Fejezet

2501 24|                vett. És bámulhatjuk-e ezt? Nem lüktetett-e minden erében
2502 24|               ösztönszerûleg létéhez köti? Nem látá-e nejét maga mellett?
2503 24|                 látá-e nejét maga mellett? Nem jutott-e szükségképp eszébe,
2504 24|               magányos tanyán, senki által nem ismerve, nem nyílik-e új
2505 24|                   senki által nem ismerve, nem nyílik-e új élet, új szerencse
2506 24|                  melyet maga elõtt látott, nem függ-e egy hajszálon?...
2507 24|                    tiszttartó kíséretében, nem ugyan biztos lépésekkel,
2508 24|                     melyre készülnöm kell, nem gyerekség, s az embernek
2509 24|                    a szerencsétlen asszony nem bírt megválni férjétõl,
2510 24|                  kit a fõbíró, midõn szava nem fogadtatott, kendõjénél
2511 24|                    ember ivott, e józanság nem vala olyan, hogy vele Macskaházy
2512 24|                kikérem magamnak, itt senki nem részeg, senki sem lehet
2513 24|                 ördög volna is, bizonyosan nem szökhetik meg. Macskaházy
2514 24|               önzsebébe dugta a kulcsot, s nem kevés káromkodással, mely
2515 24|                    s most elõször életében nem érzé megnyugtatva szívét,
2516 24|              Kislaky most elõször évek óta nem talált álmot, s sóhajtozva
2517 24|                hideg ellen, melyben ha fel nem váltják, õ bizonyosan megfagy.~
2518 24|                   fõbíró hatalmában hagyni nem lehetett. István gulyás
2519 24|                    Az öreg János e hírekre nem kis megelégedéssel pödré
2520 24|                     soha ily sokáig vártát nem állt.~- Ki tehet róla -
2521 24|                  pálinkát... csak hogy meg nem fagyunk.~- No, várjanak
2522 24|                  valaha katona lett volna, nem kellene itt állniok, gondoskodott
2523 24|                   senki felváltásukra jõni nem fog.~Azalatt a palack mindig
2524 24|             esküdött: hogy mi õt illeti, õ nem tarthatja ki tovább s mindjárt
2525 24|            kivitelének többé semmi útjában nem áll.~Az öreg huszár letevé
2526 24|                csizmáit - a cigánynak erre nem volt szüksége -, s miután
2527 24|              dobogó szívvel hallgatódzott: nem történik-e valami, mi által
2528 24|            pillanatban megakadályoztatnék.~Nem soká álla így, midõn egyszerre
2529 24|                 kezde magában, hogy Nyúzót nem bírta eléggé lerészegíteni,
2530 24|              forgott, ha az ifjúnak eszébe nem jut, hogy az zaj nélkül
2531 24|                    jut, hogy az zaj nélkül nem történhetik, s hogy minden
2532 24|                  világos! A törvényszéknél nem sikerült, most erõszakot
2533 24|                 kamarát elzárva, a kulcsot nem viszi magával. E lármára,
2534 24|                  alvó õrök felébredtek, de nem annyira, hogy teljes eszmélethez
2535 24|              életében büszkébb érzelmekkel nem tette fel hálósüvegét, mint
2536 24|                   férfi magát soha lenézni nem szokta - mintegy kettõzteték
2537 24|                 vettetni, nyomtattatni, ez nem nekem való. Nekem juristának
2538 24|                zászlósa. Törvénytudóból mi nem lehet Magyarországban? Képzete,
2539 24|                   a többiekkel õ is ivott, nem ijedt vissza semmitõl, és
2540 24|                    ásításhoz, teljességgel nem bírt elaludni, mi más embernek
2541 24|                 látszott, hogy semmi össze nem üt. A tiszttartó felnyitá
2542 24|                    bizonyosan megtudtak? S nem hált-e õ két esztendõ óta,
2543 24|                   mindig nyitott ajtókkal? Nem jöhetnek-e, miután a máskor
2544 24|              deszkák felfeszítése okozott. Nem lehetett kétség... „Irgalmas
2545 24|                 ajtót s senki segítségemre nem jöhet, veszve vagyok” -
2546 24|             kegyetlenségöktõl, ha az ajtót nem zárja be, hogy legalább,
2547 24|                   így még biztosabb. Végre nem valószínû-e, ha a hideg
2548 24|              magányosan egy szobában hálni nem fog, hogy még holnap elveszi
2549 24|                   hogy soha vacsorára bort nem iszik; de e feltételek mind
2550 24|             rémüléssel tölté, amely között nem tuda választani. Végre,
2551 24|               hallá, melyet félelmében meg nem ismert, a látszólag közelebb
2552 24|            kíméletlenül, mint ki kíméletet nem vár, ragadá meg a belépõt,
2553 24|             kamarájában, mely feltöretett, nem találta többé, az, ha az
2554 24|                  melyet Kálmán itt talált, nem fogom leírni, olvasóim ismerik
2555 24|            padláson szökött ki - min senki nem kételkedett -, mindenki
2556 24|                 maga részérõl szükségesnek nem tartá, úgyhogy Macskaházy
2557 24|             hallván, hogy senki a rab után nem küldetett - nagy valószínûség
2558 24|                  hogy az magától visszajõ, nem levén -, érezni kezdék,
2559 24|              tyranni felébreszteni képesek nem voltak.~Midõn Kislaky fiával
2560 24|          megmentetted. Én statáriális bíró nem leszek soha többé életemben.~
2561 25|                 azon kör, melyben forgunk, nem mozoghatna, ha mi nem nyúlunk
2562 25|             forgunk, nem mozoghatna, ha mi nem nyúlunk kerekei közé. Ez
2563 25|                  Etelka apjával Tiszarétre nem jön s bátyjának nem mondja,
2564 25|             Tiszarétre nem jön s bátyjának nem mondja, miként Vilma, kit
2565 25|                   véghetetlen aggodalommal nem szólt volna Ákosról, habár
2566 25|                 Ákos egyetlen figyermekem. Nem mintha leányom iránt nem
2567 25|                   Nem mintha leányom iránt nem viseltetném hasonló szeretettel...
