Fejezet

3001 30|                vága szavába a fõbíró.~- Én nem öltem meg - folytatá a másik
3002 30|                 öltem-e meg? a fiskális úr nem tudott szólni, de mindegyre
3003 30|                  már magánkívül is volt.~- Nem volt magánkívül - mondá
3004 30|                 fejét rázta; áldott ember! Nem is tett semmi mást, mihelyt
3005 30|                    szegény özvegynek senki nem adja meg a magáét, s még
3006 30|                    beszélt, ki okos embert nem is kérdez. A szakács bizonyosan
3007 30|                 sülni, a meghívást követve nem kevés bókkal jelent meg
3008 30|                  soha mint tanú bíró elõtt nem állt, elsõ pillanatban meghökkent,
3009 30|                   illeti, õ keresztlevelét nem látva, semmi bizonyost nem
3010 30|                 nem látva, semmi bizonyost nem mondhat, hogy azonban ami
3011 30|                   szónoki tehetségeiket el nem ássák; Katalin asszony beszélt
3012 30|                    a szó szoros értelmében nem hagyott el semmit; ha tudós
3013 30|                  címre alkalmasak, neki is nem kis hivatása van -, ez egy
3014 30|                   írására magában hivatást nem érzett, félretette pennáját;
3015 30|                     mintha mondani akarná: nem volt-e igaza, midõn elõre
3016 30|                    végre - mondá a fõbíró, nem mérsékelhetve többé türelmetlenségét -
3017 30|                    hogy ily dolgok valakit nem érdekelhetnek -, mikor a
3018 30|                      Igen, és a teins urak nem is hinnék - folytatá az
3019 30|                    volt végsõ pillanatáig, nem tudott már szólni, szegény
3020 30|                 már szólni, szegény ember, nem is értette senki, csak én
3021 30|                   kérdezték s fejét rázta, nem volt-e magánkívül?~- Magánkívül? -
3022 30|                   aki az embert, ha szólni nem tud, nem érti. Én férjemet,
3023 30|                 embert, ha szólni nem tud, nem érti. Én férjemet, mikor
3024 30|                   víz mellére jött s többé nem beszélhetett, végsõ pillanatig
3025 30|                 kíváncsian a fõbíró.~- Hát nem sokat, az igaz - válaszolt
3026 30|               fõbíró úrnak terhére vagyok, nem bánom, én nem láttam, nem
3027 30|              terhére vagyok, nem bánom, én nem láttam, nem hallottam semmit:
3028 30|                  nem bánom, én nem láttam, nem hallottam semmit: ha nem
3029 30|                   nem hallottam semmit: ha nem kérdeznek, én bizonyosan
3030 30|                   kérdeznek, én bizonyosan nem szóltam volna senkinek.~
3031 30|              valamennyien hallották.~- Azt nem is tagadja senki - szólt
3032 30|                    ki minden intés mellett nem bírhatá magát hallgatásra -,
3033 30|               Tengelyit hítta, azután...~- Nem úgy volt! - szakítá félbe
3034 30|              hangosabban az elõbbi - s aki nem úgy vall, az hazudik, ha
3035 30|                levõ pontot tisztába hozza, nem csalódott senki reménységében
3036 30|               egymásra; a szakácsné, kinek nem az vala szándoka, hogy Tengelyi
3037 30|                   ezen állításban soha meg nem egyezett, s most is azt
3038 30|                Tengelyit ugyan nevezte, de nem akkor, mikor gyilkosa iránt
3039 30|                   látva úgy megijedt, hogy nem is tudta, mi történik körülötte.
3040 30|                  mit késõbb megbánna.~- Én nem tudom - szólt azalatt a
3041 30|                   mondta gyilkosának.~- Én nem mondtam azt soha - sóhajta
3042 30|                  fejét, azután szólt; soha nem juthatott volna eszembe,
3043 30|                  igaz, hogy engem kérdezni nem fognak: csak azt gondolom,
3044 30|              bolond beszéd után gyanakodni nem lehet.~- De nem mondta-e
3045 30|                 gyanakodni nem lehet.~- De nem mondta-e szakács úr maga -
3046 30|              válaszolt a másik -, de éppen nem csudálatos, miután Macskaházy
3047 30|                 hiszik, hogy a nótáriussal nem bánt úgy, mint kelletett
3048 30|                fiskális utolsó pillanatban nem szállt-e magába?~- Ugyan
3049 30|                    összevesztek?~A szakács nem tagadhatta ennek valóságát:
3050 30|                látta, hogy Nyúzó reá éppen nem figyel, félhalkan csak azt
3051 30|             esküdtnek: hogy ha a fiskálist nem a zsidó, hanem más valaki
3052 30|               hanem más valaki ölte meg, õ nem tudja, a zsidó mit kereshetett
3053 30|                 mint te, alávaló kutya, el nem követte - tevé hozzá mérgesen -,
3054 30|              tovább tagadsz - itt a fõbíró nem monda többet, de jobb kezén,
3055 30|          pillanatban a fõbírót az ablakhoz nem csábítja.~Az alispán, ki,
3056 30|             történni, soha úgy felgerjedve nem láttam.~- Ne beszélj olyakat -
3057 30|               azonban senki, figyelmet reá nem fordítva, észre nem vett.~-
3058 30|                    reá nem fordítva, észre nem vett.~- A gonosztettet -
3059 30|                 hogy rablás, amint hallom, nem történt.~- Még nem tudjuk -
3060 30|                 hallom, nem történt.~- Még nem tudjuk - mondá Nyúzó -,
3061 30|               találták, bõvebb vizsgálatot nem tevénk, miután Macskaházy
3062 30|              Bizony jobb lenne, ha nagysád nem megy fel - jegyzé meg most
3063 30|                  holttest? - mondá Rétyné, nem titkolhatva el borzadását -
3064 30|                  szokta tartani írásait, s nem lehetek nyugodt, míg meg
3065 30|                   lehetek nyugodt, míg meg nem gyõztem magamat, hogy semmi
3066 30|             gyõztem magamat, hogy semmi el nem veszett.~Serer az esküdttel
3067 30|                  Lelkem - mondá Réty -, ez nem bizonyít semmit. Fájdalom,
3068 30|                    a fõbíró -, a zsidó még nem vallott semmit; azonban
3069 30|           Tengelyirõl ily valamit feltenni nem lehet; ez egyszerre megnyugodva
3070 30|                  ellenségeskedés létezett, nem tudhatja senki, szenvedélyes
3071 30|                mérgesen -, ha szépszerivel nem szólsz, majd megismertetünk
3072 30|                   semmi erõszakos eszközök nem használtatnának. Nyúzó,
3073 30|                   vele eddig is, belsõképp nem gyõzé csudálni az egész
3074 30|                   a szobába lépett, Rétyné nem titkolhatá el meghatását.
