Fejezet

4001 37|                   alispánné, miután karját nem kis nehézséggel a haldoklótól
4002 37|                    e pillanatban eltölték, nem fogom leírni. Vannak szörnyek,
4003 37|                melyeknek festésére ecsetet nem találunk, s miket ez asszony
4004 37|                 kíváncsiságukat bizonyosan nem; s ki fõképp szobaleányról
4005 37|                  magányosan találva magát, nem ismert fontosabb kötelességet,
4006 37|                   s célirányosabbnak tartá nem híni senkit, úgy látszott,
4007 37|            asszonyát megszólítva feleletet nem kapott, az alispánnénak
4008 37|                    vala gerjedve, s kérdé, nem látta-e nejét?~Miután Rétytõl
4009 37|                 hogy egész nap feleségével nem szólt, s nyugtalansága okáért
4010 37|                   elõtt vallomásokat tett, nem ismeri tartalmukat, s talán
4011 37|             gondolja magát. Ki tudja, mire nem képes kétségbeesésében?
4012 37|             engedett.~A cél, miért jöttek, nem vala többé elérhetõ. A pohár,
4013 37|           arsenicummal, Rétyné tette iránt nem hagytak kétséget. Segíteni
4014 37|                 hagytak kétséget. Segíteni nem lehetett többé.~Midõn férje
4015 37|               szemei elveszték fényöket.~Õ nem vala többé.~ ~
4016 38|                  akadályok miatt semmiképp nem haladhatott, annak temetése
4017 38|                   életében semmit magáénak nem nevezhetett, örök áron egy
4018 38|                 élete becsérõl kétkedik, s nem tudja, érdemes-e az, mit
4019 38|                    a barátságot illeti, ki nem tudja, hogy bármennyiszer
4020 38|                    éltének ezen díjával be nem éri, vigasztalja magát azzal,
4021 38|                   minden tudománya mellett nem mondhatott mást: mint hogyha
4022 38|                  asszony ivott, bizonyosan nem volt cukros víz; de orvosi
4023 38|            tanácskozásról, vagy patikáról! nem lehetett szó, még annyi
4024 38|                 saját maga által, az iránt nem lehetett kétség; s valamint
4025 38|            ajánlott magyarázatot elfogadni nem szokott, s soha nem kételkedik
4026 38|              elfogadni nem szokott, s soha nem kételkedik inkább, mint
4027 38|                hivatalosan tudtára adatik, nem nagy hitelt adott e magyarázatnak;
4028 38|                   mivel, ha már igazsághoz nem juthatunk, mindenki legszívesebben
4029 38|             asszonya halálánál jelen volt, nem kissé segíttetett. Az érdemes
4030 38|                rajta észrevett, hogy senki nem kétkedhetett, miszerint
4031 38|                Réty, nejének halála iránt, nem szólt senkivel; akár elmebetegség
4032 38|                    Ákos s Vilma házasságát nem akadályoztathatja, s inkább
4033 38|                  számtalan példa van; Réty nem szólt senkivel, de kik õt
4034 38|         szeretetének lett legyen tanúsága. Nem tartozik ugyan a ritkaságokhoz,
4035 38|                     Réty bánatának azonban nem ez vala oka. Való szeretetet
4036 38|                 Való szeretetet e nõ iránt nem érzett soha, s ha egykor
4037 38|               idõben, hogy errõl többé szó nem lehetett; s a szomorúság,
4038 38|                 körül látott, nagy részben nem õ maga volt-e oka? Neje
4039 38|  szerencsétlenségét neki hányta szemére, s nem volt-e ez legalább részben
4040 38|                    múltra visszatekintett, nem kelle-e Rétynek megvallani,
4041 38|                    egyik áldozatául esett, nem történnek, ha õ maga reájok
4042 38|                  ha õ maga reájok alkalmat nem ad? Ha nejével a helyzet
4043 38|                    asszony vagy feleségévé nem válik, vagy legalább a gondolatot,
4044 38|                     megszokva, soha azokra nem vetemedik, mik által magát
4045 38|                 azzá tette, mivé vált, s a nem titkolt gyûlölség, melyet
4046 38|                   határozatára, mihez soha nem jut, ha férjében támaszt
4047 38|                   csak azon következéseket nem idézte elé, melyekre célozva
4048 38|                 volt, s Tengelyinek állása nem sokkal vált általa kedvezõbbé.
