Fejezet

  1 1 |               jegyezzék meg különösen olvasóim, mert miután mérföldekre
  2 1 |              hordja végzetét; s talán olvasóim is, bármi gyönge leírásom
  3 1 |           nézed az egyenetlen harcot?~Olvasóim között kevesen lesznek,
  4 1 |               törvényeit. S ha kegyes olvasóim e terhekhez azoknak jutalmát
  5 1 |           hogy Kenyházy urat állítsam olvasóim elébe, ki nem éppen mellette,
  6 1 |              látta: s nem képzelhetik olvasóim a hatást, melyet szegény
  7 2 |            nem lehete fényes, s mégis olvasóim között (ha e könyv, melyet
  8 2 |            Jónásunk boldogságát, s ki olvasóim közül gyermeksége emlékeit
  9 2 |              lesznek - kérdésen kívül olvasóim, miért választá Jónás éppen
 10 2 |               vagyok megvallani, hogy olvasóim ez egyszer csalódnak. A
 11 2 |         többiekrõl nem is szólok; aki olvasóim között tisztújításnál átesett,
 12 2 |      lelkiképp ép erõben találjuk.~Ha olvasóim ezen idõrõl valami érdekest
 13 2 |           barátokat nem szerzett, azt olvasóim könnyen átláthatják. A felsõbb
 14 2 |        Vándory Boldizsárral, kivel õt olvasóim most a törökdombon elõször
 15 2 |          hirdeté. Ne vádolják azonban olvasóim következetlenséggel e férfiút,
 16 2 |          hosszasabb voltam, s valakit olvasóim közül untattam, gondolja
 17 3 |    estharangot is hallottuk már, mint olvasóim talán emlékezni fognak,
 18 3 |           minden homályosabb, s azért olvasóim természetesnek fogják találni,
 19 3 |              Ha azonban nappal volna, olvasóim láthatnák, hogy Rétyné negyven
 20 3 |              de ehhez, mindaddig, míg olvasóim õt fõkötõ nélkül nem látják,
 21 5 |               nagyságát, elmondá, mit olvasóim Viola családjáról már tudnak.
 22 5 |             csárdán kívül, hol - mint olvasóim tudják - pandúrok vártak,
 23 5 |             nem volt veszély nélküli, olvasóim könnyen át fogják látni.
 24 5 |               mindennek okát megtudá: olvasóim, kik mindenesetre magyarok
 25 6 |            elébb magunk gondoltuk. Ha olvasóim azon emberekre visszaemlékeznek,
 26 7 |              lármával kezdõdik, s így olvasóim képzelhetik a zajt, mely
 27 7 |              figyelmét. Szükség, hogy olvasóim e két, a megyében kitûnõknek
 28 7 |        Ágoston régi nemesember vala - olvasóim természetesnek fogják találni,
 29 7 |            átmehetünk fizetés nélkül, olvasóim talán szinte nem fognak
 30 7 |            változásán; nehogy azonban olvasóim, mint a megye közönsége
 31 7 |    szabaduljon? Szálljatok magatokba, olvasóim, s mondjátok meg: nem tettetek-e
 32 8 |       részletes leírása helyett, mely olvasóim étvágyát ébresztené, csak
 33 8 |        közelrõl tekintjük.~Ha például olvasóim közül valamelyik Kislaky
 34 8 |            népszerûség!~Ne vessék meg olvasóim a jámbor öreget e vallomásaért,
 35 8 |               ki.~Önigazolásomra - ha olvasóim közt valaki azáltal, hogy
 36 8 |           volna különösen - szótalan.~Olvasóim, kiknek nagy része kétségkívül
 37 8 |            eltávozott.~S most, kedves olvasóim, habár nehánynak köztetek
 38 9 |          szoktak.~Azokon kívül, kiket olvasóim a tornácon az alispán úrral
 39 9 |         hivatal jellemzõ különbségeit olvasóim ismerik. Az ajtó mellett
 40 9 |           méltóztatnának... azt bölcs olvasóim át fogják látni; ki pedig
 41 9 |        dicsõségére szolgál. De nehogy olvasóim, fõképp azoknak szebbik
