Fejezet

   1 1 |          tartózkodott: bátran mondhatja, hogy az egészet ismeri. Mint
   2 1 |               csak izzadó lovain s azon: hogy a nap alább szállt, veszi
   3 1 |             isten után csak az õrzi meg, hogy a lopás is némi fáradságba
   4 1 |              szalmaboglyák arra intenek: hogy a birtokosnak vagy fölötte
   5 1 |                  ha kocsisától megtudja, hogy déltõl esteli hat óráig
   6 1 |         társalkodunk, s így természetes, hogy a Tisza is eltáblabírósodott
   7 1 |                  öntudattal elmondhatja: hogy egészen az maradt, mivé
   8 1 |                  tiszai alföldön tehát - hogy végre történetemhez fogjak -,
   9 1 |               ház számára épült - érzéd, hogy alispánok közelében járnak
  10 1 |                megkülönböztetõ jelök az, hogy közköltségen épülnek - ez
  11 1 |           nézetnél fogva helybenhagyott, hogy miután a közmondás szerint
  12 1 |                azt sem állíthatná senki, hogy ezen mûtétnél - mely a Rétyek
  13 1 |                 dicsõk s ezekbõl látjuk, hogy ha nem is a kiválasztottak,
  14 1 |          fölsóhajtnak, mert eszökbe jut, hogy egykor az élet is messze
  15 1 |              szem akadályt nem talált, s hogy a messze terjedettnek csak
  16 1 |          ábrándaikban, csak azon leszek, hogy személyöket ismertessem
  17 1 |                 sok ember arcán, anélkül hogy maga gyanítaná - fölírva
  18 1 |             szavakkal csak azt mondanám, hogy Tengelyi Jónás, Tiszarét
  19 1 |                 Õszülõ fürteiken látjuk, hogy az élet azon szakához értek,
  20 1 |                 emlékeztetik az átmenõt: hogy ki ott függ, nemcsak tolvaj,
  21 1 |            egyenlõségrõl. Nem mondom én, hogy a természet oly tökéletesen
  22 1 |             annyira nem terjesztette ki, hogy mint a kínaiaknál valakinek
  23 1 |                  e részben oly tökélyre, hogy minden egyén magasabb állását
  24 1 |            kétségkívül el fogja ismerni: hogy reá nézve ez állításom helyes;
  25 1 |          szükségesnek látom megemlíteni: hogy Tengelyi százados nemes
  26 1 |            segített.~Ha Tiszarétre érve, hogy lovakat válts, a jegyzõ
  27 1 |                    mintha azt gondolnók: hogy a természet által kevesebb
  28 1 |             süveget, melyet talán azért, hogy magasabbnak látszassék,
  29 1 |             magasabbnak látszassék, vagy hogy testének leggyöngébb részét
  30 1 |                 szerfölötti megalázását: hogy hajait igazítá. - Tengelyi
  31 1 |             termetet nézéd, meggyõzõdél, hogy azoknak egyike elõtt állsz,
  32 1 |              sötét lángjai arra intének, hogy e kebel szenvedélyei nyugosznak,
  33 1 |                  nyugosznak, de nem úgy, hogy többé fölébredniök ne lehetne,
  34 1 |            bajnok, ki csak még azért ví, hogy magát gyõzöttnek vallani
  35 1 |              köntösére nem vala szükség, hogy eszedbe juttassa, miszerént
  36 1 |        helyetteseinek küldött földünkre, hogy szenvedõ embertársaiknak
  37 1 |              gondolatot ébreszté benned, hogy ismét egy becsületes emberrel
  38 1 |               meggyõzõdés mosolyga reád: hogy az erénynek nemcsak külön
  39 1 |         Heidelbergre, barátom? Jó ideje, hogy nem láttuk, közel harminc
  40 1 |               láttuk, közel harminc éve, hogy az egyetemet elhagytam,
  41 1 |                  akarsz s megfeledkezel, hogy tiszta kékje s az alkonyodó
  42 1 |           nevetve Tengelyi - nem elég-e, hogy nincsen ember, kinek jó
  43 1 |                valóban azt kezdem hinni, hogy isten maga egész mindenhatóságával
  44 1 |                 egyes szépségeket mutat, hogy szinte elfelejted, mennyire
  45 1 |                  s be fogod bizonyítani, hogy soha ember több erénynek
  46 1 |               azt fogja nyerni válaszul, hogy nyúlnak szebb halála nem
  47 1 |            örömeinek részletes leírását, hogy én ezúttal Szellõ és Cigány
  48 1 |               foghatom meg, mívelt ember hogy találhat örömet ily durva
  49 1 |             tekinted, nem jut-e eszedbe, hogy ama római császár, ki mulatságára
  50 1 |                belsõképp azt gondolá is, hogy Tengelyinek igaza nincsen -
  51 1 |              vigasztalásul áll elõttünk, hogy a szittya vér, melybõl fajunk
  52 1 |             tudatlanok számára mondanom, hogy a szolgabírói hivatal minden
  53 1 |           jutalmát mérik s meggondolják, hogy ez - évenkinti száz vagy
  54 1 |              azon biztos kilátásban áll, hogy ha hivatalában részrehajlás
  55 1 |        neveztetik -, meg fogják vallani, hogy honunknak vagy öt-, hatszáz
  56 1 |         bölcsességgel nem egyesítik úgy, hogy azt, mit hivataluk oly bõséggel
  57 1 |                  szükséges ezeket tudni, hogy Nyúzó Pál elõtt mindenki
  58 1 |                  melyek istentõl nemcsak hogy lássanak, de hogy sértsenek
  59 1 |                nemcsak hogy lássanak, de hogy sértsenek is, látszának
  60 1 |               kénytelen vala megvallani, hogy az igazság sehol rettenetesebb
  61 1 |                    azért utazott urával, hogy betöltessék; nagytól nagyobbhoz
  62 1 |              gyakorlati ész postulatuma, hogy Kenyházy urat állítsam olvasóim
  63 1 |            ismerve, csak azon iparkodik, hogy az egész, melynek felét
  64 1 |                   melyekben rendeltetik, hogy: ha egyik pofánkon megcsapattunk,
  65 1 |         függetlenségét.~S most ahelyett, hogy Kenyházynak, kivel úgyis
  66 1 |            jogunk azt kívánni a bírótól, hogy csak õ maga legyen háládatlan
  67 1 |                  vallásunk; már föltéve, hogy a bíró annak helyzetében
  68 1 |             kívánná-e ezen esetben õ is, hogy bírája tõle ajándékot fogadjon
  69 1 |                    s csak hely hiányzik, hogy hosszú árjegyzékben elõadjam,
  70 1 |              minden népnek s korszaknak, hogy szabad vagy szolga legyen.