3075 30|          Macskaházy hív emberünk volt, még nem szoktam meg a gondolatot,
3076 30|                    feltehetne -; fõbíró úr nem szólhat komolyan. Tudja,
3077 30|                   szólhat komolyan. Tudja, nem szeretem Tengelyit, nincs
3078 30|                   ily valamit feltehetnék. Nem foghatom meg az egészt.~
3079 30|                  itt találtattak; csak azt nem foghatá fel: ha Macskaházy,
3080 30|                 senkire nézve fontossággal nem bírtak, s lelkén a gondolat
3081 30|              lelkén a gondolat villant át, nem raboltattak-e el mégis ez
3082 30|                  de semmi elrabolt tárgyak nem találtattak. „Ha az irományok
3083 30|             valakirõl oly valamit feltenni nem akarna, mire magát késznek
3084 30|           Tengelyit e tettnek elkövetésére nem tartá képtelennek - a legbiztosabb
3085 30|                   azok kezébe kerültek is, nem léphet fel velök, anélkül,
3086 30|                   ha rajta a vérnek nyomai nem látszottak, lehetetlen,
3087 30|              tûnjék ki még ma.~- Bámulom e nem szokott lelkesedést - szólt
3088 30|               szakács szobája felé ment -; nem volt eddig szokásodban Tengelyit
3089 30|                    s ki mindent összevéve, nem vétett ellenünk semmit,
3090 30|                semmit, mit mi bõven vissza nem fizettünk... oly bûnnel
3091 30|            bizonyítani, hogy az agyonütött nem sebei, hanem egy e pillanatban
3092 30|                 szakácsné sírva fakadt, de nem tagadhatá, hogy neki csakugyan
3093 30|                 vallomásuknál megmaradtak, nem tagadta senki, hogy a haldokló,
3094 30|                kályhalyukban találták, azt nem tagadhatja; ha nem is vett
3095 30|                     azt nem tagadhatja; ha nem is vett volna részt a gyilkolásban,
3096 30|              segítek magamon. A kisasszony nem volt idehaza... kérem, tekintetes
3097 30|                 most könyörüljenek rajtam, nem teszem soha többé, becsületes
3098 30|                    is intett fejével, hogy nem én öltem meg; azután ily
3099 30|                  mint engem találtak, csak nem megy oda!~- Egy nagy konyhakést
3100 30|                szavába a szakács.~- Bíz én nem tudtam, hogy az ott van -
3101 30|                  öltem volna meg a késsel, nem lettem-e volna véres én
3102 30|         elenyészett... ki tudja, az üveges nem tanulta-e tõle meg e mesterséget?
3103 30|                kivéve, senkire nagy hatást nem tett, s az alispán maga
3104 30|                   a zsidóhoz fordulva - ha nem te ölted is meg, azt nem
3105 30|                   nem te ölted is meg, azt nem tagadhatod, hogy a kályhalyukban
3106 30|                amint mondom, a gyilkost én nem ismertem meg. Azok, akik
3107 30|        szólíttatott fel, miket tapasztalt, nem kis zavarodással vakará
3108 30|                mindent, mi kötelességökhöz nem tartozik, határtalan buzgósággal
3109 30|                 csak azon gondolat támadt: nem lenne-e jobb, ha semmit
3110 30|                    lenne-e jobb, ha semmit nem látott volna? - Benne, min
3111 30|                       Benne, min bámulnunk nem lehet, a jegyzõ ellen csakugyan
3112 30|                   nagy szerencsétlenségnek nem tartá, mely végett a jegyzõt,
3113 30|                  gyanú háramolnék, mondani nem fog, s miután e határozata
3114 30|               magát kitüntesse -, a botról nem szól, melyet az úton találtak
3115 30|                   a kérdezettek - a révész nem kevésbé Ferkónál -, hogy
3116 30|                    a teins fõbíró úr elébe nem jöhetek!~- Hozza be kend
3117 30|           belsõképp önmagát, hogy a fokost nem dobta inkább a Tiszába,
3118 30|                     úgy hiszem, világos!~- Nem lehet kétség! - mondá Rétyné,
3119 30|                    T. J., szörnyûség!~- Én nem tudom - mondá Réty a legnagyobb
3120 30|                    év óta ismerek, elõttem nem bír bizonyító erõvel.~-
3121 30|         testi-lelki barátjává váltál.~- Én nem váltam barátjává - mondá
3122 30|             komolyan -, de ily dolgot soha nem fogok hinni felõle.~- Szolgálni
3123 30|                     hogy míg nemességét be nem bizonyítja, mint nemtelennel
3124 30|               jegyzõ talán mégis ártatlan, nem akarnám megszégyeníteni.~
3125 30|             ellenségem... s ne félj, errõl nem fogok megfeledkezni! - S
3126 31|               lelkének felgerjedt állapota nem engedé, hogy nyugalmat találjon.