 42 9 |             taktikájához tartoznak, s olvasóim nagy része által nemcsak
 43 9 |              helyzetében, s ha nehány olvasóim az ülés hosszas leírása
 44 10|            részben igaza volt. Fiatal olvasóim, kiknek egy része, mert
 45 11|               nem voltak ünnepei, azt olvasóim gondolhatják; miután azonban
 46 11|        Bántornyiék kastélyban laknak, olvasóim nagy része minden leírás
 47 11|               társaságot. Ha ártatlan olvasóim közt nehányan, kik Krivért
 48 11|          ügyetlenséget követhetne el, olvasóim megengedik, ha azon nyájas
 49 11|               úr, s valóban kár, hogy olvasóim nem ezzel ösmerkedhetnek
 50 11|               jelenetet, melynek most olvasóim tanúi lehetnének, részletesen
 51 12|               kik ezt hiszik, s azért olvasóim természetesnek fogják találni
 52 12| visszaijesztve a bemenni akarókat. Ha olvasóim jobbat találnak, tudassák
 53 12|               nem fogok kijeleltetni, olvasóim nem vehetik ítéletemet azon
 54 12|            egytõl egyig készíttettek, olvasóim, hacsak Bécsben nem készíttetik
 55 14|             ködös fátyola alatt.~Mint olvasóim emlékezni fognak, Etelka
 56 14|            valaki csúszkálva távozik.~Olvasóim emlékeznek a zsidó s Cifra
 57 17|                    17~Ákos sebe, mint olvasóim tudják, nem volt veszedelmes.
 58 17|               Jánost urával találjuk, olvasóim egy része elõtt talán csudálatosnak
 59 19|             fõbíró úr lakháza volt, s olvasóim Garacson - ha nekik kalauzul
 60 19|      zsiványok elfogásában járnak el. Olvasóim ezen bámulnak talán; ha
 61 20|            dolog oly rendkívüli, hogy olvasóim talán hihetetlennek tartanák,
 62 20|            szép szavát ismerhetik meg olvasóim. A kommisszárius feje felett
 63 20|             nyugodtan állt.~Ne várják olvasóim, hogy az érzelmeket írjam
 64 21|            asszony élénken; mert mint olvasóim talán tudják, népünknek
 65 22|             számolhatna, mint nálunk.~Olvasóim talán kérdeni fogják: miért
 66 22|      elnökének neveztetett ki, s mert olvasóim nem értenék, miért fogadta
 67 22|              tanúk behívattak.~Miután olvasóim a viszonyt, melyben Cifra
 68 22|          egész történetét, miként azt olvasóim tudják, azon pillanattól
 69 22|              büntetõ eljárásunknál; s olvasóim - ha ilynemû tárgyakkal
 70 22|              fel. Macskaházynak, mint olvasóim tudják, még más okai voltak,
 71 22|         sikerhez nem vezethettek, azt olvasóim közül legalább azok, kik
 72 23|             jöve elébe.~Az ebéd, mint olvasóim a történtek után gondolhatják,
 73 23|              Kislakyné imádta fiát, s olvasóim képzelhetik az érzést, melyet
 74 24|      gyengeség erõt nem vesz, s magok olvasóim Garacson oly állapotban
 75 24|               népünk között, mint azt olvasóim talán gondolják. - Valamint
 76 24|             talált, nem fogom leírni, olvasóim ismerik a személyeket s
 77 25|               percig sem kétkedett -, olvasóim tudják, az pedig, hogy a
 78 25|                s kinek szobája - mint olvasóim, e történet elõbbi részeire
 79 25|    megértésére szükségesnek látszott, olvasóim megfoghatják a nyugtalanságot,
 80 26|              megszökésérõl hírt vett. Olvasóim képzelhetik a fájdalmat
 81 27|               iránt viseltetett, mint olvasóim tudják, a nyugodtabbak közé
 82 28|            jára fel s alá szobájában.~Olvasóim tudják az okot, melyért
