Fejezet

  1 1 |             Violát? - kérdé Nyúzó oly hangon, melybõl ki õt úgy ismeré,
  2 2 |           felülmúlta, senki szívesebb hangon valakit uramöcsém- vagy
  3 3 |          dörmögé Macskaházy szelídebb hangon -, isten látja lelkemet,
  4 3 |            hozzá a kis ügyvéd enyelgõ hangon - mégis vallani akarna,
  5 3 |              sóhajtva, szinte érzelgõ hangon -, mennyit küzdék, míg e
  6 3 |      hallottál semmit? - kérdé remegõ hangon emez.~- Igen, vizslám ugatott,
  7 4 |         törvényeken - szólt elfojtott hangon Vilma -, de isten neki,
  8 5 |          ismeré Violát, mint hogy ily hangon kimondott kívánatának ne
  9 5 |            fõbíró, mérgében elfojtott hangon -, mérsékelje magát. Én
 10 5 |        opponálok! - harsoga diadalmas hangon, mely elõtt az esküdt, ki
 11 9 |            fõképp Sáskay, ki siralmas hangon rimánkodott, hogy csak hallgassák
 12 9 |            mit azonban, mert alantabb hangon szólt, nem egészen értheténk.~-
 13 10|                 tevé hozzá Etelka oly hangon, melybõl mindenki láthatá,
 14 11|         elhalványult, s gyönge remegõ hangon kezdé a fõispán hosszú címét
 15 11|              kéziratán, ismét halkabb hangon kezde beszélni:~- A nyáj,
 16 12|          szavai nyájasak voltak s oly hangon mondva, hogy ha más helyrõl
 17 12|            elõször életében szólt ily hangon, már felnyitá ajkait, hogy
 18 12|               között a legérzékenyebb hangon a legszabadabb elvek mellett
 19 12|               szólt végre érzékenyebb hangon, mint minõn õt évek óta
 20 13|               közelebb tolva, suttogó hangon -, de én tudnék alkalmat,
 21 14|            folytatá a lehetõségig víg hangon -, az idõ ugyan szörnyû
 22 14|                szólt komolyan, de oly hangon, melynél bizodalom tölté
 23 14|     kisasszony - tevé hozzá enyelgõbb hangon -, Ákos úrfinak nem lesz
 24 14|       megszorítá Ákos kezét, s remegõ hangon mondá: - Ákos, boldogítsa
 25 14|          tegye azt - szólt Vilma kérõ hangon -, míg ön atyja helyben
 26 14|             Vilma - szólt Ákos remegõ hangon, kezét szenvedéllyel szorítva
 27 14|       elrémült.~- Ákos - szólt szelíd hangon -, ön beteg, nyugtassa meg
 28 14|              szólt halk, alig érthetõ hangon Vilma. S Ákos kebléhez szorítá
 29 14|        irományokkal - szólt elfojtott hangon Viola -, halál fia vagy,
 30 14|         mihelyt Ákost meglátá, gyönge hangon segítségért kiáltott.~Ákos
 31 15|        küldöttséget meglátá, szívrázó hangon: éljen Réty, éljen Bántornyit
 32 15|               minden künnlevõk éppoly hangon feleltek; mely nemzeti kötelességteljesítés
 33 16|           hallgatott, végre elfojtott hangon idõrõl idõre félbeszakasztva
 34 16|             kezeit szorítva õt nyájas hangon többször nevén szólítgatá,
 35 16|               Zsuzsi - mondá érzékeny hangon Tengelyiné, a távozónak
 36 16|         vagyok, nemde? - szólt nyájas hangon a lelkész - azt hiszed,
 37 16|             pihent, s fojtott, remegõ hangon kérdé, mi történt leányával.~
 38 16|            apja lábaihoz borulva kérõ hangon kiálta: - Apám!~Jónás, kit
 39 16|             Vilmádnak? - szólt gyönge hangon a leány.~- Jer szívemhez -
 40 17|               kiálta Serer, rikácsoló hangon - jó orvos kezében tíz beteg
 41 17| felgerjedésének okát, midõn ez remegõ hangon szóla: - Nagysád kérem,
 42 17|          kérem, egy szót se többé ily hangon; Vilma...~- Igen csinos
 43 18|           veszedelemben forog, remegõ hangon kérdezé: - Mi történt?~-
 44 20|            sötét láthatárán, s remegõ hangon kérdezé: - Nem volna-e ez
 45 20|             itt - szólt Zsuzsi remegõ hangon -, átmegyek én magam.~-
