Fejezet

3501 33|                   midõn észrevette, hogy az új jövevény válaszolni nem
3502 33|                válaszolni nem akar. - Ha az ember együtt lakik, meg
3503 33|          setétbõl.~- Nem bizony! - szólt az elõbbi rekedt nevetés közt -
3504 33|            remegve.~- No, sebaj! - mondá az elõbbi - talán gráciát kapsz.
3505 33|                 meg, mint én. Hej, mikor az ember kilencvenhárom esztendõs...~-
3506 33|                mint kevesebb - válaszolt az elõbbi. - Lólopásért is
3507 33|               embert megöltek, én voltam az egésznek fõmestere. No -
3508 33|               Majd neked - szólt köhögve az öreg -, nem látod, hogy
3509 33|               miképp ölte meg a tótot.~- Az nem tud oly jóízûen beszélni,
3510 33|               kend szól, szinte kedve jõ az embernek.~- No, ne félj,
3511 33|                lesz részed benne - mondá az öreg nevetve s köhécselve
3512 33|                 Nem mered te azt - mondá az öreg ingerkedve.~- Nem merem? -
3513 33|                vén zsidóról álmodom, kit az erdõben a fára akasztottak.
3514 33|                    Jól van, jól! - mondá az öreg - belõled derék gyerek
3515 33|               gyermek.~- Megint? - mondá az öreg mérgesen - rántsd meg
3516 33|              békével gyerekeimet - mondá az öreg zsivány nevetve -,
3517 33|               meg kell õket tépáztatnom, az a neveléshez tartozik. Elég
3518 33|          Imrécskémbõl talán lesz valami, az becsületemre válik, de ebbõl
3519 33|             becsületemre válik, de ebbõl az alamuszi fattyúból soha
3520 33|               hol Tengelyi börtöne állt, az õt környezõ tárgyakra világosságot
3521 33|               Nem a barna foltok, melyek az alacsony tömlöc falán szemébe
3522 33|            törött korsón kívül semmi, mi az embernek már szükségessé
3523 33|                 nem vala látható. Nem is az undorító mocsok, mely õt
3524 33|             hallva maga körül, rabsága s az ocsmány bûn jutott eszébe,
3525 33|                tekintete, melyek, mintha az egész testet túlélték volna,
3526 33|                 hosszú szemívei alatt, s az egész arcnak leírhatlan
3527 33|                erõ hiányzik is, legalább az akarat megmaradt; s midõn
3528 33|                 ragadni nem képes többé. Az elgyengült hang, mely csak
3529 33|                  a halállal végzõdjenek.~Az öreg mellett térdeire könyökölve
3530 33|              látszott. E halvány arcokon az ifjúság szelíd mosolygását
3531 33|               állt a vasrostély elõtt, s az égõ mécsre mereszté szemeit.
3532 33|                   fel egész a háztetõig, az egész város fölébe, fényesen
3533 33|   hozzányúlhatnék!~- Majd bizony - mondá az ifjú gyilkos, ki a tömlöc
3534 33|            takarva hevert -, hogy megint az egész tömlöcöt felgyújtsd.
3535 33|          megüstökölöd - szólt köhécselve az öreg -, minap is majd megfúltunk
3536 33|             lopott tõlem, meggyújtotta s az öregnek szalmájába dugta,
3537 33|                már nyakon, Pista - mondá az öreg, kiben e veszély emlékénél
3538 33|        pálinkával nem jõ a rostélyhoz, s az öreg Pista és a kis Imre
3539 33|               pálinkát, Imrécske - mondá az öreg -, te meg fogd a kulacsot,
3540 33|                 haszontalan gyereket, ha az ott, ki a pálinkát hozatta,
3541 33|          hagyatott, s míg ifjú rabtársai az erõs italtól részegülve
3542 33|            bennök támasztott, általános, az egészet illetõ tárgyakra
3543 33|                   eszébe juttaták: hány, az övéhez hasonló szenvedések
3544 33|                 gúny tárgyává vált. Mert az arany között itt-ott hamis
3545 33|                 jogállapotok fenntartása az õ érdekökben is fekszik,
3546 33|                 legyen államunk talpköve az akasztófa - borzadni fogunk
3547 33|               kap. - Majd megcsinálom én az ágyat - tevé hozzá jókedvûen -,
3548 33|                egyszer megcsal, mindjárt az „Oroszlánhoz” járok.~Tengelyi
3549 33|                 szabaduljon?~- A láncok, az igaz, néha bosszantanak -
3550 33|                is megvan rossz oldala... az embernek szolgálatba kell
3551 33|                volna, mint hogy a jegyzõ az õ erkölcsi romlottsága felett
3552 33|                felett sóhajtozik. Holnap az urat külön szobába teszik,
3553 33|             vagyok. Ebben a pincelyukban az ördög sem tartaná ki; nincs
3554 33|             nincs egy valamirevaló ember az egész tömlöcben.~- A társaság
3555 33|               históriákat nem hallottam. Az egyik alig végzette, már
3556 33|                  is volt köztünk. De itt az embernek kétségbe kellene
3557 33|             fiskális úr konyhájában vagy az udvaron hálok. Ma csak azért
3558 33|                   mondá a konyhás rab. - Az egyik gyereket egypárszor
