Fejezet

1001 10|                 mosolyt nem nyomhata el.~Az idegen azonban, ki a két
1002 10|     teremtéseknek. Gyönge tagjai, melyek az óriási fej terhe alatt látszólag
1003 10|                 súgá, hogy ugyanezen arc az, melyet elõbb az ablaknál
1004 10|           ugyanezen arc az, melyet elõbb az ablaknál látott.~- Mondtam,
1005 10|                ha kutyái nincsenek, majd az udvarban várok, másképp
1006 10|                   azóta úgy félek! - Itt az idegen hosszú történetet
1007 10|                oly csudás vegyülete volt az álnokság- s nevetségességnek,
1008 10|                jõjön fél óra múlva; mire az üveges azt felelte, hogy
1009 10|                  Talán arra is kimehetek az udvarra?~- Az ajtó be van
1010 10|                  kimehetek az udvarra?~- Az ajtó be van zárva, menjen
1011 10|             magát, Tengelyi szobáján át, az ajtón melyen jött, kiment;
1012 10|              csinált, kalapját leejté, s az ajtónál oly ügyetlenül viselé
1013 10|            ellenség jõne hazánkba, talán az volna, de hozzátok mit jõne
1014 10|            nemsokára vacsorához ülnek, s az alispán már többször kérdezõsködött
1015 10|                  csak már azért is, hogy az új tisztviselõknél panaszkodva
1016 10|                  rendben van: Macskaházy az egész kár megtérítését ígéré,
1017 10|                hihetõleg fájdalmai díját az üvegtáblák árához fogja
1018 11|               hozzá, mint szabadelvûhöz, az egész ifjúság is szegõdött;
1019 11|           kimenetelét kétségesnek hiszi. Az elsõ, hogy magát a fõügyészt
1020 11|         alszolgabírót s esküdtet kivéve, az egész tisztviselõi kar az
1021 11|                az egész tisztviselõi kar az ellenféllel tart, mi a jelen
1022 11|                 ennél sokkal aggasztóbb, az, hogy Bántornyi barátai
1023 11|                 eszközeivel fognak élni. Az indítvány Tengelyi által
1024 11|                 hiányzott sehol; azonban az ellenzéki konferenciának
1025 11|                 nyilvános rágalmak ellen az alispáni kijelöltnek titkolt
1026 11|           szalagokat ajándékoznak; magok az oskolás gyermekek könyv
1027 11|            becsületes ember vész öszve - az eszközök iránt létezett,
1028 11|                  szegõdtek: világos; sõt az egész felekezet hihetõképp
1029 11|              elõször, éppen akkor, midõn az elõbbi szabad elveitõl eltért,
1030 11|                   mellyel õexcellenciája az ellenzék elvei iránt mindig
1031 11|                 annak tulajdoníták, hogy az ocsmány mód, mellyel Réty
1032 11|    tulajdonítanák.~Bármi volt is azonban az ok, mely õexcellenciáját
1033 11|      õexcellenciáját Cserepesre vezette, az öröm Bántornyi házában nem
1034 11|                  s alig múlt nap, melyen az ellenzéki felekezet pártolói
1035 11|                  s ki nem tudja, hogy ha az ajtón, mely fölött a kõbe
1036 11|           kövezett pitvaron át egyenesen az ebédlõbe jut, melynek jobb
1037 11|              ismeri saját házát többé, s az ifj-asszony, ki elõbbi idõkben
1038 11|               fõképp három dologban áll. Az elsõ: hogy a ház külsõ alakjában
1039 11|          harmadik: hogy, mennyire lehet, az egész lakás egy s pedig
1040 11|                régi tornyok egyike, mely az új épülettel öszveköttetésben
1041 11|       üvegveranda, a ház másik végén, be az udvarnak, más földszinti
1042 11|         Angliában annyiszor látott.~Hogy az istállónak egy része, melyben
1043 11|           brámaféle lakat pedig, mellyel az ispán részegségében az egész
1044 11|           mellyel az ispán részegségében az egész házat egyszer oly
1045 11|            visszajött: ismeretesebb volt az egész megyében, semhogy
1046 11|                régi állapotjában maradt, az egyetlen változás, melyet
1047 11|                egyetlen változás, melyet az öregebb háziúr öccse kedveért
1048 11|                kérések után megengedett, az volt, hogy az ebédlõ a ház
1049 11|               megengedett, az volt, hogy az ebédlõ a ház közepébõl azon
1050 11|                terembe tétetett át, mely az új épülettel összefüggött,
1051 11|                  szolgált.~Míg ez utóbbi az egymás után érkezõ vendégeket
1052 11|               true”, „yes” vagy más ily, az angol parliamentben használt
1053 11|              csak jó reggelt kívánt vagy az órát kérdezé, szinte ezen
1054 11|        miting-félét kellene tartani, hol az emberek öszvejõnek s isznak.~-
1055 11|                   csalódol, ez más; ahol az emberek isznak, azt politikai
1056 11|            meeting csak tanácskozás, hol az emberek nagy petíciókat
1057 11|                tisztelni kell, ebben áll az angol szabadság, azután...~-
1058 11|              tesz semmit, ha általánosan az egyházért iszunk, mindenik
