Fejezet

3001 28|          megkísérté; a kulcs forgott, de az ajtó nem záródott be. Macskaházy
3002 28|                  vala megmozdítható... s az ajtó nyitva maradt. - „Az
3003 28|                az ajtó nyitva maradt. - „Az ördög tudja, mi lelte ez
3004 28|              oldalán egészen maga lakik. Az utolsó idõben annyit hallott
3005 28|                  hogy a gondolat, miként az éjt magányosan s nyitott
3006 28|                   E kellemes ábrándokból az ügyészt azonban nemsokára
3007 28|                 csalódott. Tisztán hallá az egyes lépteket, melyekkel
3008 28|                 ismersz - mondá a másik, az ajtót maga után bezárva
3009 28|                 után bezárva s egyenesen az ágyhoz menve. - Ha segítségért
3010 28|              nagy tévedésben van - szólt az ügyvéd kétségbeesett tekintetet
3011 28|              zsivány a szólót -, add ide az írásokat, melyeket alávaló
3012 28|                nótáriusnál elraboltál.~- Az írásokat? - mond az ügyvéd,
3013 28|        elraboltál.~- Az írásokat? - mond az ügyvéd, bámuló tekintetet
3014 28|              tenni nem lenne tanácsos -, az irományok nálam voltak...
3015 28|              mihelyt hozzájok juthattam, az égõ kunyhóba vetettem, hogy
3016 28|              nyugodtan -, én tudom, hogy az írások itt nálad vannak...
3017 28|              gondolat támadt, hogy Viola az alispánné zsoldjában áll.~-
3018 28|           becsülöd ötvenezer forintra, s az írásokat nem adod ki mindjárt,
3019 28|               becsû.~- De kérlek - szólt az ügyész rimánkodva -, csak
3020 28|                ügyész rimánkodva -, csak az mondd, kitõl tudod, hogy
3021 28|                 mondd, kitõl tudod, hogy az írások nálam vannak? ki
3022 28|                 szoba közepében megállt.~Az ügyvéd kezei remegtek, midõn
3023 28|                remegtek, midõn a fiókból az irományokat kivéve, az asztalra
3024 28|           fiókból az irományokat kivéve, az asztalra tevé. Két csomó
3025 28|               zsivány megvetéssel, midõn az asztalhoz közelített. E
3026 28|                közelített. E pillanatban az ügyvédnek eszébe jutott,
3027 28|              tett. Ha meggondoljuk, hogy az irományok, melyektõl meg
3028 28|                felhúzva... s a jövõ perc az ügyvédet földre terítve...
3029 28|               tekinti. Macskaházynak, ha az irományokat általadja, nem
3030 28|            fényes kést, melyet a zsivány az asztalról felkapott, maga
3031 28|              kezekkel felugrott, felkapá az asztalról az irományokat,
3032 28|          felugrott, felkapá az asztalról az irományokat, s nem is véve
3033 28|                   éppen elég jókor, hogy az udvarra érjen, még mielõtt
3034 28|                  még egy ember által, ki az istállóból lámpással jött...
3035 28|           Macskaházy szobájába rohantak, az ügyvédet vérében a halállal
3036 28|               nyomai nem látszottak, még az óra s tárca is ott feküdt
3037 28|                óra s tárca is ott feküdt az ágy mellett.~- Rablás! gyilkolás! -
3038 28|               hálósüvegében s gyertyával az elsõ jött a szobába. - Utána!~-
3039 28|            megfogta... s mindjárt azután az üveges zsidót torkánál fogva
3040 28|                 szakács, a remegõ zsidót az ágyhoz vonva. - Ugye, teins
3041 28|                Macskaházyhoz -, ez volt?~Az ügyvéd fejét rázá, ajkai
3042 28|                  halott betakartatott, s az üveges zsidó, minden esküvéseinek
3043 28|          Tengelyit nevezte.~- Ne szóljon az ifjasszony ily bolondokat -
3044 28|                mindent megtettem... - és az asszony ismét törülni kezdé
3045 28|             szemeit.~- Csak a nótáriusra az ifjasszony nem fogja e gyilkosságot
3046 28|                  Én nem tudom - folytatá az elõbbi még mindig neheztelve -,
3047 29|                háladatossággal tartozom. Az emberek azt mondják, hogy
3048 29|                emberek azt mondják, hogy az írásokat én raboltam el
3049 29|             ilyeneket mondani... A rabló az üveges zsidó volt, kit a
3050 29|               tizenegy órakor... éjfélig az írásokat mind a kezébe visszahozom,
3051 29|              feleségemet s gyermekeimet. Az istenért, jõjön bizonyosan...
