Fejezet

  1 1 |       szemtanúkat tudnék állítani, le szokta venni azon süveget,
  2 1 |      egérszínû lábravalókat, s így le a sarkantyús csizmáig, mely
  3 1 |             hogy a hegedû vétessék le, s csak patibulandus s fautores
  4 2 |       elkészítésében részt vettek, le a könyvkötõig. - Hisz mi
  5 2 |            ha e megyében telepedik le.~Dobogó szívvel s mindazon
  6 2 |    említtetett: mi sebesen folynak le a megye nemessége ellen
  7 2 |         adhatna. Igaz, ha Tengelyi le akarna mondani követelésérõl,
  8 2 |         pár évvel elõbb telepedett le, nyugodt egyenlõségben folytak
  9 4 |        Tengelyi, nyugtalanul föl s le járva -, vitetted volna
 10 4 |      fölzúdulna is ellenem. Törüld le könnyeidet, kedvesem - folytatá
 11 6 |    kellemetlen hibájokat egyszerre le szokták tenni, és nemigen
 12 6 |    valahányszor lát, alig gyõzheti le magát, hogy nyakadba ne
 13 7 |         más szívességgel szolgálja le meghívatásáért tartozó háláját;
 14 7 |           is nem azért ereszkednek le a purgatóriumba, hogy ott
 15 7 |       szemeirõl fátyol hullt volna le, mindent egészen más világban
 16 8 |         egy-egy táblabíró öntetett le, s a szolgálattevõ huszárok
 17 8 |         tiszta könnyekben peregtek le Kálmán arcain, s Ákos noha
 18 9 |             méltóságosabban néznek le az új nemzedékre, mint az
 19 9 |          kissé más módon nézhetnek le, mint különben tenni szokták,
 20 10| auktoritásán indulunk, nem néznénk le oly büszkén azokra, kik
 21 11|       Krivér, suttogásra szállítva le hangját -, hiába fáradunk,
 22 11|         egész küldöttséget fogadá, le nem írva, még az úri ebéd
 23 11|         azaz fején keresztül ugrik le lováról.~A pitvarban s ház
 24 12|           kilenc krra szállíttatta le; míg a szomszéd kocsmában
 25 12|           volna épp ezáltal inkább le is kötve másoknál. Nemcsak
 26 13|       lássam, s ha egyik nem veszi le elõttem süvegét, kicsapom
 27 13|            elviszik a megyeházhoz, le a tömlöcbe, vasat rá, s
 28 14|          kedves napjai! ki írhatja le boldogságtokat méltó ecsettel?
 29 14|          egy trónról mondott volna le, hogy szívét a szegény falusi
 30 14|     tetõrõl s egy hajszál nem hull le fejünkrõl, megõrzi a jókat
 31 15|            emelkedésöket köszönik, le szokták nézni, de hogy ez
 32 15|     ablakaiból gyöngéd nõsereg néz le a küzdelem nagy helyére,
 33 15|          föl, vagy inkább ültettek le. A nemesség a fõkapun egytõl
 34 15|            táblabíróval telepedett le, mindjárt a bejárás egyik
 35 15|      elválasztatott.~De ki írhatná le a bámulást, mellyel Tengelyi
 36 15|         vannak esetek...~- Üssétek le! Ki a paraszttal! - ordított
 37 16|           parancsolatára. Húzzátok le!” Viola ott állt a pandúrok
 38 16|            esküdött: ha nem húzzák le mindjárt, valamennyiöket
 39 16|      gyermekeid miatt viselnéd; de le kell-e mondani mindjárt
 40 16|         romjai felett nem gyõzheté le érzelmeit, s indulatja határtalan
 41 17|         csak ülés által szolgálják le, hogy érdemök nagyobb legyen,
 42 17|              mindig rosszul veszem le a ruhát.~- Semmi baj, most
 43 18|        gyengeségét. Nemegyszer ült le fáradtan, s ha ilyenkor
 44 19|            helységéhez jössz: húzd le saruidat! Így kezdhetném
 45 19|       történetemmel átmegyek, húzd le saruidat; nem azért mondom,
 46 19|        szokatlan sebességgel folyt le. A nemesség tudósíttatván,
 47 20|          homályosabban ereszkedett le; a tér, melyen lovaik száguldva
 48 20|       emlékezném, s jobbra, hacsak le nem kaszálták, a fához még
 49 20|           és iszap, megfáznál, ülj le itt, s várj meg.~- De visszajöttök?
 50 20| tapasztalásainak köszönheti -, ülj le, gyerek, és maradj nyugodtan.~-
 51 20|            szentül, mint isten néz le reám, én bosszút állok rajtatok.”~
 52 20|         oldalhoz közelít, azt lõdd le, kilõhetsz egyszer jobbra,
 53 20|            a zsiványok közül kijõ, le kell lõni.~A szavak alig
 54 20|           erõvel -, ha lehet, lõdd le a fõbírót, azután halj meg. -
 55 20|         egyes égõ darabokban esett le az erdõ s az emberek között,
 56 20|           hogy az érzelmeket írjam le, melyek Viola nejét ez idõ
 57 21|            mélyebbre nem nyomhatod le. A szerencsétlen asszony
 58 22|            krajcárra szállíttassék le, elérheted e célt. Ez az,
 59 22|            fecsegését szóról szóra le akarja írni, ez lehetetlen.