 46 20|               Nyúzó sokkal csendesebb hangon - nem is az én kötelességem,
 47 20|        fohászkodott az egyik alázatos hangon -, mi mindent elkövettünk,
 48 20|              Nyúzó méregtõl elfojtott hangon, az egyik mellette állót
 49 20|              zsivány mindig vékonyabb hangon, mintha valaki gégéjét szorítaná -,
 50 21|               rólam - szólt meghatott hangon -, nem szükség, hogy aggódjék,
 51 21|               szólt Violáné elfojtott hangon -, Kislakon statárium lesz,
 52 22|             Sóskutyra függesztve, oly hangon, melynek hallásán amaz,
 53 22|    parancsolni, megindulásában remegõ hangon, nehogy a rabtól értessék,
 54 22|         sürgeté Völgyesy, szinte kérõ hangon -, lám a teins törvényszék
 55 22|              gonoszság - szóla remegõ hangon, de mindig mosolyogva -,
 56 22|               Violához fordulva, éles hangon - azon állított beszélgetést
 57 22|        Völgyesy úr - szóla engesztelõ hangon - bizonyosan nem értette
 58 22|           hitelesíteni - szólának egy hangon a többiek; csak Kislaky
 59 22|              táblabíró mindig fentebb hangon - talán nem ellentállva
 60 22|          kíváncsi volnék - mondá éles hangon, szemét az ifjú ügyészre
 61 22|             van - szólt Nyúzó gúnyoló hangon, egy ív papírra mutatva,
 62 22|          hibás ítélet - szóla feszült hangon a nõ -, ha én mondom, hogy
 63 23|              halkabb, majdnem suttogó hangon. - Tiszaréti tiszteletesünk
 64 23|           öregem? - mondá neje nyájas hangon, midõn utána ment s kezét
 65 24|                mondá János barátságos hangon. - Katonaember vagyok, eleget
 66 25|               fiam - szólt Réty, kérõ hangon -, mennyit fáradtunk boldogult
 67 25|               férjéhez fordulva, éles hangon az alispánné - s mit mond?~-
 68 25|               illeti - szólt Ákos oly hangon, melybõl belsõ megindulását
 69 26|               tõle kitelt, bizodalmas hangon az elõbbi - mikor az ember
 70 26|             az ügyvéd, nyájas enyelgõ hangon, midõn az alispánnét kezénél
 71 26|               mondá az ügyvéd gúnyoló hangon -, s igen természetesnek
 72 26|             Macskaházy elõtt s remegõ hangon kérdé: - Nem emlékezik-e,
 73 26|             mondá az alispánné remegõ hangon, melybõl meglátszott, hogy
 74 26|           elõtt, s erõs, elhatározott hangon kérdé: - Az, mit mondott,
 75 26|         válaszolt amaz, meghökkenve a hangon, melyen az alispánné a kérdéseket
 76 26|          lesznek - szólt végre remegõ hangon, megállva elõtte.~- Öt darab
 77 26|           alispánné csaknem rimánkodó hangon.~- Mihelyt a váltók kezemben
 78 27|            mennyire lehetett érzékeny hangon -, engedje, hogy ismét e
 79 27|             felõlök - tevé hozzá kérõ hangon -, ne tegye szerencsétlenné
 80 27|        folytatá Macskaházy bizodalmas hangon - azon szerelem, melyet
 81 27|              gyanítani kezdé, élesebb hangon -, hogy ha az alispán úr
 82 27|           Macskaházy szinte neheztelõ hangon. - Hisz ez angyali teremtés
 83 27|            mondom - szólt megnyugtató hangon az elõbbi -, hogy ezt ily
 84 27|               most egyszerre magasabb hangon kezde beszélni.~- Ami sok,
 85 28|                 Viola! - szólt remegõ hangon Macskaházy, mert kiáltásra
 86 28|            válaszolt a másik könyörgõ hangon -, uramtól is lesz egypár
 87 28|                 szakítá félbe megvetõ hangon a zsivány a szólót -, add
 88 28|              vannak - szólt elfojtott hangon -, de kend nem tudja, ez
 89 28|         kiáltott Macskaházy elfojtott hangon, midõn a zsivány torkát
 90 30|          férfihoz fordulva, szelídebb hangon -, nem kaphatnánk-e früstököt?
