Fejezet

  1 1 |              természet adta nemesség mégis világos jelek által mutatkozik
  2 1 |    gyönyörködhetik benne?~- Nemde, s mégis akaratlanul magára vonja
  3 1 |             lehetünk, s gyakorlatban mégis valamennyien épp annak ellenkezõjét
  4 2 |        helyzete nem lehete fényes, s mégis olvasóim között (ha e könyv,
  5 2 |           szeretet e nagy világon? S mégis... a gyermek oly szép vala.
  6 2 |              fiát arra kényszerítse, mégis a meggyõzõdés, hogy Jónás
  7 2 |    hivatalképességére figyelmezteté, mégis Réty népszerûsége a választásnál
  8 2 |              két magyarnál nem volt, mégis elmúltak. A többiekrõl nem
  9 2 |     megfeledkezett az urbariumról, s mégis ennek alkalmazása volt Tengelyi
 10 2 |            évvel idõsebb s teológus, mégis egyedül Tengelyivel társalkodott.
 11 3 |             melyet családomnak tesz, mégis szép osztályrész.~- Melyet
 12 3 |              ügyvéd enyelgõ hangon - mégis vallani akarna, nem lesz
 13 3 |       fegyvertelenül, sötét éjszaka, mégis jobb lenne, ha cselédeket
 14 3 |         véletlen szerencsétlenségbõl mégis találkoznának keresett ellenökkel,
 15 5 |        pandúrok itt a kertek szélén, mégis az egyik rád ismert.~- Igen,
 16 5 |    kalapácscsörgés hallatszott, Peti mégis tanácsosabbnak tartá ez
 17 5 |        szomorúbb látmány, mint ez? S mégis volt-e az üldözöttnek más
 18 6 |          talán legjobb képét adom, s mégis a hideg bérc, a mozdulatlan
 19 6 |     Testvérénél pár évvel fiatalabb, mégis Etelka vala az, ki Ákos
 20 7 |            öt testvérfejeknek egyike mégis gyöngének találtatott volna -
 21 7 |  hasonlóbbakká teszi, s ha, ami néha mégis megtörténhetik, elõbbi kedvesöktõl
 22 8 |              a fél világot beutazta, mégis, amennyire tõle kitelt,
 23 8 |           mormogá fogai között: hej, mégis szép dolog a népszerûség!~
 24 8 | ócsároltatott, mint a népszerûség, s mégis kevés ember van, ki miután
 25 9 |          habár nagyobbá válik, azért mégis nemes maradjon, s féktelenséghez
 26 10|            tûrhetem e helyzetet.~- S mégis tûrnöd kell, kedvesem -
 27 10|              Etelka felsóhajtva -, s mégis alig tudom, ne irigyeljem-e
 28 10|            falu elfogására készül, s mégis eljött. Amint Liptákné mondja,
 29 11|            elsõt talán fölülmúlja; s mégis, mi Erasmus érdeme fõtisztelendõ
 30 12|              sértés s baj nélkül, de mégis a Rétyek nagy kárára. Az
 31 12|              de higgye el, e részben mégis csalódik. Magyar parasztokat
 32 13|             emberi arc kifejezésében mégis, egy leírhatatlan, de mindenikünkre
 33 13|           alól, fent sokkal szebb.~- Mégis talán jobb volna, ha kend
 34 13|            én nemesember vagyok, s õ mégis mindöszve haszontalan paraszt,
 35 14|               mely belsejét tölti, s mégis oly boldognak érzi magát,
 36 14|              nem neheztelt-e apám? s mégis, nem vagyok-e Tengelyiné
 37 14|               azért a teins vármegye mégis katonának állította.~E gondolatokból
 38 14|           nevelte Vilma szerelmét, s mégis e pillanatban, leányára
 39 14|      nehézséggel küzdöttünk, s végre mégis összekerültünk. Ki e világon
 40 15|        felelne meg bizodalmoknak? De mégis a világ oly gonosz! Annyi
 41 15|        itt-ott nem iparkodtak volna, mégis az ily harcias epizódok
 42 15|            mögött nem szavazhatnak-e mégis titkosan? Quite independent.~-
 43 15|           sem.~- De tud kend olvasni mégis? - szólt Sóskuty közbevágva -
 44 15|         legyen, s a megye határozata mégis egész szigorúságában fenntartassék,
 45 16|            Zsuzsi, s szavának mély s mégis nõileg gyöngéd hangja reszketett
 46 16|      istenemet ennyi szerencseért. S mégis, mindez nem volt semmi.
 47 16|       pillanatban, mint a gyermek. S mégis mindez csak egy csöpp volt
 48 16|              megosztotta vele. Isten mégis elhagyott nyomorúságunkban.