1059 11|        szimpátiákkal vádolnának, magában az se baj, nézzünk Angliára,
1060 11|                én a megyét ösmerem; ezek az emberek mind nem képesek
1061 11|                  hiszed, el is hagyhatom az egyház említését, s csak
1062 11|       hadseregért emelendem poharam...~- Az is talán nem egészen célszerû,
1063 11|           zsúrlódások vannak.~- Bízd rám az egészet, a hadseregnél kiemelem
1064 11|                került...~- Nem is a pénz az, mi hiányzik, csak valamely
1065 11|          képzeltek hatalmáról, mint amit az ér.~- Tengelyinek roppant
1066 11|          Ellenünk? Hát nem tudod-e, hogy az nem történhetik? Tengelyi
1067 11|            semmivé tehetjük.~- És melyik az?~- Tengelyi - szóla halkabban
1068 11|               Tengelyi Rétyékkel hajdan, az utóbbinak alávaló aposztáziája
1069 11|     bebizonyíthatná. A fõügyész is tudja az egész dolgot, de hallgatnunk
1070 11|    beszélgetõkhöz jött, szinte bizonyítá az állítást, s Jakab úr megnyugtatva,
1071 11|               politikai ebédre hívja meg az egész környéket. Mire a
1072 11|            mindaz, mit James vendégeinek az angol lófuttatásról s parliamentrõl
1073 11|                 csak azt mondhatom, hogy az egész: történt dolog, s
1074 11|             várhat pere eldöntésére, hol az erõszakos elfoglalások s
1075 11|            nemtelen léte határozza el, s az igazság istenségére nézve,
1076 11|                  attól, kinek nincs, még az is, mije van, el fog vétetni -
1077 11|                  fog vétetni - hogy csak az fizet, ki majdnem koldulhatna;
1078 11|               számos vendégeit s jelesen az egész küldöttséget fogadá,
1079 11|                 fogadá, le nem írva, még az úri ebéd fölébe is a felebaráti
1080 11|            esteledni kezdett. James neje az új házban, melynek legszebb
1081 11|            fõispán elébe lovagolt; midõn az egész társaság kissé hangos,
1082 11|               hát mit játsszam?~- Tököt, az istenért, tököt, hogy ne
1083 11|             nevetve kártyáit keveré, míg az asztal körül több és több
1084 11|            sereglett öszve, s Édesy majd az egyik-, majd a másiknak
1085 11|        hallgasson.~- Ami sok, sok; fogja az úr pénzét, vagy adja huszárjának,
1086 11|                 a táblabíró fölugrott.~- Az úr pedig menjen korcsmába
1087 11|        aranyrojtos magyarruhájában, mert az egész társaság díszöltözetben
1088 11|                sovány táblabíróhoz, majd az alispánhoz futva nyugalomra
1089 11|             elreked. - S így tovább, míg az ajtó fölnyilván, az ispán
1090 11|                  míg az ajtó fölnyilván, az ispán rohant a szobába,
1091 11|                része futott, míg a másik az egyik mellékszobában fölhalmozott
1092 11|                   domine spectabilis! ez az enyim, zöld nyesttel! -
1093 11|       fegyverkezetten sereglett körülte, az elõszobában kell õt fogadnunk.~-
1094 11|              szaporábban követék egymást az ijesztõ hírek: hogy a fõispán
1095 11|                végre megkerült, és éppen az utolsó pillanatban papi
1096 11|               Zsolvay nyakába. Ezek után az egész küldöttség sok tolongás
1097 11|                asinijáról többet szólnak az emberek, mint Plinius Traján
1098 11|                nehézségei bõven pótolják az elõadás szépségét, melyben
1099 11|             szépségét, melyben ez utolsó az elsõt talán fölülmúlja;
1100 11|                  világon ellenségei? hol az esperest vörös övétõl a
1101 11|                bíbornok vörös köntöseig, az oskolás gyermek examenen
1102 11|               examenen nyert díszjelétõl az aranygyapjúig, a legkisebb
1103 11|                  által. Így azonban csak az esperest irigyei szóltak,
1104 11|            szónokára, kinek szavai, mint az elsõk, melyeket megyéjében
1105 11|          fölállított oskolás gyermekek s az öszvecsoportozott nép éljenezni
1106 11|                 kezdett, midõn egyszerre az útárokban három mozsár dörrenik
1107 11|              Bántornyi õexcellenciájának az utósó állomásra elõre küldött,
1108 11|            miután a lovak föltartattak s az öszvegázoltatás veszélye
1109 11|             helyzetben várhattak, s hogy az elsõ egy kis kék folton
1110 11|               nyájassággal tevé biztossá az úri társaságot, miként az
1111 11|                az úri társaságot, miként az egész dolog õt valóban rendkívül
1112 11|                  egy kocsin ment, s most az egyszer urának nemcsak fontos
1113 11|            Bántornyi, miután a fõispán s az egész társaság a ház felé
1114 11|                szerencsétlen?~- Hát csak az ifjasszony, a kapitányné
1115 11|                becsületesen kell fogadni az excellenciás urat. Tiszaréten
1116 11|             rosszabbak.~E fontos ok vagy az ifjasszony említése volt-e?
