Fejezet

  1 1 |       járnak gondolatid, barátom?~- Tudom is én - viszonzá Tengelyi,
  2 1 |           nagy emberei iránt.~- Nem tudom, miként enyeleghetsz - monda
  3 1 |           szemembe. Bizonyos hírbõl tudom, hogy estve s pedig magánosan
  4 1 |            vígjátékba való - én nem tudom, min nevethetnék jobb ízût.~-
  5 1 |            szemmel követtem, de nem tudom, nekem úgy látszik, mintha
  6 2 |            szólok, mint az más, nem tudom hamarjában, melyik magyar
  7 2 |             vagy jó tulajdonai (nem tudom, minek nevezzem, s olvasóimra
  8 3 |        fogom hálálni - de...~- Hisz tudom, ön lelkéhez nem fér haszonvágy,
  9 3 |            mint az öreg szolgálótól tudom, a nagy vasládában az ajtó
 10 3 |       nagysád keblében, azt csak én tudom. Ha tudná a világ, leborulna
 11 3 |               háztörés, rablás, mit tudom én, mily iszonyú neveket
 12 4 |        lármát hallék. A fõbíró, nem tudom kitõl, megtudta, hogy Viola
 13 5 |             ezen szavak között, nem tudom miként, a violenciális törvények
 14 5 |           Mondja meg neki kend ezt: Tudom, hogy vasládájában mind
 15 5 |            az illuminációhoz?~- Nem tudom, hogy jöttem volna ki sötét
 16 7 | negyvenkilenc évesnek tartom, s jól tudom, mennyire fáradt férje,
 17 7 |         zöldet, kéket, sárgát s mit tudom én mit nem tapasztalt öntestén,
 18 9 |             a kamarás, ki magát nem tudom, miért, hátulról, midõn
 19 9 |             a kortesek által; és én tudom - tevé hozzá halkabban a
 20 9 |   magisztrátus iránt, s mennyire én tudom, a teins szolgabírák élete
 21 10|         felsóhajtva -, s mégis alig tudom, ne irigyeljem-e helyzetedet?
 22 11|  félbeszakasztá a beszédet.~- Igen, tudom, te is aláírtad a petíciót,
 23 11|             árthatsz ügyünknek...~- Tudom, tudom - viszonzá Jakab,
 24 11|      árthatsz ügyünknek...~- Tudom, tudom - viszonzá Jakab, teljes
 25 11|            Mit hallok?~- Bizonyosan tudom; Macskaházy, kivel, mint
 26 12|         szoros barátságban élt...~- Tudom, tudom, demagóg! Rég hallottam
 27 12|         barátságban élt...~- Tudom, tudom, demagóg! Rég hallottam
 28 12|        helyzetétõl elválasztani nem tudom, s önt kollegáival egy sorba
 29 12|             egészen közönyösek? Jól tudom, azon véleményszínezet,
 30 13|      mindöszve haszontalan paraszt, tudom, bosszankodik. A világért
 31 13|          uramnál vannak.~- Jó, hogy tudom!~- Csendesen, csendesen,
 32 13|        forintot megszerezném! úgyis tudom, annyit kapsz.~- Ej, ej,
 33 14|             s nem viselhetné el; én tudom, mi keserves, ha naponként
 34 15|            Ez egyik fõ, s amennyire tudom, sehol fel nem található
 35 15|            felé veszi útját. Nem is tudom, e bonyolódás hová vezethetett
 36 15|         Tízet láttam bemenni, kirõl tudom, hogy egy betût nem ismer.