3559 33|            bizonyosan le fogják fejezni. Az ilyen gyerek, ha kiszabadul
3560 33|                  kérdé a jegyzõ ismét.~- Az furcsa dolog - válaszolt
3561 33|                  szokatlan felgerjedése, az utazás, s az, hogy múlt
3562 33|               felgerjedése, az utazás, s az, hogy múlt éjszaka nem aludt,
3563 33|              Hagyjuk õt pihenni; s adjon az ég boldog álmakat minden
3564 34|                                34~Vannak az emberi életben pillanatok,
3565 34|                  életben pillanatok, hol az, ki munkássága céljául dús
3566 34|                 fárad, van egy pont, hol az, ki rajta halad, midõn annyi
3567 34|                 szabadság után vágyódik: az habár a kevesektõl járt
3568 34|            tekinthet múltjára, mint most az alispán, ki szobájában fel
3569 34|                talán még szükségesebbek, az ifjú Réty joggal boldognak
3570 34|             egyikét látnók benne, kiknek az élet majdnem minden kívánságaikat
3571 34|                gyengesége, s mi azt, hol az nem észhiányból ered, közönségesen
3572 34|              támaszkodhassék, úgy, midõn az egyetemrõl visszatérve a
3573 34|              maradhattak befolyás nélkül az ifjúra; s ámbár õ atyja
3574 34|         Tengelyivel jött összeütközésbe. Az ifjú érzé tettének aljasságát,
3575 34|              soha a megyében ily fiatal, az asszonyok, hogy soha ily
3576 34|                természetes, ha apja után az alispáni széket elfoglalva,
3577 34|            tervbõl ered, de õk tévedtek. Az alispán sokáig nem kívánt
3578 34|                Taksony megyében õ legyen az elsõ, õ az, kit leginkább
3579 34|             megyében õ legyen az elsõ, õ az, kit leginkább szeretnek
3580 34|          hivatalokat foglaltak el, s így az alispánnét szüntelen nemcsak
3581 34|                   Ily befolyás ellenében az alispán megelégedése nem
3582 34|                   üldözni szokta; szóval az alispán, ki egész élte boldogságát
3583 34|            jellemûvé válik. Sõt valamint az, ki meredek hegyen állva,
3584 34|              indul, minél tovább ér: úgy az ember pályája kezdetén könnyebben
3585 34|                  forrón nem szerette is, az eszes s mindig egy cél után
3586 34|                szerencsétlenné vált. Kit az ég hiúnak teremtett, nem
3587 34|          választania, de midõn ezt tevé, az általános megelégedés helyett,
3588 34|                 nejének elégedetlensége. Az alispán minden tetteiben
3589 34|              vala, hidegebbnek látszott. Az öreg Kislaky s Bántornyi
3590 34|             töltöttek, ritkábban jöttek. Az alispán körül csak hízelgõinek
3591 34|               hozzá hasonló emberek, kik az alispánné hatalmát ismerve,
3592 34|              alispánné hatalmát ismerve, az uralkodó hatalomnak minden
3593 34|                úgy tetteté magát, mintha az, minek ellent nem állhatott,
3594 34|        gondolhatja, titokban nem maradt, az egész dolog közbeszélgetés
3595 34|                 elõadásának hitelt adva, az alispánt az egész terv részesének
3596 34|                 hitelt adva, az alispánt az egész terv részesének nem
3597 34|                  nejének tervét, mielõtt az véghezvitetett, nem ismerte,
3598 34|                 Tengelyi kezében tudott, az alispán minden hibái mellett
3599 34|      ártatlanságodat sem fogod elhitetni az emberekkel. Az egész világ
3600 34|                 elhitetni az emberekkel. Az egész világ most is inkább
3601 34|               látni. Elõtted egy út áll, az egyedüli, melyen becsületedet
3602 34|               becsületedet megmentheted, az, hogy egész befolyásodat
3603 34|             eltitkolása lehetséges, s ha az sikerül, becsületes nevét
3604 34|             holott ellenkezõ esetben, ha az egésznek felfedezéséhez
3605 34|              alig engedett választást, s az alispán oly irány követésére
3606 34|                 a vád valószínûbbé, mely az alispán ellen ez irományok
3607 34|                 eddig tanácsait követte.~Az alispánné sokkal inkább
3608 34|          közönyösen látá annak haragját.~Az alispánnak nyugtalanságát,
3609 34|                   hogy szavam, ha lehet, az ösvényrõl, melyen jársz,
3610 34|             barátsága éppoly jótéteménye az istennek, mintha egy nagy
3611 34|    szerencsétlenségnek kik okai, ismered az alávalókat, kik, hogy öngonosztetteiket
3612 34|           javadra sokat áldoztam fel, mi az emberek nézete szerint nagy
3613 34|                 meg fogom osztani veled. Az egész világ sajnálta helyzetemet,
3614 34|             világra jöttél, tûrök, semmi az örömhöz képest, melyet élvezék,
3615 34|                 van testvérem, s ha majd az felnõ, mi boldogok leszünk
3616 34|                 mindenikünk többet remél az élettõl, s inkább bízik
