Fejezet

  1 1 |              szépségeket mutat, hogy szinte elfelejted, mennyire szegénynek
  2 1 |           lovas egy gyáva nyúl után! szinte undorító.~- A vita egyenlõtlensége -
  3 1 |           világon nem volt nehezebb, szinte veszélyesebb dolog, s ki
  4 1 |         Ákoshoz fordulva, ki azalatt szinte a lovasokra fordítá figyelmét -,
  5 1 |               hasonlóképp megismeré, szinte nevetni kezde, s az egész
  6 2 |              minden kép ösmerõsévé s szinte barátjává vált. - Apja,
  7 2 |         elveit annyira helybenhagyá, szinte sírhatott volna örömében.
  8 3 |             napokban részesült, hogy szinte a család egyik tagjává vált,
  9 3 |               szóla Rétyné sóhajtva, szinte érzelgõ hangon -, mennyit
 10 7 |       fizetés nélkül, olvasóim talán szinte nem fognak semmit kívánni
 11 7 |             minthogy Karvaly üldözõi szinte a kisebbségben maradt félhez
 12 7 |            kezelés bízatnék, fejében szinte rögeszmévé vált.~A tornác
 13 7 |             hogy nagy férfiak nõinek szinte megvan néha nagyravágyásuk,
 14 7 |            tapasztalt öntestén, hogy szinte haja borzadt, ha bátyjaurának
 15 7 |       úgyhogy - mi nálunk ritkaság - szinte sokallá a tetszést.~Az alispán,
 16 7 |             meglepetett ember létére szinte igen szépen szólt. Elmondá:
 17 8 |               mely az egész megyében szinte közmondássá vált. Legalább
 18 8 |      egyszerûségét, sok, napjainkban szinte nevetségesnek látszó elõítéletet,
 19 8 |             hogy Kislaky, ki elõttök szinte a kertbe futott, könnytelt
 20 8 |             mit úrnõiktõl hallottak, szinte kisasszonyoknak látszanak;
 21 8 |            felelt a másik hang, mely szinte keleti-, noha nem magyarnak
 22 9 |             boldogabb utódaira, hogy szinte megsajnáltuk; az alispán
 23 9 |         fiatalabb magyar nagy levél, szinte nem sokkal jobb király által
 24 9 |            ügyész, ki a sok munkában szinte elszédült, indítványba hozá,
 25 10|            Bántornyinál tölté, kinél szinte tisztújítási tanácskozás
 26 10|            Ha ez kell - szóla Vilma, szinte letéve munkáját s barátnéja
 27 11|               a szakács- s pincérnek szinte nem voltak ünnepei, azt
 28 11|         kívánt vagy az órát kérdezé, szinte ezen vigyázattal élt.~-
 29 11|       azalatt a beszélgetõkhöz jött, szinte bizonyítá az állítást, s
 30 11| vigyázatlanságáról dörmögve valamit, szinte a házba ment, melynek nagy
 31 11|            sok drága érc között most szinte ezüstnek látszott, s ki
 32 11|           felé még gyöngébb, s végre szinte hallatlanná lett.~A cím
 33 12|     egyedeknél fõképp ily alkalommal szinte a ruházathoz tartozik, gróf
 34 12|              legnemesebb dolgok néha szinte olyanok által eszközöltetnek,
 35 13|          ellen igazságtalanná teszi, szinte félek e tudománytól, mely
 36 13|       közöttök állt, feléje tolva -, szinte nevetséges, hogy ily embernek
 37 14|      részeinek jövõjérõl határozunk, szinte bothoz nyúlunk, ez csak
 38 14|               most elõször életében, szinte neheztelni kezde férjére,
 39 14|             még távolabb útról, s ki szinte nem jöhet be a házba, mielõtt
 40 14|             úgy tetszik, álmodom, és szinte félek, hogy valami bajnak
 41 14|             még nem látott, s melyen szinte elrémült.~- Ákos - szólt
 42 15|         századok elõtt érte küzdött, szinte ingyen tartja, s vajon e
 43 15|     nélkülözhetlen!~A tisztújításról szinte nincs, mit emlékezetre méltót
 44 15|   Macskaházyhoz fordulva, ki azalatt szinte az asztalhoz közelített -,
 45 16|          bejött. Férjem szobaajtaját szinte tárva találta, odament megtudni,
 46 16|           elhágy jó angyalom, s néha szinte azt hiszem: a szegény embernek
 47 16|       összeszorított, csupa méregtõl szinte kéken. Kötözött kezei az
 48 16|            angyal, az igaz, az ember szinte kételkedni kezd az isteni
 49 16|            megfeledkeztem múltamról, szinte szeretni kezdém az embereket
 50 17|         sértetlenül hagyá, s az ifjú szinte szégyenlé, hogy, mint mondá,
 51 17|           gyûlölik egymást, az ember szinte azt hinné, osztályos atyafiak.
