Fejezet

  1 22|             másikban Zátonyi táblabíró s Völgyesy alügyész ültek, ez utolsó,
  2 22|          történik, sokszor változtatják.~Völgyesy külsejében nem vala semmi,
  3 22|          általános vala a vélemény, hogy Völgyesy kedves ember mindamellett; -
  4 22|           férfihang, melyre valamennyien Völgyesy felé fordultak -, meghallgatás
  5 22|                  nincs szavam. - S ezzel Völgyesy meghajtva magát, a többiekkel
  6 22|                 szabályok felolvasásánál Völgyesy magaviselete, ki az egész
  7 22|               akart küldeni, s egyszerre Völgyesy azon állítással lépett fel,
  8 22|               szólt Nyúzó elbámulva - és Völgyesy úr azt nekem mondja, a megye
  9 22|                folytatá mindig nyugodtan Völgyesy -, a folytonos üldözés e
 10 22|        feledkeztem meg errõl - válaszolt Völgyesy -, de miként sül ki ezen
 11 22|                 mert ellentállt? - mondá Völgyesy élesen.~- Csak azért - válaszolt
 12 22|                 Zátonyi türelmetlenül -, Völgyesy úrnak voksa úgy sincs. Szavazzunk.~-
 13 22|                kissé kételkednem - szóla Völgyesy, ki, midõn látá, hogy Kislakyt
 14 22|    összebeszéltek.~- Csakugyan azt hiszi Völgyesy úr - mondá Kislaky nyugtalanul -,
 15 22|          Macskaházy úr csalódik - felelt Völgyesy -, a tárgy, melyrõl szólunk,
 16 22|           szerzett.~- Jól van - folytatá Völgyesy mindig inkább lelkesedve
 17 22|                 zavarodva vakarta fejét, Völgyesy tovább szólt. - A második,
 18 22|                két jólelkû tanú? - szóla Völgyesy diadalmasan.~- Igazság -
 19 22|                  halálra ítélni? - mondá Völgyesy, alig titkolhatva el belsõ
 20 22|                  tisztában magával, noha Völgyesy elég szorgalommal igyekvék
 21 22|              taktika által Kislaky, kire Völgyesy szavai eddig hatással voltak,
 22 22|           bírákon nem volt oka kétkedni.~Völgyesy érezte e helyzetet, s felsóhajtva
 23 22|                  tekintetet - jegyzé meg Völgyesy -, legalább mi Cifra - vagy
 24 22|         válaszolt Sóskuty, míg Kislaky s Völgyesy bámulva fordultak a szólóhoz -
 25 22|       akasztatott fel.~Zátonyi nevetett, Völgyesy ég felé emelé szemeit.~-
 26 22|              Valóságos gyilkolás - mondá Völgyesy -, szörnyûség!~- Amice -
 27 22|                  az nem érdemetlent ért: Völgyesy, ki azok után, miket eddig
 28 22|        szerencsétlen emberrel tréfát ûz.~Völgyesy, ki az egész jelenet alatt
 29 22|                 meg kend valamit - szólt Völgyesy meghatva -, ha nem tudja,
 30 22|                 de ezen embernek - szóla Völgyesy - elébb tudnia kell, hogy
 31 22|               Gondolja meg jól - sürgeté Völgyesy, szinte kérõ hangon -, lám
 32 22|            tisztelt jegyzõ urunkat erre.~Völgyesy anélkül, hogy e szavakat
 33 22|                befolyással lehet - mondá Völgyesy -; hogy volt az, amit kend
 34 22|                    jegyzé meg Zátonyi. - Völgyesy érzelmeit nem fogom leírni.~-
 35 22|            nélkül nem maradott volna, ha Völgyesy deákul nem emlékezteti,
 36 22|               már félteni kezdé ebédjét.~Völgyesy szólásra inté, s Viola,
 37 22|                alávaló koholmány, s maga Völgyesy minden jóakarata mellett,
 38 22|           végeztethetik be - szóla közbe Völgyesy -, a rabnak vallomása hosszú,
 39 22|          elfogadák ez indítványt, s csak Völgyesy rázá tagadólag fejét azon
 40 22|                elõtt vallott - válaszolt Völgyesy nyugodtan.~- Ez hallatlan! -
 41 22|             utasításban; s mondjon nekem Völgyesy úr csak egy józan okot,
 42 22|              tartani.~- Okom - válaszolt Völgyesy -, mert az irományok hitelessége
 43 22|          Mennyire illõ s méltányos, hogy Völgyesy úr, ki a tisztújításnál
 44 22|                elnyerésére még maradt. - Völgyesy úr - szóla engesztelõ hangon -
 45 22|              eszközt fenntartsa? - szóla Völgyesy, kinek egyébkor halvány
 46 22|                 bámulva néztek egymásra, Völgyesy folytatá:~- Utasításunk
 47 22|                 valának kihallhatók, míg Völgyesy nem kis nehézséggel kevés
 48 22|           törvényszéknek hatalma - mondá Völgyesy, megvetõ tekintetet vetve
 49 22|                  talán mégis jobb volna, Völgyesy úrnak nézete szerint, másképp