  71 1 |                   S kívánhatja-e valaki, hogy bíráink ennyi magas példa
  72 1 |           követésére föl ne buzduljanak? Hogy e nagy vásáron csak õk osztogassák
  73 1 |               mely reájok bízatott, vagy hogy egy kis becsületért adják
  74 1 |                   Így tudjuk Herodotból, hogy Cyrus egy királybírót, mert
  75 1 |               szavai szerint: szükséges, hogy botrányok történjenek -,
  76 1 |              legalább biztosak lehetünk, hogy ilyenen az írás azon szava
  77 1 |         kétségkívül be fog teljesedni, s hogy példája bizonnyal vissza
  78 1 |                  látta, meggyõzõdhetett: hogy vannak dolgok, melyek Ákost
  79 1 |              füstöket ereszte pipájából, hogy teljes erõvel járó gõzerõmûhöz
  80 1 |            minden kétségen kívül kitûnt, hogy a nemes megye szolgái közelgnek,
  81 1 |             pandúrokhoz, s mondja nekik, hogy a deliquenst egyenesen ide
  82 1 |                 megye eddigi bizodalmát, hogy a tisztújítás elõtt itt
  83 1 |        cáfolatául, ki mindig azt mondja, hogy e világon nehéz becsületes
  84 1 |                 romlott, õ igazítja meg, hogy a birtok biztosabb legyen;
  85 1 |                 rossz világ azt beszéli, hogy egyszer ifjúságában a közállományt
  86 1 |           részemrõl legalább nem hiszem, hogy akit pandúrjaim hoznak,
  87 1 |               hiányzik -; ki mondta azt, hogy ez nem cigányotok? de ki
  88 1 |                 gonosztévõt, megmutatod, hogy a híres Viola, kitõl az
  89 1 |                 és...~- Nem fogom tûrni, hogy valaki által bolondnak tartassam -
  90 1 |                 Nyúzó Pál nem arra való, hogy vele tréfát ûzzenek, egyébiránt
  91 1 |                 által fogadtatott, látá, hogy rossz pillanatban került
  92 1 |          inquisitusának teremtését arra, hogy vele becsületesen szólhasson,
  93 1 |                  vagy úgy pofon nyallak, hogy még föltámadáskor is emlékezni
  94 1 |                   mert azt parancsolták, hogy minden gyanús embert fogjunk
  95 1 |           lovagoltunk, s félni kezdtünk, hogy a teins úr parancsolatának:
  96 1 |               kérdett -, mernék fogadni, hogy õ volt.~- Kend rosszabb
  97 1 |               párák oly fáradtak voltak, hogy alig bírhattuk farkasügetésre
  98 1 |                 körüljártatá, észrevevé, hogy pártolókra akadt. Bátrabban
  99 1 |                  csak azért rimánkodott, hogy hegedûjétõl, mely kezét
 100 1 |                  felelni: megparancsolá, hogy a hegedû vétessék le, s
 101 1 |                  gondolhattam mást, mint hogy haramiák.~- Hallgass, átkozott
 102 1 |                    mert úgy megrakatlak, hogy fél esztendeig ki nem hevered;
 103 1 |              ment Viola? s õ azt mondja, hogy nem látta.~- Mikor mi pedig
 104 1 |                   Mikor mi pedig láttuk, hogy vele beszélt - szóla közbe
 105 1 |                    Hát csak azt felelte: hogy nem ismeri - felelt János -,
 106 1 |                    mihelyt tehát tudtuk, hogy gonosztevõvel van dolgunk,
 107 1 |         paripáját, ugye?~- Hisz az igaz, hogy ismerem - sóhajta a cigány -,
 108 1 |                  de mit tehetek én róla, hogy húsz esztendeig egy helyen
 109 1 |               oly becsületes ember volt, hogy bírónak választhatták volna. -
 110 1 |          választhatták volna. - Az igaz, hogy lovát egyszer megpatkoltam,
 111 1 |               viszonzá Peti nyugodtan -, hogy zsiványok azért járnak inkább
 112 1 |         viskójában tûz támadt, nem tûri, hogy mi, cigányok benn a faluban
 113 1 |             bocsátja meg néha, mint azt, hogy õket jobbaknak találta,
 114 1 |               által, mindent elkövetett, hogy az öreg cigány bûntettei
 115 1 |             vezessék õt kentek hozzám; s hogy el ne szökjék, mert...~A
 116 1 |                szabadon. Nyúzó örvendve, hogy tréfáit kérése megtagadásával
 117 1 |          gúnyosan -, én csak azt mondom, hogy Viola még ma kezeim között
 118 1 |                   Bizonyos hírbõl tudom, hogy estve s pedig magánosan
 119 1 |             nagyságos úrfi édesatyjának, hogy az öreg Petit elfogták,
 120 1 |                az öreg Petit elfogták, s hogy nem én vagyok oka, ha a
 121 1 |            Vilmosra viszem, mert mondta, hogy igen fontos dolog; - s ha
 122 1 |              azzal vigasztalhatod magad, hogy az ellenfélt gyõzelmében
 123 1 |                  Ma reggel hírt kaptunk, hogy a bántornyaiak nótárius
 124 1 |                  sz.-vilmosi nemességet, hogy velük kezet fogjon, s most
 125 1 |       pandúraiddal s elfogod a hírnököt, hogy ellenségeid, kik azalatt
 126 1 |          gondolta volna - szóla Nyúzó -, hogy apád ily fontos üzeneteket
 127 1 |                  a fõbíró zavarodásán -, hogy az öreg Péter hû emberünk,
 128 1 |                   kinek juthatna eszébe, hogy az alispán fûtõ cigányát
 129 1 |               egy szócskával sem mondja, hogy ily fontos levelekkel jár.