2568 25|                   figyermekem, s ki tudja, nem csal-e a hír, mely sebét
2569 25|                 egypár egészséges olvasóra nem számítnék. Ezen orvosi tanácskozmány
2570 25|              senkire az egész család közül nem hatott annyira, mint Etelkára,
2571 25|                    házban a beteget inkább nem szerette, de mert egyszersmind
2572 25|            megválni egymástól, fájdalommal nem töltené lelkét.~Egy volt
2573 25|                 lány elõtt, ki magát bábbá nem alázva, a férfiban nem felpiperézett
2574 25|               bábbá nem alázva, a férfiban nem felpiperézett bábot, hanem
2575 25|                    Kálmánnál senkit inkább nem szeret. De Etelka egyike
2576 25|                    egykönnyen elragadtatni nem engedik... s valamint tisztelõjének
2577 25|                tulajdonait senki inkább el nem ismeré, úgy senki nem látá
2578 25|                   el nem ismeré, úgy senki nem látá tisztábban a hibákat,
2579 25|                     melytõl senki közülünk nem egészen ment, s mely iránt
2580 25|                  szigorúaknak mutatkozunk, nem kerülték el figyelmét...
2581 25|                  bírja, mint Kálmán, bízni nem fogja, míg javulásának jeleit
2582 25|                     míg javulásának jeleit nem tapasztalandja.~...Hiú kacérkodókat
2583 25|          szenvedély szemeinket elvakítá, s nem tudjuk, mit teszünk, leginkább
2584 25|                  ez az, mi eddig Kálmánnak nem sikerült. A mód, mellyel
2585 25|                    erény kellett, mi végre nem más, mint önzésünket alárendelni
2586 25|                 Etelka reá emlékezve, soha nem számolá fel kevesebbé hibáit,
2587 25|                 végre ágyba feküdt, sokáig nem hagyák alunni, s alig szunnyadott
2588 25|                  késõn? gondolá magában, s nem tulajdonítva több fontosságot
2589 25|                    a másik -, így legalább nem csinálnak több galibát;
2590 25|               tegnap este visszajött, s ha nem alszik, mindent meghall. -
2591 25|               visszatérésérõl eddig semmit nem tudott, suttogásra mérséklé
2592 25|                   Azok után, miket tudtak, nem lehete kétség, hogy Vándory
2593 25|                 miért e titkolódzás, miért nem szólt eddig, miért nem szól
2594 25|               miért nem szólt eddig, miért nem szól most? Lehet-e Vándoryról
2595 25|                nyújtana?... De ha az egész nem erre vonatkozik, mily irományai
2596 25|                    bizonyítványai valának, nem semmisíttettek meg. Etelka
2597 25|                 hogy az irományok elégtek, nem lehetett kétség, hogy azokat
2598 25|              kérjen-e Macskaházytól?... De nem fog-e mindent tagadni? Nem
2599 25|                 nem fog-e mindent tagadni? Nem fog-e éppen ily megszólítás
2600 25|                  visszaadására, ha nyilván nem lép fel, s miként teheti
2601 25|             eszköze?! És ha ismét hallgat, nem fog-e Macskaházy a birtokában
2602 25|           akaratunk úgynevezett szabadsága nem más azon szerencsétlen,
2603 25|                  mit tenni kell, tisztában nem vagyunk magunkkal, mindig
2604 25|              valami alávalóságra használni nem fogja. Addig vigyázzunk
2605 25|                   mi körülöttünk történik. Nem szokásom, sõt elveim ellen
2606 25|                    van, de asszony létemre nem fogom annyira elnyomni kíváncsiságomat,
2607 25|                     hallgatódzni, kémkedni nem nekünk való. Ezek az emberek
2608 25|                  állsz Macskaházy falánál, nem hallasz többé egy szót.
2609 25|      megsemmisíttessenek - mondá Etelka, - nem szükséges egyebet tenned.