 50 22|                     Azon esetben - mondá Völgyesy - a teins törvényszék engem
 51 22|               siker nélkül azonban, mert Völgyesy, végighallgatva minden okait,
 52 22|                   kiálta Zátonyi - teins Völgyesy úr, ki csak most lépett
 53 22|                 meggyõzõdésével.~- Teins Völgyesy úr - szóla Macskaházy, minden
 54 22|                  a jegyzõséget, de teins Völgyesy úr most, midõn látja, hogy
 55 22|             kitûnõ ügyességû pennától...~Völgyesy azon emberek közé tartozott,
 56 22|            helyesen ítélhessen. „Szegény Völgyesy, nincs szerényebb ember
 57 22|              Mennyivel általánosabb volt Völgyesy jellemérõl Taksony megyében
 58 22|           csodálkozva néztek egymásra. - Völgyesy, kinek ez elsõ hivatalos
 59 22|               vétetik tekintetbe, s csak Völgyesy tapasztalatlanságát bizonyítja,
 60 22|     bebizonyítására nem vala, mint midõn Völgyesy ezen szavainak következését
 61 22|            táblabíró urak! - mondá végre Völgyesy, miután nem kis erõködés
 62 22|           Statáriális úton? - vága közbe Völgyesy keserû mosolygással.~- Statáriális
 63 22|                nem tartottuk méltónak. - Völgyesy, ki e két - honunkban legkedvesebb
 64 22|                  legnagyobb figyelemmel.~Völgyesy, az utasítással kezében,
 65 22|                 mintegy magának tapsolt.~Völgyesy csak azt jegyzé meg, hogy
 66 22|                 Méltóságos uram! - szóla Völgyesy bámulva.~- Õméltóságának
 67 22|               kiegészítése? - vága közbe Völgyesy mindig hevesebben.~- Haszontalan
 68 22|        felakasztathatják! - kiálta végre Völgyesy minden mérsékletét vesztve -
 69 22|            Sóskuty.~Sok idõ kellett, míg Völgyesy a zaj között érthetõvé teheté
 70 22|           egyenlõsége kívántatik - szólt Völgyesy magasabbra emelve szavát -,
 71 22|                  számolni fogunk - mondá Völgyesy, kalapját feltéve, s égõ
 72 22|            szobájának ajtaja megnyílt, s Völgyesy a folyosóra lépett, Viola
 73 22|             Meglesz kívánata - válaszolt Völgyesy mélyen meghatva, s miután
 74 22|              fogai között dörmögve szidá Völgyesy szemtelenségét, a többiek
 75 22|             Macskaházy, ki célját, midõn Völgyesy távozott, elérve gondolá,
 76 22|               neje s Kálmán kéréseinek s Völgyesy okoskodásainak ellentállni
 77 22|                bírák együtt ültek, mióta Völgyesy elment, s a rab vallomását
 78 23|                                 23~Midõn Völgyesy a törvényszéket elhagyva
 79 23|                becsét vették tekintetbe.~Völgyesy inkább fel vala gerjedve
 80 23|     bevégezettnek mondhatunk - válaszolt Völgyesy ‑, vége van, sõt az ítélet
 81 23|               együtt. - S ezzel Kálmán s Völgyesy az elõbbinek szobájába mentek,
 82 23|             mellyel a máskor oly nyugodt Völgyesy e szavakat mondá -, az nem
 83 23|                 is azt hittem - viszonzá Völgyesy -, nem lehet senki, ki apádat
 84 23|                mondd el hát, mi történt?~Völgyesy, mennyire lehet, röviden
 85 23|            elbeszélés alatt leült, midõn Völgyesy elhallgatott -, halálra
 86 23|                  Meg fog egyezni - mondá Völgyesy keserûen, de nyugodtan -,
 87 23|                  gazság történik - mondá Völgyesy, gondolkozva -, e levél
 88 23|               Nyugodtan, barátom - mondá Völgyesy, megfogva Kálmán kezét,
 89 23|                  elfelejti - szólt közbe Völgyesy -, hogy statáriumról van
 90 23|               dologról idegenek elõtt.~- Völgyesy úr elõtt bátran szólhatsz -
 91 23|                  megszabadítani? - kérdé Völgyesy érdekkel.~- Azt még nem
 92 23|               vala a vígabbaknak egyike. Völgyesy s Kálmán elmerülve gondolataikba
 93 23|                    De hogy? - kérdé most Völgyesy, szinte türelmét vesztve
 94 23|              örömében összecsapta kezét, Völgyesy megvallá, hogy a terv kétségen
 95 23|                 de az õrök? - jegyzé meg Völgyesy. - A tiszttartó, ki a palláson
 96 23|                  Vigyázz magadra - mondá Völgyesy Kálmánhoz, midõn hátrább
 97 23|               hiba volna - szakítá félbe Völgyesy, mosolyogva -, hadd õket
 98 23|                bolond filantrópiájáról s Völgyesy szemtelenségérõl szóltak,
