Fejezet

  1 1 |    távozik ismét, s a szõke Tisza nyugodtan foly tovább alacsony partjai
  2 1 |      fokozatát képezé, mely elõtt nyugodtan a legbátrabb sem állhata
  3 1 |          gondolom - viszonzá Peti nyugodtan -, hogy zsiványok azért
  4 2 |           Az öreg Ézsaiás azalatt nyugodtan folytatá életét. A szerény
  5 2 |          valamint a folyó bármily nyugodtan haladva végre a tengerhez
  6 2 |          elkeseredett szívvel, de nyugodtan fogott e nehéz munkához. „
  7 2 |          is néha szigorú elveket? Nyugodtan eltûrjük az alávalóságot,
  8 3 |          háztörés, rablás - szóla nyugodtan a tudományos jurista -,
  9 4 |             Igen - viszonzá Vilma nyugodtan -, meggondolám, hogy ha
 10 5 |     megszokva az ily veszélyeket, nyugodtan várá a dolgok kimenetelét,
 11 5 |       csillagában s bátorságában, nyugodtan készítgeté fegyvereit.~A
 12 5 |          nemzeti jellemet ismeri, nyugodtan, mintha nem is õ lenne,
 13 5 |      szíve, mely veszélyek között nyugodtan maradt, erõsen dobogott,
 14 5 |        suttogva -, csak maradj te nyugodtan, s ne szólj senkinek; érted,
 15 5 |          Viola falhoz támaszkodva nyugodtan várá jöttét. A lárma azalatt
 16 5 |         hordó mögé rejtette el, s nyugodtan bölcsõjéhez ült, mint annakelõtte.~
 17 5 |       kisasszony - szóla Liptákné nyugodtan -, hisz nemes házban vagyunk,
 18 5 |       magánkívül feküdt, maradtak nyugodtan. Midõn a dolgok Ákos jötte
 19 6 |            S én reménylek - szóla nyugodtan Etelka, testvére kezét fogva -,
 20 7 |       benne eddig nem tapasztalá, nyugodtan nem tûrhetett el. Réty beszédei
 21 7 |       kebelnek, mely Sz.-Vilmoson nyugodtan dobogva nevednél, a polgári
 22 8 |             mert mely apa maradna nyugodtan, ha fia dicsõségének fültanúja
 23 10|  történtek, addig a kis jegyzõház nyugodtan állt, s csak a gyertyavilág,
 24 12|          volna - szólt a titoknok nyugodtan.~- És csalódni fog még sokszor
 25 12|       között él - szólt a fõispán nyugodtan -, de higgye el, e részben
 26 13|         az udvarra; midõn mindent nyugodtan látott, ismét székére ülve,
 27 13|       errõl szólsz.~- Legyen kend nyugodtan, én huszonöt forintot szerzek
 28 14|        vendéget vár, nem maradhat nyugodtan soha. Mint a várparancsnok
 29 14|      Ákosom, nem - szóla Erzsébet nyugodtan -, én önt becsülöm, nem
 30 14|          kapu mellé õrül állítva, nyugodtan hozzáfogott munkájához.~
 31 16|     megbocsátani ne tudna. Legyen nyugodtan, szólni fogok vele. S ami
 32 16|          Erzsébet ijedve, Vándory nyugodtan visszafordulván, Viola nejét,
 33 16|           gondviselésére. S ismét nyugodtan maradtunk. Nálam már a vajúdások
 34 16|           mutatni - szólt Vándory nyugodtan -, ha Vilmád Rétyné lesz,
 35 17|       magán, s mennyire lehetett, nyugodtan.~- Mátkád? - Rétyné nevetésre
 36 17|       kérdenem?~- Az elsõ - szólt nyugodtan az ifjú -, s arra esküszöm,
 37 18|             Még eddig semmi, légy nyugodtan Zsuzsi - mondá emez -; ha
 38 19|            mi, belépve szobájába, nyugodtan, nagy tölgyasztala mellett
 39 19|        instansok - mondá Kenyházy nyugodtan s friss pohár bort töltve
 40 19|        Annál jobb - mondá a másik nyugodtan -, majd bizony éjszaka fogok
 41 20|         ülj le, gyerek, és maradj nyugodtan.~- No várj, vén kutya -
 42 20|     emberek ronthatnak meg? Viola nyugodtan nézett a jövõ elébe, boldogsága
 43 20|        biz én - válaszolt a másik nyugodtan, félreállva.~- No, várj,
 44 20|       postánk többé - mondá Viola nyugodtan -, puskapor amennyi kell,
 45 20|          az iszonynak helye ismét nyugodtan állt.~Ne várják olvasóim,
 46 21|            István - mondá Violáné nyugodtan -, tudok mindent, el vagyok
 47 22| akasszanak fel ezúttal egyet, oly nyugodtan fogunk élni, mint a mennyországban.~-
 48 22|         hibázik - szólt az elõbbi nyugodtan -, ha ebben részemrõl csak
 49 22|          mihelyt szóhoz jöhetett, nyugodtan csak azt jegyzé meg, hogy
 50 22|          mondom - folytatá mindig nyugodtan Völgyesy -, a folytonos
 51 22|    vallatása kezdetett meg.~Viola nyugodtan s egyszerûen felelt az egyes
 52 22|       akkor másképp szólsz.~Viola nyugodtan válaszolá, hogy hatalmukban
 53 22|          nyelven tartatott, Viola nyugodtan állt, csak arcának kifejezésébõl
 54 22|  Macskaházy, ki a hosszú elõadást nyugodtan, megvetõ mosolygással ajkain
 55 22|      vallott - válaszolt Völgyesy nyugodtan.~- Ez hallatlan! - kiáltott
 56 22|        Kötelességemre - válaszolt nyugodtan a megszólított -, s az parancsolja,
 57 22|         meg hatásukat, s a jegyzõ nyugodtan jártatá szemeit az egész
 58 22|       nézve - szólt a lehetõségig nyugodtan az ügyész - mindegy; ha
 59 22|       Liptáknénak adva, egy ideig nyugodtan álla férje mellett, hol
 60 22|    Lehetetlen - válaszolt Zátonyi nyugodtan, s a szegény asszony egy
 61 23|       mondá Völgyesy keserûen, de nyugodtan -, szíve fájni fog, talán
 62 23|        hogy a tolvaj õ, hogy...~- Nyugodtan, barátom - mondá Völgyesy,
 63 23|  magtárkulcs - folytatá az elõbbi nyugodtan - édesanyjánál van, azt
 64 23|         van; most, midõn a dolgot nyugodtan átgondolom, magamnak is
 65 23|         azt illeti - szólt Kálmán nyugodtan -, nincs mit aggódnunk.