 130 1 |               volna -, mért nem mondtad, hogy a teins alispán úr parancsolatában
 131 1 |                  huszonötöt vágatni rád, hogy...~A cigány, ki most az
 132 1 |           biztosítva érzé magát, mondá: „hogy a pandúrok úgy bántak vele,
 133 1 |                pandúrok úgy bántak vele, hogy még azt is elfeledé kínjában,
 134 1 |                 asszony azt parancsolta, hogy ez írásokat senkinek se
 135 1 |            tartozik, s én azt gondoltam, hogy végre úgyis kisül ártatlanságom.”~-
 136 1 |            álmélkodott szemtelenségökön, hogy az alispán tulajdon cigányát
 137 1 |           Vándory -, s ha arra gondolok, hogy ezek tisztviselõk, hogy
 138 1 |                  hogy ezek tisztviselõk, hogy ezerek sorsa oly emberek
 139 1 |               játék közt lábat tart alá, hogy megbotoljék, a férfiúig,
 140 2 |                  könnyen el fogja hinni, hogy ötven év elõtt, fõképp oly
 141 2 |            életében föl is tevé magában, hogy lakának ezen hiányát, mely
 142 2 |              fölszólítások s unszolások, hogy miként mások - szobáik agyag
 143 2 |               megnézve, arra emlékezett, hogy hány szent igét olvasott
 144 2 |                   s midõn eszébe jutott, hogy e nagy kemence télen mily
 145 2 |                 ad helyet, s meggondolá, hogy ez agyag talap, melyen föl
 146 2 |          lépéseit mászta - akkor átlátá, hogy végre is ablak, kályha s
 147 2 |           legjobbak úgy - mint állnak; - hogy semmi kényelem azon emlékkincseket,
 148 2 |                  S ha van, ki azt hiszi, hogy megelégedésünk földi javaktól
 149 2 |                  lépve, meggyõzõdhetett, hogy a valódi szerencse nem külsõ
 150 2 |                  állásunk következése, s hogy kár annyit fáradni oly dolgokért,
 151 2 |              bánatáról, nem tett semmit, hogy nevelje vagy feledje keservét,
 152 2 |                ismerte és most, az érzé, hogy fájdalma egyike azoknak,
 153 2 |                  enyhülni nem szoktak, s hogy vágyai s reményei már csak
 154 2 |          többsége alig bír elég szívvel, hogy csak övéit is igazán tudná
 155 2 |                 kiváltsága a gyermeknek, hogy hamarébb felejthet. Körülötte
 156 2 |             leírhatnám; elég, ha mondom, hogy miként a fûszerrel telt
 157 2 |                elárasztá egész körére, s hogy az öreg Ézsaiás maga, kinek
 158 2 |               nevelését.~Ne várja senki, hogy neveléstani részletekbe
 159 2 |              elve azon meggyõzõdés vala, hogy miután az, ki meleg szerelmet
 160 2 |           szívünk elszegényedik anélkül, hogy fejünk magát gazdagnak érzené -
 161 2 |           fölfogásához mérve, s így lõn, hogy a kisfiú már tízéves korában
 162 2 |                 jó oldala talán csak az, hogy a gyermek idegen nyelven
 163 2 |                 Ne gondolja azért senki, hogy Jónás azon csudagyermekek
 164 2 |               sokkal józanabb vala, mint hogy fiát erre nevelné. Fogalma
 165 2 |              tettekben, hanem abban áll, hogy éltünk minden tettei bizonyos
 166 2 |                csak arra vala irányozva, hogy szûk körre szorítva észbeli
 167 2 |           történettudomány, éppen annyi, hogy az anyagi világ csudálatos
 168 2 |                 fiát oktatá, s mit arra, hogy fia hivatásának megfeleljen,
 169 2 |       kényszerítse, mégis a meggyõzõdés, hogy Jónás õt egykor hivatalában
 170 2 |                 vala az öreg lelkészben, hogy a gyermek jövõjérõl gondolkozva,
 171 2 |             mintha gondolni sem lehetne, hogy fia máshol pihenjen agg
 172 2 |                 vége felé közelgve érzé, hogy emlékei közt más keserûek
 173 2 |                 éppen legszebb jutalmuk, hogy mindig reményekké válnak -
 174 2 |              szobáját legolcsóbban, csak hogy szíve kedvesének, ha majdan
 175 2 |         képeskönyv házánál, természetes, hogy a kis Jónás vele jókor megismerkedett,
 176 2 |               oly szépen tudá elmondani, hogy az öreg Ézsaiás szemei néha
 177 2 |           lábadtak, s habár sajnálta is, hogy az említett könyv nem biblia,
 178 2 |                 el õt figyelmessé tenni, hogy a szentírásnak, melyet késõbb
 179 2 |                 ismeri még; õ nem tudja, hogy a világ magaslataira többnyire
 180 2 |                 oldalról juthatni föl, s hogy mi egynek könnyû, másoknak
 181 2 |       Gracchusokról szólt, meggyõzõdött, hogy azok egyike elõtt áll, kiket
 182 2 |                  kiket a végzet elítélt, hogy nagyok vagy szerencsétlenek
 183 2 |              apát csak arról gyõzék meg, hogy fia jó lelkész lesz. De
 184 2 |                  jó lelkész lesz. De az, hogy e lelkesedés másban, mint
 185 2 |             szentelni életét! S így lõn, hogy mikor Jónás tizenhárom éves
 186 2 |                követheté célját anélkül, hogy valakinek gyûlölségét fölébresztené.
