Fejezet

2001 20|                 félelem nélkül közelgtek az égõ viskóhoz. Így történt,
2002 20|         találkozott. Macskaházy kiragadá az írásokat kezébõl, s visszafutott.
2003 20|                  a félelem, melyben neve az egész vidéket annyi ideig
2004 20|                   Magánkívül vala. Ekkor az egész csoport diadalt kiáltott
2005 20|                  égõ darabokban esett le az erdõ s az emberek között,
2006 20|            darabokban esett le az erdõ s az emberek között, anélkül
2007 20|                   a világosságot, melyet az égõ födél elébb minden tárgyra
2008 20|                 vörös fényét körére, míg az egész felett a lõpor füstje
2009 20|               kunyhóban.~- A puskapornak az a természete - válaszolt
2010 20|                 a földrõl fölemeltetvén, az egész csoport Sz.-Vilmosnak
2011 20|                vette útját. ~- Megvannak az írások? - szólt Nyúzó suttogva
2012 20|                  dobtam. - Végre lépteik az erdõben eltûntek, s az iszonynak
2013 20|           lépteik az erdõben eltûntek, s az iszonynak helye ismét nyugodtan
2014 20|                 Ne várják olvasóim, hogy az érzelmeket írjam le, melyek
2015 20|                 s a gulyás visszatértek. Az egyik a nyílást, a másik
2016 20|             nádat megtalálta; a magas fa az vala, melyrõl szóltak, s
2017 20|              ment; a gulyás Zsuzsit - ki az istenért kéré, hogy magokkal
2018 20|            azonban a víz közepéig, midõn az erdõ egyszerre a megtámadók
2019 20|       szétszaladó parasztok közül néhány az erdõ ezen részének vevé
2020 20|               gázolók elég közel valának az áradás túlsó partjához,
2021 20|                 egy gondolat tölté el, s az Violának veszélye vala.
2022 20|                 s lelkében átkot mondott az egész teremtés felett. -
2023 20|             teremtés felett. - Egyszerre az erdõben nagy világosság
2024 20|               nagy világosság terüle el. Az ostromlók kiáltása, kiktõl
2025 21|                magához tért s követõivel az ütközetnek színhelyére jött,
2026 21|    felijesztetett, szállonga még károgva az erdõ felett. A kunyhó körül
2027 21|           romokon.~Violáné nyugodt vala. Az emberi szívben az öröm-
2028 21|                  vala. Az emberi szívben az öröm- s fájdalomnak csak
2029 21|                szinte nem szóltak; végre az asszony, erõt véve önmagán,
2030 21|           keressük... azaz nem férjedet, az, meglátod, nem is volt itt,
2031 21|             mondom, nem volt itt! Hát mi az ördögnek keresgélnél a füst
2032 21|           nélküli hozzánk simulást, mely az asszonyiasság nevezete alatt
2033 21|            dolgozott gyermekeiért. - Ott az erdõ szélén, midõn hallva
2034 21|                erdõ szélén, midõn hallva az üldözõk kiáltásait s a lövéseket,
2035 21|               fogok tudni, s lássa kend, az jobb. Ha férjem meghalt,
2036 21|                  Violáné körültekintett. Az ajtó elõtt a sz.-vilmosi
2037 21|                  a kommisszárius mellett az ajtón keresztül agyonlövetett;
2038 21|                látványt, mely elõtt maga az öreg gulyás elhalványodott.
2039 21|              öreg gulyás elhalványodott. Az asztal feldõlve még füstölt,
2040 21|                  kik itt végzék éltöket, az egyik hamuvá égett szalmaágya
2041 21|               sietett.~Itt a zaj, melyet az üldözõknek kiindulása s
2042 21|            mentek. A falusi lakosok, kik az ostromban részt vettek,
2043 21|        szenderült. Midõn a szerencsétlen az erdõn keresztül Sz.-Vilmos
2044 21|            írásai jutottak eszébe. Mikor az égõ kunyhóból kilépett,
2045 21|              mikor a kunyhóból kilépett, az ajtóhoz közel csak a fõbíró
2046 21|              Haljunk meg hát, nem bánom, az akasztófán, ha úgy kell.
2047 21|                 akasztófán, ha úgy kell. Az ember nem diadalmaskodhatik
2048 21|              faluházához csak maga jött. Az udvarba Peti nem mehetett
2049 21|                statárium összeül, s hogy az öreg Kislaky úrhoz - ki
2050 21|         visszament.~- Láttad õt? - szólt az asszony, elébe sietve, midõn
2051 21|              Benn a faluházában? - kérdé az asszony élénken; mert mint
2052 21|            kezeit összecsapva - istenem, az éj mily hideg - tevé hozzá,
2053 21|                 a cigány kezét - ugye, s az emberek látják, hogy alszik?