3617 34|                 köréhez - még gyengék, s az ifjú nem gyanítja, hogy
3618 34|              újakkal cseréli fel, s hogy az örömek, melyeket élvezett,
3619 34|        nyugtalanságomat észrevéve, látva az el nem titkolható könnyeket,
3620 34|                 magamba fojtám vágyamat. Az, hogy bátyám halála után
3621 34|            mindent magamnak köszönhetek, az önmegelégedésnek egy nemével
3622 34|            heidelbergi egyetemre jöttél. Az ottani deákok névsorában
3623 34|            közöttünk titok nem vala, hol az, hogy én tõled valamit kérjek,
3624 34|          valószínûtlennek látszott, mint az, hogy te kérésemet megtagadhatnád.~
3625 34|                agg napjait elszomorítám.~Az ég másképp rendelé. Ismerted
3626 34|                másképp rendelé. Ismerted az angyalt, kinek szeretete
3627 34|              kívül; bármi csekély legyen az erõ, melyet magában érez,
3628 34|            szabadságában, s vétkezik, ki az isten által számára kijelelt
3629 34|                  s azon örömek, melyeket az ismerõseimmel való társalkodás
3630 34|               semmi útjában nem állt. De az idõ alatt, melyet veletek
3631 34|               mint testvéred lépek fel s az apai örökségnek felét követelem,
3632 34|   lekötelezettnek látszassál. Azonfelül, az idõ alatt, melyet mint lelkész
3633 34|       Boldizsárnak fellépése okozni fog, az, hogy közbeszélgetés tárgyává
3634 34|              szóltál akkor; amit tettem, az talán nem vala az. Megvallom,
3635 34|                tettem, az talán nem vala az. Megvallom, voltak percek,
3636 34|                 e lépésre határozám, hol az, mit tenni akartam, áldozatnak
3637 34|                 helyzetemet meggondolám, az okok, melyek azt javaslák,
3638 34|                 te nekem megígérted ezt; az idõ eljött, hol téged ez
3639 34|        önlelkiisméreted kíván, mit tõled az kér, ki, miként minden vagyonát,
3640 34|            kívánja~bátyád: Boldizsár. ~ ~Az alispán éppen ismét e levél
3641 34|             székére veté magát s szemeit az égõ gyertyákra meresztve
3642 34|            gondolatokba mélyedett, midõn az ajtó megnyílt, s egyszerre
3643 34|           helyzetét. S a lelkész azonnal az alispánhoz sietett, hogy
3644 34|           szóljon.~Vándory jötte meglepé az alispánt; nem vala elkészülve,
3645 34|         észrevehetõ.~- Boldizsár - szólt az alispán szomorúan, rövid
3646 34|                fogóddzanak kezeink? ezek az egymástól távozókat nem
3647 34|             tartani.~- Hát te is - szólt az alispán fájdalmasan, midõn
3648 34|              Tengelyi tömlöcben...~Ritka az, ki azon ember iránt, kit
3649 34|             inkább igazságtalanná válunk az egész világ iránt, hogysem
3650 34|               apául? ki foszt meg benned az utolsó szívtõl, melyet eddig
3651 34|                kérdé Vándory nyugodtan. ~Az alispán hallgatott.~- Ki
3652 34|                  kötelék, mellyel egykor az élet kettõtöket összefûze,
3653 34|   szétszakíttatott? ki üldözé a másikat?~Az alispán szólni akart, Vándory
3654 34|    szenvedéseinek oka nem vagyok - mondá az alispán türelmetlenül -,
3655 34|             gyõzõdve ártatlanságáról, de az igazság karját, habár látnám,
3656 34|             szemeit öccsére függesztve - az, ki érted mindent feláldozott,
3657 34|       félbeszakasztá.~- Igen, testvéred. Az irományok, melyekkel születésemet
3658 34|            szeretet, mely közted s közte az egyetemen szinte közmondássá
3659 34|               egy jegyzõ leányát vezesse az oltárhoz, s Tengelyi, kit
3660 34|            bánjék.~- Hagyján! - folytatá az elõbbi, ki mindig melegebben,
3661 34|                 lelkemet - szólt szemeit az éghez emelve az elõbbi -,
3662 34|                  szemeit az éghez emelve az elõbbi -, midõn házamnál
3663 34|                 elõbbi -, midõn házamnál az elsõ rablási kísérlet tétetett,
3664 34|           elbeszélte, mi részt vett neje az irományok elrablásában,
3665 34|                  s a magasztalók, kik õt az egész vidék legkitûnõbb
3666 34|                  elvakítának. Mielõtt õt az oltárhoz vezettem, nehogy
3667 34|          nagylelkûségedben, s elcsábítva az alávaló által, ki teljes
3668 34|         cimborájának! s hát nem vagyok-e az, kényszerítve helyzetem
3669 34|                úgy érethetik el, ha érte az ártatlant áldozod fel...~-
3670 34|               maga is meggyõzõdött, hogy az alispán Tengelyi megszabadítására
3671 34|                  reményeidrõl - folytatá az elõbbi biztató hangon -,
3672 34|       kötelékekkel fogja újra összefûzni az egykori barátokat. - Valamint
3673 34|                 Boldog? igen, Sámuel, én az vagyok - válaszolt emez
3674 34|                nem puszta szavakban áll, az nem kétkedik isten jóságán.
