Fejezet
1 1 | igen kevés marhája van; - ezt látta, midõn szemeit behunyta,
2 1 | midõn szemeit behunyta, ezt, midõn azokat ismét fölnyitá.
3 1 | kétöles homokdombon állanak (ezt jegyezzék meg különösen
4 1 | óta bírt tulajdona, mint ezt a nemzetség ügyvédje, teins
5 1 | város fölött emelkedik; s ha ezt vidékünk véghetlen unalmasságával
6 1 | kilátás nyílik?~- Azaz, ha ezt tenni bírjuk.~- Bírjuk -
7 1 | azt tedd másoknak is” - ezt parancsolja vallásunk; már
8 1 | mutatkozott.~- Meg kell vallani, ezt ügyesen intézted el - szóla
9 1 | határoz jellemükrõl; ki ezt figyelemmel követi, néha
10 2 | hivatkozom, nem tapasztalták-e ezt - nem magukon, mert hisz
11 2 | az életre készít, s mert ezt természet szerint az urasági
12 3 | Nem volna-e bolond, ki ezt mondani merészlené? Amit
13 3 | veszély után ijed meg, s ezt sohasem láttam oly mértékben,
14 3 | magára - úgy látszik, maga is ezt kívánja -, s térjünk vissza
15 4 | jó szomszédink voltak.~- Ezt jól tevéd, leányom - szóla
16 4 | Most sokáig anyám is csak ezt beszélte, s úgy sírt s kiáltozott,
17 5 | köszönök. Mondja meg neki kend ezt: Tudom, hogy vasládájában
18 6 | áldozza föl; de reménylhetem-e ezt Vilmától? s hidd el, az
19 6 | kivéve, s az becsülete; de mi ezt csak távolról érdekli, abban
20 6 | nõvére kezét Ákos -, oh, csak ezt tudjam, csak arról legyek
21 7 | egész dolog csak attól függ: ezt vagy amazt akarják-e a T.
22 7 | természetes-e, hogy Rétyné, tudva ezt, minden hozzá írt levél
23 7 | bírt elég jellemmel, hogy ezt tegye? Mindezen okok együtt
24 8 | választani leányát; s ha ezt megpróbáltad, majd alkotmányos
25 8 | találkozunk; s nincs, ki ezt valaha inkább érezte volna,
26 9 | nagyságos asszony jelenléte ezt természetessé teszi.~Miután
27 9 | nemesség is. Aki velünk ezt nem akarja, aki jogainkat
28 11| rosszall minden korteskedést. S ezt nem bámulhatja senki, ki
29 11| válhatnék. S vajon bámulhatjuk-e ezt? Magyarországban, hol kivévén
30 11| tulajdonaidról -, nem gyanítjuk ezt. Természetünkben fekszik,
31 11| s valóban szívtelen, ki ezt nem a beszédek szépségének,
32 11| mindig nyugtalanabbul -, ezt a beszédet én csináltam.~-
33 12| világon, legalább vannak, kik ezt hiszik, s azért olvasóim
34 12| szavai igazságát, megvallani ezt kevesen fogják. Kik vezércsillagul
35 12| csalódik, ha gondolja, hogy ezt rossz néven venném. Ami
36 14| mondják, vannak emberek, kik ezt sohasem tevék, s meggyõzõdésem
37 14| mosolygó arccal tehesse ezt.~S Erzsébet örült Ákos látogatásának.
