Fejezet
1 1 | fordulva -, beszélje el kend, János, miért hozták elõmbe e vén
2 1 | hogy nem ismeri - felelt János -, s mikor erre fölpattantam -
3 1 | gondolám én is - viszonzá János -, mihelyt tehát tudtuk,
4 2 | egy föltétel alatt, hogy János fia, ki a fõispánnál együtt
5 9 | minõ az angol földetlen János vala, s hogy némely kicsiségeken
6 11| megyének nincs? Kraveczky János úr, s valóban kár, hogy
7 13| tudná, hogy Sz.-vilmosi János úr, vagy közönségesebb nevén
8 17| mellett ül, s öreg huszárja, János, a sérült kezet idõrõl idõre
9 17| behunyta szemeit. Csak az öreg János, ki idõrõl idõre friss jégborítást
10 17| akartam mondani - válaszolt János -, bizony rossz idõnk van.~
11 17| tért vissza székére; míg János, ki azalatt fát tett a kandallóba,
12 17| mit most szednek - szólt János, ki ismét az ágyhoz visszatért
13 17| teins uram! - jegyzé meg János, minden módon igyekezve,
14 17| sebre új borítás tétetett. János az elõbbivel kifelé indult.
15 17| sóhajtva hozzátevé: - Hidd el, János, ha más bajom nem volna,
16 17| szükséges tudniok, hogy az öreg János, ki 1814-ben, noha olvasni
17 17| mostani ura világra jött, János a Rétyeket el nem hagyta.
18 17| fõbíróból alispánná emelkedett, János, mint mondá, vele avandsírozott.
19 17| asszony parancsolt, a Rétyek s János nem válhattak meg egymástól,
20 17| dolmány jobban illenék, mint János verhenyõs képéhez, melyet
21 17| lehetlen; mi csoda tehát, ha János tekintélye is napról napra
22 17| mászni s végre járni kezdett, János mellette ült a földön, s
23 17| becsét elõtte, szóval az öreg János egész idejét úrfiával tölté,
24 17| tehát Ákos anyja meghalt, János s az úrfi társalkodásainak
25 17| elõbbi helyén fenntarthassa: János, mint az egész ivadék, melyhez
26 17| tízszer végighallgatott. János elõadásában voltak bizonyos
27 17| több részleteket kívánt. János, mint a nép embere, mindig
28 17| történetkönyveinkben a néprõl, úgy János elbeszéléseiben épp a vezérek-
29 17| képzelõtehetsége ily módon János által foglaltatott el A
30 17| Horvát kapitányt, ki alatt János szolgált, s kit az elsõnél
31 17| egész valójának irányt ad. János ellenben, ki életébõl senkinek
32 17| egykor korlátlan hatalommal János uralkodott, más foglalatosságokat
33 17| folytatva a beszélgetést, melyet János, kimenve, abbahagyott. -
34 17| De -~Itt a beszélgetõket János szakítá félbe, ki friss
35 17| tett Ákos karjára. Az öreg János, ki semmit e világon nem
36 17| töltött, embernek, ki, mint János, soha beteg nem volt, ellene
37 17| valamely neveletlen ember, mint János, õt feldsernek nevezte,
38 17| kirurgus úr háborúba - mormogá János -, ott szebbeket láthatott
39 17| nevetve Kálmán, mire az öreg János nagy megelégedéssel szinte
40 17| kivétetik, s azt például János bizonyos módon alkalmazza,
41 17| úgy hiszem... Mit gondol, János? - szólt az öreghez fordulva,
42 17| tudom, mik lehettek volna János e merész szavainak következései,
43 17| gondolatokba merült, melyekbõl csak János ébreszté õt fel, ki friss
44 19| kísérletet? Azonkívül Pista és János pandúrok Garacson, a biztos
45 22| házba mégsem juthatott be. - János pandúr, sógorasszonyom keresztkomájának
46 22| közbe Nyúzó -, Szentvilmosi János - mert a tekintetes törvényszéknek
47 22| Cifra vagy Szentvilmosi János, vagy bármiként hívják,
48 22| Vajon hát Szentvilmosi János, ki a rablásról elõre tudósíttatott,
49 23| Menjen addig legényemhez, János - mondá Kálmán ehhez fordulva -,