3675 34|               nem boldogságra teremtette az embereket. Te más úton akartál
3676 35|             élnék e kiváltsággal, melyet az életben is néha oly nehezen
3677 35|              esnék neki aludva átlejteni az idõszakon, mely e pillanat
3678 35|             idõszakon, mely e pillanat s az aratás között fekszik; s
3679 35|                 valósághoz vezet! A sors az embertõl ez adományt megtagadta,
3680 35|                  mutatja fel, nem inti-e az embereket ugyanarra, mint
3681 35|      szolgaságtól? A valónak felkeresése az, mit a regény-, mint a történetíró
3682 35|          történetíró feladatául kitûz; s az elõbbi, ha állításainak
3683 35|             állításainak bebizonyítására az emberi természetre hivatkozhatik,
3684 35|                óriásokat látsz, de azért az általad bámult egyén nem
3685 35|                  teszi valóban érdekessé az embert. Az egyetlen jel,
3686 35|             valóban érdekessé az embert. Az egyetlen jel, min valóban
3687 35|                 marionettjeit, melyekkel az egyes korszakoknak eszméit
3688 35|                  már csak azért is, hogy az ellenem emelt vádat - miként
3689 35|            tizenkét kr. tiszta jövedelem az ínség enyhítésére maradt;
3690 35|         meghalván, a kisdedóvás szüksége az egész megyében elismértetett;
3691 35|             századunk szelleméhez képest az egész nemesség részt vett,
3692 35|                   in vino veritas, igaz, az, ki a fölköszöntéseket hallá
3693 35|            mulathatni, fõképp, ha a bank az alispánok egyike által tartatik,
3694 35|         praesente medico nihil nocet, ha az, ki a törvények fenntartásával
3695 35|                 melyet isten teremtett - az úgynevezett nagy világnál
3696 35|                 szebbnek tartják, mintha az utcáról valamely nagy úr
3697 35|          személye tizenhat õssel bír - s az egy jóravaló ember is, ki
3698 35|            ajándék vagy nagy ígéret - ez az, mi szerelmünknek nem árt,
3699 35|          egyéniség. Miután Solon azt, ki az athenei polgárok között
3700 35|               van, s ki Taksony megyében az új kor arisztokráciáját,
3701 35|               Nevetségessé szoktuk tenni az arisztokráciának ezen nemét
3702 35|               vagy nagyapja hol szerezte az elsõ forintot, melyen roppant
3703 35|             melyen roppant vagyona épül? Az elsõ, ki nagy családokból
3704 35|            összekötvék; de nem úgy van-e az pénzarisztokratáinkkal is,
3705 35|                 is, kik egész vagyonukat az öt vagy három per centeseknél
3706 35|                 észre mutat, ha Porváron az új arisztokráciának képviselõjét
3707 35|                 tisztelet, melyben férje az egész megyében állt, Vándorynak
3708 35|              Vándorynak s egykor magának az alispánnak barátsága, az
3709 35|                 az alispánnak barátsága, az általános bizodalom, mellyel
3710 35|             szilárdságában bízhatott; de az, mi most történt, több volt,
3711 35|   ártatlanságáról, s erõsen remélé, hogy az igazság ki fog világlani
3712 35|             apjának szerencsétlensége õt az elsõ pillanatokban megragadta,
3713 35|      viszontagságok ellen kell küzdenie. Az önzõ, ki, hol érdeke vagy
3714 35|               valósítani lehetne; s hogy az, mit tevékenységünkkel a
3715 35|                  teli marokkal szórja ki az emberek között; de a tapasztalások
3716 35|              élethez kedve nem lehetett. Az ifjú többször jött érintkezésbe
3717 35|         kizárólag neki szentelte életét.~Az alispán maga nem ellenezte
3718 35|                  egész idõ alatt. Etelka az utósó történetek által ismerni
3719 35|                 lármásabb volt, mint azt az illendõség kíváná, s minden
3720 35|                 le annyira, hogy sokszor az agarászatról ne szóljon,
3721 35|                szóljon, sõt valahányszor az idõ engedé, ne vadásszon -
3722 35|                 rég el vala határozva, s az egész világ által Kálmán
3723 35|               nem fog.~Magára Tengelyire az, mit rabsága alatt szenvedett
3724 35|               ezek. Egy nagy taposómalom az élet, melyben, ha lebukni
3725 35|               ezen emelkedési vágy, mely az egészt mozgásban tartja,
3726 35|              mozgásban tartja, szükséges az egyesnek boldogságára is,
3727 35|                Mint a tudományokban, úgy az életben a legnehezebb, de
3728 35|                  tapasztalandjuk, miként az embernek nem annyira az,
3729 35|                  az embernek nem annyira az, amit vesztett, mint az,
3730 35|                  az, amit vesztett, mint az, amit el nem ért: tölti
3731 35|                átfúrva felsoroltathatik; az ember akkor ér legtöbbet,
3732 35|                 hogy mívelt századunkban az, ki az elismert morál parancsait
3733 35|               mívelt századunkban az, ki az elismert morál parancsait
3734 35|                szólt ily alkalommal -, s az ki fog sülni, most vagy
3735 35|              fiatal ügyvédjével most is.~Az alispán, mihelyt Porvárra
3736 35|                 Porvárra jött, Tengelyit az alsó börtönbõl, hová elõször
3737 35|                  vált. E szobának ablaka az udvarra nyílt, s Tengelyi
3738 35|              barátom - szólt emez szinte az ablak mellett megállva -,
3739 35|           ártatlan vagyok, ítéljenek el, az az õ dolguk.~- De hisz nem
3740 35|                 vagyok, ítéljenek el, az az õ dolguk.~- De hisz nem
3741 35|               kegyelemért kérjen - szólt az ügyvéd sóhajtva -, én nem
3742 35|          részvétet? - válaszolt a jegyzõ az elõbbi hangon. - Azt hiszi,
3743 35|              Tengelyi uram - szólt ismét az elõbbi majdnem könyörgõ
3744 35|             szálljon vérem fejeikre, nem az elsõ ártatlan leszek, kit
3745 35|                 idõ múlva emlékem elvész az emberek között. A Lethe,
3746 35|              szerint a halottak országát az élettõl elválasztja, nemcsak
3747 35|                rajta keresztülmentek, de az innensõ parton maradottaknál
3748 35|                 maradottaknál is eltörli az emlékeket.~- És családja? -
3749 35|                  Nagy reményekkel léptem az életbe, bolondság volt,
3750 35|           hordaja hamarább betelik, mint az igazságtalanság mértéke
3751 35|              Hány embernek élete hasonló az órához, melynek minden kereke
3752 35|                világba, s most végre még az kívántatik, hogy meggyõzõdésemet
3753 35|                jöhetünk nyomára, s akkor az egész vád magában elenyészik;
3754 35|                 elenyészik; talán...~Itt az ügyvédet az öreg János szakítá
3755 35|                 talán...~Itt az ügyvédet az öreg János szakítá félbe,
3756 35|               annak utolsó részét hallá. Az alispán engedelmével tudniillik
3757 35|                vala, Jánosra bízatott, s az öreg huszár naponként tízszer
3758 35|               kérem a teins urat - mondá az öreg huszár az asztalhoz
3759 35|              urat - mondá az öreg huszár az asztalhoz közelítve, mely
3760 35|                  illeti - vágott szavába az elõbbi -, fogadni mernék,
3761 35|             Völgyesy -, Peti tudja, maga az alispán mondta neki, hogy
3762 35|            akasztófáról van a szó, senki az elöljáróságnak feladni nem
3763 35|           feladni nem fogja, ha mindjárt az egész vármegye jótáll is,
3764 35|            elbocsátására való engedelmet az alispánnal még ma megszerezni
3765 35|                 estig valamennyi zsivány az egész megyében megtudja.