2054 21|                hinnék?~- És mit mondanak az emberek ehhez? nem látják-e,
2055 21|           beszéld el, Peti, mit mondanak az emberek ehhez?~Peti csak
2056 21|                vigyen s Viola gyermekeit az asszony kívánata szerint
2057 22|       megkülönböztetésnek sokféle nemei. Az eledelek, mikkel az emberek
2058 22|               nemei. Az eledelek, mikkel az emberek testöket táplálják,
2059 22|                 legnagyobb éhség bírhatá az elsõ embert arra, hogy azokat
2060 22|               testi táplálékra nézve nem az eledelek egy nemére szorítá
2061 22|              eledelek egy nemére szorítá az embert, úgy hiúságát olyképp
2062 22|           hiúságát olyképp alkotta, hogy az kielégítését a legkülönbözõbb
2063 22|                 a hús- és növényemésztõ, az, ki jövedelmezõ, vagy ki
2064 22|                maga a népszerûség nyújt, az egyszerû helyesléstõl a
2065 22|          megajándékozottak számolhatnak, az nálunk mindennapi kenyérré
2066 22|                 már életemben, mik által az isten földi szavával - mi
2067 22|                 kelme minõségében, hanem az ár csekélységében fekszik.~
2068 22|                 le, elérheted e célt. Ez az, mi által, mint Angliában
2069 22|     papucskormány alatt élnek, csak hogy az ingatag, melytõl megválniok
2070 22| megtiszteltetésünknek, ez eleven példája az evangélium öt cipója- s
2071 22|              jóllaknak, s ahelyett, hogy az eleség fogyna, mindig többel
2072 22|               mindig többel kínáltatnak; az emberi észnek e bámulatos
2073 22|                alig találunk helyet, hol az egyes polgár annyi kitüntetésre,
2074 22|                tudtokra adjam; miszerint az öreg Kislaky, ki a megyét
2075 22|                 szerint minden ember, ki az alispánságon keresztülment,
2076 22|            örömmel elfogadja, fõképp, ha az, mint a kislaki járás vérbírósága
2077 22|             kommoditás meglegyen - mondá az elsõhöz fordulva -, s fõképp
2078 22|             elsõhöz fordulva -, s fõképp az akasztófára vigyázzon kend -
2079 22|              magas s fõképp erõs legyen. Az urakról gondoskodva van -
2080 22|                  szólt ismét megfordulva az ispánhoz -, maga csak arra
2081 22|             tartani. - S így tovább, míg az érdemes tiszttartó elfáradva
2082 22|                     Ej, be sok dolga van az embernek! - mire két társa
2083 22|               magában Kislaky házában. - Az érdemes tiszttartó fáradott,
2084 22|            elnökének neveztetett ki. Már az igaz, hogy a törvényszék
2085 22|             összeülhetett volna, azonban az illendõség úgy kívánta,
2086 22|              felakasztanak kettõt, pedig az egyik nem is tartozott a
2087 22|           zsiványtól inkább fél, mint ha az elevenen járna körül határán,
2088 22|             hivatalos társát fölkereste, az elsõk, kik a szomorú dráma
2089 22|             bírák, kik Porvárról jöttek.~Az elsõ hintóban Kislaky báró
2090 22|                 úrbéri rendezéseket, hol az adózó nép védelmével bízatnak
2091 22|          hivatalt elvállalni nem akarta, az ifjú Völgyesyt küldé maga
2092 22|                 azért nem kis fontosságú az, hogy hol valamely tárgyról
2093 22|            mindenki púpos hátát érté - s az öreg Kislaky, ki megtudván,
2094 22|              alügyészt vihetik magokkal. Az elsõ, mert a jegyzõnek szép
2095 22|                 már a tornácon vártak, s az utolsó nem kis megelégedéssel
2096 22|               alapos észrevételére, hogy az idõ már közel jár tizenegy
2097 22|                   mondá Sóskuty -, minek az a sok húzásvonás, rögtönítélõ
2098 22|                szokott ügyessége szerint az ítéletet fél fertály óra
2099 22|                 felakasztottunk valakit. Az egész vármegyében nincs
2100 22|                életét meg fogja menteni. Az elhatározott mód, melyen
2101 22|             vétkes, vagy nem oly vétkes, az nekünk tökéletesen mindegy;
2102 22|       tökéletesen mindegy; a kérdés csak az, aki elõnkbe állíttatott,
2103 22|       méltósággal -, egypár petákért, ha az eset másképp statárium alá
2104 22|              jelen voltam párszor, mikor az, kit felakasztottunk, három
2105 22|                 azért, ha én ott vagyok, az mégsem történt volna.~-
2106 22|                  szépet mondhatott, soha az alkalmat nem mulasztá el -,
2107 22|               lám, mi férfiak vagyunk, s az egészen más, hozzánk ily
2108 22|             jeleit adá -, fogjunk hozzá, az idõ múlik.~- Igazság, -
2109 22|    felakasztassék - mondá Macskaházy már az ajtó felé indulva.~- Az
2110 22|                  az ajtó felé indulva.~- Az majd a vallomásból fog kitûnni -
2111 22|               kimondani nem szabad.~- Ez az ember nekem nem tetszik -
2112 22|             vagyok táblabíró - válaszolt az ifjú -, nincs szavam. -
2113 22|              Gondold meg, Bálint - szólt az asszony, férjét érzékenyen
2114 22|                    Tudom, öregem - mondá az asszony -, teljesítsd kötelességedet;
2115 22|            törvényszék megengedi - mondá az öreg, ki alig nyomhatá el
2116 22|                parasztok lökdösék vissza az oda tolongó népet, melynek
2117 22|          készített szobába vezettettek s az ajtó utánok bezáratott,
2118 22|                  ajtó utánok bezáratott, az ünnepélyes csend, mely e
2119 22|        osztakozni véleményében; legalább az elõbbi - kinek e pillanatban
2120 22|              hóhér nem érti mesterségét, az ember felakasztva egy napig
2121 22|                 Ni, hogy néz, bizonyosan az lesz, szinte félek tõle.~-
2122 22|              közbe egy öregebb ember, ki az elõbbiek mellett állt -,
