Fejezet

  1 1 |           szóljon kend bátran tovább - folytatá - pandúrjaihoz fordulva -,
  2 1 |                vén gonosztevõ?~- Hát - folytatá a pandúr, ki Ákos szavain,
  3 1 |          valamit fogai között - tovább folytatá benevolumát.~- És azután,
  4 1 |             tovább, Jancsi.~- Azután - folytatá ez - Pista kérdezi: merre
  5 1 |                Átkozott vén gazember - folytatá legnagyobb mérgében a szolgabíró
  6 1 |        kínjában, honnan jõ; azonkívül, folytatá -: a nagyságos asszony azt
  7 2 |              Ézsaiás azalatt nyugodtan folytatá életét. A szerény lak még
  8 2 |        lelkesedéssel, több örömmel nem folytatá nemes mesterségét, mint
  9 2 |               kérdés, de ha te tevéd - folytatá mosolyogva -, legyen megígérve
 10 4 |           láttuk s hallottuk mindezt - folytatá szemeit törülve Vilma -,
 11 4 |             Mikor Farkasékhoz jöttem - folytatá Vilma -, az egész házat
 12 4 |            melyet Farkaséknál láttam - folytatá Vilma -, nem volt semmi
 13 4 |                sokkal rosszabbul van - folytatá a kisfiú, szemeit törülve. -
 14 4 |              le könnyeidet, kedvesem - folytatá leánya homlokát megcsókolva -,
 15 9 |             akarja mondani, teins úr - folytatá a báró, ki három „úgy van”-
 16 9 |    elégedetlenül csóválá fejét. Krivér folytatá:~- Maga Ákos, ha nem tesz
 17 9 |              dolog van a világon - így folytatá az olvasó -, melyért minden
 18 9 |               így tovább; a teins úr - folytatá Rétyhez fordulva - 5000
 19 9 |                 Célunk szent s dicsõ - folytatá Sáskay -, az eszközök, mert
 20 10|        Etelkának kellemetlen, s tovább folytatá munkáját. Etelka ablakhoz
 21 11|                hála követi lépteidet - folytatá a szónok nekibátorodva -,
 22 12|                fõispán kis szünet után folytatá:~- Ön, mint értesítve vagyok,
 23 12|             vegye kíváncsiságnak ön! - folytatá a gróf szünet után. - Holnap
 24 12|                 kettõzött nyájassággal folytatá beszélgetését:~- Ön félreérti
 25 12|          tettek, még inkább lelkesülve folytatá:~- S nem függ-e hát excellenciádtól?
 26 14|              Ne félj semmit, leányom - folytatá a lehetõségig víg hangon -,
 27 14|             számolhat. Így, kedvesim - folytatá, Vilmát, ki kebléhez simult,
 28 14|             került, annál nyugodtabban folytatá munkáját, minél inkább meg
 29 15|        hajtogatva.~- Azt parancsolja - folytatá a másik -, hogy mindenki
 30 16|              Oh, akkor nem voltam az - folytatá lángoló arcokkal emez. -
 31 16|               bánatát kimondja, ekképp folytatá: - Igen, s lássák, hogy
 32 17|             monda Kálmán.~- Nem, nem - folytatá Ákos -, csalódol; ha van
 33 17|            apádnak egy testvére volt - folytatá Kálmán -, nagyapád elsõ
 34 17|     irományaihoz?~- E szegény bátyád - folytatá Kálmán -, mint mondják,
 35 17|      homoeopathának nehéz betege van - folytatá Serer lelkesülten -, nem
 36 17|            feszült kebellel.~- Vilma - folytatá amaz - csinos leány, s ti,
 37 19|               helyettem kit akartak! - folytatá a másik szinte nemes haragra
 38 20|          ismeri meg.~- Balra a fától - folytatá a cigány gondolkodva -,
 39 20|                   Meg egy kis dohány - folytatá a másik nevetve -, ugye
 40 21|              áldja meg jószándékáért - folytatá Violáné -, ha tovább jõne
 41 21|              kell. De jerünk, jerünk - folytatá elindulva s Petit kezénél
 42 22|           punktum. Isten mentsen meg - folytatá úriasan meghajtva magát
 43 22|             csak a teins törvényszék - folytatá a többiekhez fordulva, midõn
