Fejezet

  1 1 |              köszönettel tartoznak - tevé keserûen mosolygva hozzá -,
  2 1 |        faluba vinni. Nemde mondtam - tevé hozzá Ákoshoz fordulva,
  3 1 |            hoznak, Viola cimborája - tevé hozzá nevetve -, a hatalmas
  4 1 |         nagyságos uram, semmit sem - tevé sírva hozzá -, csak...~-
  5 1 |              jobbak másoknál? - De - tevé rövid hallgatás után hozzá -
  6 2 |           egypárszor életében föl is tevé magában, hogy lakának ezen
  7 2 |           sem maradhatott el. Pénzzé tevé tehát mindenét, mi apjától
  8 2 |             életének egyik fõ örömét tevé.~Vándory s Tengelyi egyébiránt
  9 3 |      véletlenül azon nagy találmányt tevé, melyet a társas életben
 10 3 |             elveszítjük? azonkívül - tevé hozzá a már ellenállhatatlanná
 11 3 |         bántása nem lesz; ha pedig - tevé hozzá a kis ügyvéd enyelgõ
 12 3 |   elszaladunk. Nemde, barátocskám? - tevé nevetve hozzá - hacsak ijedtünkben
 13 3 |          járását egy hosszú botlássá tevé, fölülmúlta képzetét, valamint
 14 4 |          keserûségeivel. Reménylem - tevé Erzsébethez fordulva hozzá -,
 15 4 |          szokták. Ne sírj, leányom - tevé hozzá -, talán csak agyrémekkel
 16 4 |              angyalnak köszönhetek - tevé hozzá kezeit Erzsébet felé
 17 5 |           kezét barátságosan vállára tevé; - mi bajod?~Peti - mert
 18 5 |           velem megmérkõzni, velem - tevé hozzá, egyenként kiszedve
 19 8 |              ily haragé is. Biztossá tevé barátját Etelka szerelmérõl,
 20 9 |        kortesek által; és én tudom - tevé hozzá halkabban a fõjegyzõ -,
 21 10|             e kellemetlen tárgyról - tevé hozzá Etelka oly hangon,
 22 10|           magának ne félj kedvesem - tevé hozzá némi keserûséggel -,
 23 10|           ház elõtt, egy zsidóval? - tevé hozzá - épp most volt itt,
 24 11|        szoktátok, mert tudnod kell - tevé nagy megelégedéssel hozzá -,
 25 11|            fölállított tea-asztalnál tevé végsõ rendeléseit. Bántornyi
 26 11|              közbeszólás hallatlanná tevé elõadását, melybõl csak
 27 11|              legnagyobb nyájassággal tevé biztossá az úri társaságot,
 28 12|         hasonlót kíván. Egyébiránt - tevé hozzá, mintegy megbánva
 29 12|          magam más nézetben vagyok - tevé hozzá a gróf, ki magát soha
 30 14|            féljen, édes kisasszony - tevé hozzá enyelgõbb hangon -,
 31 14|            nem fogok eltévedni. De - tevé Ákos hozzá halkabban, midõn
 32 15|       fogadunk el senkitõl, fõképp - tevé hozzá megvetõ tekintettel -
 33 16|         Porváron történtek. - Most - tevé hozzá keserûen - tudsz mindent.