3127 31|                    könyvérõl feltekintett, nem kevéssé bámult, Tengelyire
3128 31|             elváltozott arcvonásokkal soha nem látott.~Tengelyi röviden
3129 31|                  kétségbeesve a másik -, s nem fekszik-e az egésznek feleletterhe
3130 31|                    körülmények között, hol nem arról, hogy bírájának, hanem
3131 31|              kötelessége alól felmentheti, nem bomlik-e fel állományunk?...
3132 31|                   tudod, ha akarnám is, én nem erre születtem! Ez esetben
3133 31|                születtem! Ez esetben pedig nem is volnék reá feljogosítva,
3134 31|                  másiknál jobbnak tartasz, nem küldenek-e vasban a megyeházhoz?
3135 31|                    megnyugtatva.~- S miért nem? - válaszolt Tengelyi keserûen
3136 31|          valahányszor a herceg leckéit meg nem tanulta, vagy más valami
3137 31|                Koronánk úgynevezett tagjai nem büntettetnek... de hogy
3138 31|                  illeti, Réty s Nyúzó közt nem nagy különbséget fogsz találni.~-
3139 31|               jobban ismerem. Õ belsejében nem romlott meg úgy, mint gondolod;
3140 31|                    akaratának ellentállani nem tud.~- Igen, gyengeség -
3141 31|                  part felé haladjon, ha az nem érdemli megvetésedet, s
3142 31|                 áruba bocsátja... szegény, nem tehet róla! gyengeség, semmi
3143 31|                    más... Hiába, a pénznek nem tud ellentállani!... Nincs
3144 31|                   kimondására erõt magában nem érez. Fogadd el a gyengeséget
3145 31|                  magadat, hisz bûnének oka nem más, mint hogy érdeke vagy
3146 31|                   jól tudom, hogy az erény nem más azon erõnél, mellyel
3147 31|               elveinkhez ragaszkodunk... s nem akarom védelmezni Rétyt
3148 31|                 túl az bizonyosan terjedni nem fog, s hogy sem neje befolyása,
3149 31|                   sem más érdek õt olyakra nem bírhatja, miket felõle feltevél.
3150 31|                    feltevél. Nyúzóra nézve nem vagyok meggyõzõdve errõl.~-
3151 31|                 egész megyén végig mégysz, nem fogsz találni hármat, kik
3152 31|                  magát nemesi kiváltsággal nem védelmezheti, a legkisebb
3153 31|                   én!... A mívelt világban nem hangzik szép frázis, melyet
3154 31|                hangzik szép frázis, melyet nem fordítunk le, melyet nem
3155 31|                   nem fordítunk le, melyet nem hirdetünk tátott torokkal,
3156 31|            értelmére, s ha magadat ámítani nem akarod, mit találsz? Szabadságot
3157 31|              szabadelvû urak nagylelkûsége nem terjed. Hisz a magyar paraszt
3158 31|              terjed. Hisz a magyar paraszt nem szavaz tisztújításoknál,
3159 31|                   szavaz tisztújításoknál, nem éljenez, nem szokott fáklyászenéket
3160 31|             tisztújításoknál, nem éljenez, nem szokott fáklyászenéket csinálni,
3161 31|                gerjedve - mondá Vándory -, nem szólnál másképp ily általánosságban.
3162 31|                    ezt, ha igazságos vagy, nem tagadhatod, kikre vádjaid
3163 31|                  tagadhatod, kikre vádjaid nem illenek.~- Egyesek? - szakítá
3164 31|                igaz, vannak, kikre szavaim nem illenek s kik undorral fordulnak
3165 31|                  lábbal tiportatni?~- Fiad nem fog lábbal tiportatni senki
3166 31|                    állapot, melyben hazánk nem nemes lakói jelenleg vannak,
3167 31|                  lakói jelenleg vannak, az nem tarthatja fel magát többé...
3168 31|                 magát többé... s ki tudja, nem fognak-e jõni idõk, hol
3169 31|                    leginkább hangoztatják, nem komolyak szándékukban; de
3170 31|                    szó, melyet kimondanak, nem gyõz-e meg ezereket mindamellett?...