 52 17|            János nagy megelégedéssel szinte felkacagott.~- Vagy meg
 53 17|              Rétyné szavai enyelgõk, szinte nyájasak valának, mégis
 54 18|             vonásainak életet adott, szinte átszáll a késõ unokákra?
 55 18|            hintót, melyen Macskaházy szinte Garacs felé hajtatott. Mikor
 56 19|              falu kunyhóival álltak, szinte paloták között képzeléd
 57 19|        bevégeztetett. Mire a fõispán szinte értesíttetvén az állítólag
 58 19|           eszébe jutott édesapja, ki szinte szolgabíró volt e járásban,
 59 19|          akartak! - folytatá a másik szinte nemes haragra gyúlva - azt
 60 19|              az esküdt, midõn Nyúzót szinte bundában látá.~- El, te
 61 20|             félj - szólt Macskaházy, szinte fejét dörzsölve -, nincs
 62 20|           szekeren, a legjobb gyepen szinte repülhet. És végre van-e
 63 20|    kihangzott, néha víg hahota, hogy szinte irigyelhetéd ez embereknek
 64 20|   gyermekkoromból ily érzeményekre - szinte vágyódott az ököljog boldog
 65 20|           szépek, oly csábítók, hogy szinte bámulni lehet, miként nem
 66 20|            figyelemmel követé, ekkor szinte felugrott, torkon fogta
 67 20|          vevék, nem figyelt, de most szinte felkelt hordójáról.~- Ez
 68 20|          magánkívül álla nyílásánál, szinte elsütötte fegyverét; a sors
 69 20|            kommisszárius, ki azalatt szinte a többiekhez jött -, ily
 70 21|         gulyás, ki Violánét vezette, szinte nem szóltak; végre az asszony,
 71 22|         pamutszövetekben bír, s mely szinte nem a kelme minõségében,
 72 22|       helybenhagyólag intve fejével, szinte felsóhajtott.~De még nagyobb
 73 22|        tanúsíta, hogy ki õt ma látá, szinte sajnálta, hogy a faluban
 74 22|    háziasszony, ki a kocsikat hallva szinte a tornácra jött, vendégeit
 75 22|            Macskaházy, ki e szavakra szinte megfordult, Nyúzó fülébe.~
 76 22|             néz, bizonyosan az lesz, szinte félek tõle.~- Ne beszélj
 77 22|          felolvastattak, s Nyúzó, ki szinte a táblabírák között fogott
 78 22|           rab, s mély férfias hangja szinte jólesett a fõbíró rikácsoló
 79 22|              jól - sürgeté Völgyesy, szinte kérõ hangon -, lám a teins
 80 22|          terjesztett egyszerre, hogy szinte megvakultunk.~- S hogy hozta
 81 22|               mint mondják, a rablás szinte érdekel?~- Én nem tudom -
 82 22|             elõtt locsogni tetszett, szinte feljegyeztessék, nem áll
 83 22|              hazudott, és hogy - min szinte nem kétkedem - késõbb önmaga
 84 22|      tapasztalás az ifjúnak fájt; az szinte természetes, s nem is bámulhatjuk,
 85 22|             magát velök táplálja? mi szinte mentségül szolgálhatna;
 86 22|          erõszaknál nem látandok, az szinte igaz.~- Micsoda? - kiáltott
 87 23|         miket ma láttam s hallottam, szinte nem mondanék egyebet. De
 88 23|                 kérdé most Völgyesy, szinte türelmét vesztve a huszár
 89 23|          tiszttartó, ki Vándory után szinte feljött -, én a rabot oly
 90 23|         kandalló ropogó tüzét nézve, szinte szomorú gondolatokba mélyedett -,
 91 24|           csendet.~A rab kamarájában szinte minden hallgatott, s az
 92 24|       fõképpen a báró - ki mégiscsak szinte mágnás, vele az egész napon
 93 24|            fülébe kapaszkodva, magát szinte veréssel s karmolással védelmezé,
 94 24|           erõszakkal kezet csókolva, szinte elsietett; õ maga, boldogan,
 95 24|        meghatva, megszorítá kezét, s szinte szobájába vonult, s az úri
 96 25|             Gondolj nõvéredre, kinek szinte egész jövõjét elrontod,
 97 26|              gondolkozás után, midõn szinte felkelt -, úgy fog kiütni;