 99 23|         Kálmánunk Etelkát nem kapja meg. Völgyesy is elment s magamra hagyott,
100 24|          keserûségét nevelje, s a fõbíró Völgyesy ajkai körül gúnymosolyt
101 32|         enhelyzetemmel foglalatoskodjam. Völgyesy, mennyire ismerem, becsületes
102 32|                  elõadású szónokot. Maga Völgyesy, ámbár ily társaságoknak
103 32|                felszólításra felelhetne, Völgyesy lépe fel azon véleménnyel,
104 32|                  Zátonyi rosszkedvûen -, Völgyesy úrban minden gonosztevõ
105 32|                   nem tõlem függ - mondá Völgyesy, megvetéssel nézve a szólóra -,
106 32|             fõképp a borzadást nem, mely Völgyesy arcain mutatkozott, midõn
107 32|             olvasóim nem bámulhatnak, ha Völgyesy borzadott a gondolatnál,
108 32|                 közbe Bántornyi James -, Völgyesy úrnak igazsága van. Minden
109 32|                   De kérem - szólt végre Völgyesy, ki az egész beszélgetés
110 32|                 váratlan eset-e? - kérdé Völgyesy.~- Akár váratlan, akár nem -
111 32|                   olyan volt, mely ellen Völgyesy nem gyõzhetett.~Maga a fõügyész
112 32|            kívánatát.~- De végre - mondá Völgyesy, midõn látta, hogy e téren
113 32|              nótárius kedvéért történik.~Völgyesy még többször emlékezteté
114 32|            vitatkozni nevetséges; s hogy Völgyesy úr a perben védelmezheti
115 32|                  táblabírák közül, midõn Völgyesy felelni akart - ha megharagítasz,
116 32|                 kímélettel bánjunk vele.~Völgyesy szorult szívvel követé Karvalyt
117 32|                  lépcsõkön lement.~Midõn Völgyesy, ki mély gondolatokba merülve
118 33|            jegyzõt tudósítá, hogy mindez Völgyesy úrtól jõ, s hogy csak ma
119 33|          Tengelyi borát alig kóstolja. - Völgyesy úr különösen szívemre kötötte,
120 33|                 ez már bor! Isten tartsa Völgyesy urat s a nemzetes urat is.
121 33|               csak azért jöttem le, mert Völgyesy úr mondta, hogy vigyázzak,
122 33| tizenhárom-tizennégy esztendõs suhancok. Völgyesy úr azt mondja, hogy betegség!
123 35|               még hajthatatlanabbá vált. Völgyesy tanácsa s Vándory, sõt Ákos
124 35|               elutasított magától! habár Völgyesy nem egyszer figyelmessé
125 35|                 lassanként leolvadoztak. Völgyesy a legnagyobb felgerjedésben
126 35|                     És családja? - szólt Völgyesy fájdalmasan - gondoljon
127 35|                gerjedve, barátom - mondá Völgyesy, a jegyzõt barátságosan
128 35|        elviselhetném.~- Barátom! - mondá Völgyesy meghatva - nem fogja tagadni
129 35|                  inkább - vágott szavába Völgyesy -, elismerése annak, hogy
130 35|                 szenved kétséget - mondá Völgyesy -, csak Viola kerüljön kezünkbe.
131 35|              Tengelyi úr itt van - mondá Völgyesy sóhajtva -, azon fáradunk.
132 35|                  kend más módot? - kérdé Völgyesy.~- Tudok biz én - felelt
133 35|           kérdeztük Peti cigányt - szólt Völgyesy.~- No, ami a cigányt illeti -
134 35|                   Ami azt illeti - mondá Völgyesy -, Peti tudja, maga az alispán
135 35|                      De kicsoda? - kérdé Völgyesy.~- Hát teins uram - válaszolt
136 35|            megvertük a ferkót Aspernnál.~Völgyesy, mint megyei ügyész, ismeré
137 35|           akadunk rá Violára soha többé.~Völgyesy helyeslé óvakodását.~- És
138 35|             teins uram, az furcsa dolog.~Völgyesy ismétlé az elõbb mondottakat,
139 35|                 S ezzel a huszár elment. Völgyesy s Tengelyi még egy ideig
140 36|            szerencsétlen nõnek leginkább Völgyesy közbenjárása által sikerült
141 36|          legnagyobb fontossággal bírt, s Völgyesy, mint a jegyzõnek védõje,
142 37|              melyek között majd az, hogy Völgyesy s Bántornyi egy bizonyos,
143 37|                lenézve Vándoryt látá, ki Völgyesy s Bántornyi Lajos kíséretében
144 37|                   Különös, igen különös. Völgyesy Tengelyinek ügyvédje, s
145 37|                 s most Bántornyi Lajos s Völgyesy miért hívattak a beteghez,
146 38|                fel, miután Ákos, Kálmán, Völgyesy, szóval azok, kiket Tengelyi
147 39|         tiszaréti házak legjobb barátjai Völgyesy és Vándory maradtak. Az