2123 22|         beszélhet kend ilyeneket - mondá az özvegy hangosan -, mikor
2124 22|                vastag fiatal asszony, ki az egész beszélgetést figyelemmel
2125 22|                  Statárium van.~- Hát mi az a statárium? - kérdezé az
2126 22|                az a statárium? - kérdezé az asszony.~- Mi? hát a statárium
2127 22|                 Mi? hát a statárium csak az, hogy az urak összeülnek
2128 22|                  statárium csak az, hogy az urak összeülnek s azután
2129 22|              valaki felakasztassa magát, az embert fogni kell; de mikor
2130 22|                    Mit tudom én... akkor az urak magok akasztanák fel,
2131 22|             talán önmagokat aggatnák fel az ajtó küszöbéhez csupa szomorúságokban,
2132 22|                 beszélgetések folytak, s az ácsorgó sokaság, mely faluhelyen,
2133 22|                Völgyesy magaviselete, ki az egész hosszú szabályokat
2134 22|               nem kissé neheztelt, midõn az unalmas felolvasás alatt
2135 22|                 elvégezheti; milyen volt az egész törvényszéknek csudálkozása
2136 22|                  úr igen hibázik - szólt az elõbbi nyugodtan -, ha ebben
2137 22|              midõn a szabályokat, melyek az asztalon feküdtek, felkapá -,
2138 22|              nyolcadik pontjában mi áll: Az összegyûlt bíróságnak a
2139 22|                 hogy így bánjanak velem.~Az elnök- s táblabíráknak közbeszólása
2140 22|               táblabíráknak közbeszólása az érdemes tisztviselõ felindulását
2141 22|             számítva, hogy Völgyesyt, ki az egész megyében mindig a
2142 22|              tett háztörés, s e tett óta az üldözés nem folytattatott
2143 22|          törvényszék elébe... úgyis...~- Az istenért, kérem a teins
2144 22|            vágott közbe most Sóskuty, ki az egész vita alatt észrevételeit
2145 22|            tapasztalása nincs, ilyeneket az ember nem tanulhat könyvekbõl.
2146 22|                 tanulhat könyvekbõl. Itt az utasításban igen sok áll,
2147 22|            praktikus dolog. Zsivány csak az széles Magyarországban,
2148 22|                  A táblabírák szavaztak. Az elnök sóhajtva kimondá,
2149 22|       közölhetjük, igen szépen értekezve az eskü szentségérõl s fõképp
2150 22|           eszembe.~- Ah, amice, ami sok, az sok - mondá Zátonyi fejét
2151 22|                talán célozva - válaszolt az ifjú ügyész, szemeit Sóskutyra
2152 22|               legocsmányabb lehet, amint az, ki viseli, megérti valódi
2153 22|         prókátoroknak mennyivel rosszabb az ügy, melyet védelmezünk,
2154 22|                 maga a teins úr... Cifra az egész megye által ismert
2155 22|               cimboráitól elvált, s hogy az elõttünk álló gonosztevõ
2156 22|                második, mit a tanú vall, az, hogy midõn a rablás éjszakáján
2157 22|              törvényszéket - szóla ismét az elõbbi, látva, hogy fáradozása
2158 22|           vezetheté.~Macskaházy, mihelyt az irányt, melyet a tanácskozások
2159 22|        magasztalni fiatal kollégáját, ki az ördögöt magát fehérre tudná
2160 22|               bizodalmát, s csak ez vala az, mit Macskaházy kívánt,
2161 22|                 meghallgattatni kíván, s az elnök engedelmével Liptákné
2162 22|               ugyan kirõl beszélte, hogy az írásokat el akarják rabolni? -
2163 22|                állok, teins uram - mondá az öregasszony, felemelve kezét -,
2164 22|               csak azért nem mondtam meg az öreg Tengelyinek, mert házánál
2165 22|     mondanivalója kendnek nincs? - kérdé az utóbbi. Mire az asszony
2166 22|                    kérdé az utóbbi. Mire az asszony kibocsáttatott.~
2167 22|                  asszony kibocsáttatott.~Az utána jövõ kovács csak azt
2168 22|               merne esküdni fejére, hogy az nem Viola, hanem Cifra volt.~
2169 22|                  vele pipát gyújthatunk. Az öreg banya Violával közel
2170 22|                  eset van a világon, hol az, ki valamely gonosztettet
2171 22|              ellen.~- Ez is igaz - mondá az elnök.~- Tudják-e, mit -
2172 22|               esetet. Egy gonosztevõ már az akasztófa alatt ráismert
2173 22|               szánakozó tekintetet vetve az ifjú ügyészre -, denique
2174 22|                   De itt jön a rab.~Most az ajtó megnyílt, s õreitõl
2175 22|                szobába.~A rabnak belépte az egész törvényszékre észrevehetõ
2176 22|              teljesen meggyõzõdött, hogy az nem érdemetlent ért: Völgyesy,
2177 22|                mellett, egypár óra múlva az élõk sorából kilép, nem
2178 22|             közöttök nem találkozott, ki az erény azon csíráinak, melyek
2179 22|              mint Nyúzóén káröröm, midõn az elítélendõ elõttök megjelent;
2180 22|                burnótszelencéjét, mintha az egész történetben nem lenne
2181 22|                  most kit akasztunk fel?~Az elnök e váratlan kitörésre
2182 22|                  felakasztat. Ugyebár?~- Az nem igaz, teins uram - szólt
2183 22|                   hogy ha meg te kerülsz az én kezembe, én akasztatlak
2184 22|                  tréfát ûz.~Völgyesy, ki az egész jelenet alatt alig
2185 22|         méltatott figyelemre, hogy Nyúzó az elnök által eléggé rossz
2186 22|            nyugodtan s egyszerûen felelt az egyes kérdésekre; végre,
2187 22|                ezen eljárás hosszúságát, az elnökhöz fordulva így szólt: -
2188 22|              volna magamat valamely fára az erdõben.~- Hogy vallhat
2189 22|                 kényszeríteni nem lehet, az utasításban világosan kimondatik,
2190 22|                 minden szavát; hisz ezek az urak elég nehéz kötelességet
2191 22|               halálát, s bizonyosan csak az igazság szerint fognak ítélni.
