Fejezet

  1 1 |    kétségkívül el fogja ismerni: hogy reá nézve ez állításom helyes;
  2 1 |           mikor Nyúzó figyelmét ismét reá fordítá, az öreg könyörgõ
  3 2 |             hol éltének szerelme vára reá, földi körére fordítá, itt
  4 2 |        magában, hogy törvényes ügyeit reá bízza.~Amint mondám, egy
  5 2 |          szorítva biztosan építhetünk reá. A színhely nagyságával
  6 3 |              õnagysága is megesküdnék reá.~- Ha úgy van - viszonzá
  7 4 |           Violáné már meg is halt, mi reá nézve annyival kívánatosb,
  8 5 |               elevenen vagy halva, mi reá nézve úgyis csak huszonnégy
  9 5 |            elvált, csak keserûség vár reá - lehet-e szomorúbb látmány,
 10 6 |        nagyrészint pusztai birtok vár reá, én csak egyért irigyelhetném,
 11 7 |         szólani, noha esküt tehetnénk reá, hogy Réty ötvenéves korában
 12 8 |           ember, mint én, nem érdemes reá - én lemondok -, én...~-
 13 8 |          látszik, a bor inkább hatott reá, s hogy talán valami illetlent
 14 8 |             annyival inkább bízhatott reá, mert nyelve most nehezebben
 15 9 |         fogják rossznéven venni, hogy reá ez egy alkalommal nagyobb
 16 9 |          terheket, melyek egy idõ óta reá nehezednek.~Miután Slacsanek
 17 10|              tud akarni, ha Etelkától reá engedelmet nyert, nagy részben
 18 11|               hatást, melyet e dolgok reá tesznek. Ha megmagyarázzuk
 19 12|          uradalomban, talán emlékszik reá excellenciád az utósó tisztújításról?
 20 14|           várparancsnok saját létét a reá bízott erõsség fenntartásával
 21 14|          melyek Vilmája keblén várnak reá, nem élvezhetve, nem reménylhetve
 22 14|               áll, nincs erõ, mely õt reá bírhatná.~- Kivévén szerelem -
 23 14|            erõs zörrenés hallatszott, reá elfojtott följajdulás, férfi
 24 15|        határoz. A nagy szám csalódik, reá bízni a nemzet s mi több,
 25 15|      Sóskutynak nem súgja, hogy ámbár reá csak két járás bízatott,
 26 15|              nem azért tétetett, hogy reá felelet adassék -, senki
 27 16|      zsivánnyá, hanem azoktól, kik õt reá kényszerítették, kik õt
 28 16|             tudna. Viola gazdag volt, reá apjától egész telek maradt,
 29 16|           akkor majd meglátja, mi vár reá. Férjem maga is indulatos
 30 16|        Erzsébet! - kérdé még egyszer, reá meresztve szemei a jegyzõ -
 31 16|                szívem megifjodott, ha reá tekinték, megfeledkeztem
 32 17|            mióta Ákos a világra jött, reá szebb napok derültek. A
 33 17|                  Talán nem is annyira reá, mint mostohádra gyanakszik.
 34 17|               is gyanított, mert noha reá csak készen kiszabott darabok
 35 17|       feloldani nem tudja, elvesz; ki reá felelni tud, ki magával
 36 17|          tekintet elõtt, mellyel Ákos reá nézett.~- Lázban beszélsz? -
 37 18|            mindig borzadással tekinte reá. Ismerte alávalóságát, tudta,
 38 19|          nézve hasonló szekrény, hogy reá is ruhák, írások, kalap
 39 19|          testvérére, Budára oly hamar reá ismersz, mintha évekig vele
 40 20|               italnak nem volt hatása reá, agyában az egy szörnyû
 41 20|       gyermekeit házába, ez irományok reá nézve a legfontosabbak,
 42 21|               itt, meg mernék esküdni reá. - A szegény ember tudta,
 43 21|       gyermekeinek talán szüksége van reá, s a tetterõ, mellyel kedveseinek
 44 22|          elnökük házához jöjjenek, mi reá nézve legkisebb alkalmatlansággal
 45 22|            barátságos tekintetet vete reá. - Igazsága van - mondá
 46 22|          egyszer összeültek, várhatsz reá. Statárium van.~- Hát mi
 47 22|        felemelve kezét -, megesküszöm reá, s nem hazudnám, ha a világ
 48 22|          akarom a teins törvényszékre reá kényszeríteni véleményemet,
 49 22|              tudja a világ, volt okom reá, mert csak a teins úrnak
 50 22|               akkor én is megesküdtem reá, hogy ha meg te kerülsz
 51 22|           igazság! - válaszolt a rab, reá függesztve szemeit. - Mikor
 52 22|            hogy ezen írásokat, melyek reá nézve fontosak, visszaszerzem.