 98 26|           szavam - válaszolt a másik szinte határozottan.~- Ön nem adja
 99 27|         elõtt találkozni nem fognak. Szinte kár, hogy mindennapi életünk
100 27|   feláldozásáról? - mondá Macskaházy szinte neheztelõ hangon. - Hisz
101 29|              nem veszté. Társai, kik szinte így valának meggyõzõdve,
102 29|            kezébõl kivéve a lámpást, szinte megnézték az utat, A friss
103 29|        kertnek a házhoz vezetõ útján szinte nyomok látszanak. A kocsis
104 29|     megpróbálva, azt nyitva találák, szinte bementek, s mindenki világosan
105 30|            valamivel többet mondani, szinte istent s annak minden szenteit
106 30|              szólni akar, mire nézve szinte a konyhaszolgáló, az inas
107 30|            fel Ferkó kocsis, ki most szinte elõre tolakodott -, a Tiszáig
108 30|          zsidóra fordítva szemeiket, szinte nevetni kezdének, míg Üveges
109 30|    szakácsnét - szóla Nyúzó, ki most szinte ez asszony különös magaviseletére
110 30|         arcokkal az asszony.~- És én szinte felhíhatom tanúbizonyságul -
111 30|           ennek valóságát: a többiek szinte bizonyíték ezen állítását;
112 30|      pártolni - válaszolt az alispán szinte halkan, de a legnagyobb
113 30|            hiszed - szólt az alispán szinte a zsidóhoz fordulva -, hogy
114 30|          elõadásában, ha a béres, ki szinte jelen volt - s mint Ferkóval
115 31|         Elfogatását? - mondá Vándory szinte elijedve a gondolattól -
116 32|             való dobáltatáshoz, mely szinte e mesterséggel jár; - s
117 32|     használtassanak... késõbb pedig, szinte határozatilag, börtönei
118 33|             gyermek. - Ha kend szól, szinte kedve jõ az embernek.~-
119 33|             fejét kezeire támasztva, szinte a földön, egy gyermek ült;
120 33|           felelt a másik, ki azalatt szinte bundájára feküdt -, hogy
121 34|              semhogy, míg apánk élt, szinte adósságokban nem keveredtél
122 34|          közted s közte az egyetemen szinte közmondássá vált, tovább
123 35|    személyeivel, hogy végre magam is szinte elparasztosodtam. Senki
124 35|              Palaczkay, volt fõbíró, szinte érdekes egyéniség. Miután
125 35|             miután férje elzáratott, szinte Porvárra jött, s egy kis
126 35|     elvehettek. A szegény leány néha szinte szemrehányásokat tett magának,
127 35|              e hazában, valószínûleg szinte csak azon fáradozott volna,
128 35|        tisztelt barátom - szólt emez szinte az ablak mellett megállva -,
129 36|        felette sokat okoskodom; néha szinte megsajnálom olvasóimat.
130 36|             igen sok vádlotton kívül szinte egy ily tökéletesen ártatlan
131 36|         kitõl undorodva elfordulunk, szinte még ember marad. A tettek,
132 36|         Vándory a rabokra gyakorolt, szinte csodálatos vala. Ha a tömlöcbe
133 36|              Tengelyihez küldve, már szinte lemondott reményérõl. Nem
134 37|    parancsolatára követtetik el, úgy szinte azon verés sem, melyet a
135 37|      fiókjába, bezárta szekrényét, s szinte bámult, miként ragadtathatá
136 38|              Porváron lévén, a hírre szinte a házhoz jött, csak azon
137 38|            ajtaja zárva találtatott, szinte erre mutatott, csak azon
138 38|        gyermekeit lovain õ vitte el, szinte nem lehete kivenni többet.
139 38|              nagy tetteirõl hallott, szinte megvetéssel nézett önéletmódjára,
140 38|            ha förgeteg után, melytõl szinte elborzadunk, véghetlen nyugalmat -
141 39|             ki a lovasok mozdulatait szinte a legnagyobb figyelemmel
142 39|             a pandúr, ki lõfegyverét szinte kezében tartá, alig látá
143 39|           faluba küldetett, pajtásai szinte e helyre jöttek - vízért