Fejezet

  1 3 | körülvezetett; s ez az, melyen most Rétyné õnagyságát leghívebb szolgájával,
  2 3 |           ereszkedem, mit én fõképp Rétyné õnagyságára nézve úgyis
  3 3 |            olvasóim láthatnák, hogy Rétyné negyven és ötven között,
  4 3 |           hogy alispánnéval szólsz. Rétyné dáma volt a szó legszorosabb
  5 3 |          többet szólott volna, mint Rétyné, s annyi tudománnyal s mélységgel,
  6 3 |         azonban az egyetértés, mely Rétyné s hû ügyvéde közt létezett,
  7 3 |       megmondom önnek - monda végre Rétyné, ki a szünteleni beszélgetés
  8 3 |         szólt, sokkal inkább hatott Rétyné kitöréseire, mintha a világ
  9 3 |           szóla közbe engesztelõleg Rétyné, ki észrevevé, hogy kissé
 10 3 |             Oh, ha tudná ön - szóla Rétyné sóhajtva, szinte érzelgõ
 11 3 |          félbe ügyvéde lelkesedését Rétyné, ki egyébiránt nem vevé
 12 3 |                Igaz, igaz - sóhajtá Rétyné, ki lelkiösmeretét ez okok
 13 3 |       volnának, elhinném - viszonzá Rétyné -, de most Tengelyinél a
 14 3 |         vadászok hazajöttek - szóla Rétyné -, menjünk. - Már indulni
 15 3 |            szóla közbe aggodalmasan Rétyné, míg Macskaházy, karját
 16 3 |           vinni magukkal! De miután Rétyné is kéré õt, hogy menjen
 17 3 |            fél, Ákos után elindult.~Rétyné s Etelka, amaz aggodalmak
 18 7 |            hasonló engedékenységgel Rétyné iránt is. Asszonyok a történetekben
 19 7 |             nem természetes-e, hogy Rétyné, tudva ezt, minden hozzá
 20 7 |          magyarázzák-e meg teljesen Rétyné vágyát, mely õt nappal s
 21 8 |          ürügye alatt visszavonult; Rétyné nehány elõkelõbb táblabíróval
 22 16|      Vándory nyugodtan -, ha Vilmád Rétyné lesz, ki mer valamit szólni
 23 16|            ismétlé e szavakat.~- Ha Rétyné lesz, ugye, asszony? - szólt
 24 16|  boldogságát áldoztad fel? Leányom, Rétyné! mert megbecsteleníttetett,
 25 17|          kívül van, kezde beszélni.~Rétyné nem látszott jó kedvében,
 26 17|       nézett. Látod-e, Ákos - szólt Rétyné halkan -, mi következik
 27 17|           magad szégyenleni - szólt Rétyné enyelegve -, Vilma szép
 28 17|         dolga becsületére vigyázni.~Rétyné szavai enyelgõk, szinte
 29 17|              nyugodtan.~- Mátkád? - Rétyné nevetésre kényszeríté magát. -
 30 17|         esküszöm, az utolsó is. - S Rétyné lesüté szemeit a nyugodt,
 31 17|         nyájasan mosolyogva - Vilma Rétyné! s ily történet után!~-
 32 17|        sokszor testvéremhez - szólt Rétyné -, ne végy soha olyat, ki
 33 17|             Hisz azt hallám - szólt Rétyné, s arcának kifejezése látszólag
 34 17|            az irományok vesztek el.~Rétyné arcain öröm sugárzott, melyet
 35 17|          által követtetett el. Mire Rétyné sietve fölkelt, s mondván,
 36 22|      állított beszélgetést köztem s Rétyné õnagysága között hallotta,
 37 22|           fekszik, hogy én s fõképp Rétyné õnagysága a perirományokban
 38 22|            Macskaházy úr magát vagy Rétyné õnagyságát az elõttünk tett
 39 22|            tisztelt elnökünk által, Rétyné õnagyságának s bizonyos
 40 25|       gyengék; s a befolyás, melyet Rétyné férje felett gyakorolt,
 41 25|              Majd meglátjuk - mondá Rétyné, bosszús tekintetet vetve
 42 25|            megmásolhatatlan - szólt Rétyné mindig hevesebben -, nemde,