38 15| állhatnának.~De hagyjuk ezt, regényt s nem politikai
39 15| ha az angol alkotmányba ezt lehetne behozni, nem volna
40 15| pillanata volt. De pártok, mint ezt mindenki, ki életében hasonló
41 15| sajnálta, csak „ki hitte volna ezt!” sóhajtá magában.~Tengelyi,
42 16| nehány hívet ne talált volna; ezt azon hatalomnak tulajdoníthatjuk,
43 16| helyre, mint a fenevadat, de ezt Viola nem tette. Darabokra
44 16| vádolják, mégis lehetetlen. Ezt tisztába kell hoznom, meghalnék
45 16| Tengelyi - s te kívánod ezt, te talán, midõn az egész
46 16| Isten látja lelkemet, Jónás, ezt nem érdemeltem tõled.~Tengelyi
47 17| rejtély állíttatik fel, s ki ezt, mely nem egyéb, mint hivatásunk
48 17| pesti egyetemben, ha még ezt se tudnók?~- Igazság - szólt
49 17| természetes, hogy a teins úr ezt nem érti - szólt a sebész
50 19| keresni - s miért ne tehetnéd ezt? miután a jámbor igazság
51 19| elõbb hírt vett, mihelyt ezt hallá, kocsira ült, s Macskaházyval
52 19| elküldhetjük.~- De miért nem mondád ezt mindjárt? - szólt a fõbíró,
53 20| közvélemény elõl; s lehet-e ezt bátorságnak nevezni? Ha
54 20| nem alszik. A gulyás, ki ezt nehányszor észrevevé, ilyenkor
55 20| Felvilágosodottabb korunk jól tudja ezt. A vad szenvedélyek, melyek
56 20| enyhíthetne. Nagy írók érezték ezt, s midõn a társaság legundokabb
57 20| karcolással töltsön be, s ki ezt érzi, azt egypár kedvezõ
58 20| Mészároshoz közel állt.~- Nem ezt - szóla emez, fejét rázva,
59 20| Mit gondol kend, Viola, ezt nem tennék, ha kérem, ha
60 20| ujjaiból megszabadítá -, mondd ezt bíráidnak. De mi ez? - kiáltá
61 20| vezetni. De most teheti-e ezt? Tengelyi emberszeretõleg
62 21| levéve magáét - különben ezt vihetnéd neki.~- Hogyne
63 22| szívességével -, de hisz talán ezt a szegény embert csak nem
64 22| legnagyobb ínségökben, s ezt azzal akartam meghálálni,
65 22| a teins uraknak? lehet-e ezt csak feltenni is?~Viola
66 22| mondom; hogy a tekintetes úr ezt maga hihetõképp legjobban
67 22| összeköttetésben maradtak, ezt állandóan tagadá.~- S mikor
68 22| józan okot, melynél fogva ezt kívánja, miután a rabnak
69 22| ismét nyitva hagyá -, hát ezt a gazembert nem akasztatnók
70 22| tudni, ki eresztette be ezt hozzánk. Takarodj, férjed
71 23| történetét?~- Öreg János, ha ezt véghez vihetnéd! - kiáltott
72 23| mihelyt a tiszteletes úr ezt látta, mindjárt mondta,
73 23| ez borzasztó! Teheti-e ezt oly ember, kinek szíve van,
74 23| szerkesztetett. Kinek fogják ezt hibául tulajdonítani? mint
75 23| én megtenném, s hát még ezt!~- Isten mentsen meg, hogy
76 24| Nyúzó -, én kérdeni akarom ezt az én esküdtemet...~- Nem
77 24| sok, sok - mondá Kálmán -, ezt soha életemben nem hiszem.~-
78 24| erõt vett. És bámulhatjuk-e ezt? Nem lüktetett-e minden
79 25| kinyilatkoztatása mellett, elfogadta ezt, s leányával s a fõorvossal,
80 25| teljes mértékben érzette ezt, s ki e pillanatban szívébe
81 26| irományok árát.~- Hogy érti ezt? - kérdé Rétyné ijedten.~-
82 26| alispánné - ön nem képes ezt tenni!~- Annyira vagyok -
83 27| volt, mint közönségesen, ezt az ügyvéden kívül, ki emberek
84 27| gondolt magában - sõt ha ezt teszi, nem valószínû-e,
85 27| Macskaházy elõre látta ezt, s azért választa oly pillanatot
86 27| megjutalmazva érzem magamat, ha ezt tettel bebizonyíthatom,
87 27| másképp mennének. De hagyjuk ezt - tevé egy kis szünet után
88 27| szemtelenségét -, Macskaházy úr ezt oly jól tudja, mint bárki
89 27| asszonyom, senki nem tudja ezt jobban, mint én. Az embernek
90 27| lehetetlen.~- De én kívánom ezt! - szólt hévvel Tengelyiné. -
91 27| hangon az elõbbi -, hogy ezt ily fiatal uraknál rossz
92 27| képtelenség... Ha vejében ezt keresi - tevé hozzá halkabban -,
93 28| ne legyen velök.~- Mondd ezt másnak - szólt a zsivány
94 28| forintot kívánsz.~- Ki mondta ezt kendnek? - szakítá félbe
95 28| mégis éltemet teszem rá, ezt nem követte el senki más,
96 28| mindig Tengelyit nevezte... s ezt fogom mondani a végsõ ítéletig.~-
97 29| úrias bot, rézcsákánnyal... ezt talán most lopta s itt vesztette...