3171 31|                  sõt ellene indult is meg, nem fog-e azért mégis odagördülni,
3172 31|                 fõbíró barátom házához jõ? Nem jõ-e hivatalos dolgaiban
3173 31|                  rosszat tõlök tapasztalni nem fog, min bámulna; azonban
3174 31|                 magamat, hogy gyilkosságot nem követtem el, ezt nem hittem
3175 31|          gyilkosságot nem követtem el, ezt nem hittem soha!~- Lehetetlen! -
3176 31|               szólt Vándory, ki barátjánál nem kevésbé megindulva, kalapját
3177 31|              nemesasszony, s másra felelni nem tartozik, mint amire felelni
3178 31|                felelte, hogy a nemzetes úr nem nemes többé, s hogyha nem
3179 31|                  nem nemes többé, s hogyha nem felel, majd õ tudni fogja,
3180 31|            nemességemtõl fosszanak meg, ha nem az vala szándékuk, hogy
3181 31|          ragaszkodva nemesi kiváltságához, nem bírathatott arra, hogy a
3182 31|                  mi egyébként soha szokása nem vala. Az elõmutatott pálcát
3183 31|                  Tengelyi ártatlanságáról, nem tagadhatá, miként a külsõ
3184 31|                   fordult, s Nyúzót kivéve nem vala senki, ki a szenvedélyes
3185 31|                mondá Tengelyi nyugodtan -, nem ma tapasztaljuk az emberek
3186 31|               magaviseletében mutatkozott, nem hatott senkire inkább, mint
3187 31|             Tengelyi úrnak a jelen esetben nem sok fáradságába fog kerülni.~-
3188 31|              miután Macskaházynak gyilkosa nem ismertetik - így végzé elõadását -,
3189 31|                 elõadását -, miután rablás nem történvén, senki nem tudatik,
3190 31|                rablás nem történvén, senki nem tudatik, kinek e férfiú
3191 31|                 Nyúzót magát kivéve, talán nem bámultatott senki által
3192 31|                   ily módoni összeállítása nem kis hatást tett másokra
3193 31|                önigazolásának nehézségeit, nem titkolhatá el meglepetését,
3194 31|       szenvedélyesen -, még hála istennek, nem mutatta meg senki, hogy
3195 31|                    mutatta meg senki, hogy nem vagyunk nemesemberek, téged
3196 31|               nemesemberek, téged szólásra nem kényszeríthetnek.~- Én szólni
3197 31|                  ellenem ily gyanúban van, nem tartanék érdemesnek arra,
3198 31|                    a nemesség mellett írás nem szól, mi jó kálvinista létünkre
3199 31|                 létünkre az ily tradícióra nem sokat tartunk.~- Ha Nyúzó
3200 31|                  hozzá, erõt véve magán -, nem tagadom, hogy sok körülmény
3201 31|                 gyanúnak alaposságát semmi nem bizonyíthatá inkább, mint
3202 31|                   Én soha életemben Violát nem bántottam - válaszolt Tengelyi -,
3203 31|              válaszolt Tengelyi -, s azért nem is féltem tõle, fõképp miután
3204 31|                    irományokhoz juthattam, nem ismerék, elfogadtam azt,
3205 31|                 levélkét, melyrõl szó van, nem lehetne látnunk? érdekes
3206 31|                 sem az irományoknak becsét nem ismerheté, sem magát megszerzésökért
3207 31|        gonosztettével össze vala kötve, ki nem tette volna, ha arra más
3208 31|                   ha arra más valaki által nem buzdíttatik... s hogy ez
3209 31|         megszerzése senki másnak érdekében nem feküdt.~Tengelyi szólni
3210 31|                    visszatartóztatá magát, nem tartá szükségesnek, hogy
3211 31|               esetben kezességet elfogadni nem fog, ha Tengelyinek nemessége
3212 31|                   ha Tengelyinek nemessége nem vonatott is volna kétségbe,
3213 31|                   tovább fenntartani képes nem volt - ön, kirõl az egész
3214 31|                  egész megye tudja, miként nem egyszer hivatalát orgazdaságra
3215 31|          elbámultak, hogy elsõ pillanatban nem tudva, mit mondjanak, elhallgattak,
3216 31|          visszatértek, a marhát soha többé nem találták ott. Azonban, a
3217 31|                alispán úr iránt kímélettel nem vagyok, régen vasra verettem
3218 31|           nyomorúságban voltak; a zsiványt nem láttam soha!... Szólj te,
3219 31|                életre adta magát, e házban nem volt; mire a fõbíró gúnyosan
3220 31|           esküvéssel vallott, többé vissza nem veheté. - Igazság, teins
3221 31|                     sem a nemzetes asszony nem tudtak semmit felõle, annyira
3222 31|                  Ki mondta azt, hogy senki nem tudta? - válaszolt Liptákné. -
3223 31|                mondtam, hogy a nemzetes úr nem tudta, s a nemzetes asszony
3224 31|                hogy Violát elrejtettük, ám nem bánom, csináljanak velem,
3225 31|                   úgyis elég vén vagyok, s nem bûnös senki más, mint én!~-
3226 31|                szenvedéllyel - abból ugyan nem lesz semmi! Leányom Réty
3227 31|                    volna, ha Tengelyi maga nem kéri, hogy menjen leányáért,
3228 31|             Liptákné hazudik. Soha leányom nem titkolt semmit elõttem.~
3229 31|                máskorra is halaszthatná.~- Nem lesz szükséges - mondá Tengelyi
3230 31|                  soha semmit szüleid elõtt nem titkoltál el. Mondd meg
3231 31|                  csak rágalom. Tudom, hogy nem lettél volna képes ily valamit
3232 31|                    valószínûtlennek tenné, nem lát.~Tengelyi, ez egész
3233 31|                 családomtól búcsút vegyek; nem bánom, õriztessék házamat
3234 31|            könnyekre fakadva - én férjemet nem fogom elhagyni végsõ nyomorúságában.~-
3235 31|                nézve semmi célirányosabbat nem tehetett volna, miután alig
3236 31|                   síró anyja mellett látá, nem fogom leírni. - Az istenért,
3237 31|             szólóhoz fordult. - Megvallom, nem is vevém észre, hogy még
3238 31|                   Engem e házhoz semmi más nem vezetett, mint hogy jelenlétem
3239 31|                 volna, ha a tisztújításnál nem használja befolyását arra,
3240 31|             hivatalával vissza ne éljen.~- Nem fogok önnel errõl vitatkozni -
3241 32|                 elõtt ily pillanatokban, s nem szabadulhat a gondolattól:
3242 32|              visszatér, úgy, mint elhagyá, nem fogja többé feltalálni.
3243 32|             horgonyát köthetné, maga elõtt nem látott, s fõképp leányának
3244 32|             vigasztalatlansága szívét soha nem érzett keserûséggel tölté
3245 32|             szóljon ily nyájasan velem, én nem érdemlem szeretetét. Nem
3246 32|                   nem érdemlem szeretetét. Nem fogják-e most e rossz emberek
3247 32|                   akarja titkolni, s ha ez nem lenne is, mi hozta mind
3248 32|               szerencsétlenséget reánk, ha nem az, hogy Zsuzsit s gyermekeit
3249 32|               szólt közbe Vándory -, isten nem fog elhagyni bajaitok között.