3052 29|                   nem tudom, kinek adjam az írásokat... még éjjel át
3053 29|      alázatossággal, ne szóljon senkinek az egész dologról, és csak
3054 29|           zsivány meghívását nem követi, az irományok hihetõképp örökre
3055 29|                vethet ez reá, miután már az is, hogy Viola feleségét
3056 29|          cimboraságban áll. Másnak talán az jutott volna eszébe, hogy
3057 29|                  kötelességének érzete s az apai szeretet között habozva
3058 29|           meghívását követni fogja, majd az ellenkezõre határozva magát;
3059 29|                  Esõs novemberi éj vala, az égen nem látszott egy csillag
3060 29|                  legkellemesebbike vala. Az óriási nyárfa messze elterjedõ
3061 29|          zöldellt, ha a júliusi forróság az egész határt már kopárrá
3062 29|                között süvöltve zúgott át az éjszaki szél, míg a Tisza
3063 29|                 kiáltott a révész, midõn az égõ darab fa világításánál,
3064 29|            szövétnekként magával hozott, az uraság kocsisára ismert -,
3065 29|               csakugyan idáig kergették, az nincs többé itt... éppen
3066 29|               Andris, te is hallottad?~- Az lesz, bizonyosan az, csak
3067 29|         hallottad?~- Az lesz, bizonyosan az, csak utána! - kiáltott
3068 29|                  mérsékelje, figyelmöket az útra irányozá. - Ni, még
3069 29|               kertek között bújt el. - S az egész csapat a kocsis után,
3070 29|         jegyzõkert kerítéséhez ért.~- Mi az ördög! - szólt a kocsis,
3071 29|                lámpást, szinte megnézték az utat, A friss nyom, melyet
3072 29|                 Bár taval vitte volna el az ördög, nem kellene most
3073 29|              révész egyik fia, aki addig az ajtó mellett állt, észrevevé,
3074 29|                   a többiek, kik azalatt az ajtót megpróbálva, azt nyitva
3075 29|                után erõsen fáradott, bár az reá nézve tökéletesen közönyös
3076 29|                     Bánom is én! - szólt az elõbbi tovább menve - mikor
3077 29|               kastélyból jött, egyenesen az udvarba ment, míg a révész
3078 29|            hallott, egyszerre szobájából az udvarra lépett, s erõs hanggal
3079 29|                  idáig.~Nem fogom leírni az érzeményt, mely a jegyzõ
3080 29|               nem lehete kétségben, hogy az ügyész e szerencsétlen által
3081 29|                 valószínûleg azért, hogy az irományokat tõle elvegye...
3082 29|             szemlátomást nyomon jöttünk, az olyan igaz, mint hogy itt
3083 29|             bokáig sáros volt - folytatá az elõbbi.~- Nagy csuda, ily
3084 29|               ölte meg? - vágott szavába az elõbbi, megállva.~- Én bizony,
3085 30|                                    30~Ha az emberek oly nagylelkûleg
3086 30|              mondassék csak valami új, s az emberek között azonnal gondolatcsere
3087 30|                úgy hisszük, nagy részben az angyalok s üdvezültek énekében
3088 30|        üdvezültek énekében áll; e földön az emberek örömei természet
3089 30|               minden virágból mézet: úgy az ember a legkellemetlenebb
3090 30|             megáldott teremtések, kiknek az ég tulajdon gondolatokat
3091 30|           valamely tõzsér által: úgy van az eszméinkkel is. A gondolat,
3092 30|                 Ki nagy sommákat penget, az gazdagnak tartatik, habár
3093 30|                   mert hisz pénznél csak az, hogy legyen mit kiadnunk:
3094 30|                 mit elmondanunk - képezi az egésznek becsét; az eszmék
3095 30|               képezi az egésznek becsét; az eszmék újsága, sõt a tárgy
3096 30|             közönyös; maga a beszélgetés az, mi élvet ad.~Az emberi
3097 30|             beszélgetés az, mi élvet ad.~Az emberi nem ezen természete
3098 30|             gondolák. A borzadás, melyet az ügyvéd halála okozott, megszûnt,
3099 30|              halála okozott, megszûnt, s az esemény most csak a beszélgetésnek
3100 30|            melyben a konyha tüze mellett az egész ház részt vett. Noha
3101 30|                 részt vett. Noha csaknem az egész háznép mindjárt a
3102 30|            adatott elé, mint Hannibalnak az Alpokon való átmenete...
3103 30|                  lehetetlen vala tisztán az igazságnál maradnia, s ki,
3104 30|                ember, szükségesnek tartá az igazságnál még valamivel
3105 30|               tanúbizonyságul arra, hogy az ügyvéd csak azt mondta,
3106 30|                 szinte a konyhaszolgáló, az inas s egy pesztonka vele
3107 30|              bírák által bepecsételteté, az, hogy a haldoklónak utolsó
3108 30|                 haldoklónak utolsó szava az õ neve volt, észrevehetõ
3109 30|                 végre a szolgabíró, kire az egész éjszakán át szakács
3110 30|               hangosabban a szakácsné.~- Az az üveges zsidó, akit a
3111 30|            hangosabban a szakácsné.~- Az az üveges zsidó, akit a teins
3112 30|              mikor a bokrokhoz jött...~- Az ajtó maga rendjében be van
3113 30|              méltósággal.~- Nem volt biz az zsidó soha életében - vágott
3114 30|                szavával a lárma között - az ember tulajdon szavát nem
3115 30|                  mindig fejét, azt súgva az esküdtnek fülébe, kihez
3116 30|                  urakat, hogy addig csak az õ jól fûtött szobájába menjenek,
3117 30|             hajdú által kihúzatott. - Ha az embernek a gyilkosságról
3118 30|             olvastam ily históriákat; de az a szakácsné nem tud semmit,
3119 30|           mondtam-e én mindjárt? - szólt az esküdt a legnagyobb önmegelégedés
3120 30|             elfogta ultimóját... és most az a zsidó!~- De a zsidó mindent
3121 30|             mindent tagad - szólt, midõn az éppen behozott kávét, vagy
3122 30|                amit csak akartam.~- Hisz az egész világ tudja ezt -
3123 30|             mondá megelégedett mosollyal az esküdt -, én meg az asztal
3124 30|            mosollyal az esküdt -, én meg az asztal mellett tentával
3125 30|                  mi valakit körülfogunk, az nem tagad sokáig, azért
3126 30|               mint ily alkalomkor mindig az emberek balgatagságán, kik
3127 30|                 emlékét. Nyúzó meggyújtá az ivás közt félretett pipáját,
3128 30|            egypár ív konyhapapírt talált az almáriumon, melyre az önkéntes
3129 30|             talált az almáriumon, melyre az önkéntes vallomást felírhatta;
3130 30|           ismerik a módot, mellyel Nyúzó az elébe állított gyanús személyekkel
3131 30|                  s azért ne várják, hogy az üveges zsidónak vallatását
3132 30|        mindenkire egyenlõen alkalmaz. Ha az egyed, ki kezei közé akadt,
3133 30|        jóváhagyni csak akkor lehetne, ha az alsóbbak iránt mutatott
3134 30|                 adtak, összeszámítjuk, s az egész mennyiséget az egyesek
3135 30|                   s az egész mennyiséget az egyesek közt újra felosztjuk,
3136 30|            megadták a magáét. - Nyúzótól az üveges zsidó más bánásmódot,
3137 30|                  voltak, kik a fõbírónak az úr választott népe iránt
3138 30|                egyed irányában, ki, mint az üveges - egész töredékeny
3139 30|                hátán hordá, s drágakövet az egy gyémánton kívül, mellyel
3140 30|                 tábláit vágja, nem bírt. Az emancipáció, tagadni nem
3141 30|                  nap már feljött... s ha az üveges népének ezen részéhez
3142 30|      szerencsétlent ismét mellbe löké, s az remegve könyörgõ hangon
3143 30|                  a fõbíró - s így néz ki az ártatlanság? - mire Kenyházy
3144 30|               jogosítá, hogy bárki által az ártatlanság képének tartassék.