2610 25|                   ismeretesek elõtte, akár nem: annyi bizonyos, hogy mihelyt
2611 25|              vágyai nincsenek, összeforrni nem fogunk soha; s a vérrokonság
2612 25|               fogunk soha; s a vérrokonság nem pótolhatja azon kötelékeket,
2613 25|                 mellyel apjának tartozott, nem feledkezett meg, és talán
2614 25|                   békesség, melyben élnek, nem egyetértés, hanem csak annak
2615 25|                tárgyaktól elválasztja, meg nem mérte, mindent egyenlõ közelnek
2616 25|             sugallatát követve, hihetõképp nem is gyaníták még a távolságot,
2617 25|            legcélszerûbb, magával tisztába nem jöhetett -, még szemrehányásokat
2618 25|                    a beszélgetést felfogá, nem tetszett. - Fel vagy gerjedve,
2619 25|              gyengének is érzed magadat.~- Nem, atyám! - válaszolt élénken
2620 25|                  itt, hirtelenkedésrõl szó nem lehet. Tudja, hogy Vilmát
2621 25|                     elpirult. - Ne féljen, nem fogom leírni ez érzeményt,
2622 25|        vigyáztalanságot, mire Tengelyi, ki nem akará, hogy házához menjek,
2623 25|                       mennyire józan, vagy nem, embertõl oly dolgokat kívánni,
2624 25|         eltitkolásukat érhetjük el, mindez nem ide való. Apám tudja, mi
2625 25|            ragadtatni! Vilma becsülete! én nem tudom, miként szenvedhetett
2626 25|             díszére, fõképp Vilma anyjának nem; de mi a leányt illeti,
2627 25|                    azt továbbra halasztani nem fogom, s azért kérem megegyezését.~
2628 25|                 nélkül a világ elébe, s én nem akarom egy nappal is hosszabbítani
2629 25|               Vilmát szeretem, hogy senkit nem szeretek úgy a világon,
2630 25|                    apám, én megegyezésénél nem kérek egyebet... ne tagadja
2631 25|                 meg azt fiától!~Az alispán nem vala érzéketlen, s fiának
2632 25|            érzeményt felfogni soha képesek nem voltak, szenvedélyeink ellen
2633 25|                   s feltétele egy év múlva nem változott, õ a házasságot
2634 25|                   õ a házasságot ellenezni nem fogja.~- De kérlek, fiam -
2635 25|                 jövõdet áldozod fel. Senki nem tudja jobban, mint tenmagad,
2636 25|                   szeretlek; soha egy szót nem hallál tõlem, mellyel kívánataidnak
2637 25|                vágyaimnak megfelelnének... Nem bíztam-e önsorsod meghatározását
2638 25|            meghatározását egészen magadra? Nem élvezted-e szabadságodat
2639 25|                  huszonnégy éves korunkban nem ismerünk, melyek csak késõbb
2640 25|             helyhezve, magunkat kielégítve nem találtuk, sokaknak tisztelete-
2641 25|                  tudom, de végre, ember, s nem tagadhatja meg senki közös
2642 25|                szólt Ákos, kit apja szavai nem gyõztek meg, de kire azok
2643 25|                tapasztalva kielégítetlenül nem szállt volna sírjába?~-
2644 25|                 Ákos. - Eddig nagyravágyás nem bántott soha; de azt érzem
2645 25|          gyengeségemet ne áruljam el... ez nem azon cél, mi után valaha
2646 25|                magasabb polcra törekszünk, nem kellemetes. Helyzetedben
2647 25|          Helyzetedben a megyei szolgálatot nem kerülheted el; de nem vagy-e
2648 25|          szolgálatot nem kerülheted el; de nem vagy-e fiatal? nem áll-e
2649 25|                  el; de nem vagy-e fiatal? nem áll-e nyitva elõtted az
2650 25|               teljesíteni hatalmamban áll. Nem szükség, hogy elveidet megtagadd,
2651 25|                  kedves apám - szóla Ákos, nem nyomhatva el egészen a mosolygást,
2652 25|                 tovább, azaz új hivatalhoz nem juthatok, általtérni más-,
2653 25|               hozzájok jöjjön, s miután az nem mozdul, felkelnek, s magok
2654 25|                  hát elfelejted, hol élsz? Nem tudod, hogy e megyében családi
2655 25|                      ha az, kit választál, nem éppen Vilma, nem egy falusi
2656 25|                választál, nem éppen Vilma, nem egy falusi jegyzõ leánya
2657 25|                 zsidóét, ha kedved tartja, nem bánom, én nem ragaszkodom
2658 25|               kedved tartja, nem bánom, én nem ragaszkodom családi elõítéletekhez,
2659 25|                   végy gazdagot, s állásod nem hogy romlanék, de javulni
2660 25|                  lehet, s mely szándékomat nem fogja megváltoztatni. El
2661 25|                    barátságosan találkozni nem fognak, s anyád készebb
2662 25|                    pillanatban az ajtó fel nem nyílt, s a nagyságos asszony
2663 25|               nyílt, s a nagyságos asszony nem lépett volna a szobába,
2664 25|                    Hogy Vilmáról lemondani nem fog - vága szavába Ákos
2665 25|                  az asszony -, férjem soha nem mondott mást, esküdni mernék
2666 25|               szeretetét bírtam mindeddig; nem hiszem, hogy e szándéka
2667 25|          õrültséghez meggyõzõdésünket adni nem fogjuk.~- Ezen esetben -
2668 25|                       ha többé szerencsénk nem lesz? Talán mátkája uradalmaira
2669 25|             kacagásra kényszeríté magát.~- Nem lesz szükséges - válaszolt
2670 25|            becsülettel eléljek. Ha õ élne, nem szorultam volna arra, hogy
2671 25|                  kígyó! - kiáltott Rétyné, nem tartózthatva magát - szememre
2672 25|               Andorházy kisasszony vagyok, nem szorultam reá, hogy haszontalan
2673 25|                nemesemberhez menjek; nekem nem volt grácia, inkább én tiszteltem
2674 25|          jószágaira ne számolj, rossz fiú! nem vagy még huszonnégy esztendõs,
2675 25|                 huszonnégy esztendõs, apád nem fog kiadni semmit.~- Ne
2676 25|                    leszek.~- És én mondom: nem! nem, és százszor nem! E
2677 25|               leszek.~- És én mondom: nem! nem, és százszor nem! E házasságból
2678 25|              mondom: nem! nem, és százszor nem! E házasságból nem lesz
2679 25|                százszor nem! E házasságból nem lesz semmi! - kiáltott az
2680 25|                 alispánné magánkívül. - Én nem tûröm, hogy rajtunk e gyalázat
2681 25|             gyalázat történjék. Ha másképp nem, apád ki fog tagadni, el
2682 25|                 fog átkozni, rossz fiú. Én nem fogom tûrni, hogy a név,
2683 25|               indulat elfojtá szavát.~- Én nem fogom tûrni, hogy menyem
2684 25|                 mondott, Ákos, szenvedélye nem ismert többé határokat...