 53 22|          éghez emelé, míg végre a sor reá került, s piros arcai talán
 54 22|            vala. Szeretve nejétõl, ki reá, minthogy neki magának akarata
 55 22|            mellett ült, s midõn senki reá nem figyelt, fiával berohant
 56 22|              is oly szépen mosolygott reá. Oh, ha látnák, ha csak
 57 24|         tekintetbõl, melye az asszony reá vetett, vevé észre, mit
 58 24|             eszébe, hogy gyermekeinek reá még szükségök van? - Viola
 59 24|             türelmetlenséggel várának reá.~János lehúzta csizmáit -
 60 25|  következéseket, melyek e történetbõl reá háramlandanak, s melyek
 61 25|            gondolá... legalább Etelka reá emlékezve, soha nem számolá
 62 25|          mondott mást, esküdni mernék reá.~- Nagysádnak igazsága van -
 63 25|      kisasszony vagyok, nem szorultam reá, hogy haszontalan nemesemberhez
 64 26|               én nem látok semmi okot reá.~- Én látok, édes nagysám -
 65 26|                Ne féljen, gondom lesz reá, a kívánt oklevél kezébe
 66 26|           tanúi, hol a bíró, ki engem reá szoríthatna? Minden szabad
 67 27|             hiszem, most alkalmam van reá.~Erzsébet nem gyõzé bámulni
 68 27|              gúnynak vevé e szavakat, reá mereszté szemeit; Macskaházy
 69 27|              s ennek köszönheti, hogy reá adó soha kivetve nem volt,
 70 27|               nem volna-e szörnyû baj reá nézve, ha azt kellene bebizonyítania,
 71 27|           kimondott, látszólag hatott reá, ámbár csak azt válaszolta,
 72 27|          egyet.~Erzsébet bámulva néze reá.~- Igen, kedves Erzsébet
 73 28|           iránt viseltetem, bírhatott reá. Ha Vilmát elveszem is,
 74 28|           melyektõl meg kelle válnia, reá nézve ötvenezer forint érték,
 75 29|      visszatérjen, s inkább eldobja e reá nézve haszontalan papírokat,
 76 29|                mily világot vethet ez reá, miután már az is, hogy
 77 29|               erõsen fáradott, bár az reá nézve tökéletesen közönyös
 78 30|              száz esküvést tesz is le reá.~- Az egész házat felhíhatom
 79 30|         meghalni... s azután mindjárt reá ugyanazon éjszaka emezt
 80 30|               midõn látta, hogy Nyúzó reá éppen nem figyel, félhalkan
 81 30|              azonban senki, figyelmet reá nem fordítva, észre nem
 82 30|              ha a gyilkosság sülne ki reá, felakasztanák, de azért
 83 30|              melyet férje e kérdésnél reá vetett.~- Ha valahogy azt
 84 31|         melybõl minden haszon egyedül reá háramolhatott -, borzadással
 85 31|               melybõl semmi haszon, s reá a legnagyobb kár háramolhatik,
 86 31|           esetben pedig nem is volnék reá feljogosítva, miután Macskaházy
 87 31|               látá, melyet e kérdések reá tettek.~- Mondom, ne félj,
 88 31|           sokkal fenségesebb, semhogy reá e földön számolhatnánk.
 89 32|            akar, õ nem kényszerítheti reá - szóval, hogy nem tehet
 90 32|        látásától elvonák. - Bármi vár reá ott, hová megy, jobb embernek
 91 32| elhatározásával várni kellene. Veress reá akármicsoda vasat, egyet
 92 33|  gonosztettnek gyanúja rajta marad, s reá csak becstelen halál vagy
 93 34|              feleletét várná, szemeit reá függeszté. - Oh, Sámuelem,
 94 36|             hátra. Künn nem vár senki reá, senki szeretve nem fogja
 95 36|               irgalom akkor jó, mikor reá legkisebb szükség van -,
 96 36|     követtetett el, meg merek esküdni reá. Talán egy fertályig beszélt
 97 37|          pedig nem volt semmi szükség reá, nem voltam bõbeszédû soha,
 98 37|         nehogy az ellenem emelt vádak reá is kiterjesztessenek, üldözõimhez
 99 37|             azt, hogy Rétyné, mihelyt reá szüksége van, azonnal mérget
100 37|              Becsületszavamat adhatom reá, a szerencsétlen csak Macskaházyt
101 37|        szerencsétlen asszony még élt; reá függeszté szemét, s úgy
102 38|            hatást, melyet neje halála reá tett.~Ne gondolja azért
103 38|           bizonyíthatott annyit, hogy reá azon számos bûnjelek ellenében,
104 38|                elkeseríté örömeit, ha reá új körében ilyenek vártak
105 38|              s mi elõtt, valahányszor reá gondolt, egész valója borzadott?
106 38|          jönni minden? s akkor mi vár reá, ki már halálra ítéltetett?
107 38|             mellyel Viola e szavaknál reá tekintett, észrevevé -,
108 38|              soha, mily szerencse vár reá. Öcsém, én csak azt mondom
109 38|              kend nem is ismert volna reá, csak édes szelíd szava
110 39|              átlátta a veszélyt, mely reá nézve abból támadhat, ha