50 23| nem bízom.~- Amint akarja, János - mondá Kálmán mosolyogva -,
51 23| elõbbinek szobájába mentek, míg János, még egy ideig körülvezetve
52 23| E pillanatban lépett be János a hírrel, hogy a teins urak
53 23| úr a pusztán van - mondá János -, egész reggel lovagoltam
54 23| hogy arra nyargalt.~- Kend, János, nem tehet róla - mondá
55 23| És hát aztán? - kérdé János, bajszát pödörve.~- Kend
56 23| kedveért - javítá ki magát János, midõn a pirosságot, mely
57 23| teins uram! tevé hozzá János - ha mindaz, ki Magyarországban
58 23| Persze, persze - mondá János fennszóval -, teins uram -
59 23| elõsegítse.~- Már ez más - mondá János mosolyogva -, a teins urak
60 23| Trenk történetét?~- Öreg János, ha ezt véghez vihetnéd! -
61 23| Jól van, jól - mondá János, bajszát simítva -, az öreg
62 23| bajszát simítva -, az öreg János sem oly bolond, mint sokan
63 23| No, hogy vagyunk, öreg János? - mondá Kálmán, mihelyst
64 23| Semmi kétség - válaszolt János -, akit a kommandáns valami
65 23| igen sokkal - válaszolt János mosolyogva. - Mikor az ember
66 23| kulcsa kezemben van - mondá János -, a többiekért jót merek
67 23| elszöktetésére módot talált, az öreg János s a vén Peti cigány esze
68 23| S itt Kálmán elmondá János tervét, melynek végrehajtása
69 23| gondolkozik. - S evvel a János által vett levelet apjának
70 24| foglalatoskodott, addig János nem kisebb sikerrel mûködött
71 24| nyugtalanságunk is.~Az öreg János jó hírei felzavarák e nyugalmat.
72 24| Pista kiküldetett tehát, s János suttogva elmondá minden
73 24| a felébõl is béka válik.~János ekkor közelgeni látá a kis
74 24| annyi bor után, mennyit János biztatására e két ember
75 24| felett, s noha mindketten János segedelmével derekasan felmelegíték
76 24| váltják, õ bizonyosan megfagy.~János egyiránt megelégedve az
77 24| lóháton utánok jöhet.~Az öreg János e hírekre nem kis megelégedéssel
78 24| várjanak kendtek - mondá János -, Kálmán úrfi, mikor ma
79 24| majd abból hozok.~S ezzel János elment, s Kálmántól, kit
80 24| bíznak az úrban - mondá János nevetve -, szeretném tudni,
81 24| fegyverére támaszkodott.~János, mielõtt a kívánt palackot
82 24| Tudják-e kendtek, mit? - mondá János barátságos hangon. - Katonaember
83 24| kételyek után elfogadtatott, s János rövid idõ múlva a fészerbõl
84 24| türelmetlenséggel várának reá.~János lehúzta csizmáit - a cigánynak
85 25| levél íratott, s az öreg János Kislakra nyargalt.~Ezek
86 25| Etelka aznap reggelén, melyen János Kislakról visszatért, egymás
87 26| szólítá meg a távozót János, ki gyertyával kezében vele
88 26| El biz én - válaszolt János -, nem hittem volna soha,
89 26| elmenni. Jó éjszakát!~S ezzel János, gyertyáját a konyhában
90 30| nemzetes és vitézlõ Tengelyi János úrhoz szól, s itt éppen
91 31| csak most, midõn az öreg János által felébresztetett, tudá
92 35| játszik ezeken kívül Talléros János, Porvárnak millionáriusa,
93 35| Itt az ügyvédet az öreg János szakítá félbe, ki anélkül,
94 35| Tudok biz én - felelt János -, pedig nincs is más mód
95 35| között tudakozódik, s azért János tanácsát oly jónak tartá,
96 35| lesz még ma éjszaka - mondá János kis gondolkozás után. -
97 38| hétnél múlt, mióta az öreg János Csavargóssal Porvárt elhagyta;
98 38| fog igazoltatni; legalább János, miután kétheti keresés
99 38| szomszéd megyékben nincs, sem János, sem Csavargós nem kételkedett.