 43 25|       háládatlan! kígyó! - kiáltott Rétyné, nem tartózthatva magát -
 44 25|             Midõn a lelkész bejött, Rétyné férjét, kezénél fogva, magával
 45 26|          járt fel s alá szobájában. Rétyné azalatt hálószobájának pamlagán
 46 26|          bosszút sem állhatok érte!~Rétyné újra s újra átgondolá helyzetét,
 47 26|            pamlagra ereszkedve, min Rétyné a dolog szokatlansága miatt
 48 26|       nagysád, a zsivány, csak hogy Rétyné õnagysága s szegény magam
 49 26|               Nem értem önt - mondá Rétyné, midõn szemeit a szólóra
 50 26|              szakítá félbe a szólót Rétyné.~- És akkor - folytatá emez -
 51 26|      különösen elsoroltassanak. - S Rétyné keserûen nevetett. - Ne
 52 26|      hasonló, reménylem?... - mondá Rétyné, ki Macskaházy szemtelen
 53 26|     háromszor több! - szakítá félbe Rétyné, indulattal felugorva pamlagáról.~-
 54 26|          teljesíteni fogom? - mondá Rétyné a legnagyobb haraggal -
 55 26|         Soha! soha! - szakítá félbe Rétyné - erre ne számoljon. Ugye,
 56 26|       alávaló szemtelen! - kiáltott Rétyné mérgesen - szeretném látni,
 57 26|         becsûek.~- Hóhér! - mormogá Rétyné fogai között, midõn szobájában
 58 26|          tartsa meg! - kacagott fel Rétyné - s csináljon velök, amit
 59 26|       akármit?~- Akármit - folytatá Rétyné mindig kacagva -, alig foghatom
 60 26|              Hogy érti ezt? - kérdé Rétyné ijedten.~- Igen egyszerûen,
 61 26|        magának?~- Ördög! - kiáltott Rétyné, magát a pamlagra vetve,
 62 26|             kínozz, hóhér! - kiálta Rétyné, kezeit görcsösen összekulcsolva.~-
 63 26|   törvényszéknek be fog jelentetni.~Rétyné legnagyobb felgerjedésben
 64 27|              senki nem vette észre. Rétyné azok közé tartozott, kik
 65 27|  gyengélkedésének tulajdoníttatott, Rétyné ez nap többször panaszkodván,
 66 27|       rosszul érzi magát.~Harmadnap Rétyné férjével és leányával egy
 67 27|             s miként bizonyítsam be Rétyné cimboraságát? Viola, ki
 68 27|         teljes hitelességgel bír, s Rétyné õrizkedni fog oly lépésektõl,
 69 30|       olyakat - szólt türelmetlenül Rétyné, s ajkai körül különös reszketés
 70 30|                 A holttest? - mondá Rétyné, nem titkolhatva el borzadását -
 71 30|           teljesítésére eltávozott. Rétyné a legnagyobb felgerjedésben
 72 30|             Midõn a szobába lépett, Rétyné nem titkolhatá el meghatását.
 73 30|             foghatom meg az egészt.~Rétyné, kinek e beszélgetés élénk
 74 30|          pillanat alatt átvonultak, Rétyné el vala határozva magaviselete
 75 30|         szokott lelkesedést - szólt Rétyné halk, de keserû hangon,
 76 30|           legnagyobb felgerjedésben Rétyné - tagadd, ha merészeled,
 77 30|     elmeredve bámulatában állt; míg Rétyné néhány halk szót válta az
 78 30|           Nem lehet kétség! - mondá Rétyné, újra az asztalra tett fokost
 79 30|       erõvel.~- Már ez sok! - szólt Rétyné éles hangon - úgy látszik,
 80 30|            megfeledkezni! - S ezzel Rétyné férjét magára hagyá.~Réty
 81 32|             semmi esetre sem lehet: Rétyné õnagysága három esztendõ
 82 34|     Olvasóim tudják a részt, melyet Rétyné Tengelyi irományainak elrablásában
 83 35|            mely, mint tudjuk, eddig Rétyné eleségkamrájának használtatott.