3145 30|               haja, mely a pincében, hol az egész éjt tölté, megnedvesedett,
3146 30|        semmirevaló gazember vagy - szólt az utóbbi -, aki, valahányszor
3147 30|         sóhajtott a másik - a kastélyban az ablakoknak nagy táblái vannak,
3148 30|        ablakoknak nagy táblái vannak, és az üveg igen drága, és én...~-
3149 30|                 tovább ehhez fordulva.~- Az igaz - mondá emez -, mikor
3150 30|                emez -, mikor e gazembert az ágyhoz vezettem s a fiskális
3151 30|                  kétszer kérdezte még, s az áldott szegény fiskális
3152 30|              igen - folytatá a rab -, és az egész ház mind ott voltak,
3153 30|                hogy a fiskális urat csak az az átkozott zsidó ölte meg.~-
3154 30|                  a fiskális urat csak az az átkozott zsidó ölte meg.~-
3155 30|            fõbírájának parancsával, hogy az ifjasszony mint tanú elébe
3156 30|              jelenlevõk elõtt: hogy most az igazság bizonyosan ki fog
3157 30|                  módja, melyet úgy hivé, az egész világ tud, s fõképp
3158 30|       esztendõsnek mondá... s még inkább az, hogy a fõbíró által mindjárt
3159 30|                 meg fog eskettetni, s ha az igazságtól eltér - büntettetni:
3160 30|         gondolatot támaszták benne, hogy az egész csak az alávaló szakácsnak
3161 30|                benne, hogy az egész csak az alávaló szakácsnak kabalája,
3162 30|                 kétségen kívül sajnálta.~Az ezt követõ kérdések: - Ismerte-e
3163 30|               jára fel s alá a szobában. Az esküdt, ki egy egész könyv
3164 30|             szakács mosolyogva néze majd az egyik- majd a másikra, mintha
3165 30|              türelmetlenségét - mit akar az ifjasszony mindezzel? Gyóntatóatyának
3166 30|                 nem is hinnék - folytatá az elõbbi -, miképpen rázta
3167 30|                 férjem, isten nyugossza, az utolsó tizennégy nap és
3168 30|               férjem magánkívül? - mondá az elõbbi - férjem magánál
3169 30|                 lehetett a világon; csak az a kérdés: Macskaházy, mikor
3170 30|                   mutatá, kit ért -, aki az embert, ha szólni nem tud,
3171 30|                 fõbíró.~- Hát nem sokat, az igaz - válaszolt az asszony -,
3172 30|               sokat, az igaz - válaszolt az asszony -, de világosan,
3173 30|              szólunk. Tengelyit mondott, az egész ház ott volt, valamennyien
3174 30|             hallgatásra -, a kérdés csak az, mikor nevezte Tengelyi
3175 30|               azt fogják mondani.~- S én az ellenkezõt mondom! - lármázott
3176 30|                lármázott még hangosabban az elõbbi - s aki nem úgy vall,
3177 30|             elõbbi - s aki nem úgy vall, az hazudik, ha száz esküvést
3178 30|               esküvést tesz is le reá.~- Az egész házat felhíhatom tanúbizonyságul -
3179 30|               fordulva, lángoló arcokkal az asszony.~- És én szinte
3180 30|                   válaszolt a szakács.~- Az egésznek tisztába hozására -
3181 30|                   mint õ. Kettõ helyett, az igaz, hat tanú álla most
3182 30|                 most elõtte, de közöttök az igazságnak azon szegény
3183 30|               semmi közünk; fõdolog csak az, hogy mikor kérdezték: ki
3184 30|                   a szakácsné, kinek nem az vala szándoka, hogy Tengelyi
3185 30|                akará bebizonyítani, hogy az ügyvéd csakugyan elébb rázta
3186 30|                el, miként mi mondva van, az az esküdt által feljegyeztetett,
3187 30|                 miként mi mondva van, az az esküdt által feljegyeztetett,
3188 30|                  hazudni merészelt. Mire az asszony elrémülve a kályhához
3189 30|               némi ok csak van, midõn ez az asszony s még két tanú világosan
3190 30|                 lehet, akinek tetszik, s az is igaz, hogy engem kérdezni
3191 30|               azt hivé, hogy Tengelyinek az által használhat, mindazon
3192 30|             esküvé, hogy szegény barátom az õ kezei által fog meghalni...