 91 30|           löké, s az remegve könyörgõ hangon újra ártatlanságát bizonyítá.~-
 92 30|                mondá a zsidó könyörgõ hangon -, már hogy lett volna magánkívül,
 93 30|             midõn magát alig hallható hangon negyvenkét esztendõsnek
 94 30|               szólt a zsidó rimánkodó hangon - régen ismer, mindig becsületesen
 95 30|          szólt Rétyné halk, de keserû hangon, midõn Nyúzótól követve,
 96 30|              folytatá a rab, könyörgõ hangon -, de ha az ember valakit
 97 30|              hogy a gyilkos tettetett hangon szólt, s hogy csak azt hallá,
 98 30|              sok! - szólt Rétyné éles hangon - úgy látszik, megint a
 99 30|               monda az alispánné éles hangon -, azt, hogy ellenségem...
100 31|            amaz, még mindig az elõbbi hangon.~- Jó asszony, mi lelte
101 31|        barátjához közelítve, érzékeny hangon bizonyossá tevé, miként
102 31|        feleslegessé vált - mondá éles hangon a fõbíró. - Jegyzõ úr elismeri,
103 31|                 folytatá amaz biztató hangon -, lám, te jó kedves leányom
104 31|           apám! - tevé hozzá könyörgõ hangon - a szerencsétlenségnek
105 31|              megindulásától elfojtott hangon kéré, hogy bármi történt
106 32|          Szóltam! - mondá emez remegõ hangon.~- S mit mondott? - kérdé
107 33|              szólt a gyerek rikácsoló hangon - majd meglátja kend! Mikor
108 34|                folytatá Vándory feddõ hangon -, hogy a szelíd kötelék,
109 34|             te is?! - mondá fájdalmas hangon - te is képesnek tartanál
110 34|            folytatá az elõbbi biztató hangon -, meglátod, végre minden
111 35|          válaszolt a jegyzõ az elõbbi hangon. - Azt hiszi, ártatlanságomnak?
112 35|               elõbbi majdnem könyörgõ hangon -, gondolja meg a vád szörnyûségét,
113 36|         Meghalt! - kiáltott irtóztató hangon, s magánkívül halott testvére
114 36|        ájtatosakká tett, s kik remegõ hangon gyermekéveik félig felejtett
115 36|        mintegy visszhang a szív, azon hangon felel, melyen megszólíttatott,
116 36|           uram - mondá a zsidó gyenge hangon, melyet néha könnyek elfojtának -,
117 37|              Tengelyihez, hogy ugyane hangon tovább beszéljen.” S az
118 37|             feleletei, bármi alázatos hangon mondattak el, nem valának
119 37|             kérdé az alispánné remegõ hangon, miután az asszony elég
120 37|                mondá Rétyné elfojtott hangon -, majd ki fog sülni az
121 37|                 mondá Rétyné reszketõ hangon -, s várjon reám az udvaron;
122 37|              itt voltam.~E szavak oly hangon mondattak, hogy az asszony
123 37|             szólt az alispánné remegõ hangon - ne fordulj el, nézz reám,
124 37|              Rétyné, majdnem könyörgõ hangon - nézz reám, én vagyok,
125 37|            jössz, nemde - szólt tompa hangon, midõn kiszáradt ujjaival
126 37|    vallomásodat - mondá Rétyné remegõ hangon -, új tanúkat fogok hozni,
127 38|             folytatá az elõbbi remegõ hangon -, gyermektelenül állok,
128 38|             végre az utóbbi meghatott hangon -, isten tudja, miért bánik
129 38|            után? - szólt végre remegõ hangon - oh, ha erre gondolok,
130 39|          azalatt magához jött, gyenge hangon -, jó, hogy itt van, éppen
131 39|         idõrõl idõre félbeszakasztott hangon - ki azt mondja, hogy Macskaházyt
132 39|           Bátyám - szólt Viola gyenge hangon, midõn szemeit a szólóra