4049 38|                  jellemû tanúnak vallomása nem bizonyíthatott annyit, hogy
4050 38|                    ehhez, kivéve Vándoryt, nem volt senkinek nagy reménye.
4051 38|           Csavargóssal Porvárt elhagyta; s nem látszott valószínûnek, hogy
4052 38|                hogy Violát a statárium óta nem is látta: s ezen állításon
4053 38|                    bizonyítá, tõle hallani nem lehetett. A kislaki gulyásból,
4054 38|                  lovain õ vitte el, szinte nem lehete kivenni többet. Szerinte
4055 38|                történt a családdal késõbb, nem tudja; s Kálmán hasztalan
4056 38|                    szabadulni így is, s ha nem, legalább becsületesen tartják,
4057 38|                    ha Zsuzsi közel rokonom nem volna is, inkább leharapnám
4058 38|                  úgy látszott, e bizodalom nem egyhamar fog igazoltatni;
4059 38|                    után a legkisebb nyomra nem akadott, már maga is kétkedni
4060 38|                   sem János, sem Csavargós nem kételkedett. Az is, mint
4061 38|                hogy az ország határain túl nem ment; de széles e haza ötvenkét
4062 38|               mióta az öreg Jánossal járt, nem szûnõ gyönyörrel hallgatá
4063 38|                 pillanatai a katonaélettel nem mérkõzhetnek.~- Hallott-e
4064 38|                  tudod, mi a retirálás? De nem csuda - tevé hozzá rövid
4065 38|                  rövid gondolkozás után -, nem szolgáltál háborús idõben,
4066 38|                  retirálna. Soha életemben nem voltam ütközetben, hol nem
4067 38|                 nem voltam ütközetben, hol nem mi gyõztünk, és mégis hányszor
4068 38|                gyõztünk, és mégis hányszor nem retiráltunk! - Olvasóim
4069 38|                egész ideje alatt seregeink nem gyõzettek le soha. - A retirálás
4070 38|                válaszolt Gazsi -, csak azt nem tudom, miért megy hát vissza
4071 38|           kommandírozzák, s ha mint katona nem engedelmeskedik, fõbe lövik.~-
4072 38|                  hallottak után még mindig nem érzé felderítve.~- Az nem
4073 38|                  nem érzé felderítve.~- Az nem a mi dolgunk - felelt János
4074 38|            százszor tett s soha megfejteni nem tudott -, a katona azt teszi,
4075 38|                   míg az öreg János bennök nem kis gyönyört talált, olyannyira,
4076 38|             katonatörténeteit meghallgatni nem szokta, talán soha inkább
4077 38|                    soha inkább megelégedve nem érzé magát, mint mostani
4078 38|                 célja azonban mindemellett nem közelíttetett meg. A kislaki
4079 38|                  pajtáskodás más feleletet nem húzhatott ki belõle, s ha
4080 38|                 mind csak azt feleli, hogy nem tud semmit. Éppen úgy tesznek
4081 38|                 ezek meg azt mondják, hogy nem tudnak semmit. Azt, mirõl
4082 38|                   iránt kérdez, arra senki nem felel. - De e panaszok sem
4083 38|                annak elmondására, mit vagy nem tudtak, vagy mondani nem
4084 38|                   nem tudtak, vagy mondani nem akartak, nem bírhaták, s
4085 38|                  vagy mondani nem akartak, nem bírhaták, s János és Csavargós
4086 38|                   semmi magasabbat magánál nem lát - e hasztalan keresés
4087 38|                     hogy általunk eléretni nem fognak - sebaj! csak mimagunk
4088 38|            közönségesen: hogy változékony. Nem tudom, mennyire árthat ez
4089 38|              legalább hazánkban, hol éppen nem szükség áprilisra várnunk,
4090 38|                   e hónapot változékonynak nem nevezheté. Az öreg huszár,
4091 38|                     hová õt vezetni ígéré, nem tudja feltalálni. Miután
4092 38|                gyerekkel, minõ Gazsi, útra nem indul többé, most nem tehete
4093 38|                 útra nem indul többé, most nem tehete mást, mint hogy bundáját,
4094 38|              kibeszélte, kérdezé, a gulyás nem tudott semmit. Legalább
4095 38|                    talán többet mondhat. - Nem messze innen - szólt tovább -,
4096 38|                 jött. Másképp semmi ember, nem pajtáskodik senkivel, nem
4097 38|                  nem pajtáskodik senkivel, nem kereskedik marhával, szóval
4098 38|                    gondolkozva Csavargós - nem tudok pásztorembert, ki
4099 38|                   szólt Gazsi bámulva - az nem lehet, az taval õszkor meghalt.~-
4100 38|                 kit annak gondolsz, élhet, nem bánom, akármeddig, csakhogy
4101 38|                másik hevesen - azt hiszed, nem ismerem István gulyást?