3193 30|              kényszerítve arcait, nehogy az öröm meglátszassék, melyet
3194 30|            félhalkan csak azt jegyzé meg az esküdtnek: hogy ha a fiskálist
3195 30|                  e pillanatban a fõbírót az ablakhoz nem csábítja.~Az
3196 30|                az ablakhoz nem csábítja.~Az alispán, ki, amint tudjuk,
3197 30|               alispán, ki, amint tudjuk, az elõbbi napot közel jószágán
3198 30|                 a rabot nyugodtan hagyá.~Az alispán s fõképp neje mélyen
3199 30|                  magamat, mint ma is, ez az egész.~A fõbíró s esküdt
3200 30|           sajnálkozásukat. Serer azonnal az ütér után nyúlt; a zsidó
3201 30|              nyúlt; a zsidó arcain, kire az alispánné e pillanatban
3202 30|               ismeretes; a legkülönösebb az, hogy rablás, amint hallom,
3203 30|            melyek a családot érdeklik, s az ajtót, melyet a bírák bepecsételtek,
3204 30|                 jól tették - szólt közbe az alispánné élénken -, Macskaházy
3205 30|            gondol nagyságos asszonyom?~- Az az én dolgom - válaszolt
3206 30|                nagyságos asszonyom?~- Az az én dolgom - válaszolt az
3207 30|                 az én dolgom - válaszolt az alispánné szárazon.~- Bizony
3208 30|              semmi el nem veszett.~Serer az esküdttel s a cselédekkel
3209 30|                esküdttel s a cselédekkel az alispánné kívánatának teljesítésére
3210 30|               Üveges Jancsi? - szólt fel az alispánné, egyszerre megállva -
3211 30|          alispánné, egyszerre megállva - az lehetetlen!... Tudom, hogy
3212 30|                kívül áll, miként a zsidó az esetben csak más bosszújának
3213 30|                bosszújának eszköze volt.~Az alispánné annyira elhalványult
3214 30|                  vallott semmit; azonban az legkisebb gondom. Kihozom
3215 30|              melyet a fõbíró szavai mind az alispánra, mind nejére tettek.
3216 30|               velem - szólt emez, szemét az alispánnéra függesztve -,
3217 30|                tovább ennyit szenvedjek.~Az alispánné a fõbírót az ablakhoz
3218 30|                   Az alispánné a fõbírót az ablakhoz hívá, s neki halkan
3219 30|             belsõképp nem gyõzé csudálni az egész Réty család különös
3220 30|                   így szólt magában, míg az alispánt s nejét az ügyész
3221 30|                  míg az alispánt s nejét az ügyész szobájába követé,
3222 30|         cigányokat veszi pártfogása alá; az öregek, úgy látszik, a zsidókat
3223 30|         pártolják; ha így megy, maholnap az igazság kiszolgáltatása
3224 30|                 a szobának egyik oldalán az asztal mellett látszott,
3225 30|           melynek e szoba tanúja volt; s az alispánné, midõn szemeit
3226 30|        körüljártatá, elborzadva állt meg az ajtó mellett. „Asszonyi
3227 30|                 erõt véve magán, elõször az asztalfiókban, késõbb az
3228 30|                 az asztalfiókban, késõbb az ügyvéd más szekrényeiben
3229 30|                 más szekrényeiben keresé az irományokat, melyekért ennyit
3230 30|      meggyilkoltatása elõtt, külön tett.~Az alispánné jól tudva, hogy
3231 30|               Tengelyié, a két levél ott az asztalon egyik tekintetes,
3232 30|        tagadhatatlan - mondá Réty, midõn az írást, melybõl Nyúzó olvasott,
3233 30|              ismerek, bizonyosan õ volna az utolsó, kirõl ily valamit
3234 30|            feltehetnék. Nem foghatom meg az egészt.~Rétyné, kinek e
3235 30|         figyelmét vonta magára, jól érté az egésznek összefüggését.
