Fejezet

  1 1 |          fõképp a kapu elébe lépve, egyszerre töltésen találtad magad,
  2 1 |            még nem született utódai egyszerre nemesekké emeltessenek;
  3 1 |    véghetlenül irgalmas s igazságos egyszerre.~ ~
  4 2 |             midõn Tengelyi föllépte egyszerre új reménnyel tölté szívét.~
  5 2 |            esküdtnek jelöltetik ki, egyszerre a legparányibb kisebbségben
  6 2 |           Két év múlt el így, midõn egyszerre fenyegetõ levelek szórattak
  7 2 |              s éppen pünkösd napján egyszerre csûrök- s aklakon kívül
  8 2 |      lemondott minden reményrõl is, egyszerre ott terem kis szobájában
  9 3 |                mert ki mondhatná el egyszerre a Rétyek képzelet- s szeszélyeinek
 10 3 |             akartak, midõn a vizsla egyszerre a sûrûnek fordulva ugatni
 11 4 |            volt s fõzött. Ma reggel egyszerre eljött a fõbíró s anyjának
 12 5 |     baltáját -, nem jobb-e meghalni egyszerre, mint úgy élni, mint én?
 13 5 |            minden neszre vigyázott, egyszerre megfogja Viola kezét: -
 14 5 |           pálcáját!~A csecsemõ most egyszerre sírni kezde. Liptákné karjaira
 15 5 |          mintha nem tudná, hol van. Egyszerre a kisfiú az ablak felé tekint,
 16 5 |           mikor az ablakhoz jöttem, egyszerre eltûnt ott a bokrok közt,
 17 5 |           felé nyíló ajtóhoz, midõn egyszerre Erzsébet asszony álla elõtte,
 18 5 |         kerítés felé sietett, midõn egyszerre valaki bundájánál megfogá.~-
 19 6 |             e kellemetlen hibájokat egyszerre le szokták tenni, és nemigen
 20 6 |      szeretetök nekünk szánt inkább egyszerre, mint fillérekben nyújtják,
 21 7 |    szavazatát - okos játszóként: ki egyszerre vörösre s feketére is tesz,
 22 7 |     társaság, mely a tornácon állt, egyszerre mozgásba jött.~„Éljen Réty!
 23 8 |         szolgabíránénkhoz”, s midõn egyszerre tíz kéz nyúl a boldog szeretõ
 24 8 |          sírt, káromkodott, mindent egyszerre, s mindent legkisebb süker
 25 10|           Krisztusom! - sikolta föl egyszerre Vilma, a kert felõli ablakra
 26 11|           azon gazdáét, kihez falun egyszerre sok vendég jõ. Nálunk, hol
 27 11|  választandó alispán nyugtalanságát egyszerre hordva keblében járt föl
 28 11|             melyben harminc személy egyszerre négy tárgy fölött tizenkétféle
 29 11|             kevésbé szép harmóniája egyszerre felzavartatott.~A közép
 30 11|            éljenezni kezdett, midõn egyszerre az útárokban három mozsár
 31 13|      Halljuk! - ordított a zsivány, egyszerre kortes szerepébe esve, hogy
 32 13|           egyik szegletében feküdt, egyszerre Peti cigány fekete arca
 33 14|      szörnyû s fenséges életünkben, egyszerre, egy pillanatban érezte;
 34 14|             Félóra múlhatott, midõn egyszerre távol lókopogás hallatszott.