1117 11|                  de annyi bizonyos, hogy az eddig felbõszült háziúr
1118 11|            melynek nagy termében azalatt az egész társaság öszvegyûlt,
1119 11|                  oly értelmében, melyben az Magyarország igen sok törvényhatóságaiban
1120 11|         leereszkedés nyomai is láthatók: az ünnepélyes csend, mely a
1121 11|                 a másik vastag táblabíró az elsõhöz, ismét a szónokra
1122 11|               Sóskuty nagyon elbámult -, az nem jobb a többieknél, s
1123 11|               látsz magad elõtt... - Itt az indignáció kitört...~- Ünnepi
1124 11|       rezignációval -, nincs egy eretnek az egész seregben.~- Magánkívül
1125 11|               Éljen”, „éljen” - kiáltott az egész hallgatóság.~- Kicserélték
1126 11|                  püspöki vizitációnál?~- Az istenért, miért vette el
1127 12|          megfelel, tökéletesen eltakarva az épületeket s visszaijesztve
1128 12|            meredek sziklákra építkeztek. Az ázsiai vándornép, melytõl
1129 12|                   város helyének. Miután az egykori sátorok helyén házak
1130 12|               földén áll, s vannak hetek az évben, midõn a legkevésbé
1131 12|               három fa, évrõl évre várja az új sarjadékot, míg új szederültetvény
1132 12|           fõispánhoz megyek olvasóimmal.~Az elõszoba, mint a civilizált
1133 12|                még egyszer ajánlja, vagy az elnököt igénytelen tanácsaival
1134 12|              kétszer annyi idõt fordítva az elmondottak egyszeri ismétlésére,
1135 12|            nemcsak jóra, de mi nehezebb, az alávalóságra nézve is megtanulja;
1136 12|            regényírók sem ignorálhatjuk. Az arcon kívül, melyet már
1137 12|        fogalommal. A fõispán belsejérõl, az egyen kívül, hogy belsõ
1138 12|                 vagyok gyõzõdve, hogy ha az emberek belsejébe láthatnánk,
1139 12|                  fognánk találni, melyek az orvosok, lelkészek s bizonyos
1140 12|         Marosvölgyi grófot illeti, benne az utolsó ítéletnél is azonnal
1141 12|         nagyúrral van-e dolga, mert hisz az utolsó ítéletnél ruha nélkül
1142 12|           Krivért mind a két fél akarja. Az egész nem érdemes, hogy
1143 12|                 egy vasas közé állítanák az istenasszonyt.~- Ne enyelegjen
1144 12|                  körülöttünk zajog, csak az egészet látja: a nagy lármát
1145 12|                 lármát s rendetlenséget, az általános romlottságot,
1146 12|                  gyûlölséggel említtetik az ellenpárt által, mintha
1147 12|                fogadom, maga is nevetne. Az egyikben Réty honszeretete
1148 12|      honszeretete emeltetik egekig, mert az utósó gyûlésen a húst kilenc
1149 12|              mégis a Rétyek nagy kárára. Az egyik erdõkerülõ a püspöki
1150 12|               emlékszik reá excellenciád az utósó tisztújításról? Óriási
1151 12|                nemes község, mely mindig az erdõkerülõvel szavaz, vagy
1152 12|                 mint excellenciád tudja, az egész vidék kálvinista papjai
1153 12|                szegény elfogott bajnokok az ellenség táborában, kiket
1154 12|                arra kényszerítenek, hogy az erõsségeken, melyek barátaik
1155 12|                 névvel nevezni szoktunk. Az elvek, melyeket demagógok
1156 12|          Mindenesetre szólni fogok vele. Az emberek e neme legveszedelmesebb.~-
1157 12|               válhatnának. Hatalmas csak az lesz, ki az eltérõ érdekek
1158 12|                Hatalmas csak az lesz, ki az eltérõ érdekek s vélemények
1159 12|               bennem, ha azt hiszi, hogy az embert külsõ helyzetétõl
1160 12|             illeti, vannak esetek, midõn az a külsõ helyzettõl független
1161 12|             mennyit hasznukra tehet. Nem az akarat, az erõ az, mi bennünk
1162 12|          hasznukra tehet. Nem az akarat, az erõ az, mi bennünk becsültetik,
1163 12|             tehet. Nem az akarat, az erõ az, mi bennünk becsültetik,
1164 12|                keserûség vala, mint hogy az a fõispán figyelmét kikerülheté. -
1165 12|       tapasztalások iskolájában nevelve, az élet setét oldalait annyira
1166 12|             sokkal erõsebb fegyver, mint az ellenkezõ esetben, s Marosvölgyi,
1167 12|               tudnom, miként sáfárkodtak az eddigi tisztviselõk? s azoktól,
1168 12|                  Igen, Tengelyi uram, ez az, mit öntõl tudni akarok,
1169 12|                 földeket félig parlagon, az embereket szomorúan körüljárva
1170 12|           embereket szomorúan körüljárva az utcákon vagy künn marhájok
1171 12|                   sehol. Kegyelmes uram, az ország, hol boldog nép lakik,
1172 12|       fájdalommal válik-e meg fiától, ha az a katonaság soraiba állíttatik,
1173 12|                  jóllétre nézve kiállják az öszvehasonlítást.~- Igen,
1174 12|           Bizonyos magasságról tekintve, az emberek nemcsak anyagi,
1175 12|          önbecsülést érez keblében, hogy az egész emberi nemre általános
1176 12|              függne tõlem, hogy a népnek az lehetnék, mi lenni akarok.”~
1177 12|            tehetném, mire szívem int, ha az, kinek kezében legtöbb fonal
1178 12|           másoknál. Nemcsak a mûvész, de az is, ki a gyakorlati életre
1179 12|                legszebb eszméjérõl, mert az anyag, mellyel dolgozik,
1180 12|               kitüntetési vágy, félelem, az engedelmesség megszokása
1181 12|               legboldogítóbb része éppen az, hogy aljas indulatokat
1182 12|               nem cselekszik másképp, de az, mi rossz, jobbá válik-e,
1183 12|                  meg kell-e tagadni tõle az igazságot is, midõn annak
1184 12|             hallá -, én mélyen tisztelem az érzeményeket, melyeket kimondott.
1185 12|               van befolyásom a megyében, az csak azon kis népszerûségemnek
1186 12|                tetteivel elõmozdítja, ki az elfogadott elvek mellett
1187 12|                  senki e határok között? Az éljenek felett nincs-e semmi,
1188 12|                 félbe.~- Kegyelmes uram, az éji zene közelg, én megyek.