2192 22|                van mentsége, adja elõ.~- Az instrukció hatodik részének
2193 22|               tanúbizonyságul, használ-e az valamit? ha mondom, hogy
2194 22|                   Amit cimboráim tettek, az nekem számíttatik be; én
2195 22|              mondá Völgyesy -; hogy volt az, amit kend mondott, hogy
2196 22|              Tiszarétre jöttem másnap, s az alispán úr maga beszélte.~-
2197 22|                  A rab folytatá:~- Midõn az égõ kunyhóból kijöttem,
2198 22|                 kezét éghez emelve -, de az nem tartozik ide; én csak
2199 22|                 én csak azt mondom, hogy az írások nálam voltak, s hogy
2200 22|              függesztve szemeit. - Mikor az égõ házból kijöttem, el
2201 22|                 nélkül léptem ki, s csak az írásokat tartottam magam
2202 22|                  Mindjárt kérdezõsködtem az írások felül, mert Tengelyi
2203 22|               úrnak megparancsolni, hogy az írásokat adja által.~- Vigyen
2204 22|                 Vigyen el engem mindjárt az ördög - szóla Nyúzó haraggal -,
2205 22|        felakasztathat, mikor tetszik; de az írásokat ne tagadja el.
2206 22|         kínozhatnak, nekem mindegy, csak az írásokat adják vissza.~-
2207 22|             Nyúzó még dühösebben -, hogy az irományokat én loptam el?~-
2208 22|                 Én csak azt mondom, hogy az írásokat kihoztam magammal -
2209 22|                  Sóskuty megjegyzé: hogy az instrukciónak ily módoni
2210 22|            képtelenséghez vezet, mert ha az elfogadtatnék, a rab az
2211 22|                  az elfogadtatnék, a rab az egész törvényszéket összeszamarazhatná,
2212 22|               kifejezésébõl vala látható az érdek, mellyel az egyes
2213 22|                látható az érdek, mellyel az egyes szólók mozdulatait
2214 22|                  én éreztem, hogy valaki az írásokat kiragadja kezembõl.~-
2215 22|             kendõbe voltak takarva.~- Ez az ember igazat mond - szóla
2216 22|              Nyúzó visszatérve, a kendõt az asztalra tevé s belõle Sóskuty
2217 22|             vevének ki, leírhatlan. - Ez az õ kendõje vala, ugyanaz,
2218 22|                fogja bebizonyítani, hogy az írások belõle kivétettek?
2219 22|             Tengelyi írásai nála voltak, az is hihetõ, hogy azokat ki
2220 22|             egészen elvakíták szemeit, s az írások helyett fehérruháit
2221 22|         Macskaházy mindig nyájasan -, ez az ember el van fogulva; ha
2222 22|        földesuraság talán gráciával lesz az árvák iránt. De, mert azt
2223 22|                  rabolta volna el, pedig az egész rablás az õ parancsolatára
2224 22|                el, pedig az egész rablás az õ parancsolatára történt.~
2225 22|           mérsékelni nem bírták, elmondá az irományok rablásának egész
2226 22|             midõn a kertben Macskaházy s az alispánné beszélgetését
2227 22|                jól - folytatá gúnyolódva az ügyész -, nem mondta senkinek,
2228 22|                tovább.~Viola mondá, hogy az üldözés alatt Tiszaréten
2229 22|               alatt Tiszaréten nem volt.~Az ügyész behivatá Liptáknét,
2230 22|                megmarad-e mellette? mire az öregasszony esküvést ajánlva
2231 22|                  nem tudott semmit, hogy az üldözött házánál tartózkodik.~
2232 22|                 szemtelenebb hazugságot? Az egyik azt mondja, hogy a
2233 22|        Tiszaréten nem volt; tanúja; hogy az illetõ tárgyról éppen akkor
2234 22|                  kaptad azt a hírt, hogy az üveges zsidó s Cifra a nótáriusnál
2235 22|                   Valóban kár - folytatá az ügyész -, igen szeretném
2236 22|          tétetett.~- Igen, a te fejedre, az igaz - válaszolt Macskaházy -,
2237 22|               válaszolt Macskaházy -, de az a másik, ki neked hírt adott,
2238 22|                mindig gúnyolódva -, hogy az, ki valamely rablást megakadályozni
2239 22|               magad mentél? társad, vagy az, kitõl a hírt vetted, miért
2240 22|                 ketten készülnek - mondá az ügyvéd -, különös, hogy
2241 22|                 mellyel Zátonyi s a báró az ügyes kérdezõnek helybenhagyást
2242 22|                 lehetne vezetni? - szóla az ügyész az elnökhöz fordulva;
2243 22|               vezetni? - szóla az ügyész az elnökhöz fordulva; mire
2244 22|              folynak, alig van egy, mely az igazságért vívatnék. Az
2245 22|                  az igazságért vívatnék. Az emberek legnagyobb része
2246 22|                neki adjon igazságot. Nem az ismeret fájának gyümölcse
2247 22|                ismeret fájának gyümölcse az, mi után az emberek napjainkban
2248 22|            fájának gyümölcse az, mi után az emberek napjainkban vágyódnak;
2249 22|           ezerszer meggyõzõdött is, hogy az csak utánzás - sehol sem
2250 22|           ismertessék; s így képzelhetik az örömet, mellyel a rab kikérdezése
2251 22|           bírákra tett hatást észrevevé.~Az ellentét, melyben Viola
2252 22|              vallomása egymással állnak; az egész vádnak valószínûtlensége,
2253 22|                által Macskaházy s fõképp az annyira tisztelt alispánné
2254 22|                hogy - mint Nyúzó mondá - az egész alávaló koholmány,
2255 22|              tanúk fognak fellépni, noha az utolsó nem is hívatott?