2685 25|           megsajnálta volna ez asszonyt; s nem tudom, az alispán - ki a
2686 25|                 alispán - ki a történteket nem ismerve, fiának magaviseletében
2687 25|              Vándory éppen akkor a szobába nem lép s a kínos jelenetnek
2688 25|                   a kínos jelenetnek véget nem vet.~Midõn a lelkész bejött,
2689 25|                    magát, és sírva fakadt.~Nem múlt egy fertály óra, mely
2690 25|               egészet kiegyenlítendi, Ákos nem akart egy órával tovább
2691 26|               okozott, sokat beszélünk; de nem igazságtalanság-e, hogy
2692 26|               szerelem gyógyító hatalmáról nem emlékezünk meg panaszaink
2693 26|             megedzi, midõn reánk új, elõbb nem ismert fájdalmakat áraszt,
2694 26|             melyeket egyébként tûrnénk?... Nem tapasztalá a szerelem e
2695 26|                    többé akadályokat tenni nem fog. Mire Vándory örömragyogó
2696 26|       könyörgésként emelkedett apjához?... nem fogom elhatározni; bizonyos
2697 26|                 Vándory mosolyogva -, csak nem akartad hinni... e két ember
2698 26|                   mit hasonló adományokkal nem viszonozhatunk; de a sors
2699 26|                   ágait?... S a gyümölcsfa nem válik-e terméketlenné, ha
2700 26|                   hol a nap meleg érintése nem hathatja át törzsét?...
2701 26|            céloknak áldoztam fel, melyeket nem érhettem el. Szerettem,
2702 26|                  az, ki szerelmemet bírta, nem bírt egyebet, s én érzém,
2703 26|                közöm nekem e gyermekekhez? nem vérembõl származnak, nem
2704 26|                   nem vérembõl származnak, nem az enyimek; de végre azon
2705 26|              jegyzõ, kit gyûlölt, mert meg nem vetheté, rajta diadalmaskodni
2706 26|                  dolog szokatlansága miatt nem kissé hökkent meg, miután
2707 26|              távolságban foglala helyet. - Nem képzelheti, nagysád, a jó
2708 26|                  is szemrehányásokat tett. Nem is csuda, a dolog fõbejáró...
2709 26|              jókedvben, mint látszik, s én nem látok semmi okot reá.~-
2710 26|                szabadsága nekünk árthatna. Nem ítéltetett-e halálra? nem
2711 26|                  Nem ítéltetett-e halálra? nem tudja-e, hogy ha ma jelenik
2712 26|               beszélhessen, melyeket senki nem hisz, meg fog jelenni a
2713 26|                   ma Ákost hallotta volna, nem szólna így! - viszonzá az
2714 26|             Szegény ember hogyne örülne!~- Nem értem önt - mondá Rétyné,
2715 26|               szükséges, szerénységem...~- Nem engedi, hogy az érdemek,
2716 26|              oklevél kezébe fog adatni; de nem annyira sürgetõs, reménylem,
2717 26|                halandó, és...~- Talán csak nem vagyok haldoklóhoz hasonló,
2718 26|              kegyes ajándékán kívül semmit nem szereztem, miként kockáztassam
2719 26|                  inskripció, mely titokban nem maradhat, éppen e pillanatban
2720 26|             ötvenezer forint pengõ!~- Soha nem szóltam komolyabban - válaszolt
2721 26|                     ki kényszeríthetne?... Nem függ-e tisztán kegyelmemtõl,
2722 26|           inskripciót megígértem, ön által nem is teljesíttetett, s az
2723 26|                vállalt, soha szemeim elébe nem jutottak, s most is még
2724 26|                   s remegõ hangon kérdé: - Nem emlékezik-e, miként azt
2725 26|               akartam; hála az égnek, hogy nem tettem! legalább meggyõzhetem
2726 26|                    valóságáról.~- De miért nem adta kezembe? - mondá az
2727 26|                   sejdíteni kezdi.~- Miért nem adtam kezébe? - mondá az
2728 26|                kérdi tõlem? Hát csak, mert nem akartam, miután egész éltemet
2729 26|          nagylelkûségére bízni tanácsosnak nem gondoltam; mert mindenesetre
2730 26|                  magamat bolondnak tartani nem hagyom senki által!~- Szóljunk
2731 26|                  árát. De Macskaházy úrnak nem lehet komoly szándékában
2732 26|                 ennyi pénzrõl rendelkeznem nem lehet. A váltók érvényességére
2733 26|               tudja mindenki.~Az alispánné nem felelt e gúnyoló szavakra,
2734 26|                  szinte határozottan.~- Ön nem adja vissza ötvenezer forinton
2735 26|                 alól írásait?~- Bizonyosan nem - válaszolt amaz, meghökkenve
2736 26|                  alig foghatom meg, miként nem jutott eszembe azonnal,
2737 26|                   kívül senkinek érdekében nem feküdt, nem volna-e roppant
2738 26|             senkinek érdekében nem feküdt, nem volna-e roppant lárma a
2739 26|          indulattal -, míg tudom, hogy meg nem ronthat, anélkül, hogy magát
2740 26|              egyszer a számolás csalhatna. Nem egészen egyenlõen állunk
2741 26|            tettembõl következett, s ellent nem állhatva lelkiismeretem
2742 26|          törvényszék kezei közé teszem le: nem lesz-e az egész jelenet
2743 26|             jelenet érdekes és szívreható? Nem számolhatok-e kegyes ítéletre
2744 26|              irományait visszaszerezhetem, nem adna. Ha elõre bizonyos
2745 26|                    mint megtért bûnösöknek nem örvend, szólni fog mellette.