3236 30|        összefüggését. Miután tudta, hogy az irományok, melyek Tengelyi
3237 30|                 más által. E gondolatban az alispánnét még inkább megerõsíté
3238 30|         alispánnét még inkább megerõsíté az, midõn hallá, hogy a zsidónál
3239 30|             tárgyak nem találtattak. „Ha az irományok akár a jegyzõ,
3240 30|               magát késznek érezi: s így az alispánné is Tengelyit e
3241 30|                  ártalmatlanokká válnak, az, ha a jegyzõ ellen támadt
3242 30|                 fel velök, anélkül, hogy az ellene támadt gyanút megerõsítse.~„
3243 30|              magaviselete iránt; s midõn az asztalra tett véres irományok
3244 30|                 részt vett volna... hisz az egész szoba csupa vér.~-
3245 30|              Réty, ki a gondolaton, hogy az, ki ifjúságában egykor legjobb
3246 30|            megindult, hogy e pillanatban az engedékenységrõl, melyet
3247 30|              fogom vizsgálni magam, hogy az alávaló rágalom, mely Tengelyi
3248 30|             Ennyire pártolni - válaszolt az alispán szinte halkan, de
3249 30|              hogy nyugodtan eltûrhetném.~Az alispánné, látva, hogy férje
3250 30|                csak azt jegyzé meg, hogy az egésznél rágalomról szó
3251 30|            magyaráztathassanak meg. Mire az alispán, ki azalatt a szakács
3252 30|                  teljesedni fog.~Serer s az esküdt a látlelettõl már
3253 30|                 szokta bizonyítani, hogy az agyonütött nem sebei, hanem
3254 30|                elõbbi helyökön álltak, s az elõbbi nyugtalan tekintetet
3255 30|         kikérdeztetése folytattatni fog.~Az alispán még egyszer behívatá
3256 30|              vezettetett, fejét rázta, s az egész idõ alatt Tengelyi
3257 30|             semmit sem mondott, úgy mint az is valamannyiök által bizonyíttatott,
3258 30|               által bizonyíttatott, hogy az ügyész meggyilkoltatása
3259 30|               mindent tudni kell - szólt az alispán, ki mély gondolatokba
3260 30|          Tengelyi ellen fordul, felfogta az adott intést, s térdre borulva
3261 30|               rimánkodva -, minap, mikor az ablakokat javítottam, láttam
3262 30|                bizonyos, hogy része volt az ölésben is.~- De ugyan kérem -
3263 30|                 könyörgõ hangon -, de ha az ember valakit meg akar gyilkolni,
3264 30|                  Bíz én nem tudtam, hogy az ott van - sóhajtott a rab -,
3265 30|                igazolását a zsidó -, hát az a kés, melyet ott találtak,
3266 30|                nevét, s alig fordult meg az ember, s az írás elenyészett...
3267 30|                  fordult meg az ember, s az írás elenyészett... ki tudja,
3268 30|                 elenyészett... ki tudja, az üveges nem tanulta-e tõle
3269 30|                  tentánál!~Ez okoskodás, az esküdtet s szakácsnét kivéve,
3270 30|                  nagy hatást nem tett, s az alispán maga elismeré, hogy
3271 30|                   vágott szavába élénken az alispánné - te legjobban
3272 30|              valahogy azt hiszed - szólt az alispán szinte a zsidóhoz
3273 30|                  vallatásban, midõn most az alispán által azoknak körülményes
3274 30|              házban lárma támadt, õ volt az elsõ, ki a béressel - kivel
3275 30|               zsiványt ûzõbe vevé, habár az istálló, melyben egy gyertyát
3276 30|              végre a jegyzõt magát látá, az élénkség, melyet az egész
3277 30|                látá, az élénkség, melyet az egész üldözés alatt mutatott,
3278 30|        hatalmasabb ellen fellépjen; akár az, hogy Macskaházynak halálát
3279 30|             volna a jegyzõhöz, hogy neki az egészrõl jelentést tegyen.~
3280 30|                  botról nem szól, melyet az úton találtak s mely a révésznél
3281 30|                  egymás után kijöttek, s az egész annyival gyanúsabbnak
3282 30|                  úr házához mentünk, ott az út közepén találtuk, szemlátomást
3283 30|                  alázatossággal - felelt az elõbbi -, kinn a konyhában
3284 30|           diadalragyogó képpel átadá azt az alispánnak, ki összecsapva
3285 30|            Rétyné néhány halk szót válta az esküdttel, s a szakács mintegy
3286 30|               minden alázatossággal csak az jegyzé meg, hogy a bot ugyan
3287 30|              hogy a bot ugyan bizonyosan az, melyet találtak, de hogy
3288 30|              legszigorúbb büntetés alatt az udvart elhagyni ne merészelje.~
3289 30|              szobában csak Réty nejével, az esküdt s szolgabírája maradtak.~-
3290 30|             kétség! - mondá Rétyné, újra az asztalra tett fokost nézve -
3291 30|               bosszút esküszik. Ma éjjel az utóbbit meggyilkolják. Midõn
3292 30|                   Megengedem - válaszolt az alispán fejét rázva -, de
3293 30|                 váltam barátjává - mondá az alispán komolyan -, de ily
3294 30|                  fõbíró úr, hogy - szólt az alispán, midõn neje által
3295 30|      Nemesembernek mondja magát - pótolá az alispánné -, és a gyûlésen
3296 30|           fordulva -, ha ide vezettetné, az egész falu összeszalad,
3297 30|              távozott, s a szobában csak az alispán maradt nejével.~-
3298 30|               Hát valóban hiszed - szólt az elsõ, nejét kezénél fogva,
3299 30|             volna?~- S miért ne? - kérdé az asszony, szemét férjére
3300 30|                 csak egyet tudok - monda az alispánné éles hangon -,
3301 30|                így gondolt magában -, mi az, mi õt arra majdnem kényszeríté,
3302 30|                ez egyszer pártolója!” És az alispán e szándékkal azonnal
3303 31|                       31~Tengelyi, ámbár az ellene támadt gyanúról még
3304 31|            gyanúról még mit sem sejdíte, az éjet kínos érzelmek között
3305 31|               minden kötelességeit, most az emberek tiszteletére egyszerre
3306 31|                 másik -, s nem fekszik-e az egésznek feleletterhe rajtam,
3307 31|              minden polgár, valahányszor az, mit a közjó követel, egyes
3308 31|                  annak, ki a gonosztevõt az igazság sújtó karja ellen
3309 31|               csak azt válaszolá, hogy õ az egész dolgot egészen más
3310 31|              mindent elkövetett, hogy õt az egész történet bejelentésétõl
3311 31|         vallomásom arra szolgáland, hogy az róla elháríttassék.~Minden,
3312 31|           Vándory barátjától elérhetett, az volt, hogy felfedezésével
3313 31|                 keserûen -, ki tudja, ha az egész történetet elmondom,
3314 31|                volna... legalább Rétyrõl az egész világ tudja, miként
3315 31|             mások iránt szigorúbb?... Ha az, ki legjobb barátját szükségében
3316 31|             igazítva azt, minden széllel az óhajtott part felé haladjon,
3317 31|          óhajtott part felé haladjon, ha az nem érdemli megvetésedet,
3318 31|                 Ne vesd meg Nyúzót, mert az igazságot áruba bocsátja...