 37 15|            sohasem láttam, csak azt tudom, hogy nemessége a megyében
 38 16|            Violával megismerkedtem, tudom mi az, mennyországot bírni
 39 16|              azután mi történt, nem tudom, oly rosszul lettem, hogy
 40 16|           Viola miket felelt? S mit tudom én, hány kérdést. „No várj -
 41 16|         irományok vesztek el, ugye? tudom, tudom! A pénzt megtaláltátok,
 42 16|            vesztek el, ugye? tudom, tudom! A pénzt megtaláltátok,
 43 16|        magamat többé védelmezni nem tudom, csak véletlen volna? Véletlen,
 44 17|           Nem esik jól az embernek, tudom, hiszen nekem is volt részem
 45 17|    beszélgetés kezdõdött - hisz jól tudom, az ilyen úrnak minden jobban
 46 17|        emlékét szereté benne, s nem tudom, mi történik, ha Réty alispán,
 47 17|             homopatica és a - - nem tudom, hogy hívják, mindegy. Ha
 48 17|           száz doktort hína is.~Nem tudom, mik lehettek volna János
 49 17|             is kétségbe vétetett?~- Tudom! Ha Vilma nõm, nemességre
 50 18|         rablást.~- Meglehet, én nem tudom. Hát ki lett volna? - szólt
 51 19|             Andorfiak, Nyúzók s nem tudom, hány úri család, mely e
 52 19|            második? Krivér, és...~- Tudom, tudom, de az istenért,
 53 19|              Krivér, és...~- Tudom, tudom, de az istenért, szóljunk
 54 20|           becsülik tetteinkben, nem tudom, hogy boldogulhatnak ítéleteikkel.
 55 20|       várakozásainkat.~- Biz én nem tudom, hogy fogunk boldogulni,
 56 21|          eresztenek hozzá senkit.~- Tudom, tudom - szólt Violáné elfojtott
 57 21|   eresztenek hozzá senkit.~- Tudom, tudom - szólt Violáné elfojtott
 58 22|           senkinek vesztét, de...~- Tudom, öregem - mondá az asszony -,
 59 22|             felakasztani hát?~- Mit tudom én - válaszolt a férfi.~-
 60 22|           kis asszony tovább.~- Mit tudom én... akkor az urak magok
 61 22|             Hogy végem van, azt jól tudom - mondá Viola, sötét szemét
 62 22|      környülállások alatt magam sem tudom, mit tennék; talán méltóztatik
 63 22|    Macskaházy úr hatalmas urak, azt tudom; de én istenem elõtt fogok
 64 22|            szinte érdekel?~- Én nem tudom - mondá a kérdezett -, talán
 65 22|      ájtatos képpel -, bár igen jól tudom, mily éles fegyverek fognak
 66 22|     megbocsát, a jókat bünteti; mit tudom én, hány az ezerszer elmondott
 67 22|         szemeit éghez emelve -, nem tudom, mit adnék, ha ez embernek
 68 22|           nincs nevelése: magam sem tudom, mit beszélek.~- Szegény
 69 23|             érdekkel.~- Azt még nem tudom - válaszolt ez -, elõbb
 70 23|               én a rabot oly helyre tudom tenni, hol semmi ablak nincs.~-
 71 23|              nem, Trézsikém, én jól tudom, én megmenthettem volna
 72 25|             Vilma becsülete! én nem tudom, miként szenvedhetett volna
 73 25|       önzéstõl s haszonvágytól, jól tudom, de végre, ember, s nem
 74 25|       családi elõítéletekhez, s jól tudom, hogy a vért, mely ereinkben
 75 25|            volna ez asszonyt; s nem tudom, az alispán - ki a történteket
 76 26|              a kertben voltunk...~- Tudom, tudom - szakítá félbe a
 77 26|         kertben voltunk...~- Tudom, tudom - szakítá félbe a szólót
 78 26|      egészségének árt, holott elõre tudom, miként, amint mondám, minden
 79 26|             is még Vándory vagy mit tudom én kinek kezében lehetnek,
 80 26|         hogy mióta Ákos határozatát tudom, ez írások teljesen közönyösek
 81 26|         alispánné indulattal -, míg tudom, hogy meg nem ronthat, anélkül,
 82 26|               folytatá az elõbbi.~- Tudom.~- A lejárás minden egyes
 83 26|          minden egyes váltónál...~- Tudom, tudom! Csak hagyjon el -
 84 26|          egyes váltónál...~- Tudom, tudom! Csak hagyjon el - mondá
 85 27|        idõben is, melyrõl szól...~- Tudom, tudom! - sóhajtott Macskaházy -
 86 27|            melyrõl szól...~- Tudom, tudom! - sóhajtott Macskaházy -
 87 27|          vállat vonítva -, csak azt tudom, mit férjem mond, s amit
 88 27|       kényelem, fényûzés, öröm, mit tudom én?!... de azt a való szerelmet,
 89 28|        ágyból nem fogsz felkelni.~- Tudom, tudom - mondá Macskaházy,
 90 28|            fogsz felkelni.~- Tudom, tudom - mondá Macskaházy, ki a
 91 28|             zsivány nyugodtan -, én tudom, hogy az írások itt nálad
 92 28|         csak gondolni!~- Már én nem tudom - vágott szavába amaz, ki
 93 28|             akart mondani?~- Én nem tudom - folytatá az elõbbi még
 94 28|           emberekért... Régi idõbõl tudom, hogy ott, hol valami rablás
 95 29|                és ha ma nem jõ, nem tudom, kinek adjam az írásokat...