2746 26|               pamlagáról az alispánné - ön nem képes ezt tenni!~- Annyira
2747 26|                    éppen gyertyákat hozva, nem bámulhatá eléggé, mi lelte
2748 26|                   mely szerencséjére fûtve nem volt, az egész beszélgetést
2749 26|                csupa korom s hamu képed.~- Nem csuda - mondá a megszólított,
2750 26|                    én - válaszolt János -, nem hittem volna soha, e háztól,
2751 27|                    ítélet elõtt találkozni nem fognak. Szinte kár, hogy
2752 27|             mindennapi életünk között néha nem jut eszünkbe, miként nagy
2753 27|             alázatosságát vette fel, senki nem vette észre. Rétyné azok
2754 27|                  céljaikról megfelejtkezni nem szoktak. Voltak pillanatok,
2755 27|                 maga a szobában maradt, de nem is emelte szavát szidásra
2756 27|               iránt magával tisztába jött, nem lenne másképp oly nyugodt.
2757 27|                     Ha szidna s lármáznék, nem bánnám; e keserû nyájasságra
2758 27|               bánnám; e keserû nyájasságra nem voltam elkészülve. De ugyan
2759 27|                    alispánné semmit ellene nem tehet anélkül, hogy önmagát
2760 27|                  meg ne rontsa. „De végre, nem történhetik-e mindamellett,
2761 27|                magában - sõt ha ezt teszi, nem valószínû-e, hogy az egésznek
2762 27|                  csak én leszek áldozatja? Nem voltam-e én az, ki a rablásban
2763 27|                  legokosabb, annyiak ellen nem tarthatja fel magát. De
2764 27|                visszatarthat; az alispánné nem ismeri a levelek számát,
2765 27|                    levelek számát, s azért nem veheti észre. Ezeket Tengelyi
2766 27|              semmit ok nélkül elhalasztani nem szoktak, csak alkalmas pillanatot
2767 27|                  köszönhetik e látogatást? nem vala a legbarátságosabbak
2768 27|                   hogy végre a háziasszony nem tehetett mást, mint széket
2769 27|                     melyen azok mondattak, nem tevék Erzsébetre azon hatást,
2770 27|                    pedig mennyi szenvedést nem kerülhettünk volna ki mindketten,
2771 27|                 végre is semmit a konyhára nem hoznak, kevésbé tiszteli!~-
2772 27|            férjérõl így halla beszélni, el nem nyomhatá - férjemrõl az
2773 27|                    oka, vagy elõmozdítója. Nem veszem senkinek rossz néven,
2774 27|                     melyet egykor éreztem, nem múlt el anélkül, hogy barátsággá
2775 27|                 alkalmam van reá.~Erzsébet nem gyõzé bámulni a szívességet,
2776 27|                 báróné tesz, rám fogják, s nem hiszi senki, mennyi ellenségeket
2777 27|               szünet után hozzá -, tagadni nem lehet, hogy a Rétyék házában
2778 27|                   annyira meglepé õt, hogy nem felelt.~- És az irományok,
2779 27|                   kire nézve - ha ily tett nem ellenkeznék is annyira jellememmel,
2780 27|                 azt rólam józanul feltenni nem is lehet - tökéletesen mindegy,
2781 27|                   vagy osztályi viszonyban nem állunk?~- Én mindezt nem
2782 27|                   nem állunk?~- Én mindezt nem értem - mondá az asszony
2783 27|                felállított, Erzsébet által nem tartatik annyira hihetetlennek,
2784 27|                    fiskális úr ennek eddig nem sok bizonyítványait adá -
2785 27|                   fáradtam, hogy azt... de nem tartozik a dologhoz, kit...
2786 27|               lépéstõl visszatartóztassam, nem beszélne így. De amint mondom,
2787 27|                   irományok! A keresztelés nem szükségesebb az üdvösségre,
2788 27|                asszonyt - kérdé az elõbbi, nem is figyelve a másik kérésére -,
2789 27|              nemességöket bebizonyíthaták? nem maradt kezökben semmi oklevél?~-
2790 27|                   hol vannak az irományok, nem volna boldogabb ember, mint
2791 27|                   utánok az ország végeig, nem lenne nyugtom, míg fel nem
2792 27|                 nem lenne nyugtom, míg fel nem találtam.~- Hát nem tudja,
2793 27|                    fel nem találtam.~- Hát nem tudja, hol vannak? - kérdé
2794 27|                  tökéletesen közönyösek, s nem lehet feltenni, hogy valaki
2795 27|         nemességünk visszanyerésére semmit nem tehet?~- De ki mondta azt,
2796 27|          nemességök visszanyerésére semmit nem tehetek, sõt nem fogok tenni
2797 27|                    semmit nem tehetek, sõt nem fogok tenni igen sokat? -
2798 27|                    nevezni; de ez a dolgot nem fejezi ki, miután ott, hol
2799 27|                   jelent, mely a törvényen nem alapszik, vagy éppen szokásban
2800 27|             alapszik, vagy éppen szokásban nem is volt. Például tegyük
2801 27|            tartottam... a nemzetes asszony nem; végre maga is juhokat akarna
2802 27|               juhokat akarna tartani... én nem engedem... ha nyája közös
2803 27|               nincs szükség irományokra.~- Nem értem - mondá Erzsébet.~-
2804 27|                  hogy reá adó soha kivetve nem volt, s az egész megye nemzetes
2805 27|                  által kérdés támasztatik, nem volna-e szörnyû baj reá
2806 27|                  soha a közterhekben részt nem vett... s nemessége mentve
2807 27|                   és soha pálca-büntetésre nem ítéltetett... és az úzus
2808 27|                  német egyetemet járták.~- Nem értem önt!~- Az egész viszongásnak
2809 27|                mondják, földi mennyország! nem csuda, hogy mindenik midõn
2810 27|               vagyunk valamennyien...~- De nem tudja-e a fiskális úr -
2811 27|                    megszerzésére más módot nem tud, mint hogy leányom boldogságát
2812 27|                  nemzetes asszonyom, senki nem tudja ezt jobban, mint én.