 83 30|               ezen természete mellett olvasóim nem bámulhatják, ha a tiszaréti
 84 30|             vágva készült munkájához.~Olvasóim ismerik a módot, mellyel
 85 30|               hazánkban nem ritkák, s olvasóim talán ismerõseik között
 86 30|        levelet találhatá, miket, mint olvasóim emlékezni fognak - Macskaházy,
 87 31|               egyenként elsorolá azon olvasóim által ismert körülményeket,
 88 31|            hosszú elõadás, mely, mint olvasóim látják, egészen a magyar
 89 32|               évrõl évre szaporodnak.~Olvasóim tudják, hogy megyeházaink
 90 32|            Taksony megyében is, s így olvasóim nem bámulhatnak, ha Nyúzó -
 91 32|          tömlöcöknek egyikébe teheti.~Olvasóim nem érthetik e szavak értelmét,
 92 32|               Ne képzeljenek magoknak olvasóim - kik közül sokan tömlöcöket
 93 32|           porvári alsó tömlöcök, mint olvasóim ezekbõl láthatják, azokra
 94 32|          megye ötszáz rabját tartá; s olvasóim nem bámulhatnak, ha Völgyesy
 95 32|               van.~Ez utolsó ok, mint olvasóim látják, olyan volt, mely
 96 32|        mellyel Tengelyi sorsát hallá, olvasóim képzelhetik. Visszasietett
 97 33|               tömlöceinket!~Ne vegyék olvasóim egészen eltérésnek a mondottakat.
 98 34|   kívánatainak ellenállni nem tudott.~Olvasóim tudják, miként Réty mindjárt,
 99 34|     vigasztalásul szolgált. E nõ, kit olvasóim ismernek, azon helyzetben,
100 34|          akaratjának lenne kifolyása.~Olvasóim tudják a részt, melyet Rétyné
101 35|        elmélkedés talán nem sok, s ha olvasóim megfontolják, hogy egy egész
102 35|              megerõsítésére szolgált. Olvasóim ismerik Tengelyit. Azon
103 36|               leírnom, melyekbõl ifjú olvasóim, mint egy új Kniggébõl,
104 36|            valót elfelejthetném, s ha olvasóim nem bocsátanák meg e gyengeségemet,
105 36|             sorolhatnék el, melyekbõl olvasóim talán bámulva látnák: mi
106 36|           lépjen fel.~A fõorvos, mint olvasóim látják, már elsõ föllépése
107 36|            egész titka ebben fekszik. Olvasóim, ha e nagy kincs után vágyódnak,
108 36|               porvári tömlöcök - mint olvasóim tudják -, azok által legalább,
109 36|          felhozhatnék ily eseteket, s olvasóim - azok ti., kik állapotainkat
110 36|     félbeszakasztva, elmondá azt, mit olvasóim Tengelyi s Vándory irományainak
111 37|    pillanatban félbeszakasztják, mint olvasóim láthatják, csak szerfölötti
112 37|           melyik híres munkájában. Ha olvasóim nem hiszik, hogy e szavakat
113 37|            csak még egy lépés vala, s olvasóim gondolhatják a lelkesedést,
114 37|               fogják tenni hihetõképp olvasóim s mindenesetre bírálóim
115 38|           hányszor nem retiráltunk! - Olvasóim tudják, hogy János, ki maga
116 38|        szemünk elõl, s kit most, mint olvasóim kétségen kívül gyanítják,
117 38|         elhagyhatom, nem hiszem, hogy olvasóim között olyan legyen, ki
118 39|           neki.~Viola helyzete - mert olvasóim gondolhatják, hogy õ az,
119 39|         ellentállni nem mert, s kiben olvasóim pandúrköntösben is, melyet
120 39|  Réty-ivadéknak elmondhatja.~Néhányan olvasóim között talán tudni szeretnék,
121 39|             adám: nem akarják-e tudni olvasóim, mi történt Zsuzsival?~Története
122 39|         végéhez értem. Isten veletek, olvasóim! Ha vannak köztetek, kik