 84 36|     látogatta - amit a tömlöctartó, Rétyné világos parancsa ellen,
 85 36|        Macskaházy meggyilkoltatott, Rétyné s az ügyvéd összevesztek.
 86 37|     kellemetlenebb benyomást tett - Rétyné.~Az alispánné éppen hálószobájának
 87 37|      nagysád is rosszul érzi magát?~Rétyné összeszedé minden erejét. -
 88 37|                Jól van, jól - mondá Rétyné elfojtott hangon -, majd
 89 37|          csókolva visszavonult; míg Rétyné, nehogy jelen fölgerjedett
 90 37|            nincs-e semmi mentség? - Rétyné felugrott pamlagáról, s
 91 37|             volna tovább kétkedni.”~Rétyné szekrényéhez ment, kihúzá
 92 37|          bírálóim is, kik azt, hogy Rétyné, mihelyt reá szüksége van,
 93 37|    valószínûtlenség nincs. Az, hogy Rétyné az arsenicumot, melyet ugyene
 94 37|            álló palackra függesztve Rétyné magában. - Hallottam emberekrõl,
 95 37|            még húsz évig élhetnék!” Rétyné ismét elereszté az üveget,
 96 37|             sõt alig valószínû... s Rétyné ismét elõbbi aggodalmaiba
 97 37|    vallomását visszavegye”, s ezzel Rétyné, köpönyegbe burkolva, elhagyá
 98 37|            mindig nyitva hagyatott, Rétyné a kamarában állt, anélkül,
 99 37|              Menjen ki kend - mondá Rétyné reszketõ hangon -, s várjon
100 37|              mondom - szakítá félbe Rétyné a szólót -, s várjon reám
101 37|          csak magok beszélnek vele.~Rétyné, miután elõbb az ajtóhoz
102 37|       mutaták, hogy órái számítvák. Rétyné dobogó szívvel állt ágya
103 37|       látszott, tovább szunnyadott.~Rétyné, meggyõzõdve, hogyha a zsidóval
104 37|          nem ismersz? - szólt ismét Rétyné, majdnem könyörgõ hangon -
105 37|               nézz reám, én vagyok, Rétyné.~- Rétyné?! - szólt a zsidó
106 37|          reám, én vagyok, Rétyné.~- Rétyné?! - szólt a zsidó bámulva,
107 37|          Magadon kívül vagy - mondá Rétyné halkan -, hogy beszélhetsz
108 37|            magadat rászedni - mondá Rétyné halkan - azt mondják, ugye,
109 37|            midõn kiszáradt ujjaival Rétyné kezét görcsösen megszorítá -,
110 37|              szakítá félbe a szólót Rétyné, midõn kezét a zsidó ujjaitól
111 37|              Alávaló zsidó! - szólt Rétyné - ki hisz neked, ha ellenem
112 37|          venni vallomásodat - mondá Rétyné remegõ hangon -, új tanúkat
113 37|        szólt, de magánkívül vala, s Rétyné a beteg hideg kezének rángatásaiból,
114 37|             Mi közöd ehhez? - szólt Rétyné csillogó szemeit a szegény
115 37|       takarodjál.~A leány kiment, s Rétyné, bezárva szobáját, maga
116 37|        inkább nevelé kíváncsiságát. Rétyné fel s alá járt. Leült asztalához,
117 37|      mellette az üveg arsenicummal, Rétyné tette iránt nem hagytak
118 38|       tartozik.~Ezek közé tartozott Rétyné is, kinek halála Porváron
119 38|        méltó történt. Maga az, hogy Rétyné meghalt, magára vonta volna
120 38|       fõorvos akkor hívatott, mikor Rétyné már magánkívül volt, s õ
121 38|            zsidónak vallomása, mely Rétyné halálát okozta, s Porváron