Fejezet

  1 1 |        vén cigány fölött - várá a szerencsétlen rabot.~Szegény Peti, ki
  2 1 |       fõbíró urat - sóhajta fel a szerencsétlen, hegedûbe szorított brúgós
  3 2 |          egész serege fölzúdult a szerencsétlen ellen, ki nemes céhök körében
  4 3 |         lám, én asszony vagyok és szerencsétlen viszonyaim - és...~- Asszony,
  5 3 |           az egész nem sült el. A szerencsétlen tolvaj csak nehány garast
  6 4 | szegletben kevés szalmán feküdt a szerencsétlen asszony, mellette egyfelõl
  7 6 |           öreg kérlelhetlen. Azon szerencsétlen beszélgetés után, melyben
  8 8 |           a levegõben táncoltaták szerencsétlen imádóját.~Kálmán magánkívül
  9 9 |          fõjegyzõhöz -, hogy az a szerencsétlen Veszõsy is a Bántornyiakhoz
 10 10|        vagy káromkodásával s azon szerencsétlen affektációval hagyjon fel,
 11 11|      sincs, mikor konferenciánk e szerencsétlen végzést hozta, azok, kik
 12 11|       majd a másiknak magyarázá a szerencsétlen történetet.~- Menjünk tovább -
 13 11|      mindjárt itt lesz a fõispán. Szerencsétlen pagát! Csak gondoljanak
 14 11|       fölött elfeledve pagátjának szerencsétlen elfogását, s hasztalan rimánkodva,
 15 11|            odavagyok! - sóhajtá a szerencsétlen szónok - se kalapom, se
 16 11|      parancsolták.~- És kicsoda - szerencsétlen?~- Hát csak az ifjasszony,
 17 12|         játszik, s valahányszor a szerencsétlen, visszaemlékezve a tisztújításra,
 18 12|   szükségesnek találja, úgyhogy a szerencsétlen, még most sem került ki
 19 12|         van. A magyar nép nem oly szerencsétlen, mint ön festi. Nem ismerek
 20 16|       tudá; Vilma állapotja, ki a szerencsétlen pillanat óta, melyben Ákos
 21 16|           kiépül.~- Oh, én örökre szerencsétlen vagyok!~- Nyugtassa meg
 22 16|       szavaknál. - Viola szegény, szerencsétlen ember. Házától, földjétõl
 23 16|       mondhatlan fájdalom, mely a szerencsétlen asszony arcain látható vala,
 24 16|             Sírj, sírj, míg élsz, szerencsétlen asszony - szólt Tengelyi
 25 16|          kérõ tekintetet vetett a szerencsétlen apára.~- Megbocsátasz-e
 26 18|          Eszébe jutott, hogy hány szerencsétlen térdelt e lépcsõkön, hány
 27 20|          boldogság, mint hogy azt szerencsétlen helyzetökben reményleni
 28 20|          hagyjatok itt - kiálta a szerencsétlen nõ a távozó után.~- Ha átmehetünk -
 29 20|          idõsebb zsivány, ki most szerencsétlen pajtását eleresztette, s
 30 20|   emberektõl oly keveset kíván? A szerencsétlen visszagondolt mindezekre,
 31 20|             ez mindennek oka. - A szerencsétlen, ajkához szorítva csutoráját,
 32 21|     mélyebbre nem nyomhatod le. A szerencsétlen asszony rég elérte e pontot.