4102 38|              István gulyást? esztendõk óta nem sokat voltam nálatok, de
4103 38|                elaludt -, az, kirõl szólt, nem más, mint Viola maga.~-
4104 38|                     de hallgass, míg hozzá nem vezetett; ne mond gazdánknak,
4105 38|                     újra kétkedni kezdett, nem lenne-e mégis jobb, ha õt
4106 38|                 Tengelyi urát semmi esetre nem fogják felakasztani, s ki
4107 38|                   fölkereste is, abból még nem következik, hogy õt a vármegyének
4108 38|               leírását bátran elhagyhatom, nem hiszem, hogy olvasóim között
4109 38|                   ki életében gulyástanyát nem látott. S ilynemû épületek
4110 38|                   jól érezheté magát. Háza nem vala oly nagy s kényelmes,
4111 38|                   mérföldre más emberi lak nem állt, s maga az elhagyatottság,
4112 38|                legelõ nyájakon kívül semmi nem volt, mi a nézõt arra emlékezteté,
4113 38|                függne. - Miután azonban ez nem így van, az öreg János erõsen
4114 38|             kitiltva, soha megelégedettnek nem érezheti magát, s ha a szerencse
4115 38|             teljesen megfogni s értelmezni nem tud, de minek nagysága elõtt
4116 38|                  az, melyet szívének semmi nem pótolhat ki - a falu, melyben
4117 38|                korona birodalmában maradt, nem fogja enyhíteni fájdalmát,
4118 38|               kipótolhatatlanok... emlékei nem a nemzet, hanem családja
4119 38|                 való érdekkel elõtte semmi nem bír! Nem fog-e mint idegen
4120 38|             érdekkel elõtte semmi nem bír! Nem fog-e mint idegen állani
4121 38|             falutornyának láthatárán kívül nem volna más hely a világon,
4122 38|                    otthonosnak érezheti. S nem egy egész-e életünk, melynek
4123 38|                pillanatait szétszaggatnunk nem lehet, melynek örömei nagy
4124 38|                    egész valója borzadott? Nem volt-e gyilkos? nem fertõzteté-e
4125 38|             borzadott? Nem volt-e gyilkos? nem fertõzteté-e embervér kétszer
4126 38|                lelkiismerete soha nyugodni nem hágy, ki a jövõ pillanatban
4127 38|                 Még senki az egész vidéken nem ismeré valódi nevét, s ura
4128 38|                    öccsének tartják õt; de nem függött-e egész biztonsága
4129 38|               útlevéllel s név alatt jött, nem fog-e világosságra jönni
4130 38|            megszokta volna helyzetét, s ha nem is szerencsésnek, legalább
4131 38|                    ijesztõ hatalmát. De ez nem történt.~Zsuzsinak nem sok
4132 38|                  ez nem történt.~Zsuzsinak nem sok kelle, hogy magát szerencsésnek
4133 38|                     míg értök dolgozhat, õ nem kíván többet. Midõn e szegény
4134 38|             színhelyétõl, hol senki férjét nem ismeri s egészen új életet
4135 38|                   háláját mondá ki, mintha nem volna semmi, mit ennyi boldogság
4136 38|               lehetne.~E boldogság azonban nem tartott sokáig. Vannak lények
4137 38|                 kék szeme, mióta megnyílt, nem látott mást, mint bánatot