 49 16|         telkes gazdák közül, de hogy mégis szívesen elmegy akármikor,
 50 16|         cselekednék másképp, de hogy mégis jobb lesz elmennie, mert
 51 16|          hogy az, mivel õt vádolják, mégis lehetetlen. Ezt tisztába
 52 16|              az akasztófa alatt ülve mégis áldani fogom istenemet,
 53 17|           pedig a csont mind ép, ott mégis egész legény egy kikerül.~-
 54 17|             hibáikat, tõlök megválni mégis lehetlen; mi csoda tehát,
 55 17|   felsõbbeknek tartunk, s kik velünk mégis úgy bánnak, mint ha mi lennénk
 56 17|              azt, mely szívbõl jó, s mégis ez kellene, hogy Vilmám
 57 17|     bizonyosan németnek tarthatni; s mégis a sebész egy szót sem tudott
 58 17|       darabok összevarrása bízatott, mégis e magában könnyûnek látszó
 59 17|          nálunk teremtette, a chinát mégis nem itt hagyá nõni?~- A
 60 17|             kellemetlenség nélkül, s mégis ha a tekercsbõl egy pálca
 61 17|             szinte nyájasak valának, mégis volt valami a hangban, mi
 62 19|              mint mondani szokták: s mégis szobrászt, sõt még egyetlenegy
 63 19|          alatt magát jól érzené; - s mégis Garacs nyomorult kinézésben
 64 19|            felsõ fogakat törte ki, s mégis oly tokányt, mint õ, senki
 65 19|            mert noha szemei nyitvák, mégis vonásainak kifejezése olyatén,
 66 19|          készültek ellenünk, s azért mégis megvagyunk!~- Igazság, bruderkám,
 67 20|          férget láttam én életemben, mégis itt vagyok. Mi bajunk lehetne?...
 68 20|         juttaták, hogy a Tisza talán mégis kiáradt. Most nem volt többé
 69 20|       irgalmat a gonosztevõ iránt, s mégis mennyi van sokszor a vétkesnek
 70 20|          ragadták, rég elnémultak, s mégis lázas állapotban, rohanva
 71 20|              emelé ez emlékeknél. „S mégis - mondá magában, s öklei
 72 20|          görcsösen összeszorultak -, mégis feldúlták házi boldogságomat!
 73 20|        csendemet ne zavarják fel, és mégis!” - Viola még egyszer átgondolá
 74 21|           embereket látsz... a dolog mégis nem asszonynak való. Még
 75 21|              két tehén égett belé, s mégis mikor nagyságos asszonyom
 76 21|         többé nem lehet, de nyugalom mégis; s a rab, álomba mélyedve,
 77 22|     természetes undort gerjesztenek, mégis a legfinomabb eledeleknek
 78 22|    pótolhatjuk még), hány fokozat, s mégis mennyi gyönyör mindenikben!
 79 22|        tettnek, ha csak szólunk?), s mégis mily olcsóság ennyi haszon
 80 22|         feljogosítva nem érezheti, s mégis mindenik azon üdvös korlátok
 81 22|     törvényszék elébe kerül, s azért mégis lógott.~- Én csak gyenge,
 82 22|           találkozott?~- Igen, de ha mégis megtörténnék? - kérdezé
 83 22|       legidõsebb fõbírájának? Már ez mégis sok!~- A tekintetes úr igen
 84 22|               Szavazzunk.~- Igen, de mégis - mondá Kislaky.~- Mondom:
 85 22|           baj nem volt, s a gazember mégis függött.~- Valóságos gyilkolás -
 86 22|              alig láttuk egymást, és mégis néha meg a láng oly fényt
 87 22|           szükséges - mondá Viola.~- Mégis, miután tudtátok, hogy a
 88 22|      közelített. Oly édes mondhatni: mégis nekem volt igazságom! a
 89 22|        sóhajtott a báró.~- Hát talán mégis - mondá Kislaky félénken -
 90 22|         eldisputáltak volna rajta, s mégis mindeniken keresztülestünk
 91 22|        törvényszék elõtt már tettem: mégis sokkal inkább ismerem kötelességemet,
 92 22|              véleménye szerint talán mégis jobb volna, Völgyesy úrnak
 93 22|        kívántatnak.~- Ez sok, ez már mégis sok! - kiáltott Zátonyi
 94 22|           kelle állnia pár lépésre s mégis elválasztva tõle.~Valami
 95 22|              e két egymástól távol s mégis egymásban oly egészen elmerült
 96 23|           nem akarhattok.~- De talán mégis, ha lemennék - mondá Kálmán,
 97 23|              akasztják fel Violát, s mégis fura dolog volna, ha egy
 98 23|             terembe visszasietett. - Mégis jó fiú az a Kálmán - gondolá
 99 23|   megmenthettem volna ez embert, s õ mégis meghal. Vére lelkemen fekszik.~
100 23|     mindamellett törvényeink szerint mégis bûntett. Ha nem sikerülne!