3250 32|        csudálatosak, de jótett soha embert nem vezetett még romláshoz.~
3251 32|                miután Vándory nálok marad, nem fognak pártfogó barátok
3252 32|                 feltételétõl.~- Ha, amitõl nem félek - tevé hozzá -, rabságom
3253 32|                    az vala, hogy kérésemet nem teljesítheti, s miután Nyúzó
3254 32|                 Nyúzó kezességet elfogadni nem akar, õ nem kényszerítheti
3255 32|           kezességet elfogadni nem akar, õ nem kényszerítheti reá - szóval,
3256 32|          kényszerítheti reá - szóval, hogy nem tehet semmit. Hisz nem mondta-e,
3257 32|                hogy nem tehet semmit. Hisz nem mondta-e, hogy szíve vérzik...
3258 32|                szólt Tengelyi nyugodtan.~- Nem, barátom! - folytatá Ákos
3259 32|                   Ákos indulattal - azt te nem mondhattad volna elõre.
3260 32|                 fog felelni kéréseimre: én nem hiszek neki. Ti nem tudjátok,
3261 32|                     én nem hiszek neki. Ti nem tudjátok, miként kértem
3262 32|                   ha tõlem örökre megválni nem akar, ha nem akarja, hogy
3263 32|               örökre megválni nem akar, ha nem akarja, hogy átkozzam végzetemet,
3264 32|                Ákos apjáról szólt, fájt -, nem szólt-e igazat, midõn mondá,
3265 32|                midõn mondá, hogy kérésedet nem teljesítheti?~- Hát azt
3266 32|                   a nagyméltóságú fõispán? Nem veszik-e rossz néven a teins
3267 32|           vitatkozásokkal, melyek semmihez nem vezethetnek. Ha megengeded -
3268 32|                 mit apám fia boldogságáért nem tett, azt talán megtenné
3269 32|                  nincs; becsületes nevénél nem adhatok leányomnak más hozományt,
3270 32|              mielõtt azt helyreállíthatám, nem fogom soha engedni egyesülésteket.~
3271 32|                Réty érte küldött, Nyúzónak nem kis bosszúságára, ki a jegyzõt
3272 32|                    semmi kínzóbb e világon nem lehet, mint ha keservekben
3273 32|           csakugyan semmi bámulásra méltót nem találhat; sõt nálunk minden
3274 32|             gyermek tudja, miként a tömlöc nem is lehet máshol, mint a
3275 32|                    az embert értelmezé, mi nem jut eszébe, fõképp miután
3276 32|                      kiknek gyenge fejökbe nem fér, hogy minden dolgok
3277 32|               köttetik össze: egyszersmind nem tartják közönyösnek, hogy
3278 32|                többség, hála végzetünknek! nem hallgat e holdkórosok szavára,
3279 32|                  menten tartották.~Tagadni nem lehet, itt is történtek
3280 32|                 kívül mind meghaltak s így nem panaszolkodtak, s ámbár
3281 32|                    elébb különös figyelmet nem gerjesztének, most az egész
3282 32|             nyolcvan rab együtt tartatott, nem panaszkodott volna mindenik
3283 32|                   Ez épületek, melyeket ha nem is a nemesség épített, kizárólag
3284 32|                   kivéve a tömlöcöt, hol a nem nemest is eltûri ‑, kellemesb
3285 32|                  semmi a pipázásnál inkább nem nevel) halálos ítéletek
3286 32|                   Itt mulat, itt dolgozik, nem eszik sehol jóízûbben, mint
3287 32|                 mely mellett tanácskozott, nem kártyázik senkinél szívesebben,
3288 32|                megyében is, s így olvasóim nem bámulhatnak, ha Nyúzó -
3289 32|            fõjegyzõnek, ki székén elaludva nem távozhatott, a zsürinek
3290 32|                   már két esztendeje, hogy nem fejeztek le senkit! végre
3291 32|                    ámbár ily társaságoknak nem nagy kedvelõje, ma jelen
3292 32|           ellenkezõ kívánatokat egyesíteni nem tudván, sokkal célirányosabbnak
3293 32|             fellépése soha ily nagy hatást nem tett, még akkor sem, mikor
3294 32|                  jól élt; s én, részemrõl, nem vonom kétségbe ez állítás
3295 32|                   magát, ki élete végén be nem vallotta volna legalább
3296 32|                  látszik, e régi közmondás nem nagy meggyõzõ erõvel bír,
3297 32|                  Ha két hajdú nincs velem, nem tudom, mi történik.~- Mi
3298 32|      megszabadítására tétetett kísérlet?~- Nem éppen ez - felelt az esküdt,
3299 32|                     s én s a nótárius maga nem segítjük a kocsit tolni,
3300 32|                      Soha oly határozottan nem hallám beszélni, mint mikor
3301 32|                 Tengelyi bajba keveredett, nem tetteti magát, mintha mellette
3302 32|                    véleményben nincs.~- Én nem tudom - mondá fejét vakarva
3303 32|                  ezeket mondta, biz én még nem is kötöztettem meg, s minden
3304 32|                 Nyúzót kivéve, a többiekre nem maradt hatás nélkül.~- Nézd
3305 32|   törvényhatóságaiban, a vas és vas között nem kis különbség létezett,
3306 32|                  létezett, s a rabra nézve nem lehetett közönyös: ha egypár
3307 32|                fõügyésznek adatik által, s nem látok semmi okot, melyért
3308 32|                    biztos letartóztatására nem szükséges.~- Úgy látszik -
3309 32|                 talál.~- Minden gonosztevõ nem - válaszolt emez komolyan -,
3310 32|                hasznát veszik védelmemnek, nem tõlem függ - mondá Völgyesy,
3311 32|         törvényeink, sem a környülményeink nem kívánnak... s meg vagyok
3312 32|                 utolsó szavak a fõügyészre nem hibázták el hatásukat...