 35 14|       várakozók a deli Ákos helyett egyszerre Liptáknét láták a konyhába
 36 14|           örömet, mely nyájas arcán egyszerre felragyog, a remegést, mellyel
 37 14|      legnagyobb félelmem között úgy egyszerre magam elõtt láttam -~- Angyal,
 38 14|          kell, tanakodva megálltam, egyszerre lódobogást nem hallok. Arra
 39 15|        Sóskuty és még egy táblabíró egyszerre, míg az elnök mindent átható
 40 17|            elõbbivel kifelé indult. Egyszerre mintha egy gondolat villanna
 41 17|           fel szerencsés álmaimból, egyszerre a gondolat támadt lelkemben:
 42 17|            másikhoz vetve, a lábtól egyszerre a fõhöz emelkedve, a fiú,
 43 17|         mûvei lábbal tapodtassanak, egyszerre helyén, valóságos elemében
 44 18|         leszállta elõtt el nem éri. Egyszerre lódobogás ébreszté fel ábrándaiból,
 45 18|           hogy tovább menjen, midõn egyszerre nevén szólíttaték. A hang
 46 19|         volna örömében. Néha lelkét egyszerre szomorúság szállta meg;
 47 19|             elsõ fogát törte ki, de egyszerre szomorúságának közepette
 48 19|             végre Nyúzó, kinek képe egyszerre egész bírói komolyságát
 49 20|            hintó és egy szekér hajt egyszerre Sz.-Vilmos felé. Két rendbeli
 50 20|             nagyságát méri.~A lovak egyszerre hortyogva félreugrottak.~-
 51 20|             régen. A pocsogás, mely egyszerre a lovak lábai alatt hallatszott,
 52 20|       kiálta Zsuzsi, kinek lelkében egyszerre minden aggály újra fölébredt -
 53 20|         örömükben nevetõ hóhérok, s egyszerre a fejsze elõttem csillog,
 54 20|          hang, mely e felszólításra egyszerre felkiáltott, a zsiványok
 55 20|              káromkodva s imádkozva egyszerre, átkozva a napot, melyen
 56 20|       bíráidnak. De mi ez? - kiáltá egyszerre a kunyhó szegletére mutatva -
 57 20|            másik mosolyogva -, hogy egyszerre sül el. De csak maradjon
 58 20|             közepéig, midõn az erdõ egyszerre a megtámadók zajával telt
 59 20|            egész teremtés felett. - Egyszerre az erdõben nagy világosság
 60 21|            a pokolnak minden kínait egyszerre tûrtem képzetemben.~A tûz,
 61 22|            megtiszteltetés, mi vagy egyszerre, vagy évenként ennyit s
 62 22|          mód, melyen Zátonyi szólt, egyszerre leveré reményeit, s csak
 63 22|        csend, mely e sokaság között egyszerre támadt, mutatá a pillanat
 64 22|             rabért akart küldeni, s egyszerre Völgyesy azon állítással
 65 22|       Tiszarét falujához közelgett, egyszerre lövést hallott, s látta
 66 22|           Zátonyi, mint kinek fején egyszerre nagyszerû gondolat villant
 67 22|          láng oly fényt terjesztett egyszerre, hogy szinte megvakultunk.~-
 68 22|      Micsoda? - kiáltott három hang egyszerre.~- A törvényszék nem áll
 69 22|            ellentétben állt; s most egyszerre az kívántatik tõle, hogy
 70 24|             szerencsétlennek arcain egyszerre átsugárzott, örömében észre
 71 24|            Nem soká álla így, midõn egyszerre lépéseket halla. A közelgõ
 72 24|           képzeli borzadását, midõn egyszerre a pitvar ajtaját megnyílni
 73 24|         midõn ajtaja felrántatik, s egyszerre bundás ember áll elõtte.