2813 27|            hintóban láthatja... de ez maga nem tesz még boldoggá senkit!...
2814 27|                  voltak idõk, hol maga is, nem mondom éppen ily gazdag,
2815 27|                sorsú lenne! legalább senki nem keserítené el leányom örömét;
2816 27|             paradicsomból elûzetett, azóta nem elegyedik e dolgokba. Mindenik
2817 27|                   s rosszul cselekszik, ki nem magához hasonlót választ.
2818 27|                  álló vagy gazdag embernek nem adnám. Igaz, sok élvezetben
2819 27|                   azok szegényesebb háznál nem számolhatnak... mindenféle
2820 27|                    elfeledé, hogy beszélni nem akart -, õ Vilmát imádja...~-
2821 27|                 Macskaházy nyájasan -, kit nem imád õ? Nincs érzékenyebb
2822 27|               embernek természete különös; nem hisz semmit oly erõsen,
2823 27|                 oly erõsen, hogy azon soha nem kételkednék... s ismét nem
2824 27|                 nem kételkednék... s ismét nem tart semmit annyira lehetetlennek,
2825 27|               lehetetlennek, hogy azt néha nem hinné; fõképp ha valamit
2826 27|             Vilmának jegyesét ismeri, s ha nem becsülné õt, bizonyosan
2827 27|                    becsülné õt, bizonyosan nem adta volna neki leányát.~-
2828 27|              térdeimen!... tulajdon fiamat nem szerethetném inkább. Hogy
2829 27|                érzékeny, hogy szeretetében nem oly állandó, mint mi, meglettebb
2830 27|                    mást ne szeressen.~- Az nem megy - mondá Macskaházy
2831 27|           megszólnák!...~- De Ákosról csak nem tud semmi rosszat? - kérdé
2832 27|                  hogy senki mást e világon nem szeret, szeretõi lennének...
2833 27|                  uraknál rossz néven venni nem lehet.~- De én rossz néven
2834 27|               kívánatainak soha megfelelni nem fog. Jó, becsületes, elmés
2835 27|                 ülõre, ki bámulatában szót nem talált -, kész vagyok Ákos
2836 27|               végre Tengelyiné.~- És miért nem? - folytatá a másik, mindig
2837 27|                  mindig nyájasabban. Való, nem vagyok oly ifjú, mint akkor
2838 27|            nemzetes asszonynak ajánlám; de nem vagyok vén... mondhatom,
2839 27|                szavai Tengelyinére tettek, nem is vette észre, a legnagyobb
2840 27|                   leányát feleségül veszi, nem vala kellemetlen elõtte,
2841 27|                elõsegítheti; ha ez azonban nem sikerülne, Macskaházy más
2842 27|                 más utat fog választani, s nem valószínû, hogy ezért sok
2843 27|                  én is hasonlattal éljek - nem mindenkinek Pegasus, mely
2844 27|                  ki szavait; de a jegyzõné nem volt oly kedélyi állapotban,
2845 27|                  iparkodása mellett szóhoz nem jöhetett, s már menni akart,
2846 27|                  mikor az ajtó megnyílt, s nem kis rémülésére Tengelyi
2847 27|                   Szavainak valósága ellen nem lehete kifogása senkinek,
2848 27|                 szólt: Tengelyinek haragja nem ismert többé határokat...
2849 27|                     kiáltott Tengelyi - ha nem akarod, hogy kidobjalak.~-
2850 27|                    ajánlat, melyet tettem, nem olyan, mely által e bánásmódot
2851 27|             gondolá magát, hogy megveretni nem fog, s egyszersmind érzé,
2852 27|                   látszik feledkezni, hogy nem nemesember többé, ha! ha!
2853 27|            megalázva, leányát nõül kértem, nem kellene soha megfeledkezni
2854 27|                  mondák: miként ez alávaló nem is érdemli, hogy becsületes
2855 28|                  tõlük többet semmi esetre nem csikarhatok ki... s ha most
2856 28|                    háladatlan asszony soha nem fogja megbocsátani, hogy
2857 28|                   Tengelyi hazatért, miket nem kelle eltûrnöm a cselédek
2858 28|             bosszút sem állhatok!... Ákost nem szabad megsértenem... utoljára
2859 28|                 megsértenem... utoljára is nem marad más hátra, mint hogy
2860 28|                sokat tartanak, s azonkívül nem hozhat bajba anélkül, hogy
2861 28|             asszonyt; miután nevét viseli, nem fogja azt megmocskolni.
2862 28|                most az egész dologra nézve nem aggódott többé... A leveleket
2863 28|                   bosszúja ellen is. Végre nem hasztalan fáradtam annyi
2864 28|                  kulcs forgott, de az ajtó nem záródott be. Macskaházy
2865 28|                       Soha ez ajtóval baja nem volt, és most egyszerre
2866 28|               ajtaját, s újra megkísértve, nem zárhatja-e be mégis. Eszébe
2867 28|                     Abban, hogy ajtómat be nem zárhatom, mi ok van rémülésre?...
2868 28|           lakatomat; hogy pedig a tolózárt nem mozdíthatom, természetes...
2869 28|                   természetes... hisz soha nem éltem vele, s berozsdásodott.”~
2870 28|                    meg vala gyõzõdve, hogy nem csalódott. Tisztán hallá
2871 28|                 Macskaházy, mert kiáltásra nem vala ereje, annyira elborzadott,
2872 28|                terült el -, hisz kend csak nem fog engem bántani. Ha pénz
2873 28|             véredet egyenként ontom is ki, nem fizeti meg, mit te rajtam
2874 28|                    szorult?... Mondd, hogy nem te voltál... hogy nem te
2875 28|                 hogy nem te voltál... hogy nem te követtél el mindent,
2876 28|                 halálra ítéltessem... hogy nem te vágyódtál életem után...