 187 2 |             megindul - csak azt érezzük, hogy haladunk, s még nem gyanítjuk
 188 2 |        átengedjük, s nem gondolunk arra, hogy nehéz napok várnak reánk,
 189 2 |             vészek között. Ézsaiás érzé, hogy napjai számítvák, és e gondolatban
 190 2 |               Egy kívánata vala még: az, hogy fiának karjai közt végezze
 191 2 |              apjára nézve nem kétkedett, hogy e kedves lénynek napjai
 192 2 |            kurzusa alatt annyira haladt, hogy tanárainak ajánlatára ösztöndíjt
 193 2 |                  található. Természetes, hogy ez érzemény Jónásunknál
 194 2 |        olvasóimat, csak azt említve itt, hogy idejének nagyobb részét
 195 2 |                  tudjuk, mi nagy baj az, hogy oly egészen elhallgatott) -
 196 2 |                 szokta mondani: „be kár, hogy nem mint aggok születve,
 197 2 |                  mindig áldom istenemet, hogy nem teremtett józanabbnak.
 198 2 |                  vegye rossznéven senki, hogy többesben szólok, mint az
 199 2 |            sükerét nem tagadhatja senki, hogy jurátusok magok között törvényes
 200 2 |                 azon egy negatív csudát, hogy Tengelyi jurátus létére
 201 2 |         természetes következése az volt, hogy tekézni nem tanult, s csakugyan
 202 2 |                 események között azt is, hogy a censurán, fáradozásainak
 203 2 |                 sokkal csudálatosabb az, hogy egypár úrfi, kiket õ készített
 204 2 |             kénytelen vagyok megvallani, hogy olvasóim ez egyszer csalódnak.
 205 2 |              volna, mihez még az járult, hogy minden taksonyi ismerõseinek
 206 2 |              pajtásai mind azt vitatták, hogy a hazában nincs törvényhatóság,
 207 2 |                jõ, az utas észrevehetné, hogy városban van. Köznapokon
 208 2 |                  emlékeztetne mindenkit, hogy azon helyek egyikén áll,
 209 2 |                 meglehetõs maradt. Igaz, hogy az egyik rab, kit ártatlannak
 210 2 |           tartott, halálra ítéltetett, s hogy egypár más, kinek tettét
 211 2 |             ezért meg kell neki mutatni, hogy haszontalan beszédére nem
 212 2 |               oly hatalmas replikát írt, hogy az perét még a taksonyi
 213 2 |                figyelmetessé a rendeket: hogy még ifjú, s kétségen kívül,
 214 2 |                   s nem bosszankodtak-e, hogy minden szelídségök mellett
 215 2 |                   mint õ, s természetes, hogy az ügyvédi pálya, mely e
 216 2 |               majdnem eltökélte magában, hogy törvényes ügyeit reá bízza.~
 217 2 |               egy embernek köszönhetjük, hogy ez nem történt - Hajtó Pál,
 218 2 |             maguk voltak) egyre biztatá, hogy még élesebben támadja meg
 219 2 |               után, s fáradságod nemcsak hogy nem jövedelmez, hanem még
 220 2 |                nevezheti; elég az hozzá, hogy gyûlés közelgvén, egész
 221 2 |              elvei annyira újak valának, hogy bámulásra már ez is elég
 222 2 |                okot nyújthatott - hanem, hogy egy fiatal ügyvéd, alig
 223 2 |                vala már magában véve is, hogy a nemes táblabírói sereg
 224 2 |                  vissza lakába, esküdve, hogy bosszút áll e méltatlanságokért.~
 225 2 |           forinton kívül csak azt nyeré, hogy Kályhásy, kit a gyûlésben
 226 2 |                füvének, öntöztetni kell, hogy nõjön: - senki több nemestársat
 227 2 |              bírt. Félni lehetett tehát, hogy ámbár Konkolyi részérõl
 228 2 |                  jobban ismeré, s tudta, hogy jó bor, minõ principálisa
 229 2 |                legszebb tulajdonok arra, hogy valakibõl tökéletes alispán
 230 2 |             tökéletes alispán váljék, de hogy ezekhez mindenekelõtt még
 231 2 |       mindenekelõtt még az is szükséges, hogy az annyi érdemmel fölruházott
 232 2 |                   mennyire meggyõzõdött, hogy azon tisztviselõi karral,
 233 2 |                   tovább élni nem lehet, hogy mindennek csak Réty oka,
 234 2 |                 mindennek csak Réty oka, hogy bosszút kell állniok ezen
 235 2 |            állniok ezen alávalóságért, s hogy Konkolyi õnagysága is osztja
 236 2 |                  ki ha neki az mondatik, hogy beszéde által valakit meggyõzött,
 237 2 |                 komolysággal fölszólítá, hogy a jövõ tisztválasztásnál
 238 2 |               ifjúságát, szegénységét, s hogy a megyében ismeretlen -
 239 2 |               Hajtónak föladata az vala, hogy neki a kisebb nemesség között
 240 2 |              által helyeztetik, jelesen, hogy marhái elcsigázva annyi
 241 2 |                 s legelõktõl elzáratnak. Hogy e fordítás ha Jónás kezébe
 242 2 |             ócsárolni szokta fordítóit), hogy azonban e beszédnek így
 243 2 |                 azon egy föltétel alatt, hogy János fia, ki a fõispánnál
 244 2 |              mondá, szüntelen arra kéré, hogy Tengelyit fõbírónak kandidálja,
 245 2 |                kívül utasítása lehetett, hogy Jónást a kandidációból kihagyja;
 246 2 |                áldozatra, s természetes, hogy e beszédeknek vége azon
 247 2 |            határozott nyilatkozata vala, hogy minden követeléseirõl szívesen
 248 2 |                 A fõispán is mondta már, hogy gondja lesz reád.” S a dolog
 249 2 |                   alig hihetne szemének, hogy Konkolyi veres s Réty fehér
 250 2 |              Taksony patriotikus rendei, hogy ennyi színkülönbségnek de
 251 2 |             álmodoznak, s ilyen vala az, hogy Tengelyi, kit elõbb a közakarat
 252 2 |             Hajtó annyira meg van hatva, hogy e jelenetnél a tanácskozási
 253 2 |             fogja saját tapasztalásából, hogy azon kisebbség is, mely
 254 2 |                 istenség elébe vezetett, hogy reményljen és élvezzen õ
 255 2 |    megismerkedünk), a nevezetes csak az, hogy Jónás kedvese személyes
 256 2 |                kívül nem bírt egyebet, s hogy hõsünknek mindenekelõtt
 257 2 |         gondoskodva volt, s azon ígéret, hogy az elsõ nyílásnál a debreceni
 258 2 |            kérdezõsködni, s így történt, hogy a reformált község, fölzúdulva
 259 2 |                  fölzúdulva a botrányon, hogy kántorja más vallású nõt
 260 2 |                  egy év múlva elküldé, S hogy, mi igen természetes, a
 261 2 |            közmondás, s így természetes, hogy sorsüldözte hõsünk sem kíméltetett
 262 2 |                 botrány ellen, s jeléül, hogy e honban minden vallásfelekezet
 263 2 |               eszmével áll; s innen van, hogy valamint senki magát könnyebben
 264 2 |        kötelessége, mihez még az járult, hogy ura - igen szabadelvû nagyságos
 265 2 |                  kellett volna, s tudta, hogy egész idejöket, mely az
 266 2 |                mint jó apa gondoskodott, hogy gyermekei az úrbéri kötelesség
 267 2 |         akasztófa alatt nyilván kimondá, hogy csak mindazon kegyetlen
 268 2 |                 sem természetesebb, mint hogy ismét õ választatott áldozatul,
 269 2 |            hasztalan! a sors nem engedé, hogy valahol megpihenhessen.