 60 22|      arcain nehéz könnyek peregtek le: a nézõk között alig maradt
 61 24|         zápor nyom nélkül patakzik le, mint sziget, melyet a tenger
 62 24|          nyomai nem mutatkoztak.~- Le akarsz részegíteni, ugye? -
 63 24|  padlásdeszka, s miként eresztetik le valami a kamarába. - A padláson
 64 25|     nemesedett pór megvetéssel néz le a százados nemesre, ha ez
 65 26|        csak fájdalommal mondhatunk le... mégis szerelme által
 66 26|     tehetetlenségének érzete sújtá le s azon meggyõzõdés, hogy
 67 26|        elõtte villám csapott volna le, meredten, bámulat- s ijedségében
 68 26|      törvényszék kezei közé teszem le: nem lesz-e az egész jelenet
 69 27|           az alispánné egész éjjel le sem feküdt, hanem fel s
 70 29|        csak imént jött haza, s még le sem vetkezett, a zajra,
 71 30|            pohár sligovicával mosá le a kellemetlen italnak emlékét.
 72 30|            nehéz könnyek gördültek le arcain. Meg kell vallani,
 73 30|             s még mélyebben lógott le homlokába, mint máskor;
 74 30|           ha száz esküvést tesz is le reá.~- Az egész házat felhíhatom
 75 30|      követve, férjével a lépcsõkön le ismét a szakács szobája
 76 31|       frázis, melyet nem fordítunk le, melyet nem hirdetünk tátott
 77 32|             Ha istennek angyala jõ le, s azt mondja nekem, hogy
 78 32|      esztendeje, hogy nem fejeztek le senkit! végre minket is
 79 32|        most igazítják, a kocsisnak le kellett menni a töltésrõl,
 80 32|           taksonyi tömlöcöket írom le; nem hibám, ha hazánk sok
 81 32|          mennyiségre szállíttatott le, úgyhogy az új börtönök
 82 33|            Még a nap nem nyugodott le, midõn Tengelyi Völgyesytõl
 83 33|           ítélete Bécset megjárta, le fogják fejezni, ez egy kis
 84 33|        takarót s vánkosokat rakott le, magát, mint Csavargós Gazsit,
 85 33|        hálok. Ma csak azért jöttem le, mert Völgyesy úr mondta,
 86 33|          fiskális uram, bizonyosan le fogják fejezni. Az ilyen
 87 34|  szülõföldemre egykor visszatérek, le nem mondék, legalább már
 88 34|          nevezve itt telepedhettem le, minden ok megszûnt, melyért
 89 34|             ha születési jogaimról le nem mondok. Oh, öcsém, ne
 90 34|   mindenemrõl csak azért mondottam le, hogy általad rosszra használtassék!~
 91 34|           felsóhajtott.~- Ne mondj le reményeidrõl - folytatá
 92 35|           volt, könnyekben pergett le arcain - mi jól esnék alunni
 93 35|     elmondom, oly bálokat írhatnék le, melyeknek leírásánál szép
 94 35|          középszerûségre szállítsa le, mely mellett sokakkal együtt
 95 35|    viseltetett, nem gyõzheté magát le annyira, hogy sokszor az
 96 35|              Fel fognak akasztani, le fognak fejezni, nemde? -
 97 35|         tapasztalásait reményeibõl le nem vonta, minden ember,
 98 35|       isten lelket adott, úgy jár. Le kellett mondani reményeimrõl;
 99 36|             s egy növényt szakítva le, a botanikáról, vagy egy
100 37|        kalapját, csakhogy valahogy le ne fújja fejérõl.~Midõn
101 37|    lehetõségig nyugodtan -, menjen le betegéhez, az urak hihetõképp
102 38|            seregeink nem gyõzettek le soha. - A retirálás csak
103 38|       Életök szûkebb körökben foly le, s az összes hazának eszméje
104 38|          keserû könnyeimmel mostam le arcairól a mosolygását.
105 39|            cseppjei sűrűn peregtek le arcain.~Már este volt, mikor
106 39|    lebegett az égen, fényesen önté le ezüst sugárait, s minden
107 39|          csillag sajnálkozva nézne le reánk; a nagy láthatáron
108 39|       annyi fönséges remény ragyog le minden szenvedõre.~Midõn
109 39|          mint biztos kezekbe tegye le.~Már hajnallani kezdett,
110 39|        Lova, melyrõl egész éjszaka le nem szállt, fáradt vala;
111 39|         nehéz cseppekben patakzott le az izzadtság, Viola tántorogni