2877 28|              vágyódtál életem után... hogy nem vagy halálos ellenségem?~-
2878 28|                mutattál elé... melyeket ha nem adsz ki mindjárt, ez ágyból
2879 28|                adsz ki mindjárt, ez ágyból nem fogsz felkelni.~- Tudom,
2880 28|                hogy türelmét próbára tenni nem lenne tanácsos -, az irományok
2881 28|                    de ha életedet tenmagad nem becsülöd ötvenezer forintra,
2882 28|                    forintra, s az írásokat nem adod ki mindjárt, látni
2883 28|                  érezve, hogy ellentállnia nem lehet, szó nélkül kelt fel,
2884 28|                elfojtott hangon -, de kend nem tudja, ez irományok mily
2885 28|                   becsûek reám nézve, kend nem veheti hasznát, kérjen akármit,
2886 28|              ötvenezer forint érték, senki nem bámulhatja, hogy minden
2887 28|             Violára szegezé; de a pisztoly nem volt felhúzva... s a jövõ
2888 28|                Macskaházynak veszte. Viola nem volt kegyetlen. A gondolat,
2889 28|                    és más emberölés között nem nagy különbséget tesz s
2890 28|                  az irományokat általadja, nem volt oka félnie. A küzdés
2891 28|              fölött látá. E küzdés azonban nem tarthatott soká... Viola
2892 28|                asztalról az irományokat, s nem is véve észre, hogy nehány
2893 28|                találák. A rablásnak nyomai nem látszottak, még az óra s
2894 28|                  hihetõképp mondani akart, nem vala érthetõ, ajkai mozogtak,
2895 28|             szobába húzta. - Itt van mondá nem kis megelégedéssel -, a
2896 28|                   rázá, ajkai mozogtak, de nem vala érthetõ semmi.~- De,
2897 28|                       De, teins uram, hisz nem is lehetne más! - mondá
2898 28|                 mutattam neki s kérdeztem: nem ez ölte-e meg? szörnyen
2899 28|               mégis éltemet teszem rá, ezt nem követte el senki más, mint
2900 28|                szakácsné, szemeit törülve, nem mintha Macskaházy halálát
2901 28|                    csak gondolni!~- Már én nem tudom - vágott szavába amaz,
2902 28|                    mikor azután már szólni nem tudott, én jól vigyáztam
2903 28|                  ágyán feküdt, három napig nem tudott szólni; de én csak
2904 28|                   nótáriusra az ifjasszony nem fogja e gyilkosságot fogni
2905 28|              mentsen ily alávalóságtól! Én nem mondok mást - válaszolt
2906 28|                    mit akart mondani?~- Én nem tudom - folytatá az elõbbi
2907 28|                    gyilkosságot a zsidónál nem követte el senki más. De
2908 28|            követtetett el, semmihez nyúlni nem szabad.~S ezzel valamennyien
2909 29|                 Felnézett, s miután senkit nem látott, tovább folytatá
2910 29|                  felnyitá ablakát... Ismét nem látva senkit, türelmetlenül
2911 29|               asztalához ment - talán csak nem fenyegetés? Mióta itt lakom,
2912 29|               fenyegetés? Mióta itt lakom, nem volt eset... s sem én, sem
2913 29|                 sem a község bosszúra okot nem adtunk...~A levélke, melynek
2914 29|                  midõn a pecsétet feltöré, nem kis meglepetésére, ezeket
2915 29|                mindjárt a rév mellett áll, nem elébb, mint tizenegy órakor...
2916 29|               egész háznépeért... és ha ma nem jõ, nem tudom, kinek adjam
2917 29|             háznépeért... és ha ma nem jõ, nem tudom, kinek adjam az írásokat...
2918 29|                    a Tiszán, a faluba jõni nem merek. Azután még azt is
2919 29|               került, a becsületes jegyzõt nem kis nyugtalanságba hozák.
2920 29|                    ha a zsivány meghívását nem követi, az irományok hihetõképp
2921 29|                  veszi. E gondolat azonban nem fért jelleméhez, s ha a
2922 29|                     mind õ, mind a többiek nem csudálkozhattak eléggé nyugtalanságán,
2923 29|                 Viola ittlétérõl jelentést nem tehetek semmi esetre - így
2924 29|                magában -, ily alávalóságot nem kívánhat senki tõlem!...