 270 2 |             csudálhatunk eléggé, anélkül hogy Réty, ki azalatt apja után
 271 2 |               Annyira tisztelé barátját, hogy õt még legnagyobb ínségében
 272 2 |                 alispán, s tudtára adva, hogy a tiszaréti jegyzõ meghalt,
 273 2 |                túlzásában annyira menve, hogy valamint az elõtti jegyzõt,
 274 2 |                legfelebb azt említhetem, hogy Tengelyi pár évvel történetünk
 275 2 |            gazdasággal foglalatoskodott; hogy egy leánya, Vilma s fia,
 276 2 |                nemsokára megismerkedünk; hogy Erzsébet asszony egy idõ
 277 2 |                fejét csóválva azt mondá, hogy férje soha megokosodni vagy
 278 2 |              érzeményt a komolyság, vagy hogy úgy mondjam, ünnepélyesség,
 279 2 |                  keressem barátságukat?” Hogy Tengelyinek ezen tulajdona
 280 2 |               vehetné nekik rossz néven, hogy legalább tulajdon hibáikat,
 281 2 |                  haladhatunk, nem olyan, hogy azáltal, ki azt meghajlott
 282 2 |              Tengelyirõl el nem mondaná, hogy becsületes ember; s ez legbizonyosabb
 283 2 |               legbizonyosabb jele annak, hogy csakugyan az volt, mert
 284 2 |          látszának egymás mellé állítva, hogy bennök mindent, mi emberi
 285 2 |              tetteivel, meggyõzõdhetett, hogy irgalmasabb férfi széles
 286 2 |            magának, melyekre nézve érzi, hogy ily elvekre szüksége van.
 287 2 |                 s nem panaszkodik senki, hogy terhes elhordani vállain.~
 288 2 |          Múltjáról mást nem tudunk, mint hogy Heidelbergben tanult, s
 289 2 |                  Heidelbergben tanult, s hogy ott, noha majdnem tíz évvel
 290 2 |                  soha nem beszélt. Azon, hogy magyar, senki sem kételkedett,
 291 2 |                  untattam, gondolja meg, hogy nem éltem azon írói jogommal,
 292 2 |            mosolyogva -, míg nem ígéred, hogy teljesítni fogod, nem eresztlek
 293 2 |                simogatva leánya arcát.~- Hogy meg nem haragszol - felelé
 294 2 |           tettünk valamit.~- Ha csak az, hogy meg nem haragszom - szóla
 295 2 |           nevetve -, azt megígérem.~- És hogy helybe fogod hagyni?~- Ez
 296 3 |             talán csak abban különbözik, hogy szava hangosabbá s szüntelenebbé
 297 3 |               volna, olvasóim láthatnák, hogy Rétyné negyven és ötven
 298 3 |                mellette áll, nem intene, hogy alispánnéval szólsz. Rétyné
 299 3 |                Szava hatalmas és csengõ, hogy Jérikó falai rengenének,
 300 3 |                tudománnyal s mélységgel, hogy Macskaházy úr sokszor megvallá,
 301 3 |                rossz napokban részesült, hogy szinte a család egyik tagjává
 302 3 |                  rossz tulajdonságoknak, hogy alig van, ki sokáig alávaló
 303 3 |                 után fáradhatna anélkül, hogy valami jobb érzemény ne
 304 3 |        nemtelenebb anyag is; s meglehet, hogy Macskaházynak is elõbb csak
 305 3 |            félbeszakasztásoknál, mondva, hogy beszélni könnyû, s hogy
 306 3 |                  hogy beszélni könnyû, s hogy jól tudja úgyis, miként
 307 3 |               sem enged szóhoz jutni, de hogy a valódi hûség csak tettek
 308 3 |               habár egészen más okból -, hogy erre semmi ok nincs, hogy
 309 3 |                hogy erre semmi ok nincs, hogy kétségen kívül...~- Oh,
 310 3 |            szakítá félbe az alispánné -, hogy ön kétségbeesni nem fog;
 311 3 |               fölötte jól használhatunk, hogy szenvedély ellen csak hasonló
 312 3 |      engesztelõleg Rétyné, ki észrevevé, hogy kissé túlment hevében, s
 313 3 |                 kissé túlment hevében, s hogy Macskaházy nem férje, kitõl
 314 3 |                szóla amaz, ki észrevevé, hogy a csata rá nézve kedvezõleg
 315 3 |           elvesztette...~- De ki mondta, hogy bizodalmunkat elvesztette? -
 316 3 |                    isten látja lelkemet, hogy nem azért teszem. Ám ha
 317 3 |               elkészülve, ki tehet róla, hogy az ég ez egyszer nem kedvezett?