100 38| kérdés vala, melyre az öreg János minden stratégikus ismeretei
101 38| Olvasóim tudják, hogy János, ki maga mindig csak rossz
102 38| nem a mi dolgunk - felelt János rosszkedvûen, mert épp ezen
103 38| tanulhatott, míg az öreg János bennök nem kis gyönyört
104 38| összebeszéltek volna - mondá János sokszor rosszkedvében -,
105 38| akartak, nem bírhaták, s János és Csavargós tovább vándoroltak
106 38| ez életmódot megszokta, János pedig napokig erdõn, réteken
107 38| sóhajtsunk fel - az öreg János káromkodott -, s menjünk
108 38| hogy azon esztendõben, hol János és Csavargós Violát keresték,
109 38| utat veszítve, s habár János megesküdött, hogy vén létére
110 38| szólt; s azon öröm, mellyel János a jó tûz mellé feküdt, alig
111 38| jött.~Violáról, ki iránt János gazdáját, mihelyt az magát
112 38| hozzá, míg Gazsi s az öreg János szemeikkel integettek egymásnak.~-
113 38| is azt hiszem - válaszolt János halkan -, de hallgass, míg
114 38| alvásra készült, míg az öreg János minden fáradtsága mellett
115 38| ez nem így van, az öreg János erõsen csalódott, midõn
116 38| nevén szólíttatott meg.~János, mihelyt a tanyát távolról
117 38| látá maga elõtt.~- Kend az, János? - mondá bámulva, midõn
118 38| kérdé az elõbbi.~Az öreg János, ki jelen járatának helyességérõl
119 38| inkább növekedett; s az öreg János, kérésének engedve, azonnal
120 38| talán vesztõhelyre jut. Oh, János, miért fáradott kend, hogy
121 38| barátimat rontom meg.~Az öreg János mélyen meg vala hatva Viola
122 38| gyanú nem maradhat.~Az öreg János gondolkozva csóválta fejét. -
123 38| Pistát? - mondá az öreg János - kis Pistámat? hej, öcsém,
124 38| fájdalomba merülve, az öreg János könnyekbe lábadó szemekkel.~-
125 38| katona tanácsait, de midõn János, feleletet várva, szemeit
126 38| nélkül tétettek. Így élni, János, nem élet; ha felakasztanak,
127 38| nem fognak - szólt közbe János biztatva. - A vicispán,
128 38| csak a véletlentõl függ.~János, érezve e szavak valóságát,
129 38| mit fog csinálni!? - mondá János mély fohásszal.~Viola egy
130 38| örökre elkárhozom: higgye el, János, én elviselném mindezt panasz
131 38| viselik. Kösse össze kezeimet, János, s vezessen egyenesen Porvárra,
132 38| legjobb, mit velem tehet.~János Viola szavaiból látá, hogy
133 38| mondaná: Violát az öreg János fogta meg.~- Jól van - szólt
134 38| lesz, öcsém - szólt az öreg János -, ha már rászántad magadat,
135 38| kevés lépésre haladott, János egyszerre megfordult, s
136 38| Legfölebb azt mondják, az öreg János nagyobb szamár, mint maga
137 38| Isten veled. - S ezzel János, anélkül, hogy feleletre
138 39| hollétemet. Valamint az öreg János, úgy más is fölkereshetett,
139 39| végre mégis gráciát, mint János mondta?” S ez utolsó gondolat
140 39| elmúlik, s mint az öreg János mondta, még mint becsületes
141 39| földi láng vala.~Az öreg János, kit Ákos gazdájának tett,
|