3319 31|               oly körülményekben él, hol az igazság kimondására erõt
3320 31|             nyugodtan -; jól tudom, hogy az erény nem más azon erõnél,
3321 31|                bizonyos pont, melyen túl az bizonyosan terjedni nem
3322 31|                  meggyõzõdve errõl.~- Ez az, miben csalódol - szólt
3323 31|                 s ez, mint a többiek; ha az egész megyén végig mégysz,
3324 31|                lekötelezve magokat; s ez az, mi, ha eszembe jut, hogy
3325 31|              mindenfelõl... A szabadság, az egyenlõség, a népnek jogai...
3326 31|              egyenlõséget, melynél fogva az utolsó kortes a jobbágyra
3327 31|                mely körülöttük zajog. De az, hogy e hazában néhány száz
3328 31|                     Bármi szomorú legyen az állapot, melyben hazánk
3329 31|             nemes lakói jelenleg vannak, az nem tarthatja fel magát
3330 31|                   én még látni reménylem az idõt, midõn jelen állapotunk,
3331 31|                  válaszolni akart, midõn az ajtó megnyílván, Liptákné
3332 31|             Liptákné rohant a szobába. - Az istenért, jöjjön a nemzetes
3333 31|                 úr mindjárt haza - mondá az asszony lélegzetén kívül.~-
3334 31|               válaszolt amaz, még mindig az elõbbi hangon.~- Jó asszony,
3335 31|            mondja, hogy a fiskálist, azt az átkozott Macskaházyt, a
3336 31|            csapásait; õ annyiszor érezte az emberek igazságtalanságát,
3337 31|             Tengelyit házához kövesse. - Az egész csak félreértés lehet.~-
3338 31|              másik után kikérdezték, míg az esküdt minden betût felírt,
3339 31|      nemességemtõl fosszanak meg, ha nem az vala szándékuk, hogy annyival
3340 31|                 a háztól elmentem, éppen az alispán is odajött.~- Jerünk! -
3341 31|                tegnap bottal ûzetett ki. Az egyik világosan emlékezett
3342 31|         egyébként soha szokása nem vala. Az elõmutatott pálcát az egész
3343 31|              vala. Az elõmutatott pálcát az egész háznép a jegyzõ tulajdonának
3344 31|                összhangzásban volt, hogy az alispán, ki Nyúzót minden
3345 31|         nyugodtan -, nem ma tapasztaljuk az emberek üldözését elõször,
3346 31|              hatott senkire inkább, mint az alispánra, ki egykori barátjához
3347 31|                  által akarna részesülni az eddig oly ügyesen vitt vizsgálódás
3348 31|             mindig gúnyolva, mert miután az alispán által kíméletre
3349 31|                mi jó kálvinista létünkre az ily tradícióra nem sokat
3350 31|                bizonyíthatá inkább, mint az, hogy az ügyész szobájában
3351 31|       bizonyíthatá inkább, mint az, hogy az ügyész szobájában oly irományok
3352 31|            helyre ment, csak azért, hogy az ország legnagyobb zsiványával
3353 31|            megismerkedjünk.~- A levélkét az író kérése szerint azonnal
3354 31|                    válaszolt Tengelyi.~- Az igen kár volt - szólt Nyúzó -,
3355 31|                 reggel, értem - folytatá az elõbbi -, mikor már a faluban
3356 31|              vett, miután Viola maga sem az irományoknak becsét nem
3357 31|              összeköttetésben állnak, õt az igazság kezei közül kiszabadítsák.~
3358 31|               kezei közül kiszabadítsák.~Az alispán, ki a dolgok kifejlõdésében
3359 31|           kezességet; de Nyúzó, ki eddig az alispán kívánatát teljesítendõ,
3360 31|              tekintetbe.~- Hogy merészel az úr engem rablók cimborájának
3361 31|               képes nem volt - ön, kirõl az egész megye tudja, miként
3362 31|             mondhatott volna olyat, mely az érdemdús fõbírót, fõképp
3363 31|         csakugyan több esetrõl beszéltek az emberek, hol az elrablott
3364 31|                beszéltek az emberek, hol az elrablott marha a tulajdonosok
3365 31|                  késõbb valamely tanúval az istállóba visszatértek,
3366 31|              faluban kerestük, a zsivány az egész idõ alatt e házban
3367 31|               mindig hevesebben. - Viola az én házamban?... Felfogadtam
3368 31|               esküvéssel bizonyítá, hogy az üldözött soha, mióta rossz
3369 31|              Igazság, teins uram - mondá az asszony sóhajtva -, hogy
3370 31|                faluban üldözték, szegény az egész idõ alatt itt a házban
3371 31|               ágya mellett ültünk, mikor az utcán a lármát hallottuk.
3372 31|              szegényt a házba hozhassam. Az angyali leánynak megesett
3373 31|     szerencsétlenségén, s megengedte. Ez az egész; ne üdvezüljek, ha
3374 31|          kívülünk más valaki tudta, hogy az, akit keresnek, itt van.