2925 29|                  vannak, annyival jobb; ha nem, legalább azon szemrehányástól
2926 29|                    lelkiismeretem semmivel nem vádol?”~Már tizenegyhez
2927 29|                 novemberi éj vala, az égen nem látszott egy csillag sem,
2928 29|                  hosszú mentében csakugyan nem találhatni, s hogy ha a
2929 29|          találhatni, s hogy ha a törökdomb nem lenne is, e fa maga Tiszarétet
2930 29|                  hogy Viola megbánta, vagy nem teljesítheti feltételét,
2931 29|                   idáig soha szeme elõl el nem veszté. Társai, kik szinte
2932 29|                 tovább távozó evezõ ütései nem vétettek általok észre,
2933 29|                  talán ellopták lovadat?~- Nem, nem! - mondá emez, lámpását
2934 29|                   ellopták lovadat?~- Nem, nem! - mondá emez, lámpását
2935 29|                 fiskálist megölték?... No, nem nagy kár érte, de ha kendtek
2936 29|                utána! - kiáltott a kocsis, nem is várva a fiúnak feleletét,
2937 29|                   lámpásával megállt - itt nem látni több nyomot!~A többiek,
2938 29|                     eltûnt. - Szemlátomást nem látni semmi nyomot! - mondá
2939 29|                 révész - csak talán a föld nem nyelte el? ott hátul a kerítés
2940 29|                   vitte volna el az ördög, nem kellene most százötven forintot
2941 29|                   a kocsis, kit bizonyosan nem Macskaházynak szeretete
2942 29|                    házánál a zsiványt csak nem fogja keresni?~- És miért
2943 29|                  fogja keresni?~- És miért nem? - válaszolt a másik - nem
2944 29|                 nem? - válaszolt a másik - nem tudja-e, hogy e háznál már
2945 29|              mormogva fogai között, miként nem ártana, ha e büszke cselédeket
2946 29|              nyomait követve jöttek idáig.~Nem fogom leírni az érzeményt,
2947 29|                   Viola levelére emlékezve nem lehete kétségben, hogy az
2948 29|                   nyoma volt-e? azt biz én nem tudom... és én a többieknek
2949 29|               beszédeit.~- Bizonyisten, ha nem ismerném a nótáriust tíz
2950 29|                    óta, én...~- Talán csak nem hiszi, hogy a fiskálist
2951 29|                 bizony, mert a házban mást nem találtunk, azt hinném, bátyám -
2952 30|                   ha valami eszébe jutott, nem nyugszik, míg elméje legújabb
2953 30|               elméje legújabb gyümölcsében nem részesíté szomszédait. Történjék,
2954 30|                  mutatott, valószínûleg el nem veszett, hanem aranyokra
2955 30|                  is... ki velök élni akar, nem keresi fáradságosan, hanem
2956 30|                     mi élvet ad.~Az emberi nem ezen természete mellett
2957 30|                természete mellett olvasóim nem bámulhatják, ha a tiszaréti
2958 30|           Macskaházy meggyilkoltatása után nem találják oly levert állapotban,
2959 30|                Macskaházy szobájába, mégis nem volt közöttük, kinek valami
2960 30|               valami különös mondanivalója nem lett volna, s reggelig,
2961 30|                     s képzelhetni, hogy ez nem kissé nevelé a viták élénkségét.
2962 30|                      pótolá a pesztonka.~- Nem fogták meg! - mondá hangosabban
2963 30|                   a kocsis -, úgy szaladt, nem tudtuk elérni; mikor a bokrokhoz
2964 30|                   a szakács méltósággal.~- Nem volt biz az zsidó soha életében -
2965 30|                  hogy a zsidó volt, s hogy nem volt zsidó, kiáltozák egymás
2966 30|                   az ember tulajdon szavát nem hallhatja e fecsegés között.~
2967 30|              fordulva, szelídebb hangon -, nem kaphatnánk-e früstököt?
2968 30|                      világosan látja, hogy nem is lehet más. Minden gyilkos,
2969 30|             históriákat; de az a szakácsné nem tud semmit, és azután disputál.~-
2970 30|                   is minden nyomozás.~- De nem mondtam-e én mindjárt? -
2971 30|                 ezt - szólt a fõbíró -, én nem gondoltam volna, hogy ez
2972 30|                       hacsak a teins úrnak nem sikerül.~- Nem sikerül? -
2973 30|                 teins úrnak nem sikerül.~- Nem sikerül? - kérdé Nyúzó,
2974 30|                    haszontalan zsidónál, s nem sikerül! Húsz esztendeig
2975 30|              szörnyû makacsok.~- Ha szólni nem akar - mondá Nyúzó, félretaszítva
2976 30|                    úr, fogadom, ilyent még nem látott. Ha mi valakit körülfogunk,
2977 30|                    valakit körülfogunk, az nem tagad sokáig, azért jótállok.~
2978 30|                egyed, ki kezei közé akadt, nem illik belé, annyival rosszabb
2979 30|             geometriai formánál jobb módot nem ismerek, hazánkban nem ritkák,
2980 30|               módot nem ismerek, hazánkban nem ritkák, s olvasóim talán
2981 30|                    törökdombon tapasztalt, nem várhata; sõt sorsa nehezebb
2982 30|                     amennyiben senki jelen nem volt, ki pártját foghatá;
2983 30|                   állandóan tagadta.~Nyúzó nem osztá a zsidók iránti elõítéletet.
2984 30|                   Ellenszenve semmi esetre nem ment annyira, mint a szakács,
2985 30|           természetesen semmi rokonszenvet nem érezhetett; sõt voltak,
2986 30|            szempontjából tekinté is, ebbõl nem következik, hogy ugyanezen
2987 30|                     mellyel tábláit vágja, nem bírt. Az emancipáció, tagadni
2988 30|                    Az emancipáció, tagadni nem lehet, hazánkban nagy lépéseket
2989 30|                     mert magukat egyenesen nem emancipálhatják - lassanként
2990 30|                  gyapját vagy gubicsát meg nem veheté, sõt még a dohánykereskedésben
2991 30|                 részt, kedvezésekre számot nem tarthatott, s bírája bizonyosan
2992 30|            tarthatott, s bírája bizonyosan nem felejté el, hogy elõdei
2993 30|               köttetlek, agyonveretlek, ha nem szólsz! - kiálta, midõn
2994 30|                vallani, a zsidó külsejében nem vala semmi, mi õt arra jogosítá,
2995 30|                    elvadítá... gonosztevõt nem lehetne másképp festeni...
2996 30|                   De kérem alássan, biz én nem csaltam meg senkit! - sóhajtott
2997 30|                    kérdezlek, utolszor, ha nem vallasz, meglátod, mi történik
2998 30|               ölted meg a fiskális urat?~- Nem öltem meg biz én - válaszolt
2999 30|               kegyes uram volt, ha õ élne, nem bánnának így velem!~- Persze,
3000 30|                    így velem!~- Persze, ha nem ölted volna meg - vága szavába