Fejezet
1 1 | van; - ezt látta, midõn szemeit behunyta, ezt, midõn azokat
2 1 | kékellõ csúcsára függeszté szemeit, egypár virág magszálait
3 1 | Tengelyi, barátjára fordítva szemeit; - oskolaéveim - Heidelberg -
4 1 | hallgatva sötét villogó szemeit körüljártatá, észrevevé,
5 2 | erdõs hegyeken jártatva szemeit, melyek azt egy részrõl
6 2 | az éjjel nem hunyta is be szemeit, Porváron aligha vonult
7 3 | miatt fáradtan megállt, s szemeit a kis ügyvédre szegezve
8 3 | meghatva Macskaházy, midõn szemeit törlé, s setétségben könnyekre
9 3 | még mindig arra szögezve szemeit, hol a zaj eltûnt -, fejemet
10 3 | Macskaházyhoz fordult, ki szemeit fölnyitva ismét lélegzetet
11 4 | hallottuk mindezt - folytatá szemeit törülve Vilma -, s keservesen
12 4 | van - folytatá a kisfiú, szemeit törülve. - Kevés szalmát,
13 5 | boldogságát, mely rég száraz szemeit tiszta cseppekkel tölté
14 5 | viszontlátás reménye, mely szemeit most könnyekkel tölti? Oh,
15 5 | a szobában. A kis Pista szemeit dörzsölve tekintett maga
16 5 | Igaz - viszonzá a fiú, szemeit törülve -, apámnak el kell
17 5 | felkelt, s bámulva törülgeté szemeit, midõn egy új történet valamennyiök
18 6 | mosolyogva, midõn nagy fekete szemeit a virágról bátyjára fordítá -
19 7 | alázatosan jártatja körül kis szemeit az egész társaságon.~E társaság,
20 9 | hogy megvetését mutassa, szemeit behunyá, sõt késõbb hortyogni
21 10| felõli ablakra meresztve szemeit - itt van!~- Kicsoda? -
22 13| Bátorság? - szólt Cifra, szemeit társára függesztve.~- Tudjuk,
23 14| elkeseríték. Oh, nem - szólt szemeit törülve magában -, e bajokat
24 14| Vilma bent ült szobájában, szemeit körüljártatva a virágokon,
25 14| Liptáknéval, ki kis bundájával szemeit törülve a szép párnak utána
26 14| szólt végre Erzsébet szemeit törülve - sírok örömömben,
27 15| megyeháznál vagyunk - szólt szemeit ég felé emelve Sáskay.~-
28 16| meggondolom - szólt Erzsébet, szemeit törülve, keserû kifejezéssel -,
29 16| midõn a belépõt megismeré, szemeit szomorúan maga elébe meresztve -,
30 16| asszony - szólt Erzsébet, szemeit törülve.~- Oh, akkor nem
31 16| tovább beszélé, míg Zsuzsi szemeit kezeivel takarva hallgatott -,
32 16| kiraboltattunk? - szólt a belépõ, szemeit a szobában körüljártatva.~-
33 16| magát, s kezeivel takará el szemeit.~- Jónás - szólt Vándory,
34 16| Van-e gyermeked? - mondá, szemeit Vándoryra függesztve emez -
35 16| asztal mellett állt, szürke szemeit reám függesztve, kárörömmé
36 17| halkan morogva ismét behunyta szemeit. Csak az öreg János, ki
37 17| utolsó is. - S Rétyné lesüté szemeit a nyugodt, elhatározott
38 17| folyvást mostohájára függesztve szemeit -, nem látok semmi rendkívülit
39 17| Ákos, ki az egész idõ alatt szemeit nem fordítá el mostohájától,
40 18| fáradtan, s ha ilyenkor szemeit körüljártatva a nagy pusztaságot
41 18| tudja kend? - szólt Violáné, szemeit a szólóra szegezve - azt
42 18| kérdé Cifra, lángoló szemeit az asszonyra szegezve.~-
43 19| Bandi a szólóra emelé szemeit, de az ének csak még hangosabbá
44 20| ah, ez a baj! - szóla, szemeit a ködbe meresztve, midõn
45 20| ide?~A cigány, ki azalatt szemeit mindenfelé jártatva, mint
46 20| átsötétlõ erdõre meresztve szemeit. - Ily közel, s én nem mehetek
47 20| azon méltósággal függesztve szemeit ifjabb társára, mellyel
48 20| öreg zsivány, s midõn sötét szemeit pajtására szegezve, kezét,
49 20| ez szörnyû!~Rácz felnyitá szemeit, s ismét könyökére támaszkodva
50 20| erejét. Messze felnyitá szemeit, de nem látott, hosszú lélegzetekben
51 21| kunyhóhoz jött, kezével takarva szemeit egy ideig hallgatva állt.