1189 12|              fizet, de áldásai felhatnak az égbe, s ha e hazának jövõje
1190 12|                 ha e hazának jövõje van, az nem azokból fogja választani
1191 12|            bejött -, nem volt igazam? Ez az ember nem hasonlít a többiekhez,
1192 12|               szólt Marosvölgyi, s ezzel az ablakhoz állt, honnan már
1193 13|             ismét Porvárnak utcáin, csak az egyes tanyákon - hol a kortesek,
1194 13|                 kívül nem volt semmi, mi az idegent, ha a városon átment,
1195 13|            idegent, ha a városon átment, az óriási vajúdásokra intené,
1196 13|                  nyílt. Réty emberei, mi az erõsebb pártnak nem ritkán
1197 13|      színhelyéhez, inkább biztosítva így az elcsábítás ellen, s több
1198 13|                   ha egyszeri föllépésök az ellenfelet meglependi.~Menjünk
1199 13|             találunk is szobát, legalább az istálló, melybe lovainkat
1200 13|               nem mindig hiányzik, s hol az, ki valamit magával hozott,
1201 13|              megehesse, jól is lakhatik. Az istálló s a nagy állás,
1202 13|               vezetõje, gondosan bezárva az udvart, hogy senki el ne
1203 13|                beszélgetõk egyikében, ki az ajtóval átellenben ül, az
1204 13|                az ajtóval átellenben ül, az üveges zsidót ösmerjük meg,
1205 13|               Jancsival találkozott; sem az, hogy a tömlöcöt olyankor
1206 13|                Cifra benne nem volt, sem az, hogy õt egyszer látva,
1207 13|                 világon annyi ok van, mi az embert embertársai ellen
1208 13|            jutottak, minden vétke nélkül az emberek gyanúskodásainak
1209 13|                  teszi ki; de van valami az emberi arc kifejezésében
1210 13|          tekintetre is. A tavasz meleg s az õsz hideg napjai, vagy a
1211 13|                  hagynának maguk után, s az emberi arc miként ne tartaná
1212 13|                inkább szenvedélyek, mint az idõ vont redõkbe, a borzas,
1213 13|              borzadnod kelle, fõképp, ha az izmos, majdnem a szabálytalanságig
1214 13|  szabálytalanságig erõs tagokat tekintve az anyagi erõt látád, mellyel
1215 13|                  vármegyeházhoz?~- Mikor az ember nemesember, s hívják -
1216 13|          tekintetes úr módjára mehet el, az egészen más dolog. Eleget
1217 13|             nemesembert? - szólt a másik az asztalt öklével verve. -
1218 13|                alá mehetek a pitvaron, s az az átkozott tömlöctartó,
1219 13|                 mehetek a pitvaron, s az az átkozott tömlöctartó, ki
1220 13|                   sóhajtott a zsidó - ha az ember nemes lehet.~- Bizony
1221 13|             pödörgetve bajszát -, fõképp az ilyenfélének, mint én. Mikor
1222 13|              mint én. Mikor baj támad, s az ember gyanúba keveredik,
1223 13|                  rabbá lesz. Ej, Jancsi, az a voks be jó dolog, s ha
1224 13|              dolog, s ha még meggondolja az ember, hogy nem kerül semmibe!~
1225 13|                zsidó, ki azalatt késével az asztalt bökdösé, keserû
1226 13|                    Ej, Cifra - válaszolt az üveges, midõn székével ismét
1227 13|               talán bizony kend csinálta az illuminációt?~- Én? - viszonzá
1228 13|                   Viola még gyerek volt, az utcákon futosott, s ha pajtásaimmal
1229 13|                 most ördögadtát! - szólt az asztalra csapva öklével -
1230 13|        összecsaptam, ki lett volna akkor az igazi fõ ember? ki más,
1231 13|            találtam, a furfang, ki, mint az asszony, minden csepp vértõl
1232 13|                    mondá a zsidó, székét az asztalhoz közelebb tolva,
1233 13|                  Hallgasson kend - szólt az üveges, megfogva kezét -,
1234 13|                kezét -, hisz föllármázza az egész házat. - A zsidó fölkelt,
1235 13|              házat. - A zsidó fölkelt, s az ablakhoz menve kinézett
1236 13|                  ablakhoz menve kinézett az udvarra; midõn mindent nyugodtan
1237 13|               tudjuk, hát jól vigyázzon: az írások, melyekhez minap
1238 13|                baj nélkül megtörténhetik az egész.~- Add ide - szólt
1239 13|                huszonöt forintod helyett az egész száz forintot megszerezném!