2256 22|                hogy setét éjszaka lévén, az elõtte futó embert csak
2257 22|               azután röviden ítélhetünk. Az óra kettõre jár, a rabnak
2258 22|                végezni, sietnünk kell.~- Az alig lesz lehetséges - mondá
2259 22|                  mennyivel közelebb jött az ítélet pillanata.~- Dehogynem -
2260 22|                kit, úgy látszott, inkább az elkésett ebéd, mint a közelgõ
2261 22|                szerint elkészíthessem.~- Az nem lesz szükséges - mondá
2262 22|            melyet gyûléseinkben, ha azok az ebéd órájánál tovább tartottak,
2263 22|         irományait teins Macskaházy úr s az alispánné õnagysága raboltatták
2264 22|           kötelességét mint bíró - mondá az ügyész -, én ismerem a magamét;
2265 22|            nyugodtan a megszólított -, s az parancsolja, hogy ez esetnek
2266 22|        háziasszonyunk is elég régen vár; az udvariasság is azt kívánja,
2267 22|                  legalább ily alkalomnál az udvariasság szabályaival
2268 22|                 mondá Kislaky félénken - az ítélet kimondását holnapra
2269 22|                Isten mentsen meg - mondá az öreg Kislaky nyájasan -,
2270 22|              jegyzõ tesz, nem hallottam. Az utasításban egyszerûen az
2271 22|                Az utasításban egyszerûen az áll: hogy a rab vallomását
2272 22|                  módja bennfoglaltassék. Az, hogy minden szamárság,
2273 22|           feljegyeztessék, nem áll sehol az egész utasításban; s mondjon
2274 22|       megkérdeztetése után azokat, miket az mondott, valóknak, reménylem,
2275 22|               válaszolt Völgyesy -, mert az irományok hitelessége azt
2276 22|            vallomása, legalább mennyiben az némely irományoknak Tengelyi
2277 22|                  említése nem szükséges, az, úgy hiszem, mindenki elõtt
2278 22|            mindenki meg fogja ítélhetni.~Az olaszok, ha káromkodnak,
2279 22|          káromkodnak, bármint szidják is az istent s minden szenteit,
2280 22|               nagyságos asszonyt illeti, az irományokban felvétetik -
2281 22|                irományokban felvétetik - az egész társaságot mintegy
2282 22|               Míg én itt ülök - harsoga, az asztalra ütve Zátonyi -,
2283 22|     hazudságaiból egy szó sem említtetik az irományokban.~Sóskuty, fejét
2284 22|                bosszút állhassanak.~Maga az öreg Kislaky, fia kedveért
2285 22|                 kedveért kerülni akarván az alispánnal minden összeütközést,
2286 22|               hatni e nemes családra. Ha az irományok itt nálunk, a
2287 22|                 Macskaházy úr megjegyzé, az ily ocsmányan rágalmazottak
2288 22|             magát vagy Rétyné õnagyságát az elõttünk tett vallomás által
2289 22|                Viola életben maradjon, s az ellene tett vizsgálat folytattatván,
2290 22|                 e felmentõ szavazatot?~- Az igaz - mondá Kislaky, ki
2291 22|                   szólt Sóskuty, szemeit az éghez emelve - a legnagyobb
2292 22|                 bolondja többé senkinek, az ördög veszélyeztesse életét,
2293 22|         felmentetik.~- Nem akasztani fel az ily embert! - kiálta Zátonyi -
2294 22|                   irtóztató példa!~- Így az ördög sem fogja feltartani
2295 22|                    harsogott a fõbíró, s az asztal körül zaj támadt,
2296 22|                   s mi volt következése? Az egyik három hónapra, a másik
2297 22|               erre érdemesnek mutassa.~- Az instrukciókban nyilván benn
2298 22|                szólt Sóskuty, ki azalatt az utasítást forgatá -, hogy
2299 22|               tagadni senki, hogy tõlünk az kívántatik, hogy a gonosztevõket
2300 22|      õnagyságának s bizonyos tekintetben az én kedvemért hozatott szóba:
2301 22|          törvényszék iránta viseltetett, az igazság kiszolgáltatását
2302 22|           kivonhatja?~Sóskuty felkelt, s az ügyészt e nemes nyilatkozat
2303 22|                új készíttessék, mi által az ítélet másnapra halasztatnék?~-
2304 22|                 másnapra halasztatnék?~- Az elõbbi vallomást kell hitelesíteni -
2305 22|                kényszeríteni nem kell, s az instrukcióban arról, hogy
2306 22|                instrukcióban arról, hogy az öt ítélõ táblabírón kívül
2307 22|                  tõlünk idõsebbektõl, ha az igazság kiszolgáltatásában
2308 22|                  magános élethez szokva, az ifjú, ki mennyivel tovább
2309 22|                  mindinkább visszavonult az emberektõl. „Púpos hátú
2310 22|                magában -, mit keresek én az emberek között, hol csak
2311 22|               testi hibával megátkozott, az emberektõl; bajotoknak rokonszenvet,
2312 22|             mosolyra vonultak - igen, ha az emberek közé mennék, s végre -
2313 22|              fönséges érzelmek nekem? Ha az igazság mellett lelkesedve
2314 22|                 lelkesedve felszólalnék, az ügynek csak árthat, a legszentebbet
2315 22|                  mosolyra nem vonulnának az emberek ajkai, midõn hallják,
2316 22|                  nekem nincs mit keresni az emberek között!” - E gondolatok
2317 22|         érintések nem maradnak el, s így az ifjú ügyész, valahányszor
2318 22|                  néha éppen amiatt, hogy az, mi õt testi hibájára emlékeztetheté,
2319 22|            mindenütt a világon, a pénz s az emberek csak külsõ nyomatjuk,
2320 22|                 el: alig volt valaki, ki az ifjú ügyészben szerénységén
2321 22|                 nagyobb bámulat fogta el az egész törvényszéket, midõn
2322 22|              szilárd módot látá, mellyel az ifjú magát ez alkalomnál
2323 22|              viselé, s Sóskuty, Zátonyi, az öreg Kislaky maga nemegyszer
2324 22|           általában véve is, de kettõsen az, hol a vissza nem vehetõ
2325 22|                látni. Oly országban, hol az, vajon szólhatunk-e? születésünktõl
2326 22|                ha a szólók között is nem az, mit mondanak, hanem csak
2327 22|                kiknél a nevelés a lelket az életre szükséges görbeségekkel
2328 22|       kisebbségre ítélvék, e tapasztalás az ifjúnak fájt; az szinte
2329 22|             tapasztalás az ifjúnak fájt; az szinte természetes, s nem
2330 22|          szavakkal adta át Macskaházynak az irományokat: miszerint a
2331 22|       gyilkosokból áll? De tudja-e, hogy az úrnak többé szava nincs?