4138 38|                  életéért aggódott, Zsuzsi nem is vevé észre a változást,
4139 38|                  bízzuk magunkat - s végre nem marad-e kis Pistám, ki naponként
4140 38|                    által egészen leveretni nem hagyja magát. A gyenge kéz,
4141 38|                 melyekkel a beteget ápolá, nem fogom leírni; csak, ki anyát
4142 38|                     mindent elbír, és soha nem lankad el. Három kínos hét
4143 38|                   boldoggá tehetné.~Zsuzsi nem panaszkodott, nem szólt
4144 38|                   Zsuzsi nem panaszkodott, nem szólt szerencsétlenségérõl,
4145 38|                 arcokon; megérté a soha ki nem mondott fájdalmat, s szilárd
4146 38|                 hogy fájdalmát enyhítenünk nem lehet, van-e a világon ennél
4147 38|                 nagy rónán végigjártatá -, nem volt-e hát elég, mit eddig
4148 38|                    cimboraságba ereszkedni nem akar, ritkán jöttek tanyájához,
4149 38|                ismert, s általa saját, rég nem hallott nevén szólíttatott
4150 38|                 forgása; s végre ez a ruha nem is oly rossz, csakhogy oly
4151 38|              napokban úgy tetszett, mintha nem is lennék felöltözve.~-
4152 38|               fontos beszédem volna veled. Nem kell azért megijedni, öcsém -
4153 38|                   hogy fel foglak keresni, nem következik ám, hogy másnak
4154 38|                  kivenni; én még desertort nem adtam fel soha életemben.~
4155 38|               utazása okainak elõadásához. Nem szükséges, hogy az öreg
4156 38|             megnyugtatva az öreg huszár -, nem kell hinned, hogy Tengelyi
4157 38|              átkozott kriminális per, vagy nem tudom, hogy híják, ne volna!
4158 38|               tudom, hogy híják, ne volna! nem tudni, mire ítélhetik, ha
4159 38|                  tudni, mire ítélhetik, ha nem sül ki ártatlansága, és
4160 38|                ártatlansága, és akkor...~- Nem akartam-e javát? - szólt,
4161 38|                   tömlöcbe hoztam; s ha te nem jössz s helyzetérõl nem
4162 38|                    nem jössz s helyzetérõl nem tudósítasz, általam talán
4163 38|              elmondom, Tengelyi úron gyanú nem maradhat.~Az öreg János
4164 38|                   csóválta fejét. - Öcsém, nem hiszem, hogy jó lesz - mondá. -
4165 38|                 azt mondják, hogy éltednek nem lesz bántása, maga a vicispán
4166 38|             szegény embernek ígérnek, arra nem mindig jó sokat adni, s
4167 38|            Macskaházyt te gyilkolád meg.~- Nem fogják hinni - vágott szavába
4168 38|                    a huszár -, ha magamnak nem hiszik, még egy tanút hívok.
4169 38|         bizonyságra; vagy mert Gazsi talán nem egészen becsületes, s néha
4170 38|            helyedet találják. Mit mondasz, nem lesz-e ez jobb?~- Nincsenek
4171 38|                    állok, s szegény Zsuzsi nem fogja soká túlélni kedveseit.
4172 38|                  napra fogy; hej, szegény, nem éri meg a levelek hullását,
4173 38|                   épp akkor tanultam, hogy nem kell soha lemondani a világról.