 66 23|         teljesíti, egész életében nyugodtan ne aludhassék.~És a jámbor
 67 24|          meghalni...” s Viola oly nyugodtan várta sorsát, mint kit egy
 68 24|    természetünk... a lombatlan fa nyugodtan áll, s a legerõsebb szél
 69 24|         noha a katonaviselt hajdú nyugodtan tûré sorsát, társa sóhajtozva
 70 25|    állatra, mely ösztönét követve nyugodtan halad a természet által
 71 25|          komolyan -, s beszéljünk nyugodtan a tárgyról. Azok által,
 72 25|        határozva - válaszolt Ákos nyugodtan. - Vilma birtokán kívül
 73 25|           fog - vága szavába Ákos nyugodtan -, sem a jelen pillanatban,
 74 25|    megfeledkezni - válaszolt Ákos nyugodtan -, hogy két hónap múlva
 75 26|           támadt, s a lehetõségig nyugodtan figyelmezteté õt, mennyire
 76 26|          válaszolt a megszólított nyugodtan -, ha nagysád minden körülményeket
 77 26|           senki által!~- Szóljunk nyugodtan egymással, s ha elõbb indulatom
 78 26|   kevesebbet! - válaszolt a másik nyugodtan. - Oly irományok, melyekért
 79 26|        ügyvéd kinézve az ablakon, nyugodtan egy nótát dobolt ujjaival.
 80 26|         vagyok - viszonzá a másik nyugodtan -, hogy ha a váltók egy
 81 27|        célzást - szólt Macskaházy nyugodtan mosolyogva -, noha megvallom,
 82 27|          meg! - válaszolt a másik nyugodtan. - Semmit, mi legkisebbé
 83 27|         érzé, hogyha e bánásmódot nyugodtan eltûri, egész tekintélye
 84 28|          másnak - szólt a zsivány nyugodtan -, én tudom, hogy az írások
 85 30|         asszonyt fogadva, a rabot nyugodtan hagyá.~Az alispán s fõképp
 86 30|        után... ez több, mint hogy nyugodtan eltûrhetném.~Az alispánné,
 87 31|        ezt tegyem - mondá Vándory nyugodtan -; jól tudom, hogy az erény
 88 31|       senki által - mondá Vándory nyugodtan. - Bármi szomorú legyen
 89 31|          magadat - mondá Tengelyi nyugodtan -, nem ma tapasztaljuk az
 90 32| mondhattam volna - szólt Tengelyi nyugodtan.~- Nem, barátom! - folytatá
 91 32|      Értelek - válaszolt Tengelyi nyugodtan. - De, hála az égnek! ártatlanságom
 92 32|         hol Tengelyi, padon ülve, nyugodtan várá a felette tartott tanácskozásnak
 93 33|  bosszantanak - válaszolt a másik nyugodtan -, fõképp ha csizmát váltok,
 94 34|          azt, mit sorsától nyert, nyugodtan élvezhesse. Kiragadva természetes
 95 34|          nem mondék, legalább már nyugodtan várám a pillanatot, melyben
 96 34|    mindennek oka? - kérdé Vándory nyugodtan. ~Az alispán hallgatott.~-
 97 35|            s mondja, maradhatok-e nyugodtan? Nagy reményekkel léptem
 98 35|          több, barátom, mint hogy nyugodtan elviselhetném.~- Barátom! -
 99 36|            A múltnak nagy férfiai nyugodtan állhatnak magas talapjaikon,
100 36|        nem jõ.~- Nem halhatok meg nyugodtan - mondá többször az öregasszonyhoz,
101 37|     asszony mondá, nem halhat meg nyugodtan, miért küldetett ki ez ma,
102 37|         kiküldött - mondá a másik nyugodtan -, bizony pedig nem volt
103 37|          ment el, s hogy maradjon nyugodtan. De õ mindig hánykolódott
104 37|     asszony - mondá a lehetõségig nyugodtan -, menjen le betegéhez,
105 38|       öccse meghalt - szólt Gazsi nyugodtan -; az, kit annak gondolsz,
106 39|       szolgált. - Ha valaha férfi nyugodtan nézett a halál elébe, õ