 318 3 |            biztos és ügyes. Mondám neki, hogy ne csak az írásokat, melyeket
 319 3 |                vigyen el magával, azért, hogy a dolog közönséges lopásnak
 320 3 |                 háramoljon. Ez volt oka, hogy az egész nem sült el. A
 321 3 |                 másnap mondá: mert félt, hogy statárium alá kerülne; s
 322 3 |                alá kerülne; s így látni, hogy néha a filantrópiának is
 323 3 |            megvallani. Azt ígérjük neki, hogy ha hallgat, bántása nem
 324 3 |               most is, ha arra gondolok, hogy... De ki tehet róla! nevem
 325 3 |       hízelgéseit, s örült, midõn hallá, hogy kis ügyvédi ügyességgel
 326 3 |             tekinthetõ -, isten mentsen, hogy e tettrõl kívülünk más valaki
 327 3 |                  bámulatában, mert érzé, hogy arca pirulni kezd.~- Ugyan
 328 3 |          Magyarországban oly közönséges, hogy legfelebb azáltal, ki magát
 329 3 |           Hányszor nem hallotta nagysád, hogy egész perek vesztek el,
 330 3 |              szól, beszéd közt elmondja, hogy tiszteletes Vándory hálószobájában
 331 3 |                 célokból vagy akármiért, hogy annak, ki azt neki elhozza,
 332 3 |               még azonfelül azt beszéli, hogy a tiszteletes úr szombaton
 333 3 |                  az udvarban vacsorál, s hogy mivel kertfelõli ajtaját
 334 3 |                 nem szokta, félni lehet, hogy egyszer valaki estve a kertfalon
 335 3 |         embereknek egyik mesterségök az, hogy legszebb oldalukat fordítják
 336 3 |                  szalad, s észrevehetni, hogy valaki az ágakon keresztül
 337 3 |             eltûnt -, fejemet teszem rá, hogy ember.~- Meglehet, szegény
 338 3 |                simogatva -, ki megtudta, hogy holnap gyümölcsöt szedünk,
 339 3 |          kérdésen kívül csak azért jött, hogy hallgatózzék - szóla közbe
 340 3 |                úriember, de alig hiszem, hogy valaki, csak hogy beszélgetni
 341 3 |                hiszem, hogy valaki, csak hogy beszélgetni hallja, októberben
 342 3 |              rejté magát el e fák alatt, hogy mesteri fogásait elõre kitudja,
 343 3 |                 annyira el vala rémülve, hogy e tréfákon megharagudni
 344 3 |                miután Rétyné is kéré õt, hogy menjen Ákossal, s miután
 345 3 |                  ember létére kiszámítá, hogy az üldözendõ gonosztevõ
 346 3 |                 azon ünnepélyes óvással, hogy mi õt illeti, õ nem fél,
 347 3 |               habár nem merném állítani, hogy félt, legalább annyit mondhatok,
 348 3 |               legalább annyit mondhatok, hogy nemigen kellemetes helyzetben
 349 3 |              körülfogá. Gondoljuk ehhez, hogy Ákos fiatalsága hevében
 350 3 |              gondolattal bátorítá magát, hogy ily sötétben puskával senkit
 351 3 |               oly jó kedvben érzi magát, hogy e percben senkinek, habár
 352 3 |                 most talán csak elhiszi, hogy csalódott, s legfölebb nyúl
 353 3 |              mondá Ákos -, ha azt hiszi, hogy az erdõben nincs, menjünk
 354 3 |                 miután bizonyossá válik, hogy senki sincs közelében, halkan
 355 4 |            családra áraszthat, ha tudod, hogy minden hír s dicsõség, melyért
 356 4 |                lakába, s kérd istenedet, hogy vészeit magas paloták fölé
 357 4 |              ereszteték?~Erzsébet mondá, hogy csak leánya kedveért egyezett
 358 4 |              nyájasan -, hisz megígérte, hogy nem fog haragudni reám.~-
 359 4 |            Farkas fia nem akará engedni, hogy az ágy, melyen anyja fekszik,
 360 4 |         keservesen sírtunk. Anyám mondá, hogy mindez nem lehet másképp,
 361 4 |               csak arra kérém istenemet, hogy hazajöjj, hisz e két vastag
 362 4 |                 törvény, melyben az áll, hogy a szegényt, ki önvétke nélkül
 363 4 |           legalább a vallás parancsolja, hogy felebarátink terheiben részt
 364 4 |            annyit mégiscsak adott isten, hogy egy-egy becsületes emberrel
 365 4 |       megoszthatjuk kenyerünket, anélkül hogy éhen maradnánk, s Farkasék
 366 4 |               kályha körül ülve, anélkül hogy a történteket értenék, anyjokkal
 367 4 |                Farkasnét azon ígérettel, hogy majd a tiszteletes úr szólni
 368 4 |              szólni fog az alispánnal, s hogy fiát nem fogják a megyeházhoz
 369 4 |                 jóakaratunkat, de mondá, hogy csak fia szabaduljon meg,
 370 4 |              szolgabíró azt parancsolta, hogy mindenkit, ki csak a házhoz
 371 4 |        gyermekkorában, mit tehet õ róla, hogy férje zsivány lett. Ha azon
 372 4 |           Kérdezõsködtem, s elbeszélték, hogy Viola, ki elõbb magát jól
 373 4 |               nem tudom kitõl, megtudta, hogy Viola ma éjjel nejéhez jõ;
 374 4 |        hihetõképp azért parancsoltatott, hogy Violát senki ne tudósíthassa,
 375 4 |               kérdé: mit akarok? Mondám, hogy a beteg asszonyt akarom
 376 4 |                 látni; mire õ megjegyzé, hogy bizony kár fáradnom, mert
 377 4 |                  a beteg fekvék. Kértem, hogy csak kissé csendesebben
 378 4 |                 A kamara oly setét vala, hogy belépve elsõ pillanatban
 379 4 |   szerencsétlenségüket. Már három napja, hogy anyja megbetegedett. Elsõ
 380 4 |                 anyjának megparancsolta, hogy százötven forintot fizessen.
