt a kunyhóhoz?~-
1859 20|                    mindjárt a kunyhóhoz?~- Nem biz én - válaszolt a másik
1860 20|                    sz.-vilmosi nemesember; nem megyek én az istenének sem!~-
1861 20|              megyek én az istenének sem!~- Nem ismertem meg kendet. És
1862 20|             parasztok hol vannak?~- Akiket nem lõttek agyon, elszaladtak.~-
1863 20|                    többre senkit kötelezni nem lehet. Mindössze alig vagyunk
1864 20|                   zsiványok golyói ennyire nem érnek, rejtekébõl a többiekhez
1865 20|                 melyen lövéstõl tarthatna, nem volt. A puskások a bokrok
1866 20|            merészségét, de az erõs italnak nem volt hatása reá, agyában
1867 20|                  életét neki köszönheté, s nem akará õt elhagyni bajában.
1868 20|                jöhetnek, elevenen legalább nem hurcolnak az akasztófához.~-
1869 20|            elhegedült szt. Dávid; ha agyon nem lõnek, holnap estig az akasztófán
1870 20|                   függünk, te is, én is.~- Nem úgy megbocsátani - monda
1871 20|                valaki gégéjét szorítaná -, nem úgy egészen megbocsátani,
1872 20|                  öt, tíz, húsz esztendõre, nem bánom, s megvernek fertályesztendõnként,
1873 20|                koplaltatnak, dolgoztatnak, nem bánom, akármit, csak ne
1874 20|                    gondol kend, Viola, ezt nem tennék, ha kérem, ha szépen,
1875 20|                  látja, kend jól tudja, én nem öltem meg senkit, most is
1876 20|                  szerencsétlenné tette? Ez nem lehet.~A lángok mindig tovább
1877 20|                   haja égni kezdett, melle nem talált lélegzetet a forró
1878 20|                   még egy perc, s szándéka nem állt volna hatalmában. Még
1879 20|                    kunyhóban egy ideig zaj nem hallatszott, s noha a szalmafödél
1880 20|                lángokban állt, az ajtó fel nem nyílt és senki sem mozdult,
1881 20|                Rácz életének véget vetett, nem változtatá meg e meggyõzõdést,
1882 20|              körülfogák.~A zsivány kezében nem vala fegyver, de a félelem,
1883 20|                 megszabadulhatna. De Viola nem gondolt többé ellentállásra.
1884 20|                Messze felnyitá szemeit, de nem látott, hosszú lélegzetekben
1885 20|             leterített ellensége felett, s nem volt senki, ki önmaga nem
1886 20|                  nem volt senki, ki önmaga nem akarná megkötözni lábait
1887 20|              máskor remegett.~Miután Nyúzó nem kis nehézséggel ez örömzajt
1888 20|                     Átkozott gazemberek!~- Nem lehet többé baj - kiálta
1889 20|                 bújt, s hangja remegett.~- Nem, teins uram - szóla a kommisszárius
1890 20|                   magát a gulyás kezeibõl, nem tudva, mit akar, mit tesz,
1891 20|                 veszélye vala. Minden hang nem jött-e ellenségétõl? minden
1892 20|                 ellenségétõl? minden lövés nem érheté-e keblét? Õ nem imádkozhatott.