1240 13|                 mindjárt - szólt a zsidó az ajtó felé haladva -, ha
1241 13|             marhát a vásárra, úgy viszik az embert restellációra.~A
1242 13|                 hegedûs pár órával elõbb az egyik pad alá vonult, s
1243 14|                  levegõ helyett, melyben az augurok hadarásztak, mi
1244 14|             midõn a bántornyiak hadjával az elsõ tisztújításnál részt
1245 14|      panaszkodott, hogy Servetként futva az obskurantizmus elõl, a helvéteknél
1246 14|                 fájdalmas gyönyört, mely az ifjú lelkét eltölti, midõn
1247 14|                nyugtalanság ragadja meg. Az árnyékos erdõ, a mezõ virágai,
1248 14|                   barátok, a tudományok, az egész világ nem csillapíthatják
1249 14|               életünkön, emléketek, mint az elhangzott dalnak kedves
1250 14|         megtartja kincsének részét, mint az edény, melybe illatot zártunk;
1251 14|                ez minden, amit adhatunk; az álom eltûnt, s az ébredõnek
1252 14|              adhatunk; az álom eltûnt, s az ébredõnek nincsenek színei,
1253 14|             átkozhatják végzetöket, mely az élet keserûségeit megadá
1254 14|             valaha szeretett, képzelheti az érzeményt, mellyel Ákos
1255 14|             ugyanazonosítja: úgy a ház s az asszony becsülete válhatlan
1256 14|                kapcsolatban állnak; s ha az idegen, kit asztalánál fogad,
1257 14|                  fekszik hát vállain, ha az, kit vár, mint ezen alkalomnál,
1258 14|                 kívánhatja, és ha majdan az ebéd vagy vacsora asztalra
1259 14|                ifjú a vármegyében, kinél az egész szomszédságban gazdagabb
1260 14|             láthatja, hogy csak szerelem az, mi e földön boldoggá tesz?
1261 14|         érzelmeket olvasott, mint mikrõl az író szólt; kis zongoráján
1262 14|          köszönheti, van-e nagyobb, mint az, hogy mi köszönhetjük neki
1263 14|       lényegesebb foglalatosságai között az idõrõl meg nem feledkezhetett.
1264 14|                fejét csóválva látá, hogy az óra nyolchoz közeledik.
1265 14|             azalatt anyja kérdései által az órára figyelmessé tétetett,
1266 14|               nemsokára - így szólt -, s az egyetlen baj csak, hogy
1267 14|                  egyetlen baj csak, hogy az egész vacsora elromlik.
1268 14|                lehetõségig víg hangon -, az idõ ugyan szörnyû ködös,
1269 14|          mutatkozott.~De e szavaknak nem az vala hatásuk, mire céloztattak.
1270 14|                 lovai biztosak, õ ismeri az utakat, s valóságos nevetség
1271 14|              nagy síkon tévelyeg. Kiment az udvarra, s a véghetetlen
1272 14|                neki százszor mondá, hogy az éj annak, kinek szeme világossághoz
1273 14|            melegíteni kezdé.~- Csak kend az, Liptákné? - szólt köszöntését
1274 14|               helyett csupa ménkõ hullna az égrõl, hát azt hiszi, Ákos
1275 14|                 vármegyében, nem mondom, az urak között, mert hisz az
1276 14|                az urak között, mert hisz az nem nagy dolog, de köztünk,
1277 14|              akármelyik szegénylegény; s az ne jõne, mert elsetétedett?
1278 14|                magácska, bizony nekimegy az a halálnak is.~- Ne szóljon
1279 14|              akire Vilma kisasszony vár, az eljön, s ha az egyiptomi
1280 14|           kisasszony vár, az eljön, s ha az egyiptomi setétség terülne
1281 14|              ismer veszélyeket, de éppen az aggaszt, az éj oly setét,
1282 14|        veszélyeket, de éppen az aggaszt, az éj oly setét, s ha baja
1283 14|                 ha baja történt volna.~- Az éj setét - szólt komolyan,
1284 14|                hallgatót, Liptákné -, de az isten szeme nem õrködik-e
1285 14|                  finnyás gavallér volna, az más, de Ákos, Ákos legény,
1286 14|                legény, eszem a lelkét! Õ az én tejemen nevelkedett fel,
1287 14|                  itt volna - szólt Vilma az öreghez, míg anyja szobába
1288 14|                jöhet be a házba, mielõtt az úrfi eljött.~- Az istenért -
1289 14|                mielõtt az úrfi eljött.~- Az istenért - szólt Vilma halkan -,
1290 14|            szobába sietett, anyját híja: az az öreg Liptáknéval, ki
1291 14|                 sietett, anyját híja: az az öreg Liptáknéval, ki kis
1292 14|              elmondhatná: „ej, be boldog az az Ákos!”~Ákos vén dajkája,
1293 14|           elmondhatná: „ej, be boldog az az Ákos!”~Ákos vén dajkája,
1294 14|             köszönteni elfelejtett, s ki az ifjút, kit emlõin hordott,
1295 14|         Franciaországban, amint mondják. Az írásban áll: mit isten összeadott,
1296 14|         kimondott.~- Ki van itt? - szólt az öregasszony megállva.~-
1297 14|             gondoltalak; honnan jössz?~- Az istenért, ne szóljon kend
1298 14|               gyanúját máris megbánta ‑, az ember csak vigyázóbbá válik,
1299 14|             Erzsébet párolgó tálai elõtt az otthonosság minden örömeit
1300 14|           Vilmához fordulva -, vitesd ki az abroszt s edényeket, s nézd
1301 14|       összetakarítva, a szobából kiment, az anya egy tekintetet vetve
1302 14|           világon nagy jövendõje van, ez az, mi szívemet aggodalommal
1303 14|                 tölti. Nézzen csak végig az úri lakásokon, melyeket
1304 14|                 boldogságot talál? Kinek az élet száz örömmel, száz
1305 14|             népszerûség környékez, bír-e az elég erõvel, hogy szívét
1306 14|              mint a miénk! meggondolta-e az akadályokat?~- Maholnap
1307 14|           szerelem - szólt közbe Ákos.~- Az sem, higgye el, barátom,
1308 14|                 sem, higgye el, barátom, az sem - viszonzá Erzsébet. -
1309 14|                   s Erzsébet, ki magának az egész ház belrendezését
1310 14|           merülve nézé a szép párt, mely az asztalok egyikénél suttogva,
1311 14|                  eszembe jut, hogy e kéz az enyém leend, hogy egykor,