3313 32|           elszökése ellen azon óvószereket nem használhatja, melyek nélkül
3314 32|              nélkül rabot biztosan tartani nem lehet. Azonban az alispánnak
3315 32|              kímélettel bánjanak, legalább nem õt okolhatják, ha e parancsolat
3316 32|               okolhatják, ha e parancsolat nem egészen teljesíttetik, természetes
3317 32|                  egyikébe teheti.~Olvasóim nem érthetik e szavak értelmét,
3318 32|             értelmét, s fõképp a borzadást nem, mely Völgyesy arcain mutatkozott,
3319 32|                Taksony megye börtöneit meg nem ismertetem. Ne higgye az
3320 32|               taksonyi tömlöcöket írom le; nem hibám, ha hazánk sok megyéjének
3321 32|             viselõnek szenvedései botrányt nem okozhattak; a vétkesnek
3322 32|                  szentírás szavai szerint: nem a gonosznak halálát, hanem
3323 32|                Megromlott prózai századunk nem is érdemli, hogy fiai ily
3324 32|         regényíróra nézve, ki sehol jobban nem érezheti magát, mint hegyes
3325 32|                    megnyugtatására is, kik nem foghatják meg, rabjaink
3326 32|                     a rabot máshol tartani nem is lehet.~Taksony megye,
3327 32|                   ha azok pénzbe kerültek, nem tartá figyelemre méltóknak;
3328 32|                    az elzártak száma miatt nem könnyen volna eszközölhetõ,
3329 32|               azonban, kik tömlöci élethez nem szokva, annak társasági
3330 32|                    annak társasági örömeit nem élvezék, s néha hónapokig
3331 32|                 mégis panaszkodni szoktak. Nem mintha attól kellene tartaniok,
3332 32|                  azokról szólok, kik hozzá nem szoktak - rossznak látszott,
3333 32|               tömlöcben a skorbut soha meg nem szûnt, s az úgynevezett
3334 32|                   oly méregdrágák; azonban nem hiszem, hogy ez maga Taksony
3335 32|                    felállítását bizonyosan nem aljas pénzérdek javaslá. -
3336 32|    felvilágosodottabb korunkhoz illik, már nem föld alá, hanem emeletes
3337 32|                úgynevezett felsõ tömlöcben nem vala kedvezõbb, mint az
3338 32|                 betegségi esetek csakugyan nem a tömlöcök rosszaságának
3339 32|                   rabját tartá; s olvasóim nem bámulhatnak, ha Völgyesy
3340 32|                szentírás, vagy ha pápista, nem bánom, egy feszület; nincs
3341 32|                    magam láttam Angliában. Nem olvasta senki a második
3342 32|                 mind szamárság.~- Én éppen nem ellenezném, hogy Tengelyi
3343 32|                   a tömlöctartásnál inkább nem érdekelt, majdnem éppen
3344 32|                 parasztokkal másképp bánni nem lehet! más becsületes emberen
3345 32|                  csak tízesztendõs volt... nem tartotta ki, s meghalt.
3346 32|                    új per, s a nemes megye nem tehetett mást, mint hogy
3347 32|              láttam jószágán.~- Ha néha ki nem eresztjük - mondá a fõügyész -,
3348 32|                      soha tarokkban ennyit nem vesztett, mint mióta esténként
3349 32|                    óta kedve szerinti bort nem találhat... gyengéli mindegyiket.~-
3350 32|                    solitary confinementhez nem való - jegyzé meg James -,
3351 32|           tökéletesen utánozva, hogy senki nem ismerhette volna meg.~-
3352 32|                    közül üresen áll, miért nem lehetne Tengelyit ide zárni?~-
3353 32|                 kell maradnia.~- De hát ez nem váratlan eset-e? - kérdé
3354 32|            Völgyesy.~- Akár váratlan, akár nem - mondá a várnagy bajszát
3355 32|                  volt, mely ellen Völgyesy nem gyõzhetett.~Maga a fõügyész
3356 32|                  midõn látta, hogy e téren nem gyõzhet -, ha az alispán
3357 32|                  célra, melyre építtetett, nem fordítható többé, mi akadályoztat,
3358 32|                     de jól fogja tenni, ha nem felejti el, miként tiszteletbeli
3359 32|                    alügyész a megyeházánál nem parancsol.~- Hadd el, öcsém! -
3360 32|                legalább is félmázsás vasat nem verettek lábaimra - mondá
3361 32|                minden kímélettel bánjanak, nem akarta, hogy a legnagyobb
3362 32|                   elõször, mert lépéseinek nem lesz sikere; másodszor,
3363 32|                  ebben a tömlöc az élettõl nem annyira különbözik, mint
3364 32|                  hiszi. - S ezzel a jegyzõ nem tûrve, hogy õt a tömlöc
3365 32|          történetek által jutott, elhagyni nem akarta. Az érzeményt, mellyel
3366 33|                               33~Még a nap nem nyugodott le, midõn Tengelyi
3367 33|                   egyszer kérdé Tengelyit, nem kíván-e semmit éjszakára?~
3368 33|                 kell kérni valakitõl, s az nem tudom, mit fog érte naponként
3369 33|                 akármit, csak pénz legyen. Nem rossz lesz - tevé hozzá
3370 33|                soha a bizodalmat önmagához nem vesztette el... most elõször
3371 33|              hacsak Viola a hatóság kezébe nem kerül, s tettét meg nem
3372 33|                    nem kerül, s tettét meg nem vallja - minek mindkettejére
3373 33|           mindkettejére semmi valószínûség nem létezett -, a gonosztettnek