1893 20|               lövés nem érheté-e keblét? Õ nem imádkozhatott. Kétségbeesve
1894 20|                 ostromlók kiáltása, kiktõl nem voltak ötszáz lépésnyire,
1895 20|                  voltak ötszáz lépésnyire, nem hagya kétséget oka felett. -
1896 21|                   Vilmos felé sietett, rég nem hallatszottak; a kurjongatás,
1897 21|             mázsákat, s míg terhe alatt el nem törik, mélyebbre nem nyomhatod
1898 21|                    el nem törik, mélyebbre nem nyomhatod le. A szerencsétlen
1899 21|                   Violánét vezette, szinte nem szóltak; végre az asszony,
1900 21|                   majd mi keressük... azaz nem férjedet, az, meglátod,
1901 21|                    férjedet, az, meglátod, nem is volt itt, hanem csak
1902 21|                    megfogva kezét - férjed nem is volt itt, meg mernék
1903 21|             készülve mindenhez. Meglátják, nem lesz bajok velem, ha félig
1904 21|                ellenségei között, legalább nem szenved többé.~- De mikor
1905 21|               mikor már mondom, hogy Viola nem volt itt - válaszolt István -,
1906 21|   teremt-úgysegéljen, üdvösségemre mondom, nem volt itt! Hát mi az ördögnek
1907 21|                    füst között? Ez, látod, nem asszonynak való, ha véletlenül
1908 21|               undorítót találsz, ki tudja, nem árt-e meg. Menj vissza,
1909 21|                 megnézünk.~Violáné azonban nem vala azon gyenge érzékeny
1910 21|                     ha szenvedõt látott, õ nem sírt, de segített; õ nem
1911 21|                   nem sírt, de segített; õ nem halványult, nem ájult el
1912 21|                segített; õ nem halványult, nem ájult el a seb elõtt, hanem
1913 21|                 seb elõtt, hanem békötözé; nem sóhajtozott, hanem dolgozott
1914 21|                 lelki erõ, melynek hasznát nem veheté, elhagyá a szerencsétlen
1915 21|                  szólt meghatott hangon -, nem szükség, hogy aggódjék,
1916 21|           embereket látsz... a dolog mégis nem asszonynak való. Még ha
1917 21|                  látta, úgy elborzadt...~- Nem vagyok én nagyságos asszony -
1918 21|                 mezõn férjemet vártam, s õ nem jöhetett, mily iszonyú lehetõségeket
1919 21|                 képzeltem magamnak - akkor nem félne, hogy valamitõl még
1920 21|             bevilágítva a kunyhóba nézett.~Nem fogom leírni a látványt,
1921 21|                    s férjem gyûrûjétõl meg nem válik, Violát megfogták.~-
1922 21|               annyira volt elvakítva, hogy nem is tudta, kinek kezeibe
1923 21|                     midõn magához jött is, nem engedé, hogy saját lábain
1924 21|                hogy saját lábain menjen -, nem tudnak-e semmit felõlök.
1925 21|                   A kérdezettek vagy éppen nem, vagy tagadólag feleltek,
1926 21|              kezébõl; mi volt azonban, azt nem mondhatná.~Viola, mióta
1927 21|      tulajdonosuknak visszaadni bizonyosan nem fogja.~- Hát ezért adám
1928 21|                 földre veté magát. - Miért nem maradtam a kunyhóban? miért
1929 21|                maradtam a kunyhóban? miért nem lõttem inkább fõbe magamat,
1930 21|            elátkozott, mikor születtem!... Nem akartam-e a becsület ösvényére
1931 21|              minden út elõttem zárva volt, nem akartam-e legalább azon
1932 21|                  mit használt?! Isten maga nem akarja, hogy életemben valami
1933 21|                 tehessek! Haljunk meg hát, nem bánom, az akasztófán, ha
1934 21|          akasztófán, ha úgy kell. Az ember nem diadalmaskodhatik végzetén. -
1935 21|                hogy végzetének ellenállnia nem lehet, miután reményével
1936 21|                  mely ellen küzdenie többé nem lehet, de nyugalom mégis;
1937 21|                 maga jött. Az udvarba Peti nem mehetett be, a fõbíró szigorú
1938 21|                válaszolt Peti felakadva -, nem éppen benn a házban, de
1939 21|                     ott szabad ég alatt.~- Nem szabad ég alatt - mondá
1940 21|               emberek látják, hogy alszik? nem hiszi senki, hogy csak tetteti
1941 21|                 mondanak az emberek ehhez? nem látják-e, hogy férjem ártatlan?