1312 14|                  legyen a világon.~- Oh, az istenért, vigyázzon magára -
1313 14|                 gyermek fúlhatna belé; s az egyedüli veszély, melyen
1314 14|             szégyenemre keresztülmentem, az volt, hogy nem találtam
1315 14|              tévelyegnék, ha midõn éppen az irányról, melyet vennem
1316 14|            érezhetném; ha elmondom, hogy az élet mennyország, ha veled
1317 14|          leírhatlan boldogságban függtek az ifjún.~- Igen, Vilmám! mi
1318 14|               testvéredet nemde? és...~- Az öreg Liptáknét talán - szólt
1319 14|                mosolyogva örömében - oh, az úgy szeret!~- Az öreg Liptáknét
1320 14|          örömében - oh, az úgy szeret!~- Az öreg Liptáknét persze; majd
1321 14|          készíttetünk neki, olyant, mint az ott a kályha mellett, mindig
1322 14|                Oh, istenem, be szép lesz az! Kert is van, nemde?~- Szép
1323 14|              kert - szólt Ákos, ki látva az örömet, mely Vilma arcain
1324 14|              elsõ legnagyobb kérésem, ez az elsõ, melyet tevék.~Vilma
1325 14|               szorítá a remegõ leányt, s az ifjú szenvedélyes csókja
1326 14|                  Ákos gyertyával sietett az ajtóhoz, melyet kinyitván,
1327 14|                kovács tüze eloltatott, s az egész faluban csend leve,
1328 14|               konyha ajtaja rég bezárva, az ablakok - az egy szoba,
1329 14|                rég bezárva, az ablakok - az egy szoba, hol világ vala,
1330 14|            szabadulni. A láda fölnyitva, az irományok s egy zacskó ezüst
1331 14|                 halkan, mint jött, ismét az ajtó felé vonult, midõn
1332 14|            útjában megállíttatott.~- Ide az irományokkal, tolvaj - szólt
1333 14|                Violát megismeré.~Mihelyt az utóbbi a szándéklott rablásról
1334 14|                  állt. A lopást, mielõtt az történnék, megakadályozni
1335 14|             iszonyú küzdés támadt.~- Ide az irományokkal - szólt elfojtott
1336 14|            valaki kijön, minden erejével az írásokat akará kiragadni.
1337 14|                Viola mellének döfé, mire az ellenét egy arcára adott
1338 14|               zaj támadt. Viola fölkapta az írásokat, s Peti által követve
1339 14|              volt. A zsidó, föleszmélve, az ajtón kivánszorgott, s mikor
1340 14|            sietett, s midõn a gyertyával az udvarra jött, a zsidót találá
1341 15|                hogy szeretett elnökünket az egész három éven keresztül
1342 15|                 tisztújítás színhelyének az udvar választatott, s evvel
1343 15|      tulajdonképp elmondtunk mindent, mi az olvasó tájékozására szükséges.
1344 15|             szoros értelme szerint, lenn az udvaron tartják, az elrendezés
1345 15|                 lenn az udvaron tartják, az elrendezés a Tisza s Duna
1346 15|               némi különbség, amennyiben az a legközelebbi erdõk természete
1347 15|            mondva: ezen általános szokás az, mely több régiségbúvár
1348 15|            magyarul zöldeknek nevezünk). Az udvart a pártokra osztott
1349 15|                nem lenne szokásban, hogy az elaggott katonák közköltségen
1350 15|                  szerkezetünket is, mint az lassankint a civilizációval
1351 15|                  kellemetlenségtõl, mely az engedelmeskedéssel jár,
1352 15|                  választás módját értem.~Az egész megyében, fõképp a
1353 15|             tisztviselõk munkássága csak az egésznek javára szolgál?
1354 15|              fõképp a választásnak módja az, miben rendszerünk páratlan.
1355 15|                 Nálunk nem a szám, hanem az választ, mi egyenesen a
1356 15|            anyagi, állati erõ, hanem épp az, mi az embert az állatvilágban
1357 15|             állati erõ, hanem épp az, mi az embert az állatvilágban
1358 15|               hanem épp az, mi az embert az állatvilágban megkülönbözteti:
1359 15|             felett órákig körülhurcolva, az emelkedés veszélyei- s kellemetlenségeivel
1360 15|                 haszontalan. Volt valami az egészben, min egy-két öreg
1361 15|           táblabíró fejét csóválta, hogy az udvar közepén a két párt
1362 15|                  e világon minden halad, az ifjabbak, kik korukat megérték,
1363 15|           bevégzé: Réty hasonló sükerrel az egész tisztikar nevében
1364 15|          megyeház kapuján kitolongtak; s az udvar, hol a fõispánon kívül
1365 15|                kik köszvényben szenvedve az igen esõs napot szabad ég
1366 15|              megtanulni nem lehet, s hol az, ki magát e részben kimívelni
1367 15|      haditudományát olvassa végig, mibõl az egyes seregek miként elhelyezésérõl
1368 15|                  iparkodtak volna, mégis az ily harcias epizódok csak
1369 15|                inkább a két elnök között az, kire három járás bízatik,
1370 15|             állásában jutott, képzelheti az aggodalmat, mellyel Sóskuty-
1371 15|            föladatához.~Taksony megyében az utolsó gyûlés alatt a titkos
1372 15|            pártja bír-e többséggel, mert az elsõnek, mint valóságos
1373 15|               mely mellett a bárón kívül az öreg Kislaky, teins Slacsanek,
1374 15|           mellett állt. Valamivel tovább az udvar felé két spanyolfal
1375 15|               Ágoston s két hajdú, közel az asztalhoz Nyúzó s esküdtje,
1376 15|               míg Macskaházy úr, ki majd az udvaron a fõispán körül,
1377 15|               bejöttek titkos szavazásra az egyes választók, kiknek
1378 15|                kötelességteljesítés után az egyes választó a spanyolfal
1379 15|             kivéve egy kortesnek, ki épp az asztal elõtt: éljen Bántornyi-t
1380 15|                 kiálta, kezét rázá -, ha az angol alkotmányba ezt lehetne
1381 15|                   azaz: csak ez adja meg az embernek való függetlenségét.~-
1382 15|              ordítanának úgy - sóhajtott az öreg Kislaky -, öcsém! -
1383 15|                   vágott közbe Sóskuty - az ember ily pillanatokban