3374 33|                    szavak ébreszték fel.~- Nem kell szomorkodni, atyafi -
3375 33|          megbetegszik.~Tengelyi a setétben nem láthatá a szólót, de a megtörött
3376 33|                  az új jövevény válaszolni nem akar. - Ha az ember együtt
3377 33|                 egymással; mi mindössze is nem oly szomorú életet élünk,
3378 33|                 sokan hiszik. Ugye fiúk?~- Nem bizony! - válaszolt itt
3379 33|                    egyszerre a setétbõl.~- Nem bizony! - szólt az elõbbi
3380 33|                voltam zárva; marhalopásért nem tudom hányszor; aztán meg
3381 33|                   szólt köhögve az öreg -, nem látod, hogy köhögök? Kérd
3382 33|              miképp ölte meg a tótot.~- Az nem tud oly jóízûen beszélni,
3383 33|              köhécselve egyszerre. - Ha te nem ölsz meg valakit, mielõtt
3384 33|                   eresszenek ki egyszer.~- Nem mered te azt - mondá az
3385 33|                mondá az öreg ingerkedve.~- Nem merem? - szólt a gyerek
3386 33|                baltám, én vele fagallyakat nem vágok többé!~- Jól van,
3387 33|                   semmi érintkezésbe lépni nem fog, a gyermek jajgatásai
3388 33|                     haragosan kérdé: miért nem hagyják alunni a szegény
3389 33|                    alamuszi fattyúból soha nem lesz semmi. Pedig egy esztendeje,
3390 33|                   gonoszsága által jutott. Nem a barna foltok, melyek az
3391 33|                fényes cseppjei látszottak; nem a helynek elhagyottsága,
3392 33|                vált kényelmeihez tartozik, nem vala látható. Nem is az
3393 33|                tartozik, nem vala látható. Nem is az undorító mocsok, mely
3394 33|              helyen talán környezé, szívét nem ijesztheté meg; de midõn
3395 33|                   egyszer látva, felejteni nem szoktunk; s maga a tömlöctartó,
3396 33|                    könyörületesség tárgya. Nem úgy ezen embernél. Szemeinek
3397 33|                    hogy e kéz tõrt ragadni nem képes többé. Az elgyengült
3398 33|           boldogtalan helyzetben látád õt, nem kívánhattad, hogy e szerencsétlennek
3399 33|                  kinek szívéhez soha bánat nem fért, másképp, mint a halállal
3400 33|                 egészen magánkívül van, se nem hall, se nem lát.~Tengelyi,
3401 33|            magánkívül van, se nem hall, se nem lát.~Tengelyi, midõn a fiatal
3402 33|                    Hát soha ilyen gyereket nem láttam - felelt amaz. -
3403 33|                    iccés palack pálinkával nem jõ a rostélyhoz, s az öreg
3404 33|                   gondolatainak más irányt nem ád.~- Hozd csak ide azt
3405 33|             pálinkát hozatta, úgy kívánja; nem bánom, holnapig bámészkodhatik
3406 33|            taplódra vigyázz. Hát kigyelmed nem iszik? - szólt Tengelyihez
3407 33|                  kinek felelete, hogy inni nem fog, a tömlöcök régi lakóját
3408 33|            beszédbe ereszkedni iparkodott, nem sikerültek -, a pálinkát
3409 33|                  emberek, kik közdolgokkal nem foglalatoskodhatnak anélkül,
3410 33|            tölthetik, ez azokhoz tartozik. Nem szükséges, hogy érzékeny
3411 33|              valódi emberszeretet keblöket nem hatotta által, ez érzeménynek
3412 33|            büntetése például szolgálhatna, nem gyanítanak? vajon szükséges-e,
3413 33|                    szigorúak, kegyetlenek, nem bánom. - Léptessük életbe
3414 33|             látszólag nagyobb. Napjainkban nem végezzük ki rabjainkat hóhérpallossal,
3415 33|             tárgyra nézve hõsöm nézeteitõl nem különböznek, s a fönnebbiekben
3416 33|               álomba merültek, senki által nem zavartatott. Tengelyi a
3417 33|                   úrnak is én csináltam.~- Nem akar kend valamit enni? -
3418 33|              miután egész napon át ételhez nem nyúlt, minden szomorúsága
3419 33|                  ha én megyek, a kocsmáros nem szokott tréfálni, tudja,
3420 33|                bort adnak, életem fogytáig nem mennék el.~- Kend, úgy látszik,
3421 33|                 alatt? - szólt Tengelyi.~- Nem oly rossz dolgom van, mint
3422 33|                    rab vagyok, a különbség nem nagy. Sõt néha rossz idõben,
3423 33|                  látszik, soha jobb dolgom nem volt. Koszt jó, ruha jó,
3424 33|                  mindig beérheti.~- De hát nem jut-e kendnek eszébe a szabadság? -
3425 33|                  kérdé Tengelyi élénken. - Nem vágyódik-e, hogy e láncoktól
3426 33|                  fõképp ha csizmát váltok, nem hiszi senki, mennyi bajom
3427 33|                   láncokat leveszik rólam, nem kell-e, csakhogy mindennapi
3428 33|               Tengelyi felsóhajtott. - No, nem kell szomorkodni - mondá
3429 33|                    külön szobába teszik, s nem lesz semmi baja. Ha Völgyesyt
3430 33|                     soha szebb históriákat nem hallottam. Az egyik alig
3431 33|            kétségbe kellene esni.~- Hát ez nem a kend tömlöce? - kérdé
3432 33|               tömlöce? - kérdé Tengelyi.~- Nem bizony - válaszolt a másik -,
3433 33|                  gyerek, ha kiszabadul is, nem tehet nagy csínyt.~- De
3434 33|                     de akár betegség, akár nem, a szolgabíró a többieket
3435 33|                   kettõt, minthogy szüléik nem élnek, beküldte ide hozzánk.