 44 22|                én még egyszer mondom - folytatá mindig nyugodtan Völgyesy -,
 45 22|          érdemet szerzett.~- Jól van - folytatá Völgyesy mindig inkább lelkesedve
 46 22|           talán a rabért küldhetnénk - folytatá, Kislakyhoz fordulva.~-
 47 22|                feléje fordult, nevetve folytatá: - A teins úr nem is tudja,
 48 22|               megmaradni. Látja kend - folytatá Violához fordulva -, élete
 49 22|               De mit használ mindez? - folytatá a rab, kinek halvány arcai
 50 22| nyugtalanságban dörzsölé kezeit. A rab folytatá:~- Midõn az égõ kunyhóból
 51 22|             meggyõzõdjék. Mikor kend - folytatá Violához fordulva, éles
 52 22|                Emlékezzék vissza jól - folytatá gúnyolódva az ügyész -,
 53 22|               keverje.~- Valóban kár - folytatá az ügyész -, igen szeretném
 54 22|                van, hát magad voltál - folytatá Macskaházy -, és a gonosztett
 55 22|                s fejedre fog esküdni - folytatá Macskaházy.~- Nem bánom -
 56 22|              néztek egymásra, Völgyesy folytatá:~- Utasításunk szerint csak
 57 22|            másképp, az nekem mindegy - folytatá az elõbbi -, aki bíró vagy
 58 22|   törvényszéket figyelmetessé tegyem - folytatá amaz.~- A teins törvényszéknek
 59 22|               nyílt ítéletû férfiak? - folytatá a báró.~- Ki vele! ki vele! -
 60 22|   instrukcióban.~- Igen, és ha volna - folytatá körülhadarázva kezeivel
 61 22|           teins uram, be kell zárni? - folytatá az esdeklõ, észrevéve Kislaky
 62 23|    türelmetlenebbül.~- A magtárkulcs - folytatá az elõbbi nyugodtan - édesanyjánál
 63 23|       nyakravalót kap.~- No enyelegj - folytatá Macskaházy sóhajjal, midõn
 64 23|                volna.~- Ugye, Trézsi - folytatá az öreg szomorúan -, te
 65 24|               ez nagy önmegelégedéssel folytatá: - Igen, igen, semmi tréfa!
 66 24|                 és én fogok kiabálni - folytatá Zátonyi mindig hevesebben -,
 67 24|                hát, ha majd felnõnek - folytatá a fõbíró jókedvûen -, oda
 68 25|           errõl sem fogok vitatkozni - folytatá Ákos mindig melegebben -,
 69 25|          megragadva Ákos.~- Mindenre - folytatá az alispán -, mi arra szükséges,
 70 25|                simítá hajait. - Igen - folytatá Ákos -, ne gondolja, hogy
 71 25|             majdan ifjúságod elmúlt? - folytatá az alispán élénken. - Korodban
 72 25|              Nagysádnak igazsága van - folytatá Ákos mindig inkább megindulva -,
 73 26|            szólót Rétyné.~- És akkor - folytatá emez - mik voltak nagysád
 74 26|      Macskaházy - akármit?~- Akármit - folytatá Rétyné mindig kacagva -,
 75 26|              elsõ tekintetre látszik - folytatá az ügyvéd, mintha csak fennszóval
 76 26|        Alispánné a megye tömlöcében! - folytatá a másik elõbbi hangján. -
 77 26|                alispán elfogadásával - folytatá az elõbbi.~- Tudom.~- A
 78 27|           váltók kezeibe adatnak - így folytatá gondolatait -, õ Vándory
 79 27|              Édes Erzsébet asszonyom - folytatá az elõbbi, mennyire lehetett
 80 27|           nemességét bebizonyíthatná - folytatá a másik kérdéseit -, úgy
 81 27|             magaviseletét.~- Hm, hm! - folytatá a másik mintegy magában -
 82 27|               Pedig igen természetes - folytatá az ügyvéd oktatólag. Teszem
 83 27|               egész viszongásnak oka - folytatá Macskaházy bizodalmas hangon -
 84 27|                szólni akart, az ügyvéd folytatá. - Szép név s birtok kétségen
 85 27|            kedves Erzsébet asszonyom - folytatá Macskaházy mindig melegebben -,
 86 27|          Tengelyiné.~- És miért nem? - folytatá a másik, mindig nyájasabban.