4174 38|                majd a másvilágon; s azután nem tudja senki, miként fordul
4175 38|                 tíz gyermeked lehet. Igaz, nem lesz olyan, mint a kis Pista
4176 38|                  oly kedves gyerek nincs s nem egyhamar lesz széles e világon,
4177 38|              akinek még gyermeke lehet, az nem tudja soha, mily szerencse
4178 38|                    szomorúan rázá fejét. - Nem tudja kend, mennyit szenvedtem
4179 38|           szenvedtem már eddig is, másképp nem adná e tanácsot - így válaszolt. -
4180 38|                hogy az, mit így szenvedek, nem százszorta súlyosabb minden
4181 38|                 felé jõni láttam, hányszor nem bújtam el a leggyávább teremtésként
4182 38|              életemrõl kérdezett, hányszor nem érezém a vért arcomba tolulni,
4183 38|                 tétettek. Így élni, János, nem élet; ha felakasztanak,
4184 38|                    meg.~- Már felakasztani nem fognak - szólt közbe János
4185 38|             életednek semmi esetre bántása nem lesz, s õ bizonyosan meg
4186 38|                sokszor gondolkoztam arról, nem lenne-e jobb, ha magamat
4187 38|                törvénynek? s talán ha kend nem jõ, s Tengelyi úr szerencsétlenségét
4188 38|                  úr szerencsétlenségét meg nem tudom is, feladtam volna
4189 38|                csúfítva himlõi által, kend nem is ismert volna reá, csak
4190 38|            zsivánnyá ne legyek. Ugye apám, nem lesz zsivány többé? Ez volt
4191 38|               találkoztam, s ismerjen rám, nem kényszeríthet-e csak azáltal,
4192 38|                     anélkül lelkiisméretem nem hagy pihenni. Igaz, nem
4193 38|                    nem hagy pihenni. Igaz, nem volt soha szándékomban valakit
4194 38|              szándékomban valakit megölni; nem én, hanem a sors akarta,
4195 38|                   keservét enyhíthetem; ha nem volna oly szerencsétlen,
4196 38|            szerencsétlenebbé halálom által nem válhatik - nincs kín a világon,
4197 38|                nincs kín a világon, melyet nem tûrnék el. Ha lelkiisméretem
4198 38|                  új bánat, sem vigasztalás nem fér, sõt jelenlétem csak
4199 38|                    inkább nehezül lelkére. Nem, nem! - folytatá szenvedélyesen -
4200 38|               inkább nehezül lelkére. Nem, nem! - folytatá szenvedélyesen -
4201 38|              folytatá szenvedélyesen - ezt nem tûrhetem tovább; történjék,
4202 38|                 úgy sincs nyughelyök; s ha nem, legalább, ha engem felakasztottak,
4203 38|           gondolkozás után. - Felakasztani nem fognak, arra fogadni mernék,
4204 38|                    legalább most Zsuzsinak nem szólsz. Késõbb, ha egyszer
4205 38|                    meghallja, hogy éltedet nem bántják, maga is nyugodtabb
4206 38|                 Tõlem bizony, míg magad el nem jössz, senki tanyád helyét
4207 38|               senki tanyád helyét megtudni nem fogja. Legfölebb azt mondják,
4208 38|                 maga gondolta, mert Violát nem tudta feltalálni. Az se
4209 38|              sírjától jött, s e könnyekben nem látott semmi feltûnõt.~ ~
4210 39|                Férjén kívül neki e világon nem vala semmije; s nem forgott-e
4211 39|                világon nem vala semmije; s nem forgott-e az szüntelen veszélyben,
4212 39|                  máskor, s ily pillanatban nem akará megrontani kedvét;
4213 39|                    szándékát vele közölje, nem tartá alkalmasnak; s nem
4214 39|                   nem tartá alkalmasnak; s nem tudom, miként teljesítette
4215 39|                 melyeket útjára tett, maga nem kérdezi, ezeknek okáról.