 74 25|  családunkat e polcra emeljük, s te egyszerre egy félszázadnak fáradságait
 75 26|            szünet után az alispánné egyszerre megállt az ügyvéd elõtt,
 76 26|          bámulhatá eléggé, mi lelte egyszerre a nagyságos asszonyt, ki
 77 27|     szívességet, mellyel Macskaházy egyszerre szólt... s ámbár az egészben
 78 27|      hallgatott el, midõn Erzsébet, egyszerre felugorva székérõl, az ajtó
 79 27|             tekintélye elvész: most egyszerre magasabb hangon kezde beszélni.~-
 80 28|      ajtóval baja nem volt, és most egyszerre mi történhetett rajta? Rá
 81 28|           csak oly ember juthat, ki egyszerre tetemes pénzösszegnek birtokába
 82 28|         elbámulva Macskaházy, kiben egyszerre azon gondolat támadt, hogy
 83 28|              a zsidó által többivel egyszerre vitetett el, s így kézrõl
 84 28|            borzadtak.~E pillanatban egyszerre a folyosón a hajdú kiáltása
 85 29|          pár lépéssel tovább menve, egyszerre lámpásával megállt - itt
 86 29|            a zajra, melyet hallott, egyszerre szobájából az udvarra lépett,
 87 30|             gonosztett után majdnem egyszerre rohant Macskaházy szobájába,
 88 30|          pesztonka a konyhaszolgáló egyszerre.~- Hát ha zsidó volt - kiáltott
 89 30|          panaszok helyett: a fõbíró egyszerre fain emberré vált... s Kata,
 90 30|           esküdt elbámulva; majdnem egyszerre - ez különös!~- Miként is
 91 30|   Tiszarétre indult, s vele majdnem egyszerre érkezett meg Serer, kiért
 92 30|             szólt fel az alispánné, egyszerre megállva - az lehetetlen!...
 93 30|         hogy mind férje, mind Nyúzó egyszerre kérdék: rosszul érzi-e magát?
 94 30|      valamit feltenni nem lehet; ez egyszerre megnyugodva látszott, s
 95 30|             üldözés alatt mutatott, egyszerre megszûnt, s benne csak azon
 96 30|          rézfokos képezé. Ha tündér egyszerre pálcájával nyúlt volna a
 97 31|             az emberek tiszteletére egyszerre érdemetlenné tette volna
 98 31|          Vándory s Tengelyi majdnem egyszerre, megijedve mindketten a
 99 31|             Vilma, s halvány arcait egyszerre pirosság futotta el.~- Ne
100 32|          Erzsébet s Vándory majdnem egyszerre.~- A legszebb, legépületesebb
101 32| gerjesztének, most az egész hazában egyszerre hallatlan lárma támadt az
102 32|        megmaradt, s három-négy hang egyszerre kérdezé: a nótárius útközben
103 33|            egy férfi- s gyermekhang egyszerre a setétbõl.~- Nem bizony! -
104 33|           öreg nevetve s köhécselve egyszerre. - Ha te nem ölsz meg valakit,
105 33|    Reménylem, csak jó a bor? mondá, egyszerre megállva ágyvetésében, midõn
106 34|             hivatalát eddig viselé, egyszerre ellenségeket látott maga
107 34|            egyetemi éveimet kezdém, egyszerre önerõmre hagyatva látám
108 34|            ismerni tanultam, s tõle egyszerre megfosztatám, lelkemet leírhatlan
109 34|           midõn az ajtó megnyílt, s egyszerre bátyja állt elõtte.~Kálmán
110 34|          talán elutasítana, ha most egyszerre nevemet s birtokomat követelve
111 36|     karikatúrája, mely vele majdnem egyszerre támad, s a filantrópiának
112 36|      érzelmei most életében elõször egyszerre szólaltak fel. Vándory vala
113 37|             el. Végre, mintha agyán egyszerre egy gondolat villanna át,
114 37|   vénasszony megcsalt? - szólt most egyszerre, mintegy meglepetve e vigasztaló
115 37|       bámult, midõn mécse világánál egyszerre a nagyságos asszonyt ismeré
116 38|             legszebb ruhákban járt, egyszerre meghal, a dolog még akkor
117 38|             meghalt iránt, keblében egyszerre véghetlen szeretetet födöz
118 38|         nyugalmat - könnyzápor után egyszerre derültséget, borút s napsugárokat,
119 38|          gyermekeire emlékeztetett, egyszerre remegni kezdett, míg maga
120 38|     történjék, minek történni kell, egyszerre. Talán, ha én is meghaltam,
121 38|             lépésre haladott, János egyszerre megfordult, s visszajött. -
122 39|          felszíneden akadály nélkül egyszerre elönti, vagy a délibáb a