Fejezet

  1 1 |         különösen érdekelt, többször kérdé, vajon nem pandúrok-e? Miután
  2 1 |              meglátom...~- Violát? - kérdé Nyúzó oly hangon, melybõl
  3 1 |             mondott erre a cigány? - kérdé az esküdt, mély belátású
  4 1 |            nem járnak a zsiványok? - kérdé a szolgabíró, esküdtjére
  5 1 |           adtam.~- Mily leveleket? - kérdé Ákos.~- Hát azokat, melyeket
  6 2 |     eresztlek be.~- S mi volna az? - kérdé Jónás jókedvûen simogatva
  7 3 |          hozzájuk lép.~- Mi a baj? - kérdé Ákos, mostohájának kezét
  8 3 |              Nem hallottál semmit? - kérdé remegõ hangon emez.~- Igen,
  9 4 |           szokott helyére téve, újra kérdé jókedvûen: mi hát azon kérés,
 10 4 |             megismert, s elémbe jõve kérdé: mit akarok? Mondám, hogy
 11 5 |             dolgom van itt.~- Hol? - kérdé Peti, bundájánál visszatartva
 12 5 |              oldalán van-e valaki? - kérdé egy óriási hang, melyben
 13 5 |       bundájánál megfogá.~- Ki az? - kérdé Viola, baltáját emelve.~-
 14 8 |               s boldogtalansága okát kérdé, mire a másik, mindazon
 15 8 |     szomszédját talán harmincszor is kérdé: ha láttak-e valaha két
 16 8 |              e bizalommal visszaél s kérdé: „nem volna-e jó, ha a kortesek
 17 9 |              járásban hogy állunk? - kérdé Slacsanek ismét a fõjegyzõhöz
 18 10|                itt van!~- Kicsoda? - kérdé Etelka, hasonlóan oda fordítva
 19 10|        nincsenek kutyái?~- Kutyái? - kérdé Vilma megijedve.~- Igen;
 20 10| beszélgetésnek más fordulatot adjon, kérdé: - Nem találkozott-e senkivel
 21 15|                Tud-e kend olvasni? - kérdé az elsõt.~- Nem.~- És kend?~-
 22 15|               a társasághoz fordulva kérdé:~- Vajon hát nem titkos
 23 16|            Alig értünk oda, a fõbíró kérdé a hajdútól valamennyiünk
 24 16|             s fojtott, remegõ hangon kérdé, mi történt leányával.~Erzsébet
 25 16|            hallgatott.~- Erzsébet! - kérdé még egyszer, reá meresztve
 26 17|       melynek fõmestere...~- Apám? - kérdé Ákos ijedten.~- Nem épp
 27 17|             ha a beteg meggyógyul? - kérdé Ákos.~- Éppen nem mindegy,
 28 17|           ágya mellé ült, részvéttel kérdé: „hogy érzi magát?”.~Serer
 29 17|         eltitkolni nem tudott, midõn kérdé: - Kik lehettek a tolvajok?~
 30 18|           csúnyább kifejezést adott, kérdé: hová megy?~Violáné felelt,
 31 18|           falu? Peti cigány talán? - kérdé Cifra, lángoló szemeit az
 32 18|              istenért, mi történt? - kérdé az asszony remegve.~- Nincs
 33 19|             álomból ébredne, bámulva kérdé: - Mi kell, no?~- Hát megvagyunk -
 34 19|                 Indulnunk, s hová? - kérdé Nyúzó.~- Igen, hová? - visszhangozá
 35 19|             az esküdt.~- És miért? - kérdé tovább Nyúzó.~- Viola ott
 36 21|       Vilmosra értek, Viola többször kérdé Nyúzót - ki a színben állva,
 37 21|                Benn a faluházában? - kérdé az asszony élénken; mert
 38 21|              van.~- Van-e bundája? - kérdé a nõ, félig levéve magáét -
 39 22|            spectabilis, miért nem? - kérdé a vastag táblabíró. - Méltóztassék
 40 22|       írásokat el akarják rabolni? - kérdé Nyúzó gúnyosan.~- Nem nevezte
 41 22|            kend, amit Viola üzent? - kérdé ismét a fõbíró.~Liptákné
 42 22|       mondanivalója kendnek nincs? - kérdé az utóbbi. Mire az asszony
 43 22|          kunyhóban igen nagy volt? - kérdé Macskaházy tovább.~- Szörnyû,
 44 22|         általa tudósíttatni akará, s kérdé, megmarad-e mellette? mire
 45 22|   feljegyezni.~- Feljegyezni, mit? - kérdé Sóskuty bámulva - azt, hogy
 46 23|              feltartá. - Vége van? - kérdé a legnagyobb felgerjedésben
 47 23|            akkor hogy jõsz te ide? - kérdé Kálmán tovább, bámulással -
 48 23|      ítéltetett...~- És hát aztán? - kérdé János, bajszát pödörve.~-
 49 23|             Violát megszabadítani? - kérdé Völgyesy érdekkel.~- Azt
 50 23|             kereshetik.~- De hogy? - kérdé most Völgyesy, szinte türelmét
 51 26|     Macskaházy elõtt s remegõ hangon kérdé: - Nem emlékezik-e, miként
 52 26|            erõs, elhatározott hangon kérdé: - Az, mit mondott, utolsó
 53 26|             árát.~- Hogy érti ezt? - kérdé Rétyné ijedten.~- Igen egyszerûen,
 54 27|            elõbbinek hangja, mellyel kérdé: minek köszönhetik e látogatást?