3766 35|            akármi, de halál, teins uram, az furcsa dolog.~Völgyesy ismétlé
3767 35|                  dolog.~Völgyesy ismétlé az elõbb mondottakat, melyeknek
3768 35|              bajuk ne legyen, arról majd az én uram gondoskodik. No,
3769 35|                 Gazsit, s hallani fognak az öreg Jánosról nemsokára.
3770 35|               sikerérõl szóltak, melyhez az elsõnek sok, a másodiknak
3771 35|              kevés bizodalma volt; végre az ügyész, barátjának kezét
3772 35|             kezét szorítva, elment, hogy az alispánnal a konyhásrab
3773 35|                iránt beszéljen.~Tengelyi az emberi élet bámulatos bonyodalmairól
3774 35|              szigetére nem jõ. Ki ismeri az összefüggést, melyben az
3775 35|                 az összefüggést, melyben az emberek élete egymással
3776 35|             gonosznak, a magasan álló- s az alávalónak sorsát egymástól
3777 35|               feltételezi? bizonyos csak az, hogy nincs hang oly távolálló,
3778 36|               megfordultak, tudják, hogy az évnek ezen szaka az, melyben
3779 36|                 hogy az évnek ezen szaka az, melyben tömlöceinkben legtöbb
3780 36|        halálozások történnek. Arra, hogy az év, melyben történetünk
3781 36|          mindenki melegebb lakást keres, az idén szintoly nedvesek s
3782 36|             visszavezetem, lakóik között az évenként uralkodó tífuszt
3783 36|                   mint a pénztáraknak, s az egész megye - az orvosokat
3784 36|         pénztáraknak, s az egész megye - az orvosokat is ideértve -
3785 36|              Regényemnek egy nagy hibája az, hogy felette sokat okoskodom;
3786 36|                   mennyire bosszantó, ha az író, történetének fonalát
3787 36|                   mint boldog házaspárt, az oltárnál láthassák, s én
3788 36|                nem alkalmazhatott volna; az enyém jelenleg a felette
3789 36|                valók; azt is tudom, hogy az emberek az igazságot, mint
3790 36|                is tudom, hogy az emberek az igazságot, mint az aranyat,
3791 36|               emberek az igazságot, mint az aranyat, akkor becsülik
3792 36|             kívül egy fejezet, hol, mint az angol lordok, színmûvekben
3793 36|              mely akkor legkedvesebb, ha az, mi benne elmondatik, sehol
3794 36|                 mindenütt magunkkal, még az álmok országába, még a szabad
3795 36|                minden, mit tehetek, csak az, hogy hibámat bévallom,
3796 36|                 haszonnal járna, mint ha az orvosi tekintetben kiadott
3797 36|          megtartatnak.~Pár évvel ezelõtt az ország nagy részében marhadög
3798 36|                mondhatók, azonnal megadá az engedelmet. Egy más alkalommal
3799 36|                  kérdései közé tartozik. Az hiszi talán valaki, arról
3800 36|                 egyetem orvosi kara vagy az ország fõorvosa által neveztessenek
3801 36|                ember lehet a világon, ki az egyikre oly kevés okot talál,
3802 36|                  fõorvos elõde meghalt - az egész vidéken híres ember
3803 36|            ugyanazon labdacsokat adá be, az eredmény mindkét esetben
3804 36|                tiszteleti tagja, nemcsak az orvosi tudományt, hanem
3805 36|          azonkívül született református. Az egész megye ily körülmények
3806 36|          konzervatív, sem másféle elvei, az új fõorvos minden párthoz
3807 36|              egészen arra születve, hogy az ellenkezõ pártok szavazatait
3808 36|        leghíresebb gyógyításainál, s már az elsõ föllépés orvosi híre
3809 36|                számtalan példa mutatja - az életben nem elég. A múltnak
3810 36|              magas talapjaikon, melyekre az idõ által helyheztettek,
3811 36|             valaki: arra, hogy magunknak az irodalomban nevet szerezzünk,
3812 36|            találunk? Isten ments meg! Mi az, mi utcáinkon világít? a
3813 36|               világít? a csillag-e, vagy az olajlámpa? Amaz tisztábban
3814 36|           sugarait, amaz magasan áll; de az olajlámpát közelebb érjük,
3815 36|                mindennap meggyújtassék - az irodalmi híresség megszerzésének
3816 36|                csak neveztetni magát, ez az egész mesterség. A vakondok,
3817 36|               emlékezteti tevékenységére az átmenõt, mint Achilles távol
3818 36|                nagyszerû tumulusa által.~Az író s orvos munkássága között
3819 36|               oly szívesen vetik magokat az irodalomra; egyik az emberi
3820 36|             magokat az irodalomra; egyik az emberi nem erkölcsi, másik
3821 36|              megszerzésére nézve azonban az orvos nem követhet jobb
3822 36|                veszélyben forgott, s így az orvosnak ily alkalommal