3375 31|                  kérdenünk, úgy látszik, az egész család egyetértésben
3376 31|             kérdezzük meg azt is.~- Mit, az én leányomat?! - szólt Erzsébet
3377 31|                  ismét -, én tudom, hogy az egész csak rágalom. Tudom,
3378 31|              házunkban.~A gondolat, hogy az igazságnak nyílt megvallása
3379 31|                   s Réty megjegyzé, hogy az egész elõadásban semmit,
3380 31|                csakugyan véget vethetünk az egésznek. A dolog világos.
3381 31|              hallott, s csak most, midõn az öreg János által felébresztetett,
3382 31|           felébresztetett, tudá meg mind az elkövetett gyilkosságot,
3383 31|            fõbíró Tengelyi ellen tesz. - Az érzelmeket, melyek Ákos
3384 31|                látá, nem fogom leírni. - Az istenért, mi történt itt? -
3385 31|           szerencsétlen leány magánkívül az ifjú karjai közé rogyott.~
3386 31|                 mélyen meghatva állt ott az egész jelenet alatt; azonban
3387 31|           mellyel Tengelyi, valahányszor az alispán mellette szót emelt,
3388 31|             errõl vitatkozni - válaszolt az alispán zavarodottan -,
3389 32|         szerencsétlenséget reánk, ha nem az, hogy Zsuzsit s gyermekeit
3390 32|                ez igazságtalan vád leend az út, mely ellenségeinek megszégyenítéséhez
3391 32|            feleségét, hogy legalább most az elsõ napokban álljon el
3392 32|              tartana, bejöhettek késõbb. Az elsõ napokban szükség, hogy
3393 32|               Erzsébet mondá, hogy midõn az alispán elment, õ is eltávozott,
3394 32|                Ákos maga lépe a szobába. Az ifjúnak arcai lángoltak,
3395 32|               mind e szép beszédnek vége az vala, hogy kérésemet nem
3396 32|             gyûlölnek, pártját fogja? ez az, mi apámat, most, mint mindig
3397 32|           Tengelyi nyugodtan. - De, hála az égnek! ártatlanságom bebizonyítására
3398 32|                  vitetni.~Tengelyi mellé az esküdt ült. A kocsis mellett
3399 32|              Midõn lord Byron Velencében az úgynevezett „fohászok hídján”
3400 32|              börtönei által, melyek fenn az ón tetõ, s lenn a kanális
3401 32|         magasabban vagy alantabb állnak, az állomány áldásainak élvezetébõl
3402 32|            szépek Byron sorai is, melyek az utasnak - ha gondoláján
3403 32|         tollatlan állatnak, miként Pláto az embert értelmezé, mi nem
3404 32|               láncokkal járnak körül. De az ildomos többség, hála végzetünknek!
3405 32|      valamennyien kártyázzanak, csakhogy az idegen meggyõzõdjék, mi
3406 32|             kitelhetõ gonddal járt el, s az illetõ lábakat fafûrésszel
3407 32|         figyelmet nem gerjesztének, most az egész hazában egyszerre
3408 32|         egyszerre hallatlan lárma támadt az említett megye rendeinek
3409 32|            bizony õk lennének okai, hogy az említett tél rendkívül hideg
3410 32|                mintha éppen akkor, mikor az alsó tömlöcben e lábak elfagytak,
3411 32|            felsõbbségök ellen. De miután az idegen táblabíró, ki a porvári
3412 32|                megye azok irányában, kik az elfagyott lábakról kérdezõsködtek,
3413 32|                 autonómiáját, úgyszintén az ezen esetbõl támadt lárma
3414 32|                 támadt lárma megszûnt, s az erre vonatkozó parancsolatok
3415 32|               célirányossága mellett már az is szól, hogy e nevelõ-intézetnek (
3416 32|                 a legillendõbb hely, hol az alispán nagy ebédjeit tarthatja...
3417 32|              tapasztalánk, helyrehozza - az esti táncvigalom, midõn
3418 32|               céljainak egyik legfõbbike az: hogy találkozó helyül szolgáljon...
3419 32|               sehol jóízûbben, mint azon az asztalon, mely mellett tanácskozott,
3420 32|              Tengelyi házánál bevégezé s az alispánnét annak eredményeirõl
3421 32|          értesíttetett, ott maradt, hogy az egykor oly büszke s most
3422 32|              miután Nyúzótól hallá, hogy az alispánné a rabot a lehetõ
3423 32|      szigorúsággal kívánja tartatni, míg az alispán ellenkezõleg a legnagyobb
3424 32|              véget vetve, a közfigyelmet az esküdtben központosítá,
3425 32|             Feltartóztatott? - válaszolt az elõbbi - és még mennyire!