1384 15|          pillanatokban nem parancsolhat, az érzelem erõvel kitör, és...~-
1385 15|          melegebben Kislaky. - Hisz ezek az emberek, mióta egyenkint
1386 15|               megbetegszünk.~Sóskuty, ki az egész vitatkozás alatt,
1387 15|                is. Mire Kislakyt kivéve, az egész küldöttség helybenhagyásával
1388 15|            megnyugtatólag James -, árt-e az valamit, hogy ezek az emberek
1389 15|              árt-e az valamit, hogy ezek az emberek itt valamely kijelöltet
1390 15|            szekrényen minden fiók felett az egyes kijelöltek nevei fel
1391 15|                 már aki olvasni nem tud, az hogy szavazzon? Tízet láttam
1392 15|                   Pista - mondá Kislaky, az egyik kortest, ki épp a
1393 15|                   ki épp a szavazás után az udvarba akara menni, feltartva -,
1394 15|               tette kend golyóját?~- Hát az elsõbe - felelt a kortes,
1395 15|            Bántornyi! - S ezzel a kortes az egész küldöttség nem kis
1396 15|                zavarodására kiment.~- Ez az ember Bántornyi mellett
1397 15|              Tud-e kend olvasni? - kérdé az elsõt.~- Nem.~- És kend?~-
1398 15|                  teins úr maga láthatja, az olvasni nem tudók csakugyan
1399 15|               hogy a diadalmaskodó körül az ócsárlók serege sohasem
1400 15|            erõsebben tartassék.~Tengelyi az utósó idõben, miután James
1401 15|                szavokat megszegve, midõn az ellenpárt nemtelen eszközeihez
1402 15|          dörzsölve azt mondta neki, hogy az akciák jól állnak, s midõn
1403 15|                 együtt földre rántották, az önként értetik. De Tengelyi
1404 15|                 Réty hívei örömmel láták az alkalmatlan szónokot végre
1405 15|                 szavazat határoztatott-e az utósó gyûlésen?~- És mert
1406 15|                utósó gyûlésen?~- És mert az határoztatott - felelé Sóskuty -,
1407 15|                  kegyelmed; ha nem volna az, ide ültünk volna a kapu
1408 15|          fõispánhoz, s jelentést teszek, az egész választásnak újra
1409 15|                 azt hivém - vágott közbe az öreg Bálint, kiben midõn
1410 15|                 táblabíró egyszerre, míg az elnök mindent átható hangjával
1411 15|                  igen bölcsen megjegyzé, az egész szavazási módot a
1412 15|              adhasson? No lássa, barátom az a két teins úr ott benn
1413 15|               elkövetteték, kisült, hogy az csupa nemesek által vitetett
1414 15|                által vitetett végbe, sõt az orgazdák közt két tekintetes
1415 15|                tekintetes úr találtatik: az egész megye csudálkozott;
1416 15|       táblabírósereget bámulás lepte meg az utósó törvényszéknél is,
1417 15|                panaszkodva jelenté, hogy az alperes taval meghalt: de
1418 15|                  megvetõ tekintetet vete az egész társaságra, maga az
1419 15|                az egész társaságra, maga az öreg Kislaky, ki Tengelyit
1420 15|                bámulják a teins urak, ez az ember nem nemes, s midõn
1421 15|           bejelentem, egyszersmind kérem az egész nemesség nevében,
1422 15|                szavazástól tiltassék el.~Az udvarból, hol mindazok,
1423 15|            vastag hasával alig juthatott az asztalhoz.~- Igazság! -
1424 15|             által váltatott föl.~- Van-e az úrnak királyi adománylevele,
1425 15|          fõügyész nevetett.~- Igen, csak az irományokat méltóztassék
1426 15|                hasznos, ha ily esetekben az ügyészi hivataltól vélemény
1427 15|               vigyáznak, hogy a nemesség az adózók terhére törvényellenesen
1428 15|    szaporíttassék.~James nem nyomhatá el az érzelmeket, melyeket ez
1429 15|             teremtés a tekintetes úr! ha az adózónak mindig ily védõje
1430 15|                 azon kevesek egyike, kik az egész jelenet alatt a jegyzõnek
1431 15|              fordulva, ki azalatt szinte az asztalhoz közelített -,
1432 15|                 kiáltott most Kálmán, ki az egész jelenet alatt egyiktõl
1433 15|           tizenhat élettel teremtette is az isten.~Karvaly ijedten visszavonult,
1434 15|            Karvaly ijedten visszavonult, az öreg Kislaky, fia mellé
1435 15|           arcokkal annyi ellenség között az öreg jegyzõt védelmezé,
1436 15|               juthatunk belsejökbe. Maga az öreg Kislaky nem tudta volna
1437 15|            emelve Sáskay.~- Isten engem, az ember elfeledhetné, hogy
1438 15|           barlangjában gondolhatná magát az ember, ha itt körültekint.~-
1439 15|            szidja a nemességét. Akció! - Az egész tömeg akciót ordított,
1440 15|              emberrõl valamit mond, hogy az azonnal minden jogaitól
1441 15|                 lerántva pecsétgyûrûjét, az asztalra veté, és Tengelyit
1442 15|              kapnak, magam hajtok, estig az írásokkal itt leszünk.~A
1443 15|                  úr nem vádolhat. - Mire az öreg nagyot sóhajtott, s
1444 16|                      16~A jegyzõ házánál az utolsó történetek óta szomorúság
1445 16|                  volt ugyan veszélyes, s az ifjú hamar magához térve,
1446 16|         reszketett és sírt; fõképp pedig az, hogy Ákost férje tilalmának
1447 16|           házánál titkon fogadta, s hogy az egész történet elferdítve,
1448 16|                történet elferdítve, mint az kétségen kívül elõadatni
1449 16|                  mellékszobából kilépve, az ajtót maga után halkan betevé,
1450 16|            betevé, s Vándoryhoz jött, ki az ablak mellett olvasott -,
1451 16|                  mily piros máskor! - És az anya szemeibe könnyek nyomultak.~-
1452 16|               talán a gyönge seb, melyet az ifjú kapott, javára van,
1453 16|                  de nem romlott szívû, s az asszony - - van-e asszonyi
1454 16|            találta, odament megtudni, ha az úr hazajött-e? E pillanatban
1455 16|            Violától, ki zsákmányával épp az ajtón kijött, földre teríttetett.