 96 29|        nyoma volt-e? azt biz én nem tudom... és én a többieknek itt
 97 29|            hogy ne jõjenek be, mert tudom, hogy a ház kúria, de...~-
 98 30|         zsidó ölte meg.~- Azt én is tudom - mondá Nyúzó méltósággal -,
 99 30|           késõbb megbánna.~- Én nem tudom - szólt azalatt a szakács,
100 30|             felmegyek. Én legjobban tudom, hol szokta tartani írásait,
101 30|        megállva - az lehetetlen!... Tudom, hogy Macskaházy mindig
102 30|            J., szörnyûség!~- Én nem tudom - mondá Réty a legnagyobb
103 31|            Vándory nyugodtan -; jól tudom, hogy az erény nem más azon
104 31|           szenvedéllyel folytatá:~- Tudom, mit akarsz mondani. Mi
105 31|   egyenlõség, a népnek jogai... mit tudom én!... A mívelt világban
106 31|       folytatá Tengelyi ismét -, én tudom, hogy az egész csak rágalom.
107 31|         hogy az egész csak rágalom. Tudom, hogy nem lettél volna képes
108 32| szerencsétlen helyzetbe juthat. Mit tudom én! Õ elmondott mindent,
109 32|          két hajdú nincs velem, nem tudom, mi történik.~- Mi a manó! -
110 32|           még úrnak is nevezte, úgy tudom, mintha most szólna... hogy
111 32|         véleményben nincs.~- Én nem tudom - mondá fejét vakarva az
112 33|           kérni valakitõl, s az nem tudom, mit fog érte naponként
113 33|            zárva; marhalopásért nem tudom hányszor; aztán meg gyilkosságba
114 33|        tekintsük tömlöceinket, hisz tudom, egy idõ óta a filantrópia
115 34|            szívednek jólesett -, de tudom, helyzetemben mindenki szintúgy
116 35|            lehet, kikerülöm. Azt is tudom, hogy oly regény soha nem
117 35|           közelíteni nem szabad. Én tudom mindezt; de kívánhatja-e
118 35|             elõttem bánatát, én jól tudom, hogy mit miattam szenvedett,
119 36|               nem segíthetek rajta! Tudom, sokszor oly dolgokat mondok
120 36|          nem regénybe valók; azt is tudom, hogy az emberek az igazságot,
121 36|             található. - Én mindezt tudom, s százszor mondám el enmagamnak,
122 37|              Én az orvostól magától tudom, hogy minden veszélyen kívül
123 38|     válaszolt Gazsi -, csak azt nem tudom, miért megy hát vissza az
124 38| közönségesen: hogy változékony. Nem tudom, mennyire árthat ez a hónap
125 38|            kriminális per, vagy nem tudom, hogy híják, ne volna! nem
126 38|             félbe a szólót Viola -, tudom, hogy szándéka jó, de én
127 38|          szerencsétlenségét meg nem tudom is, feladtam volna magamat
128 38|           életem minden napjait, ha tudom, hogy örökre elkárhozom:
129 39|            tartá alkalmasnak; s nem tudom, miként teljesítette volna
130 39|       szörnyû gyanúba keveredett?~- Tudom - szakítá félbe Viola -,
131 39|            készült el, amennyire én tudom.~Miután az urakról szóltam,