2332 22|                 úrnak többé szava nincs? Az, ki bírákat dehonesztál,
2333 22|            bírákat dehonesztál, infámis; az úr infámis.~- Igen - szólt
2334 22|           Statáriális úton vagy másképp, az nekem mindegy - folytatá
2335 22|                 nekem mindegy - folytatá az elõbbi -, aki bíró vagy
2336 22|            törvényszék ellen így beszél, az infámis, benn áll a corpus
2337 22|             tudósaink véleménye szerint, az Anjou-ház uralkodása alatt
2338 22|              csak magának tulajdoníthatá az ingerültséget, mellyel mindenki
2339 22|               mindenki ellene fellépett. Az infámiávali fenyegetések
2340 22|                nyugodtan jártatá szemeit az egész társaság felett, míg
2341 22|        legnagyobb figyelemmel.~Völgyesy, az utasítással kezében, figyelmessé
2342 22|            környülállások? - szólt közbe az ifjú ügyész.~- Szörnyû tudatlanság! -
2343 22|                csak azt jegyzé meg, hogy az eset olyan, melyet a törvényszék
2344 22|         bevégeztük volna teendõinket, ha az úr impertinens kapcáskodásaival
2345 22|                félbe a szólót Sóskuty -, az irományokban nem áll semmi,
2346 22|              fölösleges. Sok dolga volna az embernek, ha minden haszontalanságot,
2347 22|               fel kellene jegyezni.~- De az irományok kiegészítése? -
2348 22|           válaszolt a táblabíró -, s itt az utasítás hatodik részének
2349 22|             minden mérsékletét vesztve - az nem szenved kétséget; de
2350 22|                 erõszaknál nem látandok, az szinte igaz.~- Micsoda? -
2351 22|                áll oly férfiakból, minõk az utasítás szerint a bírói
2352 22|            Zátonyi - errõl nem áll semmi az instrukcióban.~- Igen, és
2353 22|              uraságod által, kinek, hála az égnek, voksa nincs?~- Valóban,
2354 22|                mondá éles hangon, szemét az ifjú ügyészre függesztve,
2355 22|            kiáltatott mindenfelõl.~- Hol az ítéletre minden szavazatoknak
2356 22|              emelve szavát -, s öt közül az egyikre nézve valószínû,
2357 22|         mondathatik ki.~A lárma elnyomta az ügyész szavát. - Én mindent
2358 22|           Alávaló denunciáns! Nem ismeri az 1805-i törvényeket! gyalázatos! -
2359 22|           törvényszék tartatott, támadt, az ajtó elõtt állóknak figyelmét
2360 22|               elhallgattak, s minden fül az ajtó felé fordult, honnan
2361 22|           látszott, más nézetben volt: õ az ajtóhoz közel ülvén, minden
2362 22|           mellette álló kovácshoz: - Ej, az urak nagyon haragszanak
2363 22|             hallgaták a zajt, mely által az ítélõszék sajátszerûleg
2364 22|                bemenetelt kért; s miután az õrök e kérését megtagadták,
2365 22|                része által pártoltatott, az udvarba nem jöhetett: a
2366 22|                teremtés arcain elterült, az erõlködést, mellyel könnyeit
2367 22|              pillanatra, mely után, mint az õröktõl hallá, nejével együtt
2368 22|                Nincs szavazatom - felelt az ügyész sóhajtva -, nem lehetek
2369 22|                 eresztik hozzám. Ezeknek az embereknek nincsen szívök.