 33 21|  kétségbeesett nyugalom, melyet a szerencsétlen asszonyon észrevett, százszor
 34 21|     hasznát nem veheté, elhagyá a szerencsétlen asszonyt, s magánkívül dõlt
 35 21|     reményeket akart ébreszteni a szerencsétlen asszonyban -, õ hihetõképp -~-
 36 21|        álomba szenderült. Midõn a szerencsétlen az erdõn keresztül Sz.-Vilmos
 37 22|        bizonyosan irgalmas lesz e szerencsétlen ember iránt.~- Nem vagyok
 38 22|      teins úr nem jól teszi, hogy szerencsétlen emberrel tréfát ûz.~Völgyesy,
 39 22|    egymásban oly egészen elmerült szerencsétlen teremtésre nézett.~Midõn
 40 22|        most tanúi voltak, midõn a szerencsétlen nõ gyermekeivel leláncolt
 41 22|           ítéletet holnapra; ma a szerencsétlen exekúció úgysem történhetik
 42 22|             Irgalmat - kiáltott a szerencsétlen, Kislaky lábaihoz borulva -,
 43 22|          meg... istenem, megint a szerencsétlen szót mondtam! Ne haragudjanak
 44 23|      gondolatokba mélyedett -, én szerencsétlen ember vagyok.~Kislakyné
 45 23|          ha kimegyek házamból s e szerencsétlen embert látom, kit künn határomon
 46 23|         rendeli, hogy egy szegény szerencsétlen embert itt tulajdon határunkon
 47 24|         is szólok. Az ügyvéd azon szerencsétlen teremtessék közé tartozott,
 48 24|        vevék észre, melyben a két szerencsétlen egymástól végbúcsút vett,
 49 24|         remegve megölelte õt, s a szerencsétlen asszony nem bírt megválni
 50 24|          ki ahhoz szokva nincs. A szerencsétlen, ki máskor, estefelé, beszélgetéseivel
 51 24|        melyben ágyából kiszáll? A szerencsétlen sóhajtozott, imádkozott
 52 25|        töltené lelkét.~Egy volt e szerencsétlen nap emlékei között, mi lelkének
 53 25|      hallá - ez irományok apjának szerencsétlen testvérét, ki apai házát
 54 25|   feltenni, hogy ha a családnak e szerencsétlen tagja még élne, s valaki
 55 25|           szabadsága nem más azon szerencsétlen, egyedül az embernek adott
 56 25|         házamat, hogysem valaha e szerencsétlen házasságba beléegyezzen.
 57 26|         sírt haragjában. - Oh, én szerencsétlen! Mi volt éltem egy hosszú
 58 28|       bántanálak? - szólt Viola a szerencsétlen ügyvédre oly tekintetet
 59 29|           visszatérnünk, melyen a szerencsétlen ügyészt Tengelyi házában
 60 29|       kétségben, hogy az ügyész e szerencsétlen által gyilkoltatott meg,
 61 30|          még inkább felgerjesszék szerencsétlen vádlottja ellen. A zsidó
 62 30|     körülötte. A fõbíró azonban a szerencsétlen tanút, ki elõbbi vallomását
 63 30| javítottam, láttam meg... Szegény szerencsétlen ember vagyok, azt gondoltam,
 64 30|        kedves szolgálatot tesz, a szerencsétlen ellen használni fogja hivatalának
 65 31|          Azon meggyõzõdés, hogy a szerencsétlen ügyvéd Viola által gyilkoltatott
 66 31|   gondolat szívedet tölti, hogy e szerencsétlen azt hihetõképpen csak irományaid
 67 31|      mentse meg õt... - s ezzel a szerencsétlen leány magánkívül az ifjú
 68 31|           hogy egykori barátját e szerencsétlen helyzetbõl megmentse.~-
 69 32|      egykor barátja volt, ennyire szerencsétlen helyzetbe juthat. Mit tudom
 70 32|           akarja õriztetni, míg e szerencsétlen dolog világosságra jõ, Nyúzó
 71 32|       hajdú foglalt helyet... s a szerencsétlen jegyzõ áldá istenét, midõn
 72 32|          senki sem szól felõle. Õ szerencsétlen volt! Már vagy harminc esztendeje
 73 33|  tömlöcébe vezettetett. Mielõtt a szerencsétlen küszöbön átlépne, még egyszer
 74 33|        drótfonás a nap sugárait e szerencsétlen helyrõl annyira kizárák,
 75 33|         midõn a helyet látá, hová szerencsétlen sorsa s ellenségeinek gonoszsága
 76 33|          rabot, ki felkelve már a szerencsétlen gyermek után nyúlt, visszatartóztatá,
 77 33|     Tengelyi ezekhez tartozott. A szerencsétlen állapot, melyben magát látá,
 78 34|         hogy egész befolyásodat e szerencsétlen történet elpalástolására
 79 34|        nem bírhattak arra, hogy e szerencsétlen, általad megrontott család
 80 34|   egymással.~Gyermekségem annyira szerencsétlen volt, hogy reményeimmel
 81 34|      vallomása életébe kerülne, a szerencsétlen férfi elmondott volna mindent.