1456 16|              ûzõbe vette, esküszik, hogy az Cifránál, Viola egyik cimborájánál
1457 16|                 alatt halkan belépett, s az ajtó mellett állva Erzsébet
1458 16|               felett adott, s ilyen vala az, melyet szegény Zsuzsi szavai
1459 16|              gyakoroltak.~- Legyen áldva az úr neve, hogy úgy van -
1460 16|                  Vándory, ki mindent, mi az emberekben való hitét gyöngítheté,
1461 16|                  örült a hatáson, melyet az asszony szavai Erzsébetre
1462 16|                 ki azalatt elébbre lépve az asztalhoz támaszkodott,
1463 16|              lator felesége vagyok, hisz az egész falu, egész megye
1464 16|               vállain a szobába lépett s az asztalig jött, midõn magát
1465 16|      szegényeknek nincs miért kételkedni az úr kegyelmén, hisz isten
1466 16|                 megismerkedtem, tudom mi az, mennyországot bírni e világon.
1467 16|           nótáriusén kívül legszebb volt az egész faluban, marhája címeres,
1468 16|             magamban, Viola jó ember; de az, hogy elvesz, nem jutott
1469 16|        megfordult a világ, s hivém, hogy az angyalok irigylik szerencsémet.~-
1470 16|                     Oh, akkor nem voltam az - folytatá lángoló arcokkal
1471 16|           lángoló arcokkal emez. - Akkor az egész világ egy nagy lakodalomnak
1472 16|              házába, de nekem minden nap az elõbbinél szebbnek látszott,
1473 16|                 Violáné mintegy elnyomva az érzés által, melyet e boldog
1474 16|              hogy mindennek vége van, ez az, mi fáj. Mi nem voltunk
1475 16|                 de csak paraszt volt, és az urak között haragosai támadtak.
1476 16|            fõbíró haragjától nem fél. De az urak mind összetartanak,
1477 16|               menjen mindjárt négy lóval az udvarba, mert a nagyságos
1478 16|                 annyit forspontozott már az esztendõn át, mint senki
1479 16|              elmennie, mert a szolgabíró az udvaron van s megesküdött:
1480 16|                nem jõ, erõszakkal viteti az udvarba, s akkor majd meglátja,
1481 16|               azt üzené a szolgabírónak: az idei forspontját leszolgálta,
1482 16|                 cipelték, mint a marhát, az embernek hajszála borzadott.
1483 16|             embernek hajszála borzadott. Az egész falu szomorúan követte
1484 16|            sírtunk s szitkozódtunk, hogy az ártatlant, csupán mert menni
1485 16|     megfeledkeztem, s velök mentem egész az udvarig, mintha elõre éreztem
1486 16|              hányszor? megmondta-e, hogy az uraság szolgálatára hívatott?
1487 16|                 feledni a képet, mellyel az udvaron állt. Feje két helyen
1488 16|             szinte kéken. Kötözött kezei az udvarban föloldattak, most
1489 16|            fejszét, mellyel, épp mielõtt az udvarba jött, fát hasítottak,
1490 16|                 fát hasítottak, s melyet az ördög útjába vetett, felkapja,
1491 16|                körül vág, s egy pandúr s az ispán vérökben fekszenek
1492 16|                fekszenek a földön. Viola az emberek között, kik eliszonyodva
1493 16|              Kain, kit isten átka üldöz. Az ispán meghalt. Violának
1494 16|             összekulcsolva, míg Liptákné az egész testén remegõt székre
1495 16|              sóhajtva ég felé tekintett.~Az egyszerû történet, melynek
1496 16|          hatottak a jelenlevõkre, s csak az öreg Liptákné, ki Zsuzsinak
1497 16|                szólítgatá, szakítá félbe az ünnepélyes csendet, mely
1498 16|               hangja erõsebb vala, midõn az asztalhoz lépve így szólt: -
1499 16|                 s mások nem tudják, hogy az, mivel õt vádolják, mégis
1500 16|         megfordult s Liptáknétól követve az ajtó felé ment.~- Szegény