52 21| tépve látná, kezével törülé szemeit. - Zsuzsi lelkem - szólt
53 22| válaszolt az ifjú ügyész, szemeit Sóskutyra függesztve, oly
54 22| Völgyesy ég felé emelé szemeit.~- No, de lehetett is akkor
55 22| vetve Nyúzóra, mely elõl ez szemeit elvoná -, õ meg fogja mondani,
56 22| válaszolt a rab, reá függesztve szemeit. - Mikor az égõ házból kijöttem,
57 22| s láng egészen elvakíták szemeit, s az írások helyett fehérruháit
58 22| kiküldettek.~Ekkor Viola, szemeit Macskaházyra szegezve, ekképp
59 22| szörnyûség! - szólt Sóskuty, szemeit az éghez emelve - a legnagyobb
60 22| jegyzõ nyugodtan jártatá szemeit az egész társaság felett,
61 22| látja lelkemet - szóla, szemeit éghez emelve -, nem tudom,
62 22| asszony - szóla most Kislaky, szemeit törülve -, az ítéletet nem
63 22| szabad? - kiálta Zsuzsi, szemeit éghez emelve.~- Lehetetlen -
64 24| felébredett, s mosolygva nyitá fel szemeit anyjára, kinek szemei e
65 24| az öreg kemény kezével szemeit törülve, nem válaszolhatott
66 24| még egy percig megállt, s szemeit a rabra függesztve, megelégedett
67 24| tiszttartó bármiként hunyta be szemeit, bármennyiszer kényszeríté
68 24| üt. A tiszttartó felnyitá szemeit, s körültekintett. A leégett
69 25| ponthoz ért, mélyen sóhajtva szemeit törlé. Szívreható vala õt
70 25| sápadtsággal arcain, reszketve, szemeit a földre süté, megsajnálta
71 26| önt - mondá Rétyné, midõn szemeit a szólóra mereszté.~- Dehogynem
72 27| látja - szólt Macskaházy szemeit felfelé emelve -, mi igazságtalan
73 27| e szavakat, reá mereszté szemeit; Macskaházy mindig mosolyogva
74 28| tudott - mondá a szakácsné, szemeit törülve, nem mintha Macskaházy
75 28| asszony ismét törülni kezdé szemeit.~- Csak a nótáriusra az
76 30| visszatérjek - tevé hozzá, szemeit törülve, midõn a fõbíró
77 30| volt; s az alispánné, midõn szemeit e tárgyakon körüljártatá,
78 31| hallgatás után, mely alatt szemeit a jegyzõre szegezé -, már
79 31| szegény leány, könnytelt szemeit apjára emelve, bizonyságot
80 31| Tengelyi, ez egész idõ alatt szemeit éghez emelve, hallgatott,
81 31| kétségbeeséssel függeszté szemeit apjára, s a kínos hallgatást
82 33| között feltekintett s villogó szemeit valakire függeszté, tûnt
83 33| s az égõ mécsre mereszté szemeit. Ha néha a láng fellobbant,
84 34| át, székére veté magát s szemeit az égõ gyertyákra meresztve
85 34| szünet után, mely alatt szemeit a lelkészre függeszté -,
86 34| többet? - mondá Vándory szemeit öccsére függesztve - az,
87 34| mintha feleletét várná, szemeit reá függeszté. - Oh, Sámuelem,
88 34| Isten látja lelkemet - szólt szemeit az éghez emelve az elõbbi -,
89 34| bátyám - folytatá a másik, szemeit ég felé emelve -, nem sejdíti
90 35| vonult át: kezével takarva szemeit, egy ideig hallgatott.~-
91 36| mondtam? - szólt a zsidó szemeit Vándoryra függesztve -,
92 36| úrnak barátja - szólt végre szemeit Vándoryra függesztve -,
93 36| úr akarja - szólt végre szemeit a lelkészre függesztve -,
94 37| Megbódulok! - szólt végre, midõn szemeit kezével takarva, a szoba
95 37| repedni, s könny nem áztatá szemeit. - „De miért volna e gondolat
96 37| hosszabb gondolkozás után, szemeit az elõtte álló palackra
97 37| alispánnéra mereszté fénytelen szemeit.~- Ki más jõne hozzád? -
98 37| szólt Rétyné csillogó szemeit a szegény leányra vetve -
99 38| legelõ marhája után nézve, szemeit a nagy rónán végigjártatá -,
100 38| kutyaugatás vonta magára, s szemeit arra fordítván egy idegent
101 38| mondá bámulva, midõn szemeit a jövõre mereszté - s ily
102 38| teremtés vagyok én - mondá, szemeit kétségbeesve ég felé emelve,
103 38| Viola kezével takarta szemeit, s elmerülve fájdalmában
104 38| János, feleletet várva, szemeit fiatalabb társára függeszté,
105 38| akartam mondani? - tevé hozzá szemeit kezével törülve - ha fiamra
106 39| úgy van - mondá Ákos, ki szemeit azalatt a lovasoktól nem
107 39| irgalmas - szólt Vándory, szemeit éghez emelve.~- Ha zsivány,
108 39| emberek jöttek, midõn Viola szemeit fölnyitva körültekintett,
109 39| Viola gyenge hangon, midõn szemeit a szólóra függeszté -, ha
|