1942 21|                   csak azt válaszolá, hogy nem szólt senkivel, hogy egyébiránt
1943 21|                alkalmad lesz; Sz.‑Vilmoson nem eresztenek hozzá senkit.~-
1944 21|                      ne félj, én elmegyek; nem soká fogom lábaimnak hasznát
1945 22|                gondolják, bámulhatnánk, ha nem jutna eszünkbe, miszerint
1946 22|              miként testi táplálékra nézve nem az eledelek egy nemére szorítá
1947 22|               hasonlíthatjuk össze, kiknek nem is megtiszteltetés, mi vagy
1948 22|                   évenként ennyit s ennyit nem jövedelmez; mások ellenben
1949 22|                    megtiszteltetést kíván, nem lesznek válogatók, hanem
1950 22|             egyszerû helyesléstõl a szûnni nem akaró éljen kiáltásokon
1951 22|                    rendes világítást velök nem pótolhatjuk még), hány fokozat,
1952 22|               ügyességgel, mint hazánkban, nem használtatott fel. Mi más
1953 22|                  tartatik. Tudja mindenki, nem vagyok túlzó magasztalója
1954 22|                 felsõbbségét e tekintetben nem tartom kevésbé tagadhatatlannak
1955 22|        pamutszövetekben bír, s mely szinte nem a kelme minõségében, hanem
1956 22|                    lenézésére feljogosítva nem érezheti, s mégis mindenik
1957 22|                ingatag, melytõl megválniok nem lehet, más bálványt ne válasszon
1958 22|                  ezen neme - hallgatok is, nem bír-e hazánk a táblabírói
1959 22|                 egy sem büszkélkedhetik? E nem szûnõ forrása megtiszteltetésünknek,
1960 22|               megtisztelve érezheti magát: nem tagadhatni, hogy e világon
1961 22|                   miért írom mindezt? Mire nem mondhatok mást, mint hogy
1962 22|            neveztetett ki, s mert olvasóim nem értenék, miért fogadta el
1963 22|                    azon általános szokásra nem figyelmeztetem, mely szerint
1964 22|                   tiszttartó fáradott, azt nem lehet tagadni, sõt annyi
1965 22|                   sajnálta, hogy a faluban nem tartatik naponként egy-egy
1966 22|                Szegény Kislakyné mindezzel nem vigasztalhatá magát, s midõn
1967 22|                legnagyobb fölgerjedésben - nem elég nagy-e a vármegye,
1968 22|                   megtiszteltetését sokért nem adta volna -, hogy a teins
1969 22|                      ha itt akasztják fel, nem merek kimenni házamból.~-
1970 22|       felakasztanak kettõt, pedig az egyik nem is tartozott a zsiványokhoz
1971 22|              elkészítsen; míg a tiszttartó nem bámulhatva eléggé asszonyának
1972 22|                 maga e hivatalt elvállalni nem akarta, az ifjú Völgyesyt
1973 22|                  ritkán említett, de azért nem kis fontosságú az, hogy
1974 22|           lehetõségig célszerû elintézését nem is gátolja egyéb, mint hogy
1975 22|          változtatják.~Völgyesy külsejében nem vala semmi, mi a nézõre
1976 22|            tulajdont, melyet irigyelhetne, nem lát. - Porváron csaknem
1977 22|                nejénél is inkább megijedt, nem örült kevesebbé, mint a
1978 22|               tornácon vártak, s az utolsó nem kis megelégedéssel dörzsölé
1979 22|                  domine spectabilis, miért nem? - kérdé a vastag táblabíró. -
1980 22|                  ezt a szegény embert csak nem fogják felakasztani?~- Dehogynem,
1981 22|                    szerint senkinek szólni nem lehetett. A jószívû asszony
1982 22|               jegyzé meg, hogy Viola talán nem oly vétkes, mint sokan gondolják.~-
1983 22|        udvariasságával -, oly vétkes, vagy nem oly vétkes, az nekünk tökéletesen
1984 22|                állíttatott, zsivány-e vagy nem? Száz embert ölt-e meg vagy
1985 22|                egypár garasért embert csak nem lehet felakasztani?~- Lehet
1986 22|               mondhatott, soha az alkalmat nem mulasztá el -, nagysád csupa
1987 22|                  hozzánk ily engedékenység nem illik. A teins vármegye
1988 22|          kihallgatnunk, és...~- A tanúkkal nem sok bajunk lesz - szólt
1989 22|                 ítéletet senkire kimondani nem szabad.~- Ez az ember nekem
1990 22|                szabad.~- Ez az ember nekem nem tetszik - suttogott Macskaházy,
1991 22|             ítéljünk senki felett, kit meg nem hallgatánk. A teins úr bizonyosan
1992 22|               szerencsétlen ember iránt.~- Nem vagyok táblabíró - válaszolt
1993 22|                   kezénél fogva -, ha mind nem egyeznek meg, halálos ítéletet
1994 22|                halálos ítéletet kimondani, nem lehet. Ha emberhalál történik,
1995 22|                   ha csak lehet, én bizony nem kívánom senkinek vesztét,
1996 22|               gondold meg, egy ember élete nem oly valami, mit ismét visszaadhatsz;
1997 22|            sajnálom, hogy azt a kettõt ott nem akasztják fel inkább helyette. -
1998 22|               arcára vont kalapjával éppen nem látszott olyannak, minõnek
1999 22|                 villás embereken keresztül nem törhetett -, csak ügyes
2000 22|                    Azt mondják, ha a hóhér nem érti mesterségét, az ember