 82 34|           cselekedhettem másképp. Szerencsétlen végzetem úgy akarta, hogy
 83 34|        Észrevéve Ákos szerelmét e szerencsétlen asszony, ki büszkeségének
 84 34|    birtokába helyezzed magadat. A szerencsétlen asszony nem bízott nagylelkûségedben,
 85 34|           maga Porvárra megy, s a szerencsétlen rabot minden lehetõ kényelemmel
 86 35|      gyújtását kémlelhetik, s oly szerencsétlen valék, hogy több érdekes
 87 36|           egypár visszatért, hogy szerencsétlen pajtásukat felvigyék.~A
 88 36|        ápolá oly gondosan, mint e szerencsétlen most bátyja által ápoltatott.
 89 36|         reménye nem vala többé, a szerencsétlen nem szólt senkivel. Hallgatva
 90 36|         levitték a tömlöcbe, de a szerencsétlen fel nem eszmélt többé. A
 91 36|          vad álmai között is, s a szerencsétlen, noha magánkívül, egyre
 92 36|      elárulni nem akarta. Végre e szerencsétlen nõnek leginkább Völgyesy
 93 36|        minden gonosztevõ csak egy szerencsétlen, embertársai által meg nem
 94 36|           háborgatva senki által, szerencsétlen helyzetérõl gondolkozhatott.
 95 36|      eleinte részvétet mutatott e szerencsétlen iránt, sõt mindjárt fogsága
 96 36|        hamar meggyõzõdött, hogy e szerencsétlen által csak kémnek tekintetik.
 97 36|     pillanatban tölté keblét, s a szerencsétlen mindezek érzelmek kifejezésére
 98 36|       mondtad ezt vallomásaidban, szerencsétlen?! - sóhajtott Vándory. -
 99 36|        kerestél az éjjel, mikor a szerencsétlen ügyvéd meggyilkoltatott,
100 36|    mondjál. Ha kiviláglik, hogy a szerencsétlen ügyvéd Viola által gyilkoltatott
101 37|        kamarából kijönni látta, a szerencsétlen ismét eszébe jutott. „Mit
102 37|         asszony; megtudta, hogy a szerencsétlen, ki most nincs többé, elõttem
103 37|   Becsületszavamat adhatom reá, a szerencsétlen csak Macskaházyt vádolá.~
104 37|         férje a szobába lépett, a szerencsétlen asszony még élt; reá függeszté
105 38|       álltak, az egész történetet szerencsétlen véletlennek nevezék. A szegény
106 38|          vett arsenicumot elzárá; szerencsétlen tévedés, mely este a gyengén
107 38|    magával hozta, nyíltan szól, a szerencsétlen asszony vagy feleségévé
108 38|       szüntelen fenyegetve állt a szerencsétlen elõtt. Még senki az egész
109 38|         bármily panasz, melyben a szerencsétlen anya fájdalmát kiöntheté;
110 38|    cseppjét kóstolják ajkai. - Én szerencsétlen - szólt egykor magában,
111 38|     enyhíthetem; ha nem volna oly szerencsétlen, hogy teljes meggyõzõdésem
112 39|           jutott eszébe, melyet e szerencsétlen érzeni fog, ha a dolgok
113 39| hegyoldalon eltemetett, s végre a szerencsétlen nõ, kire életének legnehezebb
114 39|  pártfogására, ha Tengelyit jelen szerencsétlen helyzetébõl megmenti? Legnagyobb
115 39|      lováról leugrott s fokosával szerencsétlen ellenségéhez közelgõ pandúrt