4216 39|                   okot, melyért tanyájától nem szívesen távozik, nem mondhatá
4217 39|           tanyájától nem szívesen távozik, nem mondhatá senkinek, s a szegény
4218 39|              kebléhez szorítva lovára ült, nem vehette volna senki észre
4219 39|                 felgerjedését. Maga Zsuzsi nem gyanítá, hogy midőn férje
4220 39|             mozdulatai az utána néző által nem láttathattak; rég leküzdött
4221 39|             természet bájai nagy bajainkat nem felejtetik el velünk, de
4222 39|                miatt csak egy fehér folt s nem messze tõle egy gyenge pásztortûz
4223 39|                útnak indult - sorsát senki nem kerülheti ki; én szerencsétlenségre
4224 39|                    adja magát, vagy ha ezt nem találná ott, legalább Liptáknét
4225 39|               legalább Tengelyi úr írásait nem vehetik el tõlem, rajta
4226 39|                   segíthetek, és ki tudja, nem kapok-e végre mégis gráciát,
4227 39|                gondolat a szerencsétlennek nem kis vigasztalására szolgált. -
4228 39|                    kedves teremtés túlélni nem fogna. - „Zárjanak be tíz
4229 39|               honnan semmi kedvezõ kilátás nem nyílik, a kisebb rosszhoz
4230 39|                     soha nagyobb bûntettet nem követett el. Maga az, hogy
4231 39|             elháríthatja róla, s azonkívül nem számolhat-e Réty Ákos s
4232 39|               irományok fontosságának okát nem ismeré, de miután ez irományok
4233 39|                   melyrõl egész éjszaka le nem szállt, fáradt vala; s a
4234 39|                     midõn ágaikat még lomb nem takará, rejteket találni
4235 39|                   takará, rejteket találni nem lehetett, s ezt látva, neki
4236 39|              uraddal, én rajtad többé ülni nem fogok.” Viola ismét szomorú
4237 39|                  Kitérnie vagy elrejtõznie nem lehetett, megsarkantyúzta
4238 39|                 mellett, pandúrlovak által nem vala oly könnyen elérhetõ,
4239 39|               tarta futásában; a pandúrok, nem vesztve õt szemeik elõl,
4240 39|               alispán, mióta neje meghalt, nem szívesen ment ki jószágára,
4241 39|                 emléke neki is kínos vala, nem a kastélyban, hanem az öreg
4242 39|                  egészen tiszta eget látá, nem állhatott ellen a vágynak,
4243 39|                  könnyen hagyná el, s Ákos nem jó kedvben követé öreg barátját,
4244 39|                   soha pompásabb színekkel nem takarta a láthatárt, e látvány
4245 39|              törökdombon találkozott, Ákos nem vala itt, s igen természetes,
4246 39|             pandúrjai valakit hoznak, s én nem akartam hinni, hogy Violát
4247 39|               szemeit azalatt a lovasoktól nem fordítá el -; az, ki elöl
4248 39|                éghez emelve.~- Ha zsivány, nem menekülhet meg többé - mondá
4249 39|                 hozzá, mint elébb.~- Talán nem zsivány - szólt Vándory,
4250 39|                    hogy Viola, ki most már nem kívána mást, mint a falut
4251 39|                  pár lépésre van már tõle. Nem látva más menedéket, kirántá
4252 39|                kiszabadítani iparkodott -, nem látod, hogy többé ellent
4253 39|                   látod, hogy többé ellent nem állhat?~- Szerencsétlent? -
4254 39|                    parancsának ellentállni nem mert, s kiben olvasóim pandúrköntösben
4255 39|                  Cifrára ismertek volna. - Nem látja a teins úr, hogy Viola?