 87 27|             igen, édes nótárius uram - folytatá a másik gúnyolva -, meg
 88 28|              mondani?~- Én nem tudom - folytatá az elõbbi még mindig neheztelve -,
 89 29|              senkit nem látott, tovább folytatá munkáját; miután azonban
 90 29|           csizmája bokáig sáros volt - folytatá az elõbbi.~- Nagy csuda,
 91 30|                     Igen, teins uram - folytatá a kocsis -, úgy szaladt,
 92 30|             csak egy kis fogalma van - folytatá a szakács elõadását -, világosan
 93 30|           fõbíró.~- Én nem öltem meg - folytatá a másik mindig zokogva -;
 94 30|        fecsegett.~- A szakácsné igen - folytatá a rab -, és az egész ház
 95 30|               voltak szavaim.~- Igen - folytatá a másik -, de ha nevemért
 96 30|             teins urak nem is hinnék - folytatá az elõbbi -, miképpen rázta
 97 30|                   Hogyne emlékezném! - folytatá emez félbeszakadt beszédjét -
 98 30|                  Igen, kérem alássan - folytatá a rab, könyörgõ hangon -,
 99 30|        konyhában.~- De kérem alássan - folytatá igazolását a zsidó -, hát
100 31|                 Tengelyi szenvedéllyel folytatá:~- Tudom, mit akarsz mondani.
101 31|               Igen, ma reggel, értem - folytatá az elõbbi -, mikor már a
102 31|              irományokhoz jutni? Sõt - folytatá a fõbíró rövid hallgatás
103 31|           Tengelyi szólni akart, Nyúzó folytatá: - És ki teszi ezt? ki követi
104 31|                félj semmit, kedvesem - folytatá amaz biztató hangon -, lám,
105 31|              Mondom, ne félj, Vilmám - folytatá Tengelyi ismét -, én tudom,
106 32|           nyugodtan.~- Nem, barátom! - folytatá Ákos indulattal - azt te
107 32|                Én is annak tartottam - folytatá az esküdt -, de mert már
108 32|                  Magam is azt hiszem - folytatá az elõbbi -, mikor még pipázni
109 32|                   A második szobában - folytatá a várnagy - a fiskális van
110 32|            hamis váltókért zártak be - folytatá az elõbbi -, olyanoknak,
111 33|       nyilatkozott.~- No, semmi baj! - folytatá az elõbbi - kinek pénze
112 33|             Kilencvenhárom esztendõs - folytatá a másik köhécselve -, ugye
113 34|         alispán hallgatott.~- Ki oka - folytatá Vándory feddõ hangon -,
114 34|                akarok senkit vádolni - folytatá Boldizsár -, csak kérdeni
115 34|               így bánjék.~- Hagyján! - folytatá az elõbbi, ki mindig melegebben,
116 34|                Vándory.~- Oh, bátyám - folytatá a másik, szemeit ég felé
117 34|                mondj le reményeidrõl - folytatá az elõbbi biztató hangon -,
118 35|              ezután, követem alássan - folytatá a huszár egy kissé zavarodottan -,
119 36|               jó embert találtam. De - folytatá egy kis szünet után, mely
120 36|               kezét.~- Megelõztettem - folytatá a zsidó halkan - másképp
121 37|             beszéljen.” S az alispánné folytatá munkáját, mindazon megvetéssel
122 37|       gondolatjai elöl, még sebesebben folytatá járását. A szekrény varázserõvel
123 38|                  A retirálás csak az - folytatá elõadását -, mikor az ember
124 38|             szavába Viola.~- Jól van - folytatá a huszár -, ha magamnak
125 38|                Õt s kisebb testvérét - folytatá az elõbbi remegõ hangon -,
126 38|                annak meg kell halnia - folytatá az elõbbi -, sokszor gondolkoztam
127 38|           nehezül lelkére. Nem, nem! - folytatá szenvedélyesen - ezt nem
128 39|           szomorú gondolatokba merülve folytatá útját, s lova, mintha osztaná