 34 16|         egész fájdalmadat. Hidd el - tevé kezét szorítva hozzá -,
 35 17|          gondolta ki. A többi közt - tevé hozzá kis szünet után, mint
 36 17|              a legkisebb szolgálatot tevé, fogai közt morogva, hogy
 37 18|        ismert meg, talán bundámról - tevé hozzá nevetve s bundáját
 38 19|      becsületes ember otthon marad - tevé hozzá pótolólag az esküdt -,
 39 20|            egész kezem elzsibbadt! - tevé hozzá a boldog kocsis, jobb
 40 20|              vármegye kemény dolog - tevé hozzá a gulyás egyet suhantva -,
 41 20|            volt. - Ne félj, Zsuzsi - tevé hozzá -, én átmegyek, ha
 42 20|             vagy talán nem tetszik - tevé hozzá, azon méltósággal
 43 20|           meg senki. Vedd kendõmet - tevé hozzá, a pandúrok egyikéhez
 44 20|         ugyebár? Hogy lenne, Viola - tevé hozzá suttogva -, ha megadnók
 45 21|              Légy nyugodt, Zsuzsim - tevé hozzá, megfogva kezét -
 46 21|          magával hordá. Fogja kend - tevé hozzá -, s tartsa meg emlékéül.~-
 47 21|              fõbe magamat, mint Rácz tevé? Õk most nyugszanak, rám
 48 21|          istenem, az éj mily hideg - tevé hozzá, most elõször észrevéve,
 49 21|              Mihelyt virradni kezd - tevé hozzá -, Violát elviszik
 50 22|             vagyunk itt; öcsémuram - tevé hozzá, Völgyesyhez fordulva -,
 51 22|           szabad senkinek, kivévén - tevé hozzá - nemesembernek okkal-móddal.~-
 52 22|           vagyunk. Ugyebár, Viola? - tevé hozzá, a rabot gúnyosan
 53 22|           mentség. Lám, teins uram - tevé kis hallgatás után hozzá -,
 54 22|            valami takarva volt. De - tevé hozzá nevetve, s a rabhoz
 55 22|    visszatérve, a kendõt az asztalra tevé s belõle Sóskuty s Zátonyi
 56 22|        természetes. Kend csalódott - tevé hozzá a rabhoz fordulva -,
 57 22|              szólt vele. Hallod-e? - tevé hozzá, Violához fordulva,
 58 22|            archívumában maradnának - tevé hozzá Völgyesyhez fordulva -,
 59 22|    körültekintve.~- Mi engem illet - tevé hozzá a szóló, meghajtva
 60 22|     utasítással kezében, figyelmessé tevé a törvényszéket, hogy a
 61 22|            törvényszéket figyelmessé tevé, hogy három óra múlt, a
 62 22|          mindjárt háromnegyed lesz - tevé hozzá a báró -, így holnapig
 63 23|           elmentem, mert... e hely - tevé hozzá félbeszakasztva magát -
 64 23|           Etelka írt. Olvasd magad - tevé hozzá, a levelet általadva,
 65 23|           nagy baj. Hej, teins uram! tevé hozzá János - ha mindaz,
 66 23|           fennszóval -, teins uram - tevé hozzá halkan, Kálmánhoz -,
 67 23|          lajtorja, kötél, ló, hej! - tevé nevetve hozzá - nem hallották-e
 68 23|           utána ment s kezét vállára tevé.~- Arról gondolkozom - szóla
 69 24|        minden készületeit. - Látod - tevé jókedvûen hozzá -, hogy
 70 24|              persze, Zsuzsi?... no - tevé mosolyogva hozzá - arról
 71 26|              Várjunk még egy ideig - tevé az alispánné a lehetõségig
 72 26|          egész dolog igen egyszerû - tevé rövid szünet után hozzá. -
 73 26|     szereztük, nagyságos asszonyom - tevé hozzá, az alispánnét kezénél
 74 26|             irományok általadatnak - tevé hozzá, kalapját véve, a
 75 27|           mennének. De hagyjuk ezt - tevé egy kis szünet után hozzá -,
 76 27|              sõt a legbolondabbnak - tevé hozzá, midõn észrevevé,
 77 27|       háladatosságra számolhat, és - tevé hozzá kissé büszkébben -
 78 27|        kívánom. Az irományok tehát - tevé halkabban hozzá, kis szünet
 79 27|             Ha valamit tud felõlök - tevé hozzá kérõ hangon -, ne
 80 27|              Ha vejében ezt keresi - tevé hozzá halkabban -, én ismernék
 81 27|          kedves Erzsébet asszonyom - tevé hozzá, kérdõ tekintetet
 82 28|      irományokat kivéve, az asztalra tevé. Két csomó volt ott, melyeknek
 83 30|            úgy látszik, kötelességül tevé, hogy azzal, kivel éppen
 84 30|           fiskálishoz visszatérjek - tevé hozzá, szemeit törülve,
 85 30|              kutya, el nem követte - tevé hozzá mérgesen -, arról