4256 39|                  követelnék részöket.~Ákos nem hallá ez embertelen kívánatot,
4257 39|                Violára ismert.~- Még eddig nem halt meg - válaszolt Vándory,
4258 39|                    házamhoz vitethessem.~- Nem megyek biz én - mondá a
4259 39|                 hogy én lõttem agyon.~- Ha nem mégysz, mindjárt fõbe lõlek
4260 39|            felkapva. - Vérpénzedet, ha más nem, magam fizetem meg.~Ez utolsó
4261 39|                szavai a szerencsétlent fel nem ébresztheték eszméletlenségébõl.~
4262 39|                életének némi jeleit adá.~- Nem ismersz? - mondá Ákos, midõn
4263 39|                meggyõzõdött, hogy azt maga nem teheti -, s vegye ki az
4264 39|                 látá -, újra véresek; most nem tesz semmit, hisz csak az
4265 39|                    mélyen meghatva - talán nem is tudod, hogy Tengelyi
4266 39|                  is; isten látja lelkemet, nem én vagyok oka, hogy azzá
4267 39|                    ácsorognak itt, s miért nem viszik Violát a faluba,
4268 39|                Liptáknét megismeré - nekem nem viseli többé senki gondomat,
4269 39|                  tõle elmentem, megcsalám; nem cselekedhettem másképp,
4270 39|         cselekedhettem másképp, jóltevõmet nem hagyhattam el bajában; és
4271 39|                   ha könyvemet eddig félre nem vetették, kétségen kívül
4272 39|                    érezze?~Az öreg Kislaky nem vágyódik ily dicsõség után,
4273 39|                életén át. Neje kérése soha nem bírhatá õt arra, hogy lakását
4274 39|                  egész életén át fárad, el nem veszti díszét öreg napjaiban
4275 39|                   formája után ítélni meg, nem kisebb balgatagság, azért,
4276 39|         bizonyításul szolgálhatott, miként nem lett volna boldog õ! Hogy
4277 39|                   sem nevét, sem helyzetét nem változtatta, magától értetik.
4278 39|                való szerencsét õ e világon nem találhatott volna, mint
4279 39|                  mely tiszta szívét tölté, nem veszte semmit melegébõl,
4280 39|              természete iránt viseltetett, nem ingadozott. Mint a csipkebokor,
4281 39|                    meleget terjesztett, de nem emészté fel oltárát, éppen
4282 39|                 oltárát, éppen azért, mert nem földi láng vala.~Az öreg
4283 39|                  soha huszárköntösétõl meg nem vált, elsõ esztendõben teljesen
4284 39|           esztendõben teljesen megelégedve nem érzé magát, de miután Ákosnak
4285 39|                     ámbár a fõbírónak vége nem oly regényes, mint kívánnám.
4286 39|              használt, igen derék embernek nem tartatnék. Nem csuda tehát,
4287 39|                    embernek nem tartatnék. Nem csuda tehát, ha Nyúzónak
4288 39|                  melyekrõl bõvebben szólni nem akarok, az érdemdús tisztviselõnek
4289 39|        elmozdíttatott, mi Garacs vidékének nem kis kárára vált, miután
4290 39|                    a fõbíró házának még be nem födött harmada mindeddig
4291 39|                  át, javulásom jelét adám: nem akarják-e tudni olvasóim,
4292 39|                 más senki a faluból nappal nem találkozott vele. Csak este
4293 39|                   Föl akarák kelteni, de õ nem ébredett többé fel. -~Történetem
4294 39|                      legyetek meggyõzõdve, nem rendkívüli, de való dolgokat
4295 39|                  szóltam, higgyétek el, ha nem volnék meggyõzõdve, hogy
4296 39|              dolgok, melyekrõl szóltam, ha nem is egy megyének szûk határai
4297 39|                    határai között, de hogy nem történhetnek, hogy nem történnek
4298 39|                hogy nem történhetnek, hogy nem történnek hazánkban, s áldani
4299 39|                    valószínûtlenné váljék. Nem mulatni, használni akartam;
4300 39|           használni akartam; ha törekvésem nem volt sikertelen, más dicsõséget
4301 39|                 sikertelen, más dicsõséget nem kívánok fáradságomért.~S
4302 39|                  Körülötted sötét hegylánc nem emelkedik, s a fölkelõ nap
4303 39|             fölkelõ nap hótakart csúcsokra nem tûzheti arany koronáit:
4304 39|                    egyes szépségek emlékét nem fogja lelkében találni -
4305 39|                lelkében találni - de mégis nem állt-e sokszor meghatva,
4306 39|            átsuhogó esti szellõt hallhatá, nem tölté-e ily pillanatokban
4307 39|                 Alpok fönséges csudái közt nem talált, s mely búsabb talán,
4308 39|                szabadabban dobog s szemünk nem talál korlátokat.~Te a magyarnak
4309 39|                melyek fölötted átvonultak, nem láttak dicsõségedben; de