98 30| a másik büszkén -, hogy ezt a gyilkosságot bizonyosan
99 30| Igazság, Bandi mindjárt mondta ezt - szólt a fõbíró -, én nem
100 30| Hisz az egész világ tudja ezt - mentegetõdzött a szakács -,
101 30| kétségen kívül sajnálta.~Az ezt követõ kérdések: - Ismerte-e
102 30| valamennyien megegyeznek. Ezt, reménylem, feljegyezted? -
103 30| összeszólalkoztak? írd fel ezt is Bandi! - mondá esküdtjéhez
104 30| találják szobájában. Reménylem, ezt kiemelted, Bandi? - szóla
105 30| istennek! megkerítettük. Ezt a zsidót - tevé hozzá a
106 31| követte el; de vajon tudtad‑e ezt? s miként állt volna hatalmadban
107 31| keményebben sújtatnak mások! Mi ezt illeti, Réty s Nyúzó közt
108 31| Távol legyen tõlem, hogy ezt tegyem - mondá Vándory nyugodtan -;
109 31| általánosságban. Vannak egyesek, ezt, ha igazságos vagy, nem
110 31| gyilkosságot nem követtem el, ezt nem hittem soha!~- Lehetetlen! -
111 31| miként kényszerítse. Mikor ezt hallottam, elfutottam ide
112 31| miként õ, mennyire emlékezik, ezt szóval sem mondta.~- Úgy
113 31| folytatá: - És ki teszi ezt? ki követi el e szörnyû
114 31| bámulhatnék. De hagyjuk ezt! - tevé hozzá egy sóhajjal,
115 32| kérésedet megtagadja.~- Hagyjuk ezt! - szakítá félbe Ákos. -
116 32| idõnk marad; ne keserítsük ezt oly vitatkozásokkal, melyek
117 32| az alispán úr csakugyan ezt parancsolta volna?~- Éspedig
118 33| többieket megvesszõztette, s ezt a kettõt, minthogy szüléik
119 34| második házassága elõidézte ezt.~Réty, ki elsõ házasságánál
120 34| kell választania, de midõn ezt tevé, az általános megelégedés
121 34| barátodnak nevezted; de hagyjuk ezt! Jónak látád szétszakítani
122 34| Hosszú évek múltak, mióta ezt tevém, de ha szobádon körültekintek,
123 34| várám a pillanatot, melyben ezt tehetem, midõn hírt vevék,
124 34| Sámuelem, te nekem megígérted ezt; az idõ eljött, hol téged
125 35| érzelmeinket. A táblabíró tudta ezt, s azért õrizkedett, hogy
126 35| szorítani akarjuk, s ki ezt nem teszi, mindig szerencsétlenné
127 35| mulatott; sokan akarták ezt tenni napjainkban is, de
128 35| egyedüli kívánatom... s ím, ezt sem kelle elérnem! Erzsébetemet
129 36| visszahívatott.~- Minek cipeled ezt magaddal? - szólt egyszer
130 36| köthetné? De minek bámuljuk ezt? Eseteket mondhatnék el
131 36| sóhajtva -, ne kívánja tõlem ezt. Apáim vallását nem hagyhatom
132 36| engedém, most megrontom még ezt is, s hitemtõl elpártolok.
133 36| És miért nem mondtad ezt vallomásaidban, szerencsétlen?! -
134 36| üdvössége kívánja tõled ezt - szólt ünnepélyesen Vándory -,
135 37| Nálunk, úgy látszik, mindenki ezt várja, legalább nem tapasztaljuk,
136 37| mert gyönyörûséges. Ha ezt életökben csak egyszer megpróbálták
137 37| hazában annyi ember, ki ezt kitartja? minek magyarázatára
138 37| elnöki székben találunk, ezt, fõképp e pillanatban nem
139 37| természetes rend is úgy látszik ezt követeli, miután tudva van,
140 37| gondolatokba mélyedett; ezt fogják tenni hihetõképp
141 37| reménység nincs? De lásd, ezt csak azért teszik, hogy
142 37| fájdalmas nyögést hallana.~Ezt tovább hallgatni, anélkül,
143 38| csak az úrfi maradt meg; de ezt ne kérje tõlem. Ha életemmel
144 38| mit eddig szenvedtem, még ezt is el kelle érnem?! Talán
145 38| öltem meg Macskaházyt - ezt minden gyerek elmondhatja;
146 38| büntetésemet még tovább: ezt javasolja kend? De azt hiszi-e,
147 38| folytatá szenvedélyesen - ezt nem tûrhetem tovább; történjék,
148 39| kezeibe adja magát, vagy ha ezt nem találná ott, legalább
149 39| találni nem lehetett, s ezt látva, neki mégis legtanácsosabbnak
|