2370 22|                  gyermekeit maga ereszté az udvarba, gondolatokba merülve
2371 22|                 lecsillapult. Macskaházy az írásokat átvéve, ezeknek
2372 22|               kinek nyugtalansága, mióta az alügyész távozott, mindig
2373 22|              Macskaházy mondá, hogy csak az a kérdés, vajon e vallomásban
2374 22|              másikához fordult, s hallva az egyes szavazatokat, felsóhajtott
2375 22|            sodorgatott, reszketni kezde: az nem nézhetett sajnálkozás
2376 22|             állítva, soha sorsukkal vagy az emberekkel küzdeni nem kényteleníttetnek,
2377 22|              gyakorolt; szeretve fiától, az ismerõsöktõl, cselédei-
2378 22|       ellentétben állt; s most egyszerre az kívántatik tõle, hogy õ,
2379 22|              gondolt megoltalmazhatónak. Az elnök hallgatva ült székén,
2380 22|                    már késõ van, hagyjuk az ítéletet holnapra; ma a
2381 22|                 kell adnunk - jegyzé meg az elnök -, s ötkor tökéletesen
2382 22|             pedig nem hajtathatjuk végre az ítéletet.~- Tisztelt elnökünknek
2383 22|               vagyok. De nem látom által az ítéletet miért nem mondhatnók
2384 22|               mindig csak azt kéré, hogy az egész holnapig halasztassék.~
2385 22|                 s tudta, hogy ha Kislaky az ítélet kimondása elõtt hazamegy,
2386 22|                  a lehetõségig nyugodtan az ügyész - mindegy; ha a teins
2387 22|          sorsának könnyítéseért kívánnám az egész tárgyat bevégezni.
2388 22|              egész tárgyat bevégezni. Ha az ítélet kimondatott, szabadon
2389 22|   emberszeretetébe ajánlja, miután úgyis az ítélet minõségére nézve
2390 22|                  hogy ez bizonyosan soha az annyira tisztelt elnöknek
2391 22|            bebizonyítá, mennyire kívánja az emberszeretet, hogy Violát
2392 22|                  szüksége említtetett, s az: hogy ki a gonosznak megbocsát,
2393 22|              bünteti; mit tudom én, hány az ezerszer elmondott okok
2394 22|               még meg nem gyõztek, kinek az ég elég szívet adott, hogy
2395 22|          Macskaházy mindjárt hozzáfogott az ítélet írásához; a többiek
2396 22|          elnöküket, kinek keblére, mióta az ítéletet kimondá, felelõsségének
2397 22|                nehezedett.~E pillanatban az ajtó megnyílt, s fiát kezénél
2398 22|                  férje mellett, hol neki az õrök könyörületbõl helyet
2399 22|                 bizonyosan most készítik az ítéletet: lelkét véghetlen
2400 22|          elítéljék -, s szemei szüntelen az ajtón függtek, mely megett
2401 22|               Liptáknéhoz ment, ki éppen az ajtó mellett ült, s midõn
2402 22|                 figyelt, fiával berohant az ajtón, mielõtt õt valaki
2403 22|                 isten mentse meg - szólt az asszony szelíden -, ne hallgassanak
2404 22|                be kell zárni? - folytatá az esdeklõ, észrevéve Kislaky
2405 22|                Zsuzsi -, a teins uraknak az mindegy, nekünk nem. Férjem
2406 22|                Oh, csak zárják tömlöcbe, az egy egész mennyország nekem.
2407 22|              mennyország nekem. A halál, az szörnyû!~- Két fertály négyre,
2408 22|           szörnyû!~- Két fertály négyre, az szörnyûség! - sóhajtott
2409 22|                 ítéletünket kimondtuk.~- Az ítéletet! a halálos ítéletet! -
2410 22|           szerencsétlenné.~- Ami megvan, az megvan - szólt Zátonyi -,
2411 22|             inkább eliszonyodva -, mi ez az ív papiros, hisz mást vehetnek,
2412 22|              Kislaky, szemeit törülve -, az ítéletet nem szabad megváltoztatnunk.~-
2413 22|                Zátonyihoz halkan, miután az asszony kivitetvén, az ítélet
2414 22|            miután az asszony kivitetvén, az ítélet Violának, ki azt
2415 22|                  Négy óra múlt, fogadok, az egész ebéd oda van - sóhajtott
2416 22|                     pedig jobb pecsenyét az ember nem eszik sehol.~Míg
2417 22|         törvények, melyeknek szükségérõl az ész meg nem gyõzõdhetik,
2418 23|                 a kastélyhoz visszatért, az udvaron Kálmánt s Ákosnak
2419 23|             Kálmánt s Ákosnak huszárját, az öreg Jánost találá, kik
2420 23|              mutatták felgerjedését, míg az öreg huszár komoly kifejezésébõl,
2421 23|                   nem lehete örvendetes. Az udvar másik oldalán egy
2422 23|                kik rajtok jöttek, inkább az idõ, mint lovaik becsét
2423 23|                 házhoz közelített, midõn az elõbbi, figyelmessé téve
2424 23|                  Völgyesyt, ki megijedve az indulatosságon, mellyel
2425 23|                Völgyesy ‑, vége van, sõt az ítélet ki volt mondva, még
2426 23|                 pohár bort. Lováról majd az én legényem gondoskodik.~-
2427 23|                  legényem gondoskodik.~- Az nem járja, teins uram -
2428 23|               járja, teins uram - felelt az öreg, fejét rázva -, elébb
2429 23|               rázva -, elébb a ló, aztán az ember, elébb abrak, aztán
2430 23|                  ezzel Kálmán s Völgyesy az elõbbinek szobájába mentek,
2431 23|          körülvezetve lovát, vele együtt az istállóba ment, s míg lenyergelé
2432 23|                  alatta agyonlövetett.~- Az istenért, mi történt? -
2433 23|             Völgyesy e szavakat mondá -, az nem lehet, hogy hol apám
2434 23|            õszinteségemet - gyenge, s ez az, mi szívének nemes indulatait