 381 4 |                megparancsolta hajdúinak, hogy mindent vigyenek el, anyját
 382 4 |                  isznak, megparancsolta, hogy senkit ki s be ne eresszenek.
 383 4 |                oly szörnyûket beszéltek, hogy apám ma éjjel el fog jõni,
 384 4 |                  ma éjjel el fog jõni, s hogy akkor majd fölakasztják.
 385 4 |                 kezdett, eszembe jutott, hogy nem evett semmit, mert magam
 386 4 |               szolgabíró megparancsolta, hogy senki se merészeljen nekünk
 387 4 |       merészeljen nekünk valamit adni, s hogy dögöljünk meg, mint a kutyák.
 388 4 |                  a bokorról szakítottam, hogy kis öcsémnek legyen legalább,
 389 4 |           legalább, mivel játszhassék, s hogy egészen üresen ne jöjjek
 390 4 |                nyugodtan -, meggondolám, hogy ha tovább ott hagyom, meghal,
 391 4 |               káplárnak, míg ígéretemre, hogy mindent magamra veszek,
 392 4 |              magamra veszek, megengedte, hogy a szegény asszonyt elhozassuk,
 393 4 |                  még maga is segített.~- Hogy ott nem hagytad, azt jól
 394 4 |                 erõs meggyõzõdés mondja, hogy jól tevénk, az emberek ítéletét
 395 4 |               mindezt, nem képzelhettem, hogy ily szerencsétlenségnek
 396 5 |              mint mi õreájok; gondolták, hogy én vagyok, s ha oly nagy
 397 5 |                  közt tölteni napjaimat, hogy mindezen kínok után éjjel
 398 5 |               világot árasztának arcára, hogy Peti láthassa a fájdalmas
 399 5 |          akaratlanul arra emlékeztetett: hogy azon emberek egyike elõtt
 400 5 |           restelláció közelg. Nyúzó fél, hogy kimarad, s mindent elkövet,
 401 5 |              kimarad, s mindent elkövet, hogy magának érdemeket szerezzen.
 402 5 |               velem, úgy fenyegetõdzött, hogy hajam borzad, ha rá gondolok,
 403 5 |                 nem ment, most ahelyett, hogy melletted pihenek, a deresen
 404 5 |                  meg, de annyi bizonyos, hogy minden lépésedet ismeri,
 405 5 |         lépésedet ismeri, s ma is tudta, hogy a faluba jössz. Isten csudája,
 406 5 |             faluba jössz. Isten csudája, hogy megmenekedtél. Ha nem csináltuk
 407 5 |                  nem csináltuk volna ki, hogy itt a tûznél találkozunk,
 408 5 |            faluban parancsolat van adva, hogy mihelyt a templomharanggal
 409 5 |                dalomat. Igazi szerencse, hogy találkoztunk.~- Házamban
 410 5 |                   és feleségem - mondád, hogy beteg?~- Arról ne aggódjál -
 411 5 |                 kezei között, s tudod-e, hogy ki Zsuzsit kezei közt tartja,
 412 5 |  tisztviselõségben; - s midõn hallottam, hogy Zsuzsi a nótáriuséknál van,
 413 5 |         megijedtem. De mikor megmondták, hogy az öreg Tengelyi nem is
 414 5 |                 Tengelyi nem is tudja, s hogy az egész Vilma által történt,
 415 5 |               Legyen az öreg akármilyen, hogy leánya angyal, arra esküszöm.
 416 5 |                Sz.-Vilmoson kell lennem, hogy levelemet átadjam; neked
 417 5 |               jobban ismeré Violát, mint hogy ily hangon kimondott kívánatának
 418 5 |            jutnod - szóla végre -, arra, hogy mint a koldus a könyörületesség
 419 5 |                keserû kenyerére szorulj, hogy mint a földönfutó másoknál
 420 5 |                ez áldott teremtés neked, hogy õt is üldöznöd kell?~- Menjünk,
 421 5 |              baja, s nekünk nincs idõnk, hogy itt a világ igazságtalanságai
 422 5 |           fertõzteti, s talán igazságos, hogy isten átka feküdjék fejemen,
 423 5 |        templomban, kinek egyetlen vétke, hogy engem szeret - mért büntetni
 424 5 |         Tengelyit kivéve.~- Mondtam már, hogy nem; a fõbíró eltiltotta,
 425 5 |       megemlékeznék, kinek eszébe jutna, hogy mindez másképp lehet, hogy
 426 5 |               hogy mindez másképp lehet, hogy Viola talán a vörös kakast
 427 5 |       ráereszthetné Tiszarét falujára, s hogy még annyi baj s lárma sem
 428 5 |               eszökbe jut az embereknek, hogy még igazság is van a világon,
 429 5 |               éhen vannak, s rád bízták, hogy eleségnek függesztesd föl
 430 5 |                 megváltozott, esküsznek, hogy te tetted, s mind ellened
 431 5 |                kell Tengelyivel szólnom, hogy ez iránt tisztába jõjünk.