3426 32|                    Nem éppen ez - felelt az esküdt, ki az érdeket látva,
3427 32|                ez - felelt az esküdt, ki az érdeket látva, melyet e
3428 32|               mint minden jelenlevõkre - az alispán úr csakugyan ezt
3429 32|            Éspedig mennyire! - válaszolt az elõbbi. - Soha oly határozottan
3430 32|               annak tartottam - folytatá az esküdt -, de mert már a
3431 32|             járjak el, s tudva van, hogy az alispán nejével soha ellenkezõ
3432 32|              tudom - mondá fejét vakarva az esküdt -, meglehet, hibát
3433 32|                 is azt hiszem - folytatá az elõbbi -, mikor még pipázni
3434 32|              háromszor is megkínáltam.~- Az esküdt úr el is hagyhatta
3435 32|                 gravitással bánnak vele.~Az esküdt kiment, s kevés perccel
3436 32|                     Persze, persze! csak az alispán ne vette volna pártfogása
3437 32|        tapasztalásból tudta, hogy vannak az életben oly körülmények,
3438 32|           életben oly körülmények, midõn az elszökéshez rendkívüli hajlandóságot
3439 32|              által; de a jelen eset, hol az alispán, mint Kenyházytól
3440 32|         hasztalan kínzást lát, mennyiben az a rabnak biztos letartóztatására
3441 32|                  részint halkan tartott, az lõn eredménye, hogy Tengelyi
3442 32|                  e határozatot, s fõképp az elsõ megjegyzé, mi borzasztó
3443 32|         borzasztó igazságtalanság (midõn az egész feleletterhe rajta
3444 32|               tartani nem lehet. Azonban az alispánnak akarata, fõképp
3445 32|              embereket a csatamezõn... s az általános hahota alatt még
3446 32|                nem ismertetem. Ne higgye az olvasó, hogy midõn ezeket
3447 32|          célszerûbb. Ily eljárás mellett az ártatlanul láncokat viselõnek
3448 32|              fekszik, õk rabjaiknak csak az utat rövidítették meg, mely
3449 32|                  annyira szép s regényes az! Földmívelésünk állapotja,
3450 32|              középkori alkotmánnyal bír; az egész, hogy új hasonlattal
3451 32|              vannak egyes részei, melyek az úgynevezett parókamodorra
3452 32|          parókamodorra emlékeztetnek, de az majdnem minden gót épületnél
3453 32|            minden gót épületnél így van. Az is igaz, itt-ott ez épület
3454 32|       bolthajtást, melynek félhomályában az egyetlen rabon kívül, ki
3455 32|                 félig sem oly borzasztó. Az udvaron van egy ajtó, ha
3456 32|                külön börtönbe nyílik. Ez az egész. Sehol rémséges magasságú
3457 32|            magányos fel s alá járás - mi az elzártak száma miatt nem
3458 32|              szomjan halhatnak meg, mert az utcára menõ ablakokon esõs
3459 32|            skorbut soha meg nem szûnt, s az úgynevezett börtönláz évenként
3460 32|                szállíttatott le, úgyhogy az új börtönök felállítását
3461 32|            építésére határozta el magát. Az újabb tömlöcök, mint felvilágosodottabb
3462 32|                 nem vala kedvezõbb, mint az elébb leírt pincékben, mi
3463 32|                elébb leírt pincékben, mi az idõsebb táblabíráknak egy
3464 32|           hagyjon fel a teins úr ezekkel az angol haszontalanságokkal -
3465 32|               kérem, I say - mondá ismét az elõbbi -, a solitary confinementnál
3466 32|                nincs szigorúbb büntetés; az auburni rendszer, melyet
3467 32|                 Amerikáról beszélte, hol az a tömlöcrendszerhez tartozik.
3468 32|                domine spectabilis, mikor az egész megyeházban mindössze
3469 32|                hely? Mert ahelyett, hogy az embereket, mint kellene,
3470 32|            felakasztanák, ide zárják, ez az ok! Csak függne tõlem, majd
3471 32|                  a hír igen hatott, hogy az alispán Tengelyivel minden
3472 32|                  úgy, mint mindenikünket az érdekli, mi vele halála
3473 32|              uram - válaszolt Karvaly -, az elsõben a bárót tartjuk.
3474 32|                  hogy itt van, pedig biz az ártatlanul szenved.~- Indeed?
3475 32|             ítélte; a hétszemélyes tábla az ítéletet négy esztendõre
3476 32|           váltókért zártak be - folytatá az elõbbi -, olyanoknak, akik
3477 32|               minap csinált. A közepiben az alispán úr arcképe volt,
3478 32|                 szólt végre Völgyesy, ki az egész beszélgetés alatt
3479 32|                  téren nem gyõzhet -, ha az alispán úr eleségkamarája
3480 32|                egy szobába ne tegyünk, s az így megürült egyik tömlöcöt
3481 32|            tömlöcöt Tengelyinek adjuk?~- Az kellene még! - kiáltott
3482 32|              csakugyan jobbnak tartá, ha az érzelmeket, melyek keblét
3483 32|                  éreztetni fogják velem.~Az ügyész mondá, hogy ez embertelen
3484 32|              tarthat, s hogy maga kimegy az alispánhoz, ki midõn azt
3485 32|               fogja, hogy ebben a tömlöc az élettõl nem annyira különbözik,
3486 32|                 kedélyállapotban, melybe az utolsó történetek által
3487 32|             jutott, elhagyni nem akarta. Az érzeményt, mellyel Tengelyi
3488 32|              nyargalt, meggyõzõdve, hogy az alispán, ha Tengelyi helyzetérõl
3489 33|               nap végsõ sugárait, melyek az õszi ködön napok óta elõször
3490 33|                tömlöcben már sötét vala. Az alacsony ablakok mocskos
3491 33|                Alkonyat felé, mint most, az, ki a világos udvarról lejött,
3492 33|                  kell kérni valakitõl, s az nem tudom, mit fog érte
3493 33|               naponként követelni; de ha az úr megfizeti, bizonyosan
3494 33|                No, semmi baj! - folytatá az elõbbi - kinek pénze van,
3495 33|               hagyassék.~- Természetesen az illendõ fizetés mellett.~
3496 33|                  most a tömlöctartó - ez az úr jó becsületes ember.
3497 33|                 míg a setétben több hang az ígéret felett zajosan kinyilatkoztatá
3498 33|                 nevet megérdemlé, õ vala az. Elhagyatva barátjaitól,
3499 33|              öreg lehet.~- Már mit ér ez az örökkévaló hallgatás? -
3500 33|            örökkévaló hallgatás? - mondá az elõbbi, midõn észrevette,