2435 23|                kik gyengeségökbõl tûrték az alávalóságot. A gonoszok
2436 23|            emelve, néha azt is úgy, hogy az istenért, senkit meg ne
2437 23|         megelégedve mosván kezeinket, ha az ocsmányság, melyet megakadályoztathatánk,
2438 23|              sóhajtozik, de bús szavával az ellenkezõ elemet nem fogja
2439 23|         legnagyobb nyugtalanságban hallá az egészt. - Az nem lehet -
2440 23|       nyugtalanságban hallá az egészt. - Az nem lehet - szóla végre,
2441 23|               felugorva székérõl, melyre az elbeszélés alatt leült,
2442 23|                 említtetni, eldöntetett: az ítélet kétséges nem lehetett
2443 23|          statáriális bíróság elébe való; az egy, mit a halálos ítélet
2444 23|               ítélték.~- Levelet kaptál? az alispántól? - kérdezé a
2445 23|         elpirultak. - A levél így szólt:~Az irományok, melyek Tengelyitõl
2446 23|           tárgyban, vallott, való. Viola az egész ügyben nemesebben
2447 23|                nem tehet. Mentse meg õt! Az elsõ kérés, melyet életemben
2448 23|            megfogva Kálmán kezét, ki már az ajtó felé indult -, mindent,
2449 23|              Violának jó embere; s talán az irományokat megszerezheti,
2450 23|          ítéltetett, függene, nem gyõzné az ember kötéllel.~- Kend elfelejti -
2451 23|                  semmit, rám is foghatod az egészt.~- Jól van, jól -
2452 23|                János, bajszát simítva -, az öreg János sem oly bolond,
2453 23|              mint sokan gondolják. Mikor az ember annyi esztendeig a
2454 23|                 Jól van, jól - mormogott az öreg huszár -, mikor az
2455 23|                  az öreg huszár -, mikor az ember a császárt szolgálta
2456 23|           szolgálta annyi esztendeig, és az asperni ütközetet megnyerte
2457 23|             azután Párist is elfoglalta; az embernek nincs szüksége
2458 23|              fõképp ha oly ura van, mint az enyim, s öreg napjaira nem
2459 23|               megüli lovát, majdnem mint az én uram, pedig az tõlem
2460 23|           majdnem mint az én uram, pedig az tõlem tanulta. Kálmán s
2461 23|             indult, hol Peti jöve elébe.~Az ebéd, mint olvasóim a történtek
2462 23|           legbarnábbak közé tartozott; s az öreg Kislaky, ki a nején
2463 23|                   mi a szentírás szerint az emberi szívet felderíti,
2464 23|                 gyakorolnának, mint hogy az elsõ mindig mérgesebb ráncokba
2465 23|                lett, s fõképp Kálmán, ki az utolsó ételeknél alig titkolhatá
2466 23|                   mondá Kálmán, mihelyst az öreg huszárt meglátá, ki
2467 23|    szerencsétlent megmenthetjük? - szólt az elõbbi, midõn a szobába
2468 23|          mosolyog s kapkod bajszom után, az ember nem gyõzi nézni. -
2469 23|                 a királyi parancsolatban az áll: hogy ha hideg van,
2470 23|                János mosolyogva. - Mikor az ember maga van s csinálhat,
2471 23|                 s nem látja senki: akkor az ember sokat vihet véghez.
2472 23|               esze van, mint száznak, és az ember egymaga erejével is
2473 23|               próbálnia erejét. De mikor az embert mindenfelõl nézik
2474 23|                   ajtó nyílik. Ha magtár az enyim, nem csináltattam
2475 23|                 A magtárkulcs - folytatá az elõbbi nyugodtan - édesanyjánál
2476 23|              elmegyünk a magtárba, onnan az ajtón keresztül a tiszttartó
2477 23|                  lovát készen tartja, és az egésznek vége.~Kálmán örömében
2478 23|                 amit akarunk.~- Igen, de az õrök? - jegyzé meg Völgyesy. -
2479 23|             meghallhat s lármát üthet?~- Az õröket magamra veszem -
2480 23|            visszasietett. - Mégis jó fiú az a Kálmán - gondolá az öreg
2481 23|                fiú az a Kálmán - gondolá az öreg huszár magában, míg
2482 23|             kisasszonyunknak.~A teremben az elsõbbieken kívül az ifjak
2483 23|            teremben az elsõbbieken kívül az ifjak Vándoryt találák,
2484 23|                terjeszté, élénken cáfolá az ellenvetéseket, melyeket
2485 23|                báró kérése ellen tettek; az elsõ, mert mint mondá, a
2486 23|                hévvel pártoltatott, hogy az ifjak közbeszólása e cél
2487 23|                  a rab szobába zárássék. Az utasítás világosan téli
2488 23|         biztosságról gondoskodva legyen. Az ablakok rostélyozva, az
2489 23|                  Az ablakok rostélyozva, az ajtó bezárható állapotban,
2490 23|              kell; de a pelyváskamarába. Az lakattal zárható, körös-körül
2491 23|            körös-körül nincs ablak, s ha az ajtó elébe csak egy strázsát
2492 23|                 tiszttartó házához, hogy az áttételnél jelen legyenek.~-
2493 23|              csak egy kis ész kell: kész az ostobaság. De majd helyre
2494 23|              szalma vitetett a kamarába, az ajtó elébe két strázsát
2495 23|                 életének végpillanatait.~Az öreg Kislaky azalatt nejétõl
2496 23|               egy vágyó tekintetet vetve az asztal felé, hol a tarokk-kártyák
2497 23|              Trézsi lelkem - szólt végre az öreg nejéhez fordulva, ki
2498 23|                  Ugye, Trézsi - folytatá az öreg szomorúan -, te sem
2499 23|                   még Kálmán sem? Mindig az fog eszetekbe jutni, ha
2500 23|                jutni, ha láttok: lám, ez az öregember megmenthette volna