3823 36|                  barátja által nyomattak az újságba. Neve dicsõítésében
3824 36|            hydropathák, sõt azok is, kik az orvosi tudománynak legbiztosabb
3825 36|                legbiztosabb vezérfonalát az alvajárók tanácsaiban keresik,
3826 36|               gyógyíttatni, míg ott, hol az érvágás elhagyatott, az
3827 36|                  az érvágás elhagyatott, az aleopathák minden bajt csak
3828 36|                  gyógyított, a pipázást, az aleopatháknak legkedvesebb
3829 36|                 orvosnak. Hol a nyavalya az orvost, ki ellene küszködik,
3830 36|               ismeri: ez a pillanat, hol az orvos azon nagyszerû bátorságnak
3831 36|             nézve ragályos betegségeknél az, hogy a nyavalya elterjedését
3832 36|              hagyá, miáltal egyszersmind az éretett el, hogy a porvári
3833 36|       közönségesen néma csendben álltak. Az ablakokon át, melyek az
3834 36|                  Az ablakokon át, melyek az utcáról levilágítának, esténként
3835 36|           hangzott fel, rémüléssel tölté az átmenõket. Néha éj közepette,
3836 36|                 minden egyéb hallgatott, az õr a rabok imádságát hallá,
3837 36|      egészségesek maradtak, egy félórára az udvarra eresszék, a vasrostélyokhoz
3838 36|                  félig gyermek, mindjárt az elsõ hetekben betegedett
3839 36|                 által ápoltatott. Õ vala az, ki öccsét a bûntett elkövetésére
3840 36|       elkövetésére bírta, kinek kedveért az a börtönbe került, s most
3841 36|                 valahányszor hajdú jött, az istenre kérte, hogy hívjon
3842 36|                  ki a tömlöcbõl, s kérje az alispánt, hogy õ, az idõsebb
3843 36|               kérje az alispánt, hogy õ, az idõsebb s vétkesebb állhassa
3844 36|                  a betegség tart, nehogy az tovább terjedjen, senkit
3845 36|            reggel kinyittatott s a rabok az udvarra bocsáttattak, akkor
3846 36|              testvérét s kivitte magával az udvarra, hol ismét melléje
3847 36|                magaddal? - szólt egyszer az udvaron a hajdúknak egyike
3848 36|          leheletét, szívére tette kezét, az nem dobogott, szemébe nézett,
3849 36|                  a tagok mind elmeredve, az egész test jéghidegen, nem
3850 36|             éveken át, s most midõn mind az övé lehetne, midõn a reménynek,
3851 36|                 csak vétkeseket érne! ha az áldozatok között, kiket
3852 36|                csak azt állítandja, hogy az esetek, mikrõl szólok, a
3853 36|             várna ítéletére? hányat, hol az elítélt rabok s a még per
3854 36|            vádlottak is? nem böjtölnek-e az elítéltekkel? s mi más köztök
3855 36|         különbség azon egyen kívül, hogy az elítélt gonosztevõ büntetésének
3856 36|        merítettem, hanem oly idõbõl, hol az emberi jogok említése tanácstermeinkben
3857 36|                  szaporítja gondjait, és az alispánoknak sokkal több
3858 36|            állapotainkat máshonnan, mint az akadémia heti üléseiben
3859 36|                 és benézett. Ezek voltak az egyedüli pillanatok, hol
3860 36|           elmeríteni félelmök érzetét, s az adományok, melyek, mióta
3861 36|           fenyeget, mindig irgalmasabbak az emberek, kár, hogy ez irgalom
3862 36|              szerény munkássága enyhíté. Az egyik Vándory, a másik a
3863 36|              embernek eszébe jut, miként az egyháznak a küzdésen kívül
3864 36|             közöttök különbség, - s noha az egyik Rómában új Babilont,
3865 36|        malasztnak kútforrását látá; noha az egyik, míg reverzálisok
3866 36|                  veszélyeztetve gondolá; az egyik istentelenségnek mondá,
3867 36|               istentelenségnek mondá, ha az egyház minden dekretálisai
3868 36|             fogadták oktatásaikat; de ki az, ki fõképp szerencsétlensége
3869 36|                kell, mintegy akaratlanul az éghez emelkedik: ott, hol
3870 36|               melyekre a szív megindul s az ész hasztalan keres értelmet;
3871 36|               alapították meg, egy nemét az ártatlan pásztorkölteményeknek,
3872 36|                  éppoly nevetséges, mint az emberi észnek más ehhez
3873 36|                 valamint a nagy férfiban az emberi természet számos
3874 36|           jótulajdonok megmaradnak, s ez az, mi által a rabok javíthatása
3875 36|                  sugárzott minden arcon. Az egyes börtön lakói, melybe
3876 36|                  csakugyan úgy látszott. Az emberek nagy részének jelleme
3877 36|          sorsának kíméletlen érintései s az emberek igazságtalansága
3878 36|              vala Vándorynak ezen hatása az üveges zsidóra, ki Macskaházy
3879 36|                 teljesíttetett, minthogy az alispánné által is pártoltatott.