 432 5 |             jegyzõ az elsõ, s ne mondja, hogy háladatlan voltam. Eressz!...~-
 433 5 |                nem hagyod, azt legalább, hogy ennyi veszély közt elhagyjalak,
 434 5 |              Nyúzó fõbíró úr véleményét, hogy csak csuda által menekedhetik
 435 5 |           káromkodott, s megparancsolta, hogy senki a faluból ki ne eresztessék,
 436 5 |               eresztessék, félni lehete, hogy Viola az ellene tett készületekrõl
 437 5 |       meggyõzõdés végre oly erõssé vált, hogy tíz óra után, mikor Viola
 438 5 |                 annyira kimívelve nincs, hogy azon olasz és francia építészeti
 439 5 |             tartozván, csak azt említem, hogy házát egyik oldalán keskeny
 440 5 |                 szélesebb kert környezi, hogy a ház egyik szomszédságában
 441 5 |              utósót, fõképp miután látá, hogy Icik házában már gyertya
 442 5 |            házában már gyertya nem ég, s hogy a zsidó kígyó, mint mondá,
 443 5 |             lármának vége lesz, s látom, hogy biztosan mehetünk, eljövök
 444 5 |                mögé, midõn meggyõzõdött, hogy a cigánynak aggodalma nem
 445 5 |               megkondult harang mutaták, hogy a népesség lábon van, s
 446 5 |                 káromkodásai meggyõzték, hogy az osztó igazság néha kétnegyed
 447 5 |                sem alszik még e hazában.~Hogy Viola helyzete e pillanatban
 448 5 |           Tengelyi kertje nem vala nagy, hogy abban valaki magát biztosan
 449 5 |         elrejtheté, mihez még az járult, hogy a ház azon ablakai, melyek
 450 5 |          Jóformán nem is kelle más, mint hogy valaki a kert sövényén meglátva
 451 5 |            harang Violának tudtára adák, hogy a veszély, ha nem is egészen,
 452 5 |                keres mást, mint ürügyet, hogy minden kereséssel fölhagyhasson.
 453 5 |                  azért jöttünk nyugotra, hogy itt újra fáradjunk; sõt
 454 5 |                 volt, midõn minap mondá, hogy meggyõzõdése szerint õseink
 455 5 |                 azért hagyák el honukat, hogy oly hazát keressenek, hol
 456 5 |                  utódaiktól azt kívánni, hogy isten által a legnemesebb
 457 5 |                 szavánál a zsivány érzé, hogy kitaszítva az emberek körébõl,
 458 5 |                 fogja föltartani életét, hogy ha majd megnõ, mint apja,
 459 5 |               sem kívánhat egyebet, mint hogy minél elõbb hagyja el e
 460 5 |                  A kegyes isten ne adja, hogy itt legyen - szóla Liptákné,
 461 5 |              beszélsz, jó fiú, hallgass, hogy föl ne költsd anyádat.~-
 462 5 |              bújni, de ugye az nem igaz, hogy apám zsivány, mint a pandúrok
 463 5 |           megijedt, most maga is elhivé, hogy csak álmában szólt, s magához
 464 5 |               megismertetett, észrevevé, hogy mozdulatai még valaki által
 465 5 |                  a leskelõdõt, de látta, hogy az alak, mihelyt észrevevé,
 466 5 |                 alak, mihelyt észrevevé, hogy láttatott, azonnal visszavonult,
 467 5 |        visszavonult, s tisztán hallotta, hogy futva távozik.~Mit tegyen?
 468 5 |             oldalról nyíltabb volt, mint hogy abban magát elrejthette
 469 5 |                  s lépések arra intének, hogy üldözõi hollétérõl tudósítva,
 470 5 |         Bevezethet kend a házba, anélkül hogy észrevennék?~- Anélkül,
 471 5 |                  észrevennék?~- Anélkül, hogy észrevennék - nem, de a
 472 5 |                  kap. Csak elõre, fiaim, hogy az ördög vigyen el.~- Hát
 473 5 |                  parancsolta a teins úr, hogy idejõjünk - szóla közbe
 474 5 |                   Azon szatiszfakciótól, hogy én akasztatom föl, nem fosztatom
 475 5 |                  oly hazában él, hol az, hogy valami törvényben áll, arra,
 476 5 |             valami törvényben áll, arra, hogy megtartassék, még éppen
 477 5 |                   ki azalatt biztosítva, hogy ellenével találkozni nem
 478 5 |               azon tanáccsal lépett elõ, hogy föl kell kutatni a házat,
 479 5 |              próbára nem teheté anélkül, hogy észrevegye, miként magyar
 480 5 |               hamar elaludva, sem arról, hogy Viola házában elrejtezett,
 481 5 |                 házában elrejtezett, sem hogy itt valaki által kerestetik,
 482 5 |                  lárma oly fokra hágott, hogy gyönyörû egészsége s még
 483 5 |       zavarodását észrevéve s jól tudva, hogy a jog mellette szól, nem
 484 5 |              használni ez alkalmat arra, hogy neki azt, mit közönségesen
 485 5 |            Erzsébet, miként kívánhatnók, hogy midõn keblének egész haragja
 486 5 |             nevében jövök, gondolja meg, hogy elöljárója áll elõtte.~-
 487 5 |                 mindamellett nem hiszem, hogy Tengelyiné jogai tiszteletben
 488 5 |           megtudva minden körülményeket, hogy az egész gyanú egy ismeretlen
 489 5 |                  vala, mert meggyõzõdve, hogy Viola a háznál nincs, átlátá,
 490 5 |                 pisztolyát készen tartá, hogy fölfedeztetvén önszívébe
 491 5 |               értve semmit, de biztatva, hogy apjának semmi baja sem lesz,
 492 5 |                 még mindig azt reménylé, hogy Violát itt fogja találhatni.
 493 5 |               kocsis jött, s azt kiáltá, hogy az alispán kertje ég, s
 494 5 |                  s a szérûk felé tolult, hogy azt, mi a közállományt legközelebbrõl
 495 5 |                meg neki kend ezt: Tudom, hogy vasládájában mind neki,
 496 5 |             illuminációhoz?~- Nem tudom, hogy jöttem volna ki sötét lyukamból,
 497 5 |                  raksz, mindjárt tudtam, hogy te voltál; isten áldjon
 498 5 |               mutatva -, mernék fogadni, hogy az az átkozott Macskaházy
 499 6 |              melyeknél néha eszembe jut, hogy nemzetünk is, miként hazája,
 500 6 |                föld emlékezteté a nézõt, hogy a virágzás s gyümölcsözés