 55 27|          kérem a nemzetes asszonyt - kérdé az elõbbi, nem is figyelve
 56 27|             nem tudja, hol vannak? - kérdé Tengelyiné bámulva.~- És
 57 27|             használ mindez nekünk? - kérdé Tengelyiné türelmetlenül.~-
 58 27|              tudja-e a fiskális úr - kérdé Tengelyiné, ki most az ügyvéd
 59 27|             nem tud semmi rosszat? - kérdé Erzsébet mindig élénkebben.~-
 60 28|    irományaim...~- Mily irományok? - kérdé a szakács, a beteget egy
 61 29|               Megbolondult-e kend? - kérdé a révész, s ezzel mindketten,
 62 30|           mondtál mindjárt, Bandi? - kérdé a fõbíró, ki csak arra emlékezett,
 63 30|            sikerül.~- Nem sikerül? - kérdé Nyúzó, bosszús tekintetet
 64 30|          magánkívül?~- Magánkívül? - kérdé a szakácsné -, követem alássan,
 65 30|            szólt.~- Szólt? és mit? - kérdé kíváncsian a fõbíró.~- Hát
 66 30|           mondta-e szakács úr maga - kérdé éles hangján a fõbíró -,
 67 30|            magát? Mire amaz csak azt kérdé: vajon a zsidó megvallotta-e
 68 30|     következéseire inté, még egyszer kérdé Macskaházy halálának körülményeirõl.
 69 30|              feküdt.~- De hol van? - kérdé ismét Nyúzó élénken.~- Hát
 70 30|         képes volna?~- S miért ne? - kérdé az asszony, szemét férjére
 71 31|    lélegzetén kívül.~- Mi történt? - kérdé Vándory s Tengelyi majdnem
 72 31|                És ugyan honnan van - kérdé Nyúzó, ki egész idõ alatt
 73 31|           ily rágalommal fellépni? - kérdé a jegyzõ mindig hevesebben. -
 74 31|    meggondoltad-e, kedves Jónásom? - kérdé Erzsébet, bámulva férjét.~-
 75 32|         vagyok oka!~- Te, leányom? - kérdé Tengelyi bámulva - miképp
 76 32|           sírt.~- Szóltál apáddal? - kérdé Erzsébet a belépõt élénken.~-
 77 32|           hangon.~- S mit mondott? - kérdé Erzsébet s Vándory majdnem
 78 32|              lesz!~- Hát volt baj? - kérdé Nyúzó élénken - mindjárt
 79 32|      Elfoglalva! s ugyan ki által? - kérdé James, kit, mint mindig
 80 32|                Indeed? ártatlanul? - kérdé James.~- Biz úgy! - válaszolt
 81 32|             tapasztalt Karvaly úr? - kérdé James a legnagyobb érdekkel -
 82 32|            ez nem váratlan eset-e? - kérdé Völgyesy.~- Akár váratlan,
 83 33|     alkalmatlankodjanak, még egyszer kérdé Tengelyit, nem kíván-e semmit
 84 33|            fizetés mellett.~Tengelyi kérdé, mennyire lesz szükség?
 85 33|              Ötvennégy esztendõt?! - kérdé a jegyzõ bámulva.~- Bizony,
 86 33|           szó hallatszott, haragosan kérdé: miért nem hagyják alunni
 87 33|             nyúlt, visszatartóztatá, kérdé: miként történhetett, hogy
 88 33|        kendnek eszébe a szabadság? - kérdé Tengelyi élénken. - Nem
 89 33|             ez nem a kend tömlöce? - kérdé Tengelyi.~- Nem bizony -
 90 33|           hagyják e gyereket nála? - kérdé a jegyzõ borzadva.~- Hát
 91 33|            hogy rabságra jutottak? - kérdé a jegyzõ ismét.~- Az furcsa
 92 34|             mit tehetett?~Elborzadva kérdé nejét: vajon a zsivány igazat
 93 34|               És ki mindennek oka? - kérdé Vándory nyugodtan. ~Az alispán
 94 34|                 Ez háladatosságod? - kérdé Vándory keserûen - ez azon
 95 35|              tud-e kend más módot? - kérdé Völgyesy.~- Tudok biz én -
 96 35|             mások...~- De kicsoda? - kérdé Völgyesy.~- Hát teins uram -
 97 36|       börtönében, minden pillanatban kérdé társait: miként érzik magokat?
 98 36|              ölte meg Macskaházyt? - kérdé Vándory, ki a rabnak minden
 99 36|    meggyilkoltatott, a kastélyban? - kérdé ismét Vándory.~A zsidó rövid
100 37|          megdicsérte, dobogó szívvel kérdé, miként érzi magát a beteg
101 37|         tegyenek?~- Kend nem tudja - kérdé az alispánné remegõ hangon,
102 37|          Honnan gondolja azt kend? - kérdé ismét az alispánné, kinek
103 37|       Rendkívül fel vala gerjedve, s kérdé, nem látta-e nejét?~Miután
104 38|        belõle!~- Mi az: retirálni? - kérdé egy ily alkalommal Csavargós,
105 38|          kommandírozzák hátrafelé? - kérdé Gazsi tovább, ki kételyeit
106 38|          kendet ily messze földre? - kérdé az elõbbi.~Az öreg János,
107 39|             könnybe lábadó szemekkel kérdé: mit ácsorognak itt, s miért