3880 36|              fûlõ kályhán, rossz ágyon s az ajtóra vert erõs új lakatokon
3881 36|             helyzetérõl gondolkozhatott. Az alispánné ártatlanságáról,
3882 36|           csúszva, mint a hernyó, melyet az átmenõ gondatlanul eltapos,
3883 36|             gyûlöltetve, üldöztetve - ez az, mit a zsidó múltjában talál,
3884 36|                zsidó múltjában talál, ez az, mirõl e rab emlékei szóltak.
3885 36|                melyet egész életén át õ, az egyes, a sokasággal küzdeni
3886 36|              magasabb érzelmeket, melyek az emberi természetet nemesítik,
3887 36|           önösséggel vádolunk? Vegyük el az erénynek minden földi jutalmát,
3888 36|               ugyan hány fog még haladni az erénynek ösvényén!? Ez a
3889 36|           érzelmekbõl még megmarad, csak az égõ gyûlölésben mutatkozhatik,
3890 36|     mutatkozhatik, melyet irántunk érez.~Az üveges zsidó népének e közös
3891 36|               levegõre nem bocsáttatott, az uralkodó tömlöcláz megragadta
3892 36|  felgyógyulásához semmi reménység, talán az egyen kívül, hogy a megye
3893 36|               volna, róla, úgy látszott, az egész világ megfeledkezett,
3894 36|             világ megfeledkezett, s maga az alispánné, minden részvéte
3895 36|               megnyugodott.~Vándory vala az egyetlen, ki jószívûségének
3896 36|                mi erejétõl kitelt, s mit az ájtatos férfi keresztényi
3897 36|              szép és jó, magában foglal. Az ember, kiért Vándory mindezt
3898 36|              Vándorynak neve hangzott, s az öregasszony, ki nála volt,
3899 36|                 vissza rövid idõre, mint az e betegség végsõ szakaiban
3900 36|                  Csak egy kívánata vala, az: hogy Vándoryt, mielõtt
3901 36|               nyugodtan - mondá többször az öregasszonyhoz, ki ágya
3902 36|            kérdezze, nem jött-e még meg?~Az asszony ismét fölment Tengelyihez,
3903 36|             reményérõl. Nem fogom leírni az érzelmeket, melyek a zsidó
3904 36|               életén át, félve, gyûlölve az embereket, kikben eddig
3905 36|              szólaltak fel. Vándory vala az elsõ ember, ki hozzá nyájasan
3906 36|             közelített, s a szív, melyet az élet csak gyûlölni taníta,
3907 36|                     véghetlenül irgalmas az isten, s még könyörülni
3908 36|                  s miáltal Macskaházy- s az alispánnénak részvéte, melyet
3909 36|        igazolására csak egy szót szólok, az egész gyanú egyedül rajtam
3910 36|                 marad.~- De mit kerestél az éjjel, mikor a szerencsétlen
3911 36|               meggyilkoltatott, Rétyné s az ügyvéd összevesztek. Nem
3912 36|          összevesztek. Nem akarta kiadni az írásokat, melyeket Violánál
3913 36|          melyeket Violánál talált; akkor az alispánné magához hívatott,
3914 36|           Tengelyinek nem használhat, ha az, mielõtt a zsidó ismét elõbbi
3915 36|                  irántad, ha te e földön az elnyomott igazságnak segédkezet
3916 36|              mindjárt, vagy soha. Érzem, az idõ, mely alatt még szólhatok,
3917 36|            legyen következése akármi, én az alispánné s minden emberek
3918 36|                  mondj, mi által magadat az alispánné bosszújának kitehetnéd -
3919 36|                akart. - Te, mint mondád, az irományok elrablására nézve
3920 36|                 által gyilkoltatott meg, az, hogy te is hasonló szándékkal
3921 36|               fel. - Hadd álljak bosszút az alávaló asszonyon, ki engem
3922 37|           betegét elhagyá, természetesen az volt, hogy teljes hitelességû
3923 37|             figyelmünket magára vonja, s az egész nép életének különös
3924 37|   világkereskedése van; Franciaországban az egész népet a hadi dicsvágy
3925 37|                azon határok között, hová az emberi ész nem hathat, országokat
3926 37|                 is oly dolgok, melyekben az elsõséget másoknak kell
3927 37|       nemességnek fölkelési joga, melyet az aranybulla adott - a leülés
3928 37|                mi e hazában egykor állt, az most leülepedett. E hon -
3929 37|                eléggé. Õk nem tudják, mi az: angaricalis gyûlésén részt
3930 37|                 nem fogja tagadni senki, az ülések száma, ahelyett,
3931 37|               fenntartják? Hogy e kérdés az õ körükhöz tartozik, világos
3932 37|              mily szép könyveket írhatna az ülési nyavalya okairól!~
3933 37|                hogy Taksony rendeit, kik az egész reggelt gyûlésben
3934 37|               Más embernek könnyû dolga. Az egyik híres tudós, a másik
3935 37|                  okokat adni elõ. Mintha az életnek való képét festvén,
3936 37|             azonban, kit a terembe lépve az elnöki székben találunk,
3937 37|         pillanatban nem mondhatta senki. Az állatkínzás elleni, általa
3938 37|                  élénk részt vesz, s így az állatok iránti hajlandóságát
3939 37|                  helyzetben vannak, mint az angol gyarmatok rabszolgái
3940 37|         hiányzott volna. Mióta Bántornyi az angol rabszolgaemancipációnak
3941 37|                  fordítania munkásságát.~Az állatkínzásnak megszüntetése
3942 37|             miután tudva van, hogy isten az állatokat az embereknél
3943 37|                  hogy isten az állatokat az embereknél egy nappal elõbb
3944 37|                 elébb kell gondoskodnunk az állatok, mint az emberek
3945 37|           gondoskodnunk az állatok, mint az emberek biztosításáról.