101 23|        pince- s magtárkulcs!~- De ha mégis megtudják? - mondá az apa
102 23|    megszabadul, s nyugodt lehetsz.~- Mégis szörnyû törvény - sóhajtott
103 24|      szeretik, mint elsõ apjokat, az mégis egészen más lehet. Látod-e,
104 24|           pajtásom háborúba is volt, mégis azt mondja, soha ily sokáig
105 24|           Fülei csengeni kezdtek, de mégis tisztán hallá a lépéseket
106 24|           segíthetének, s a jelenben mégis e két szörnyû veszély állt
107 25|           egészen ment, s mely iránt mégis talán éppen azért valamennyien
108 26|         fájdalommal mondhatunk le... mégis szerelme által a föld legboldogabb
109 26|    esztendõre fogja leszállítani. De mégis tömlöcben! éspedig lopásért,
110 27|         jegyzõné, ki az ügyvéd által mégis oly valaminek tudásához
111 27|       válaszolt Erzsébet, ki elvégre mégis megsokallá az ügyvéd szemtelenségét -,
112 27|        gondoktól ment lehetett... és mégis Tengelyinek nyújtá kezét,
113 28|       megkísértve, nem zárhatja-e be mégis. Eszébe jutott, hogy mióta
114 28|            szörnyen rázta fejét... s mégis éltemet teszem rá, ezt nem
115 28|        kérdeztük, ki a gyilkos? csak mégis Tengelyit nevezte, ugyebár? -
116 30|         rohant Macskaházy szobájába, mégis nem volt közöttük, kinek
117 30|         fecseg, mint a kofa, s végre mégis bizonyos hogy a fiskális
118 30|             át, nem raboltattak-e el mégis ez irományok - vagy maga
119 30|              felakasztanák, de azért mégis bizonyos, hogy része volt
120 30|             ki tudja, a jegyzõ talán mégis ártatlan, nem akarnám megszégyeníteni.~
121 31|              is meg, nem fog-e azért mégis odagördülni, hová azt természetes
122 31|              melyet Liptákné hozott, mégis készületlenül találta õt. -
123 31| szerencsétlent halálától megmentsek, mégis apám, mert Violát gonosztevõnek
124 32|              egy fél fontot nyomna - mégis ne nézne éppoly megelégedéssel
125 32|     természetes vala tehát e kérdés, mégis a fõügyész látszólag megzavarodott
126 32|             volt s vasban tartatott, mégis bizonyos emberek kezelése
127 32|              hónapokig ide zárattak, mégis panaszkodni szoktak. Nem
128 32|             szabadlábon tartá, végre mégis tömlöc építésére határozta
129 32|             el van foglalva.~- Tehát mégis négy tömlöc, melyben a rabok
130 33|              halálra ítélve, s azért mégis itt vagyok; s ha lefejeznek,
131 33|     felakasztották, s utoljára talán mégis késõbb halsz meg, mint én.
132 33|            meglehet, a teins uraknak mégis igazságuk volt, mikor rám
133 33|          ehhez is szokni kell, azért mégis legény lesz belõled.~A vén
134 34|             lépésében akadályozva, s mégis magányosan találja magát,
135 34|     felfedezésétõl kell remegnie - s mégis mit tehetett? - Neje helyesen
136 34|              ha hazámba visszatérek, mégis meg fognak szakadni; hogy
137 34|           utolszor kezet nyújtánk, s mégis boldogok valánk. Te egy
138 35|         barátjának ezen aggodalmait, mégis soha ember talán boldogabbnak
139 35| bizonyítványokkal nem léphetünk fel, mégis a legnagyobb rész ártatlanságán
140 36|             már közönségessé vált, s mégis egyes emberek, anélkül,
141 37|             hogy az emberek többsége mégis e szerint fordítja köpönyegét,
142 37|             Vándory... hátha a zsidó mégis jobban érzené magát, és?...
143 37|           egészen megtérítette. Csak mégis jobb volna talán, ha itt
144 37|       bizonyosan cseppjeit veszi be; mégis jó volna, ha valakit hínék.~
145 38|              hol nem mi gyõztünk, és mégis hányszor nem retiráltunk! -
146 38|        kétkedni kezdett, nem lenne-e mégis jobb, ha õt békén hagyja? „
147 38|             van-e kín ennél nagyobb? Mégis mindemellett Viola végre
148 38|           szerencsétlent, hogy talán mégis valami módot találhat, miáltal
149 39|             tudja, nem kapok-e végre mégis gráciát, mint János mondta?”
150 39|          lehetett, s ezt látva, neki mégis legtanácsosabbnak látszott,
151 39|              kelle látnom.~- Éspedig mégis úgy van - mondá Ákos, ki
152 39|          fogja lelkében találni - de mégis nem állt-e sokszor meghatva,