 86 30|         borzadását - azt vigyék ki - tevé hozzá erõt véve magának -,
 87 30|        megkerítettük. Ezt a zsidót - tevé hozzá a rabra mutatva -
 88 30|            könyveket, nyolc forint - tevé hozzá olvasva -, Erzsébetnek
 89 30|      ártatlannak hiszi.~- Meglehet - tevé hozzá -, hogy a semmirevaló
 90 30|             vérfoltok nélkül. - De - tevé hozzá, a zsidóhoz fordulva -
 91 30|         látszik, a fõbíró gyanítja - tevé hozzá, magát mintegy kiigazítva,
 92 30|       hallottam egypárszor nevezni - tevé hozzá félénken -, de, amint
 93 30|          teins úr mindjárt házához - tevé hozzá Nyúzóhoz fordulva -,
 94 31|          akarna?!... Igen, barátom - tevé hozzá, lelkesedéssel megragadva
 95 31|           érzékeny hangon bizonyossá tevé, miként csalódik, ha a fõbíró
 96 31|              magát a dolgot illeti - tevé hozzá, erõt véve magán -,
 97 31|             vett, Nyúzót figyelmessé tevé, hogy erre semmi szükség
 98 31|              van. Hívja be leányát - tevé hozzá Tengelyinéhez fordulva -,
 99 31|          szárazan. - Szólj nyíltan - tevé hozzá Vilmához fordulva -,
100 31|    tudósítanál. Lám ez asszony itt - tevé hozzá, Liptáknéra mutatva -,
101 31|           Bocsánatot, kedves apám! - tevé hozzá könyörgõ hangon -
102 31|       bámulhatnék. De hagyjuk ezt! - tevé hozzá egy sóhajjal, a fõbíró-
103 32|               Ha, amitõl nem félek - tevé hozzá -, rabságom tovább
104 32|             pártfogásodba ajánljam - tevé hozzá mosolyogva -, nincs
105 32|           csak próbálták volna meg - tevé hozzá öklét felemelve hõsi
106 32|              valamire szüksége van - tevé hozzá -, mindent, mit csak
107 33|             legyen. Nem rossz lesz - tevé hozzá halkan Tengelyihez -,
108 33|             egésznek fõmestere. No - tevé hozzá nevetve -, sz. Istvánra
109 33|       hagyjuk most békével. Holnap - tevé hozzá halkabban ‑, megkínozhatjátok,
110 33|            megcsinálom én az ágyat - tevé hozzá jókedvûen -, hogy
111 33|      palackot ajkához emelve. - Ah - tevé hozzá, midõn ivott -, ez
112 34|            jelen állását tûrhetlenné tevé, s azon pillanattól, melyben
113 34|            választania, de midõn ezt tevé, az általános megelégedés
114 34|           ahelyett, hogy mint máskor tevé, a pityergõ gyermeket türelmetlenül
115 34|            boldogabb?... Sóhajtsz! - tevé hozzá rövid szünet után,
116 34|              azt elhagyá. De öcsém - tevé hozzá -, isten veled, éjfél
117 35|              nem egyszer figyelmessé tevé õt a nehézségekre, melyeket
118 35|            Krivérrel s a fõügyésszel tevé, kikbõl ismét ellenségeket
119 36|              vétkezett, már gyanússá tevé, s beteges teste kettõsen
120 36|         ember, kiért Vándory mindezt tevé, zsidó volt, s mi több,
121 36|           mit velem tett, s azután - tevé hozzá halkabban - lelkemet
122 36|              mint a tiszteletes úr - tevé hozzá, midõn a hatást, melyet
123 36| háládatosságom bebizonyítására. De - tevé hozzá, könnyeit, melyek
124 37|             De nagyságos asszonyom - tevé hozzá bámulva, midõn a halványságot,
125 37|             remegõ kézzel maga elébe tevé -, ezen arsenicummal a fél
126 37|         mielõtt meghal. Kend tudja - tevé hozzá, midõn az asszonynak
127 37|     uralkodhatnak többé. De te, te - tevé hozzá végsõ erõvel -, ki
128 37|      ápolónõtõl hallott. - Barátom - tevé hozzá -, nõd szenvedélyes
129 38|            retirálás? De nem csuda - tevé hozzá rövid gondolkozás
130 38|        testvéréhez foglak vezetni? - tevé hozzá, míg Gazsi s az öreg
131 38|              fel akartalak keresni - tevé hozzá még nagyobb zavarban -,
132 38|             szavát; azaz, ha lehet - tevé hozzá -, de ki tudja, bír-e
133 38|            mit is akartam mondani? - tevé hozzá szemeit kezével törülve -
134 38|    nyugodtabb lesz. Ne félj, öcsém - tevé hozzá, Viola vállára ütve -,
135 39|            látott, végre nyugodtabbá tevé Violát is. Lépésre mérsékelé
136 39|           hogy általadjam. Véresek - tevé hozzá, midõn az irományokat