3946 37|               részvétlenek, olyanok, kik az elsõ pillanattól részvétlenek
3947 37|                   miután megtudták, hogy az egyesületi pénztárba évenként
3948 37|          hidegnek mutatkozott, s mihelyt az állatkínzás szóba jött,
3949 37|                 kezdett beszélni, melyek az állatkínzással semmi összeköttetésben
3950 37|         mindennek a maga ideje, s mintha az iskolákról, a halálos büntetés
3951 37|                  legszebben mutatja, hol az állatkínzás ellen mûködõ
3952 37|           részvétleneken kívül fölléptek az egyesület ellen azok, kik
3953 37|                mélyebben látva, valamint az elsõ kaszinónál, a jakobinus
3954 37|               alakultnak hivék, úgy most az állatkínzás megszüntetésének
3955 37|           veszélyeztethetik. Mások ismét az elsõ rész kilencedik címét
3956 37|                  közé azt vevé fel, hogy az, egyesület az állatkínzást
3957 37|                  fel, hogy az, egyesület az állatkínzást csak a megye
3958 37|            mennyiben nevezhetõ kínzásnak az, ha valamely jobbágy elõfogatra
3959 37|             jobbágy elõfogatra hajtatva, az utak rosszasága végett lovait
3960 37|               járt körül a megyében, míg az egész elõkelõbb nemességet
3961 37|           alapítója választatott. Voltak az egyesületnek ellenségei
3962 37|             annyira lelkesedett, s kinek az állatkínzás megszüntetése
3963 37|         mondhatom meg, melyik híres író, az sem jut eszembe, melyik
3964 37|                 megmagyarosítánk. Mi itt az emberi életrõl mondatik,
3965 37|               túlzott optimizmusra, hogy az általa alapított egyesület
3966 37|                külföldön lát, fõképp mit az idegen szokások között feltûnõnek
3967 37|          Angliából áthozatott, miért nem az állatkínzás elleni egyesületek
3968 37|                  vergõdhettünk fel. Hogy az állatkínzási egylet virágzó
3969 37|              örömmel tapasztalja, miként az állatkínzásra nézve már
3970 37|                 mély sárban eltikkadtak. Az említett úr, nehogy a szegény
3971 37|                   s ezen érdeménél fogva az egylet tiszteletbeli tagjának
3972 37|         választatik, mirõl szóló oklevél az elnök által kiadni rendeltetik.~
3973 37|                 képeztetik - már egészen az egyesület mellett nyilatkozott,
3974 37|           szélnek neveznek, tudjuk, hogy az emberek többsége mégis e
3975 37|           tulajdonosa által megveretett. Az egyesület mindjárt keletkezése
3976 37|                 nagy pártra vala osztva. Az egyik, a túlsó baloldal,
3977 37|                  konzervatívjeibõl állt, az egylet mûködését csak a
3978 37|        ellentétek közvetítésén fáradott, az egyesület fontolva haladó
3979 37|               miután keresztülvivé, hogy az öszvérek fájdalom - hogy
3980 37|              Bármi szépek voltak azonban az ezen alkalommal tartott
3981 37|          bármennyi virággal fonták körül az általok pártolt szamarak
3982 37|                   Vándory, úgy látszott, az egész vitatkozást nem méltatá
3983 37|            tanácskozásaiban részt vegyen az ülésnél, s azután Bántornyi
3984 37|                  kinek testvére kedveért az egyesületi ülésbõl elmaradni
3985 37|          lehetett, félrehívá, s ezzel is az ablakok egyikében suttogva
3986 37|           közönyösséget mutatott Vándory az egyesület tanácskozásai
3987 37|            gerjesztett jötte, s fõképpen az, hogy sietve távozván, Bántornyit
3988 37|               érdekelve látszottak, hogy az elsõ tulajdon testvérének
3989 37|                 másik pedig kesztyûit is az asztalon hagyá. Egy rész
3990 37|               támadt, melyek között majd az, hogy Völgyesy s Bántornyi
3991 37|              Vándory talán reávett; majd az, hogy tanúságuk valamely
3992 37|               látszott a valószínûbbnek. Az érdek, mellyel az egyesület
3993 37|        valószínûbbnek. Az érdek, mellyel az egyesület tanácskozásait
3994 37|        visszavezesse, nem tûrhetve többé az ide s tova járást s a suttogásokat,
3995 37|                  kénytelennek látá magát az ülést feloszlatni, miáltal
3996 37|                  tulajdon bátyjára, mert az ülést otthagyák, neheztelt,
3997 37|                 benyomást tett - Rétyné.~Az alispánné éppen hálószobájának
3998 37|           alispánné éppen hálószobájának az udvarra nyíló ablakánál
3999 37|              hangon tovább beszéljen.” S az alispánné folytatá munkáját,
4000 37|                  azonban rövid idõ múlva az udvaron ismét lépéseket