3436 33|                    s az, hogy múlt éjszaka nem aludt, okoztak, meghozták
3437 34|              melyet keresett, ezen úton el nem érhetõ, s ki a sokaságtól
3438 34|                  utakon törekszik felfelé, nem hogy a tömeg fenséges állását
3439 34|             önmagát emeltebbnek érezhesse; nem hogy sokaktól láttassék,
3440 34|                  tágasabb kilátás nyíljék; nem mert magasságáról uralkodni
3441 34|                    soha annyi keserûséggel nem tekinthet múltjára, mint
3442 34|               elhibázta.~Rétyt a természet nem alkotta érzéketlennek. Fiatalabb
3443 34|           érzéketlennek. Fiatalabb korában nem volt senki, kinek másokhoz
3444 34|                    mint neki. A sors által nem rendkívüli, de nem is középszerû
3445 34|                   által nem rendkívüli, de nem is középszerû elmetehetségekkel,
3446 34|        tulajdonaiból, valamint helyzetében nem hiányzott semmi, mi õt azzá
3447 34|              végzet által állíttatott, túl nem emelkedik, most hihetõképp
3448 34|               gyengesége, s mi azt, hol az nem észhiányból ered, közönségesen
3449 34|                   szokta - hiúsága, s ezek nem engedék, hogy azt, mit sorsától
3450 34|         ifjúságának barátjai tapasztaltak, nem érzékenységének, hanem nagy
3451 34|               szüleinek nézetei s tanácsai nem maradhattak befolyás nélkül
3452 34|                melyeket eleinte csak azért nem taszított magától, mert
3453 34|                    kívánatainak ellenállni nem tudott.~Olvasóim tudják,
3454 34|                hogy soha ily csinos fõbíró nem volt; s valamennyien abban
3455 34|                   úgysem nyerheti el: Réty nem állhatott ellent, s minden
3456 34|                tévedtek. Az alispán sokáig nem kívánt mást, mint hogy Taksony
3457 34|                  magasztalótól megfosztani nem akará. Hiúsága szerény vala
3458 34|             emberek közé tartozott, kiknek nem nagyszerû dicsõség vagy
3459 34|               lehetõ legnagyobb szégyen, õ nem is kívánt egyebet.~E látszó
3460 34|               tartott, míg körülötte senki nem találkozott, ki azt megzavarja,
3461 34|                    senki magasabb vágyakat nem ébresztett. Ákos anyjának
3462 34|                 önkívánataival ellentétben nem állt - midõn második feleségét
3463 34|               elfoglalt, magát megelégedve nem érezheté.~Fényes, habár
3464 34|                    az alispán megelégedése nem tarthatá fel magát. Ha eddig
3465 34|             csekély e dicsõség, s mennyire nem érdemes, hogy egy élet céljaul
3466 34|                   mint a káromkodás, sehol nem közönségesebbek, mint hazánkban,
3467 34|                 Réty, ha nejét soha forrón nem szerette is, az eszes s
3468 34|                  cél után törekedõ asszony nem szûnõ befolyása által hamar
3469 34|                    az ég hiúnak teremtett, nem arra való, hogy magának
3470 34|         bizonytalanság vala észrevehetõ, s nem érezé a kétes helyzetet,
3471 34|                való kibékülésrõl többé szó nem lehet; annyival nagyobbá
3472 34|               támaszkodhatik, maga mellett nem látott, s nehogy a megalázó
3473 34|                    mintha az, minek ellent nem állhatott, tulajdon akaratjának
3474 34|             mindenki gondolhatja, titokban nem maradt, az egész dolog közbeszélgetés
3475 34|              közbeszélgetés tárgyává vált, nem volt senki a megyében, ki
3476 34|                   az egész terv részesének nem gondolná. - Ezen szigorú
3477 34|                 mielõtt az véghezvitetett, nem ismerte, sõt bármennyire
3478 34|             mellett becsületesebb, s ha ez nem volna is, sokkal gyávább
3479 34|                  mivel vádoltatom, tettem, nem tettem-e családod javára,
3480 34|                   is egy új alávalóságot s nem bûntelenségedet fogja látni.
3481 34|                   soha szerencsétlenebbnek nem érzé magát, mint e pillanatban.
3482 34|                   kelle fellépnie; középút nem volt. Hogy e kettõ között
3483 34|              tárgyává válnak, s õ maga, ha nem is a bíró - legalább a közvélemény
3484 34|            vesztette; de ha õ felmentetik, nem válik-e ezen irományok ott-találása
3485 34|                elrablása iránt emeltetett? nem fogja-e maga Tengelyi e
3486 34|                    hatalmától megmenekülni nem tudott, azaz nejét, nem
3487 34|                    nem tudott, azaz nejét, nem szerette soha; a hidegség,
3488 34|                  kedélyében történt, észre nem vette volna. A büszke asszony
3489 34|           alkalommal azonban úgy látszott, nem kevéssé nevelé egy levél,
3490 34|                      Kedves öcsém! ~Tudod, nem szoktam visszaélni e névvel,
3491 34|                lehet. Testvéred vagyok, de nem követeltem soha más jogot,
3492 34|               melyeket késõ bánatod helyre nem hozhat többé. Oh, térj magadba,
3493 34|                   ha Tengelyi soha barátod nem lett volna, ha ellenségednek
3494 34|                ellenségednek tartod, vajon nem szólal-e fel szíved, midõn
3495 34|                megmentése csak tõled függ?~Nem gondoltam, hogy azt, mit
3496 34|                  sõt tulajdon fiad kérései nem bírhattak arra, hogy e szerencsétlen,
3497 34|           igazságos kívánatomat megtagadni nem fogod; hogy eszedbe juttassam
3498 34|               állítád - soha megfeledkezni nem akarsz.~Igen, Sámuel, ha
3499 34|                múlt idõre visszatekintesz, nem tagadhatod, hogy mindig
3500 34|                világ sajnálta helyzetemet, nem hiányoztak, kik ellened